Budapesti Hírlap, 1919. január (39. évfolyam, 1–27. szám)
1919-01-01 / 1. szám
1S»19 M. -i. Budapest, 1919. NI .áJYFTI__ XXXIX. évfolyamH-'istanv^Szerda január 1. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre SS kor., félévre 44 kor, negyedévre 23 kor., egy hónapra 7 kor. 80 üll. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 30 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili kér., Rökk Szilárd utca 4. sz. igazgatóság és kiadóhivatal. Vili. ker., József körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Boldog újévet. Budapest, dec. 31. Sötéten, feketén, vigasztalanul köszönt Magyarországra az újév, homlokán két tizenkilencessel. 1919. De én mégis boldog új esztendőt kívánok a magyarnak. Kívánok neki hitet az Istenben, hitet a jövőben, hitet önönmagában. Kivánok neki magábaszállást, hogy, mint a költője mondja : a múlt csak lecke legyen most. Kívánok neki egyetértést, amit eddig legalább a balsorsban mindig megtudott találni, s amit, ha jobbra fordult a dolga, mindig oly könnyedén sietett elfecsérelni. Kivánom neki hagyományos úri, nobilis lelkületét, a mely világszerte úgy elrágalmaztatott, hogy zsarnok hírét költötték, holott nincsen még egy nemzet, a mely türelmet, testvériséget, szabadságot többet pazarolt volna még hálátlan gyermekeire is, mint akármely nemzet a — — — — Kívánom neki az elme világosságát, hogy ismerje valahára emberben, eszmékben és fajokban igazi ellenségeit és igaz barátait. Kivánok neki acélos,akaratot, férfias elszántságot és hű szívet, hogy ősei örökét megvédhesse és utódainak örökéül átadhassa csorbitatlanul. Kivánok neki nagy, az idők szerencsétlenségeinek nagyságához méltó férfiakat, hogy nyomorúságunk pusztáiból elvezethessenek bennünket az ígéret földjére. Kívánok neki acélos kart, acélos szívet és acélos jellemet, hogy amit elviselnie kell, magához méltón tudja viselni és amit elhárítani lehet, el tudja magáról hárítani. Kívánok neki a régi magyar hármas jókívánság szerint bort, búzát, békességet, gyermekáldást, családi boldogságot és lelki egyensúlyt. Azok a boldogtalanok pedig, akik ebben a vak éjszakában is anyjok, a nemzet régi hibáit, botlásait és bűneit hánytorgatják, hasonlatosak Xoé lelketlen fiaihoz, akik földön fekvő tehetetlen atyjokról a lepelt lerántották, hogy meztelenségeit föltárják. Pedig nekik nem is az atyjok, hanem szülőanyjok, a Nemzet fekszik a földön elterülve és nem is ittasan, mint Xoé, hanem a balsors által megalázva és letaposva. Kolologtalanoknak azt kívánom, hogy bűnhődjenek IT'e? vezekJössöl, belátvánJijiki js&Vegüket, bűnbánó, könyyükben fürösszék meg, akit a szerencsétlenség óráiban bántalmazzanak. Dicsőség Istennek a magasságban, békesség nekünk a mélységekben, ahova vettetünk, a honnan csak az Ur kegyelme és a magunk munkája emelhet föl újra bennünket a Régi Dicsőség magaslataira. Napi krónika. Irja Sasz. Zatlac ur cikket dr. Zallac ur egy csaszlaui lapban felszólít bennünket, hogy ürítsünk. Még pedig nem poharat az ő egészségére, amit még talán azok a békülékeny urak sem lennének hajlandók megtenni, akik az öncsonkító dervisek fanatizmusával osztják szét hazánkat az emberiség és a béke szent nevében. Nem, Zatlac úr nem erre szólít bennünket, Zatlacúr azt akarja, hogy mi minden területet, ahol tótokkal hegyesen lakunk, hagyjunk ott és vonuljunk le az Alföldre, hogy aztán ők, a cseh brigadérosok veszedelem nélkül mindent elfoglalhassanak, s ha végigolvassuk ennek az urnak csehpimasz cikkét, az a benyomásunk, mintha az ezeréves sziklához tapadt szamártövis fölszólítaná a sziklát, hogy ürítse ki neki ezt a helyet, mert itt ő az úr. Ez a cikk Zatlac úrnak, Csaszlau világító fáklyájának nem az első szárnypróbálgatása. Eredetileg szíjgyártómester volt, aki egy választás alkalmával belecsöppent a községi képviselőtestületbe, s miután a városi politika nagyon ízlett neki, elhatározta, hogy megkóstolja a nagy politikát is. Ilogy befolyását fokozza, alapított egy hitelszövetkezetet. De ezzel nem volt szerencséje. A publikumot ugyan meglehetős sikerrel fosztogatták és Zatlac úr eléggé meggazdagodott, de később következett a nagy bukás s az igazgatóság tagjai részint Amerikában, részint a jungbundaui fegyházban fejezték be közgazdasági tevékenységüket. Maga Zatlac úr még ép bőrrel mászott ki, sőt sikerült neki az áldozatot szimulálni, igy aztán pozícióját teljes mértékben megtartotta. Most már a karriert elősegítő eszközök közé jónak látta a sajtót is besorolni, tudván, hogy ez hathatós módja az emelkedésnek, így aztán ő és barátai megalapították a csaszlaui újságot, melynek hasábjain most a mi szegény elárvult nemzetünk hátából hasogatják a szíjat olyan emberek, akik a kenyérkeresetnek ezt a módját se vetik meg. Zatlac úr különben politikai irány tekintetében a cseh birodalom legillatosabb nevű államférfiának táborába tartozik, de a háború alatt nem ment el vele Angliába kalandozni, hanem itthon leste, miképpen fog fordulni a világ sora. Mikor aztán, mint gyakorlott üzletember, fölismerte, hogy most már biztosra mehet, akkor teljes erővel belevetette magát a csehszlovák politikába. Most aztán már fürgén lubickol a habokban, mert nincsen veszedelem. Abban a cikkében, amely jó magyar fordításban előttünk fekszik, nem az a fölszólalás nevezetes, amelyet hozzánk intéz, hanem a tótokhoz intézett fölhívás. Zatlac úr kijelenti, hogymost már a dolgok odáig értek, hogy nincs más bálra, mint hogy a tótok lemondjanak nemzeti egyéniségükről. Ő a tótokra nézve nem képzel annál magasztosabb feladatot, mint a cseh nemzetben fölolvadni. Nevetséges dolog, hogy amint az ittas ember átlépi a régi Magyarország határát, ott ne esetinek, hanem tótnak nevezzék magukat a lakosok. Elég szomorú, — úgymond Zatlac úr — hogy a lengyelek és az ukránok nem tudnak megegyezni és így apró-cseprő szláv államok keletkeznek egy nagy szláv birodalom helyett. Minek külön tót kertet alapítani, mikor a tót virág olyan gyönyörűen virágzik a cseh kér bei Ilyesmiket firkál össze Zatlac úr ebben a nevezetes cikkben. Egyetlen mentsége talán az, hogy sokkal ostobább, semhogy megértené, hogy milyen sértő és megalázó a tótokra nézve az, amivel feléjük fordul. Soha ilyent a magyar írók részéről a tótság nem tapasztalt, sőt a magyar írók és publicisták mindig a legnagyobb szimpátiával írtak e jóravaló és szorgalmas népről. Mely nyelven irtak megnyerőbb, kedvesebb és melegebb hangon a tótokról, mint Mikszáth a Tót Atyafiakban. Talán vagyok akkora ember itthon, mint Zatlac úr Csehországban, az ő fölhívása ellenében arra szólítom föl honfitársaimat, hogy nyugodtan és csendesen maradjanak a helyükön és dolgozzanak tovább, mintha semmi sem történt volna. Zatlac úr pedig írja tovább a cikkeit és ábrándozzék tovább arról, hogy nemsokára őt is első Ferenc József koronázási kocsiján fogják bevinni az aranyos Prága városába, mint azt a vezért, kinek nevét csak érezni lehet, de kimondani nem . . . A burcsányi forradalom,. Közel Kassa városához fekszik Burcsány, csinos, rendezett külsejű virágzó tót község. Nem volt semmi bajuk, elégedetten éltek a maguk kies völgyében, pénzük volt, ha pedig nem volt, segített rajtuk Amerika vagy az Alföld. Az utóbbi időben azonban az elégedetlenség moraja kezdett zúgni a burcsányi völgyben. A férfiak súgtakbúgtak, tanácskoztak és végre küldöttséget menesztettek a plébánoshoz. — Főtisztelendő úr, bajban vagyunk, úgy halljuk, hogy a vármegyében mindenütt kikiál- A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal A földbirtokreform. Irta Ulain Ferenc dr. Budapest, dec. 31. Jászi miniszter ur a ..tengelyek 11 embere. Úgy két évvel ezelőtt a Baumannféls 1 Berlin-Bagdad nevű tengelyt támo ,gattá acélos érvekkel, a.tengely — fájdalom! — mégis kettétörött. Nyolc-tíz hónap előtt Massaryk és Trumbics nyomán a Szarajevó-Prága-Varsó néven el- * keresztelt tengelyt fedezte föl; ez a tengely is eltörött. Két-három hónap előtt a keleti Svájc tengelyét eszelte ki; persze ez is darabokra tört. Mostanában a földbirtokreformról beszéli azt, hogy ez a ,,helyzet tengelye Általában föltűnő az a kételymentes bizalom és fiatalos gondtalanság, amelylyel ez utóbbi ,,tengelyt" hetek óta szemünk előtt forgatják támogatói: az impresszió, melyet a forgatás módjával a távolálló szemlélőben ébresztenek, az, hogy a jóhiszemű buzgalmukban azt vélik, tengely két sarkát egyedül mi - értsd, a nemzet! — tartjuk biztos fogással kezünkben, a mely oknál fogva módunkban, van a tengelyt tetszésünk szerint forgatni s pusztán a forgatás mikéntje által nemzetünket a bőség, jólét, megelégedés és boldogság csaknem eszményi állapotába helyezni. Sajnos, ebben a már-már hussá vérré váló hitben több a lelkes vágy, mint a megbízható valószínűség és több a gyermekes láz, mint a férfiaserő. A s