Budapesti Hírlap, 1918. június(38. évfolyam, 129–150. szám)
1918-06-01 / 129. szám
— a Bubafesti Kmur o» «.) isis. junta, t ■ n mi i ' "■■■»-- — ■>■ .«»•-! i i . . M —— ■■■•■ "■«..*»» »i»wimi köz- és magánügyeit a legderekabb, legmunkásabb és legsellemesebb férfiak intézik és az az ország, melyben a legtöbb tiszta és jó házasság van, a legtöbb gyermek születik és a melyben a legideálisabb anyák élnek. A némsteh el, a ftoefolyót ifiz ellenséges frimissanyantása szírétagiéi áttöréssé fetőszik. Hegftet* mögött a francia (rosti fölgösigyő* lésé, — 45.009 fogolyf. Budapest, máj. 31. Az uj német offeritiva negyedik napja úgy előrenyomulás stílusa, mint tempója és eredményei dolgában méltó az első három nap jelentőségéhez. Sőt behatóbb latolgatás után a negyedik nap eredményét még nagyobbra kell taksálnunk, mert úgy látszik, hogy Soissons és a Marcé között a német frontbetörés csakugyan ■ stratégiai arányokat öltő áttöréssé fejlődik. A lökés súlya még mindig a támadóarcvonal centrumában van s csak természetes, ha a németek a leginkább engedett ellenséges frontrészen táplálják a legerősebben támadóerejüket. Az eredetileg öt kilométer hosszú támadóarcvonal már tegnap 70 kilométerre hosszabbodott és a mai jelentés adatai alapján a Noyantól keletre fekvő Brelignytől egészen a Reimsz nyugati oldalán fekvő Tillovig szétlitva kerek 100 kilométerre hosszabbodott, tehát meghaladja a bákkal s disztilelte föl az egyes termeket művészi kivitelű falfestményekkel. Lakóosztálya a második emeleten volt s kedvelt szobáját királyi fénye miatt paradicsom-szobánal hívták. E várában tartotta meg azokat a német gyűlöletből eredő titkos gyűléseket, a melyek egyik főokává lettek, hogy a szatmári német őrséget a fölkelt nemesség a gombási erdőben egy szálig felkoncolta. Ide várta kedves urát, Kemény János fejedelmet is e kuruc érzésű, áldozatra kész asszony, a ki nemcsak a fegyvert, de a tollat is nagy bravúrral forgatta. Ez időben váltotta ki férjét a tatár fogságból olyan nagy összegen, mely a mai érték szerint majdnem három millió koronán felüli összegnek felel meg. Mint buzgó protestáns nő, ezt írja tatár fogságból hazakerülő jegyesének: „úgy igyekezzék kegyelmed Megyésre, hogy a vasárnap reggeli prédikációra mindenesetre oda érjen.“ De amennyire fénykorának tetőpontját érte el az aranyosmegyesi vár Lónyay Anna alatt, éppen az ő kuruckodása vált olyan végzetszerűvé a vár sorsára nézve. Lipót császár ugyanis a szatmári őrség felkoncolása miatt meghagyta a szatmári vár parancsnokának, hogy a megyesi várat romboltassa le, aki aztán a vár bástyáit lőporral levegőbe röpítette. Betetőzte a vár sorsát II. Rákóczi Ferenc fölkelő hadainak pusztítása, akik a vár megmaradt részeit fölgyújtották. A megyesi vár birtoka Lónyay Anna halála márciusi német offenzív arcvonal kiterjedését. A német támadó vonal e meghosszabbodása azonban, mint az eredményekből ■ láthatjuk, korántsem jelenti lökőerejének a gyöngülését, ami pedig általában természetszerűen elkövetkezni szokott jelenség s ebben kétségkívül nagy része van annak, hogy a németek a frontbetörés legexponáltabb helyén egyre újabb pihent tartalékhadosztályokat tárnak a tűzvonalba. Ez teszi lehetővé, hogy a betörést nagyszabású áttöréssé fejlesszék és ez magyarázza, hogy előrenyomulásuk irama még a negyedik napon sem csökkent. A 100 kilométerre hosszabbodott német támadóarcvonal közepe Soissons és Reimsz között 70 kilométer hosszú. Az arcvonal vonalvezetése egészen különös: merészen nyugat felé kiugró hegyes szöget alkot, melynek éle valahol Fére en Tardenoistól nyugatra a Soissons— Chateau Thierrys út nyugati oldalán képzelhető. Ami a legérdekesebb azonban, e német támadóarcvonal a maga egész hosszúságában többfelé néző fronttal halad előre. Reimsz közvetetten szomszédságában határozottan, dél felé néz, Tiroytól egészen a mai jelentésben említett st. gemmei és romignyi magaslatokig délkelet, majd dél felé fordul, e magaslatoktól azután fel egészen az Oise mellett fekvő Bretignyig tisztán nyugat felé tekint és ebben az irányban halad is előre. Ez az utolsó arcvonalrész, amely, egyúttal e pillanatban a legfontosabb, mutatja, hogy a trónörökös centruma a jobbszárnnyal való érintkező pont. Soissons mint tengely körül óraműszerű pontossággal már végrehajtotta a jobbfelé való átkaryarodást s ezzel beállott az operációs iránytváltoztatás. Az Oisó és azután első férjének, Wesselényi Istvánnak örököseire szállott. A Wesselényi-család a várnak fönmaradt részét 1741-ben kijavíttatta, s újból lakhatóvá tette. Az egész kétemeletes épület minden oldalról egyforma négyszögül, négy kiálló bástyatoronyból áll, amelyek fölött büszke őrtorony szökken a magasba. A nyugati és északi soron megszámlálhatóban szoba, konyha és rejtekhely van, a nagy torony irányában pedig üveges palota. A birtok és a vár a nyolcvanas években közössé vált. Egyik fele Karacsay Sándorné grófné Wesselényi Johanna, másik felének nagyobb része Teleki Sámuel gróf, kisebb része pedig Budák Istvánné báróné Rhédey Klára grófnőé lett, akiktől később a birtokot az ottani közbirtokosságra várat pedig Benkó ügyvéd vásárolta meg. A várhoz még templom és kolostor is tartozott, a melyet a hitbuzgó protestáns főúr, Lónyay Zsigmond református temmommás családi temetkező kriptává alakított át. A megyesi református hívek még 1700-ban is használták a templomot, a kuruc világ zivataraiban azonban ez is elpusztult. A szatmári mezőkről virágok illatát hozza a tavaszi szél... S különös játéka a sorsnak: Lónyay Anna fejedelemasszony otthonát Stefánia hercegnő készül meglátogatni férjével, Lónyay Elemér herceggel. Mintha csak e látogatásával a kuruc idők asszonyának szellemét akarná megbékíteni. Aisne közeti álló francia erőknek lépésrőllépésre való, de egyre gyorsulni látszó kényszerű visszamenése pedig arra vad, hogy a német centrumnak említett átkanyarodása teljes súlyával kezdi éreztetni a hatását a nyugat felé szomszédos ellenséges frontrészen is. Ez más szóval ennyit jelent, hogy az ellenséges Oisel vonal felsodrásának műve megkezdődött. Rajzban visszaadva, nem ugyan első ízben, az a különös helyzet állott tehát elő, hogy a német arcvonalnak Soissons és a Marne között nyugat felé előrenyomuló 36 kilométer hosszú része úgy harcol, hogy egyidejűen a hátában van az ellenséges arcvonalnak Reimsz és a Marna között álló és északnyugat felé néző része. Kettejük között azonban Reimsznál visszamaradt, balszárnnyal részben lassúbb áramban nyomul előre a trónörökös másik erőcsoportja, a Below-hadsereg, amely tehát offenzív feladatain kívül egyúttal a Boelen hadsereg hátát is takarja. A németek elérték a Marné folyót , ezzel a nyugat felé kanyarodott támadóarcvonal baloldala természetes védelemhez jutott. A német előrenyomulás nagyszerűsége mellett rendkívül merész és kétségkívül bizonyos kockázattal jár. A mai jelentésből kitetszően a franciák máris megkíséreltek délkeleti irányból, a Marne délidaláról északi oldalára átvitt lökéssel egy oldaltámadást a Boelus-hadsereg exponált balszárnya ellen. A Marne mint természetes védelmi vonal ezúttal még nem érvényesülhetett a maga teljességében. Ennek ellenére a németek az oldalozó hatást semmivé tudták tenni. Ez az intermezzo a bizonysága annak, hogy a németek szokásuk szerint minden eshetőségre készen vannak, hogy Stindenburg sztratégiája nem merevedik bele a halott teóriákba, hanem ereje éppen a csodálatraméltó alkalmazkodás az adott viszonyokhoz és körülményekhez. A német offenzívával járó említett kockázat tehát — megbízhatunk benne — minimális lehet. S vájjon mit tesz az egységes francia hadvezetőség? Elvesztett három kiépelt állásrendszert és három természetes védelmi vonalat. Elvesztette a Marne völgyén haladó kettőssínpárti Verdim—Chalous—Chateau Thierry sztraténiai fővasútvonalat, amely az eddigszenvedettek között talán a legsúlyosabb csapás. Eddig csak a szomszédos szakaszokról és talán Páris körzetéből vetett a tűzvonalba tartalékokat, s az ellenséges front ellenálló képességének gyengülését mi sem jellemzi jobban, mint hogy ma már lovastömegeket is áldozott, nem azért, hogy meg tudjon állni, de hogy legalább valahogyan rendeződni tudjon a futó gyalogság és tüzérség. Hadiszerben is óriás a veszteség s a szükségeseket máról-holnapra, ha van is tartalék, nem lehet helybehozni, ami pedig az esetleges