Budapesti Hírlap, 1918. március (38. évfolyam, 51–77. szám)

1918-03-01 / 51. szám

arra való, hogy a ka­ton­ai vitézséget vagy polgári erényöket megjutalmazzunk vele; nem arra való, hogy a magyar nyelvet, hozzákötvén a jogot, kétes eredménnyel terjesszük vagy éppen erősza­koljuk. A választójog egy alkotmányos ország kormányzásának a kérdése. Nem az az érvényes szempont, hogy lehetőleg mindenki részt vegyen benne, hanem az, hogy kizárólag csak azok, a­­kik alkalmasak arra, anyagi, erkölcsi és szellemi kvalifikációjuknál fogva, hogy a közálladalog­ sorsát intézzék. Nem az embereknek van arra általános joga, hogy kormányozzanak bennün­ket, ha tudnak hozzá, h­a nem; hanem az ország­nak van ahhoz joga, hogy a maga sorsa intézését azokra bízza, a­kiket e munkára képeseknek és alkalmasoknak tart, és ne bocsássa e föladat ke­retébe az éretleneket, a tudatlanokat, a léhákat, a megbízhatatlanokat. És mindnyájunk érdeke: az összességé és az egyeseké, a nemzetiségeké, és a magyar fajé,­­ mindnyájunk szent és közös érdeke, hogy ez így legyen és ne másképpen. Ez volt eddig a Rákosi Jenő választójogi programja. Ezt tartja ezentúl is. Elöl pedig a kormány ja­vaslata százezer mérföldnyire van. Az Iskola­egyesületé megközelíti, mert az voltaképpen egy alkalmas neme a kiválasztásnak (szelekció) s m­ert alapelve a nemzeti értelmiséget tenni döntő tényezővé abban a szent és nagy föladatban, a melynek fundamentuma a választójog. Csernin gróf isósolta Fersettianá k­irállyal Sellőzereseiket. Bukarest, febr. 28. A szövetséges hatalmak küldöttségeinek Bukarestbe érkezése óta nem kötelező előzetes tanácskozások folytak Avereszku tábornokkal. Az egyik ilyen tanácskozás során létrejött meg­egyezés alapján Czernin gróf külügyminiszter a román csapatok által még megszállott román területen beszélgetést folytatott Ferdinánd ki­rállyal. A szövetségesekkel való egyetértésben Czer­nin gróf közölte a királlyal a feltételeket, a­me­lyek mellett a négy szövetséges h­atalom kész volna Romániával széket kötni. Ferdinánd király rövid gondolkodási időt kért, a­melyet megadtak neki. A választól fog függeni, vájjon lehetséges lesz-e a békés megoldás. (M. T. I.) A badvaresti tárgyalások titkossá, Bécs, febr. 28. A N. Fr. Presse jelenti Berlinből. A Vos­sischs Zeitung értesülése szerint a tulajdonkép­peni béketárgyalások Romániával még nem kez­dődtek meg. Az eddig folytatott tárgyalások csak informatív­ jellegűek voltak. A Romániával folyó béketárgyalásokat ti­tokban folytatják, miután a diplomaták véle­ménye szerint a breszt-litovsz­ki tárgyalásoknál használt nyilvános tárgyalási forma hajótörést szenvedett. Az e§.S2©ies tárgyaláson nem értek el szei31«6«gr. Bécs, febr. 21. — .­ Budapesti Hírlap távirata. — Politikai körökben hire jár, hogy a Buka­restben tartott nem kötelező tárgyalások folya­mán nem értek el eredményt és nem találtak ala­pot a béketárgyalásra. Ezután közölte Czernin gróf külügyminiszter Ferdinánd román királlyal a négyes szövetség békefeltételeit. ••Nem ultimá­tumról van itt szó, mint a­minőt Trocki elé ter­jesztettek, hanem annak megállapításáról, van-e kilátás, hogy alapot találjanak a gyors ered­ményt igérő béketárgyalásra. A király válaszá­tól fog függeni, lehetséges-e a békés megoldás. imona'8 Ferdenár­d királyi Berlin, febr. 21. -i pe­s­ti Hírlap tudósítójánál, távirata. A politikai körökben a Romániával való tárgyalást nem ítélik meg optimisztikusan. Rámutatnak arra, hogy Ferdinánd román király, csakhogy állását a­­ néppel szemben erősítse, olyan kedvező békét igyekszik elérni, a­mely az iklett viszonyoknak nem igen felel meg. Az ő kí­vánságainak tehát a Czernin gróf által átnyújtott feltételek aligha felelnek meg. A f­ősúly nyilván Dobrudzsának a bolgárok részére való átenge­désén van, a­mely követelést a középponti hatal­mak egyöntetűen képviselik. Ha ezt a követelést Ferdinánd elutasítja, akkor legalább meg kellene vizsgálni, vájjon hasznát-e vele az országának. Mert hiszen kétségtelen, — mondották nekem — hogy a béketárgyalás megszakadása esetén megismétlődik ugyanaz, a­mi most Oroszország­gal történt: a fegyveres erő fogja Romániát rá­szorítani arra, a­mire békés úton nem hajlandó. Lehetséges azonban, hogy Ferdinánd már most felül s velük a magyar király és a magyar ki­rályi középponti orgánumok közé idegen ható­ságok ékelődnek be. Megkezdődik az alkotmá­nyos harcok, a Bocskay, Bethlen és Rákóczi György fölkelései érája, Erdély védő szerepe, ideig-óráig tartó sikerekkel. E küzdelmek egy kü­lönlegességét mutatják a magyar rendiségnek a nyugati rendiséggel szemben és ez­ a nemzet ál­lamiságának védelme saját királya ellen. Tehát teljesen megfordított­­ szerep a rendi világban. De e mellett még a rendi előjogok makacs vé­delme is teljesen jogosult, mert hiszen e kivált­ságok és a velük járó hatáskörök bukása ese­tén ide is mindenüvé idegen hatóságok lépnek vala a magyar helyére ... A tragikum éppen abban áll, hogy a magyar rendiség nemzeti ol­dalát nem ismerték föl a Habsburgok államfér­fiai, hanem rendi tulkapásnak minősítették s mint ilyet ostromolták. A török kiűzése után hinni­ lehetett­ volna, hogy mivel már most az egész ország egyesült a korona alatt, a nemzeti állam hatalmas tova­fejlődésnek fog nekilendülni. De ez nem történt meg. I. Lipót álamférfiai csak anyagi eszközö­ket akartak meríteni az országból a dinasztia nyugati külpolitikájának céljaihoz. Aztán még oly időre esett a török kiűzése, mikor Richelieu és XIV. Lajos abszolutisztikus elvei már gyöke­ret vertek a bécsi udvarban is. A Hocherek ab­­szolutizmusa a rendiség­ letörésére ennek nemzeti jellegét támadta meg, mert már fölismerte, hogy Magyarországon nemzetiség és államiság szoros kapcsolatban áll egymással. Összes erőszakos, sőt véres intézkedéseik e cél érdekében hozat­tak. A terv azonban nem sikerült, d­.* elérték vele azt, hogy a magyarság egy időre kiszakadt a középeurópai ku­ltúrközösségből, mert a kuruc fölkelések vezérei a magyar államiság védelmé­nél nyugateurópai érdekekre voltak kénytelenek támaszkodni. A szatmári béke visszavitte a magyarsá­got a középeurópai érdekeltség körébe s véget vett a régi, erőszakos abszolutizmusnak, a­me­lyet most egy uj, csöndes, patriarkális és matri­arkális abszolutizmus kora követ, olyané, mely szemet huny bizonyos alkotmányos formák és rendi kiváltságok előtt és kompromisszumokkal dolgozik. A magyar államférfiak politikai belá­tása tüstént megkísérte a nemzeti állam eszmé­jét a habsburgi hatalom-kompremumhoz való viszony követelményeivel kiegyeztetni. Ez a pragmatika szankcióban kimondott közös véde­lem határozmányával nagy keretekben sikerült is. De e kereten belül megmaradt az ellentét a rendi alkotmány és a szelíd abszolutizmus iránya között. S a­mily hiba volt most már az abszolu­tizmus részéről, hogy a pragmatika szankcióból kikövetkeztethető közösség gondolatát föl sem akarván ismerni, rideg egyoldalúsággal kizárt minden magyar befolyást a döntő helyekről, épp oly hiba volt a rendiség részéről, hogy bár jogilag soha föl nem adta az önálló Magyaror­szág eszméjét, az időszerű állami föladatok ke­resztülvitelét a bécsi kormányra bízta. A rendi­ség régibb rugókortyságát elveszte, merev és formai­len. Mind­a mellett a hosszas béke szám­ban és erőben gyarapítja a magyarságot, sőt a lakosság szellemi egyesülése kifejleszté; a békés, megyei közgyűlésekből bizonyos nemzeti köz­szellem képződött ki, mely a rendi magyarság­hoz csatlakozott nem-magyar elemeket is át­hatol­ort. Észrevétlenül megkezdődik most, legalább durványaiban, a rendi állam átalakulásának folyamata modern alkotmányos állammá. Má­sutt a városi elemek érdeme, nálunk a közne­mességgé. Egyesek kulturszükségletéből szel­lemi, irodalmi mozgalom keletkezik; a testőrök, Kazinczy föllépnek, majd áthat az irodalmi mozgalom a társas életbe is, míg Széchenyi, a kritek neve a magyar államiság fejlődésében ugyanazt jelenti, mint a nagy elem­é a német fejlődésben, föl nem rázza a nemzetet s nem viszi át a mozgalmat szociális és politikai térre. Végzetes jön a nemzetre s a királyságra nézve, hogy a Széchenyi indította mozgalom és a kormány között nem jött létre megegyezés. A kormány, a­mióta az osztrák császárság meg­született, a magyar király szuverenitását ennek a császárságnak igyekezett alárendelni, aztán m­eg német-olasz nagyhatalmi koncepciójához ragaszkodván, e két ideál kergetésében kimerült. Nem maradt érzéke, vagy csak mindig későn jött meg a reformok iránt, melyek pedig már erősen kopogtattak egész Európában az abszolu­tizmus és a rendiség kapuin. A gyorsan terjedő szabadelvű és demokrata eszmék oppozíciója fölülkerekedett Széchenyi fokozatos reformter­vein s a gyökeres­ reformok gyors megvalósí­tására a középponti hatalmat az ország hatá­rain belülre akarta áthelyezni. Az ellenzék Deák­kal élén a magyar állam­ oszt­lay­ szuverenitá­sát követelte. A rendi nemzet lelke a költészet hatalmas föllendülésével átformálódott egységes nemzeti lélekké s maga a rendi nemzet modern nem­zetté. Ennek a modern nemzetnek a számára kellett átalakítani a rendi államot s az ezt célzó procedura élére Kossuth került, a kinek ,,min­dent magával sodró akaraterejének sikerült Magyarországot a nyugati alkotmányfejlődés (51 ss.) 1910. március­a rászánja magát a lemondásra és népére bizza, döntsön a háború vagy béke kérdésében. Akkor a román nép vezetőiből új l­abinet alakul, a­mely hamarosan elérheti a középponti hatalmakkal való megértést. Bármint történjék azonban, a Romániával jajló béke ni­tr csak rövid idő kérdése. (V* E)öxszes tanácskozás. Braszt-Svitovozk, febr. 28. A bolgár delegáció szerdán délután ide ér­kezett. Ausztria és Magyarország. Németország és Bulgária delegációi szerdán délelőtt és dél­­után tanácskozást tartottak a békeszerződés rendelkezéseiről. As pro»r dete$â«în magórkesés©, Brazt-Litovszk, f­ebr. 28. Az orosz küldöttség csütörtökön délután, érkezett meg Breszt-Litovszkba a béketárgyalá­sok újból való megkezdésére. A bizottság a kö­vetkező tagokból áll: Shkolnikov, a belügy­minisztérium vezetője, azután Petrovszki, Csi­­­cserin, Karakan, Joffe, Ajaxejev, a földmű­velésügyi miniszter segédje, a tengerészeti ve­zérkar részéről Altvater tengernagy, a vezérkar részéről Danilov, Adaszki és Lipszki, továbbá Torrotorkovics, azonkívül megfelelő száomi tit­kár és gyorsíró. Trocki — lemond. Genf. febr. 58. — A Budapesti Hirlap távirata. — A párisi sajtó pétervári jelentése szerint Trocki valóban elhatározta, hogy lemond. A bolusevikok már nem tekintik őt miniszternek. A békeszerződ­és. Bécs, febr. 28. —• A Budapesti Hirlap távirata. — A négyes szövetség delegátusai Breszt-Li­tovszkban legutóbb meg­formulázták a békepon­tokat. Mivel a békeszerződés részleteit az oroszok már elfogadták, az oroszokkal folytatandó tár­gyalás alkalmával tisztán formalitásokról lesz szó, úgy hogy a békeokiratot a legrövidebb idő alatti alighanem aláírják. Uj ukr&Jnsg sDefegáció, * ' - Betűn, febr. 28. — .1 Budcrpesk­ Hirlap távirata. Kissé rejtelmes szikratávirat uj ukrajnai delegációnak Breszt-Litovszkba füz ér'Közeset

Next