Budapesti Hírlap, 1921. február (41. évfolyam, 25–47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

Budapest, 1821. Skm 1­k&mn a* X­XLI. évfolyam, 25. szám Kedd, február 1. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetést irap.t: Egész évre 380 kor., fsterre 140 kor., negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám­ára mindenütt 1 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rokk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Konferencia és differencia. Budapest, jan. 31. A Budapesti Hírlap napról-napra rövid kri­tikai megjegyzések kíséretében közölte a párisi tanácskozásokat a német kártérítés kérdéséről. Mindennap módunkban volt jelenségeket vagy nyilatkozatokat feljegyezni a sistergő egyetértés-ö­vet a tanácskozó nemzetek közt. Megírtuk Dou­­mer pénzügyminiszter kudarcát, a­melyet val­lott a­mikor a kétszázharminc egynéhány mil­­liárdot rótta ki a németre, mert a nélkül felbo­rul a francia költségvetés egyensúlya. Lloyd George elképedve hagyta el a konferenciát, mi­kor ezt meghallotta. Kijelentette, hogy addig oda vissza se megy, a­míg józanabb prepozícióval nem jönnek. És most hirtelen, mint a villámcsa­pás üt le Európára s különösen Németországra a híradás, hogy tegnapra virradóra az összes szövetséges hatalmak aláírták a 230 milliárd aranymárkát, határozatba foglalták és már el is küldték (nyilván ajánlott levélben) Berlinbe a határozatot, az összes francia lapok pedig bele­­f­utnak a diadalmi trombitába, hogy íme az egyetértés, a­minőt még nem látott a világ. A dolog ránk azt a benyomást teszi, mint­ha ez az egész színjáték a milliárdos görögtűz­­zel csak azért volna, hogy az érdekelt államfér­fiak kiszabaduljanak a nagy muzsikával hirde­tett konferencia kelepcéjéből. Mert ha egy heroikus határozattal elejét nem veszik, ak­kor az értekezlet súlyos kudarccal, tán veszedelmes összekülönbözéssel, európai szenzációvá lesz. Most csak az a szenzáció, hogy a­mit a konfe­rencia nem-francia tagjai tegnapelőtt képtelen­ségnek mondottak, azt mára határozatba foglal­ták s ráküldtték a határozatot Németországra. Ellenben ők kimondatták, hogy februárius vé­gén uj konferenciára gyűlnek össze Londonban. Uj konferencia? Minek? Ha határozatuk jó, akkor nem kell uj konferencia. 11. Határozatuk rossz, de ők komolyan veszik, akkor se kell új konferencia. Új konferencia, még­pedig mentül hama­rabb csak akkor kell, ha: 1. határozatuk rossz; 2. ha ők maguk sem veszik komolyan; 3. ha azt hiszik, hogy Berlin nem tud vagy nem akar neki eleget tenni. Mindezt azonban már tudták, mielőtt ha­tározatukat meghozták. Miért hozták meg mégis? Egyszerűen azért, hogy a konferencia ne végződjék botránnyal és kudarccal. És azért, hogy olcsón tüntessenek nagy egyetértésükkel. Pedig ha egy­etértenének, nem lennének kényte­lenek végre nem hajtható határozatokat hozni. Ha pedig végrehajtható határozat hozatalát erő­szakolná ott valaki, rögtön kitörne a konferen­cián a­­ polgárháború. A gonosz tett átka, mondja a nagy német költő, az, hogy folytonos foganásban uj meg uj gonoszát szülni kénytelen. A különféle békék átka, hogy uj meg uj háborúkat szülnek az el­mékben, a szívekben, a konferenciákon, a né­pekben, Európában, majdan az egész világon. Hallatlan eset a történelemben, hogy egy győz­tes nemzet azt mondja, csődbe kerül, ha a le­győzött nemzet ki nem tartja. Sok könyvet írtak már a békéről és sokan­­kiszámították, hogy mit lehet hadisarcot Né­metországtól követelni. A számítások eredmé­­nye f v­k­nánlTOHPa, ötven milliárd aranymárka volt, a maximuma százhúsz milliárd márka. Az előbbi angol ember, az utóbbi francia ember számítása. A párisi konferencia kétszázharminc s egynéhány milliárd márkát ró ki Németor­szágra. Ezt persze negyven-ötven év alatt fizetné le. Az angol nemzetgazda és pénzügyi tekintély (a­ki a versaillesi béketárgyalók közt volt mint szakértő, a­míg megbotránkozva ki nem ugrott közülük) kiszámította, hogy ezt a gondolatban is alig összefoglalható pénzsummát és időközi kamatait nem hogy le nem törleszti Németor­szág, ha még oly buzgón és lelkesen talál is fizetni, hanem ellenkezően, negyven év múlva Németország többet fog tartozni Franciaország­nak, mint a­mekkora a rá most kirótt hadisarc. Av körülmények közt hogy ne volna igen hamarosan szükség egy új konferenciára? Nekünk az jó, ez az éli álláspontom, hogy mentül lehetetlenebb határozatokat hozzanak, tehát mentül többet konferenciázzanak, így bi­zonyos, kettő: hogy a békeszerződések végrehaj­­tatlan maradnak és hogy a sok konferenciának végre is ki nem egyenlíthető differenciák elő­nyomulása lesz a vége. ■ ■m A politika eseménye­. Apponyi itthon. A legnevezetesebb esemény, a­melynek a hazai politikára is jelentős hatása tesz, most az, hogy Ap­porttá Albert gróf nagysikerű külföldi útjáról haza­érkezett. Most már minden pártalakító mozgalom az ő szándékához és az ő magatartásához igazodik. Apponyi Albert gróf fölkereste mindenekelőtt Teleki Pál gróf miniszterelnököt s közölte vele mindazokat a tapasztalatokat, a melyeket részint Parisban," ré­szint Svájcban illetékes férfiakkal való érintkezése alapján szerzett. Hasonlóképpen informálta Gratz Gusztáv külügyminisztert is. Továbbá érintkezett Zichy János gróffal, Andrássy Gyula gróffal és Pro­­hász­ka Ottokárral. Ezeknél az uraknál ő informál­­tatta magát azokról a pártal­aki­tó mozgalmakról, a­melyek résznt még folyamatban vannak, részint pedig az ő távollétében zajlottak le. A k­eresztényszocialista pártból. A keresztényszocialista párt holnap este az ellenkező hírek ételjére is megtartja kitűzött érte­kezletét és megvitatja az aktuális kérdéseiket. Megál­lapítják tehát a kormányzópárttal szemben való ál­láspontjukat és alkalmasint azt is, hogy bent ma­­rad­tnak-e a párt keretében, vagy pedig újra koalíciós alapon szövetkeznek. Megcáfolták a pártkörben azt a si­i­t is, hogy más irányú pártalakít­ás dolgában mozgalom indult volna meg. Néhány képviselő nem titkolta, hogy a vezérekkel csakuérúan elégedetlenek. Hegedűs Lóránt a drágaság­ letöréséről. Hegedűs Lóránt pénzügy­miniszter ma este megjelent a kormányzópártban és az újságírók kér­déseire a pénzügyi dolgokról többek között így nyi­latkozott: — A kamatlábak emelése dolgában már meg­egyeztem a bank­okkal. Március 1-től kezdve a ban­kok 3 százalékra emelik föl a betétek kamatait. Technikai okokból ezt nem lehetett előbb keresztül­vinni. Az én egyik f­őtörekvésem és célom az, hogy letörjem az árudrágaságot és le is fogom törni. Nemde, a tőzsde most lanyha? Ez természetes is, mert új pénz bevezetésénél a pénzbőség nyomán rendszerint gazdasági bizonytalanság és drágaság következik. Az árudrágasággal szemben én pén­zdr­­­­caságot, mesterséges pénzszűkét csinálok azzal, hogy néhány milliárdot kivonok a forgalomból. Hogy mikor és mennyit, azt a szemm­értékem fogja megálapítani és akkor hozom az új pénzt. Ez a pénzdrágaság és pénzszűke meg kell, hogy hozza az árak csökkenését. — A mezőgazdasági termékekről most, a ter­més előtt nem beszélhetek, de igenis az ipari cik­kekről. Az ipari cikkek árcsökkenése Amerikában már résen megkezdődött és ez a hullámzás Anglián át eljutott már Svájcba is. Ott azonban megakadt, mert bankókkal elbarrikádoztak bennünket. Ezt a barrikádot én el fogom söpörni. Erős meggyőződé­sem, hogy ez az árcsökkenő hullámzás legkésőbb májusban Magyarországba fog érkezni. Beszélt még a pénzügyminiszter a vagyonadó­ról is és azt mondotta, hogy ezt csak akkor lehet megcsinálni, ha a pénz stabilizálódik. Ha pedig ez t­­egvan, akkor meg már nincs szükség a vagyon­adóra. A párisi konferenc a határozatai A párisi konferencia tehát véget ért. Lloyd George már vissza is érkezett Londonba és egyelőre Parisban nagy az öröm. Briand az egész vonalon győzött. Lloyd'i George, a­ki elein­te gúnyosan mo­solygott a francia javaslatokon,majd duzzogva visz­­szavonult előkelő szállójába, az utolsó percben elő­­f­nyt vackából, címeid az ülésre, aláirt mindent és éltette az antant egyetértését. A hozott határozatokat tegnap közölték a né­met kormánnyal és ma vagy holnap a kísérőlevéllel együtt nyilvánosságra hozzák. A határozat magá­ban foglalja a lefegyverzés, a jóvátétel kérdését, va­lamint az Ausztriának nyújtandó segítséget és ezen­­felül büntető rendszabályokat is állapít meg, a­me­lyekben az a nevezetesség, hogy érvényességük, nemcsak a lefegyverzésre, hanem a jóvátételre is kiterjed. A hozott határozat teljes szövege ez idő sze­rint még ismeretlen. A Hapus-ügynökség útján gondoskodtak arról, hogy több-kevesebb máris ki­szivároghasson a nagy világba, valószínűleg, hogy túlságos nagy meglepetéseknek elejét vegyék, így már most megtudjuk, hogy a lefegyverzés kérdésé­ben csekély változtatásokkal elfogadták Foch mar­sall javaslatát. Németországnak törvényalkotását a szerződések határozmányaival összhangba kell hoz­nia. A hadügyminisztérium felesleges tiszti ásásait április 10-éig meg kell szüntetni, a felesleges hadi­anyagot február 28-áig el kell szállítani, a polgári őrséget június 30-áig föl kell oszlatni, a tartalék­hadihajókat április 30-áig le kell szerelni, az épülő­félben lévő hadihajókat és valamennyi tengeralatt­járót július 30-áig meg kell semmisíteni, az 1019. évben elpusztított Zeppelineket ki kell pótolni. Né­metországnak a régi rendőrség szervezéséről le kell mondania és a szövetségesek üzemi szabályait, a­­­elyek a­ polgári és katonai léghajózás között kü­lönbséget tesznek, el kell fogadnia. A szövetségesek megegyezését a jóvátételi kérdésekben közölni fog­ják a jóvátétél bizottsággal, a­mely a német kivi­telt ellenőrizni fogja. Németország a szövetségesek­nek bonokat fog adni, melyek megfelelnek az évi törlesztések őket megillető részének. Büntető rend­szabályokat is helyeztek kilátásba, elsősorban új területen: megszállását, a rajnai tartományok meg­szállásának meghosszabbítását és Németország kizá­rását a népszövetségből. A válogatott szénre kitűzött két aranymárkás prémiumot fentartják. A kísérőlevél azonban megmutatja azt is, hogy a szövetségesek tudnak kedvesek és udvariasak is lenni, mert emlékezteti arra, hogy mikor a szövetsé­gesek ismételten újabb határidőket engedélyeztek a lefegyverzésre, akkor számot vetettek azokkal a ne­hézségekkel a melyek a szerződésből eredő kötele­zettségek teljesítése körül a német kormány ellé gör­dültek. A szövetségesek kifejezést adtak annak a szilárd reményüknek, hogy a német kormány nem fogja a szövetségeseket, a­kik előző határozataikat megerősítik, abba a kényszerhelyzetbe hozni, hogy fontolóra vegyék azt a súlyos helyzetet, a­mely ke­letkeznék annak következtében, ha Németország to­vábbra is vonakodnék kötelezettségeit teljesíteni. Ennélfogva azon ,a nézeten vannak, hogy je­lenleg nem forog fenn annak a szüksége, hogy a büntető rendszabályokat Berlinnel már most tudo­másul vétessék. És egy lépéssel még tovább men­nek, mikor kijelentik, hogy a német kormány hiva­tott képviselőit föl fogják szólítani, hogy február végén a hatalmak képviselőivel Londonban talál­kozzanak-Külsőségekben persze még fokozottabb mér­tékben érvényesült az a nagy egyetértés, a rael a

Next