Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)
1921-04-08 / 74. szám
Budapest, 1921. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. EJÖÜ*etéi ára. Egész évra 440 kor., félévre 320 kor., negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egye* szam óra mindenütt a kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. &r© 2 kamtom* Péntek, április 8. Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. A király levele. Budapest, ápr. 7 A király levele, mely a Budapesti Hírlap mai, csütörtöki számának az élén volt olvasható, egy szép, okos, szerény és tapintatos munka, egy kis költői anxózissel azt mondhatnék, egy virágszál, beledobva a tóba s ettől ime viharos hullámzásnak indult a tó. Pártindulás, pártszakadás, a nemzetgyűlés elnapolása s a miniszterelnök jelentkezése a kormányzónál lett a következménye. Pedig ebben a levélben van az a mondat, amelyet már régen vártunk valahonnan, illetékes alakról, s most ime meghallottuk a legilletékesebbről. Ez a mondat így szól: „Az elemi erővel ránkzúdult események folytán megszűnt az 1867-iki kiegyezés és a pragmatika szankciónak a feloszhatatlan és elválaszthatatlan birtoklásra vonatkozó része, és helyreállt Magyarország teljes állami függetlensége, melyet gondosan megőrizni nekem is egyik fő törekvésem.“ Hogy ez így van, ezt mi igen jól tudtuk, ezt tartottuk,és ez állásfoglalásunk egyik sarkalatos tétele. Nem tudtuk azonban eddig, hogy más is így tudja-e. Most ezt is tudjuk s ezzel a helyzetet tisztázottnak látjuk. Most immár azoknak, akik kezébe ez ország sorsának intézése le van téve, csak egy komoly gondjuk lehet: minden a mostanihoz hasonló válságot, zavart és felfordulást távol tartani a fórumtól s lehetetlenné tenni azt, hogy a kiépülés lassú folyamata rögtönzésekkel és válságcsinálással újra meg újra megzavartassék. A közlelkiismeretet hívom ellenőrzésre. Nem azért nevezte el a néplélek a képviselőket honatyáknak, hogy ők legyenek a hon legrakoncátlanabb, legszeszélyesebb gyermekei. Minden család, minden vállalat, minden község féltő gonddal őrködnek azon, hogy akármi fordulat a világon megzavarhassa munkáját, ha oly mentővállalatba fogott, minőnek el kell ismernünk az ország pénzügyi és gazdasági rendbehozását. Mi lesz, teszem azt, Hegedűs Lóránt terveivel és számításaival, nem tudom, de ha közakarattal és férfias elszántsággal belevágtuk ebbe a nagy fába a fejszénket, iszonyú könnyelműség, kiszámíthatatlan léhaság és kétes hazafiság bármi okon vagy ürügyön is, megzavarni a dolgot Mert bele nem menni, rajtunk állott, de belemenni és derekán eltörni, rosszabb, mint el sem kezdeni. Ha a föld megindul, ha az ég szakad, semmi sem fontosabb ma, mint hogy gazdasági életünket rendbehozzuk. Ha ezt nem látják be, akik azért vannak itt, hogy az országon segítsenek, akkor sem ők maguk nem tudják, sem mint többiek igazán nem tudják, hogy voltaképpen miért is vannak itt és miért és meddig akarnak még itt maradni. Az olasz normálul izlése. Milánóból táviratoztak. A Corriere della Sem, jelenti: Az olasz kormány Károly király ügyében nem intézett ultimátumot a magyar kormányhoz, mint azt különböző lapok jelentették. Csupán tudatára adta a magyar kormánynak, hogy a király magyarországi tartózkodásának mielőbbi befejezését óhajtja. Válság a király levele miatt. — A nemzetgyüést Elnapolták. — — Gratz Gusztáv, Nagyatádi Szabó István és Tomcsányi Pál miniszterek lemondása. — Teleki Pál gróf a kormányzónál. — Teleki miniszterelnök ma megint a helyzet magaslatára lendült és a nemzetgyűlést egy császármetszéssel bizonytalan időre szilenciumba rakta. Az elszabadult királyválasztók fülsiketítő lármára készültek. Bércek, völgyek napokon és heteken át az ő szavuktól visszhangzottak volna, egyik nagy jelenetre a másik következett volna kiszámíthatatlan kárára az országnak. Ez ellen tenni kellett valamit és mivel már a kisgazdapárt tegnap esti magatartásából következtetni lehetett a parlamenti művihar kitörésére, üdvös dolognak látszott a felesleges időpazarlásnak és országos csendháboritásnak az elnapolással elébe vágni. A mióta a műgazdák elszaporodtak a kisgazdapártban, azóta ez a párt a magyar politika viharba hangja. Régi imponáló nyugalma elszáll, konzervatizmusa elpárolog és szemlátomást a társadalmi és közjogi radikalizmus felé kezd hajolni. Ez a mis-gazdák munkájának eredménye, a mis-gazdáké, akik tollal szántanak és tőgyet keresnek a bika alatt, de a demagógia oltóanyagát mesteri hozzáértéssel kezelik. Az ő lelkükön szárad, ha a kisgazdapárt megszűnik az a parlamentáris tényező lenni, melyhez a nemzet legszebb reménységeit fűzte. Pedig ezen az úton van a párt, mikor egyik érthetetlen magatartást a másik után foglalja el. Tegnap dühbe gurult a miatt, mert Gratz Gusztáv külügyminiszter azt mondta, hogy „a király, fájdalom, elhagyta azországot”. És követelte Gratz Gusztáv fejét, mint a hisztériás Salome Szent János fejét. Ez a hisztéria nem vall rá a magyar vérre és a magyar népre.. igaz magyar ember sohasem sajnált egy emberséges jó szót se királytól, se koldustól.. De hát Gratz Gusztávval hiába kezdtek ki, ő vele nem lehet kukoricázni, ő már napokkal ezelőtt lemondott, mert nem ő szorult a miniszteri tárcára, hanem az országnak és a miniszteri tárcának volt szüksége ő rá. Csakhogy a kisgazdapárti műgazdáknak szerencséjük van. Megjelent a király bucsu-szózata. Ez nagyszerű préda. Ettőlmég az ezerholdas Gaál Gaszton is megbokrosodott és azzal fenyegetődzött, hogy lemond a trónról, pardon, a mandátumról, ha ezt a manifesztációt vissza nem szívják. A műsgazdák abban látják a sérelmet, hogy először: a nyilatkozat egyáltalán megjelent, másodszor, hogy állítólag nem ismeri el a nemzetgyűlést és harmadszor, hogy a miniszterelnök kivezető soraival közöltetet. E mondvacsinált sérelmek mögött a ron gazdák, illetve a szabad királyválasztók igazi fájdalmai a következők: először, hogy érzésük szerint a királyi manifesztáció megnövelte a király nimbuszát, másodszor, hogy helyreállította a jogfolytonosságot. E jelsza á vak alatt tört ki ma a palotaforradalom, amelynek első áldozata nagyatádi Szabó István, a párt feje volt, mert nem tudott. Vagy talán nem is akart helytállani a viharban és megfutott a felelősség elől, más szóval sietett lemondani a miniszterségről. Az így meglépett minisztérium élén jelent meg ma a miniszterelnök a nemzetgyűlés előtt és kérte az ülések elnapolását A zsúfolt karzat csalódottan oszladozott, a képviselő urak megnyúlt arccal verődtek apró konventikuumokba. Az objektív szemlélődő pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel. Vége a király kérdéssel űzött komédiának! Az elnapolás előreláthatóan jónéhány napig fog tartani. Ez idő alatt sokat fogunk hallani a királyi nyilatkozat történetéről, jelentőségéről és következéseiről. Mi nem is annyira politikai, mint inkább emberi dokumentumot látunk benne. Magyar tisztesség és magyar becsület érzik rajta. Ez többet ér minden közjogi rabhegyezésnél, ámbár a lej jól elolvassa a nyilatkozatot, erős történelmi és nemzeti jogokat lát benne elplántálva. Nem mondjuk, hogy a királydráma egyik-másik jelenetét nem lehetett volna tökéletesebben megcsinálni, mégis örömmel hallottuk egy előkelő idegen diplomata hízelgő szavait a király drámában megnyilatkozott magyar politikai géniuszról. A politikai helyzet pedig az, hogy ami eddig sehogysem sikerült, annak most kell sikerülni, tudniillik meg kell születni az egységes nagy guvernementális pártnak, melyet a nemzetgyűlés forradalmi csapatai nem terrorizálhatnak és amely félelem, pártütés és ingadozás nélkül követi céljait és támogatja a kormányt. Meg is van rá a kilátás. Mert arról szó sincs, hogy a szövetséges pártok egyike vagy másika önállóan vállaljon kormányt Kivált a kisgazdapárt ódzkodik ettől a szerencsétől, mert érzi, hogy beválthatatlan és beváltatlanul maradt ígéreteivel nagy keserűséget támasztott a népben. Ha az egységes kormánypárt nem tud megszületni, akkor nem következtetik más, csak házfeloszlatás. A fordulat — A kisgazdapárt elégedetlensége. — Három miniszter lemondása. — • A király ittlétével kapcsolatos események válságossá tették a kormány helyzetét. A kisgazdapárt, amelyet a király választók állandóan és rendszeresen izgatnak, tegnap módfelett elégedetlenkedett Greiffe Gusztáv külügyminiszter nemzetgyűlési beszéde miatt , nem tudván, hogy Gratz már korábban lemondott, követelte a külügyminiszter lemondását. Ma ■ reggelre kelve azután tetézte a szabadkirályválasztók izgalmát a királyi nyilatkozatnak!— Teleki miniszterelnök bevezető soraival való megjelenése". A kisgazdapárt már ezek után a miniszterelnök fejét is követelte s hogy kellő nyomatékot adjon ennek a követelésnek, rászorította a két kisgazdapárti minisztert, nagyatádi Szabót és Tomcsányit, hogy adják be lemondásukat. Ez a mai délelőtt folyamán meg is történt. Amikor ma a nemzetgyűlés ülésére összegyűltek a képviselők a Házban, természetesen másról sem volt szó, mint erről a válságos fordulatról. A kisgazdapárt köréből azt híresztelték, hogy a pártvezér, nagyatádi Szabó nem tudott a királyi proklamáció megjelenéséről. Ezt a híresztelést maga nagyatádi Szabó is megcáfolta. Tudott a proklamációról s nyilvánosságra hozatalához hozzá is járult. Ma csak azt kifogásolta, hogy a miniszterelnök maga adta ki kisérő megegyzésekkel. Mert egy darabig úgy volt, hogy Andrássy Gyula gróf látja el kisérő szavakkal a király nyilatkozatát De Teleki gróf — igen helyesen — kötelességének tartotta, hogy a mire nézve ígéretet tett a királynak, azt férfiasan és nyíltan maga váltsa is be. • A kisgazdapárt s körülötte a kapulos uszítók ma igen paprikás kedvükben jelentek meg a Házban s önérzetük is fokozódott, miután az Ébredő Magyarok egy része is hozzájuk csatlakozott. Heves ülésre volt kilátás, éles összeütközésre a most már két ellenséges táborra oszlott eddig úgynevezett testvérpártok között. Ezt valamiképp okosan meg kellett előzni. A helyzet az volt, hogy a kormány szolidaritása felbomlott s három miniszter: Gratz, nagyatádi Szabó és Tomcsányi lemondott. Tehát három rendiben miniszterválság keletkezett. A csonka kormánnyal és a felborult pártközi helyzettel nem lehetett kiáltani a fenyegető zaj, csetepaté és indulat, kitörések elé. Ily körülmények között a miniszter