Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)
1921-04-09 / 75. szám
s Budapesti Hírlap 75 sz. 1921 április 9. A keresztény nemzeti párt Grafcz mellett. A keresztény nemzeti pártban ma este bizalmas eszmecserét folytattak, amelyen Andrássy Gyula gróf is megjelent. A párt értesülése szerint legfelsőbb helyen az a vélemeény, hogy az országot a mai pénzügyi és gazdasági krízis idején újabb válságnak kitenni nem lehet. A párt minisztertagjai is azt kívánják, hogy Teleki a helyén maradjon. A pártban remélik, hogy Teleki megtalálja a megegyezés Ariadne-fonalát, de ha az mégsem sikerülne neki s a válság újból kiélesednek, utódjául változatkínul Bethlen István grófot emlegetik. Sokan ugyanis lehetetlennek vélték, hogy Telek Pál maradjon, ha a magyar érdekeket oly fényesen képviselt Orotz Gusztávot elejtik, a ki ilyenformán férfias és alkotmányos nyilatkozatai miatt bűnhődnék. A kormány rekonstrukciója szükséges, de a megoldás csak koalíciós alapon lehetséges. Most tehát arról van szó, hogy aminiszterelnök és a két párt a tárgyi feltételekben megegyezzék. Mindenesetre nem a legkellemsebban érintette a keresztény pártot a kisgazdáknak az az eljárása, hogy a mostani koalíciós kormányzás idején kölcsönös megállapodás nélkül, a közös intézőbizottság és a keresztény nemzeti párt teljes ignorálásával ultimátumszerűen állították fel követeléseiket. A keresztény párt követelések dolgában sokkal szerényebb, csupán a válság gyors megoldását, a parlamenti munka fölvételét, a pénzügyi javaslatok sürgős letárgyalását követeli, hogy mielőbb sor kerrüljön a szociális javaslatokra. Ezeken kívül biztosítani óhajtják az ország közellátását. Miniszteri tárcák dolgában személyi tekintetben a pártnak követelni valója nincs. A párt reméli, hogy a válságot hamarosan megoldják és a nemzetgyűlés legkésőbb kedden, vagy szerdán folytathatja munkásságát. Miniszteri tanácskozás. A kormány ma délután Teleki Pál gróf minszterelnök elnöklésével miniszteri tanácskozást tartott, mely rövid megszakítással éjfél tájtig tartott. Az állami költségvetés. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága hétfőndélután öt órakor ülést tart, melyen az 1920/21. évi állami költségvetést tárgyalja. , A királyság pártja. A Magyar Királyság Pártjából a következő értesítést kaptuk: A Magyar Királyság Pártja (Royalista Párt) a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban kötelességének tartja bejelenteni, hogy hűséggel ragaszkodva a közjogi jogfolytonosság alapján nyugvó, eddg is mindenkor hangoztatott elveihez, úgy mint eddig, a magyarkirályság teljes helyreállításáért és megalapozásáért küzd, de a személykérdés megoldását a magyar törvényhozástól várja. A párt üdvözli a Tanyét Mis házassága. — Vígjáték négy felvonásban, írta Bernard Shaw. Első előadása a Nemzeti Színházban április 6-án. •— Bernard Shaw darabja, melynek angol címe Man and Superman (Ember és felsőbbrendű ember). ( Nemzeti Színházban igen helyesen Tanner John házassága címen került színpadra. Nézetünk szerintTanner John házasságának éppen olyan kevés köze van a felsőbbrendű ember problémájához, mint Shaw drámájának a filozófiához. Shaw a legelmésebb dialógusok szerzője, igazi poéta és moralista, de semmiesetre sem az, ami mindenáron szeretne lenni, nem filozófus és nem agitátor. Filozófusnak nem elég elfogulatlan az elméje, nem elég széleskörű az érdeklődési köre, agitátornak pedig nem eléggé fanatikus, elszánt és szenvedélyes. Színdarabnak Shaw munkáját alig nevezhetjük, mert a színműhöz bizonyára akció kell. Shaw darabja pedig mozdulatlanul álló víz. De az angol író oly elmésen és kedvesen érdekel e halott tóban, hogy néha azt hisszük, kint vagyunk a nyílt tengeren. Tanner John irtózik a házasságtól, mely szerinte a férfi megalázottságának, rabszolgaságának, egyénisége letörésének eltökéletű szimbóluma. John látja, hogy Anna feleségül akar hozzá menni és kétségbeesett szilajsággal, hihetetlenül elmés ötletekkel, bájos durvaságokkal, szeretetreméltó erőszakossággal menekül Anna elől. Elszökik Nizzába, Granadába, s álmában le a pokolba, de maga a nagy Mefisztó sem tud rajta segítni. Anna elhatározta, hogy hozzá megy feleségül és mit jelent ilyen esetben a férfi kétségbeesett tiltakozása?! . . . Hiszen már a bibliából tudjuk, mikor Éva megkínálja az álmával Ádámot, hogy gyártandó ember a férfi, de erő®, hatalmas állat az asszony. Azt hisszük, valami ilyesfélét hirdettek a középkorban az egyházatyák is. Valami ilyenforma felfogása volt Shaw Bernard egyik angol nőtársának is a nőkről. Thackeray mondja egyik regényében, hogy ha a nő nem papos, nem sánta és nem ostoba, ahhoz a férfihez megy feleségül, akit kiválaszt magának. A férfi okosabban teszi, ha nem vickándozik, nem szökik meg automobilon, nem repül le a pokolba, hanem rögtön belenyugszik sorsába. Mi különben nagyon megértjük Annát. Tanner olyan elmés, ügyes, bátor, erős, fensőbbséges, szóval minden vonás megvan benne, amivel a régi romantikus hók hőseiket festették. Shawnak — ha tudatában volna — nagyon fájna, hogy ő egy régi mitára alkotott romantikus hőst festett Taimersben. Tanner pedig egyenesen megőrülne, ha ezt szemébe mondanák. Pedig így van. Mert az, hogy a régiek Madonnának nvezték ideáljaikat és letérdeltek előtte, Tanner pedig boa konstriktornak hívja és majdnem veréssel fenyegeti, az az olyan okos leányt, mint Anna, egy pillanatig sem vezeti félre. Shaw teóriája szerint a férfi tv nő rabszolgája, ki van neki szolgáltatva, az erős éppen úgy, mint a gyenge, a lángész éppen úgy, mint az ostoba, a hős éppen úgy, mint a gyáva. Tisztára azért, mert hogy az egyik úr, azaz nő, a másik pedig rabszolga, azaz férfi. Éppen a múlt napokban láttunk egy Strindberg-darabot. A gigantikus, nagy Strinberg lelke izzik az asszonygyűlölettel, a nem kisebb Shaw derülten, humorosan nézi a helyzetet. S mikor a végén elkomolyodik, akkor is a nőnek ad igazat. Shaw azt mondja, a férfi a szabadságát, a függetlenséget védi, mikor menekül a házasságtól, a nő azonban a leendő gyermekei életéért harcol, amikor férjhez akar menni. Férjhez akar menni ahhoz a férjhez, kitől — ezt öntudatlanul is mindig biztosan sejti — szép, egészséges és okos gyermekei lesznek. Ezért kell Annának Tanner. Mert beszéljen ez a Tanner még tizannyi elmés csacsiságot, végezetül bizonyára kitűnő férj és gondos apa lesz belőle. Anna szereti Tannert, de mulat is rajta. Pedig jól tudja, hogy a legokosabb, legelmésebb és legbecsületesebb emberek egyike, s nincs hatalom a világon, amiért lemondana róla. Tanner csatavesztése biztos. Ő csak kényelméért, tehát egyéni érdekéért harcol, Anna azonban az emberi faj érdekeit képviseli. S mit jelentenek az egyéni indulatok a közszenvedelmekhez képest? Mindig az az erős, aki a nagyobb, az egyetemes célért harcol. Schoppenhauer is mond valami ilyesmit a szerelem metafizikájában, mikor a nő és a férfi viszonyát fejtegeti. Azonfelül az okos Tanner még elfelejt valamit, azt, hogy nem mindig akarjuk erősen és igazán azt, amit csak az eszünkkel akarunk. Az ész csak úgy ül a trónon, mint az alkotmányos béklyók közé szorított uralkodó. Míg teljesíti a vágyak, az ösztönök, az ősindulatok kívánságait addig az ész nagy tiszteletben részesül. Felségnek szólítják, meghajolnak előtte, de próbáljon csak szembeszállni az indulatokkal, a szenvedélyekkel, a vágyakkal, úgy dobják le azonnal a trónusáról, mint ahogy a lázadó parlamentek a népeket és azuralkodókat szokták elkergetni. Minek hencegni azzal, hogy mit akar az értelmünk, sokkal jobb volna, ha folyton arra figyelnénk, hogy mit követelnek a vágyaink, a szenvedélyeink és az ősi ösztönszervi indulataink? Az előadás a jobbak közül való volt. Tanner John Odrynak egyik legerősebb alakítása. Ami ebben a férfiben erő, bátorság, elmésség, saját magán is mulató fensőbbség, az mind ott volt a hangjában, szeme pillantásában, mozdulataiban. És hogy beszél ez az ember! Három és fél óra hosszat folyton beszél Ezzel a beszéddel majdnem el tudja feledtetni, hogy tulajdonképpen semmi, de semmi sem történik a színpadom Paulay Erzsi szép és előkelői megjelenésű Anna volt. Egyik-másik jelenetben igen jó és biztos Horváth az öreg úr szerepéből kitűnő angol figurát csillárt. Külön dicsérettel kell megemlítenünk Kürti József soffőrjét. Ez a kiválóan tehetséges és intelligens színész egy pár alakításával a legelsők közé küzdötte fel magát. A mai alakítására igazi benső művészi megelégedéssel tekinthet. A többi szerepben Cs. Aczél Honát, Hegyesi Marit, Fehért Bartost, Adomist, Kiss Irént kell megemlítenünk. Kiss Ferenc egy amerikai fiatalembert játszott. Ha mi rajtunk állna, ezt a fiatal tehetséges színészt mindig csak magyar darabban léptetnénk fel. Anyagirazsg-vérig tipikusan magyar, a megjelenése, a lelke, a talentuma, hogy képtelen más nemzetkezi ember illúzióját kelteni. A darabot Hevesi Sándor fordította, igazi nagy írósművészettel adva vissza Shaw stílusát és elvvességeit. A rendezésért Odryi külön elismerés illeti. . ki ’ Dánt élné lengyel Iránra* - ' ‘ kormányzó ur ő Főméltóságát, ki súlyos körülmények között meg tudta óvni a magyar nemzet legfontosabb érdekeit és a korona tekintélyét. Kifejezést ad a párt azon érzett mélységes fájdalmának, hogy nemzetünk kénytelen jelen szerencsétlen helyzetében eltűrni azt, hogy a legközvetetktebb belügyét jelentő királykérdésnek szabad megoldásában miden jogot megcsúfoló külső erőszak ezidőszerűit megakadályozza. Szmrecsányi és az Ébredőit. Szmrecsányi György a mai napon levelet írt az Ébredő Magyarok Egyesületének intézőbizottságához, s ebben kijelenti, hogy az egyesület elnökségéről ez idő szerint semmi esetre sem mond le. Ebbéli elhatározását a következőjében okolja meg: Az ÉME 1918. november 6-án azzal a céllal alakult meg, hogy a Károlyi-forradalom, a népzetianács, a katonatanácsok és a nemzetközi szociáldemokrata munkástanácsok destruktív rombolásával szemben, tisztán nemzeti és keresztény irányzat köré csoportosítva, szervezi az ország népét Célja volt továbbá a végsőig menő harc azok ellen, akik az országot előre tervezett munkájukkal rombadöntötték. Végül célja volt, hogy a magyarországi társadalmi és politikai életből kitaszítsa mindazokat, akik a forradalom előkészítésében, szervezésében, hadseregünk szétzüllesztésében, a köztársaság kikiáltásában és végül a bolosevizmus előkészítésében tényleg résztvettek. Az egyoldalú pártpolitikát ő — mint elnök — mindig távol tartotta az egyesülettől. Mindenkinek meggyőződését tiszteli s azért a múltban nem is tette soha kritika tárgyává azokat az észleleteit, hogy az egyesületben többen az úgynevezett antilegitimista irányhoz tartoznak. Mivel azonban a felszólítást követő személyes érintkezés folyamán és egyebekben is arról kellett meggyőződnie, hogy a királykérdésben az egyesület vezető szerveinek többsége az úgynevezett antilegitimista irányzat híve és az egyesületet ezen irány felé szándékoznak terelni, mint az EME ezidő szerinti elnökének, nemcsak joga, de kötelessége a következőket kijelenteni: — A királykérdésben az EME semmiféle irányban állást nem foglalhat, mert ez nem tartozik feladatainak és céljainak körébe és mert az egyoldalú állásfoglalás az egyesület fönnállását veszélyeztetné. Különösen ki kell emelnem és meg kell állapítanom, hogy ha az ÉME az antilegimista és detronizáló álláspont alapjára helyezkednék, vagy ez irány szolgálatába állana, nemcsak, hogy a legridegebb ellentétbe jutna önmagával és az 1918. novemberi megalakulás céljával, de segédkezet és támogatást nyújtana annak az immár félreismerhetetlen célú akciónak, mely az októberi Károlyi-forradalom tényeit és a magyar közéletben most ismét szerepet játszani akaró vezetőit és szereplőit igazolni és legalizálni törekszik. Ez az egyesület végromlását jelentené. Az egyesület működését a múlt év őszén kormányrendelettel felfüggesztették, a belügyi kormánnyal abban egyeztünk meg, hogy addig is, míg az új alapszabályok jóváhagyva nincsenek, a választmány által választott intézőbizottság intézi az egyesület folyóügyeit. Tudomásom szerint az alapszabályok a legközelebbi napokban terjesztetnek jóváhagyás végett a belügyminiszter elé, az új alapszabályok értelmében összeülő közgyűlés fog arról határozni, hogy újból megtiszteltetem-e a bizalommal vagy sem. Én ez egyedül illetékes fórum megnyilatkozását bevárom, s addig kötelességszerüen helyemen maradok. Milyen az uj román közélet? — Őszinte román nyilatkozat. — Bukarest, ápr. 5. ’ Az új román közélet súlyos betegségével gyakran foglalkozott a magyar sajtó, azonban a román sajtó alig-alig emlékezett meg az új állam bajairól, a helyette, inkább magyar fehér terrorral s képzelt magyar összeesküvésekkel izgatta a román közönséget Legutóbb azonban már akadnak egyesek, akik bátran rámutatnak Románia sorvasztó betegségeire, így a bukaresti Adeverul című napilap egyik legutóbi számában Bacalbasa Konstantin ilyeneket ír az új román közéletről: „Közvetetlenül a sok áldozat és gyönyörű győzelem után, amelyek meghozták legfényesebb álmaink megvalósulását: a közélet sokkal alacsonyabb színvonalra sülyedt, mint volt a kis Romániában. Mindenki csakis a saját jólétére gondol. Az összes közhivatalokban lopnak. Naponta lepleznek le nagy rangú tisztviselőket, akik milliókat sikkasztanak. Íját a parlament milyen? Valóságos szégyent A régi görög szülők gyermekeiket az atéai gyűlésekbe vitték értelmi és lelki műveltség szerzése végett, a román szülők azonban meg kell, hogy védjék gyermekeiket a parlamenttel kapcsolatos dögvésszel való érintkezéstől. Politikai körökben vita tárgya, hogy a mai országgyűlés alkotmányozó, avagy közönséges gyűlés-e, pedig az a helyes kérdés, hogy ez a gyűlés parlamenté, avagy csak bűnbarlang? — Megdöbbentő az egész parlament, aljassága. Mindennapra esik egy-egy képviselő, akit megvesztegetés vagy visszaélés miatt jelentenek fel. Minden ülést szitkokkal és sértegetésekkel piszkálnak be. Naponta fenyegetőzések, ütlegelések, verekedések folynak a hivatalos helyiségekben, a folyosókon, sőt az ülésben is. Az erkölcsi züllés ijesztő. A képviselők a dolgok erkölcsös és erkölcstelen oldala közt különbséget nem tudnak tenni. Sőt azokat a legelemibb