Budapesti Hírlap, 1920. szeptember (40. évfolyam, 207–231. szám)
1920-09-17 / 220. szám
Megjelelik hétfő kivételével mindennap. Sleax.té.) áraki Egész int 380 korona, 140 kor, nagyoá.vr. 70 kor., tgy hónapr. 38 kor. Egy*. ..ám ára holykin, TMék.né* pályaaávarokon 1 korona. HirA.tiaok mUllratter axámbáaaat, dlj.iakán an.rtat. v . Budapest, 1920. Ára 1 korona. XL. évfolyam, 220. szám szeptember 17. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rükk Szilárd-utca 4. ii igazgatásig és kiadóhivatal: Vili. ker., József-kerst 5. azóta. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni őrült igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen,a Provászia Ottokár. Budapest, szept. 16. Székesfehérvár érdemes püspöke ma nagyhatású és tegyük hozzá liberális beszédet mondott a nemzetgyűlésen a teljesen illiberális pamerusz klauzusz mellett. Liberális a beszéd, mert indulat és gyűlölség és egyoldalú szeretet nélkül osztott el fényt és árnyékot, elismerést és gáncsot. Dicsérte a liberáizmusban, a zsidóban is, a mi dicsérni valót tud benne s tiltakozott az ellen, hogy a numerusz klauzusszal antiszemitizmust művelne. Ez neki Zajvédelem és kenyérvédelem." Rendben van, ha a fegyver jó és ha sikere biztos. Mert hiszen mindnyájan erős, műveit, keresztény Magyarországot akarunk és programunk nem lehet más, mint hogy Magyarországon minden műveit ember a keresztény civilizáció alapján álló magyar legyen, ha zsidó, ha pogány, ha mohamedán. És ha igaza van Prohászka püspök úrnak abban az elismerésben, amellyel a jó magyar zsidókat részesítette, akkor zsidóinak egy jó része ebből a szempontból teljesen kiállja a próbát, vagyis a magyar történelem nemzeti és keresztény etikai alapján kell, hogy álljon, különben nem lehetne jó magyar zsidó, aminek a püspök úr elismerte, Sándor Pálnak erre még név szerint is kiadván a bizonyítványát. Én Sándor Pált ismerem (jó és rossz napokból egyaránt), tisztelem és becsülöm, és csatlakozom Prohászkának róla tett nyilatkozatához. De úgy tudom, Sándor Pálunk sok van. A numerusz klauzusz hívei közül pedig Prohászka tiszteletreméltó megkülönböztetését csak igen kevesen teszik magukévá. De abban is igaza van a püspök úrnak, hogy a numerusz klauzusz kérdése nem a zsidókérdés. De viszont igaz, hogy az antiszemitizmus szele sodorta napirendünkre. Miért ne vallanók ezt be nyíltan? ’ ** Ha szükséges — és ki mondja, hogy nem szükséges? — védekeznünk ama szellem ellen, amely újságban, irodalomban, társaséletben, a fővárosi közigazgatásban, iskolában és egyebütt, tapintatlanul és ízléstelenül grasszátt és proletáruralom kicsapongásaiban érte el kulminációját, mondjuk ki nyíltan, őszintén és válogassuk meg a hozzá való eszközöket. De ne csináljunk egy generális antiszemitizmust ebből a fontos ügyből, két nagy okból. Az egyik az, hogy a zsidóság hű és magyar — érzésben és hitben — magyar része is úgy megijedt és megundorodott a Károlyi—Kun Béla fortelmeitől, hogy tömegesen tódult — kikeresztezzedni, egyéb fegyvere ellene akkor nem lévén. Jehova hajlandó volt, gondolom, Lót könyörgésére Sodomának megkegyelmezni, ha csak három igaz ember találtatik a városban. Nekünk pedig Prohászka tanúsága szerint is nemcsak három igaz zsidónk van, sőt aránylag igen sok van, mert a nagyérdemű magyar zsidók száma sem kicsiny: mi mégis a pogrommal fűszerezhető antiszemitizmus kénköves esőjét bocsátanők az összességre? Ez keresztény dolog és okos dolog se volna. Mert a másik nagy ok, mely ebben óvatosságra int bennünket, az, hogy ezzel az embertelen fegyverrel semmi jó célt kérrni nem lehet, de annál több rosszat. Ha tehát szükségesnek mutatkozik a védelem, más eszközöket kell keresni. Kérdés, ilyen eszköz lenne-e a numerusz klauzusz, ha egy kis zsidóellenes éllel kezelnék. Már egyszer e helyen próbáltam a gondolatot kifejteni, hogy ez az eszköz veszedelmes és sikertelen. Kárt fog tenni, hasznot nem fog hozni. Az iskola célja, hogy mentül többen és mentül többet (vagyis jobban), tanuljanak benne. Ellenkezik az iskola fogalmával, hogy kizárja azokat, akik keresik benne a világosságot. Még ha több is a tanuló, mint amennyit sikeresen egy-egy teremben tanítani lehet, nem elriasztani kell őket, hanem új tantermeket nyitni. A nagy nemzetek civilizációja azért nagyobb, mert a nagyszámú népből több, sőt sok tanuló kerül ki és a több tanuló közt rendszerint több a tehetség, mint a kevés tanuló közt. Azt mondják, nem tudjuk azt a nagy intelligenciát eltartani, csak művelt proletariátust nevelünk. Az nem az álam gondja, hogy el lehet -e tartani vagy sem. Az illetőik gondja. Éa a ki tanult valamit, mégis könnyebben boldogul, mint aki nem tanult semmit. És mit csinál az, aki egyetemi stúdiumig vágyott, de nem eresz--’\ tik be, hogy tanuljon. Megy más pályára, amelyre nem vágyódott? Az lesz csak igazán az elkeseredett és elégedetlen műveit proletár. Én inkább lennék passzióból favágó, mint kedvem ellen, esztergomi prímás. Kenyérkérdés ez, azt is mondja Székesfehérvár tudós püspöke. Mit tesz az? Bírói, orvosi, hivatalnoki és ügyvédi pályára megy keresztény gyermekeink tömege, a zsidónak marad a magánvállalkozásban való elhelyezkedés, azok a pályáik, ahol aki karriert csinál, vagyont is szerez, azután birtokot vásárol? Mi pedig maradunk dzsentrik és nyomorgó hivatalnokok s megyünk öregségünkre sovány penzióba? *. * És mi biztosítja azt, hogy a tromenosz klauzusz mellett, egy félelnes kordaimenciától államilag megszabadulva, gyermekeink jobban fognak tanulni s egyetemeink nem lesznek, mint ma egy másik szónok mondta, diplomagyárak?. Nagy bennem a félelem, hogy a numerrusz klauzusszal csaktaniljuk magunkat, hogy a közhangulat nyomása alatt a liquid froisse videamur és következni fog a kiábránjulás keserűsége. A zsidókérdés nagy probléma, mellyel a legnemesebb elméknek foglalkozni érdemes. A numerusz klauzusz pedig ebben kicsi Művészet és integritás. I — Uj szoborművek. — Ma véletlenül kivetődtem a művészsterepre, a Kerepeső-trt mentén. Egy házcsoport az, szobrászművészek lakása és műterme. Bárczy István volt polgármester egy kedves eszméje és alkotása. De Bárczy tervező álmaiban aligha fordult meg az a kép, mely ma terül el ott a látogató szemei dőlt. Igaz, zöld folyondár alá bújt házikók ezek, de a zöldet már kikezdték a hűvös őszi éjek. A tágas utakat fölverte a porcfa. Az elhagyottság, majdnem a pusztulás képe fogad benőnket. A háború, a diktatúra megtaposta ezt a kiesnek tervezett művésztanyát kegyetlenül. A munkátlanság halottszaga érzik a levegőn s mikor belépünk egyik-másik műterembe, szinte különös, hogy mosolygó művész, tarka képeik, karrikatúrák, szobrászművek sokasága fogad bennünket. De négyében e miniatűr műtermeknek nagy munka folyik. A Védőligák Szövetsége a fejébe vette, hogy e szakasztott országrészeink visszaszerzésére nem elég a kard, ágyú és puskapor, sőt hogy tán nem is ez a visszahódás igazi és hatékonyabb fegyvere. Az integritásnak elsőbben is elevenen és kitörölhetetlenül a lelkekben kell meglenni. A lélekhez azonban csak a művészettel lehet hozzáférni. Ezért hirdette a Liga a pályázatát az Imára és a Jelszóra, ami oly fényesen bevált. Ezért rendelte meg Dudits Andornál a nagy képet a magyar hadsereg eskütételéről. És ezért választott ki négy jeles szobrászt, hogy n Éktosson emlékei az elszakadt részekről. Eszo szoborművet Délmagyarországról, egyet Erdélyről, egyet Felső-, egyet Nyugatmagyarországról. Ezen dolgoznak serényen négy műteremben a telepen négyen művészek, mert a terv az, hogy, e monumentális alkotások még október folyamán felállttassanak a Szabadság tér négy sarkának, írt’' ** • ‘ A négy művész Sienig Györgyi István, Sidló Zoltán, Kisfaludy-Strobl Zsigmond és Pásztor János. ■ p y*. * • Végigjártam a négy műtermet s áimuzva gyönyörködtem a művészek munkájában s konstatáltam magamban, hogy milyen henye és bizonytalan dolog a pályázat. Azt tartom, az alkotások létrehozásának egyötrelnes módjánál sokkal többet ér a megrendelés oly művészeknél, akik fejlődésük fokának teljességéhez értek. A pályázati rendszert fönn lehet tartani, sőt rendszeresíteni a fiatal művésznevezedék számára, mint nemes és jutalmazó próbát. A mi négy művészünk bámulatos rövid időn belül pompásan megbirkózott föladatával. Nem éveket, csak heteket adtak nekik, s ma már úgy hallom, rakják is a Szabadság téren az alapokat, amelyekre a négy, emléket állítják műkőből, — mert hiszen ma értékesebb kőanyag alig van, alig kapható. Időközben a földrengés, hír szerint, elpusztította a kanarai márványkőbányát is. A mi földrengésünk a roszkicai gyönyörű márványt rázta ki a kezünkből. Szentgyörgyi mintázta a Délvidék szoborcsoportját: a magyar délceg vitéz pajzzsal és karddal oltalmazza a délvidéki tipikus sváb- Ilányt, aki sarlót tart a kezében. A kerekarcú leány típus, a magyar védő csupa erő, szila isás és elszántság. Sidló Zoltán Nyugatmagyarországot vési kőbe: az impozáns Hadúr védi az ország pajzsát, előtte egy ifjú szép tette görcsösen fogja össze az ország címeréhez a három elszakítandó vármegye címerét. Hadúr nyomában a Turul, a hadvezető madár hatalmas szomragcsapással vesz részt az aktiéban. . ...... Kisfaludy-Strobl Zigmond a Felvidék kurucát állítja a keresztrefeszített Hangárát védelmére. A már-már azéltan a keresztre hanyatlott Hungária ruhájába kapaszkodik, mint gyermek az anyjáéba, a tót fiú ijedt alakja. Hatalom és erő és mozgás, mégis nyugalom van «? csoportban. » • « , Pásztor Jánosnak" Erdély jutott s ő is, mint a többi, a lokális érzés világot varázsolja a kőbe: a székely hunmondából szólította ki Csaba királyfi egy vitézét, a ki feloldja a gúzsbakötött Erdély (pompás fiatal férfitest) gúzsba kötött kezét. Ez a minták közt a legegyszerűbb, de egyszerűségében nem mond kevesebbet a többénél A Védőligák Szövetségének szerencsés volt az ötlete, szerencsés a keze, mikor a fiatalabb gárda művészeit szólította alkotó munkára. Ezek a lelkes művészek szinte rögtönözve láttak munkához s az első ihlet patinája (ha szabad ezt mondani) érzik alkotásukon. A főváros e sivár és terméketlen időben négy monumentális emlékművet nyer, a közönségnek és az iskoláknak módjában lesz időközönként oda zarándokolni s mindannyiszor megújítani a fogadását, mert a négy szobor alá felírásnak a pályanyertes ima egy-egy sora kerül, az imáé, mely lapunk élén olvasható.