Budapesti Hírlap, 1918. november (38. évfolyam, 256–281. szám)
1918-11-01 / 256. szám
1918. november 1. Budapesti Hírlap (256.sz.) hasába fúródott, a jobboldalon ment be, a baloldalon jött ki és valószínűen megsértette a szívburkolatot. A másik lövés a lágyékát érte, mire szó nélkül hanyatt vágódott , a fejét beleütötte az ajtó sarkába. Almássy Denisz grófnő maga is megsebesült. A homlokát horzsolta egy golyó. A rettenetes pillanatban Tisza Istvánné összeeselés ráborult az ura vérző testére. Tisza lassú elhaló hangon ennyit mondott haldoklása közben: — Megöltek .Végem van . .. Ennek tgy kellett lennie... Ahogy ezt kimondta, egy-két perc múlva meghalt. Hozzátartozói a pillanat első rémületében átküldték a Bethezda-kórház orvosáért. De negyed óráig tartott, amíg orvost tudtak keríteni, aki azonban már nem segíthetett. A katonák közben eltávoztak, a család pedig ágyba fektette a kiszenvedett Tisza Istvánt. Károlyi Mihály gróf részvéte. A Pol. Viradó jelenti: Károlyi Mihály gróf miniszterelnök, a mint Tisza István haláláról értesült, özvegy Tisza Istvánné grófnéhoz a következő részvéttáviratot intézte: — Emberi kötelességemnek tartom, hogy legnagyobb politikai ellenfelem tragikus halála fölött őszinte és mély részvétemet fejezzem ki. Károlyi Mihály gróf: A forradalom krónikáid. Budapest, okt. 31. Ezerkilencszáztizennyolc október harmincadikának utolsó órája pergett le, a mikor a Nemzeti Tanácsnak Astoria-szállóbeli helyisége előtt tüntető ezernyi tömegben mindenki érezte, hogy a hangulat a végsőkig izzó s minden percben várható volt a kirobbanás. A tömegből futárok váltak ki s mint valami szeizmográfiai készülék vitték jelentéseiket minden lüktető erőhöz s ezek között elsősorban az újságokhoz, közölve a hírt, hogy a forradalom küszöbére, léptünk A jelentésekre száz pontról egyszerre tódultak az emberek a Nemzeti Tanács székhelye elé, ahol az izgalom ekkor már tetőpontra hágott. A szálló forgó ajtaja mint valami szélmalom működött, ontva folytonosan ki-be a jövőmenő katonákat és polgárokat. Bent a fülledt levegőben az intézkedők megállás nélkül vették és adták az utasításokat s mint valami precíz óramű működött az egész gépezet. Közben egymást érték a kisebb-nagyobb tüntető csoportok és felvonulások. Polgári csatlakozások, postások és távírók, majd matrózok a tengerészeti különítménytől, majd ismét harctérre szánt katonák térnek vissza a pályaudvarról s hadnagyaik, főhadnagyaik vezetésével lejelentkeznek s kérik a Nemzeti Tanács további utasításait. Az utasítás rövid, de határozott: föl kell esküdni a Nemzeti Tanácsra. A tisztikar tagjai kardot rántanak, a legénység pedig esküre emeli föl jobbját s a tömeg dörgő éljenzése közben ezer meg ezer katona teszi le az esküt. Ekkor történik, hogy a fölfegyverzett katonák és Manlicherrel a hátukon civilemberek gyülekeznek a térparancsnokságnak Veres Pálné utcai helyisége előtt. Mikor a dologról a Nemzeti Tanács értesült, kiküldte négy tagját, hogy akadályozzanak meg minden vérontást, ami meg is történik. Alig távoztak azonban el a térparancsnokság épületéből, két katonatiszt követte őket a Nemzeti Tanácsba és jelentette, hogy a térparancsnokságot elfoglalták, s az őrség rendelkezésükre bocsátotta magát. A bejelentést fogadó éljenzés még le sem csillapult, amikor a Rákóczi-útról nagy sietséggel közeledtek a tűzoltók, mert értesítést kaptak, hogy a térparancsnokság levéltárát fölgyújtották. Sok munkájuk azonban nem akadt, mert a tüzet egyszeribe eloltották. Egy óra volt, mikor egy katonai autó közeledett az Astoria elé s megállott előtte. Az automobilból Várkonyi altábornagy, budapesti városparancsnok szállott ki több tiszt társaságában. A tábornok egyenesen a tanács intéző bizottságához sietett s jelentette, hogy az erőszaknak engedelmeskedett. Fölajánlották neki, hogy továbbra is maradjon meg hivatalában, de a tábornok hivatkozással arra, hogy már ötven éve szolgált a hadseregben s hetven éves korával különben sem alkalmatos a súlyos helyzetben munkakörének betöltésére, kérte, hogy hű maradhasson a királynak tett esküjéhez s letéve katonai rangját, mint egyszerű polgár távozhasson. Közölte egyúttal, hogy készséggel tesz eleget a tanács parancsának, ha kijelöli azt a személyt, akinek hivatalát átadja. A tábornok kijelentését harsány éljenzés követte ,s kérelmét teljesítették. Mindenki érezte, hogy ezzel a megoldással sok ártatlan embervér kiontását akadályozták meg s most már mindenki remélte, hogy a nagy átalakulás simán fog lefolyni, amit a következmények igazoltak is. Éjjeli sortüzek. Alig hogy a helyiségben ez a szép jelenet lejátszódott, egy kellemetlen félreértés folytán a Rákóczi-út és Kossuth Lajos utca találkozásánál nagy kavarodás támadt. A tömegben valaki ugyanis elsütötte Manficherét, mire valaki elkiáltotta magát: — Megérkeztek a csendőrök! A fölkiáltásra, hihetetlen zavar támadt. Minden fegyveres ember s a nagy számban lévő katonaság is fegyveréhez nyúlt s a távolban közeledő teherautomobilokat látva, kétségtelennek tartotta, hogy azon érkeznek a csendőrök. Először sortüzek egész serege, majd gyorstüzelés következett, amelybe egy gépfegyver is beleszólt. Mikor negyedórás tüzelés után a tévedés kiderült, a rend helyreállt s mindenki megnyugvással látta, hogy komolyabb sebesülés nem történt. Ezalatt azonban kiadták a parancsot a közintézmények megszállására. Tekintélyes fegyveres erő a tanács tagjainak utasításai szerint megjelentek a telefonközéppontban, a postán, axisutakon, hogy az intézményeket a Nemzeti Tanács rendelkezése alá hajtsák. A pályaudvarok és a főposta megszállása egészen simán ment. Nemkülönben egy-kettőre itt lett a tanács először a Teréz-középponton, majd egy órával később a József-középpontban. A főkapitányság birtokbavétele. Már az egész est folyamán a főkapitányságon tartózkodott Körmesi Zoltán dr. rendőrfogalmazó. Kormos Károly detektivvel együtt, részben azért, hogy a történteket ellenőrizze, részben pedig, hogy a sajtót erről informálja. Éjfél elmúlt, mikor Környey és Kormos a Budapesti Hírlap rendőri tudósítójával elhagyták a főkapitányság épületét s együtt mentek a Nemzeti Tanácshoz. A fogalmazó bement a tanács intéző helyiségébe s mikor a térparancsnok hatalmát a tanács kezébe letette, jelentkezett Károlyi Mihály grófnál és fölajánlotta, hogy ha parancsolja, akkor elfoglalják a főkapitányságot. A tanács örömmel fogadta a fogalmazó ajánlatát, nagyszámú katonaságot akart rendelkezésére bocsátani, de Környey Zoltán kijelentette, hogy ha kell, saját maga birtokba veszi a főkapitányságot. A tanács unszolására végre is Kormos Károllyal, két tiszttel és néhány közlegénnyel meg egy orvossal elindult a főkapitányságra, a tanácsnak azzal a felhatalmazásával, hogy az államrendőrség egész vezetését átvegye. A fogalmazó Kormosra bízta a főparancsnokság vezetését, ő múlva pedig egyenesen a főkapitányság középponti ügyeletére ment, ahol éppen Keresztese Gyula rendőrtanácsos volt a vezető. A rendőrfogalmazó egyenesen a tanácsos szobájába ment s igy szőtt hozzá: — Tanácsos uram, a Nemzeti Tanács nevében átveszem a főkapitányságot és kérem, hogy azonnal vezessen a főkapitány elé. Mielőtt azonban a bizottság a főkapitányhoz ment volna, a rendőrfogalmazó intézkedett, hogy a főkapitányság telefonközéppontjában, akadályozzanak meg minden beszélgetést, nehogy segítséget lehessen kérni, a rendőrfogalmazó azután fölment Sándor Lászlóhoz, akinek kijelentette, hogy a Nemzeti Tanács nevében átveszi a főkapitányságot és az a főtörekvése, hogy Budapesten rend legyen. A Nemzeti Tanács nevében kijelentette, hogy a mostani vezetőséget egyelőre meghagyja, ha garanciát kap, hogy a tanács határozatait végrehajtják. A főkapitány engedelmet kért arra, hogy a történtekről meggyőződjék,Amikor telefonérdeklődésére megkapta a választ, hogy már az egész város , a tanács kezében van, kijelentette, hogy tudatába van annak, hogy e percben a közrend a legfontosabb és aláveti magát a Nemzeti Tanács parancsainak. Mialatt ez történt,a főkapitány szobájában a középponti ügyelet Keresztessy Gyula rendőrtanácsos vezetésével nagy lelkesedéssel csatlakozott a tanácshoz. Mivel azonban ezek az intézkedések kissé hosszabb ideig tartottak, a tanácsnak — úgymond — misszióm sorsa iránt aggodalmai vottak, s nagyobb fegyveres erőt küldött a főkapitányság elé. Éppen jókor érkeztek s a katonaságot mindjárt szétosztottam a fontosabb helyekre. Éppen ezzel voltam elfoglalva, amikor az a hír érkezett, hogy harminc csendőr érkezik a főkapitány segítségére. A hír hatása alatt a katonaság benyomult a főkapitány szobájába és el akarta kísértetni, de a főkapitány kijelentette, hogy helyéről nem távozik, mert Környey Zoltán dr.-tól megbízása van arra, hogy a főkapitányságot tovább vezesse. Ekkor közbelépett maga Környey Zoltán dr. és a főkapitány becsületszavát adta, de segítséget nem kért, mire a katonák eltávoztak. Csakhamar azonban kiderült az is, hogy a csendőrökről szóló kir vaklárma volt, mire Környey dr. azonnal a belső rend konszolidálásához jorott és megtette az intézkedéseket a védelemre. Csakhamar megjelent Kormos Károly detektív s jelentette, hogy az őrszobák mind bejelentették csatlakozásukat s külső támadástól már nem kell tartani. Ezután Környeynek első intézkedései abból álltak, hogy Páll György rendőrfogalmazó a Nemzeti Tanácsnál teljesítsen szolgálatot, Nagy Endre rendőrfogalmazó Andrejka Károly rendőrtanácsoshoz, a politikai osztály vezetőjéhez kerüljön, Kormos Károly detektiv pedig Jeszenszky Gellért főtanácsos detektivfőnök mellé. Afőkapitányság épületének őrizetét Berki János közrendőrre bízta, a rendőrkaszárnyába pedig a főparancsnok mellé Dudák Pál rendőrt osztotta be. Közben egymás után jelentkeztek a főtisztviselők. Krecsányi Kálmán főkapitány-helyettes azonnal csatlakozott a tanácshoz, nemkülönben Markovics Ince főkapitány-helyettes is. Beniczky Tamás főparancsnokokaiig ezalatt a Nemzeti Tanácsnak már letette az esküt. A főkapitányt maga különben egész éjszaka a Nemzeti Tanács rendelkezésére állott s minden utasítást azonnal teljesített. Nagy volt az öröm a főkapitányságon, amikor értesítés jött arról, hogy százötven főnyi csendőrség szintén Környey utasításai alá rendelte magát s egyúttal telefonon érkezett jelentés arról, hogy a monitorok és Környey rendelkezésére állanak, aki a félelmes szörnyetegek parancsnokainak azt az utasítást adta, hogy a Bristol szálló irányában helyezkedjenek el a Dunán. Az első délelőtt a Sőf kapitánnyal. Az izgalmas éjszaka végre véget ért s közeledett reggeli 8 óra, a hivatal megkezdésének időpontja, mikor máré jóval előbb minden tisztviselő megjejelent a hivatalban- Már a bejáratok előtt az épület külső képe elárulta a változást. Százorvos katonai őrség volt a bejáratok előtt s az érkezőknek a rendőrlegénység mondta el az éjszakatörténteket. *A tisztviselők megkezdték munkájukat s mindenki a helyén volt. Alig egy órával később megjelent az épületben Ábrahám Dezső országgyűlési képviselő Pál György rendőrfogalmazó társaságában s egyenesen fölment a főkapitányi szobába, ahol ekkor összegyűltek az összes tisztviselők, detektivek és rendőrök- Sándor László dr. főkapitány üdvözölte a Nemzeti Tanács kiküldötteit s bejelentette a tanácshoz való csatlakozását azzal, hogy saját személyét is rendelkezésére bocsátja. Ábrahám Dezső megköszönve az üdvözlést, kijelentette, hogy a tanács a főkapitánynak, továbbá Krecsányi Kálmán és Markovics Ince főkapitány-helyetteseknek szolgálataira egyáltalán nem reflektál. Környey Zoltán rendőrfogalmazót pedig, aki eddig a főkapitányság ügyeit intézte, ettől az állásától fölmenti és főkapitánnyá Dietz Károly rendőrkapitányt, az országos közélelmező tanács rendőri osztályának eddigi vezetőjét nevezte ki. Ugyancsak a tanács első főkapitányhelyettessé Szentkirályi Béla rendőrtanácsost nevezte ki, míg második helyettes Pál György rendőrfogalmazó lett. Az utasítás után Sándor László főkapitány tudomásul vette az intézkedést és elbúcsúzott a tisztviselőktől, akik éljenzéssel vettek tőle búcsút. Diesz Károly, az új főkapitány nyomban elfoglalta hivatalát, helyetteseivel egyetemben és azonnal hozzálátott a főváros rendjének biztosításához s egymásután tette meg intézkedéseit. Az öszszes tisztviselők fokozod buzgalommal állottak szolgálatára, mire az egész épületben lázas munka következett. Az intézkedésekről lapunk más helyén számolunk be. A város ébredése. Hosszú, hosszú volt az éjszaka s az egész város kínos bizonytalattságban várta a reggelt. Az ellető világosság csak nehezen tudott utat törni a sűrű felhőkön keresztül, amelyek egész éjszaka patolták a vizet. A nap ereje végre