Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)

1920-03-19 / 68. szám

1920 március 19. V♦ BIUMKST­­snsur (68. *.), tagja, XVangenheim ezredes a birodalmi védőőr­­csapatok egy részével, valamint a Kade és Eupin községekben állomásozó balti csapatokkal hatal­mába kerítette az altosiai városházát és a pálya­udvart. Csapatainak egy része azonban a lakos­ság nyomása alatt átpártolt a kormányhoz hű csapatokhoz. Mára virradó éjjel rövid küzdelem után a hamburgi kormánycsapatok a lakossági őrséggel visszafoglalták a városházát és a pálya­udvart. A balti csapatok más részei, a­melyeket táborozó helyükről elvontak, tegnap Marburg városában és Lüneburg előtt alkotmányios csa­patokra bukkantak. Heves küzdelem támadt, a­mely a balti csapatok visszavonulásával végző­dött, nagy részüket azonban lefegyverezték és foglyokként Hamburgba kísérték. (M. T. 1.) • Siftsi&emszt­i ffrosísa ellen. Stuttgart, márc. 18. Ma est® szociáldemokrata munkások népes gyűlést tartottak, a­melyen Scheidemann Hoskéval szemben álláspontját még élesebben képviselte, mint a nemze­g­ülés ülésén. (M. T. I.) A független szocialisták Hoske távozásét követelik. Berlin, márc. 18. A függetlenek, miként előbb, most is tagadják, hiogy ők tanácsköztársaságot akarnak alakítani. Ők csu­pán tiszta szocialista kormányt akarnak, azonban Noske hadügyminiszter távozását követelik. (M. T. 1.) Münchenben nyugalom van. Münkben, márc­ 18. (A MTI­ magánjelentése.) A helyzet feszült­­sége kezd csökkenni. Az általános sztrájk véget ért. Tegnap este páncélos autók robogtak végig a városon, az egyesült parasztság fenyegetése azon­ban, hogy beszüntetik az élelmiszerszállítást, ha­marosan lehűtötte az izzó kedélyállapotokat. A rend és nyugalom vezérkari biztosa, von Winter­­stein dr., hirdetményt adott ki, a­melyben kijelenti, h­ogy minden fölforgató mozgalmat kíméletlenül el fog nyomni. A független szociáldemokrata párt tegnap este tartott népgyűlése beszámolt a sztrájk állásáról és kihirdette az általános­­ sztrájk meg­büntetését. A munkát azonnal megkezdték min­­denütt.­ ­ Az ellenforradalom ügye a nemzetgyűlésen. Stuttgart, márc. 18. A történelmi­ nevezetes nap, a­melyen a né­met nemzetgyűlés­ Stuttgartban összeült,­­már a kül­sején is rendkívüli mozgalomnak képét mutatta. Fehrenbach elnök nagy vonásokban tárgyalta a politikai helyzetet, majd így folytatta: ■— Még könnyelműbben nem idéztek elő­ for­radalmat, mint a Kaimp, Lüdwitz és társainak pécsa- A német nép ek­en borzasztó gonosztettet követtek el. Jaj azoknak az embereknek, a­kiket a forradalom bűne terhel. Azoknak a csapatoknak, a­melyek hűek maradtak, fejezük ki legszívélyesebb elismerésün­ket. Köszönetünk azé a nagy tisztviselőtestületé is, a­mely — elenyésző kivétellel — kötelességét hű­séggel teljesítené. Köszönet a német népnek is, a­mely­ különösen délen és nyugaton megőrizte a de­mokratikus alkotmányhoz való hűségét. Bauer birodalmi kancellár tárgyalta a berlini puccs okait és az eseményeket. Hogy a lázadók nem tudták tervüket keresztülvinni, azt egyedül a tiszt­viselők és miniszteri hivatalok magatartásának kö­szönhetjük. .. tulajdonképpeni mozgatók az alldeutschok, a hazai pártiak, Bauer ezredes és Ludendorff tá­bornok.­é . A birodalmi kancellár szerencsetevánatát küldi a német Schleswignek, a­mely Németországéi-t har­colt és győzött. Sziléziában és Keletporoszországban még uralkodnak Kapp és társainak uszályhordozói, azonban uralmuk napjai meg vannak számlálva. Fejtegetéseinek során hangsúlyozta a biro­dalmi kancellár, hogy az egész berlini kaland nem lett volna lehetséges, ha a versaillesi béke a német népre nem rótt volna valóban teljesíthetetlen köte­lezettségeket. A birodalmi kancellár ezután azokkal a rend­szabályokkal foglalkozott, a­melyeket a puccsban résztvettek ellen alkalmaznak és valamennyi vezető legszigorúbb megbüntetését helyezte kilátásba, úgy­szintén ar Reichswehrnek kímélet nélküli megtisztí­tását. Kannal és társaival való tárgyalásokról soha nem volt szó. Scheid­emann és mások hozzászólása után az ülés véget ért. A legközelebbi üls Pekivilben lesz. ’r.v. t. i.) Gsernech hereegprimás a umt-isfeánl sMltemrfllx''' — A Szent láván Társulat közmimcse. — / 3p.R^pest, márc. 18. A Szent I­ván Tolfpá­ut ma délelőtt tíz órakor tartotta vendegévi kífsvülését. Ez a köz*ülés két esztendő munw(*(mji, s tegyük hozzá nyomorgásá­­ról számolt be, mert a tavalyi közgyűlést a proletár­diktatúra miatt nem lehetett megtartani. A közgyű­lésen, mely immár a hatvanötödik volt, a bíboros hercegprímás elnökölt. A közgyűlést megelőzően, a díszteremben felállított oltárnál Mihályfi Ákos dr. egyetemi tanár csendes misét mondott. A díszes kö­zönség soraiban a sokak közül jelen volt: József király herceg fiával, József Ferenc ki­rályi herceggel, Algya-Papp János ezredes kíséreté­ben. Si­nomyi-Sch­ádam Sándor miniszterelnök. Hu­szár Károly volt miniszterelnök, a püspöki kar tag­jai közül: Szmrecsánik­ Lajos egri érsek. Radani Farkas besztercebányai. Mikes János gróf szombat­­helyi. Jetser Antal győri, Hanauer A. István váci megyés Püspökök, továbbá Horváth Győző felszen­telt püspök. Nemes Antal c. püspök, Jándi Bernar­­din a bencés rend kormányzó perjele, Forster Gyula báró. Erődi-Harrach Béla főigazgató. Zseniben­ Ist­ván főispán-kormánybiztos. Szölgi Német Ferenc kor­mányzó, Ruffit Pál és Rottenbiller Pill­őp miniszteri tanácsosok, Túri Béla nemzetgyűlési képviselő, Mal­­dováni­i Gyula ügyvéd, Pacséri Károly tanfelügyelő, Kiss Menyhért író, az egyetemi tanárok közül: Mi­hályit Ákos, Áldásy Antal, Kiss János, Reiner János, Lukesics József és Pataki­ Arnoki, az egyházi méltó­ságok közül: Mészáros János érseki helytartó, De­­dek-Crescens Lajos, Míreorr István és Lepotd Antal prelátus­ i kanonokok, Kollányi Ferenc jaáki apát, Révay Tibor és Kriston Endre apátkanonokok, Mel­les Emil apátplébános, Kovák Lajos és Varázséji Béla apátok. Bitter Illés főgimnáziumi igazgató. Krywald Ottó a Regnums Marianum igazgatója. Ba­bura László lelkiigazgató. Sítek Brúnó gyüjtőfog­­házi lelkész. Kohl Ferenc nyomdaigazgató, azonkívül előkelő férfi és h­ölgyközönség, szerzetesek és világi papok,és papnövendékek, missziós nővérek, a tár­sulat alkalmazottai és igen sokan mások. A szentm­ise végeztével C.szénoci János dr. hercegizmás lépett az elnöki emelvényre s elmon­dotta a közgyűlést megnyitó beszédét, melyet kivo­natosan itt közlünk. Az egyházfejedelem mindenekelőtt rámutatott azokra az érzésekre, melyeket a világháború folya­mán Amerikából útjára indított új program váltott ki a telkekből. Megállapította, hogy ez a program nem volt­ új, hanem egyszerű ismétlése volt annak az evangéliumnak, a­melyet az angyalok hirdettek a betlehemi istálló fölött és a melyet a Megváltó pré­dikált kétezer évvel ezelőtt, redumentumként hagy­ván azt az ő országának a földön. De sokaknak érdekükben állott — így folytatta beszédét a hercegprímás — azt mindenképpen újnak feltüntetni, sőt a kereszténységgel szembefordítani. Egyenesen a kereszténység, különösen a katolikus egyház csődjéről beszéltek, a­melyet felelőssé tették a világháborúért­. A kereszténységtől független új er­kölcs szükségességét hangoztatták, a­mely megszaba­­dítja az emberiséget a zsarnokságtól, a háborútól, a szociális igazságtalanságtól. Magyarországon különö­sen n­agy erőfeszítést tettek ebben az irányban. A há­borús kimerültség, a legyőzöttség, az anyagi nyomo­rúság és lelki eldurvult­ság konjunktúráit kihasz­nálva, nagyhangú apostolok járták az országot és hirdették szóban és írásban, hogy a háború romba­­döntötte a régi világot, vége a vallásnak, a túlvilág­ban gyökerező erkölcsnek, egyháznak, a nemzeti po­litikának és kizsákmányolásnak. Ezentúl csak gaz­dasági és társadalmi harc lesz- Ellenségrínre nem ott künn vannak. Azok nekünk jót akarnak. Itthon kell az ellenséget, a régi világ képviselőit megtalálni és legyőzni, így folyt nálunk a Wilson-féle pontok to­vábbi magyarázata. A polgári radikalizmus és külö­nösen a szociáldemokrácia kisajátította a szépen hangzó elveken és magának tulajdonította a béke­­szerzés kizárólagos illetékességét. Az izgatás meg­hozta az októberi forradalmat, a hadsereg összeom­lását­, a király visszavonulását, a borzasztó fegyver­­szüntelek a proletárdiktatúrát belső és külső harcai­val, a román megszállást és a rettenetes békeföléte­­leket. A­mi a külpolitikai relációkat illeti, hangsú­lyozni kell, hogy éppen a keresztény irányzat az, a­mely az am­­rikai Egyesült­ Államok által felállított elveket komolyan akarja venni. Hiszen az az elmélet az államról és a háborúról, a­melyet­­ Wilson m­eg­­dünteni akar az internacionális törvénykezéssel és a népek szövetségével, éppen a keresztény gondolkodás elnyomásával keletkezett. A kereszténység kárhoz­tatja legjobban azt, hogy a politikát elválasztották a moráltól és az államban tisztán öncélú biológiai szer­vezetet láttak, a­mely kizáróan nyers erővel érvénye­sül más államokkal szemben. Magyarország ellen, a nemzetiségi politikám­ miatt emeltek legtöbb panaszt a­yírföld előtt. Bármennyire is igazságtalanok vád­­vádak, mégis nagy hatást gyakoroltak. Ha bi­zalmat akarunk kelteni a külföldben és különösen a­ Magyarország elszakítandó területeken lakó más-­ nyelvű nemzeteknél, nem tehetünk okosabbat,­ mintha őszinte keresztény politikát folytatunk, a­mely teljes mértékben garantálja a kisebbségi jogo­­­kat és ellenállhatatlan vonzóerőt gyakorol az igazság, iránt fogékony telkekre. Szent István keresztényi lelke sugallta­­az intelmet fiához: .4. egynyelvű or­­szág gyenge. Ezt a szentistuáni■ szettemet kell érvé-­ nyesiteni s vele szolgáljuk nemcsak az elméletet, fia-­­nem saját praktikus érdekeinket is. Keresztény alap­ mellett a' legkülönbözőbb fajok és nyelvek melletti békés közös hazát bírhatnak és a legnemesebb ver­senyben mindenki kifejtheti egyéni kiválóságait a ha­­zai általános kultúra javára. Amint a külpolitikában csak hasznunkra teh­et a keresztény erkölcs köve­tése, a belpolitikában is a boldogulás legnagyobb biztosítéka. A kereszténység nem jelent felekezeti gyűlölséget, hanem szeretetet, igazságosságot, becsü­letességet, kötelességteljesítést, tekintély­tiszteletet, szabadságot és a közösség iránt tartozó áldozatkész­séget. ,O­­­­te óta. Hatalmas beszédét e felhívással , végezte be a hercegprímás. Sohasem volt halasabb a munkatér. Emeljétek fel a fejeiteket katolikus írók, szónokok és művészek, a vetés megérett az aratásra. Ne legyen kevesebb a munkás, mint a­mennyi az aratás. Hir­dessétek a teljes, a h­amisítatlan evangéliumot. Sem­­mit ne alkudjatok. Hallja meg a világ a teljes igazsá­got, mert arra van szükség. (Hosszantartó, telkes él­jenzés és taps.) A bíboros hercegprímás megnyitóbeszédéért a­ társulat­ elnöke mondott köszönetet, azután Giessi­­vein Sándor dr. terjesztette elő alelnöki jelentését. Komolyan figyelmeztet, hogy a keresz­teli­­ kultúrátt­a keresztény jelleget nem szabad csak a felszínen keresni. Végül kegyeletes szavakkal emlékezett meg a társulat elhunyt tagjairól: Párvy Sándor szepesi és Csáki­ Gusztáv Károly gróf váci püspökökről; Molnár János pielátus-kanonokról, Piát­ Bonifácról és Andor Józsefről. Erdősi Károly apát, vezérigaz­gató terjesztette ide ezután évi jelentését, mely is­mertette a többi közt a társulatnak a vörös uralom alatt szenvedett kárát. A kommunisták elhasznál­ták a papírkészleteket, elköltötték az összes pénzt­ és el­hurcolt­attak 877.000 könyvet 1,035­ 000 korona értékben. Az igazgatói jelentés tudomásul vé­tele, az elmúlt két év zárószámadásainak és vagyonmérlegének megvizsgálása s a fölment­­vény megadása után az igazgató-választmány új tagjaiul megválasztották a következőket: Bonitz Ferenc, Nékám Lajos, Klebelsberg Kunó gróf, Vass József dr., IValnicsek Béla, Sipőcz Jenő, Viszota Gyula, Batlenberg Lajos, Mészáros János, Rotte­n­biller Fülöp dr., Preusz Gusztáv, Baranyay Jusztin dr., Wolkenberg Alajos, Ruster Béla, Bitter Illés, Ernszt­ Sándor, Vörö­syrill és Zimányi Mihály, IIHPIHIREK. • — (Adakozás.) Pilisi -Vei/ Ferenc rés felnségül pilisi Ney Béla elhunyta alkalmából,­ koszoruft megváltás címén 200 koronát adományoztak a'Zsófia .Gyermek­­szanatórium céljára, ^ s ,,«( .: — (Graziani tábornak távozása.) Graziad tábornok, a budapesti francia misszió vezetője, el­hagyja a fővárost, hogy sieteőbb parancsra Kon­­stantinápolyba utazs aki ttelvére a francia kormány Douché diplomáciai megbízottat küldi. — (Kossuth halálának évfordulója.) A­ Pol. Tud. jelenti: Keresztény Kisgazda és Földmi-i­vespárt Kossuth Lajos halálának évfordulóját már-­ cius 20-án méltóképen m­egünnepli. Délelőtt 10 óra-­ kor a Deák-téri ágostai evangélikus templomban, Raffay Sándor dr. evangélikus ujjaítok istentiszteletet­ tart. Utána is párt testtítd­üpít k­i vonul a kerepesi t­­emetőbe Kossuth Lajos alfájához, a hol Kovács J-' István dr- nemzetgyilajrfó képviselő ítészed kíséretében! koszorút helti*­f^írra, Wagner Károly dr. pedig ódát szaval. Este nyolc.órakor az Erzsébet-gzálló ét-! termében a­ párt ünnepi vacsorát rendez.­­ (Az antant jóvátételt külön bizottsági utazása a Tiszántúlon.) A Magyar Távirati Iródó jelenti: A jogtalan megszállással járó károk kérdé­­­sében Budapesten működő antant jóvátétel! külön­ bizottság a kisérő magyar bizottsággal március 10-én, reggel négy órakor utazott el Un­lanyomattal Buda­­­pestről, hogy a Tiszántúl a román megszálló csapa­­­tok nyomán azonnal megtekintse a kiürített vidékei­ket. A bizottság tagjai: Olaszország képviseletében­ Noseda tábornok. Franciaország képviseletében Ge­­­rard ,vezérkari ezredes. Anglia képviseletében Lyoni őrnagy, Jugoszlávia képviseletében Body őrnagy,­ Csehország képviseletében Emminger vezérkari szá­zados és a jóvátételi bizottság titkára, Schewigné szá­zados. A kísérő magyar bizottság tagjai: Henye­i Vilmos dr. helyettes államtitkár, Kazy Károly báró miniszterelnökségi miniszteri tanácsos, Hauser Los Ihár báró főkonzul, Lingauer Sándor miniszteri osz­­tálytanácsos és Ney Ákos vasúti és hajózási főfel­ügyelő. A társaság sorjában­ meglátogatta Szolnok. 5

Next