Budapesti Hírlap, 1921. február (41. évfolyam, 25–47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

a határozatokat létre­hozta. A kölcsönös vendéglátás során egymást dicsőítették az államférfiak, miköz­ben Lloyd George azt találta mondani, hogy Briand­­ról gyakorolt kritikáját­­kizárólag az ő iránta érzett nagy vonzalma magyarázza. Nem tudhatni, hogy Briand miképpen tűrte ezt a dicséretet, de nekünk nagyon, becses, mert ez a mondás hit tüikre annak a­­ mentalitásnak, a­mely irányította a párisi konfe­rencia érthetetlen lefolyását. Ezek után már csak az a kérdés, hogy mit­­ szól m­hez Németország. A német sajtó egyértelmű­leg visszautasítja a párisi határozatokat, a német kor­mány pedig hallgat, mert úgy tesz, mintha, még semmit sem tudna. Simons dr. kívánságára, a kor­mánynyilatkozat meghallgatására a­­mai birodalmi gyűlést holnapra halasztották- Németország ma nem egyenítő erejű ellen­fele az antantnak, de míg az igent ki nem mondotta, addig a párisi konferencia határozatai végérvényeseknek még sem tekinthetők. Lloyd George véleménye az antant munkájáról, Bécsből jelentik­ Páchból jelentik a Mitrogs­­tournai-pák. Lloyd George az értekezlet befejezté­vel a francia hírlapírók előtt kijelentette, hogy az értekezletről nyert benyomás kitűnő. Alnémetek bizo­nyára nem lesznek annyira megelégedve az értekes­­let eredményével. A katonai és nem katonai rend­szabályokról Lloyd­­George azt mondta, hogy óva­kodni kell attól, hogy a német vámok ellenőrzését, a­mi semmiféle kényszerrendszabályt nem jelent, ösz­­szetévesszék a szövetségesek közvetetlen vámigazga­tásának a bevezetésével, a­mi természetesen kény­szerrendszab­ály lenne. Általában igyekeztek min­dent elkerülni, a­mi a németek érzékenységét sért­heti. A szövetségesektől távol állott, hogy a némete­ket­­lealázzák, inkább arra törekedtek, hogy követe­léseik teljesítését biztosítsák. A jóvátételi bizottság folytatni fogja munkáját, mert Franciaország azt kívánja, hogy a követelések teljes összegét megál­lapítsák és mert számolni kell annak a lehetőségé­vel, hogy Németország nem fogadja el a most léte­sített megállapodást. Aztán hozzátette: " A konferenciának nagyobb sikere lett volna, ha módjában van saját háborús adósságain kölcsö­nös törlések módozatairól tárgyalni. Ehhez azonban az lett volna szükséges, hogy Amerika is eljöjjön Pakisba. Amerika ugyanis ma Európának főhitele­zője s a­ legközelebbi jövőre vonatkozó szándékait mi legföljebb csak találgathatjuk s a helyzet olyan, hogy az európai válsággal szemben elfoglalt állás­­pontjáról sokkal többet nem is fogunk megtudni mindaddig, míg Harding elnök hivatalát el nem fog­lalja, illetőleg míg meg­ ne­m alakíthatja kabinetjét. Ez a tájékozatlanság pedig számunkra igen sajnála­tos. Sajnálatos azért, mert bármily egyhangúan ha­tározott is a legfelsőbb tan­ács a jóvátételi kérdések­ről, Európát gazdaságilag nem állítja talpra Ame­rika segítsége nélkül. Amerika előtt azonban semmi­­esetre sem tünteti föl kedvező színben a tengeren­túli helyzetet Európa csődje. A magam részéről be­látom Amerika nehézségeit, de szeretném, ha meg­értethetném vele a mieinket. Még egyszer ismétlem, hogy nem tudunk önmagunkon segíteni Amerika nélkül. (M. T. I.) Németország­ elutasítja az antant határozatait? Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. A Neue Freie Presse berlini tudósítója beszélgetést folyta­tott a német kormánynak egyik vezető tagjával, a­kinek kijelentése szerint Németország már a legkö­zelebbi közös tárgyaláson fellép az antant határo­zatai ellen, ha azon a tanácskozáson a jóvátétel kér­dése egyáltalában szerepelni fog, mert e tárgyalá­sok anyagát állítólag az antant egyéb előterjesztései fogják alkotni. A német kormánynak azonban — folytatta a miniszter — az az álláspontja, hogy az antant jegyzékének követelései a versaillesi béke­szerződéssel is ellentétben állnak és a német kor­mány válaszában ezt az álláspontját a legteljesebb mértékben érvényre fogja juttatni. A német kor­mány éppen a szövetségesek által érzi feljogosítva magát arra, hogy azokat a követeléseket, melyek életképeségét veszedelmeztetik, visszautasítsa. A német kormánynak egy másik kiváló tagja kijelentette, hogy az antant követelései teljesíthe­­tetlenek és éppen ezért elfogadhatatlanok is. Az összes német pártok, valamint az egész német sajtó teljesen egyértelműen és egyhangúan a párisi hatá­rozatok elutasítása mellett foglalté­k állást. Loucheurnek terve Ausztria fölsegítésére, Párisból jelentik: Loucheurnek a konferencia által elfogadott jelentése, mely az Ausztriának nyúj­tandó segélyről szól, azt ajánlja a szövetséges kor­mányoknak, hogy ha az osztrák köztársaság ínségén segíteni akarnak, mondjanak le Ausztriával szemben fennálló valamennyi követelésükről, úgy a jóvátéte­lek szempontjából, mint a megszálló csapatok költ­ségei tekintetében. A jelentés egy osztrák társulat alapítását is tervezi, melyet a különböző országok bankjainak fognak al­ámnlani. A jelentés továbbá bizo­nyos rendszabályokat javasol, a­melyek a hivatalno­kok számának csökkentését, Becs­lülnépességének megszüntetését­ és a pénzügyi ellenőrzés létesítését célozza. Ezt az ügyet továbbra is figyelemmel fogják kísérni és legközelebb Trieszt mellett konferencia lesz, melyre az Ausztriát körülvevő valamennyi álla­mot meg fogják hívni. A konferencia célja az, hogy ezeknek az államoknak egymáshoz való viszonyában és Európa e részének szervezetében javulást hozzon létre. (M. T. I.) Budapesti Hírlap (25. ...) 1921 február 1« A török­ bi­aönöklés megváltoztatása. — A török nacionalisták sikere. — A török nacionalisták elérték, a mit akartak. Az antant-hatalmak belátva, hogy a sévresi török békeszerződés tarthatatlan, hajlandók revízió ■ dalt venni s a törökök javára megváltoztatni. Annak a hangoztatása, hogy ezzel a Konstantint visszahívott görögökön is ütni akarnak ezzel, csak ürügy. A valóság, hogy az antant tehetetlen a török naciona­listákkal szemben s a helyzetet megoldásra éretté tette, hogy Kemál basa alaposan rávert úgy a Kis- Ázsiában álló francia, mint görög haderőkre. I­jabb erőkifejtésre pedig az antant nem képes. A török nacionalisták esete mutatja: hol lehetnénk ma mi magyarok, ha Károlyi és cinkosai 1918 őszén nem robbantották volna szét teljesen a hadsereget és nem adták volna fel önként határainkat. Konstantinápolyi jelentés szerint Kemál basa angolai kormányát az antant meghívta a február­­végi londoni konferenciára. Kemal feltételei, hogy az idegen csapatok azonnal ürítsenek ki minden Törökországhoz tartozó területet és mondjanak le mindenféle hadikárpótlásról. A görög kormány ál­láspontja természetesen az, hogy fenn akarja min­denáron tartani Keleten a státuszkvót. A Hitit és Ispzsi A­ttyamg Vállasán tralnik ? — Ebben állapodtak meg­, ha fog ugatnia­gyar­­országot át nem adjuk. — A Budapesti Tudósító­nak Zágrábi értesülése szerint zágrábi politikai körökben erősen tartja ma­gát az a hir, hogy a jugoszláv-cseh szerződés azo­kon a Magyarország elleni katonai rendszabályokon kívül, a­melyek az esetben lépnének hatályba­, ha Magyarország nem vetné magát alá föltétlenül a trianoni szerződés határozmányainak, még arra­ az esetre is tartalmaz határozmányokat, ha Magyaror­szág önként nem volna hajlandó Nyugatmagyaror­szágot kiüríteni. Magyarországot ez esetben cseh és jugoszláv csapatok szállnák meg. A cseh csapatok a Pozsony—Komárom—Salgótarján—Miskolc vona­lon nyomulnának előre­ ilybol szpvyi­­ lengyel-orosz rémával. — A románok mentegetik a bolysevikok csapat­­összevonását. — Kopenhágai jelentés szerint, a lengyel-orosz béketárgyalások válságba kerültek. Ugyanis nem tudtak megegyezni arról az arany mennyiségről, a­melyet Oroszország kell, hogy Lengyelországnak szállítson. Joffe kijelentette, hogy Oroszország leg­feljebb 30 millió arany rubelt adhat át Lengyel­­országnak, míg Lengyelország 70 milliót követel. A tárgyalásokat félbeszakították. Újabb ülést eddig még nem rendeltek el. A bolusevikok állítólagos háborús terveinek nemzetközi vonatkozásaiban való megítélése szem­pontjából nem mindennapi érdekességgel bír a bu­dapesti román követség által közzétett nyilatkozat, mely így szól: Az­ok a hírek, melyek a besszarábiai katonai mű­­ntetekre vonatkoznak — Bukarestből nyert ér­tesülésünk szerint — teljesen valótlanok. A román hadügyminiszter nemrég szemlét tartott a Dny­isz­ter egész frontján. Megállapította, hogy a Dnyesz­­ter orosz partján lévő bolgsevik csapatokat csakis átszervezés, pihenés és ellátás céljából összpontosí­tották. Csatározások nem fordultak elő. Kire az osztrák kam­atod­ért.­­ Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. A pénz­ügyi bizottság mai ülésén Klartner dr., a hadiház­­bizottság elnöke nyilatkozott az osztrák koronaék­szerekről. Kijelentette, hogy a koronaékszereket még 1918. november elején Svájcba vitték. Előzőleg ugyanis Berchtold Lipót gróf, volt közös külügy­mi­­niszter megjelent a Burg kincstárában és Weck­­becker dr. osztályfőnöknél kieszközölte, hogy a ko­ronaékszereket neki szolgáltassák ki. A kincseket Berchtold gróf maga vitte ki Svájcba. Az osztrák kormány most elhatározta, hogy ezekért az ékszerekért, melyeknek egy részét Olasz­országnak ígérték oda, pert indít és hogy a korona­­ékszerek biztosításául a volt osztrák császár magán­vagyonát, zár alá veszi. Hartner dr. és a volt csá­­­­szár képviselője között tárgyalás folyik, mely arra­­ irányul, hogy a koronaékszerek dolgában békés megegyezés jöjjön létre. Noha a császár képviselője Hartner dr. eddigi javaslatait elutasította,­­osztrák­­ részről mégis biztosítottnak látják azt, hogy a ko­ronaékszereket Károly császár semmiesetre sem adja el. A cseh-román határkiigazítást Bécsből jelentik a M. T. Irodának. A Mittags­ Journal prágai értesülése szerint a cseh-román ha­tár végleges megállapítására kiküldött cseh és ro­mán bizottság tegnap közös ülésen elvi megállapo­dásra jutott. A tulajdonképpeni határmegállapító munkálatok körülbelül egy hét múlva kezdődnek. Az eddigi megegyezés szerint az Erdős Kárpátok egyetlen faluját sem fogják Romániához csatolni. M. T. I.­ — A Tudományos Akadémia összes­ütése. — Pekár Gyula cantoiája nyerte a Vojnits­­,jutalmat. — Két millió koronát adományoztak eddig­ az Akadémiának. — A Magyar Tudományos Akadémia ma délután Berzeviczy Albert elnöklésével. nagy érdeklődéstől kísért összes­ ülést tartott, a­melyen megjelent Jó­zsef kir. herceg is. Az ülés legfontosabb tárgya az elmúlt évről esedékes Vojnits-jutalom odaítélése volt. A­ bíráló­bizottság nevében Vojnovich­ Géza le­velező tag tett jelentést. Kiemelte, hogy az elmúlt esztendők válságai a szépirodalom terén, nemcsak nálunk, de a külföldön is hanyatlást idéztek elő. A hanyatlásnak legszembetűnőbb jele, hogy az iroda­lom­ eltért eredeti eszményi céljaitól és a politika szolgálatába szegődött, nemzet irányt követő egységes irdalom helyett irodalmi pártok keletkez­tek, a­melyek az egyik, vagy a másik politikai frakcióhoz való tartozásukat fejezték ki irodalmi munkásságukban. Ennek az irodalmi célokat meg nem értő áramlatnak, gátat vetett a nemzeti újjáéle­dés, a­melynek irodalmi téren is egyik legértékesebb képviselője Pekár Gyula. Pekár Gyula Danton című színművében példát szolgáltatott arra, hogy még a történeti hátterű irodalmi alkotásokban is távol le­het tartani az irodalomtól a politikát és előtérbe le­het hozni az emberi léleknek azokat a megnyilatko­zásait, a­melyek megértésre találnak és nemesítően hatnak bármelyik korban, bármilyen politikai áram­lat közepette. A bizottság a jutalomra legérdeme­sebbnek minősítette Pekár Gyula Danton című szín­művét és kiemelte azt is, hogy szerzője az elmúlt évben ,4 magyar címü színjátékával olyan művet al­kotott, a­mely a legnagyobb mértékben alkalmas a hazafias érzésnek, a nemzeti önérzetnek a fölkeltésé­re és ébrentartására. .Az összes­ ülés egyhangúan hozzájárult a bizottság javaslatához és az 1920. évi Vojnits-díjat Pekár Gyula Danton című színművé­nek ítélte oda. Az összes­ ülésen Berzeviczy Albert elnök je­lentést tett az örvendetes társadalmi mozgalomról, a­mely a Tudományos Akadémia és általa a ma­gyar tudomány működésének a folytonosságát kí­vánja az anyagi eszközök megteremtésével biztosí­tani. Bejelentette az elnök, hogy a kultuszminisz­ter az állami segítséget 186.000 koronáról 500.000 koronára emelte föl és hogy az Akadémia céljaira újabban küldött adományokból az adományok ösz­­szege közel kétmillió koronára emelkedett. Az újabbb adományozók között van József kir. herceg, a­ki ötvenezer koronát juttatott az Akadémiának fűtő-­­anyag beszerzésére. Az adományozók teljes névsorai ez: Eszterházy Pál herceg (250.000 korona), Orosdyai Fülöp báró (100.000­ korona), Lengyel Zoltán, (10.000 korona), Lázár Andor budapesti ügyvédi (5000 korona), Halmos Izor (5000 korona), Glück Frigyes (5000 korona), Fekete Gyula kaposvári ügyvéd (1500 koron­a), Fekete Sánd­or prinzensdorfi (Ausztria) gyáros (10.000 korona), két magát meg­nevezni nem kívánó akadémikus (egyenként 10.000 korona), a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete (egymillió korona), az Országos Magyar Kereske­delmi Egyesülés (20.000 korona), az esztergomi fő­­káptalan (5000 korona) és két névtelen adakozó, az egyik ezer, a másik száz koronával. Közölte az el­nök, hogy az adományokból befolyt összegnek fel­használásáról a legközelebb tájékoztatja a közön­séget, d­e máris jelentheti, hogy az összeget első­sorban a Budapesti Szemlének és a Történelmi Szemlének gyakrabban, havonként való megjelente­tésére és a könyvkiadványokra kívánják fordítani. Az összes­ ülés elhatározta, hogy Széchenyi István gróf műveinek kiadásában a Történelmi Tár­­sulattal a Tudományos Akadémia együtt­ kíván mű­ködni és ezért Széchenyi-bizottságát kiegészíti. A­ bizottság női tagjai lettek: Balogh Jenő, Angyal Dá­vid, Csánky Dezső, Concha Győző, Domanovszky Sándor, Gaál Jenő, Fejérpataky László és a Szé­­chenyi-nemzetség részéről Széchenyi Emil gróf. Ba­li­gh Jenő főtit­kár bejelentené, hogy a Telek­i-díj birá­lóbizotságába a Nemzeti Színház Mihályfy Ká­roly és Gyenes László színművészeket küldte ki.

Next