Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)
1921-01-14 / 10. szám
Péntek, január 14. Budapest, 1921. XLI. évfolyam, 10. szám Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: ligája évre 220 kor., félévre 140 kor., regied évre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes ázám ára mindenütt 1 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, Iszsof 63, Józsof 23—81. ----------------------— I .rrn.n...i ” i n n '----L' ■ .n n~i un rr Ini.iimJ „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Jagyarország feltámadásában. Ámen fl francia kormányválság. Budapest, jan. ,13. A francia kamara tegnap leszavazta Loisgues miniszterelnökéot nem éppen váratlanul, ■de mégis meglepetésszerűen. Bizonyos francia és angol körökben már napok óta kongatták a francia kormány lélekharangját és noha a hivatalos és félhivatalos cáfolatokkal nem fukarkodtak, a vég közeledtét érezhette mindenki. Meglepetés azonban az, hogy a várt esemény olyan gyorsan következett el és meglepetés a forma, amelyben a leszavazás lejátszódott. A miniszterelnöknek interpellációkra kellett volna válaszolnia, s néhány napi haladékot kért válaszainak elmondására, a kamara nagy többsége nem volt hajlandó az időhaladékot megadni és leszavazta a kormány indítványát. Igaz,hogy az interpellációk a francia politika legfontosabb kérdéseit feszegették, de három-hegy napi türelmet elbírtak volna, ha a kamara többsége megingat-thatatlan bizalommal állott volna Leygues miniszterelnifji és korumini maffitt. A bizalomhiányzott tehát és nem a türelem és a türelmetlenség előtérbe tolásával csak ürügyet kerestek, hogy bizalmatlanságuknak hangot adhassanak. A francia kamara húzódozott attól, hogy nyílt kártyával játszó végig a világ színe előlt külpolitikai játszmáját, kerülő után törekedett a cél felé, melyet el is ért. Csak éppen kaput nyitott annak a feltevésnek, hogy a bizalmatlanságon felül a kamarai többség nem türelmetlenségből vedlett át olyan nagy hirtelenül ellenzékké, hanem éppen ellenkezőleg azt akarta, hogy a miniszterelnök egyáltalán ne felelhessen a hozzája intézett interpellációkra, jobbnak látva ezeket a felette kényes kérdéseket a pillanatnyi politikai atmoszféra bizonytalanságának ki nem tenni. Leygues miniszterelnök érlelt a szóból, nyomban beadta lemondását, amelyet Millerand elnök, aki alighanem maga mozgatta a háttérből az eseményeket, természetesen el is fogadott. Ami által a francia kormányválság befejezett dologgá lett. A francia kamara jóvoltából most az európai közvélemény törheti a fejét azon, hogy Leygues miniszterelnök távozásának mi is a hamisítatlan oka. Nem nézhetünk ugyan bele a francia politikusok lelkébe, mégsem vagyunk találgatásokra és tapogatódzásra utalva, az előzményeken végigmenve a feladott fejtörőt könynyen megfejthetjük. Millerand mikor a francia kamara nagy többsége óhajtásának engedett és elfogadta az elnöki méltóságot, kikötötte magának, hogy Franciaország külpolitikájának ezentúl is ő legyen a szellemi vezetője. Éppen ezért esett a választás Levguesre, mint miniszterelnökire, mert Millerand kikötését csak egy szürke, nagy egyéniség nélkül való miniszterelnök biztosíthatta. Minden jel arra vall, hogy Millerand a maga külpolitikájától egy szemernyit sem tért el új méltóságában sem és minden jel arra vall, hogy a francia kamarai többség és a közvélemény ezt a külpolitikát még ma is fedezi, amit egyébként a legutóbbi szenátusi választások beszédesen igazolnak. Ha pedig ez így van, akkor világos, hogy Leygues miniszterelnököt a saját pártja buktatta meg, valószínűleg azért, mert Leygues személyében a történtek után nem látott többé biztosítékot arra nézve, hogy Millerandi külpolitik Sjfff a szvajéii Tafkím végre tudná hajtani. Millerand a maga kitűnő kvalitásaival nagyobb baj nélkül járta a francia és angol Skyila és Karibdiszt, egyenlőrangú ellenfele volt Lloyd Georgenak és nemcsak őrködött a vélt francia érdekeken, hanem azokat meg is tudta védelmezni. Millerandnak ezenfelül a szerepese is szolgált. Az európai események, melyek erős, céltudatos irányítás hiányában úgyszólván maguktól mozognak, Millerand idejében éppen úgy forogtak, hogy az ő politikáját látszottak igazolni. Mindez megváltozott, mióta Leygues ült a miniszterelnöki székbe. A francia politika által olyannyira támogatott hadjárat a bolysevisták ellen csúf kudarccal végződött; a görög kérdésben a franciák által tüzelt Konstantin elleni mozgalom teljesen lelohadt, az angol-orosz kereskedelmi szerződés aláírása mindennap várható, ami ugyancsak fáj a pénzüket sirató franciáknak és végül a versillesi béke szigorú, hetűszerinti kierőszakolásában Angija támogatása mindinkább kiszámíthatatlanná és megbízhatatlanná vált. Tagadhatatlanul nagy hiányok ezek a francia politikai számvetésben és ha igaz az, hogy mindennek az okát kizárólag Leygues egyéniségének fogyatkozásaiban és tökéletlenségében kell keresni, akkor érthető az a sietség, amellyel elmozdították felelősségteljes helyéről. Hiszen e hét végére van tervezve a párisi konferencia, amelyen nagy horderejű elhatározások várnak megvalósításra -és a franciák féltek Lloyd Georgeot újból rászabadítani Leyguesre, akivel az angol politikus mester azt tett, amit akart. Nem volt mit várni többé, gyorsan és elszántan kellett cselekedni, akár a sürgetett konferenciának elhalasztása árán is. Kár, hogy a franciák még most sincsenek annyira, hogy a személyeken felül magában a politikájukban keresnék e bajt. Lehet, hogy Leygues csakugyan nem a megfelelő ember a maga helyén, de akárki kerüljön is örökébe, ideig-óráig hivatkozhatik talán majd sikerekre, tartós és megfogható eredményekre nem fog hivatkozhatni, amíg a francia politika mai útvesztőjéből ki nem talál könnyebben járható vidékekre. A legyőzöttek és ezek között elsősorban mi magyarok egykedvűen nézhetjük a legfrissebb francia kormányválságot. Nincs miért örülnünk és nem lehet mitől ijedeznünk. Franciaországban a régi kurzus megmarad, csak alkalmasint még megbízhatóbb és ügyesebb kezekbe kerül a gyeplő. De ránk nézve mindenképpen marad a régi rossz. • ‘* . . $ keresztényazociatisták értekeztete. — A debreceni főispán ügye. — A nemzetiségű minisztérium. — A tót egyetemi tanszék. — A keresztényszocialista párt ma este a Ká- rolyi-palotában értekezletet tartott, mely iránt polititikai körökben meglehetősen nagy érdeklődés mutatkozott. Híre járt ugyanis, hogy a párt ezúttal foglal állást a Szmrecsániki-féle új alakulattal szemben és hogy ugyanekkor megállapítja a keresztényszocialistáknak a kormányhoz és ezzel a kormány- párthoz való jövő viszonyát. Mindezekről azonban az értekezleten jóformán */6 sem esett.. A párt belső ügyein kívül csupán a debreceni főispán lemondásig val és a nemzetiségi minisztérium Insarzihv'c'étűvel foglalkozott. Az ülés elején Beniczky Ödön volt belügyminiszter hangoztatta, hogy az egyetemen már régeb- ben lőt tanszéket kellett volna fölállítani és kérdést tett e fontos ügy állásáról. Pekár Gyula államtitkár nyomban válaszolt és bejelentette, hogy a tót tanszék fölállításáról szóló törvényjavaslat már elkészült és rövidesen a nemzetgyűlés elé kerül. Az értekezleten Háttér István elnökölt, körülbelül harminc képviselő volt jelen, közöttük Vass József és Hegyeshalmi Lajos miniszterek, Huszár Károly volt miniszterelnök és Beniczky Ödön volt belügyminiszter is, aki tudvalévően a Szmrecsányicsoporthoz csatlakozott, de eddig nem lépett ki a keresztény szocialista pártból. Az értekezleten az elnök bejelentette, hogy eddig a szociálpolitikai, ipari és a köztisztviselők ügyével foglalkozó bizottságok alakultak meg. Azután a debreceni főispán ügyét tárgyalták Pröhle Vitalis és Berndat Nándor debreceni képviselők előadása alapján. Értesülésünk szerint a három debreceni képviselő Holló István pártelnök vezetésével fölkeresi Teleki Pál gróf miniszterelnököt és kérni fogja Slubert Ottó főispánnak Debrecenbe való újabb kinevezését. Erről, valamint a további tárgyalásról hivatalosan ezt a közlést adták ki. A párt tárgyalta a Hubert Ottó debreceni főispán ellen indított támadást és bizalmáról biztosította a főispánt, elítélte annak a jelenéktelen számú klikknek hajszáját, amely Debrecenben a legörvendetesebb felekezeti békét is hatalmi célokból megzavarással fenyegeti. Bleyer Jakab, volt miniszter és Rutkafalvii Miklós, volt államtitkár részletesen ismertette a nemzetiségi kérdést és azokat az akciókat, melyeket a bel- és külföldön a magyar nemzet és a nemzetiségi jogok védelmében kifejtettek. Huszár Károly, Ernszt Sándor, Haller István, Vass József és Hegyeshalmi Lajos fölszólalásai után a párt tisztázottnak látja a kérdést és feltétlenül szükségesnek tart sürgős inézkedéseket A párt a nemzetiségi minisztérium fentítását is fontosnak tartja. Elhatározta a párt a házhelyekről és kisbérletekről szóló törvény végrehajtásának szorgalmazását és végül a cenzúráiról, továbbá a belügyminiszter intézkedéseiről történt t.s.Tolajís Iré-n erősen tiliszkozott a párt a vasár-' _ V