Budapesti Hírlap, 1920. október(40. évfolyam, 232–257. szám)
1920-10-22 / 250. szám
„Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazáiban, Hiszek egy isimii örök igazságban, Hiszek Magimrorszi[j feltámadásában. r Amen.“ a fMm ilffiíti m nllrmja. Budapest, okt. 21. A Jelhivatalos szerint a belügyminiszter ■bcnyiülrotta javaslatát a törvényhatósági, városi és kőségi választói jogról. Közli, hogy a minizter úr a nemzetgyűléstől kérni fogja a sürgősség kimondását, ajavaslatnak meg kell előznie még a földbirtokreformot is, jóllehet ennek halogatását már-már forradalomfelidéző ténynek minősítették. Nagyon valószínű, hogy a a törvényhozás ki fogja mondani a sürgősséget, fájdalom, arra is van kilátás, hogy alaposabb,vita nélkül hozzájárul az előterjesztett javaslatihoz, hisz oly kevés a nemzetgyűlés tárgyalótermében a hozzáértő ember, a szakember, akirámutasson ennek a javaslatnak korszakos hibáira. Törvényerőre emelkedik anélkül, hogy maguk a törvényhatóságok hozzászólhattak volna (pedig a törvény a mai szervezet megsemmisítését jelenti), anélkül, hogy szakkörök nyilatkozhattak, bírálatukat kifejthették volna. .A közvélemény igazi keleti fatalizmussal, tunya közömbösséggel tér napirendre fölötte s csak akkor fogélkülni, ha a törvény gyakorlati következményeit látja. A belügyminiszter úr szerint a mai szervezetek már nem fedik a nép akaratát s hogy a korszellem követeli meg, hogy az általános választójog a törvényhatóságokban, a községi életében is érvényesüljön. Haller miniszter úr szerint a virilizmus nem illik bele a mai korszakba ,s meg kell szüntetni, hogy a törvényhatóságokból kimaradjanak a megbízhatatlan elemek. Mintha a virilisek hangoztattak volna a közgyűlési termekben radikális jelszavakat, mintha ők lettek volna a destruktív irányzat támogatói. Mintha nem hozzájuk fűződnék minden haladás, minden szociális alkotás, ami azutóbbi évtizedekben a vármegyék életében megvalósult. Az ember elképed, hogy vezető emberek így dobálódznak hitelüket veszített jelszavakkal], áligazságokkal, amik mind ott burjánoztak fel a radikális sajtó melegágyában, amely konok céltudatossággal tört a nemzeti szempontból megbízható s a radikális szellemnek ellenálló intézményeink ellen. Komikumszámba menne, ha nem volna oly végtelenül szomorú, hogy kormányzat, amely a nemzeti megújhodást hirdeti, igazi alkotó munka helyett a megmaradt bástyákat döngeti le, amelyeken az ádáz ellenség nem tudott erőt venni, s ehhez a herostrateszi munkához használatba veszi mindazt a fegyvert, amit a megfutamított ellenség otthagyott. . A radikális sajtó éveken át támadta a vármegyei intézményt, hirdette a virilizmus korszerűtlenségét, támadta mindezt, mint a haladás ellenségét, a reakció fészkét, s az önkormányzat megújhodása számára sem talált más alkalomat, mint az általános választójogot. A viszonyok ismerője tudta, hogy mindez nem úgy van. A községekben a virilizmus a demagógia természetes és szükségszerű ellensúlyozója volt, a lehetősége annak, hogy ezekben az alsófokú önkormányzati szervekben a kultúra és szociális fejlődés csírái elhintessenek. A vármegyékben a virilisekhez fűződik minden humanitárius, minden jóléti alkotás, s csak a viszonyok félreismerője mondhatja, hogy kerékkötői voltak a városok haladásának, kulturális törekvéseinek. Mosolyogni lehetett e vádakon, pedig kár volt. Álarcolni kellett volna e megtévesztő törekvésekkel. Az eredmény mutatja, hogy e törekvéseknek sikerük volt s az országos közvélemény kritika nélkül nyugszik bele a vármegyei intézmény teljes átalakításába, amely pedig annak idején oly felcsigázott érdeklődéssel kisérte a kinevezési és választási rendszer híveinek csatározását. Pedig most mennyivel többről van szó. A javaslat szerint a bizottságok s képviselőtestületek felerészét az általános választójog alapján alakítják meg. Hogy ez mit jelent s hogy minő elem fog ezen a réren az önkormányzati testületekbe bekerülni, abból már kaptunk ízelítőt. A másik felerésze, illetve egyharmanda (a vármegyei s községi javaslat itt eltérő) az 500 korona földadón felül fizetők sorából választható. Első szempillantásra ez tttnagy cenzusnak látszik, azonban tudva és ismérv az új adózási rendszert, nyilvánvaló, hogy a az 500 korona nem több, mint amennyi a múltban 50 korona volt, s így elég széles bázis arra hogy az általános választójognak itt is érvényesülő elve és ereje alapján egy társadalmi osztály kerüljön csupán be a törvényhatósági bizottságba és a városi, a községi képviselőtestületekbe, dominálva ott teljesen. "S reprezentálva valóságos osztályuralmat, amelyet hirdettek és ráfogtak a régi Magyarországra anélkül, hogy a valóságban meg lett volna. (Kinövések lehettek, de általánosságról nem lehetett szó.) Merjük állítani azt, hogy e javaslatnak törvényerőre emelkedése esetében a mai törvényhatóságok legértékesebb eleme fog onnan kiszorulni, amely kapható volt minden jól haladást jelentő ügy támogatására s amelynek épp a magyar kultúra szempontjából hervadhatatlan érdemei vannak. A javaslat merő szántszándékkal tör arra, hogy orvos, kereskedő, ügyvéd, iparos ne juthasson be a bizottságira, mert hogy az általános választójog alapján választó közönség nem ezt az elemet, hanem félműveit vagy egészen műveletien proletárokat, a kisbirtokososztályunk maradt, tehát a nemzeti újjáépítés szempontjából legértéktelenebb elemeit juttatja majd be, erre esküt tehet az, aki ismeri főleg az alföldi vármegyék viszonyait, nagyobb dicsőségére annak a rendszernek, amely a destruktív elemek elleni harcot, s a nemzeti megújhodást irtana zászlajára. Merjük állítani, hogy ez nem építő, munka. S mindez anélkül, hogy szükség volna rá, anélkül, hogy az országban óhaj merült volna fel a reformért. Ellenkezőleg, a nép megnyugvással fogadta a régi intézmények felélesztését s amit követel, nem általános választójog, hanem kenyér, tüzelő, szóval a megélhetés. A kormányzat mind e helyett jogokat nyújt, akárcsak a nagy francia forradalom, filozófus vezéremberei. (Törlés.) Engedjék a vármegye régi közönségét dolgozni tovább. Engedjék érvényesülni azt a szellemet, amely nem fog soha eltántorodni a nemzeti irányzattól, amely hű marad azokhoz a tradíciókhoz, amik Kölcsey, Kossuth Lajos, Wesselényi, Deák Ferenc, s az újabbak közül Tisza István, Návay Lajos pályafutásában keltek újra és újra életre s telítették nemes tartalommal önkormányzati életünket. A köz iránti kötelesség emelkedett felfogása, áldozatkészség, erős magyar érzés, türelem s a haladás iránti fejlett érzék jellemezték azt, amit nem kárpótolhat reform, amely nem nyújt egyebet, mint egy radikális elv megvalósítását. Ismerni kell népünket. Sok erénye mellett nagy hibái vannak, miktől csak a kultúra terjedése, a fokozatos evolúció mentesítheti. E hibák között szembetűnő a haladás iránti érzék hiánya, az egyoldalúság, az osztályérdek túltengése. Igenis, oda kell hatni, hogy képes legyen átvenni a mai középosztály nemes örökségét, hogy pótolni tudja. De mily sivár jövője lehet egy nemzetnek, melynek vezetői szemet hunynak e hibák fölött, s engedik ezeket érvényesülni, megsemmisítve ezzel hosszú időre a fejlődés lehetőségét. Csak elboruló érzéssel lehet gondolni erre, mint sorscsapásra, amivel a Végzet szintén sújtani akar. korona. ^§nál^m ^ ,-m. ;-w •---*■ ~' Főszerkesztő: Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 230 kor., félévre^ 140 kor., negyedévre 70 kor., egy hónapra. 25 kor. Egyes szám ára mindenütt 1. kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Ausztria részére: Bock és Herzfeld Wien, I., Adlergasse 6. Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc S:zi Fentek, október 22. Ara 1 XL. évfolyam, Szerkesztőség: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vill. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Felszánást kaptunk a béke ratifikálására. — A miniszterelnök bejelentése a kormányzói pártban. — A Magyar Távirati Iroda jelenti: az egyesült karesztény nemzeti kisgazda- és földmivespárt • október 21-én este hét órakor értekezletet tartott Meskó Zoltán, elnöklésével, amelyen a honvédelmi miniszter bejelentette a Landau-ügyben tett intézkedéseit. A miniszterelnök bejelentette, hogy a kormaim az antant-hatalmak legfőbb tanácsától határozott felszólítást kapott, hogy Magyarország a békét november elsejétől ratifikálja. Végül valadi Balogh György indítványára foglalkozott az értekezlet a termésrendelettel. Beható vita után az lett a határozat, hogy a legközelebbi miniszteri tanácskozás behatóan foglalkozik a közélelmezés céljára szükséges egész gabonamennyiség begyűjtésének módozataival és biztosításával. A vitában résztvettek Bottlik, Dömötör, Csukás, Patacsi, Szádeczky, Ságit János, Berki, Seholtz, Rukovszky, Balla és Lineauer képviselők. * Teleki Pál gróf miniszterelnök az értekezlet után munkatársunknak a két mondotta: békeratifikálásáról ezer --- X X X s x fölszólitást kaptunk, hogy november elsejére a békét ratifikáljuk. xX X X X X X X XX x ■* X XX x x x x x x xX X X X XX (Töté$.) 0 ufót sifóífóOs a tfónati tataimat. — Magyarország felvételezóidéiban a ratifikálás után döntenek. — A népsövetséghez közelálló genfi körök érdeklődése féáig a körül forog, fölveszik-e Németországot és középponti hatalmakat a november közepéie megkezdődő közgyűlésen a népek szövetségébe. Az olasz delegációról biztosra veszik, hogy a felvétel mellett fog szavazni. Svájc nevében Motta szövetségtanácsi elnök, Grimm képviselő interpellációjára adott válaszában a parlamentben erre vonatkozóan nyilatkozatot tett. Nagyon valószínűnek tartják, hogy a felvételt minden semleges állam támogatni fogja, éppen ily a délamerikai köztársaságok, úgyhogy a megkívánt kétharmad többség igen valószínű. Ezenkívül szóba jön még Finnország, a baltiállamok tagsága, azonkívül természetesen Ausztria és Bulgária ügye is. Magyarország fölvételéről csak akkor lehet szó, ha a békeszerződést a magyar parlament addig ratifikálja. E helyütt említjük meg, hogy a Svájci Távirati Ügynökség híradása szerint nem volt hivatalos az a híradás, amely a népszövetségi egyesületek milánói értekezletének a középponti hatalmak haladéktalan fölvétele ellen hozott határozatáról szólóit és hogy a szövetségtanács ezért semmiféle felelősséget nem visel.