Budapesti Hírlap, 1918. március (38. évfolyam, 51–77. szám)
1918-03-01 / 51. szám
e tékes, több ágyúval felfegyverzett gőzösöket, egy 1000 és egy 2000 tonnás, lőttünk ki a legerősebb biztosító kísérésből az Ír-tenger bejáratánál. Megtorpedózott kórházhajó. London, febr. 28. (Reuters) A Glanart Castle nevű, körülbelül 1000 tonnás kórházhajót Lundy szigetéről déli irányban 20 mérföldnyire megtorpedózták. Az egyik mentőcsónakot 27 emberrel a Foon nevű francia gőzös vette fel, amely Lundyban tette őket partra. Egy másik mentőcsónakot Milfortba vontattak. Ezeken kívül még 200 ember volt a hajón, róluk semmit sem tudnak. ás glass harctér. Az olasz vezérkari főnök — szenátor Lugano, febr. 28. A Stefani-ügynökség jelentése szerint Diaz vezérkari főnököt szenátorrá nevezték ki. Elítélték a szocialista párttitkárokat. Lugano, febr. 2 Lazzarit, az olasz szocialista pártvezetőség titkára , a háború ellen való propaganda miatt 35 hónapi börtönre és 3600 lra pénzbüntetésre ítélték. Bombaccit, a szocialista pártvezetőség másodtitkárát hasonló vád alapján 28 napi börtönre és 200 líra pénzbírságra. A általános tierte Mese, Herning teeszêd© és az angolok. London, febr. 28. (Reuters) A Manchester Guardian a birodalmi kancellár beszédéről ezt írja: A beszédet valóban, amennyire szavakról van szó, majdnem békebeszéde s nek lehet minősíteni és csak akkor, amikor értel- mezniakarjuk kifejezéseit, találjuk a beszédet med-jdőnek. A nyugati front dolgában két kérdés uralkodik a békeproblémában, Belgium és Elzász-Lotaringia. Stertling gróf egyiket sem elégíti ki. Amszterdam, febr. 28. A Standard ezt írja a német birodalmi kancellár beszédéről: Hertling gróf tehát a jobb dolgokra nézve egyetért Wilsonnal az általános béka alapelveire nézve, csak ne lennének azok az akadályok, amelyeket az antant gördít az útjába. Még aszocialisták is követelik annak az igazságtalanságnak a jóvátevését, amely Franciaországgal történt, vagyis meg akarják fosztani Németországot az Elzásszal való rendelkezés jogától. Ausztriától elrabolnák Trenkinöt, Törökországtól Palesztinát, Németországtól pedig a gyarmatait. Mindezt föl lehet öltöztetni tetszetős frázisokba, a rideg valóságon azonban semmit se it változtat ez. Várjon Wilson is ! ezen a véleményen van.» Azt tudjuk, hogy Lloyd George-al nem ért egyet. De ki meri ezt mondani ,• és megfenyegetni az antantot, hogy engesztelhetetlensége esetén más álláspontot szándékozik elfoglalni"? Ha az amerikai elnök ezt megtenné, amint meg is tehetné, akkor kimondaná a megváltó szót. Ennek azonban most kellene megtörténnie, mivel a véres harc a nyugati harctéren nem várat sokáig magára. Amerikai lapok Hertling beszédéről Kewyork, febr. 28. (Reuters) A mai lapok azt írják Hertling gróf legutóbbi beszédéről, hogy semmit sem változtatott a helyzeten. Mint az orosz összeomlás után előrelátható volt. Németország levelezte a békülékenység álarcát. A lapok hiábavaló fáradozásnak tartják, hogy az ellenség éket akar ütni Nagybritannia és Amerika közé. A New York Herald ezt írja: Hertling fecsegése céltalan. Szándéka annyira átlátszó, hogy meg kell hiusulnia. Hertling úgy beszél, mint olyan ember, aki minden pénzt összekaparintott a kártyaasztalnál és csak a jó alkalmat várja a játék befejezésére. A belga kormány felel a német kancellárnak. Genf, febr. 28. — A Budapesti Hirlap távirata. — A lyoni Progrès jelenti Havreből, hogy a belga kormány felelni akar a német birodalmi kancellárnak Belgiumra vonatkozó nyilatkozatára. A választartalmáról most tanácskozik a belga minisztérium. Belgium válaszában formulázni óhajtja feltételeinek minimumát Franciák a béke mellett. Köln, febr. 28. — A Budapesti Hírlap távirata. — A Kölnische Zeitung szerint a genfi Feuille állítólag biztos forrásból arról értesül, hogy Bourgesban nemrég több mint kétezer munkás és manicstsnő nagy béketüntetést rendezett a városháza előtt. Le a héborpál, nyomban békét tull kölni! Le SUBAPESTI HÍRLAP (61. sz.) 1918. március 1. a hadinyerészkedőkkel és hasonló kiállások hangzottak el A nők nagy plakátokat hordoztak, amelyek Clémenceaut vértengerben ábrázolták. imitum a bizottságban. Budapest, febr. 28. Az általános vita a bizottságban a végéhez közeledik, ezt ma az egyik ellenzéki szónok állapította meg. De érdekes tünemény az, hogy minél tovább tart ez a vita, annál több érdeklődés nyilvánul iránta azok részéről, akik kezdettől fogva beható figyelemmel kísérték. Mert akik eddig fölszólaltak benne, bírálatukban megannyi új és friss anyaggal gazdagították az eszmecsere anyagát. És előreláthatóan a most következő üléseken közeledik kulminációjához az általános vita s a holnapi nap különösen érdekesnek ígérkezik azért, mert holnap felszólal Andrássy Gyula gróf is, akit a kormánypárt szellemi mozgatójának mondanak, — már a mennyire a mai hibrid kormánypártot egyáltalán egységesnek és egyfejűnek képzelni lehet És ugyancsak a holnapi napon készül fölszólalni Bethlen István gróf, a ki nem tagja a bizottságnak, de — a mihez mint képviselőnek joga van — indítványt terjeszthet elő, hogy a bizottságban őt is meghallgassák. Föl vannak iratkozva továbbá a holnapi napra olyan kitűnő ismerői az erdélyi viszonyoknak, mint Hegedűs Lóránt és Desbordes Ernő. A holnapi nap iránt tehát méltó várakozással tekinthet nemcsak a bizottság, hanem minden magyar ember, aki súlyos aggodalommal nézi azt az elkeseredett harcot, amely a magyar nemzet jövőjéről folyik a választójog kérdésében. De mindenki őszintén sajnálja, hogy Vázsonyi miniszter ezen a héten nem volt jelen a tárgyaláson. Tőle sok függ és tőle sokat várnak az óhajtandó békés megegyezés érdekében. De olyképp vagyunk értesülve, hogy a jövő hétre hazajön és hétfőn már részt fog venni a tanácskozásban. A mai ülés előtt a bizottsági teremben Balogh Jenő elnöklésével értekezlet volt a javaslat egyes részletkérdéseinek megbeszélése végett. Ezen az értekezleten Návay Lajos, Jakabffy Elemér, Desbordes Ernő, Almássy László, Schüller Rezső és Hegedűs Kálmán vettek részt. Az értekezlet célja az volt, hogy egyes vitás kérdéseket már most tisztázzon és ezzel is siettesse a részletes tárgyalás lefolytatáséit. Az értekezlet vége felé Vertán Endre előadó is részt vett a tárgyaláson. A mai nap első szónoka Mándy Samu volt, aki retrospektíve is alapos bírálat alá vette a megvalósulás stádiumába jutott reformot. Még 1912-ben a baloldali pártok oly határozati javaslatot terjesztettek elő, amelyben száz-százhúsz százalékkal akarják szaporítani a választók számát, összesen kétmillió négyszázezerre. A mostani törvényjavaslat már 270 százalékos emelkedést mutat. Hát ennyire fejlődött a kultúra Magyarországon öt év alatt? Azután utalt arra, hogy Vázsonyi a népoktatásra akarja alapítani a reformot, mégis az egyik főjogcímür nem az elemi iskola elvégzését teszi, hanem az írni-olvasni tudást, holott a kettő nem ugyanaz. Végezetül igen melegen aposztrofálta Vázsonyi igazságügyminisztert s távollétében is fölhivta, tegye naggyá nevét azzal, hogy vigye diadalra a demokráciát, de másrészt mérlegelje gondosan a nemzeti aggodalmakat. Mint igazságügyr miniszter tegye a mérleg egyik serpenyőjébe a jogkiterjesztést, de vigyázzon, hogy súlya le ne nyomja a másik serpenyőben az ezer éves magyar nemzeti állam jövőjét. A következő szónok, Antal Géza visszatért Székely Ferencre s nem győzte eléggé csodálni, hogy Magyarország volt koronaügyésze miként mondhatja azt, hogy Magyarországon nincs nemzetiségi veszedelem. Hát mint vakok járunk-e ezen a földön, hogy ezt a veszedelmet nem látjuk? A szónok ezután leírva az ország helyzetét a perifériákon, meggyőző érvekkel bizonyította, hogy a háború tanulságai közben nem szabad számba venni a nemzetiségi szempontokat és a külföld szavát a magyar nemzet rovására. Követeli a magyar írni-olvasni tudást a választójog föltételéül. Mert arra kell törekedni, hogy magyar választójogot alkossunk. A kormány javaslatát bármely országban elő lehetett volna terjeszteni, de nekünk speciális törvény kell: magyar törvényre van szükségünk, és mely útját állja annak, hogy — Rákosi Viktor egyik könyvének megrázó példázata szerint — Erdélyben a magyarság egy elnémult harang legyen. Végezetül Kürthy Lajos báró beszélt s mindenben megerősítette azt a képet, a melyet tegnap Kozma Andor festett a nyugat-magyarországi magyarságot és a ma még hazafias tótságot is fenyegető cseh veszedelemről. A bizottság holnap délelőtt folytatja tanácskozását. A bizottság ülése: Kürthy Lajos báró elnök negyed tizennégykor nyitotta meg az ülést. A kormányt Wekerle Sándor miniszterelnök képviselte. Mándy Sámuel emlékeztet Kossuth Lajos egyik 1848-iki beszédére, melyben a bujtogatók ellen keserűen panaszkodik és elmondja a nemzetiségekről tett tapasztalatait. Nem szabad elfelejteni, hogy a nemzetiségek jórésze röviddel a 48. V. törvénycikk után hogyan hálálják meg a reájuk ruházott jogokat. Kristóffy az utca megnyeréséért és azért akarta a válaszójogi javaslatot, hogy olyanokat juttasson az országgyűlésbe, akik a nemzeti nézőpontoknak szerinte való túlhajtását ellensúlyozzák. Mindig sajnálta, hogy Andrássy pluralitása javaslata törvénnyé nen lett. Kossuth Ferenc 1912. választójogi határozati javaslata a hat elemi osztály elvégzését kívánta. Ez volt azoknak az álláspontja, akik ma a királytól a reform elkészítésére megbízást kaptak. A mostani javaslat 100—120 százalékos emelkedés helyett 236 százalékos emelkedést tervez. Kérdezi, hogy ekkora szaporulatra a magyar nemzet megérlelődött-e ez utóbbi öt év alatt. Szinte a hat elemi iskola elvégzését kívánja fő jogcímü. A Károly-keresztesekről megállapítja, hogy a 24 éves korhatáron túl is a nép leggyöngébb elemei jutnának választói joghoz, e koron alul pedig jórészt minden értelem, kvalifikáció nélkül kapnának jogot a Károly-keresztesére. De veszedelmet lát itt is elsősorban a nemzetiségi szavazók gyarapodásában. Azoknak a Károlykeresztes memzetiségi katonáknak, akik önként megadták magukat az ellenségnek, nem adhatunk választójogot. Az ipari szakmunkásoknak megadja a választójogot Az őstermelésnél alkalmazottakra nézve veszedelmet lát abban, hogy a nemzetiségi vándormunkások óriás tömege jutna meg nem érdemelt választójoghoz. A nők választójogát ellenzi. A vesztegetést, etetést, itatást kevesebbé tartja károsnak, mint a terrort, az izgatást és a félrevezetést, ami az előbbinél a népre sokkal rombolóbb hatású. A titkos választás esetében helyesli a kihtelező szavazást. Batthyány Tivadar gróf legutóbbi beszédéből kitűnik, hogy Vázsonyi eredetileg a hat osztály elvégzését kivánta és ilyképp Vázsonyi a Károlyi-pártnak tett nagy koncessziót és nem megfordítva. Fölszólalását az igazságügyminiszterhez intézett kéréssel fejezi be. Sajnálja, hogy az ő távollétében folytatják a tárgyalást. Az igazságügyminiszternél a választójog kiterjesztésének kérdése nem dogma, hanem vérbeli meggyőződés, ennek ellenére engedékeny és konciliáns volt 1912-ben, mikor megelégedett a szövetkezeti pártok álláspontjával, most pedig tovább is ment, mint amennyire azt szükségesnek ítélte. Kéri a minisztert, ne hagyja ügyeimen kívül, hogy a magyar középosztálynak nagy többsége aggodalmakkal van eltelve a javaslat méreteivel szemben; figyelmébe ajánlja az igazságügyminiszternek, hogy miután kisebbségi kormány viszi az ország ügyeit, a megértéshez közel jutni a kormányzatnál, erkölcsi és parlamentarizmusból folyó kötelessége. A szakminiszter már kijelentette, hogy nem ismer el messzebbmenő választójogi csőszöket, bizonyára nem befolyásolhatják tehát a választójogi uszítók sem, ha ilyenek léteznének, hanem kéri, hogy egyéni nagy kvalitásában, magasra emelkedett, felelősségteljes pozíciójával térjen vissza saját eredeti meggyőződéséhez és tegye a történelem előtt nevét naggyá azzal, hogy mérjen igazságosan úgy a jogtalanoknak, mint a hazafias okokból aggodalmaskodóknak azzal a mérleggel, melyet az alkotmányos és a parlamentet tisztelő király megbízásából kézbevett. Beközött szemmel, nem tekintve sem jobbra, sem balra, úgy mérjen, hogy az egyik serpenyőben elhelyezett jogkiterjesztés súlya nagyobb ne legyen és igy föl ne billentse a másik serpenyőbe ezer év óta beletartozó egységes magyar nemzeti állam jövőjét. Az elnök az ülést fölfüggesztette A szünet után Antal Géza, Székely Ferenc tegnapi beszédében fűzi a maga megjegyzéseit, de nem azért, mert abban a munkapárt ellen ismételten súlyos inclinációk foglaltatnak, hanem azért, mert megdöbbenti az a nagy naivitás és ideológiai elfogultság, mely a világháború negyedik esztendejében sem akar Magyarországon nemzetiségi veszedelemről tudni s a nemzetiségi kérdést egyszerű nyájaskodással s előzékenységgel véli megoldhatónak. Óhajtaná, hogy mindazok, akik a választójog problémájával foglalkoznak, ha már az erre legkompetensebb faktorok megnyilatkozásai nem győzik meg őket, személyes tapasztalatok gyűjtése végett mennének el a nemzetiségi vidékekre s közvetetten közelből figyelnék és hallanák meg, micsoda mértéktelen izgatás