Budapesti Hírlap, 1918. február (38. évfolyam, 27–50. szám)
1918-02-01 / 27. szám
a tokra hívjuk föl a figyelmet. A külpoltikában teljesen egyetért a miniszterelnökkel. A gazdasági kiegyezés kérdésében arra vet súlyt, hogy ne változhassék in pejus a Clam-Martiniccal már általa kötött kiegyezés. Minden hazafias ember meg lehet elégedve azzal, amit a miniszterelnök a hadseregről mondott. Az ő felsége kezdésére megindult hadsereg-reform olyan stádiumba jutott, hogy megvalósítását semmiféle földi hatalom nem hátráltathatja. E kérdés rendezésével a miniszterelnök talán bizalommal remélheti a közjogi választófalak leomlását, melyek eddig akadályai voltak a nemzetierők egyesülésének. Mindenesetre becsületes és hazafias dolog lenne, ha a függetlenségi pártok a kérdés rendezésével függetlenségi álláspontjukat abbahagynák. Tisza és elvtársai azért nem válaszolhatnak igennel a kormányprogram minden pontjára, mert a választójogot is napirendre tűzték. A nemzet jövőjének szempontjából ebben nagy veszedelem rejlik. Ezt a kérdést komoly akarattal kell megoldani, ha lehetséges, kölcsönös kapacitáció útján, ha nem sikerül, becsületes kompromisszum alapján. Tisza és elvtársai mint kötelességtudó ellenzék, az eddigi lojalitással fogják támogatni a kormányt állam-és nemzetfentartó munkájában, csak arra kéri a miniszterelnököt, hogy kontroverz kérdések kiélésítésével ne tegyék rájuk nézve lehetetlenné a helyzetet. A munkapárt lelkesen tapsolta vezérét, a Ház minden oldalán fontolgatták és analizálták Tisza kijelentéseit. Az öt percnyi szünet után a román nemzetiségi Mihályi Tivadar, továbbá Palányi Géza, Szabó István (nagyatádi), Fényes László és Apponyi Albert gróf szólaltak föl. Palányi Géza behatóan bírálta a kormány programját. Szerinte a függetlenségi és 48-as párt helyzete világos és tiszta: a függetlenségi elvekről való nagyobb lemondás el sem képzelhető, mint az önálló vámterületről való lemondás, kivált amikor a kormányprogram katonai része sem váltja valóra tökéletesen az önálló külön magyar hadsereget. A felségjogokról szóló fejtegetése Tisza Istvánt helyreigazító fölszólalásra késztette. Mihályi Tivadart, aki azt mondotta, hogy Erdély börtönei tele vannak ártatlanul összefogdosott románokkal és hogy Magyarországban a román nemzet politikai rabszolgaságban sínylődik, — Szász Károly elnök igen kemény szavakkal utasította rendre. Mihályi beszédének, vérlázító célzata, tudnilik a magyar nemzet bevádolása a külföld elöli, rászolgált az elnök teljes szigorúságára. Apponyi Albert gróf, aki behatóbban csak a legközelebbi ülésben fog nyilatkozni, most csupán azért szólal föl, hogy válaszoljon Tiszának és hogy a hadsereg kérdésében jelezze álláspontját. Tiszának azt válaszolja a miniszterelnök nevében is, hogy a választójogi javaslat nem lehet kompromisszum tárgya, mert ez a becsület megtagadása lenne. A hadsereg kérdésében az eredmény nem fedi a teljes függetlenségi programot, de nem tudná elviselni a történelmi felelősséget, ha ezt az alkalmat elmulasztaná, visszalökné. Apponyi felszólalásával első cikkünkben foglalkozunk. A kormánypártok erősen tapsoltak Apponyinak. A legközelebbi ülést február 5-én, kedden délelőtt 10 órakor tartják. Lassan kint gyülekeztek a főrendek az ötödik Wekerle - kormány programjának meghallgatására. A jobboldali folyosón kisebb csoportokban vitatták meg a politikaieseményeket. Pontosan öt órakor érkeztek meg a kormány tagjai. Wekerle miniszterelnököt szíves hangon üdvözölték, úgyszintén a főpapokat is. Rudnyánszky báró háznagy fekete díszmagyarban szorgoskodott ezalatt a miniszterek között, hogy hagyományos szokás szerint bevezesse őket az ülésterembe. De mikor az elnöki csöngetvaszó fölhallatszott, Wekerle mosolyogva szólott a háznagynak: Már jól ismerjük az utat. Azzal besiettek a terembe és elfoglalták helyüket. Közveletlenül a királyi kéziratok fölolvasása után mondotta el Wekerle Sándor miniszterelnök a képviselőházban már ismertetett programját. Közigazgatási és szociális pontjait rövidebben adta elő. A főrendek, körülbelül nyolcvanan, csöndben hallgatták és az első taps és helyeslés akkor csattant föl, amikor a társadalmi rend föltétlen megóvásáról szólott. Élénk éljenzéssel és általános tetszéssel fogadták az önálló magyar hadseregről tett nyilatkozatait. Az új pártalakulásról nem szólott. Beszédét megéljenezték. Az a meglepő és eddig szokatlan dolog történt azután, de?"" a programhoz senki sem szólott hozzá. Mekkora változás és fordulat a Wekerle-kormányok történetében. Az első Wekerle-kormány programját szenvedelmes, csaknem viharos vita követte. Néhai Zichy Nándor gróftól még azért is kikapott, mert az ülés megnyitásával megvárakoztatta a főrendeket. Az elnöki előterjesztések után Zselensid Róbert gróf a rekvirálás és az időszaki gazdasági munkások gabonája dolgában sürgős interpellációt terjesztett elő. Wekerle miniszterelnök válaszát az interpelláló is tudomásul vette. Gyorsan elintézték még a napirend jelentéktelen pontjait, mire azelnöklő , Hadik-Barkóczy Endre gróf bejelentette, hogy a főrendiház a jövő hét második felében tartja legközelebbi ülését. BUDAPESTI HÍRLAP ,27. sz.) 1918. február 1 1. ti kápiisztdház ölése. Háromnegyedtizenegy órakor nyitotta meg Szász Károly elnök a Ház ülését. Bemutatta hívjonan kinevezett minisztereknek leveleit, melyekben lemondanak mandátumukról. Majd jelentette, hogy a munkácsi kerület Schönborn,Buchhein Károly grófot választotta meg képviselőjévé. (Élénk éljenzés a munkapártban.) Egyúttal jelentette, hogy Schörnborn-Buchhtein Károly gróf önmaga ellen öszszeférhetetlenségi bejelentést tett. A bejelentést átteszi azösszeférhetetlenségi állandó bizottsághoz. Az elnök ezután jelentette, hogy a miniszterelnök kiván szólani. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök: Egy legkegyelmesebb királyi kéziratot vagyok bátor bemutatni, kérve annak felolvasását és meghirdetés végett a főrendiházzal való közlését. Hammesberg László jegyző fölolvassa a kéziratot, amely a kormányelnök úr kinevezéséről szól. " Az' elnök, legkegyelmesebb királyi leirattal kapcsolatban a miniszterelnök úrtól átirat érkezett hozzám, amelyet mellékletével együtt szintén egész terjedelmében fel fogok olvastatni. Vermes Zoltán jegyző olvasta föl ezután a volt miniszterek fölmentéséről és az új miniszterek kinevezéséről szóló királyi kéziratot. Az elnök : A miniszterelnök úr kiván szólani. A mitiszterelnök program a. Wekerle Sándor miniszterelnök: Tisztelt Ház! (Halljuk! Halljuk!} Népek létért való küzdelmének nagy korszakát éljük. Államalakulatok bomlanak fel, újak keletkeznek. Európa államai összes népüknek egész erejét negyedik éve vélik a küzdelembe. A népek e nagy erőfeszítése elmossa a társadalmi osztályoknak, a jogoknak megállapított határait, kiegyenlítően hat az egész közéletre, a terhekkel együtt a jogoknak általánossá tételét tolja előtérbe. (Helyeslés a baloldalon.) A mi közéletünkben nem ez a világküzdelem vetette fel a jogkiterjesztések nagy kérdését, hanem a történelmi fejlődés rendes folyamata már a háború előtt tolta azt előtérbe. Ez a nagy küzdelem csak igazolta ezeket a törekvéseket s azt a tanulságot, azt az intelmet állítja elénk, hogy nem szabad 3. kérdés megoldásával késlekednünk, nyugvópontra kell azt mielőbb juttatni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És azért törekvésünk az, hogy mindenekelőtt e kérdés megoldását siettessük. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Az uj föladasok. A nagy politikai kiegyenlítő műveletnek első láncszemét, a választójog általánosítását történelmi fejlődésünknek megfelelő alapon készítettük elő. (Helyeslés a baloldalon.) általánosítani kívánjuk a jogokat, megóvni nemzeti érdekeinket, biztosítani az erkölcsi, a műveltségi, a kulturális iránynak vezette szerepét. (Helyeslés jobb felől.) Csak félmunkát végeznénk, ha a nagy politikai kiegyenlítő műveletnek ennél az első lépésénél megállanánk. Hanyatló iránya • népesedési mozgalmunk fejlesztése, munkaerőnk fokozása, érdekeink védelmének, biztosítottságának nemzetközi színvonalra való emelése sok és nagy feladatot szabnak elénk. Fokozott gondossággal kell munkálnunk az anya- és gyermekvédelmet, a közegészségügyet, a szociális biztosítást, a betegsegélyezést, a balesetek elleni s az aggkori és rolkantbiztosítást s a lakásügyet. Az erkölcsi szempontok fokozottabb érvényesülését kívánjuk elősegíteni azokkal az internkonfesszionális viszonyokat is megerősítő javaslatokkal, amelyeket a katolikusautonómiára s az 1818. XX. törvénycikk fokozatos végrehajtására vonatkozólag előterjesztettünk, a közigazgatás reformja. A közigazgatás és igazságszolgáltatás terén vezérelvünk az egyszerűsítés lesz. A közigazgatás égetően szükséges refomjánál a súlyt a községekre kell fektetnünk materiális erőben Az igazságszolgáltatás- igazságszolgáltatásunk körében az egyes bírói intézmények a felsőbb fórumokon való bevezetése , különösen a büntető igazságszolgáltatás körében a bírónak a törvény rendelkezésének merev alkalmazása helyett a felelős arbiter jogkörével való felruházása lesznek az egyszerűsítésnek és gyorsabb eljárásnak módozatai. Az egyszerűsítés és gyorsabb eljárás biztosítása mellett az érdekeltek bevonásával alakítandó szakbíróságok gazdasági érdekeink megóvásának lesznek mellőzhetetlen tényezőivé. Különös gondot kívánunk fordítani a bírói szervezet végleges szabályozására s a bírói függetlenség intézményes megerősítésére. Erősbbíteni kívánjuk az önkormányzatot az ügyvédség szervezetében is. Szükségesnek tartjuk, hogy a közigazgatási bíráskodás keretei kiterjesztessenek. Alkotmányunk egyik főbiztosítéka a szabad sajtó lévén, mihelyt a normális viszonyok helyreállanak, a sajtó szabadsága érdekében revízió alá kívánjuk venni a sajtótörvényt s helyre akarjuk állítani az esküdtszéki bíráskodást. (Helyeslés és tapsok a bal- és szélsőbaloldalon.) Mozgás a szélsőbaloldalon.) A földbirtokpolitika. Nemzeti érdekeink első követelménye, hogy a földbirtok kezünkön maradjon. Erőnk fokozása annak kimerítőbb hasznosítását teszi föladatunkká, s e szempontok megóvása mellett szociális érdékek azt követelik, hogy széles rétegeknek nyissuk meg a fejlődés útját azáltal, hogy a kisebb birtokok megszerzését lehetővé tegyük. E cél elérését a tulajdon szentségének feltétlen megóvása mellett kell megvalósítanunk, de másfelől a kisajátítás jogát nemcsak a kötött birtok hanem a községek, társulatok, sőt egyesek kezén levő nagyobb birtokokra iézve is fönn kell tartanunk, mindenüt (Élénk helyeslés és taps a bal-és szélsőbalodalon.), ahol a telepítési, földarabolási, vagy különösen a hadirokkantak elhelyezési akciója ezt melőzhetetlenné teszi. A kisajátítás jogán túl a hitbizományokat is annyiban kívánjuk korlátozni, hogy ujak ne legyenek fölállíthatók, a meglevők pedig csal a szűkebb családi körre korlátoztassanak s azontúl a tulajdonjogosultság megóvása mellett szabad birtokokká váljanak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznám, a mezőgazdasággal kapcsolatosan csak érinteni kívánom a mezőgazdasági érdekképviselet szervezésének és az egész országra kiterjedő megalapozásának szükségét« iparos keretkezelem. Kisiparunk életképes részét helyes tagolás és tömörítés, a nyersanyag előnyösebb megszerzése, a feldolgozás elősegítése, áruinak értékesítése, szállítóképességének biztosítása útján kell újabb életre keltenünk. A gyáriparral szemben kihaló részét pedig idejekorán kell bevonnunk ennek körébe, nehogy elveszítsük a szakértelmében rejlő tőkét s e mellett idegen termékek fogyasztása által még idegen érdekeknek váljunk adózóivá. A gazdasági és főleg az ipari szakoktatás gyakorlati fejlesztése általában egyik legbiztosabb támasza a gazdasági fejlődésnek-A nagyobbszabású ipari fejlődésnek talán egyik hatékony eszközét alkothatjuk ms azáltal, ha a vasutak kivételével egyes, az állam kezén levő és kevésbé jövedelmező üzemeket a magántevékenységgel egyesítve alakítunk át nagy és döntő súlyú ipari vállalatokká. Harmadik súlypontja a gazdasági tevékenységnek a kereskedelemre, ennek szabaddá tételére esik. Nemcsak arra a közvetítő kereskedelemre gondolok, mely a helyi szükségletek kielégítője, melynek szintén szabadabb mozgását, legális hasznát meg kell hagynunk, túlkapásait, illetéktelen nyerészkedését korlátoznunk, elsősorban hazai ipartermékeink forgalombahozatalát feladatául tekintenünk. Inkább arra a nagy világkereskedelemre kívánok utalni, amely messze idegenben közvetíti az áruk értékesítését, a nyersanyagok és egyéb nélkülözhetetlen idegen áruk beszerzését, forgalmát és közvetítését s amelynek mi ma alig vagyunk osztályosai. Pedig a világkereskedelemnek egyik nagy tranzitó útvonala északról délnek és keletről nyugatnak a mi testünkön vonul keresztül, jól megalapozott, megfelelő kulturális és erkölcsi színvonalon álló községek, vagy körzetek biztosíthatják csak a jó közigazgatást. Irányelvünk az lesz hogy a vezetés s a községi hatalom végrehajtása a magasabb színvonalon álló jegyző, vagy más elnevezés alatt annak helyét betöltő tisztviselőre bizassék. A magasab színvonal biztosítása végett ezen községi elöljárói állások betölésénél fölös számú ügyvédi karunknak kívánunk elsőbbséget biztosítani s ezután oly intézkedéseket is létesíteni, melyek igazságszolgáltatásunk teendőinek megkönnyítésére is vezetnek. Mellőzhetetlen teendő az állandó jellegű, jól dotált és megfelelő ,szolgálati pragmatikával védett tisztviselői kar, melyet egyelőre úgy óhajtunk biztosítani, hogy a megyei törvényhatósági választott tisztviselők élethossziglan választassanak. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.)