Budapesti Hírlap, 1919. január (39. évfolyam, 1–27. szám)

1919-01-12 / 11. szám

i körökben az autonómia vagyonának kezelése címén bankalapítást terveznek, m­de a Katolikus Tanács a következő határozatot hozta: ..A Katolikus Tanács kijelenti, hogy állást foglal minden olyan törekvés ellen, mely az ő megkerülésével igyekszik a katoli­kus autonómia vagyonkomplexumához tartozó va­­gyontételekkel katolikus bankot alapítani és akként feltüntetni, mintha ez a vállalkozás tőle indult volna ki. A Katolikus Tanács semmiféle ilyen ban­k­­alapító akcióval összeköttetésben nincs, magának tartja fenn az autonómiai vagyon kezelését és a maga hatáskörében fogja szabályozni.“ — (Adakozás.) Ujabban a következő adomá­nyok érkeztek hozzánk: A háborúban, világtalanná vált hőseink szá­mára: özvegy Mártonfy Mártonná Debrecen 10 kor., G. E- Budapest 20 kor., Bodnár Erzsébet Új­pest 10 korona. Szent Antal szegényei részére: Özvegy Szőcs Jánosné Szászbongárd 20 korona. Háborúban elesett hőseink özvegyei és árvái javára: Özvegy Szőcs Jánosné Szászbongárd 20 ko­rona. Kápolnásnyéni református templom javára: özvegy Szőcs Jánosnié Szászbongárd 10 korona.­­ (A katolikus papi tanács kongresszusa.) A katolikus papi tanács január 15-én és 16-án tartja kongresszusát a Szent István­ Társulat dísztermében. Az első napon, a­mikor a tanácskozás délután négy órakor kezdődik, Szalay Mátyás elnöki megnyitója s Szomor Béla beszámolója után Vass József, Mészáros János, Melles Emil és Pfeiffer Miklós időszerű egy­házi kérdésekről beszél, majd megállapítják a ta­nács végleges programját. Másnap délelőtt kilenc órakor Toldy Jenő, Marcell Mihály és Meisel József tart előadást, majd megválasztják a tisztikart és megvitatják az esetleges indítványokat.­­ (A főiskolák a területi épségért.) Ked­den, e hónap 14-én délután négy órakor tartja szer­vező közgyűlését az egyetemi és főiskolai ifjúság Magyarország Területi Épséget Védő Ligája. Kéri a tagok lehető nagyszámú és pontos megjelenését. He­lyiség: József-műegyetem, magas földszint 47.­­ (A nemzeti egyházak állami segítése.) "A magyar állam tudvalévően segítségben részesítette a nemzeti egyházak lelkészeit és tanítóit. A kormány most a megváltozott viszonyok ellenére, ez évre is kiutalta az annak idején a költségvetésben megálla­pított összeget és értesítette az illetékes egyházi ha­tóságokat, hogy a segítséget az adóhivatal folyósítja.­­ (A katonatanács nagygyűlése.) A buda­pesti katonatanács január 12-én, vasárnap délelőtt kilenc órakor a régi műegyetem nagytermében (Gó­lyavár) teljes ülést tart, a­melyen Budapest helyőr­sége valamennyi csapattestének bizalmi férfiai vesz­nek részt. A nagygyűlés napirendje a következő: 1. A katonatanács végrehajtó­ bizottságának beszá­molója és jövő programja. Előadó Pogány József dr. kormánybiztos, a katonatanács elnöke. 2. A katona­tanács új végrehajtó­ bizottságának megválasztása. 3. Az indítványok­ letárgyalása. A nagygyűlésen csak igazolt bizalmi férfiak vehetnek részt.­­ (A járvány.) A tiszti főorvosi hivatal je­lentése szerint tegnap, 10-én a főváros területén 36 új megbetegedés volt. A halálozások száma 1, a kór­házakból 34 beteget bocsátottak el gyógyultan.­­ (A protestánsok Wilsonhoz és Lloyd­ Georgehoz.) A magyarországi protestánsok terje­delmes emlékirattal fordultak az antant­ két legbe­folyásosabb állam­férfiúhoz, az erős protestáns érzü­letéről ismert Wilsonhoz és Lloyd­ Georghhoz, a­ki maga is protestáns lelkész. Az emlékirat részletesen rámutat arra, hogy a négy milliónyi magyarországi protestantizmus híveinek nagyobb felét veszítené el, a románok, délszlávok, német-osztrákok és csehek részéről követelt országrészek elszab­­ásával. Egy­magában a románoktól követelt huszonhat várme­gyében több mint másfél millió protestáns, köztük több, mint egy millió szinmagyar kálvinista és közel hetvenezer szinmagyar unitárius szakadna el. Az emlékiratot Kovács István dr., a protestáns ügyek kormánybiztosa szerkesztette és a három protestáns egyház nyolc vezető férfi­a írta alá. Ezt az emlék­iratot a tegnap este visszautazott amerikai és angol delegátusok vitték magukkal.­­ (Magyar tanfolyam magyar állampol­gároknak.) A volt közös hadseregnek sok olyan tisztje volt­ ,a­ki magyar állampolgár volt ugyan, de magyarul nem tudott. Ezek részére most ma­gyar nyelvű tanfolyamot állít föl a Magyar Tisztek és Továbbszolgáló Altisztek Országos Szövetsége (IV., Váci­ utca 38.). A­ki e tanfolyamon részt akar venni, jelentkezzék 9—12 óra között a Szövetség állás­közvetítő osztályánál.­­ (A sajtótudomány egyetemi oktatása.) A Budapesti Újságírók Egyesülete napirendre tűzte a Sa­jtótudomány egyetemi oktatásának kérdését és elhatározta, hogy e fontos kérdés megvitatására szak­tanácskozást hív össze. Az első tanácskozást e hónap 12-ére tűzte ki az elnökség, de a hirdetett szaktan­ácskozást technikai okokból el kellett halasz­tani és megtartását január 19-ének délutáni három órájára az Otthonba tűzte ki az elnökség.­­ (A tak­armánykereskedők üzleti záró­órája.) Több takarmánykereskedő a legutóbbi zá­­róórarendeletet í­gy értelmezte, hogy az élelmiszer­üzletek nyiitvatartására vonatkozó rendelkezés reá is kiterjed. Mint félhivatalosan jelentik, ez az értel­mezés téves s a t­akarmánykereskedők az üzletüket szintén csak reggel fél nyolc órától délután fél négy, szombaton délután pedig hat óráig tarthatják nyitva.­­ (Az iskolai valláserkölcst oktatás és nevelés) hívei felekezeti különbség nélkül holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor Budapesten, a Vigadó nagyterméből nagygyűlést rendeznek a valláserkölcsi oktatás és nevelés kérdéséről. A mozgalom támoga­tására csatlakoztak az összes felekezetek, a vallás­­erkölcsi alapon álló tanár- és­ tanítóegyesületek és egy­ház társadalmi intézményeik. A mozgalom iránya és célja, hogy a pozitív alapokon nyugvó, Isten ki­jelentésein nyugvó valláserkölcsi oktatás és nevelés közok­tatásunkból ,és köznevelésünkből ki ne küszö­­böltessék és helyébe ne tegyék az ingadozó, általá­nos emberi morált. Nem reakció célja­­, mozgalom­nak, hanem megvédése annak, a­mi kiállotta csak­­nemn ezer esztendő viharát és méltó arra, hogy fun­damentuma maradjon az új Magyarországnak is. A gyűlésen Szilassy Aladár, a közigazgatási bíró­ság alelnöke elnököl. Társelnök: Farkas Edit a katolikusok, Mágócsi-ülitz Sándor egyetemi tanár az evangélikusok, Agarasztó Péter kú­riai bíró a görög-keletiek, Glass Izor kórházi főorvos és Frankl Adolf, az országos ortodox izraelita iroda elnöke az izraeliták, Pásztély Jenő kúriai bíró a gö­rög­katolikusok, Józan Miklós esperes pedig az uni­táriusok részéről. A gyűlés előadója Haller István lesz. Fölszólal: Agerasztó Péter, Hamar István re­formátus teológiai tanár, Siittrich Ödön evangélikus főgimnáziumi igazgató, Grauer Vilmos izraelita hit­községi elöljáró, Frankl Adolf, Seregity Mihály kú­riai bíró a görög­katolikusok nevében, Józan Miklós, Sebestyénné­ Stettina Ilona az anyák nevében, végül Rabszky Vera a keresztényszociális munkásnők kép­viseletében.­­ (Az olasz fogságban lévő tisztek zsoldja.) A nálunk hadifogságban volt olasz tisztek is, az olasz fogságban lévő magyar tisztek is bizo­nyos körülmények között lemondhattak zsoldjuk egy részéről családjuk javára. A Hadifoglyokat Gyámo­­lító és Tudósító Hivatal most értesítést kapott az olasz Vöröskereszttől, hogy az olasz kormány nem engedi meg többé az olasz fogságban lévő magyar tiszteknek, hogy családjuk javára zsoldjukról le­mondjanak, mert igen sok magyar tiszt van olasz fogságban.­­ (A szomorúak és a nevetők.) Megírtuk, hogy ma, szombaton reggel sztrájkot kezdenek a borbélysegédek. A sztrájk meg is indult. A borbély­­mű­helyek gondosan zárva voltak, csak itt-ott volt nyitva egy-egy műhely, a­hol a mester egymaga dol­gozott. Ez a hiányossága az arcszépészeti műter­meknek két csoportba osztotta a férfivilágnak ama részét, a­mely nem visel korszakást. Az egyik rész szomorú volt, a másik nevetett; az egyik azon töp­rengett, mit csinál hétfőig sörteverte ábrázatával, a­mikor két napot át — ma a sztrájk és holnap a vasárnapi zárás miatt — nem borotválkozhatik, a másik szép simára berotválkozva csak nevette a tépelődőket. Estefelé már sűrűn lehetett hallani ezt a célzást: — Mit csináljak? Hogyan borotválkozzam? A felelet a lehető legtermészetesebb volt és hamar megoldotta a borzasztó problémát, de bizony nem könnyen ment az aggodalmaskodók fejébe. — Tegyen úgy, mint én: beretválkozzék egyedül! Csodálatos, hogy sok ember erre magától nem­­ jön rá és ezért mindjárt szomorú, holott ismerhetné­­ a mondást: segíts magadon, az Isten is megsegít! Az elkényeztették, a szokás rabjai, a­kik el sem tudják képzelni, hogy birka­ következetességgel ne a kita­posott nyomon járjanak, mindig és mindjárt meg­ijednek, kapkodnak és töprengenek, ha valami ki­zavarja őket megszokott nyugalmukból, holott sok­kal észszerűbb lenne­, ha megemberelnék magukat. Tessék elhinni, hogy a borelválkozás nem valami ördöngős mesterség. A háború kezdete óta, mivel egyre drágult minden és a kevéspénzű középosztály­nak ugyancsak vigyáznia kellett minden fillérre, nagyon sokan abbahagyták a borbélyműhelyek láto­gatását és maguk fanyalodtak rá a szőrtelenítésre. De a kezdetben szokatlan munkát néhány nap alatt úgy megszokták, mint a mosdást. Hogy ennek a módszernek sokféle a haszna, bizonyítani aligha szükséges. Egyébként ez a mostani borbélytalan állapot nem fog soká­t tartani, mert a segédek re­mélik, hogy hétfő reggelig beadják a derekukat a mesterek, ha pedig e várakozásukban csalódnának, a segédek klubokban és üzletekben fognak műhe­lyeket berendezni és ők fogják ott a közönséget ki­szolgálni.­­(Postamesterek és postakiadók.) A pos­tamesteri és vele kapcsolatos kiadói karban szervez­kedés indult meg. A postamesteri egyesület, a­mely a nem kincstári személyzet érdekképviselete, a forra­dalom következtében felfüggesztette munkásságát, a­melyet az Országos Postaszervezetben alakult posta­mesteri szakegyesület vett át. Ez a szervezet január folyamán valósítja meg a bizalmi testületet. Az igazgatósági kerületenként megválasztott főbizalmi férfiakból alakul az országos szervezet vezetősége. Legelső kívánsága a postamesteri karnak a gyors­segély, erre vonatkozólag az adatgyűjtés már meg is történt. Körülbelül hatodfél millió az az összeg, a­melyet a postamesteri kar vár azon az alapon, amely a posta­kincstár személyzetére nézve érvényesül­t. E mellett arra törekszik a postamesteri kar, hogy a most is érvényben lévő háborús pótlék összhangba hozassák az állami tisztviselők hasonló segítségével. Ezenkívül kérelmezik a családi pótlékot, a­melyben a postamesteri kar eddig nem részesült, végül kérik a tiszti biztosíték visszafizetését, annyival is inkább, mert a biztosíték letételétől az állami tisztviselőket cégen mentesítették.­­ (Gombaszögi Frida, tragédiája.) A Víg­színház kiváló művésznője, Gombaszögi Frida ellen el­­követett merénylet általános részvétet kelt. A mű­vésznő, a­ki a Pajor-szanatórium harmadik emeleté­nek 98. számú szobájában fekszik, ma reggelre jobban lett. A veszedelem, a­mely a nagy vérveszteség folya­tán beállott szívgyengeséggel fenyegette a beteget, már elmúlt. Hültl Iltimér dr. orvostanár reggel is meglátogatta a beteget, majd dél felé újra s mind a két alkalommal meg volt elégedve állapotával. Az or­­vostanár reméli, h­ogy nemcsak az életnek menthetik meg a művésznőt, hanem visszaadhatják hivatásának is. A művésznő sorsa iránt az egész városban akkora a részvét, hogy a szanatóriumban nem győznek föl­­világosítást adni az érdeklődőknek. A merénylő suh­anc tudvalévően semmi fölvilá­­gosítást nem adott merénylete okáról. Bosszú: ebben az egy szóban foglalta össze véres tettének minden magyarázatát. A rendőri nyomozás azonban nem elé­­ged­ett meg ezzel a száraz, inkább teatrális kijelen­téssel s detektívjeivel szorgosan kutatott a merénylő családtagjai, barátai és ismerősei körében, így meg­állapították, h­ogy volt a merénylőnek egy autogram­­könyve, a­melyet barátjának, Austerweil Ernőnek ajándékozott. A könyv, mely most a rendőrségen van, fekete bőrkötésű jegyzőkönyv, első lapján Shakespeare fényképével. A könyvben számos művész és művésznő aláírása van. Austerweil Ernő szerint Gombaszögi Frida autogramja is a könyvben volt, de ezt a lapot a merénylő tegnapelőtt, a­mikor Aus­terweil Ernővel utoljára beszélt, kitépte a jegyző­könyvből Szabó Jenő azt mondta kollégájának, hogy valami nagy dologra készül s elbúcsúzott tőle, mert mint mondta, nem jön többé vissza a műhelybe. Aus­terweil Ernő azonban nem vette komolyan barátja kijelentését, a ki máskor is mondott már nagyokat s minden tettét és mondását a szertelenség jellemezte. Inastársai, a­kik vele együtt dolgoztak a Szévay­ utca 14. szám alatt levő vésnökműhelyban, azt mondják, hogy sokat beszélt előttük a színházról és a művész­nőkről, a­kik között legnagyobbnak tartotta Gomba­szögi Fridát. Készített, is a fiú egy miniatűr réztáb­lát, a­melybe ezt véste: Gombaszögi Frida és Szabó Jenő 10­­8. Az egyik inasbarátjának meg is vallotta egyszer, hogy szerelmes lett Gombaszögibe. Ugyan­aznap, mikor ezt a vallomást tette, megvárta a mű­vésznőt a Vígszínház színészbejárójánál, hogy auto­­gramot kérjen tőle. Mikor a művésznő kilépett a szín­házból, Szabó eléje tartotta könyvét. Véletlenül-e, avagy szándékosan, de a könyvnek éppen azt a lap­ját tartotta a művésznő elé, a­melyen volt egy auto­gram: Rajnai Gáboré, a művésznő elvált férjéé. A művésznő, úgy látszik, ezt célzatosságnak vette, mert a suhancot nyakon legyintette és ott hagyta. Szabó Jenő akkor megesküdött, hogy bosszút áll a sértésért és bármennyire szereti is Gombaszögi Fridát, végez vele. Ez az inas azt is elmondta, hogy barátjának ezt a kijelenetését nem vette komolyan, annyival ke­­vésbbé, mert napról-napra látta, hogy mind szerel­­mesebb lesz a művésznőbe. Találtak, a merénylő hol. I mita közölt a Vágóhíd cimű­ lapból is egy példányt.­­ A lapnak egyik cikke Gom­baszögi Fridát élesen bí­rálja. A lap margójára Szabó ezt irta: Ezt Lovászy­­ Károly irta, ezért leszámolok vele. A rendőrség ezek­ Budapesti Hírlap n B&) . —.... 1919. január 10. Világ si 105".­­ Piszly-Mieink-cognac orvosilag, ajanlva spasiyovnstha ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék