Budapesti Hírlap, 1918. március (38. évfolyam, 51–77. szám)

1918-03-01 / 51. szám

e­ tékes, több ágyúval felfegyverzett gőzösöket, egy 1000 és egy 2000 tonnás, lőttünk ki a legerősebb biztosító kís­érésből az Ír-tenger bejáratánál. Megtorpedózott kórházhajó. London, febr. 28. (Reuters) A Glanart Castle nevű, körülbelül 1000 tonnás kórházhajót Lundy szigetéről déli irány­ban 20 mérföldnyire megtorpedózták. Az egyik mentőcsónakot 27 emberrel a Foon nevű francia gő­zös vette fel, a­mely Lundyban tette őket partra. Egy másik mentőcsónakot Milfortba vontattak. Eze­ken kívül még 200 ember volt a hajón, róluk sem­mit sem tudnak. ás glass harctér. Az olasz vezérkari főnök — szenátor Luga­no, febr. 28. A Stefani-ügynökség jelentése szerint Diaz vezérkari főnököt szenátorrá nevezték ki. Elítélték a szocialista párttitkárokat. Lugano, febr. 2 Lazzarit, az olasz szocialista pártvezetőség ti­tkára , a h­áború ellen való propaganda miatt 35 hónapi börtönre és 3600 lra pénzbüntetésre ítélték. Bombaccit, a szocialista pártvezetőség másodtitká­rát hasonló vád alapján 28 napi börtönre és 200 líra pénzbírságra. A általános tierte Mese, Herning teeszêd© és az angolok. London, febr. 28. (Reuters) A Manchester Guardian a birodalmi kancellár beszédéről ezt írja: A beszédet valóban, a­mennyire szavakról van szó, majdnem békebeszéde s nek lehet minősíteni és csak akkor, a­mikor értel-­­ mezni­­akarjuk kifejezéseit, találjuk a beszédet med-­j­dőnek. A nyugati front dolgában két kérdés uralko­­­­­dik a békeproblémában, Belgium és Elzász-Lotarin­gia. Stertling gróf egyiket sem elégíti ki. Amszterdam, febr. 28. A Standard ezt írja a német birodalmi kan­cellár­ beszédéről: Hertling gróf tehát a jobb dol­gokra nézve egyetért Wilsonnal az általános béka alapelveire nézve, csak ne lennének azok az akadá­lyok, a­melyeket az antant gördít az útjába. Még a­­szocialisták is követelik annak az igazságtalanság­nak a jóvátevését, a­mely Franciaországgal történt, vagyis meg akarják fosztani Németországot az El­zásszal való rendelkezés jogától. Ausztriától elra­bolnák Trenkinöt, Törökországtól Palesztinát, Né­metországtól pedig a gyarmatait. Mindezt föl lehet öltöztetni tetszetős frázisokba, a rideg valóságon­­ azonban semmit se it változtat ez. Várjon Wilson is ! ezen a véleményen van.» Azt tudjuk, hogy Lloyd­ George-al nem ért egyet. De ki meri ezt mondani ,• és megfenyegetni az antantot, hogy engesztelhetet­lensége esetén más álláspontot szándékozik elfog­lalni"? Ha az amerikai elnök ezt megtenné, a­mint meg is tehetné, akkor kimondaná a megváltó szót. Ennek azonban most kellene megtörténnie, mivel a véres harc a nyugati harctéren nem várat sokáig magára.­­ Amerikai lapok Hertling beszédéről Kewyork, febr. 28. (Reuters) A mai lapok azt írják Hertling gróf legutóbbi beszédéről, hogy semmit sem változtatott a helyzeten. Mint az orosz összeomlás után előre­látható volt. Németország levelezte a békülékenység álarcát. A lapok hiábavaló fáradozásnak tartják, h­ogy az ellenség éket akar ütni Nagybritannia és Amerika közé. A New York Herald ezt írja: Hertling fecsegése céltalan. Szándéka annyira átlátszó, hogy meg kell hiusulnia. Hertling úgy beszél, mint olyan ember, a­ki minden pénzt összekaparintott a kár­tyaasztalnál és csa­k a jó alkalmat­ várja a játék be­fejezésére. A belga kormány felel a német kancellárnak. Genf, febr. 28. — A Budapesti Hirlap távirata. — A lyoni Progrès jelenti Havreből, hogy a belga kormány felelni akar a német birodalmi kancellár­nak Belgiumra vonatkozó nyilatkozatára. A válasz­­tartalmáról most tanácskozik a belga minisztérium. Belgium válaszában formulázni óhajtja feltételeinek minimumát Franciák a béke mellett. Köln, febr. 28. — A Budapesti Hírlap távirata. — A Kölnische Zeitung szerint a genfi Feuille állítólag biztos forrásból arról értesül, hogy Bour­gesban nemrég több mint kétezer munkás és man­icstsnő nagy béketüntetést rendezett a városháza előtt. Le a hébor­pál, nyomban békét tull kölni! Le SUBAPESTI HÍRLAP (61. sz.) 1918. március 1. a hadinyerészkedőkkel és hasonló kiállások hang­zottak el A nők nagy plakátokat hordoztak, a­me­lyek Clémenceaut vértengerben ábrázolták. i­m­itum a bizottságban. Budapest, febr. 28. Az általános vita a bizottságban a végéhez közeledik, ezt ma az egyik ellenzéki szónok álla­pította meg. De érdekes tünemény az, hogy mi­nél tovább tart ez a vita, annál több érdeklődés nyilvánul iránta azok részéről, a­kik kezdettől fogva beható figyelemmel kísérték. Mert a­kik eddig fölszólaltak benne, bírálatukban megannyi új és friss anyaggal gazdagították az eszmecsere anyagát. És előreláthatóan a most következő üléseken közeledik kulminációjához az általános vita s a holnapi nap különösen érdekesnek ígérkezik azért, mert holnap felszólal Andrássy Gyula gróf is, a­kit a kormánypárt szellemi moz­gatójának mondanak, — már a mennyire a mai hibrid kormánypártot egyáltalán egységesnek és egyfejűnek képzelni lehet És ugyancsak a hol­napi napon készül fölszólalni Bethlen István gróf­­, a ki nem tagja a bizottságnak, de — a mihez mint képviselőnek joga van — indítványt ter­jeszthet elő, hogy a bizottságban őt is meghall­gassák. Föl vannak iratkozva továbbá a holnapi n­apra olyan kitűnő ismerői az erdélyi viszonyok­nak, mint Hegedűs Lóránt és Desbordes Ernő. A holnapi nap iránt tehát méltó várakozás­sal tekinthet nemcsak a bizottság, hanem min­den magyar ember, a­ki súlyos aggodalommal nézi azt az elkeseredett harcot, a­mely a magyar nemzet jövőjéről folyi­k a­­ választójog kér­désében. De mindenki őszintén sajnálja, hogy Vá­zson­yi miniszter ezen a héten nem volt jelen a tárgyaláson. Tőle sok függ és tőle sokat várnak az óhajtandó békés megegyezés érdekében. De olyképp vagyunk értesülve, hogy a jövő hétre hazajön és hétfőn már részt fog venni a tanács­kozásban. A mai ülés előtt a bizottsági teremben Ba­logh Jenő elnöklésével értekezlet volt a javaslat egyes részletkérdéseinek megbeszélése végett. Ezen az értekezleten Návay Lajos, Jakabffy Ele­mér, Desbordes Ernő, Almássy László, Schüller Rezső és Hegedűs Kálmán vettek részt. Az érte­kezlet célja az volt, hogy egyes vitás kérdéseket már most tisztázzon és ezzel is siettesse a részle­tes tárgyalás lefolytatá­séit. Az értekezlet vége felé Vertán Endre előadó is részt vett a tárgyaláson. A mai nap első szónoka Mándy Samu volt, a­ki retrospektíve is alapos bírálat alá vette a megvalósulás stádiumába jutott reformot. Még 1912-ben a baloldali pártok oly határozati javas­latot terjesztettek elő, a­melyben száz-százhúsz százalékkal akarják szaporítani a választók szá­mát, összesen kétmillió négyszázezerre. A mos­tani törvényjavaslat már 270 százalékos emelke­dést mutat. Hát ennyire fejlődött a kultúra Ma­gyarországon öt év alatt? Azután utalt arra, hogy Vázsonyi a népoktatásra akarja alapítani a re­formot, mégis az egyik főjogcímür nem az elemi iskola elvégzését teszi, hanem az írni-olvasni tudást, holott a kettő nem ugyanaz. Végezetül igen melegen aposztrofálta Vázsonyi igazságügy­minisztert s távollétében is föl­hivta, tegye naggyá nevét azzal, h­ogy vigye diadalra a demokráciát, de másrészt mérlegelje gondosan a nemzeti aggo­dalmakat. Mint igazságügyr miniszter tegye a mér­leg egyik serpenyőjébe a jogkiterjesztést, de vi­gyázzon, hogy súlya le ne nyomja a másik ser­penyőben az ezer éves magyar nemzeti állam jövőjét. A következő szónok, Antal Géza visszatért Székely Ferencre s nem győzte eléggé csodálni, hogy Magyarország volt koronaügyésze miként mondhatja azt, hogy Magyarországon nincs nemzetiségi veszedelem. Hát mint vakok já­runk-e ezen a földön, hogy ezt a veszedelmet nem látjuk? A szónok ezután leírva az ország helyzetét a perifériákon, meggyőző érvekkel bi­zonyította, hogy a háború tanulságai közben nem szabad számba venni a nemzetiségi szem­pontokat és a külföld szavát a magyar nemzet rovására. Követeli a magyar írni-olvasni tudást a választójog föltételéül. Mert arra kell töre­kedni, hogy magyar választójogot alkossunk. A kormány javaslatát bármely országban elő le­hetett volna terjeszteni, de nekünk speciális tör­vény kell: magyar törvényre van szükségünk, és mely útját állja annak­, hogy — Rákosi Viktor egyik könyvének megrázó példázata szerint — Erdélyben a magyarság egy elnémult harang legyen. Végezetül Kürthy Lajos báró beszélt s min­denben megerősítette azt a képet, a melyet teg­nap Kozma Andor festett a nyugat-magyarországi magyarságot és a ma még hazafias tótságot is fenyegető cseh veszedelemről. A bizottság holnap délelőtt folytatja ta­nácskozását. A bizottság ülése: Kürthy Lajos báró elnök negyed tizennégykor nyitotta meg az ülést. A kormányt Wekerle Sándor miniszterelnök képviselte. Mándy Sámuel emlékeztet Kossuth Lajos egyik 1848-iki beszédére, melyben a bujtogatók ellen ke­serűen panaszkodik és elmondja a nemzetiségekről tett tapasztalatait. Nem szabad elfelejteni, hogy a nemzetiségek jórésze röviddel a 48. V. törvénycikk után hogyan hálálják meg a reájuk ruházott jogokat. Kristóffy az utca megnyeréséért és azért akar­ta a válaszójogi javaslatot, hogy olyanokat juttasson az országgyűlésbe, a­kik a nemzeti nézőpontoknak sze­rinte való túlhajtását ellensúlyozzák. Mindig saj­nálta, hogy Andrássy pluralitása javaslata törvénnyé nen­ lett. Kossuth Ferenc 1912. választójogi határo­zati javaslata a hat elemi osztály elvégzését kívánta. Ez volt azoknak az álláspontja, a­kik ma a király­tól a reform elkészítésére megbízást kaptak. A mos­tani javaslat 100—120 százalékos emelkedés helyett 236 százalékos emelkedést tervez. Kérdezi, hogy ekkora szaporulatra a magyar nemzet megérlelő­dött-e ez utóbbi öt év alatt. Szinte a hat elemi is­kola elvégzését kívánja fő jogcímü. A Károly-keresz­tesekről megállapítja, hogy a 24 éves korhatáron túl is a nép leggyöngébb elemei jutnának választói joghoz, e koron alul pedig jórészt minden értelem, kvalifikáció nélkül kapnána­k jogot a Károly-kere­sz­tesére. De veszedelmet lát itt is elsősorban a nemzeti­ségi szavazók gyarapodásában. Azoknak a Károly­keresztes mem­zetiségi katonáknak, a­kik önként megadták magukat az ellenségnek, nem adhatunk választójogot. Az ipari szakmunkásoknak megadja a válasz­tójogot Az őstermelésnél alkalmazottakra nézve ve­szedelmet lát abban, hogy a nemzetiségi vándorm­un­kások óriás tömege jutna meg nem érdemelt válasz­tójoghoz. A nők választójogát ellenzi. A vesztege­tést, etetést, itatást kevesebbé tartja károsnak, mint a terrort, az izgatást és a félrevezetést, a­mi az előbbinél a népre sokkal rombolóbb hatású. A tit­kos választás esetében helyesli a kihte­lező szavazást. Batthyány Tivadar gróf legutóbbi beszédéből kitű­nik, hogy Vázsonyi eredetileg a hat osztály elvégzé­sét kivánta és ilyképp Vázsonyi a Károlyi-pártnak tett nagy koncessziót és nem megfordítva. Fölszólalását az igazságügyminiszterhez inté­zett kéréssel fejezi be. Sajnálja, hogy az ő távol­létében folytatják a tárgyalást. Az igazságügymi­niszternél a választójog kiterjesztésének kérdése nem dogma, hanem vérbeli meggyőződés, ennek ellenére engedékeny és konciliáns volt 1912-ben, mikor megelégedett a szövetkezeti pártok álláspont­jával, most pedig tovább is ment, mint a­mennyire azt szükségesnek ítélte. Kéri a minisztert, ne hagyja ügyeimen kívül, hogy a magyar középosztálynak nagy többsége aggodalmakkal van eltelve a javas­lat méreteivel szemben; figyelmébe ajánlja az igaz­ságügyminiszternek, hogy miután kisebbségi kor­mány viszi az ország ügyeit, a megértéshez közel jutni a kormányzatnál, erkölcsi és parlamentariz­musból folyó kötelessége. A szakminiszter már kije­lentette, hogy nem ismer el messzebbmenő válasz­tójogi csőszöket, bizonyára nem befolyásolhatják tehát a választójogi uszítók sem, ha ilyenek lé­teznének, hanem kéri, hogy egyéni nagy kvalitásá­ban, magasra emelkedett, felelősségteljes pozíciójá­val térjen vissza saját eredeti meggyőződéséhez és tegye a tö­rténelem előtt nevét naggyá azzal, hogy mérjen igazságosan úgy a jogtalanoknak, mint a hazafias okokból aggodalmaskodóknak azzal a mér­­leggel, melyet az alkotmányos és a parlamentet tisztelő király megbízásából kézbevett. Beközött szemmel, nem tekintve sem­ jobbra, sem balra, úgy mérjen, hogy az egyik serpenyőben elhelyezett jogkiterjesztés súlya nagyobb ne legyen és igy föl ne billentse a másik serpenyőbe ezer év óta bele­tartozó egységes magyar nemzeti állam jövőjét. Az elnök az ülést fölfüggesztette A szünet után Antal Géza, Székely Ferenc tegnapi beszédében fűzi a maga megjegyzéseit, de nem azért, mert ab­ban a munkapárt ellen ismételten súlyos incliná­ciók foglaltatnak, hanem azért, m­ert megdöbbenti az a nagy naivitás és ideológiai elfogultság, mely a világháború negyedik esztendejében sem akar Ma­gyarországon nemzetiségi veszedelemről tudni s a nemzetiségi kérdést egyszerű nyájaskodással s elő­zékenységgel véli megoldhatónak. Óhajtaná, hogy mindazok, a­kik a választójog problémájával fog­lalkoznak, ha már az erre legkompetensebb fakto­rok megnyilatkozásai nem győzik meg őket, szemé­lyes tapasztalatok gyűjtése végett mennének el a nemzetiségi vidékekre s közvetetten közelből figyel­nék és hallanák meg, micsoda mértéktelen izgatás

Next