Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

Budapest, 1921. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. EJÖÜ*eté­i ára. Egész évra 440 kor., félévre 320 kor., negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egye* szam óra mindenütt a kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. &r© 2 kamtom* Péntek, április 8. Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. A király levele. Budapest, ápr. 7­ A király levele, mely a Budapesti Hírlap mai, csütörtöki számának az élén volt olvas­ható, egy szép, okos, szerény és tapintatos munka, egy kis költői anxózissel azt mondhat­nék, egy virágszál, beledobva a tóba s ettől ime viharos hullámzásnak indult a tó. Pártindulás, pártszakadás, a nemzetgyűlés elnapolása s a mi­niszterelnök jelentkezése a kormányzónál lett a következménye. Pedig ebben a levélben van az a mondat, a­melyet már régen vártunk valahonnan, illeté­kes alakról, s most ime meghallottuk a legilleté­­kesebbről. Ez a mondat így szól: „Az elemi erő­vel ránkzúdult események folytán megszűnt az 1867-iki kiegyezés és a pragmatika szankciónak a feloszhatatlan és elv­álasz­th­atatlan birtoklásra vonatkozó része, és helyreállt Magyarország tel­jes állami függetlensége, melyet gondosan meg­őrizni nekem is egyik fő törekvésem­.“ Hogy ez így van, ezt mi igen jól tudtuk, ezt tartottuk,és ez állásfoglalásunk egyik sarka­latos tétele. Nem tudtuk azonban eddig, hogy más is így tudja-e. Most ezt is tudjuk s ezzel a helyzetet tisztázottnak­ látjuk. Most immár azoknak, a­kik kezébe ez or­szág sorsának intézése le van­ téve, csak egy ko­moly gondjuk lehet: minden a mostanihoz ha­sonló válságot, zavart és felfordulást távol tar­tani a fórumtól s lehetetlenné tenni azt, hogy a kiépülés lassú folyamata­ rögtönzésekkel és­ vál­­­ságcsinálással újra meg újra megzavartassék. A közlelkiismeretet hívom ellenőrzésre. Nem azért nevezte el a nép­lélek a képviselőket honatyák­nak, hogy ők legyenek a hon legrakoncátlanabb, legszeszélyesebb gyermekei. Minden család, min­den vállalat, minden község féltő gonddal őrköd­nek azon, hogy akármi fordulat a világon meg­zavarhassa munkáját, ha oly mentővállalatba fogott, minőnek el kell ismernünk az ország pénzügyi és gazdasági rendbehozását. Mi lesz, te­szem azt, Hegedűs Lóránt terveivel és számítá­saival, nem tudom, de ha közakarattal és férfias elszántsággal belevágtuk ebbe a nagy fába a fej­szénket, iszonyú könnyelműség, kiszámíthatat­lan léhaság és kétes hazafiság bármi okon vagy ürügyön is, megzavarni a dolgot Mert bele nem menni, rajtunk állott, de belemenni és derekán eltörni, rosszabb, mint el sem kezdeni. Ha a föld megindul, ha az ég szakad, semmi sem fonto­sabb ma, mint hogy gazdasági életünket rendbe­hozzuk. Ha ezt nem látják be, a­kik azért van­nak itt, hogy az országon segítsenek, akkor sem ők maguk nem tudják, sem mint többiek igazán nem tudják, hogy voltaképpen miért is vannak itt és miért és meddig akarnak még itt maradni. Az olasz normálul izlése. Milánóból táviratoztak. A Corriere della Sem, jelenti: Az olasz kormány Károly király ügyében nem intézett ultimátumot a magyar kormányhoz, mint azt különböző lapok jelentették. Csupán tuda­tára adta a magyar kormánynak, hogy a király ma­gyarországi tartózkodásának mielőbbi befejezését óhajtja. Válság a király levele miatt. — A nemzetgyüést Elnapolták. — — Gratz Gusztáv, Nagyatádi Szabó István és Tomcsányi Pál miniszterek lemondása. — Teleki Pál gróf a kormányzónál. — Teleki miniszterelnök ma megint a hely­­zet magaslatára lendült és a nemzetgyűlést egy császármetszéssel bizonytalan időre szilenciumba rakta. Az elszabadult királyválasztók fülsiketítő lármára készültek. Bércek, völgyek napokon és heteken át az ő szav­uktól visszhangzottak volna, egyik nagy jelenetre a másik következett volna kiszámíthatatlan kárára az országnak. Ez ellen tenni kellett valamit és mivel már a kisgazdapárt tegnap esti magatartásából következtetni lehetett a parlamenti mű­vihar kitörésére, üdvös dolog­nak látszott a felesleges időpazarlásnak és orszá­gos csendháboritásnak az elnapolással elébe vágni. A mióta a mű­gazdák elszaporodtak a kis­gazdapártban, azóta ez a párt a magyar politika viharba hangja. Régi imponáló nyugalma elszáll, konzervatizmusa elpárolog és szemlátomást a társadalmi és közjogi radikalizmus felé kezd ha­jolni. Ez a mis-gazdák munkájának eredménye, a mis-gazdáké, a­kik tollal szántanak és tőgyet keresnek a bika alatt, de a demagógia oltóanya­gát mesteri hozzáér­téssel kezelik. Az ő lelkükön szárad, ha a kisgazdapárt megszűnik az a parla­­mentáris tényező len­ni, melyhez a nemzet leg­szebb reménységeit fűzte. Pedig ezen az úton van a párt, mikor egyik érthetetlen magatartást a másik után foglalja el. Tegnap dühbe gurult a miatt, mert Gratz Gusz­táv külügyminiszter azt mondta, hogy „a király, fájdalom, elhagyta az­­országot”. És követelte Gratz Gusztáv fejét, mint a hisztériás Salome Szent János fejét. Ez a hisztéria nem vall rá a magyar vérre és a magyar népre.. igaz magyar ember sohasem sajnált egy emberséges jó szót se királytól, se koldustól.. De hát Gratz Gusztávval hiába kezdtek k­i, ő vele nem lehet kukoricázni, ő már napokkal ezelőtt lemondott, mert nem ő szorult a miniszteri tárcára, hanem az országnak és a miniszteri tárcának volt szüksége ő rá. Csakhogy a kisgazdapárti mű­gazdáknak szerencséjük van. Megjelent a király bucsu-szó­­zata. Ez nagyszerű préda. Ettől­­még az ezerhol­das Gaál Gaszton is megbokrosodott és azzal fe­­nyegető­dzött, hogy lemond a trónról, pardon, a mandátumról, ha ezt a manifesztációt vissza nem szívják. A műs­gazdák abban látják a sérelmet, hogy először: a nyilatkozat egyáltalán megjelent, másodszor, hogy állítólag nem ismeri el a nem­zetgyűlést és harmadszor, hogy a miniszterelnök kivezető soraival közöltetet. E mondvacsinált sérelmek mögött a ron­ gazdák, illetve a szabad királyválasztók igazi fájdalmai a következők: először, hogy érzésük szerint a királyi manifesz­táció megnövelte a király nimbuszát, másodszor, hogy helyreállította a jogfolytonosságot. E jelsza á vak alatt tört ki ma a palotaforradalom, a­mely­nek első áldozata nagyatádi Szabó István, a párt feje volt, mert nem tudott. Vagy talán nem is akart helytállani a viharban és megfutott a fele­lősség elől, más szóval sietett lemondani a mi­niszterségről. Az így meglépett minisztérium élén jelent meg ma a miniszterelnök a nemzetgyűlés előtt és kérte az ülések elnapolását A zsúfolt karzat csa­lódottan oszladozott, a képviselő urak megnyúlt arccal verődtek apró kon­ven­tik­u­­­u­mokba. Az objektív szemlélődő pedig megkönnyebbülten só­hajtott fel. Vége a király kérdéssel űzött komé­diának! Az elnapolás előreláthatóan jónéhány na­pig fog tartani. Ez idő alatt sokat fogunk hal­lani a királyi nyilatkozat történetéről, jelentő­ségéről és következéseiről. Mi nem is annyira politikai, mint inkább emberi dokumentumot látunk benne. Magyar tisztesség és magyar be­csület érzik rajta. Ez többet ér minden közjogi rabhegyezésnél, ámbár a lej jól elolvassa a nyi­latkozatot, erős történelmi és nemzeti jogokat lát benne elplántálva. Nem mondjuk, hogy a királydráma egyik-másik jelenetét nem lehetett volna tökéletesebben megcsinálni, mégis öröm­mel hallottuk egy előkelő idegen diplomata hízelgő szavait a király drámában megnyilatko­zott magyar politikai géniuszról. A politikai helyzet pedig az, hogy a­mi eddig sehogysem sikerült, annak most kell sike­rülni, tudniillik meg kell születni az egységes nagy guvernementális pártnak, melyet a nemzet­­gyűlés forradalmi csapatai nem terrorizálhatnak és a­mely félelem, pártütés és ingadozás nélkül követi céljait és támogatja a kormányt. Meg is van rá a kilátás. Mert arról szó sincs, hogy­ a szövetséges pártok egyike vagy másika önállóan vállaljon kormányt Kivált a kisgazdapárt ódz­kodik ettől a szerencsétől, mert érzi, hogy be­válthatatlan és beváltatlanul maradt ígéreteivel nagy keserűséget támasztott a népben. Ha az egy­­séges kormánypárt nem tud megszületni, akkor nem következtetik más, csak házfeloszlatás. A fordulat — A kisgazdapárt elégedetlensége. — Három miniszter lemondása. —­ ­ • A király ittlétével kapcsolatos események vál­ságossá tették a kormány helyzetét. A kisgazdapárt, a­melyet­ a király választók­ állandóan és rendszere­sen izgatnak, tegnap módfelett elégedetlenkedett Greiffe Gusztáv külügyminiszter­ nemzetgyűlési be­széde miatt , nem tudván, hogy Gratz már koráb­ban lemondott, követelte a külügyminiszter lem­on­­dását. Ma ■ reggelre kelve azután­ tetézte a szabad­­királyválas­ztók izgalmát a királyi nyilatkozatnak!­­— Teleki miniszterelnök bevezető soraival való megjelenése". A kisgazdapárt már ezek után a mi­­niszterelnök fejét is követelte s hogy kellő nyoma­­tékot adjon ennek a követelésnek, rászorította a két kisgazdapárti minisztert, nagyatádi Szabót és Tom­­csányit, hogy adják be lemondásukat. Ez a mai délelőtt folyamán meg is történt. A­mikor ma a nemzetgyűlés ülésére összegyűl­tek a képviselők a Házban, természetesen másról sem volt szó, mint erről a válságos fordulatról. A kisgazdapárt köréből azt híresztelték, hogy a párt­vezér, nagyatádi Szabó nem tudott a királyi prokla­máció megjelenéséről. Ezt a híresztelést maga nagyatádi Szabó is megcáfolta. Tudott a proklamá­­cióról s nyilvánosságra hozatalához hozzá is járult. Ma csak azt kifogásolta, hogy a miniszterelnök maga adta ki kisérő meg­egyzésekkel. Mert egy da­rabig úgy volt, hogy Andrássy Gyula gróf látja el kisérő szavakkal a király nyilatkozatát De Teleki gróf — igen helyesen — kötelességének tartotta, hogy a mire nézve ígéretet tett a királynak, azt férfiasan és nyíltan maga váltsa is be. • A kisgazdapárt s körülötte a kapulos uszítók ma igen paprikás kedvükben jelentek meg a Ház­ban s önérzetük is fokozódott, miután az Ébredő Magyarok egy része is hozzájuk csatlakozott. Heves ülésre volt kilátás, éles összeütközésre a most már két ellenséges táborra oszlott eddig úgynevezett testvérpártok között. Ezt valamiképp okosan meg kellett előzni. A helyzet az volt, hogy a kormány szolidari­tása felbomlott s három miniszter: Gratz, nagyatádi Szabó­ és Tomcsányi lemondott. Tehát három rendi­ben miniszterválság keletkezett. A csonka kor­mánnyal és a felborult pártközi helyzettel nem le­hetett kiáltani a fenyegető zaj, csetepaté és indulat, kitörések elé. Ily körülmények között a miniszter­

Next