Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-09 / 75. szám

s Budapesti Hírlap­­ 75 sz.­ 1921 április 9. A keresztény nemzeti párt Grafcz mellett. A keresztény nemzeti pártban ma este bizal­mas eszmecserét folytattak, a­melyen Andrássy Gyula gróf is megjelent. A párt értesülése szerint legfelsőbb helyen az a véleme­ény, hogy az országot a mai pénzügyi és gazdasági krízis idején újabb válságnak kitenni nem lehet. A párt minisztertagjai is azt kívánják, hogy Teleki a helyén maradjon. A pártban remélik, hogy Teleki megtalálja a megegye­zés Ariadne-fonalát, de ha az még­sem sikerülne neki s a válság újból kiélesednek, utódjául változat­­kínul Bethlen István grófot emlegetik. Sokan ugyanis lehetetlennek vélték, hogy Telek­ Pál ma­radjon, ha a magyar érdekeket oly fényesen képviselt Orotz Gusztávot elejtik, a ki ilyenformá­n férfias és alkotmányos nyilatkozatai miatt bűnhődnék. A kor­mány rekonstrukciója szükséges, de a megoldás csak koalíciós alapon lehetséges. Most­ tehát arról van szó, hogy a­­miniszterelnök és a két párt a tárgyi feltételekben megegyezzék. Mindenesetre nem a leg­­kellemsebban érintette a keresztény pártot a kis­gazdáknak az az eljárása, hogy a mostani koalíciós kormányzás idején kölcsönös megállapodás nélkül, a közös intézőbizottság és a keresztény nemzeti párt teljes ignorálásával ultimátumszerűen állították fel követeléseiket. A keresztény párt követelések dolgában sokkal szerényebb, csupán a­ válság gyors megoldását, a parlamenti munka fölvételét, a pénzügyi javaslatok sürgő­s let­árg­yalás­át követeli, hogy mielőbb sor ker­r­üljön a szociális javaslatokra. Ezeken kívül biztosí­tani óhajtják az ország közellátását. Miniszteri tár­cák dolgában személyi tekintetben a pártnak köve­telni valója nincs. A párt reméli, hogy a válságot hamarosan megoldják és a nemzetgyűlés legkésőbb kedden, vagy szerdán folytathatja­ munkásságát. Miniszteri tanácskozás. A kormány ma délután Teleki Pál gróf m­i­­n­szterelnök elnöklésével miniszteri tanácskozást tartott, mely rövid megszakítással éjf­él­ tájtig tartott. Az állami költségvetés. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága hétfőn­­délután öt órakor ülést tart, melyen a­z 1920/21. évi állami költségvetést tárgyalja. , A királyság­ pártja. A Magyar Királyság Pártjából a következő értesítést kaptuk: A Magyar Királyság Pártja (Royalista Párt) a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban kötelességé­nek tartja bejelenteni, hogy hűséggel ragaszkodva a közjogi jogfolytonosság alapján nyugvó, ed­d­g is mindenkor hangoztatott elveihez, úgy mint eddig, a magyar­­királyság teljes helyreállításáért és meg­alapozásáért küzd, de a személykérdés megoldását a magyar törvényhozástól várja. A párt üdvözli a Tanyét Mis házassága. — Vígjáték négy felvonásban, írta Bernard Shaw. Első előadása a Nemzeti Színházban április 6-án. •— Bernard Shaw darabja, melynek angol címe Man and Superman (Ember és felsőbbrendű ember). (­ Nemzeti Színházban igen helyesen Tanner John házassága címen került színpadra. Nézetünk szerint­­Tanner John házasságának éppen olyan kevés köze van a felsőbbrendű ember problémájához, mint­­ Shaw drámájának a filozófiához. Shaw a legelmé­sebb dialógusok szerzője, igazi poéta és moralista, de semmiesetre sem az, a­mi mindenáron szeretne lenni, nem filozófus és nem agitátor. Filozófusnak nem elég elfogulatlan az elméje, nem e­lég széles­körű az érdeklődési köre, agitátornak pedig nem eléggé fanatikus, elszánt és szenvedélyes. Színdarabnak Shaw munkáját alig nevezhet­jük, mert a színműhöz bizonyára akció kell. Shaw darabja pedig mozdulatlanul álló víz. De az angol író oly elmésen és kedvesen érdekel e halott tóban, hogy néha azt hisszük, kint vagyunk a nyílt ten­geren. Tanner John irtózik a házasságtól, mely sze­rinte a férfi megalázottságának, rabszolgaságának,­­ egyénisége letörésének eltökéletű szimbóluma. John látja, hogy Anna feleségül­ akar hozzá menni és kétségbeesett szilajsággal, hihetetlenül elmés ötletek­­kel, bájos durvaságokkal, szeretetreméltó erősza­kossággal menekül Anna elől. Elszökik Nizzába, Granadába, s álmában le a pokolba, de maga a nagy Mefisztó sem tud rajta segítni. Anna elhatározta, hogy hozzá megy feleségül és mit jelent ilyen eset­­ben a férfi kétségbeesett tiltakozása?! . . . Hiszen már a bibliából tudjuk, mikor Éva megkínálja az álmával Ádámot, hogy gyártandó ember a férfi, de erő®, hatalmas állat az asszony. Azt hisszük, valami ilyesfélét hirdettek a középkorban az egyházatyák is. Valami ilyenforma felfogása volt Shaw Bernard egyik angol nőtársának is a nőkről. Thackeray mondja egyik regényében, hogy ha a nő nem pa­pos, nem sánta és nem ostoba, ahhoz a férfihez megy feleségül, a­kit kiválaszt magának. A férfi okosabban teszi, ha nem vickándozik, nem szökik­­ meg automobilon, nem repül le a pokolba, hanem rögtön belenyugszik sorsába. Mi különben nagyon megértjük Annát. Tanner olyan elmés, ügyes, bá­tor, erős, fensőbbséges, szóval minden vonás meg­van benne, a­mivel a régi romantikus hók hőseiket festették. Shawnak — ha tudatában volna — na­gyon fájna, hogy ő egy régi mitára alkotott ro­mantikus hőst festett Taimersben. Tanner pedig egyenesen megőrülne, ha ezt szemébe mondanák. Pedig így van. Mert az, h­ogy a régiek Madonná­nak nvezték ideáljaikat és letérdeltek előtte, Tan­ner pedig boa konstriktornak h­ívja és majdnem ve­réssel fenyegeti, az az olyan okos leányt, mint Anna, egy pillanatig sem vezeti félre. Shaw teóriája sze­rint a férfi tv nő rabszolgája, ki van neki szolgál­tatva, az erős éppen úgy, mint a gyenge, a lángész éppen úgy, mint az ostoba, a hős éppen úgy, mint a gyáva. Tisztára azért, mert hogy az egyik úr, azaz nő, a másik pedig rabszolga, azaz férfi. Éppen a múlt napokban láttunk egy Strind­­berg-darabot. A gigantikus, nagy Strinb­erg lelke izzik az asszonygyűlölettel, a nem kisebb Shaw de­rülten, humorosan nézi a helyzetet. S mikor a végén elkomolyodik, akkor is a nőnek ad igazat. Shaw azt mondja, a férfi a szabadságát, a függetlenséget védi, mikor menekül a házasságtól, a nő azonban a leendő gyermekei élet­éért harcol, a­mikor férjhez akar menni. Férjhez akar menni ahhoz a férjhez, kitől — ezt öntudatlanul is mindig biztosan sejti — szép, egészséges és okos gyermekei lesznek. Ezért kell Annának Tanner. Mert beszéljen ez a Tanner még tizannyi elmés csacsiságot, végezetül bizonyára ki­tűnő férj és gondos apa lesz belőle. Anna­­ szereti Tannert, de mulat is rajta. Pedig jól tudja, hogy a legokosabb, legelmésebb és legbecsületesebb embe­rek egyike, s nincs hatalom a világon, a­miért le­mondana róla. Tanner csatavesztése biztos. Ő csak kényelméért, tehát egyéni érdekéért harcol, Anna azonban az emberi faj érdekeit képviseli. S mit je­lentenek az egyéni indulatok a közszenved­elmekhez képest? Mindig az az erős, a­ki a nagyobb, az egye­temes célért harcol. Schoppenhauer is mond­ valami ilyesmit a szerelem metafizikájában, mikor a nő és­­­­ a férfi viszonyát fejtegeti. Azonfelül az okos Tanner még elfelejt valamit, azt, hogy nem mindig akarjuk erősen és igazán azt, a­mit csak az eszünkkel aka­runk. Az ész csak úgy ül a trónon, mint az alkot­mányos béklyók közé szorított uralkodó. Míg telje­síti a vágyak, az ösztönök, az ősindulatok kívánsá­gait addig az ész nagy tiszteletben részesül. Felség­nek szólítják, meghajolnak előtte, de próbáljon csak szembeszállni az indulatokkal, a szenvedélyekkel, a vágyakkal, úgy dobják le azonnal a trónusáról, mint a­hogy a lázadó parlamentek a népeket és az­­uralkodókat szokták elkergetni. Minek hencegni azzal, hogy mit akar az értelmünk, sokkal jobb volna, ha folyton arra figyelnénk, hogy mit követelnek a vágyaink, a szenvedélyeink és az ősi ösztönszervi indulataink? Az előadás a jobbak közül való volt. Tanner­ John Odrynak egyik legerősebb alakítása. A­mi ebben a férfiben erő, bátorság, elmésség, saját ma­gán is mulató fensőbbség, az mind ott volt a hang­jában, szeme pillantásában, mozdulataiban. És hogy beszél ez az ember! Három és fél óra hosszat foly­ton beszél­ Ezzel a beszéddel majdnem el tudja fe­ledtetni, hogy tulajdonképpen semmi, de semmi sem­ történik a színpadom Paulay Erzsi szép és előkelői megjelenésű Anna volt. Egyik-másik jelenetben igen jó és biztos­ Horváth az öreg úr szerepéből kitűnő angol figurát csillárt. Külön dicsérettel kell megem­lítenünk Kürti József soffőrjét. Ez a kiválóan tehet­séges és intelligens színész egy pár alakításával a legelsők közé küzdötte fel magát. A mai alakítására igazi benső művészi megelégedéssel tekinthet. A többi szerepben Cs. Aczél Honát, Hegyesi Marit, Fe­h­ért Bartost, Adomist, Kiss Irént kell megemlítenünk. Kiss Ferenc egy amerikai fiatalembert játszott. Ha mi rajtunk állna, ezt a fiatal tehetséges színészt mindig csak magyar darabban léptetnénk fel. Any­­agira­­zs­g-vérig tipikusan magyar, a megjelenése, a lelke, a talentuma, hogy képtelen más nemzetkezi ember illúzióját kelteni. A darabot Hevesi Sándor fordította, igazi nagy írósmű­vészettel adva vissza Shaw stílusát és el­vv­ességeit. A rendezésért Odryi külön elismerés illeti. .­­ ki ’ Dánt élné lengyel Iránra* - ' ‘ kormányzó ur ő Főméltóságát, ki súlyos körül­mények között meg tudta óvni a magyar nemzet legfontosabb érdekeit és a korona tekintélyét. Ki­fejezést ad a párt azon érzett mélységes fájdalmá­nak, hogy nemzetünk kénytelen jelen szerencsétlen­­ helyzetében eltűrni azt, hogy a legközvetetktebb belü­gyét jelentő királykérdésnek szabad megoldá­sában m­iden jogot m­egcsúfoló külső erőszak ez­­időszerűit megakadályozza. Szmrecsányi és az Ébredőit. Szmrecsányi György a­ mai napon levelet írt az Ébredő Magyarok Egyesületének intéző­bizottságá­hoz, s ebben kijelenti, hogy az egyesület elnökségé­ről ez idő szerint semmi esetre sem­ mond le. Ebbéli elhatározását a következőjében okolja meg: Az ÉME 1918. november 6-án azzal a céllal alakult meg, hogy a Károlyi-forradalom, a nép­zeti­anács, a katonat­anácsok és a nemzetközi szociál­demokrata munkástanácsok destruktív rombolásá­val szemben, tisztán nemzeti és keresztény irányzat köré csoportosítva, szervezi az ország népét Célja volt továbbá a végsőig menő harc azok ellen, a­kik az országot elő­re tervezett munkájukkal rombadön­­tötték. Végül célja­ volt, hogy a magyarországi tár­sadalmi és politikai életből kitaszítsa mindazokat, a­kik a forradalom előkészítésében, szervezésében, hadseregünk szétzüllesztésében, a köztársaság ki­kiáltásában és végül a bolosevizmus előkészítésében tényleg résztvettek. Az egyoldalú pártpolitikát ő — mint elnök — mindig távol tartotta az egyesülettől. Mindenkinek meggyőződését tiszteli s azért a múltban nem is tette soha kritika tárgyává azokat az észleleteit, hogy az egyesületben többen az úgynevezett antilegitimista irányhoz tartoznak. Mi­vel azonban a felszólítást követő személyes érintke­zés folyamán és egyebekben is arról kellett meggyő­ződnie, hogy a királykérdésben az egyesület vezető szerveinek többsége az úgynevezett antilegitimista irányzat híve és az egyesületet ezen irány felé szán­dékoznak terelni, mint az EME ezidő szerinti elnö­kének, nemcsak joga, de kötelessége a követke­zőket kijelenteni: — A királykérdésben az EME sem­miféle irány­ban állást nem foglalhat, mert ez nem tartozik fel­adatainak és céljainak körébe és mert az egyoldalú állásfoglalás az egyesület fönnállását veszélyeztetné. Különösen ki kell emelnem és meg kell állapítanom, hogy ha az ÉME az antileg­imista és detronizáló álláspont alapjára helyezkednék, vagy ez irány szolgálatába állana, nemcsak, hogy a legridegebb ellentétbe jutna önmagával és az 1918. novemberi megalakulás céljával, de segédkezet és támogatást nyújtana annak az immár félreismerhetetlen célú akciónak, mely az októberi Károlyi-forradalom té­nyeit és a magyar közéletben most ismét szerepet játszani akaró vezetőit és szereplőit igazolni és legalizálni törekszik. Ez az egyesület végromlását jelentené­. Az egyesület működését a múlt év őszén kormányrendelettel felfüggesztették, a belügyi kor­mánnyal abban egyeztünk meg, hogy addig is, míg az új alapszabályok jóváhagyva nincsenek, a vá­lasztmány által választott intéző­bizottság intézi az egyesület folyóügyeit. Tudomásom szerint az alap­szabályok a legközelebbi napokban terjesztetnek jóváhagyás végett a belügyminiszter elé, az új alap­szabályok értelmében összeülő közgyűlés fog arról határozni, hogy újból megtiszteltetem-e a bizalom­mal vagy sem. Én ez egyedül illetékes fórum meg­nyilatkozását bevárom, s addig kötelességszerüen helyemen maradok. Milyen az uj román közélet? — Őszinte román nyilatkozat. — Bukarest, ápr. 5. ’ Az új román közélet súlyos betegségével gyak­­ran foglalkozott a magyar sajtó, azonban a román sajtó alig-alig emlékezett meg az új állam bajairól, a helyette, inkább magyar fehér terrorral s képzelt magyar összeesküvésekkel izgatta a román közön­séget Legutóbb azonban már akadnak egyesek, a­kik bátran rámutatnak Románia sorvasztó beteg­ségeire, így a bukaresti Adeverul című napilap egyik legutóbi számában Bacalbasa Konstantin ilyeneket ír az új román közéletről: „Közvetetlenül a sok áldozat és gyönyörű győ­zelem után, a­melyek meghozták legfényesebb ál­maink megvalósulását: a közélet sokkal alacso­nyabb színvonalra sülyedt, mint volt a kis Romániá­­ban. Mindenki csakis a saját jólétére gondol. Az összes közhivatalokban lopnak. Naponta lepleznek le nagy rangú tisztviselőket, a­kik milliókat sikkasz­tanak. Íját a parlament milyen? Valóságos szégyent A régi görög szülők gyermekeiket az atéai gyűlé­sekbe vitték értelmi és lelki műveltség szerzése vé­gett, a román szülők azonban meg kell, hogy védjék gyermekeiket a parlamenttel kapcsolatos dögvésszel való érintkezéstől. Politikai körökben vita tárgya, hogy a mai országgyűlés alkotmányozó, avagy közönséges gyűlés-e, pedig az a helyes kér­dés, hogy ez a gyűlés parlamenté, avagy csak bűn­­barlang? — Megdöbbentő az egész parlament, aljassága. Mindennapra esik egy-egy képviselő, a­kit megvesz­tegetés vagy visszaélés miatt jelentenek fel. Minden ülést szitkokkal és sértegetésekkel piszkálnak be. Naponta fenyegetőzések, ütlegelések, verekedések folynak a hivatalos helyiségekben, a folyosókon, sőt az ülésben is. Az erkölcsi züllés ijesztő. A képviselők a dolgok erkölcsös és erkölcstelen oldala közt kü­lönbséget nem tudnak tenni. Sőt azokat a legelemibb

Next