Budapesti Hírlap, 1919. március (39. évfolyam, 52–71. szám)

1919-03-01 / 52. szám

2 BmfESTI Hírlap (2 2. u.) 1919. március 1. -ben is. A Károlyi-párt, mint tudjuk­, legutóbb az együttműködés dolgában megegyezett a kisgazda­­párttal, azonban értesülésünk szerint ezt a m­egegye­­zést újra revideálni kell, m­ert a kisgazdapárt foko­zottabb védelmet akar a maga választási kilátásai számára. A radikálisok és a Károlyi-párt között még semmiféle befejezett paktum sincs, de azt hiszik, hogy azt­ legalább a választások tartamára meg fog­ják kötni. Igen élénken készülődik a választásra a ke­resztény-szociális néppárt, mely már különösen a Du­nántúl nagy­­vidékeket szervezett meg a maga szá­mára. Ak­it jelölteket a polgári párt is és nagy szám­ban a Lovászy-párt, melynek azonban nem tetszik a lajstromos szavazás, mert azt hiszi, hogy túlságos teret enged a kormány befolyásának. A pártnak ma este megjelent terjedelmes nyilatkozata azt a vára­kozást fejezi ki, hogy a választás a csorbítatlan sajtó, és gyülekezési szabadság jegyében fog lefolyni és habár a közigazgatásban különösen a szocialisták nagy befolyásra tettek szert, az meg fogja őrizni pártatlan tárgyilagosságát. A Károlyi-párt már vasárnap megkezdi vidéki agitációs gyűléseit. Fleck János vasárnap részt vesz a szegedi Károlyi-párt alakulásán. Legközelebb nép­­gyűlés lesz Hajdúnánáson, Nyíregyházán, Egerben, Veszprémben, Esztergomban, Győrött. Bizalmi férfiak választják ki a tiszteket. Budapest, febr. 28. A katonatanácsok kormánybiztosa a hét elején fölhívást intézett a budapesti csapat­testek végrehajtóbizottságaihoz; ez a fölhívás a tiszti, illetve parancsnoki kinevezések módjának gyö­keres reformját tartalmazza. E szerint a csa­patok végrehajtó- és bizalmi testületei ki fog­ják válogatni a nekik megfelelő tiszteket s a választást a hadügyminiszter megerősíti. A többi tisztet szabadságolják. Ez az intézkedés, melyet már több fővárosi kaszárnyában végre­hajtottak, csak Budapestre vonatkozik, mert a vidéken miniszteri biztosok közbenjárásával fogják elintézni a tisztek kiválasztását. A kormánybiztos fölhívása a következőképpen hangzik: — A Katonatanács valamennyi csoporttest végrehajtó-bizottságához! A Katonatanács végre­hajtó-bizottsága egyhangú határozattal megállapí­totta, hogy a mai kiélezett politikai helyzetben sür­gős szükség a hadsereg egységének biztosítása. Ép­pen ezért fölhívja valamennyi csapattest végrehajtó­­bizottságát, hogy sürgősen hívják össze a csapat bizalmiférfi testületét és a bizalmiférfi-testülettel közösen döntsék el, hogy mely tisztek alkalmasak a szakasz-, század- és a zászlóaljparancsnoki tiszt­ségée. A bizalmi férfitestület döntését foglalják írásba és a csapattest végrehajtó bizottsága útján terjesszék a Katonatanácshoz. A Katonatanács fel­adata lesz, hogy a bizalmi férfitestületektől ily mó­don kiválasztott tisztikart a hadügyminiszter jóváhagyása elé bocsássa. A bizalmi f­érfitest­ületek határozatai egyben kérjék a meg nem választott, tehát fölösleges tisztek haladéktalan szabadságolását. hinnék a tisztítő folyamatnak is 48 órán belül végre kell hajtódnia. Budapest, 1919. február 22-én. Pogány József, a Katonatanács elnöke. Erről a felhívásról Pogány József a következő nyilatkozatot tette: — Ennek a katona­tanácsi felhívásnak az alapja ■a hadügyminiszter kétrendbeli elvi rendelkezése volt. A hadseregnek ez idő szerint nyolcezer tisztje van. A valóságos szükséglet azonban csak háromezer. A lisztek túl nagy száma igen megnehezítette a csapa­tok szolgálatának lelkiismeretes és szorgalmas lebo­nyolítását. Éppen ezért a hadügyminiszter elren­delte, hogy a csapattesteknél nem szabad több tiszt­nek lenni, mint a­mennyire létszám szerint ott szük­ség van. Miután pedig a hadügyminiszternek­ az az álláspontja, hogy az egység és fegyelmezettség fun­damentuma az, ha a katonák és tisztek egymással szemben bizalommal vannak, ezért a katonatanácsok kormánybiztossága útján -fölhívta a csapattestek bi­zalmi férfi-testületeit (a­melyekben különben nem­csak a legénység, hanem a tisztek bizalmi férfiai is helyet foglalnak), hogy ők maguk­ jelöljék ki, kiket tartanak az ezred állományában lévő tisztek közül legalkalmasabbnak a megmaradásra, kik a legbuz­góbbak és legmodernebbek. Az ily kijelölt tisztek közül azután a hadügyminiszter nevezi­­ki a külön­böző parancsnokokat. A lobbi fölöslegessé váló lisz­tekre nézve pedig a hadügyminiszter úgy rendelkezett, hogy vagy illetményeikkel szabadságolja, vagy pedig más beosztásban alkalmazza őket. Az ország megszállott részeiből. A délvidéki sztrájk, Kaposvár, febr. 28. Pécsről és vidékéről egyre érkeznek ide bá­nyászok és más munkások, a­kik a szerb terror és a megígért kivégzés elől menekülnek. A munkások sztrájkja még mindig tart és ellenállásukat a szerbek semmiképpen sem tudják megtörni. A forgalom tel­jesen megbénult, sőt a horvát vasutasok is megkez­dik ma­holnap a sztrájkot. A szerbek bánásmódja megriasztotta a horvátokat, a­kik a minap Verőcén gyűlést tartottak és kimondták, hogy" Magyarország­hoz akarnak tartozni. AZ elhurcolt túszokat a szerbek Belgrádba vitték, a­hol, mint a magyar kormány a francia fegyverszüneti bizottság útján értesült, jól bánnak velük. A magyar kormány különben már lépést tett, hogy Baranyában helyreálljon a rend és a nyuga­lom, a­mennyiben megkérte az Aradon levő ame­rikai bizottságot, vizsgálja meg a Dunántúl délvi­dékének szomorú helyzetét. Ma délelőtt a pécsi szociáldemokrata párt Ka­posvárra táviratot küldött, a­melyben a hadügymi­niszter sürgős közbelépését kéri, mert a városban fosztogatás és rablás folyik. A pécsi szerb parancsnok a minap felszólí­totta a kereskedőket, hogy legkésőbb ma, pénteken nyissák meg üzleteiket. A felszólításnak senki, sem engedelmeskedett. Sok jel arra vall, hogy a szerbek végül is engedni fognak és teljesítik a munkások követeléseit. . Csáktornya vidékén a lakosság hír szerint le­­fegy­verzett egy szerb századot. Az eltoloncolt szabadkai etrök és jegyzők Lubapasten. A Kiskunhalas felől érkező vonaton ma reggel fél 4 órakor Budapestre érkeztek azok a szabadkai törvényszéki bírák, jegyzők, kezelők és kezelőnők, szám szerint 74-en, a­kik nem akarták letenni a szer­­beknek a hűségesküt. A szerbek tegnap, csütörtökön délután 1 órakor erős szerb csendőrségi fedezettel három személykocsiból álló vonaton Kelebia határ­­állomásra toloncolták a rendíthetetlen hűségű ma­gyar tisztviselőket. A­mikor a tisztviselők Polgár István törvényszéki elnök vezetésével a szabadkai pályaudarra vonultak, a város magyar lakossága kendőlobogtatással adott kifejezést a velük való ér­zésének. Kelebián az eltoloncolt tisztviselők átszál­l­nak a kiskunhalasi vonatra és ezzel érkeztek ma a fővárosba. A délvidéki szerb nemzetgyűlés ülése. Temesvár, febr. 28. Újvidéken tegnap gyűlésre ült össze a dél­­magyarországi szerb nemzetgyűlés, hogy megvá­lassza a napokban ülésező belgrádi nemzetgyűlés 24 delegátusát- Újabb vasutas-sztrájk a Felvidéken. Győr, febr. 28. A csehek tegnap este lezárták a pozro-­­■ ko­máromi és esztergomi hidat, valamint az Ipoly va­lamennyi hídját és átjáróját. Ennek a szigorú ha­tárzárnak nyilvánvalóan a bankjegy lebélyegzése az oka. Megbízható jelentés szerint­ a felvidéken újra vasutas-sztrájk tört ki. A ruttka-zólyom-losonci vo­nalon az összes vasutasok sztrájkolnak. A csehek a sztrájkot tömeges letartóztatással és a munkások kiutasításával akarják letörni. A pozsonyi puskaporgyár két hely óta újra működik­ A csehek a gyárban készülő muníciót részben Prágába szállítják. Francia bizottság vizsgálja a zilahi eseményeket. Silágysomlyó, febr. 28. Tegnap este több francia tiszt érkezett Szi­­lágysoml­óra az idemenekült z­lahi magyar lakosság kihallgatása végett. A tisztek a menekültek kihall­gatásáról jegyzőkönyvet vettek fel. A menekülők előadták, hogy Zilahról a vasárnapi és hétfői román bombázás miatt voltak kénytelenek elmenekülni. Kérték a francia lifteket, védjék meg Zilahon ma­radt rokonaikat és gátolják meg, hog­y a románok házukat feldúlják vagy kifosszák. A francia lisztek­­ kötelezettséget vállaltak, hogy a román parancsnok­­tól erre néz­ve kötelező ígéretet és intézkedést fognak kieszközölni. A francia tisztek ma kora reggel Zi­­lahra utaztak. A magyarok és románok semleges zónája. Nagyvárad, febr. 28. A párisi békekonferencia a minap tudvalévően akként határozott, hogy Erdélyben a vérontás elke­rülésére a magyarok és románok között semleges zó­nát kell megállapítani. Tegnap Nagyváradra több francia tiszt érkezett, a­ki kimegy a demarkációs vo­nalra a zóna kijelölése végett. A magyar csapatok felderítő osztaga bevonult Kissebesre és Malomszegre. Baján és Magyarkecel mellett hever összeütközés volt a magyarok és ro­mánok között. Az egykori cári kormány visszau­tasstelt békeajánlatai. Budapest, febr. 28. A Pester Lloyd mai esti száma a lap élén szó­szerinti szövegben leközli azokat a békeajánlatok­at, a­melyeket a cári birodalom tett a középponti ha­talmaknak az 1916. és 1917. évek folyamán. A né­met újságnak egy előkelő semleges személyiség bo­csátotta rendelkezésére ezeket az adatokat, melyek most már csak történeti jelentőségűek ugyan, de még így is a szenzáció erejével fognak hatni, mert hiszen fellebbentik némileg azt a súlyos és eddig átláthatatlan lepelt, a­mely mögött az úgynevezett titkos diplomácia oly rejtelmesen dolgozott a népek és az országok megmérhetetlen kárára. A közölt okiratok elsejét az orosz kormány 1916 október 16-án juttatta el Bécsbe és Berlinbe. Rámutatnak ebben arra, hogy a békét azonnal m­eg­­köthetőnek gondolják, a fősúlyt csak arra vetik, hogy Konstantinápoly kérdésében Németország bizonyos engedményekre szánja el magát. Ausztria-Magyar­­ország egész területét megtarthatta volna, Bulgária megkapta volna a Midia—Enos-vonalat, az Égei ten­gerpartot a Struma torkolatáig, Makedóniát a Ku­­m­anovo—Üszküb—Kalkandelen vonalig és Dobrud­zsát a Pétervárott 1913-ban megállapított határokig. Örményország autonóm ütköző állammá alakult volna át nemzetközi protektorátus alatt; Lengyel­­ország lengyel államfővel autonóm államnak volt tervezve a három császár protektorátusával; Finn­ország perszonális unióba került volna Oroszország­gal. Törökországot illetőleg az volt az orosz kíván­ság, hogy a Konstantinápoly körüli tengerszorosok mindkét oldalukon egy öt kilométer széles parti sávval nemzetközivé tétessenek. Az igazgatása ennek a tervednek egy olyan nemzetközi bizottságra há­rult volna, a­melyben minden tengerrel bíró állam képviselve van. Maga Konstantinápoly városa to­vábbra is megmaradt volna a szultán fönhatósága alatt. Nagyjában ez volt a békeajánlat, melyet a bolgár cár magáévá tett, a mi főparancsnokságunk komoly megfontolásra méltatott, de a németek ré­széről határozottan visszautasítottak. Már 1917 január 24-én megérkezett a máso­dik jegyzék. Ebben a cári Oroszország még mindig az első okiratban előadott feltételekhez köti magát, kijelenti, hogy minden percben kész komoly tárgya­lásba fogni, csak kéri, hogy a középponti hatalmak is álljanak elő konkrét javaslatokkal. Figyelmezteti Németországot arra, hogy egy végkimerülésig foly­tatott harcban feltétlenül az antanté lesz az utolsó szó, különösen, ha Bulgária kiválásával Törökország magára fog maradni, a­mivel pedig a középponti hatalmaknak feltétlenül számolniuk kell. A jegyzék eredménytelen maradt, olyan elbá­­másban részesült, mint az első. Időközben Oroszor­szágban a helyzet rohamosan rosszabbodott. Bucha­­nan aknamunkája nőttön nőtt és a cári kormány tudta, hogy csak egy gyors béke mentheti még meg az országot. Ezért 1917 március 6-án orosz udvari körök a cár nevében újabb felhívással fordultak Bécs és Berlin felé. Ebből az okiratból kiviláglik, hogy az orosz cár csakugyan tisztán és józanul ítélte meg a helyzetet. Látja, hogy a nép sóvárogva várja a békét­ és látja, hogy a fejedelmek játszanak az állásukkal, a hatalmukkal, ha egyéni, önző célokból tovább folytatják a hiábavaló hadakozást. Figyel­meztetnek az oroszok bennünket, hogy aa sem ke­rülhetjük el sorsunkat, ha a nagy küzdelemben alul maradunk, sürgős békét ajánlanak tehát és készek most már eredeti feltételeiken itt-ott változtatni. Sőt hozzáteszik, hag- az orosz béke után Olaszország is tárgyalásba fog kezdeni és terjedelmesen vázolják is azokat a feltételeket, a­melyek mellett Olaszország békét kötni hajlandó lesz. De még ez a sürgős intés sem használt semmit. A németek az orosz forrad­alomtól nem ijedtek meg, ellenkezően örömmel nézték az orosz fejleményeket, azoktól várva az orosz kolosszus teljes összeomlását.

Next