Budapesti Hírlap, 1918. július (38. évfolyam, 151–176. szám)
1918-07-24 / 170. szám
1918. július 24.S BSMFtSTl HlRUP (no. «o íuk ujjainkat és elővesírte egy jó könyvet, vagy leülink a zongorába? és eljátszunk egy magyar ábrándot. Albisy Katalin, biharpüspöki tanítónő. — (Időjárás.) A meteorológiai intézet a következő jelentést adta ki: Házunkban az idő szárazra fordult, hűvös jellegét azonban megtartotta. A hőmérséklet maximuma 32 C. fok Homokbávári goson, minimuma 7 C. fok Árvaváralján volt. Eiőprognózis: Változóan felhős idő várható, lényegtelen hőváltozással és elvétve zivataros esővel. Távirati prognózis: Melegebb, elvétve csapadék, zivatarok. (Hódolat a királyntiéllato.) Fogaras vármegye rendkívüli közgyűlése, mint Fogarasról jelentik, magyar, szász és román támogató hozzászólások után elhatározta, hogy a Zita királyné ellen indítóit rágalmazó híresztelések ellen állást foglal és a királynéhoz hódoló feliratot intéz. Ugyanigen határozatot hozott, mint Nagyszebenből jelentik, mai közgyűlésén Szeben megye közgyűlése is. (Miniszteri tanácsosi cím.) A király egresi Nagy Sándor kultuszminiszteri számvevőségi igazgatónak a miniszteri tanácsosi címet adományozta. — (Prohászka püspök üdvözlése.) Nyitráról jelentik: A nyitrai katolikus kör Jánoki Madocsányi Gyula főispán, elnök indítványára elhatározta, hogy Prohászka Ottokár székesfehérvári püspököt, a város szülöttjét, a keresztény Magyarország érdekében megindított akciója alkalmából üdvözli. — (Uj számvevőségi igazgató.) A király Hablein Ilikárd kultuszminiszteri számvevőségi aligazgatónak a számvevőségi igazgatói címet és jelleget adományozta. — (Címadományozás.) A király Wenk Gyula Erdőszámtanácsosinak és Jakabffy István számtanácsosnak a főszámtanácsosi címet és jelleget, Schaffer Mihály és Huszth Aladár dr. erdűszámvizsgálóknak a számtanácsosi címet, továbbá a vízügyi segédhivatali tiszti személyzet létszámában Regele Elemér miniszteri irodatisztnek a miniszteri segédhivatali igazgatói címet adományozta. (Polgáimaster választás Sopronban.) Sopronból jelentik: Töpler Kálmánnak országgyűlési képiselővé történt megválasztásával megüresedett polgármesteri széket csütörtökön július 25-én tölti be a városi közgyűlés. Mivel Sopron város főispánját a király fölmentette állása alól, a polgármester választó közgyűlés vezetésével a király Ostffy Lajos vasmegyei főispánt bízta meg. A polgármesteri állásra egyetlenegy jelölt van: Thurner Mihály dr. városi főszámvevő. Tették fölvétellé a pozsonyi egyetem orvostudományi karán.) A pozsonyi egyetem orvoskari dékánja értesíti azokat a nőket, akik az 1918. év szeptemberében kezdődő évre a pozsonyi egyetem orvostudományi karára beiratkozni óhajtanak, hogy fölvételükért a vallás, és közoktatásügyi miniszterhez kell folyamodniok. A miniszterhez intézett kérvényeiket július 31-ig kell az orvoskari dékáni hivatalban benyújtaniok, vagy postán leküldeniök. (Pozsony, Kórház utca 52. Hivatalos óra délelőtt 10-től 2-ig.) A folyamodványra egy koronás, a nem bélyegeit mellékletekre harminc filléres c!v. --vbélve.-r ragasztandó. A folyamodványaikhoz mellékelniük kell: 1. eredeti születési anyakönyvi kivonatukat, esetleg házassági okiratukat, 2. eredeti érettségi bizonyítványukat, esetleg kiegészítő érettségi bizonyítványukat, (görögpótló tárgyak beszámlanak.), 3. amennyiben az érettségi bizonyítvány megszerzése és mostani kérvényük között hoszszabb idő telt volna el, úgy helyhatósági bizonyítvánnyal kell igazolniok, hogy az eltelt időben milyen foglalkozást űztek. (Könyvkereskedők közgyűlése.) A Magyar KönyvkereskedőkEgyesülete most tartolta meg tv. évi közgyűlését, amelyen Benkő Gyula elnök megemlékezett arról, hogy az egyesület ez évben ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját. A közgyűlés foglalkozott a titkári jelentés alapján mindazokkal a sérelmekkel, amelyek az utóbbi években a magyar könyvkereskedelmet érték. Az egyesületi belső ügyek elintézése után fisztusítás volt. Elnök lett: Benkő Gyula, elnökhelyettes: Ranschburg Viktor, ügyvezető elnök Wiesner J. Emil,elnökök (fővárosi): Lantos Adolf, Rengi Károly, Réti Béla. (vidéki) Ferenczi Károly, Hegedűs Sándor, Láng József, főtitkár: Dick Manó, titkár: Tisza Béla, vidéki titkár: Victor Manó, pénztáros: Schaffer János, ellenőr: Zeidler Imre, könyvtáros: Ranschburg Gusztáv. (Nyugdíjas köztisztviselők alkalmazása.) Félhivatalosan jelentik: A háború folytán a közhivatalokban annyira felgyülemlett a munka,hogy a tisztviselők erejük teljes megfeszítésével is alig tudják a rájuk bízott feladatot teljesíteni. Tekintettel arra, hogy a számbajöhető javakörben férfiak katonai szolgálatot teljesítenek, a hatóságok szívesen foglalkoztatnának nyugdíjas állami és törvényhatósági tisztviselőket és ez után hívják fel őket, hogy amennyiben erre hajlandók, jelentkezzenek Budapesten a minisztériumok ,vagy állami intézeteik elnöki osztályain, vidéken pedig a helyi hatóságok vezetőinél. (A Vörös Félhold javára) a császári török főkonzulitól Budapesten újabban a következő adományok folytak be: Muszlim Feszullah Arad 100, Kisöszi Takarékékpénztár Rt. 50, Egri Béla dr. Pécs 400, Rózsa Ferenc dr. főhadnagy Budapest 1000, Temesvári Vörös Félhold Bizottság 12.514.80, Eskenasy Arnold Budapest 50, Hadji Kavar Agobiánné Budapest 20, Kassai Kereskedelmi és Iparkamara, Siri bég fölolvasása 400, Ahmed Ali Adakaleh 3000 korona. Összesen 17.534 korona 80 fillér. (A légipostát megszüntették.) a Budapest és Bécs között alig háromhete megindult légipostát a bécsi posta és táviróigazgatás közlése szerint holnaptól kezdve további intézkedésig meg fogják szüntetni. A hír ebben a hivatalos formában csupán megerősitítse Wekerle miniszterelnök mai kijelentésének, ki a "többszörös légi szerencsétlenség miatt egy hozzá intézett interpellációra ma hasonlóképpen nyilatkozott a Házban. (Ellenséges országban levő honfitársaink visszatérése.) Illetékes helyről közük: A velünk háborúban álló országok kormányai rövidesen a hadüzenet után intézkedtek, hogy ott lévő honfitársainkat vagy rendőri felügyelet alá helyezzék, vagy egy maghatározott tartózkodási helyre utalják, avagy pedig internálják. Az ellenséges államoknak e sokezer ember sorsát oly mélyen érintő rendelkezéseivel szemben külügyi kormányunk nemcsak azt a feladatot tűzte maga elé, hogy az ellenséges külföldön visszatartott honfitársaink helyzetét a lehetőségig elviselhetővé tegye, hanem arra is, hogy amennyiben módjában állott, lehetővé tegye számukra a hazájukba való visszatérést. Az ellenséges kormányokkal folytatott hosszadalmas tárgyalások során sikerült is valamennyi ellenséges állammal megegyezést létesíteni, amelynek értelmében megengedték a hazatérést az internáltak közül a nőknek és a nem fegyverképes férfiaknak. A Franciaországgal kötött egyezséget tudvalévően még azzal egészítették ki, hogy azokat az internáltakat, akik komolyabb betegségben senvednek, Svájcban helyezik el ápolásra- Az ápolás költségét a magyar és az osztrák kormány viseli. Angliával is folynak tárgyalások és remélhető, hogy beteg honfitársaink rövidesen megkapják az engedelmet, hogy hazatérjenek. A hazabocsátás elé eddig az olasz kormány gördítette a legnagyobb nehézségeket. A külügyminisztérium mindent megtesz, ha az olasz kormányt rábírja elutasító magatartásának megváltoztatására. Meg kell végül említeni, hogy a külügyminisztérium nemrégiben úgy az angol, mint a francia kormányhoz azzal a javaslattal fordult, hogy valamennyi visszatartott magyar és osztrák állampolgárnak engedjék meg a hazatérést. A külügyminisztérium minden igyekezetével azon van, hogy az erre vonatkozó tárgyalások mielőbb kielégítő eredményre vezessenek A tengeren túli, valamint a kettős monarkiától a forgalom tekintetében elvágott országokból, mint Spanyolországból és Görögországból a hazaszállítás nagy nehézségekkel jár. Ez irányban is beható tárgyalások folynak. (Tagfelvétel az Újságíró Egyesületben.) A Budapesti Újságírók Egyesületének választmánya ima délután Márkus Miksa udvari tanácsos elnöklésével ülést tartott. Az ülés egyetlen tárgya tagfölvétel volt. Az egyesület tagjai sorába fölvétettek: Kais János, Nagy Lajos, Boros Mihály, ifjabb Lovászy Márton, Zilahy Lajos, Hajdú Sándor, Somogyi Béla, Grossnman Mór dr., Varga Jenő, Alpári Gyula, Kállaii Miklós, Dick Bódog, Roller Lajos, Sebestyén Ede, Haraszti Emil, Barabás Loránd, Ábrahám Ernő, Hanunerschlau János, Kárpáti Aurél, Sághy Ferenc, Cavaluisz József, Fodor Nándor dr., Italos Móric, Villányi Andor, Gajári István dr., Weiner György dr., Komáromi János, City Aulal, Hímen Károly, Zmodó Pál, Baclyó János dr. és Radisich Elemér dr. . (A magyar katona.) A Magyar Gazdaszövetség a földmivelésügyi miniszterhez intézet fölterjesztésében, amelyet a magyar katonákra vonatkozóan tett, a többi közt ezt mondja: Kutatást indítottunk abban az irányban, vajjon az államszolgáltatások legsúlyosabbika, a honvédelem tekintetében milyen az arány a falusi és városi lakosság között, nevezetesen nem mutatkoznak-e nálunk is azok az eltérések, melyekre más államokban már rámutattak, a földműveléssel foglalkozó és az iparban és kereskedelemben elfoglalt rétegek között. E kutatásaink közben arra az eddig kellően fel nem derítétt lényre bukkantunk, hogy a koronakötelezettek közül beváltai százalékára vonatkozó adatokat, melyeket a német birodalmi statisztika évről-évre hűségesen kiad, nálunk csak 1895-ig tehet közzé. Ennélfogva tőlünk megvonatott az a lehetőség, hogy a szóbanforgó nagy problémára vonatkozóan világos képet kapjunk. Ez a helyzet annál sujtóbb, mert a régebbi adatok szerint az egyes osztrák városi kerületekkel szemben az egyes magyar mezőgazdasági kerületek a hadiszolgálatra alkalmas fiatalság kétszeresét is szolgáltatták. Jellemző az is, hogy Bécs városának alkalmas 227 fiával szemben Budapest 321—359-et mutatott fel ezer után. Teljesen felesleges vázolni azokat a nagy erdeieket, melyek e kérdésnek felderítéséhez fűződnek. Minden jel ugyanis arra mutat, hogy a magyacsaci és pedig elsősorban a magyar földmivelőosztáli e téren rendkívüli mértékben veszi ki részét az áldozatokból. Így az itt szóbanforgó érdekek, de az oszlóigazság szempontjából is arra kell kérnünk nagyfmélóságodat, hogy e tekintetben elhatározó lépéseket tenni és a hadügyminisztériumban gyűjtött, ha évek sora óta nem közölt adatokat rendelkezésünkrebocsátani méltóztassék, hogy ezek alapján magunknak ez életbevágó fontosságú kérdésekben a kellőtájékozottságot megszerezhessük. Ezek :a adatok nyújthatnak ugyanis megbízható felvilágosítást a népies egészségügy állásáról és csak ezúton lehet megszerezni a kellő irányitást aziránt, hol és nuív arányban szükséges az államnak és társadalomnak segítő beavatkozása a hanyatlás elhárítására a nemzeti .njó fokozása révén. (A földalatti aprópénze.) E ciftnv.cl közölt hírünkre ezt írja egyik olvasónk: A tekintetes. Szerkesztőség talán nem is sejti, hogy azok a hírei, amelyek a földalatti villamosnak vagy mondjuk, alkalmazottainak az aprópénzzel való visszaéléséről szólnak, mekkora érdeklődést és megelégedést, kellenek. Ez érthető is, túszon ritka az a nap, egyik-másik utasnak valamelyik földalatti állomáson összeütközése ne legyen a visszaadni nemakarás miatt a jegyelárusítónővel. Legutóbbi hírükhöz, amely igentalálóanmutatott rá a földalatti igazgatóságának ez állapottal szemben való közömbösségére, — mert egy semmitmondó levél nem elérték-ésenk elavult míniszlori rendeletre való hivatkozás nem mutat a segíteni akarásra — egy két sort óhajtanék hozzáfűzni, hogy annál jobban kitűnjék a földalatti igazgatósága álláspontjának tarthatatlansága. Amikor az igazgatóság a huszonkét évvel ezelőtt kiadott miniszteri rendeletre hivatkozva iparkodik a közönségnek megzsarolását mérlegelni, s a legkomolyabban, amihez ebben az esetben meglehetős bátorság kell, idézi a miniszteri rendelet ama részét, amely szerint a földalatti vasút közegei pénzt váltani nem kötelesek. Pénzt váltani nem is megy senki a földalatti bódéba- Jól tudja mindenki, hogy pénzt a bakkban kell és lehet váltani s ha erre van szüksége, odamegy. A földalatti esetében nem pénzváltásról van szó e szó közkeletű és általánosan elfogadott értelmében. Itt arról van szó, hogy a már váltott pénzből, az aprópénzből adják ki tisztességesen és ne tartsák vissza jogtalanul az utasnak visszajáró néhány fillért. Aligha hihető, hogy aki azt a miniszteri rendelőtd annak idején kiadta, úgy gondolta volna el a dolgot, mint a földalatti igazgatósága, hogy tudniillik akinél véletlenül nincs tizennégy fillér, hanem húsz, az kötelesa visszajáró hat fillért a társaság vagy az alkalmazottnak leadni adóba, vagy pedig ne utazzék. Nagyon jól tenné a földalatti, ha kissé komolyabban foglalkoznék ezzel a kérdéssel és nem ilyen tessék-lássék módon intézkednék. Folyton azt halljuk, olvassuk és érezzük, hogy rendkívüli időket élünk és ha valami szokatlanabb intézkedés történik, mindig ezt hajtogatják: — Hja! Rendkívüli időket élünk és ez rend, kívüli eszközök felhasználását teszi szükségessé. A földalatti mintha nem látná, nem hallana! Vagy egyáltalán nem érzi az idők rendkívüliségét? Régi rendeletre hivatkozva, amely nm holnap negyedszázados jubileumot ül, mentegeti magát, igazolja alkalmazottainak hatalmaskodását akkor mikor az amúgy is vérig zaklatod közönség jogos követeléseinek kielégítéséről van szó. Nem akar a földalattinál senki sem pénzt váltani és többen vannak azok, akiknek megvan a tizenkét fillérjük, mint akik visszavárják a hat fillért, ellenben a földalatti emberei és különösen asszonyai megtagadják a visszaadást akkor is, ha megvan hozzá a szükséges fillérszám. Ez az igazság, a melyet még oly szépen megszövegezett levéllel sem fog a földalatti igazgatósága elhomályosítani. Tisztelettel egy ügyvéft, a ki sokat utazik a földalattin. (A turfcsalás.) A Szendrő-féle versennyel kapcsolatos tájcsalás ügyében a rendőrség folytatja a nyomozást. Tegnap délelőtt kihallgatták Csekonics Gyula grófot, aki magávalhozta a Lovaregyesületben indított házi vizsgálat jegyzőkönyvét, azonban minden fölvilágosítást megtagadott. A rendőrség a bécsi Zsakó-Klubot megkereste, hogy az ottani vizsgálat jegyzőkönyvének másolatát bocsássa rendelkezésére. Ma délelőttre idézték meg Huszár Lajos sportsárlapnát, aki azonban hirtelen