Budapesti Hírlap, 1920. szeptember (40. évfolyam, 207–231. szám)

1920-09-01 / 207. szám

a Budapesti Hírlap m.n.) 1930 szeptember 1. tanul fogadták el. Az első szakasznál ellenben Tom­­csányi igazságügyminiszter előterjesztette az imént bejelentett módosítást. E szerint a következő bűn­cselekményekre terjedne ki a botbüntetés: szemé­rem elleni, az ember élete és a közegészségügy ellen elkövetett bűntettek, lopás, rablás, zsarolás, orgazdaság, gyújtogatás, csalárd bukás és vétkes bu­kás bűntette miatt. Bródy Ernő kifejtette, hogy semmi értelme annak, ha a csalárd bukást és vétkes bukást bele­vonják a javaslatba. A háborúra szóló kivételes rendszabályok folytán, a­melyeket nemrég még egy évre meghosszabbítottak, a következő esztendőben nem lehet csőd, tehát nem lehet csalárd bukás és vétkes bukás sem. Azután a bélbüntetés érvénye is csak egy évre szól. Vagyis, a­mikor már megnyílik a csődnyitás lehetősége, már úgy sem lesz érvény­ben a bélbüntetés. (Felkiáltások: Majd három esz­tendőre fogjuk megszavazni!) Mi értelme volna akkor a csalárd és vétkes bukások bel­evonásának? Jogászi szempontból szerinte a zsarolás sem való a javaslatba. (Ellenmondások különböző padokon.) Itt félbeszakadt a vita. Folytatása holnap következik. Sréter honvédelmi miniszter a MOVE-ről. Most általános figyelem és feszült érdeklődés mellett fölszólalt Sréter István honvédelmi minisz­ter, hogy válaszoljon Szilágyi Lajosnak a MOVE ügyében hozzá intézett interpellációra. Mindenek­előtt kijelentette a miniszter, hogy az interpelláció­­­ személyi részével nem foglalkozik. Azután sorra vette a vádpontokat, a­melyeket Szilágyi fölhozott. A honvédelmi minisztérium csakugyan kiutalt négy­ezer méter posztot a hadirokkantak, hadiözvegyek és holiárvák, továbbá a nyugdíjasok számára a MÜVE kezéhez. A minisztérium később értesült arról, hogy a MÜVE nagyobb árat kíván a tagoktól, mint a­mit megállapítottak. Erre a miniszter kike­rülésével, az osztály két értesítést küldött, az egyiket a MOVE-nak, hogy ne kérjen nagyobb árakat, a másikat pedig a NYUKOSz-nak, hogy posztó van a MOVE-nál rendelkezésükre. Innen eredt a tévedés. A figyelmezte­tések későn mentek el. De a miniszter megállapítja, hogy az eredeti rendeltetés szerint­ a posztó a MOVE-nak volt szánva. A NYUKOSz jó­hiszeműen kérte a MOVE-tól a posztot, de akkor már el volt adva. A második vád az, hogy a MOVE levonta a tagoktól illetményeik egy részét jótékony célra s ezt politikai célokra használta föl. A miniszter erre azt feleli, hogy a MOVE-nak Schnetzer hadügyminisz­ter megengedte, hogy a megszállott területen ma­radt tisztek hozzátartozóit a jótékonysági akcióból segítse. A pénz fölhasználását külön bizottság in­tézte. A MOVE azután menekülteknek is juttatott segítést, a­mit bűnéül fölróni nem lehet. A megej­tett vizsgálat nem állapította meg sem azt, hogy hűtlen kezelés történt, sem pedig azt, hogy a pénzt politikai célokra fordították. A­mi Gömbös Gyula elnökségét illeti, erre nézve elmondja a miniszter, hogy Gömböst alapszabályszerűen választották meg elnökké. Az alapszabály értelmében a MOVE el­nöke csak tényleges vagy nyugdíjas tiszt lehet- A szolfiélatonkívüli helyzetről akkor nem történt ren­delkezés. A­mikor elnökké választották, Gömbös tényleges százados volt. Most azonban úgy áll a do­log, hogy a külföld nagy idegeséggel néz minden olyan szervezetet, a­melynek valamilyen katonai szí­nezete van. Ennélfogva a MOVE alapszabályait át kell dolgozni, még­pedig olyformán, hogy hivatásos tényleges katona ne is lehessen elnöke az egyesü­letnek. A­z alapszabályok módosítása már folyamat­ban is van s a cél az, hogy a MOVE teljes autonó­miát kapjon. A miniszter tehát nem tehet eleget Szilágyi Lajos ama kívánságának, hogy Gömböst elmozdítsa az elnöki székből. Ha a MOVE-nak ki­­fogása van Gömbös ellen, szavazzon neki bizalmat­lanságot s válasszon más elnököt. Arra a vádra, hogy a MOVE megügyeltette a tiszteket stb., azt feleli a miniszter, hogy ez nem­ egészen helyesen történt. De a múltban, a forradalmak után érthető volt a bizalmatlanság. Most azonban az ország is s a MOVE is a konszolidáció útjára tért. Most már a MOVE nem lehet ellenforradalmi alakulat, hanem olyan hazafias társadalmi egyesülés, a­mely a nem­zeti eszme szolgálatában áll. (Helyeslés.) Végezetül a miniszter arra kérte Szilágyit, hogy ne feszegesse tovább ezt a kérdést, a­mi káros hatást tesz, s kérte a Házat, hogy válaszát vegye tudomásul. Szilágyi Lajos válaszolt azután a honvédelmi miniszter beszédére. Azért hozta ide ezt az interpel­lációt, hogy elkerülje azt­ a káros hatást, a­melyre a miniszter célzott. Sajnálja, hogy múltkori felszóla­lását személyeskedésnek minősítették, ő Gömböst személyében megbántani nem akarta, de a­mikor ar­ról van szó, hogy mit cselekszik a MOVE elnöke, el nem kerülheti az, hogy Gömbös személyével ne fog­lakozzék- Hangoztatja azután, hogy bebizonyította, hogy a MOVE hatáskörét túllépi, a (volt) honvé­delmi miniszterrel, a kormánnyal és nemzetgyűlés-­­­sel szembeszól, törvényen, rendeleteken túlteszi ma­gát, a hadseregben a fegyelmet aláássa, a tiszti te­kintélyt lerontja, a tisztikart megosztja, a hadsereg egységét veszélyezteti és elmerül az üzletekben. Hogy a MOVE a saját tagjaival szemben parancsadást gya­korol, fogadalmat követel és kémekkel ellenőrizte, ezt maga Gömbös beismerte. Az összes vádjait tehát változatlanul föntartja. A posztedadásnál előfordult visszaéléseket a NyUKOSz legutolsó jegyzőkönyvé­vel igazolja. A katonatisztektől jótékony célokra le­vont fizetéshányadnak politikai célokra történt ki­utalását Soós miniszter állapította meg és jelentette a kormányzónak. Mivel a MOVE terjeszkedik s min­den újonan alakított intézményétől pénzt kap, itt fokozatosabb ellenőrzés szükséges. Engedelmességi fogadalom, kémrendszer és sok pénz! ez a MOVE-t valóban állammá teszi az államban. (Mozgás.) Hogy a MOVE-nak a kormányzó úr a védője, ez nem mentesíti az egyesület vezetőségét a kritikától. A Vöröskeresztet is kritizálták a háborúban, pedig an­nak őfelsége, a koronás király volt a védője. A ki­rályság kérdése a MOVE-ra nézve sohasem lesz ak­tuális, mert ahhoz a MOVE-nak semmi köze. Érnnek a kérdését egyedül a nemzetgyűlés állapítja meg. (Helyeslés.) Hamis Gömbös Gyulának a Százat címü napilapban megjelent az a fölfogása, a mely ott az ő interpellációja után jelent meg s mely sze­rint Szent István koronáját a nemzetgyűlés és a kor­mányzó együttes és egységes akarata teheti valakinek a fejére. Ez tévedés, mert ez kizáróan a nemzetgyű­lés joga. Ha a nemzetgyűlés erre nézve törvényt hoz, akkor a kormányzót az 1920. I. törvénycikk értel­mében még a visszaküldés joga sem illeti meg. Majd fölolvassa Lukachich Géza altábornagy levelét, melyben gratulál neki az interpellációjához. Kifejti azután, hogy a jelenlegi helyzetet sem a ka­tonai fegyelemmel, sem a tiszti állás becsülettel és tekintéllyel összeegyeztethetőnek nem tartja. A MOVE elnöke ne legyen aktív politikus, az egyesület ne foglalkozzék üzletekkel. Felolvassa a szegedi Móré­ főosztály tárrulatát, a­m­elyben tiltakozik a More országos tanácsülésén a tiszti tekintélyt megsértő eljárása ellen- A NyUKOSZ pedig jegyzőkönyvével köszönetet szavazott elnöké­nek, hogy megvéd­je Gömbössel szemben a tiszti ál­lás becsületét. Szilágyi arra kéri a minisztert, ne en­gedje a hadseregből elzavarni a kitűnő, tapasztalt idősebb tiszteket. A Károlyi-korszak alatti nyugd­íja­­zásokat nem lett volna szabad jóváhagyni­ Végezetül utal arra, hogy a volt honvédelmi miniszter állapí­totta meg, hogy­ a Move katonatanács-szerű mellék­­kormánnyá vált és Magyarország volt belügyminisz­­tere tette hozzá a nemzetgyűlésben, hogy a Move élén egy második Pogány József áll. (Mozgás.) A had­sereg fegyelmének akadályát a MOVE-ben látja s reméli, hogy a miniszter erős kezekkel belenyúl ebbe az ügybe. A választ ebben a remény­ben tudo­másul veszi. Gömbös Auila személyes kérdésben reflektál Szilálm­­ vádjaira. Biztos tudomása van arról, hogy a keresztény és nemzeti kurzus exponenseit le akar­ták járatai. Szilágyi Lajos: Csakhogy ilyesmihez napi adom oda magamat. Gömbös Gyula-- De ismét személyeskedett. A MOVE legutóbb kétszer szavazott bizalmat neki. Csak Deme százados volt ellene, a­kit kizártak a MOVE-ből, mert­­katonatanácsszerű működést akart ott kifejteni. Az ő célja mindig a flisztiikar egyesítése volt, de a császári és királyi hadsereg volt tisztikará­val szemben bizonyos ellentéteik merültek föl; ez okozta a differenciát a NyUKOSz-szal is. A­mi Soós tábornokot illeti, mindig voltak ellentétek köztük. Ő ismeri Soós tábornok múltját s nem tartotta való­­nak a honvédelmi minisztéri­u­m élére, mert ne­m tar­totta képesnek a nemzeti hadsereg olyatán megszer­vezésére, a­hogy szükséges. Hogy a MOVE fegyel­met tart, az igaz, de fegyelem nélkül nem­ lehet sem­miféle egyesületet fenntartani. Ha Szilágyi, a­mint mondja, használni akar a MOVE-nak, al­kor jöjjön oda szerető kézzel és szerető szívvel, ott bent az egyesület kebelében lehet építeni. De ilyen beszédek­kel itt a nemzetgyűlésben nem épít, hanem rombol. A Ház azután tudomásul vette a honvikfrími miniszter válaszát. Az ülés félháromkor végződött. Elhatározását azzal oknyzi meg, hogy a kormányzó­ párt elfogadta a képüntetésről szóló javaslatot, a­melyhez ő sohasem f­og hozzájárulni. Politikai hírek: Bethlen István gróf képviselőjelölt A keresztény nemzeti kisgazda- és fömmives­­párt jelölőbizottsága az Emleh Gusztáv lemondása folytán megüresedett hódmezővásárhelyi első vá­lasztókerület képviselőjéül a kerület választópolgá­rainak egyhangúlag megnyilvánult kívánságára Bethlen István grófot jelölte. A tiszalöki választás. A tiszalöki választókerület kiegészítése követ­keztéiben a kerület képviselője, Szabó József a párt­közi megállapodás értelmében lemondott mandátu­máról. Tegnap folyt le az új­­választás, a­melynek az volt az eredménye, hogy a régi képviselővel, Szabó Józseffel szemben a Friedrich-párti Irenkó Gábort választották meg ezer szavazattöbbséggel. Kilépés a kormányzópártból. Vagy Pál nemzetgyűlési képviselő, mint a Pol. Tud. jelenti, a kormányzópárt elnökéhez levelet in­tézett, a­melyben bejelenti a pártból­ való kilépését. A hormássidó tiszántúli körútja. Magyr Távirati Iroda jelenti: A kormányzó tiszántúli aörútja befejezéséhez közeledik. A merre csak­ jár, só­indenhol lelkesen ünne­plő közönség fo­gadja. Mikóról ma reggel 7 órakor indult el a Túrán külm­űrt­at és 9 órakor ért Orosházára. A pályaud­­var M­ína­idnem az egész város künn volt. Az állo­­máson a kivonult katonai csapatok megszemlélése után a kormányzót Zilah­y Kiss Jenő, Békésvárat e­­sve kormánybiztos-főispánja üdvözölte. Popovich Viktornak, az orosházai járás főszolgabirájának üd­vözlő szavaira, a­ki a román megszállás ideje alatt tántoríthatatlan hűséggel tartott ki magyarsága mel­­lett, a kormányzó rendkívül melegen válaszolt. Be­szédében a többi között ezeket mondotta: —­ A magyar nép az elmúlt időben sokat ta­nult. Megláttam, hogy hová vezet a lelketlen dema­gógia és ha még mindig akadnak ,olyanok, a­kik bi­zakodnak a letűnt gonosz kor­­v­isszatértében, azok­nak kijelentem, ne reménykedjenek. Ide a kommu­nizmus soha többé vissza nem tér és mi a felemélt fegyvert a kezünkből kiülni soha többé nem hagy­juk. Nehéz időknek nézünk elébe.. Minden állami nyögi a háború rettenetes terheit, mi pedig ezenkívül még más csapásokon is átestünk. Rajtunk ezen a vi­lágon senki segíteni nem fog, mint saját magunk. Azért, ha kell, minden magyar ember igaz lelkese­déssel és hazaszeretettel is jön a zászlónk alá. Orosházáról félórás tartózkodás után délelőtt féltíz órakor Békéscsabára ért az udvari vonat. A lombokkal és virágokkal dúsan feldíszített állomá­son díszszázad fogadta a legfőbb hadurat. A várme­gyei­ katonai hatóságok, s az állomásparancsnok jelentkezése után Bertholdy István dr. polgármes­ter üdvözölte a kormányzót. Hosszú kocsisorban vo­nult be a korm­ányzó kíséretével a városba. Elől öt­ven főből álló lobogós ingű, árvalányhajas kalapu bandérium lovagolt. A közönség az egész útvonalon kalaplancve és kendőlebogtatással üdvözölte Horthy Miklóst, a­ki a Szent István-téren megszemlélte a helyőrséget, a vast vitéz 101. gyalogezred legénysé­gét. A szemle után a kormányzó a városházán az egyházak, hatóságok, intézetek és társadalmi egye­­sületek küldöttségeit fogadta. Ezután Széchenyi Ilona grófnő magyar díszruhában gyönyörű, saját­­maga festette Szűz Máriás lobogót nyújtott át a kor­mányzónak a nemzeti hadsereg részére A városháza dísztermében Békés vármegye törvényhatósága nevében Daniel Sándor dr. alis­pán nyilvánította ki a vármegye törhetetlen hűségét és ragaskodását. Hantó Jenő dr., Arad vármegye al­­ispánja pedig a csonka Arad vármegye hódolatát mu­tatta be. Megható volt a menekült székelyek helyi szövetsége képviselőjének, Gyarmath Jánosnak a be­­széde, mely után egy egyszerű, fekete ruhába öltözött, szegény asszony svászfátyollal borított csokrot nyuj­­tott át e­ csukló zokogás között Erdély nevében az ország korm­ányzójának-A városházán a kö­vet­kezes beszédet mondottál a kormányzó: — Mindenekelőtt szívemből köszönöm azokat­ az üdvözlő szavakat, a­melyekből megláttam, ho­gyan gondolkoznak itt. Először vagyok életemben Csabán és azokban a városokban, a­melyeket teg­nap érintettem, mert szinte egész életemet távol töltöttem hazámtól és, ha hazajöttem pár nappal családom körében időztem. Talán azért szeretem annyira hazámat, mert az ember messziről inkább­ csak a szépet és jót látja. Most, hogy a sors és az ország bizalma erre a nehéz helyre helyezett, bele­láttam mindenbe. Sok van, amin változtatni kell, ha az új Magyarország alapköveit úgy akarjuk le­rakni, hogy egy új ezredévet építhessünk rá. Nem azért jöttem el erre az útra, hogy ígérjek, hanem, hogy követeljek. Országunk ma siralmas állapotban van, hiszen minden európai állam sínyli a nagy háború következményeit. Végigszenvedtük a vörös uralmat és a megszállást. Ha az építő munkához hozzálátunk, virágzóvá fogjuk tenni hazánkat­­—■ Ebben az országban mindenkinek vakon kell engedelmeskednie a felsőbbség rendelkezésének, de biztosítunk mindenkit, hogy ezt nem fogja meg­bánni. Tudom, hogy itt, Békés megyében még póráza van a hamu alatt. Azokat, a­kik reménykednek, hogy valaha még egyszer a láng ki fog csapni, azokat biz­tosí­thatom, hogy egészen hiába reménykednek, mert minden kísértetet vérbe fojtunk. Én szeretem ilyen­kor azt is kijelenteni, hogy nagyon sokat foglalkoz­tam szocialista tanokkal. Sok szép gondolat van ben­­nök és tiszta szívből mondhatom, hogy soha az élet­ben szegény ember nem fordulhatott hozzám, hogy ne segítettem volna rajta úgy, a­hogy tudtam. Igenis én olyanokat, a­kiket tévútra vezettek, nem is tartok bűnösnek, de igenis azokat, a­kik félrevezették őket. Ha a faluban egy veszett kutya van, nem elég, hogy a Pasteur-intézetbe küldjem azt, a­kit megha­­rapott, hanem szükséges, hogy agyonüssem a veszett kutyát is. Fondorlatokkal és hazugságokkal kilopták a fegyvert a kezünkből. Ma erősen fogjuk és azt senki a kezünkből kivenni nem fogja. Ez meg aka-

Next