Budapesti Hírlap, 1918. augusztus (38. évfolyam, 177–203. szám)
1918-08-06 / 181. szám
a ( Budapesti Hírlap )isi. 1918. augusztus & 1 ...... m . ...... mim**—-i i , 6 tempóra. & mores! De hát mutogatni kell magokat a palaeziai társaságban és e mellett még mindig jobb itt bent, a fenséges termekben, mint otthon vagy kívül, az unalomtól ásító parton, a mólókon, melyek dermedten bámulnak az üres, foltozott vitorlát is alig látó öbölre, a kongó raktáraikra, melyekben csak a denevérek vijjognak s a hol a szokatlan koplalástól pötyögős bőrű egerek tartanak közgyűlést*. . . ■ És leszáll a nyári este. Lámpagyujtás ideje. De a pazarul egymás mellé tűzdelt elektromos lámpák csak nem akarnak, fölragyogni. Hiába szövögeti, bontogatja sötéthímes fátylát az éjszaka, a nap özvegye, onnan Róma felől, honnan a napnak kellene ébrednie. Valami más következik. A mulatóhelyek, kávéházak redőnyeit gondosan lehúzzák, a fekete papírral tapasztott ablaktáblák rendre becsukódnak a part házsorán, nehogy egy fénysáv is kihatolhasson a balzsamos, gyönge virágillattal telt éjszakába. Így parancsolja ezt a legnagyobb despota, a zsarnokok zsarnoka, a minden más akaratot lefogó úr: a bábom-Csak a vaksötétségbe merült tengerpart padjairól hallatszik olykor-olykor halk nevetés, egy- egy sző lebbencse, csak a fényszórók bocsátják ki keresve-halalva sugárcsápjaikat. Föl a magasba, jobbra-balra, miként legyező nyílik, csukódik, aztánhirtelen lecsap a tengerre, előbbre, mind előbbre, a merre szabad az út az otrantói szorosig... Pedig . . . Mit is láttam ma délután? Könyökölök ki a Hotel de la Ville egyik ablakából, a Curciotti-parota szomszédságában. Balra tőlem a Pizánóba járó helyi hajó állomása. Sietve Jon egy parasztasszony. Amint a hajó deszkájára akar lépni, megbotlik, batyuja lefordul a fejéről. Ahová esik a batyuja, ott valami nagy barnás folt mutatja egy telt üveg siralmas végzetét. A nő sikongva kiabál, tördeli kezet, a fejéhez kapkod s úgy lóbálja ijedtében. Oda siet egy másik, idegen asszony. Talán sohasem látták egymást, voltaképpen azt sem tudja, mi kára van annak a másiknak, de ez is csapkodja a levegőt a kezével és kiabál olyan szapora olasz nyelven, hogy még egy stenográfus is beleizzadna leírásába. . . Ez jutott eszembe. .Vájjon odaát a Piave fúlsó partján, a Re Bambino és tanácsadói ugyanígy kiabálnak, sikonyozhat-e, hogy ime, ők is földre ejtették a felső Adria drágaságát, nemesgyöngyét, a szépséges Triesztet? • • . Károlyi Némethy Gyula. ték és arra válaszolni fognak. A Kel. Ertetits a kö- 3 vetkezőket jelenti: A horvát országgyűlési képviselők egy része ma Budapestre érkezett. A horvát képviselők nevében Ralasics József báró a holnapi ülésen nyilatkozatot fog felolvasni, melyben a horvát képviselők visszautasítják Barta Ödön előadónaka múlt üléseben a horvátok ellen emelt vádjait és cáfolni fog.ják az előadó fejtegetéseit. Szentesített törvény. ’• A király julils 11-én szentesitette a királyi közjegyzők dijainak szabályozásáról • szóló 1918. évi XII. törvénycikkét. — " ■ 1 ■ 11'.e-" "■ ............. 1 "■■■■ »■ ■ v 1 # Folifika! Eseményeit. Wekerle audienciája. ... A M. T. Iroda jelentésének nyomán tudósítást közöttünk arról, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök szombaton királyi kihallgatáson volt s ekkor szentesités végett ő felsége elé terjesztette a választójogi törvényjavaslatot, továbbá tervezetét a magyar kpviselőhöz pártviszonyainak konszolidálásáról. A .V. T. Iroda ma a következőket közli: A Magyar Távirati Iroda szombati kiadásában megírta, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök kihallgatásán miről tett jelentést a királynak. Kötelességünknek tartjuk megállapítani, hogy ez a hír, amelyet illetékes hely tudta és fölhatalmazása nélkül közöltünk, bécsi munkatársunk tévedésén alapszik. A miniszterelnök tegnap visszaérkezett Budapestre. A horvátok újabb sérelme. A horvát delegátusok a képviselőhöz legutóbbi ülésén tudvalevőan deklarációt olvastak föl, melyben követelték, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban a magyar királyi honvédség megjelölőbről a magar szó hagyassák el. Ezt a követelést, mint jogtalant és mint amely ellenkezik a törvénnyel és a szokással, Wekerle Sándor miniszterelnök visszautasította. Hozzászólt a kérdéshez Barta Ödön is, a tárgyalt törvényjavaslat előadója, aki rámutatott arra, hogy a horvátok körében álamelenes tendenciának csinálnak propagandát é,s ezzel a horvátok a király iránt való illojalitást sküvetnek el. Barta beszédét a horvátok zokon vet HAPIHIREK. - Akik sajnálják a királyi... Kuruc mokány-magyar nagyközség Makkfalva. Gazdag, büszke, rátarti. Ha a vasárnapi prédikáció alatt néha-néha végigszemlélem azokat a jóképű, megsárgult csontfésüs, itt olt még régi módra befont kaju öreg magyarokat, a messze fényeskedő fejekről akaratlanul is az jut az eszembe, hogy ekkora — • zsirgazarlás láttára menten spanyolnáthát kapna az ‘ irigységtől nem egy bécsi ember, az angolt pedig még tán a halálos hideg is kirázná •.. Bánéi azonban nem éppen könnyű- dolog ez-zel a keményfejű, csörönyös, agyafúrt, könnyen gyanút fogó, kissé elmaradt gondolkozásu szittyanéppel. Sokszor a legokosabb szó sem győzi meg. Máskor meg képes felülni a legjámborubb mesének s ugrató szándéknak is ..... Hát bizony most is egy ma született fia-elefántkormányánál is derekasabb orrot karcolt a falu üregpennája — Csibik Balázs jegyző uram, a főszolgabirálytól, amiért a közhírré tett hadi cserebere üzlet clusmnyira nem sikerült, hogy egy szem gabona, egy csipetnyi lisztfölösleget sem tudott bevasalni a dúsgazdag, elbizakodott falubeli néptől. A hivatalos írás végén azonban átcsillant az engesztődés verőfénye. Azt reméli a haragos főbíró úr, hogy no majd most a zsírra nézve is elrendelt cserélő-üzlet mégis csak jobban sikerül. Elvárja, hogy a disznóhizlalásról amúgy is hites nagyközség becsületesen megemberelje magát... Csillik jegyző úr nem táplált ilyen vérmes reményeket. Sőt valami két éjszakán át Butár aludnisem tudott az orra miatt, előre érezvén annak ifrábbi növekedését. No, de ezalatt aztán szépen is i kieszelte a jövő haditervét. Vasárnap délután a községiházi zöldasztalra kiteregetett térképpel várta a templom után pipaszó-tanácskozásra odatartó tanács-uramékat. Persze legelsőnek a bíró tette le a garast. — Ni, hát a jegyző úr meg mit mappázik itt azzal a községi földiabrosszal? — Csak azt nézegetem, hogy mennyivel lesz — kisebb a — határunk? — Kisebb? ,— Hát lesz ezt a négyezer holdas kerek kis erdőcskét aligha le nem hasítják innen! , — Kinek van mersze —• kihasítani? ,— Nékem -»m ... De azt írja a főszolgabíró úr, hogy haragszik ... — Hát haragudjék, majd csak megbékél . . . — Csakhogy nem ő haragszik, hanem a — király . . . — A király? • — Na, igen . . . Azt kérdezi, hogy minek a községnek az az óriási, rengeteg makkos erdő, hogyha tavaly egyetlenegy árva malacka sem hízott meg rajta? — Mit nem hízott? Hiszen csak egymagam hat darab két mázsást vágtam le. Hát a kiket megdellekviráltak? És énnekem táncem hízott öt akkurátos? — visszhangzott Orbán András Csalt, a legidősebb esküdt. --- Nálam is csak visítod vagy négy az udvaron! — dicsekedett Széles Ádám Dohonyai. — Hát az én hármam la ám kutya? —- Adta le a szavat az üreg Sróf János- — Hát hogyha még az az istentől elrugaszkodott Kocsonya (tábor 'kanász kettőnek nemcsak a fülével számolt volna be?! — Hm . . . hm . . . Szép, nagyon szép, ked, 'és jó uraim, így, de akkor hová lett az a rengeteg sok zsír? — csapott le, mint a kánya, a dicsekelőkre Csülik Balázs, a jegyző, — Hogy hová? Izé... hát elfogyott.*, Púnk, tóm.,, — No, látják, éppen ez a baj, ezért haragszik* a király... Mert hát őneki is elfogyott a záró* Zója... punktom ... Megeszi az a tenger sok katona s más egyéb nép... S bizony a múlt esztendőben őfelségének sem valami elsőrangú volt a kukorica termése. Nem volt a hizlalásnak szaporája. Hát így bizony úgy kiürült a zsiros-rendelv, hogy a legutolsó keresztelőre már a szomszédtél, a burkus császártól akart kölcsönkérni az udvari szakács. Még szerencse, hogy volt a háznál egy kis tavalyi libazsír... Hiszen olvassák kigyelmetek évről-esztendőre az újságokban, hogy Pozsonyból minden Márton napra két óriás hízott libát bog cldtsége ajándékba... De azóta bizonyára már az is elfogyott. Nem csoda hát, ha a király haragszik s azt mondja: no, majd‘makkoltatok én magamnak a jövőre ott, ahol ” akarok. Úgy hallom, hogy a királyi fudzsellér már mércsnéni is a makkfalvi nagy erdőt... — Micsoda? A mi erdőnket? — vágta ki mellét a bíró ur. — Nem oda Buda! Nincs ahhoz köze még a — királynak se , . . — Nincs-e? De hátha mégis van? .— Hát vájjon mi jusson? — Hát a hadi regula jusson. — Hm ... De vájjon ugye? . —* Nem vitték el a lovas, szerkezet, a harangod a kigyelmed két fiát? — El... — Nem szedték össze a búzát, a zabot, a többi szemet? — De... — No, látja, ez a hadi regula ... ' — Hát lesz a baj ... — Nagy baj . — Hm... De okkal-móddal talántán mégis lehetne valamit tenni? !— Egyszer se mondom, hogy nen akadna nálam még vagy egy. — felesleges rendely zsir . . . ■— Az még csak — egy... — No, hát ha meg kell váltani a falut, itt vagyok én is! — folytatta Csapó András. — Hát biz a főszolgabíró úr ilyesfélét akar. Azért írja a levélben, hogy a mi felesleg van, önkésit adjuk össze. Még ingyen se kivárnák. Mindenkinek azt adnak érte, ami kell. Kinek petrólium, kinek —« dohány,■. — Dohány? De már akkor magam is beadok vagy ötven kilót! — kurjantott Makk András Vakota. — Nálam is akad vagy nyolcvan kiló.. . Nagylelküsködött Széles Ádám. — Én is majd megkérdezem az asszonyt. —» köhögött közbe az öreg Sróf János. — De addig a legcélarányosabb volna, ha nyakunkba szednénk az lábunkat és béházatnán a falut . . . ... Kapva-kaptak rajta. Közös buzgalommal neki estek az összeirásnak. S másnap a jegyző vígan jelentette a főszolgabírónak, hogy együtt van már vagy — száz mázsa zsir. De lesz még több is... _ A biró ur azonban egy kicsit megszontyorodva topogott körüllé: — Egyet azonban ki ne feledjen a jegyző ur, abbul az iratbu!. Tessen megírni a felségének illő tisztelettel... — Mit? — Hát csak azt, hogy nagyon, de nagyon sajnálja a falu és erősen röstelli, hogy izé... király telire — libazsírra szorult... De hát néma gyereknek anyja se érti a szavát... Miért is, nem szólt már előbb is a figyelme?! B. I. — (Időjárás.) A meteorológiai intézet a következő jelentést adta ki : Az eső az utóbbi 21 órában nagyobb kiterjedést nyert és a hőmérséklet nyugat felől tólévedt, de keleten, ahol az idő száraz maradt, a hőmérséklet is még igen magas volt (30—36 C. fok). Nagyobb esőt jelentetek: Dunaszerdahely (25), Tátrafüred (14), títubnyafürdő (13), Győr (11 mm.) Néhány külföldi állomás reggeli hőmérséklete: Bécs 15 C. fok, lombérg IS C. fok, Berlin 10 C. fok, Brüsszel 11 C. fok, Stokholm *15 C. fok, Szem Igvó 16.. fok, Szófia 20 C. fok. Idvprognózis: Változékony idő várható, helyenkint csővel,és lényegtelen hővohozással. Távirati prognózis: Változékony, elvétve csapadél, enyhe.