Budapesti Hírlap, 1920. október(40. évfolyam, 232–257. szám)
1920-10-06 / 236. szám
Megjelelik hétfő kivételével mindennap. 26(Vetési árak: Egén évi: 380 korom, félévit 140 kor., ntfyenévre 70 kor., egy facosort 35 kor., Egyet tiám ért helyben, vidékén de pilyaudvarokon 1 korona. Hirdet étek milliméter az ambáaial, dljenabán esertat. ára 1 korona. Budapest, 1920. XL. évfolyam, 236. szám Szerda, október 6. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. se. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. .. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hasában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ameti.“ Október Medikára. Budapest, okt. 5. A budapesti ferencrendiektemplomtja volt hosszú éveken át a mártírokért való gyász , otthona, valamint kriptája, a még halottalbán is bujdosó nemzeti hősök menedékhelye. Ott rejtegették a hazafiságban tündöklő barátok tudvalevőleg Batthyány Lajos gróf holttestét. Onnan szállították ki, mikor a napnak kissé szabad lett Magyarországra is süstnje, a kerepesi uti temetőbe a nagy martírhalottnak testét végső pihenőre. Holnap a gyász is ki- és felvonul a barátok szép templomából a koronázó Mátyás-templomba: ott lesz holnap az aradi Tizenháromért a gyászistentisztelet. • De erre az évfordulóra a vértanúk száma is megszaporodott eggyel. Tizennégy lett a tizenháromból. És pedig a tizennegyedik maga Arad dicső városa, aki idegen kézen, rabságban van, ahol holnap csak csendben és titokban fogják emlegetni azt a tizenhárom nevet, melynek dicsőséges gyásza örök időkre oda kapcsolódott e nemes város nevéhez, sorsához, erkölcséhez és halhatatlanságához. Föl fog szállani holnap a királykoronázó pompa templomából a halotti ének a Mindenható zsámolyához. A cirkumdedermi lélekrázó dallama, a De profundis egetostromló könyörgése, felhővé verődik új tömjénfüst és a felhők szárnyán száll innen Arad felé a vezeklő és könyörgő ének és vele milliók gondolata, hogy ott egybefonódva égre szálló néma sóhajokkal, tanúságot tegyen az itéletnapi Biró előtt, az elszakaszthatatlan egységről, vértanúinkkal való egyességünkről, egyességünkről a földdel, melyben csontjaik pihennek és egyességünkről avárossal, mely e csontok felett őrködik. . Valaha — mintha egy örökkévalóság múlt volna el azóta — valaha boldogok voltunk, örömmel és reménnyel volt teli a szivünk. Akkor is gyászt öltöttünk e napon, de büszkéi volt a gyászunk és siratván halottainkat, hálát beszélt a szivünk. Hiszen tudtuk: az aradi Tizenhárom kiöntött vére volt erőnk, erkölcsünk, örömünk és virágzásunk szent, bíborforrása. Egy nemzet büszke épületének alapja nagy fiainak szenvedésén, önfeláldozásán áll csak szilárdul és sarokkövei, és tehertartó pillérei nemzeti hősök vérével vannak lebonthatatlanná tapasztva. Az októberi gyásznap borzalmai lassan elmaradoztak tőlünk a múlt ködében és csak nagy erkölcsei kisértek bennünket tova küzdelmeinkben. Az évfordulók gyászénekeibe lassan kezdett belecsendülni a feltámadás Hallelujája. Ami egykor megrendítő veszteség volt ránk nézve, az az idők folyamában nagy nemzeti kincsünkké változott át.... . - - • • . Erre gondoljunk most, midőn, a mártírok városát köszöntjük. Most is már csak borzalmait érezzük ama rég elmúlt áldozatos katasztrófának. Mert ismét egy új katasztrófa kegyetlen hatalmát nyögjük. Ma már az aradi gyásznap emlékében nem a tizenhárom hőst siratjuk, hanem ismét Magyarországot, a hazát, melyért azok véreztek. És az új katasztrófának is vannak mártírjai. És nem zsarnoki önkény, nem a hatalmasok kicsapongása, nem uralkodók cézári szenztélye vagy szenvedélye, nem udvari klikkek,vagy mint régen mondottuk, kamarillák lelketlen armánya, hanem a nép nevében szónoklé, a nép vállára felkapaszkodott, a nép megbízását bitorló beteges ambíciók, cinikus kalandorok és bortól és szenvedélytől részeg cinkos eszközeik fosztottak ki bennünket azoktól, a kikben a magyar erő, erkölcs és tehetség fénye ragyogott s kikben meg lett volna a képesség arra, hogy minket a mai sötétségből ismét kivezessenek a világosságra. Szörnyű gyásza, szörnyű sorsa, iszonyú dalvégzete ez a mai időkben ennek a nemzetnek. Aradon, Budapesten, minden magyar városban és falun, ahol felhangzik holnap a gyászének az aradi Tizenháromért, csak erre gondoljon minden magyar szív és vésse az elméjébe, hogy mentül nagyobb a gyászunk, mentül rettentőbb a szerencsétlenségünk, annál, szentebb és kérlelhetetlenebb az a kötelességünk, hogy minden erőnk, minden gondolatunk a haza megmentésének a szolgálatában álljon rendületlenül és önzetlenül. Ez a legkevesebb, amivel tartozunk azoknak, akik érettünk golyótól s bitófán megváltó halállal haltak meg. Kivisül a háborúért! Hann Delbrück, a híres német tudós és államférfia egy berlini lapban síkraralt amellett, hogy ugy a legyőzött, mint a semleges hatalmaknak nevezetes érdekük a háború bűnösségének a kérdését kikólcs újból fölvetni és bolygatni mindaddig, míg a bűnösség okmányszerűen földerítve nem lesz. Azt mondja, egy ilyen nagyarányú katasztrófa után tisztán kell látni a múltat, ha bízni akarunk a jövőben. A békék a középponti hatalmak bűnösségére vannak fölépítve, ha sikerül bizonyítani, hogy a háború fölidézésében nem vagyunk vétkesek, akkor a békék létalapjukban rendülnek meg, a legyőzöttek pedig egy egészen megváltozott erkölcsi alapra helyezkedhetnek. Innen van, hogy az antant ma őrizkedik a háború bűnösségéről vitába elegyedni, holott a háború folyamán egészen a békék megalkotásáig ez volt egyik, kedvelt és szívesen forgatott fegyvere. Hans Delbrücknek erre a fölhívására alkalmat szolgáltatott Kautskynak, a német szocialistavezérnek, a háború bűnösségéről most megjelent könyve. Kautsky tudvalevőleg betekinthetett az üszszes, a háborút megelőző német diplomáciai aktákba, és amint ő mondta, legnagyobb meglepetésére a titkos iratokból csak azt a meggyőződést meríthette, hogy a német diplomaták szándéka nem a világháború felidézésére, hanem a világbéke fentartására volt irányítva. Delbrück elmondta, hogy már Versaillesban, amikor Ernest Lavisse a német békedelegációt nyílt levélben üdvözölte, amelyre ő nyílt levéllel válaszolt, ajánlatot tett a bűnösség kérdésének a nyilvánosság előtti megvitatására. De a francia kitért az ajánlat elől és visszavonulását gorombaságokkal fedezte.. A nyár folyamán aztán elmesélte Delbrück ezt a dolgot a Newyork Tribüne berlini levelezőjének azzal a hozzá levéssel, hogy hajlandó a túloldal bármely tekintélyes férfiújával ebben a kérdésben megmérkőzni. Néhány nappal utóbb a levelező ismét meglátogatta Delhrücköt és miután megnevezte James M. Beck frewyorki neves ügyvédet, mint a háború kitörése kérdésének legjobb amerikai ismerőjét, engedelmet kért alant közölt sürgönyi elküldésére. Delbrück az engedélyt megadta és így július 20-án a következősürgönyt küldték el: „Delbrück tanár korántsincs meggyőződve arról, hogy Németországot a háború kitöréséért felelősség terhelné, ő ellenkezőleg nagy határozottsággal azt vallja, hogy a német császároknak és a német kormánynak legfőbb vágya a világ- béke fentartására irányult és hogy a német triplomacidnak minden lépése 1914. júliusában a világ- béke megmentését célozta. Delbrück hajlandó ezt a tételt bárkivel szemben megvédelmezni. Fölhatalmazott ezért engemet, hogy a ,,Tribüne" útján szólítsam föl. Janie? M. Beck urat, hogy találkozzék" , e kérdés szakszerű megvitatása, végett Delbröckkel valamely semleges helyen, példának okáért Hágában. Ha Beck elhárítja a kihívást, akkor Delbrück hajlandó minden más amerikai vagy angol ellenféllel, akit valamelyik vezető newyorki lap kiadója megnevez, vitába bocsátkozni. Delbrück volt a legkiválóbb szakértője annak a bizottságnak, amely a Versaillesban bemutatott védekezést a kizárólagos bűnösség vádjával szemben szerkesztette. Az ő Véleménye szerint az egész vitára a versaillesi béke óta közzétett német, osztrák és egyéb hivatalos publikációk vakító világosságot derítettek, ez az anyag azonban Amerikában és Angliában figyelembe egyáltalán nem vétetett." Delbrücknek a mai napig nem sikerült bizonyosságot szerezni arról, hogy ez a sürgöny milyen formában jutott a nyilvánosság elé és hogy Beck úrnak mi volt rá a válasza. De a „Newyork Tribüne" július 30-ik száma a kezébe került. Ebben a számban rátalált egy ellene íródott, igen rosszakaratú cikkre, miből azt következteti, hogy a sürgőn valahogy napvilágot láthatott, a kihívás ellenben elfogadatlan maradt. Delbrück ezekbán jónak látja a történteket nyilvánosságra hozni és az egész sajtót megkérni, hogy ismertesse meg olvasóközönségével, mert mindez csak újabb bizonyíték a mellett, hogy ellenfeleink mint fáznak a bűnösség kérdésének minden érdemi tárgyalásától. Nemcsak hogy nem nyitják meg, mint ahogyan mi tettük, levéltáraikat, de a már nyilvánosságra került okiratanyag vizsgálatába bocsátkozni is vonakodnak. Delbrück, mint már említettük, a semlegesek sajtójához is fordul kérelmével. Tudja ugyan, hogy a semlegesek ezzel a középponti hatalmaknak tesznek szolgálatot, de az antant ezt mindaddig nem tekintheti a semlegesség megsértésének, míg abban a hiszemben van, hogy a vita csak az ő javára dőlhet el. A magyar békében a bűnösség kérdésének nem jutott kisebb szerep, mint a versaillesi békében. Érdekünk tehát a németekével egy után halad. Hogy Tisza István gróf Magyarország nevében hogy küzdött a háború ellen, az ma már közismeretes. Mi már ezért is csak azt óhajthatjuk, hogy Delbrück akcióját a középponti hatalmak és a semlegesek sajtója karolja föl és a bűnösség kérdése tisztázódjék. ■1 . —■■■--------------—■t... Hass József miniszter a kizellárssif — Kohortcaliszt-pótlér. — Oldó hagyma. —. Len elég burgonya. — Bevés a wir. — Szabad versenyt! — Vasa József közélelmező miniszter ma este az újságíróknak nyilatkozott a közélelmezésről és a legfontosabb élelmicikkek forgalmának szabályozásáról. A miniszter mindenekelőtt utalt arra, hogy legutóbb beutazta Csongrád, Békés és Kis-Arad vármegyét és több helyen értekezletet tartott Ma a közélelnező minisztériumban tanácskozás volt az érdekeltek bevonásával, mely elsősorban a hagymatermés értékesítésével foglalkozott. Az értekezlet x x x x x x a szindikalizálás mellett döntött és elfogadta a miniszter feltételeit. Befolyást engednek a miniszternek az árak megállapítására és kötelezték magukat az értekezleten résztvevők, hogy a fővárost olcsóbb hagymával látják el. A szindikátuskötelezte magát, hogy az egész hagymatermést átveszi. A hagyma ára kilónkint körülbelül 2.20—2.60 korona lesz. . Ami a kenyérrel való ellátást, illeti, kijelen■ tette a miniszter, hogy már megállapították, hogy a búzaliszthez a kukoricalisztből pótlékai fejadagonként 1.20 kilót, tehát 6 kiló búzaliszthez 1.20 kiló kukoricalisztet fognak adni. A jövő termésig a kenyérszükségletet kielégítőképpen biztosítva látja a miniszter. A buríiongaszállításban fennakadás volt az utóbbi időben, mert nem volt elég szállítóeszköz., Ezért a miniszter 18 teherautót küldött le a vidékre, hogy a falvakból a vasúthoz szállítsák a burgonyátígy hamarosan bőségesen lesz burgonya a fővárosban. Zsír egyelőre nincs. Különösen októberben leszünk szükségben. Kénytelen lesz a főváros sertésállományát levágatni hogy Budapestet zsírral elláthassa. Később enyhülni fog a zsírhiány, a tiszt-viselőkről azonban addig is mindenesetre gondos.