Budapesti Hírlap, 1918. október (38. évfolyam, 229–255. szám)
1918-10-01 / 229. szám
dóit végbe vinni, nagy diadalokat tudott aratni. Azok az elemek, amelyek a kezdet óta ellenségeinkkel éreztek együtt és olyan politikát folytattak itthon, amelyellenségeink terveinek kedvezett, azok az elemek, e háborúságban a nélkülözéssel és testi-lelki szenvedéssel, melyet a ránk kényszeritett világháború mért ránk is, mint mindenkire, ma merészebben, mint : bármikor, lobogtatják a béke ürügye alatt ",és jelszavával ellenségeink zászlaját. Éppen ma vannak teli lapjaik Károlyi Mihály gróf bevonulásával. Úgy tesznek, úrnak, beszélnek, mintha Hollós Mátyás vonult volna be másodszor diadalmasan Bécs városába. A magyar nemzet, a magyar közhangulat fogadta a Kolozsvárról, ■Andrássy Gyula gróf látogatásából hazatért pártvezért,rja az egyik lap. Kár, hogy néhány sorral alább meg is írja, ki volt az a közhangulat és az a nemzet, ime: a függetlenségi párt, a szociáldemokrata párt, a radikális párt és a „feministák hatalmas küldöttsége". Ez hát ime Magyarország, a magyar nemzet, a magyar közhangulat, és szónoka a józsefvárosi plébános, Hock János. Károlyi Mihály gróf röviden felelt Hock János izzó beszédére, melynek felét a cenzúra kitörölte, de kiemelem itt is a negyvennyolcas függetlenségi párt vezérének a beszédéből ezt: ..Megegyezést, megértést keresünk ellenségeinkkel épp úgy, mint időbelin nemzetiségeinkkel". . , fia egyszer, csak egyetlen egyszer,és ha csak egyetlen egy nevesebb ember mondta volna ellenségeink részéről, hogyvelünk megegyezést és megértést keres, talán meg tudnák érteni a gyermeki léleknek ezt az államférfias ábrándját. Defölteszem a kérdést: ha nekünk nem sikerül az antantnak ránk eresztett nagy hengerét szétzúznunk (persze nem a német segítség nélkül , ha ellenkezően, az orosz taposott volna el minket, ha nem mi volnánk Oroszországban, Romániában, Szerbiában, Montenegróban, hanem orosz, szerb, oláh, olasz katona tanyázna Magyarországon, ugyan ki deklamálna akár ez idegenek, akár nemzetiségi politikusaink közül megértésről és megegyezésről! Mé y zseniális árdrágító halmozta fel azt a rengeteg hiszékenységet, a mely ahhoz kell, hogy az ilyen utszéli frázisokat az ember e rettenetes időben komb Iván vegyen s a kitől hallja, államférfin-knak nézte az ember. könyv 1605 elején jelent meg Madridban, és egy év illatt hat kiadást ért. Sikerének még a parytekintélyű Lope de Yega kicsinyül ítélete sem árthatott. A költő azonban, mintha belefáradt volna dicsőségébe, elhallgatott. Könyve szerény jövedelméből, övéinek kezemunkájából, egy kicsit talán a kártyából is élt. Később vissza-visszatért irodalmi foglalatosságaihoz, románcot, szonettet, drámát írt és ezenkívül tizenkét klasszikus novellát, a Példás Elbeszéléseké, amelyek ma is méltók az elolvasásra és bőséges anyagot, szolgáltatnak az összehasonlító irodalomtörténet kutatóinak; köztük van a Cigányleány című novella is, Goethe Mignoniának és Victord Hugó bájos Eszmeraldájának.A Nőire Danté előképe. A Don Kihóte népszerűségével visszaélve, egy kontár szerző 1014-ben kiadta a Don Kihote folytatását; a vakmerő és hívatlan hamisító személye ma is még ismeretlen. A szerző, aki nem ügyetlenül utánozza Cervantes modorát, nyiván ártani akart neki: öregnek, bénának, koldusnak, irigynek, rágalmazónak és börtöntölteléknek csúfolja Gervantest, akinek a zsenijéből és leleményéből élősködőt. Cervantes lázasan lógott hozzá a munkához, hogy már most ő maga fejezze be művét. És csakugyan a regény második része sikerültebb, mint az első. ■ Mi volt Cervantes célja nagyszerű szatirikus regénye megírásával? . Körösi Albin szerint nemcsak az a cél vezette, amelyet ő maga vall meg, hogy a divatos lovagregényeket kicsiholja; ezt a divatot úgyis megölte volna egy másik, utána következő divat, és e kornak volt égetőbb nyavalyája is, mint a lovagregények elharapódzása, a nemzeti gőg, a vallási és politikai türelmetlenség, az egyházi és világi egyeduralomra való törekvés, az amerikai aranyláz, a produktív gazdasági, ipari és kereskedelmi munka elhanyagolása, a hivatalok áruba bocsátása, gaz csínyek és esztelen kalandok hajhárzása. Mindezeket a bajokat a költő összefoglalta, összesürítette Don Kihóte-jában. Körösi nagy leleménnyel és éleselméjűséggel mutat rá a Don Kihóteeszme alakulására, fokozatos kifejlődésére Cervantes előző irodalmi műveiből, különösen novelláiból, mégitt arra a megállapításra jut, hogy a költő a lovagregények kigúnyolásának programvallásával csak elleplezte valódi célját: az egész korabeli, spanyol társadalom és közélet betegségének, kinövéseinek szatirikus és mégis hiteles rajzolatát. Don Kidoe — maga Cervantes. Egyetlen megmaradt hiteles arcképe és az a kép, a model hőséről ő lesz, vonásról-vonásra megegyezik. Cervantes rendületlenül hitte műve örök életében. Hite jogos volt. .Az elmés, nemes lovagban és kísérőjében, Sancho Pansa-ban két oly alakot teremtett, akik önmagukban is külön-külön az igazság, a természetesség, a látottsági meggyőző erejével hatnak, de egymás mellé állítva, örök ellentétükben dialektikus módon mutatják meg az emberi lélek szélső pólusait s egymáshoz való vonzalmukban, hűségükben, a gazda jóságában, a szolga könnyeiben a lovag halálos ágyán azt is bizonyítják, hogy ezek az ellentétek nem kidegen hihetetlenek, hogy ezeknek az ellentéteknek együtt játszásából keletkezik a legszebb harmónia. A nagy remekmű után már csak egy alregényt irt, de ez nem is jelent meg a költő életében. Cervantes 1616-ban meghalt, szegényen, mint ahogy született. Köszönettel tartozunk Körösi Albinnak, hogy tanulmányával ismét közelebb hozta érdeklődésünkhöz Cervantes nemes alakját, föltárta Telke legbensejék kedvesen és szellemesen elbeszélte ette kalandos, zaklatott, sok vihara folyását és érthetővé tette nagy műve titkos célzatait. Nálunk a teljes Don K'hote-nek még mindig kevés olvasója van, a Példás Elbeszéléseknek úgyszólván egy sincs. Körösi maga is fáradozása legértékesebb gyümölcsének azt fogja tekinteni, ha uki magyar híveket toboroz Don Mi guel de Cervantes Saavedra géniuszának*,' BUDAPEST) HÍRUP (229. 87. 1918. október 1. Merls a helyiétről Budapest, szept. 30. Megírtuk vasárnapi számunkban, hogy Wekerle miniszterelnök szombaton este magához kérette a fővárosi sajtó képviselőit s megírtuk nagyjában azt is, hogy a miniszterelnök a bolgár események folytán előállott helyzetről és a béke kilátásairól mit mondott. A miniszterelnök ezen a bizalmas konferencián nem hallgatta el a pillanat komolyságát s őszintén föltárta aggodalmait és azokat a veszedelmeket, amelyeket el kell hárítanunk. De előadásában mindvégig kifejezésre jutott az a bizodalom, hogy Németországgal karöltve le fogjuk küzdeni a nehézségeket s mihamarább újból helyreállítjuk az erők egyensúlyát a fronton. Mindenekfülött pedig arra kérte a lapokat, hogy kezeljék óvatosan a különböző híreket és gonosz híreszteléseket, mert ijedtségre nincs semmi ok s mert a riadalom pótolhatatlan kárt okozhat gazdasági érdekeinkben. Tehát a fontos gazdasági érdekeket, a közönség nyugalmának megóvását, röviden: a híradások és a kommentárok lelkiismeretes mérlegelését kötötte a legmelegebben a megjelent szerkesztők és újságírók szívére. És ezek után a legmélyebb sajnálattal meg kell állapítanunk, hogy a konferencia nyomán még aznap éjszaka'' a legvadabb híreket terjesztették a miniszterelnök nyilatkozatairól. Aggodalmait kiszínezték, kijelentéseit elferdítették ésmeghamisították, előadásainak jelentékeny részeit igaz miveltéből kiforgatták és az igazság ellenkezőjére változtatták. E sorok írója jelen volt a miniszterelnök konferenciáján s azóta mély megdöbbenéssel látja, mennyit hazudnak össze-vissza a miniszterelnöki nyilatkozat rovására és a nemzet fenyegetett, legszentebb javainak véghetetlen kárára. Hogy nagyobb hitelt adjanak ezeknek a rémes és riasztó hatású híreszteléseknek, becsületes emberek nyakába kötöttek oly nyilatkozatokat, amelyeket sohasem mondottak. Ha még szükséges volt a bizonyság arra, hogy mily merészen és mily vakmerően grasszál ebben az országban és ebben a nagy városban a defetizmus; ha még kellett valakinek bizonyíték arra, hogy a Northcliff-féle propaganda eljutott a mi országunkba is s itt mindenféle gaz macinációval zavarni és megrendíteni igyekszik a nemzetivédelem egységét és a nemzeti létért való küzdelmünk biztosságát, úgy ezek a jelenségek mindenkinek fölnyithatták a szemét. Wekerle miniszterelnök a gonosz híresztelések folytán, amelyek nyilatkozatairól elterjedtek, kénytelen volt a nagy, nyilvánosság előtt hitelesen megállapítani, hogy mit mondott. Nevezetesen a mai napon a következő félhivatalos jelentés jelent meg: A közönség körében elterjesztet ellenkező híresztelésekkel szemben Horváth Elemér főrendiházi tag, a tőzsde elnöke szükségesnek tartotta, hogy fölolvassa a tőzsde tagjai előtt azt a nyilatkozatot, amelyet Wekerle Sándor a nála megjelent lapszerkesztők előtt tett. A miniszterelnök nyilatkozata a következőképpen hangzik: — Azért kértem az urakat, hogy a valóságnak megfelelően tájékoztassam a helyzetről. Ami ezt a helyzetet illeti, bizony a harctérről a bolgár események következtében nem kedvező híreket kaptunk. Megnyugtatásul azonban mondhatom, hogy a szükséges intézkedések megtörténtek olyannyira, hogy a mi védelmi vonalaink minden irányban teljesen biztosítottnak tekinthetők. Ami a békét illeti, köztudomású, hogy a mi békekészségünk mindig megvolt. Hiszen csak a közelmúltban tett a külügyminiszter erre vonatkozó lépést. Ebbéli békehajlandóságunk most is megvan és ebben az irányban is folyamatba tettük a szükséges lépéseket, mégpedig Németországgal teljes egyetértésben. if — Ez, uraim, a helyzet. Komoly időket élünk, de nincs semmi ok arra, hogy megijedjünk. Igen kérem és lelkükre kötöm, hogy az ilyen időkben keringő kedvezőtlen híreket fogadják a legnagyobb óvatossággal, mert elvesztett csatákat lehet újból megnyerni, de a pánikszerű híresztelések által okozott gazdasági károk véglegesek, az így megsemmisített értékeket sohasem kapjuk vissza. — Figyelmeztetem és kérem az urakat, vigyék át a közönségbe annak tudatát, hogy bármilyen a harctéri helyzet, annak nincs közvetlen befolyása a mi gazdasági viszonyainkra,, mert gazdasági helyzetünknek és értékeinknek biztosított sása azok belső értékében rejlik. Koncentráció. — Tisza István nyilatkozata. — Politikai körökben napok óta mind élén** kebben nyilatkozik meg az a kívánság, hogy koncentrációs kormány alakuljon. A helyzet komolysága megköveteli, hangoztatták ma több oldalról, hogyta pártok és vezéreik felejtsenek el minden belső tusát, minden pártpolitikai küzdelmet és ellentétet és fogjanak össze együttes erővel, hogy a nemzetre várt nagy feladatokat sikerrel intézhessék. Ez pedig mondották, csak a parlamenti egység utján történhetik meg. A pártkörökben ma este is sokat foglalkoztak a koncentráció gondolatával. A munkapárti klubban, ahol ma este igen sok képviselő jelent meg, Tisza István gróf a következő nyilatkozatot tette: , — Most mindenekelőtt az a legfontosabb feladat, hogy minden becsületes magyar ember összefogjon és hogy erős katonai front mellett erős politikai front is létesüljön. A kormány és a pártott. A miniszterelnök vasárnap az egyes pártokat informálta a helyzetről és a kormány szándékairól. Délelőtt Esterházy Móric grófot, majd később Urmánczy Nándort fogadta. A délután folyamán a miniszterelnök fölkereste Károlyi Mihály grófot s két óra hosszáig maradt ott. Jellemző Károlyi gróf határtalan elbizottságára az a nyilatkozat, a melyet látogatása után a nyilvánosság számára tett. A miniszterelnök — mondotta — azért hivatta őt, mert tájékoztatni akart s mert tájékozódni akart.— Én tájékoztattam is, — úgymond —ide nent !