Budapesti Hírlap, 1918. szeptember (38. évfolyam, 204–228. szám)
1918-09-01 / 204. szám
Budapest, 1918. XXXVIII. évfolyam, 204. Vasárnap, szeptember 1. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. ClSfixetési árak: Egéta évre 52 kor, félévre 36 kor,negyed»»»« 13 kar., egy hónapra 4 kor. 60 fi!. Egyes szám ára helyben ál vidéken 18 fillér, pályaudvaron 30 fig. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szeriők Főszerkesztő: Rákosi Jenő Felelős szerkesztő: Csajthay Ferenc ter., Rÿkk I I : Vili kér. Szerkesztőség: Vili. kér., Igazgatóság és kiadóhivatal: Vilii kér., József-körut 5. után. Telefonszámok: József 43, József 39, Józsik József 23—84, l" Herényiét Lenin ellen. Budapest, aug. 31. Késő este izgalmas hírek érkeznek Moszkvából. Az orosz bolysevik-duimvirek egyikét, Lenint, orvul, vagy mint a szakkifejezés mondja, merénylettel ■megtámadták. Két asszony lövöldözött rá és két gólja a mellébe fúródott. Egy távirat szerint, Lenin sebesülése könnyebb természetű, egy másik szerint nagyon súlyos. A szegény, hosszúbabú, ideális anarkistát, aki száműzetése, bolyongásai közben jó ideig tartózkodott Budapesten is, mint a mi filozófus Schmidt, Jenő idealista anarkistánk barátja, akivel együtt hiozofálgattak egy kávéházi asztal mellett, (amely sokszor Schmidt magánegyetermi katedrája volt), s a szegény Lenint, aki most a cárok hatalmát gyakorolta az orosz népen, imen elérte a cárok számára tartogatott sors.• A merénylő hölgyek a szocialista forradalom hívei s nyilván eszközei is voltak. Mielőtt ime még a választójog törvényes birtokába jutottak volna, éltek a forradalom törvénytelen jogával. Eddig az asszonyok csak szerelemből vagy ami egyre megy, féltékenységből használták a revolvert; most a gyűlölet, a politikai gyűlölet vagy ami egyre megy: a fanatizmus adta kezükbe a fegyvert. A politikát ott kezdik, ahol a férfiak végzik. Az eddig érkezett hírekből (e sorokat éjfél körül írjuk) nem lehet megítélni, mi jelentősége van a forradalmi vezér e tragikus sorsának a pillanatnyi helyzet tekintetében. Jeladás-e a két ellenfél: a bolusevikok és a szociális forradalmárok harcának kitörésére, vagy csak jelentékenyebb epizód Oroszország vonaglásának történetében. Kérdés, melyik pártnak sikerül a másikat terrorizálni? Mert hiszen ezen fordul meg a dolog. A boluseviki kormány, melynek másik feje Trocki, máris kiadta rendeletét a kérlelhetetlen megtorlásra. Nekünk úgy tetszik, hogy ez az eset is Oroszország sorsára már különösebb jelentőséggel nem lesz. Nem idézi elő, legfeljebb sietteti a helyzet logikus fejlődését. Biztosnak kell abban is lenni, hogy az antant keze benne van a dologban, mert hiszen a nyugati hatalmak buzdítása, pártfogása és pénze igazgatja a mostani szociális forradalmat. De nyilván az antant számítása is hibás, mert Oroszországban még mindig csak a bomlás processzusa tart és még nem kezdődött el a rendcsinálás. Ott egyelőre csak nagyobb rendetlenséget lehet csinálni, bonyolultabb polgárháborút, súlyosabb felfordulást. Csak bomlásra van már ereje az országnak, szervezkedésre nincsen a cár balvégzetű örökének. Minden szabadító, minden népboldogító ott is a szabadság és testvériség nevében jött, mindenütt a zsarnokság legkegyetlenebb fegyvereivel dolgozott és jól járt, aki közülük élve menekült a hatalom és rövid dicsőségek trónjától. Hogy lesz-e visszahatása az esetnek az orosz kormány és a középponti hatalmak közt lévő viszonyra, az egyelőre attól függ, hogy Lenin kormányzótársa, Trocki hogy tartja magát és a bolusevikok uralma nem rendül-e meg e véres esemény folytán. Erre azonban csak pár nap múlva fogunk feleletet kapni. Kin és bent. lila Reixék János, lis falvak . . . Tépett kérlek . . . A Piavén hidat vertek, Szürke estén által mentek Bátor magyar regimentek. Éjfél tájban jöttek vissza Szennyes vadár vérük issza. Hullák úsznak . . . uidal, dűlnek Iszonyat a szemnek, fülnek, — Idebent a kávéházbal Sok lány, asszony kicifrázva. Banda szól éshahota . . . Pezsgő, fagylalt, jegeskávé . . . Hej de messze vagy Piavel Jaj, ki nézne most oda? Hol Doberdó csúcsa kékül. Sok magyar sír, fejfa nélkül. A sziklákon véres lábnyom .... Itt volt a nagy dinom-dánom. Sziklaomlás, zölddübörgés. Vad hurrázás, halálhörgés. Végső sóhaj, hazatérő. Hazát soha el nem érő. — Ide bent a kávéházba’ Három a tánc, bolond tréfa. Szól a nagy dob, cimbalom. Mulat a főváros népe . . Kinek jutna az eszébe Doberdói sirhalom? Kint kacagva áll a Sátán Egy gazdátlan hajó hátán Istennel mer húzni ujjat. Ember többé el nem bújhat. Víz alá vagy levegőbe . . . Nem menekül meg előle. Irtják egymást. Pusztul minden. Nincs ki kérdje. Hol vagy. Isten? — De ide bent vígan vannak. Licitálnak, vesznek, adnak. Messze innen a ború. Egy kívánság minden arcon. Gyűl a bankó, csak még taxison Egy kissé a háború. Asszonyok, asszonyok, özvegyült asszonyok, Átokkal megsajtolt száz özvegy asszonyok. Búcsúzhat az alkony, a reggel köszönhet, A világ búsulhat, a világ örülhet — Szürtelek-szünelen kapálnak, gyomlálnak; Nem néznek se jobbra, se balra, semerre... Asszonyok, asszonyok, bús, meddő asszonyok. Vonat jő dübörgőn, sikongva, dobogva. Száz asszony szemében tűz gyúl ki lobogva. . Száz asszony szemében vad vihar viharzik — Száz mellre száz csüggedi, száz bús fej hanyatlik.* Kapálnak, gyomlálnak, örökkön, mindenig. Asszonyok, Irta Folyuus Ervin. Asszonyok, asszonyok görnyedtem sikkadtan, Lángoló mezőkön gyomlálnak, kapálnak. Nem néznek se jobbra, nem néznek se balra, Szüntelen,szünetlen kapálnak, gyomlálnak. Asszonyok, asszonyok, bánatos asszonyok. A madár dalolhat, a mélye dönöghet, Vendéget jelentő víg szarka csöröghet — Gyomlálnak, kapálnak mindénig, örökkön, Szüntelen-szünetlen kapálnak, gyomlálnak. Asszonyok, asszonyok, bánatos asszonyok. Az égbolt borulhat, a felhő gyérülhet, A fecske, a gólya más tájra készülhet — Gyomlálnak, kapálnak örökkön-örökké A Budapesti Hírlap mai száma 20 oldal bengglalemig.---- - —Réz Mihály, Budapest, aug. 31. Az ausztriai lengyel képviselőik a máramarosi per megszüntetését követelik. Erre a képtelenségre nem lehet szavunk. Sem arra, hogy mit követelnek; sem arra, hogy kitől. Je ez a tény, azt gondoljuk, alkalmas arra, hogy elhalványítsa egy kissé a nálunk néhol még fenmaradt lengyel romantikát. Alkalmas arra, hogy gondolkozásba ejtsen aziránt: érdeke-e Magyarországnak, hogy a kettős monarkiában jövőre még több ilyen elem legyen? Érdeke-e Magyarországnak, hogy a lengyel kérdésben az úgynevezett osztrák megoldás sikerüljön. E sorok írója, úgy van meggyőződve, hogy az nem érdekünk. Magyarországnak nem kell trializrrtus. Magyarországnak nem kell Ausz-tria szlávizálása. Mihelyt a lengyel kor Ben Travers története. Irta Sipulusz. I. Hányán igyekeztek befolyást gyakorolni, mégpedig egy bizonyos irányban, Timbalek Vendelke jövendő életpályájának alakulására. Az első volt az anyja. Ez volt a legszerényebb és a legkevésbbé erőszakos, bár a legnagyobb urat hívta segítségül. Magát a jó Istent. De egyelőre megelégedett azzal, hogy ezt a fonó vágyát imádságokba rejtse. Ez a vágy, mint tudjuk, abból állt, hogy Vendelből pap legyem Az apa már nem volt ilyen szerény, ő nem késett minduntalan kifejezést adni amaz akaratának, hogy Vendelből suszter lesz, vagy kitekeri a nyakát. Ez az apai akarat különösen hétfői napokon úgy hangzott, mint egy határozott parancs. Ezeken a napokon ugyanis a legidősebb Timbalek fiúnak, Miskának, a műhelyből való