Budapesti Hírlap, 1920. július (40. évfolyam, 155–181. szám)

1920-07-15 / 167. szám

Oroszország Hajlandó megváltoztatni Anglia, a­mely békéltetőként lépett fel, Orosz­ország és Lengyelország között, időközben tovább folytatta azokat a tárgyalásokat, a­melyeknek, célja, hogy megálapítsák az Anglia és Oroszország között való kereskedelmi összeköttetés helyreállításának a föltételeit. Ezek a tárgyalások most­ eredményre vezettek, a­mennyiben az angol alsóház tegnapi ü­lésén Bonar Law tegnap bejelent­ette, hogy a szov­­jet kormány elfogadta azokat a föltételeket, a­me­lyeket az angol kormány megállapított. A Gvortana Pont szerint Jiraszin fontos politikai eredményeket­­is ,M­eért, a­mennyiben a szovjet kormány hajlandó le­mondani Keleten folytatott aggresszív politikájáról, elismeri az Oroszországot terhelő hadiadósságok huszonöt százalékát és hajlandó belső politikájában is lényeges változtatásokat tenni. Ha ezek a hírek valóknak bizonyulnak, és a moszkvai kormány nem csupán taktikai fogásokkal él, ez újabb bizonysága annak, hogy az angol diplo­mácia mily utolérhetetlen művészettel irányítja az eseményeket az angol imperializmus szolgálatában- Angliának középeurópai helyzeténél sokkal súlyosab­ban esik latba ez orosz bolysevi lírkormánynak India felé­ irányuló expanzív politikája és­ csak ha ezt a kérdést sikerül az angol érdekeknek megfe­lelően megoldania, lesz hajlandó kiegyenlítően hatni a keleteurópai vége nélkül való bonyodalmakra is. Ennek a gvettős párhuzamosan haladó poli­tikai tevékenységnek eredménye, hogy az angol kormány szövetségeseivel való előzetes tanácskozás után méltányos fegyverszüneti javaslatot terjesztett elő az Oroszország és Lengyelország között felme­rült konfliktus elintézésére. A­ részletkérdéseket az Oroszország és a határos államok között tervezett békeértekezleten fogják megvitatni. A spai konferencia. A spai konferencia, a­melynek már napok óta­ csak mesterségesen tudják az életét föntartani, most úgy látszik, menthetetlenül az agonizálás stá­diumába jutott., A szénkérdés a megélője. Tegnap délelőtt a szakértők — egy-egy minden állam részé­ről — iparkodtak valamelyes egyezségben megálla­podni. Az antant­ ajánlatával szemben, mely havi két millió tonna szolgáltatására kötelezné Németor­szágot, Stiimes.. .3. németek szakértője ellenjavasla­­tot terjesztett elő„, a­mely a fokozatos mértékben emelkedő szállításon alapszik. E­­­szerint egyelőre havi 1 millió, október 1-től 1.4 millió és 1921. ja­nuár 1-től 1.7 millió tonnát számtana Németország. Stim­es még a szén árát tonnánként 80­­frankról 93 frankra kérte fölemelni, de ezt a kérelmét rög­tön elfogadhatatlannak jelentették ki, a szállítás mértékére vonatkozó kívánságát azonban úgy lát­szott, készek voltak a tárgyalás alapjául elfogadni. A délutáni konferencián azonban Simons dr. föl­­szólalásából kitűnt, hogy a szakértők tanácskozása egészen eredménytelen maradt. Ez — mondotta a külügyminiszter — annál sajnálatosabb, mert a né­met delegátusok már azért­ sem ígérhetik meg az antant által­ követelt szénmennyiséget, mert a ter­melés dolgába a szénipari munkások és munkaadók is beleszólnak. A külügyminiszter azonban nagy nyíltsággal elismerte, hogy Németország az leért mennyiségnél sokkal több szenet szállíthatna, ha Felső-Sziléziában a keze nem lenne megkötve. Si­mons­ dr. beszéde után az­­elnöklő Delacroix kijelen­tette, hogy a német delegátusok álláspontja komoly válságot jelent a konferenciára, neki nem áll mód­jában a legközelebbi ülés idejét megállapítani, az ülést felfüggeszti és ha szükség lesz még rá, értesí­tést küld majd a nemeseknek. Ez az in­cidens alkalmasint a spai értekezlet végét jelenti. Az antant azonnal Spába rendelte Focit és Wilson tábornagyokat s ennek azt a ma­gyarázatot adják, hogy újabb német területek meg­szállásáról akarnak határozni. A­ szövetséges kormányok képviselői, a­kik, a dolgok ilyetén alakulása folytán egy kis szabadidőt nyertek, tegnap mint legfelsőbb tanács tartottak ülést és megvizsgálták a tescheni kérdést s elhatá­rozták, hogy a népszavazás elejtésével a nagyköve­tek konferenciájára bízzák a tescheni területen,­to­vábbá Szepes megyében és Árva megyében Csehor­szág és Lengyelország határainak a megállapítását. Hamisfogakat Brilliánst › BB9CS | MESmmmmm* *4~ Ékszert MBBI ‘OS ›0£ZtiHEDÜ CO — CM Platinát CL |||t . *­ 8 Antik tárgyakat2 v*~ Régi olajfestményt s Ca ,s DísztárgyakatJe 653 · Budapesti Hirus (167. sz.) 1920 julius 15 A vasárnap és hétfőn megejtett községi vá­lasztások eredménye ma már teljesen tisztán áll előt­­tünk. Az I., IX. és X. kerületekben érvényesült a keresztény pártok és az úgynevezett liberálisok pak­tuma. Ezekben a kerületekben egyhangú választás volt, a­mely szerint mind a három kerületet 24—24 keresztény egyesüléspárti bizottsági tag fogja kép­­­vise­ni­. . . ’.­­ A többi kerületben az eredmény a következő: A II. kerületben a keresztény nemzeti egye­­sülés pártját­ 7, a keresztény községi pártot 11 és a független szabadelvű községi pártot 6 tag képviseli. A­ XI. kerületben, a keresztény nemzeti egyesülés ■ pártját 16, az egyesült községi pártot 8 tag képviseli. A IV. kerületben a keresztény nemzeti városi pártot­ 16 tag, a belvárosi polgári nemzeti pártot 8 tag kép­viseli. A­z V. kerületben az egyesült keresztény , vá­rosi és nemzeti polgári pártot 14 tag, a független községi demokrata pártot 10 tag képviseli. A VI. ke­rületben a nemzeti demokrata polgári pártot 16 tag, a keresztény nemzeti egyesülés pártját 8 tag képvi­seli. A VII. kerületben az egyesült községi pártot 14, a VII. kerületi Friedrich-pártot pedig 10 tag képvi­seli­. végül a VIII. kerületben a józsefvárosi keresz­tény nemzeti pártot 13, a józsefvárosi nemzeti de­­mokrata pártot 10 és a VIII. kerületi nemzeti közép­pártot 1­ tag képviseli. Végeredményben a szavazatok aránya a ke­reszténypárt és a többi párt között 167:73. A községi választásokon megválasztott keresz­­ténypárti fővárosi, bizottsági tagok szerdán dél­után Szmrecsányi György nemzetgyűlési képviselő, a nemzetgyűlés alelnöke elnöklésével értekezletet tartottak a Saskörbert. Az értekezlet egyhangúan kimondotta, hogy az összes­ keresztény párti községi képviselőtagok egységes, pártba tömörülve fogják srrányítani a fővárosi politikát. A párt neve: keresz­­tény községi párt. Elhatározták hogy addig is, a­míg elnökséget választanak ideiglenes elnök fogja intézni az ügyeket, erre a tisztségre közfelkiáltás­sal Szmrecsányi Györgyöt választották­­meg.­­­e­e­ményes rend helyreállítása óta tiszti gyűlések Buda­pesten nem voltak. A félhivatalos Arbeiter Zeitung­ban névszerint fölsorolt tisztek közül június 27-én Ostenburg kapitány zászlóaljánál tartózkodott Szé­kesfehérváron, Prónay őrnagy Miskolcon tartózko­dott egy hivatalos kiküldetésen, Ilésjas Iván már ez előtt leszerelt és nem tagja a magyar hadsereg­nek, Csákit gróf vezérkari ezredes régóta nyugdíj­ban van és birtokán gazdálkodik. A N­agy- és Szi­lágyi- nevek Magyarországon gyakran előfordulnak és így a keresztnév megjelölése nélkül közelebbi adatok róluk meg nem állapíthatók. A félhivatalos osztrák Arbeiter Zeitung a rágalmazás terén odáig vetemedik, hogy vezércikkében Soós hadügyminisz­tert, Berzeviczy vezérkari­ főnököt, iráni hadosz­tály parancsnok és­ budapesti városparancsnokot, Gömbös Gyulát, a MO­­E elnökét és nemzetgyűlési képviselőt, valamint­ Magasházy Lászlót, a kor­mányzó szárnysegédét is a kitalált gyűlésen való megjelenéssel és a határozathozatalban való ré­szességgel vádolja meg. A félhivatalos­ osztrák Arbeiter Zeitung ilyen otromba rágalmait minden műveit ember, legyen az magyar vagy külföldi, bizonyára felháborodással utasítja vissza. E gyalázatos kútmérgezési kísérlet szomorúan­ jellemző mindazok erkölcsi felfogására, a­kik ifjú fegyverek használatát két szomszédos nép egymás közti viszonyának szándékos megrontására lehetségesnek és megengedhetőnek tartják. Sz eimterdami szövelsés határozata. — Az osztrák szakszervezetek a­ bojkott­ folytatásai határozták el. — A IV. Tel. Comp. jelentése szerint az amszter­dami szakszervezeti szövetség tegnap megküldte ha­tározatát az osztrák szakszervezeti bizottságnak a Magyarország ellen elrendelt bojkott dolgában. Ez a határozat kifejti, hogy Gratz Gusztávnak a­­ bécsi tanácskozásokon tett közlései nem változtatták meg az amszterdami szakszervezeti szövetség vélemé­nyét a­­magyar viszonyokat illetően , ezért az osz­trák szakszervezeti bizottságra bízza, valjon meg­szid­orít­ia-e a bojkottot Magyarország ellen vany sem. A szövetség a bojkott föntartását ajánlja és a­mennyiben a szigorítást határoznák el, Amszterdam megadja a további utasításokat. Az osztrák szak­­szervezeti bizottság a levelet megvitatván, vay ha­tározott­, hogy a bojkottot mai formájában fön­­tartja. A szigorítást nem véli szükségesnek, mert a bojkott óta amúgy is­ szünetel minden forgalom Ma­gyarországgal. Az amszterdami szövetség leveléből félre nem magyarázható módon megállapítható, hogy Gratz Gusztáv közlései igenis hatással voltak a bojkott rendezőire, de mivel tévedésüket nyíltan bevallani nepi akarják, politikai céljaik érdekében az osztrák szakszervezetekre bízzák a további küzdelmet. Ha sikerülne a bojkott, a szövetség még mindig ráérne, hogy részt kérjen a küzdelem gyümölcsében, ha meg, a­mi valószínű, a bojkott kudarccal végződik, a világ előtt a felelősséget az osztrák szakszerveze­tekre háríthatja. Ez a taktika bennünket csak any­­nyiban érdekel, hogy bár az osztrákokat eddig is a bojkott értelmi szerzőjének tekintették, a felelősség most teljes mértékben áthárul a szakszervezetek terrorja ellen föllépni nem merő osztrák kor­mányra. A legújabb osztrák rágalom. az A félhivatalos Arbeiter Zeitung­ támadása magyar tisztek ellen. — ,A Magyar Távirati Iroda jelenti: A félhivata­los osztrák Arbeiter Zoltána ma reggel vezető he­lyen hosszabb közleményben foglalkozik a magyar tisztek részvételével a június 27-én tartott álítóla­­gos gyűlésen," a­melyen az összes politikai foglyok, szociáldemokrata munkásvezetők és minden elérhető zsidó­k gyilkolását határozták volna el. A félhivata­los Arbeiter Zeitung e tervre való utalással követeli a magyar hadsereg lefegyverzését, a­melyre minde­nekelőtt a Ma­gyarországgal szomszédos és az an­tanttal szövetséges országok haderejének felhaszná­lását sürgeti. .A félhivatalos osztrák Arbeiter Zeitung e köz­leményeire hivatalosan megállapítják, hogy ez nem­­egyébb, mint a lapban már ismételten konstatált sze­­men­szedett rágalom , és durva hazugság. Az alkot. Ágoston Péter vallomása. — A népbiztosok perének nyolcadik napja. — A mai tárgyaláson Ágoston Péter, volt népbiz­tost hallgatták ki. Ágoston kijelenti, hogy nem érzi magát bű­nösnek. Beszél a világháborúról és okairól Pesszi­mista, vagy a­hogy akkor nevezték, hefedista vol. Ebből azonban azt a következtetést vonta le, hogy mivel gyöngék vagyunk, mindenkinek a harctérre kell mennie. Ö­. is jelentkezett katonának, de mikor a háborúba­ ment, egy pillanatra sem gondolt a monarkiára, hanem csak­­Magyarországra. A háború tartama alatt az egész állami szervezet megválto­zott. A közellátás érdekében olyan intézkedések tör­­téntek, a­melyet sokan állami szocializmusnak ne­veznek, de szerinte inkább állami kapitalizmus, mert hiszen az állam a tőkéket vonta magához. A fontos az, hogy mindenki az államtól várt mindent és ez a fölfogás — úgymond — ma is megmaradt­­". —z Ellentétek keletkeztek a­ falu és város kö­­zött. Összeütközés mutatkozott a kereszténység és a­­ zsidók közt is. — Nem­ akarok erre a kérdésre — úgymond — részletesen kitérni, de már most kénytelen va­gyok megjegyezni, hogy a­ki ezt a problémát rész­letesen megmondta, az Ágoston Péter volt. Senki se mert a kérdéshez hozzászólni, ha látta is. A zsi­dóság nem látta a maga problémáját. Akkor, mikor megjelent, letagadták azt- hogy a zsidókérdés faji probléma. A zsidóság, a háború alatt, sőt azután közvetetlenül, mint faj kezdett szervezkedni. Na­gyon nagy ellentét volt és van a fix fizetésű emberek és a szabadfoglalkozásúak osztálya között. A há­ború után még nagyobb a probléma és még meg fog maradni két-három évtizeden keresztül a hábo­­rúban fölöslegessé vált rétegeknek problémája azok­kal szemben, a­kik a békében és most a termelő­munkát végzik. Hangoztatja ezután, hogy az antant-missziók­­kal való tárgyalások során korrekt volt. A bolyse­­vizmus megvalósításában nem volt része. Szocia­­lista maradt és azt dokumentálta szóval, írásban, külső és belső magatartásával Bizonyos, hogy a bolysevizmus némileg a bosszún alapszik. A bolyse­­vizmus nemcsak a termelőeszközök tulajdonbavéte­­lét akarja, hanem mindent el akar venni attól, a­ki kényelemben él. Azoktól, is elvesz mindent, a'a kik a munkájukból jól, vagy jobban élnek. A bolyseviz­­mus Oroszországban úgy nyilvánult meg, hogy in­telligens emberekkel napszámosmunkát végeztettek. Öltek, gyilkoltak és a tisztviselőket elkergették he­lyükről. Bizonyos, —­ folytatja a vádlott — hogy mi az országot sok bajtól megvédtük. Mi lett volna nélkülünk?’Nélkülünk, a­kik most itt vádlottak va­gyunk. Beismerem, hogy sokan rosszul csinálták a dolgukat. Tán én is ilyen vagyok. De meggyőződé­sem, hogy senki sem csinálta volna jobban. Vol­taire szerint a fájdalom reális, de a boldogság nem reális. Mi a fájdalmat hárítottuk el. A bölcsevizmus nem kommunizmus. A mi kommunizmusunk sem ugyanaz, mint a­mi a bibliai kommunizmus volt. X X X X XXX X X X X XXX XX x x x xxx Fölmerül az a kérdés, hogy vé­gül is egyetemi tanár létemre miért vettem részt a proletárdiktatúrában? Én a háború alatt a magyar­ság fönnállásáért elvittem a bőrömet a vásárra. Már­pedig az ér a legtöbbet. Mi­kor Magyarország létéről volt szó, vajjon a termelőeszközök feletti magántu­lajdont nem kellett-e föláldoznom Magyarország lé­téért? . Hosszasan, foglalkozik ezután a szocializmus­sal, majd rátér a forradalmi eseményekre. El­mondja, hám Batthyány Tivadar aról hívására no-

Next