Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)
1921-05-07 / 98. szám
2 USDAPESTI mm? 98. sz.) 1921 május 7. sát A kormány iránt bizalommal nem viseltetik és a költségvetést nem fogadja el. Apponyi Albert gróf beszéde. Általános figyelemközbeni emelkedik szólásra .Apponyi Albert gróf. Eleve kijelenti, hogy politikai önállóságának teljes fenntartásával támogatja a kormányt, mert összeállításánál s programjánál fogva haladást lát a konszolidáció felé. Kifogásai vannak, ezeket később előadja. Bízik Hegedűs Lórántban, hogy munkája, melyet a nemzet eléggé nem méltányolható áldozatkészsége támogat, sikeres lesz. Az angol felsőházban tegnap történt eseményekről óhajt beszélni. Az angol felsőház ülésén ismét felszólaltak ismert barátaink, Newton és Brice a rettenetes békefeltételek ellen. Az angol külügyminiszter feleletében kifejezést adott magyar szimpátiájának s ismét kijelentk, hogy a jóvátételi bizottság bizonnyal jóakarattal fogja a magyar kérdést elintézni. Hozzáteszi, hogy Magyarország bűnös a háborúért Apponyi nem akar innen vitázni az angol külügyminiszterrel arról, hogy nem a középponti hatalmak voltak okozói a háborúnak. Nem volna célja a polémiának, mert hiszen mindig a győzőnek van igaza. De ha ez a béke bűnhődés, akkor nekünk kellene a legbünösebbeknek lenni, mert minket büntettek legkíméletlenebbül. Hogy azonban Twin mi vagyunk a legbünösebbek, az azóta kiderült, mert hiszen az akkori magyar miniszterelnök ellenezte a háborút. (Helyeslés minden oldalon.) Legyenek bírák az elnyomottak. Az angol parlamentiben is hallatszott az a vád, hogy a nemzetiségekkel mi igazságtalanul bántunk. Erről lehetne évszázadokig vitatkozni, de van egy tény, mely öt perc alatt megcáfol mindent, ez az, hogy mi követeltük a népszavazást és ezzel azokat, akiket állítólag elnyomtunk, bizánkul választottuk. Az ő ítéletükbe előre megnyugodtunk és akik nem adták ezt meg, azok a mi ellenfeleink. (Zajos taps.) A határkérdés tekintetében egymillió nyolcszáznyolcvanezer magyar, akiket odaítéltek a szomszédoknak, kompakt területen együttesen lakik, tehát geográfiai szükségszerűségről nem beszélhet senki, a határok ilyetén eltolásánál, de itt egyenesen kultúrérdekek megsemmisítéséről van szó. (Zajos taps.) Mert Nagyvárad, Kassa, Arad, Szakmái, Pozsony, mind magyar kultúrgócpontok. Ami Jugoszlávia határait illeti, az angol államtitkár azt mondja, hogy ez a határmegállapítás megfelel az etnográfiai viszonyoknak,hogy azok a területek csatoltattak Jugoszláviához, ahol túlnyomó számban él a szlávság. Hát nézzük meg ezt a kérdést. A szóbanforgó területen összesen 380.000 szerb és 90.000 horvát él, tehát összesen 470.000 szláv. Ezzel szemben 450.000 magyar él ott, tehát körülbelül ugyanannyi magyar, mint horvát és szerb együttvéve. De menjünk tovább. A lakosok között 304.000 német, 77.000 román, 46.000 tót és 21.000 rutén él. Tekintetbe kell venni a bunyevácokat és vendeket is, akik a legélesebben tiltakoznak mintegy 130.000-ren az elszólítás ellen. Ilyen körülmények között egyáltalán nem lehet arról beszélni, hogy ott túlnyomó a szitávság. Az angol parlamenti vitában az egyik képviselő, aki legkevesebb rokonszenven nyilatkozott rólunk, mikor arról volt szó, hogy Romániában a kisebbség jogaival szemben atrocitásokat követnek el, azzal védte meg a románokat, hogy nem lehet ezen csodálkozni, mert a román nép nem áll az intelligencia akkora fokán, hogy megfelelő módon tudná a közigazgatást intézni. Hát ez tény. Az illető államok nem tehetnek róla, de kétségtelen, hogy a históriai fejlődés során nem emelkedtek a kultúrának arra a fokára és nem rendelkeznek azzal az értelmi emberanyaggal, amely szükséges egy európai kulturközigazgatás megteremtésére. (Általános éljenzés és helyeslés.) A Magyarország feldarabolásából eredő közgazdasági hátrányokat a békeszerződés támadói és védelmezői egyaránt elismerték. Magyarország régi határaival olyan közgazdasági egység volt, amelyhez hasonlóan tökéletes egység Európában sohasem volt. Most megszakították ezt az egységet. Most azzal a gondolattal foglalkoznak, hogyan lehetne ezt a gazdasági egységet újból feltámasztani. Erre is megfelelt a vitában egy angol képviselő, aki kifejtette, hogy abszurd gondolat a gazdasági egység, amikor így vannak megállapítva a határok. Valóban nehéz erre a szétdarabolásra mást mondani, mint hogy az antant meg akarta játszmázni szövetségeseit, a területet nyert államok pedig a kora ifjúság étvágyával ettek, ami a következő napokon mutatkozó gyomorfájásra vezetett. K ÁLtalános helyeslés és taps.) A Millerand-féle kisérő iratról megállapítja, hogy ez nem holmi apró-cseprő határkiigazításra vonatkozó kijelentéseket tartalmaz, hanem ez a békeszerződés revízióját tartalmazza. Ez az okmány, amely szintén a legfőbb tanácstól ered, a tekintetben is jelentős, hogy Magyarországra nézve bizonyos ígéreteket tartalmaz. Megtörténhetik, — ámbár nem szabad feltételezni — hogy az ígéretüket nem váltják be, de azt meg kel állapítani, hogy az ígéret meglétetett, azt letagadni nem lehet s ha nem teljesítenék, az az ígéret megszegése volna. (Taps és éljenzés a Ház minden oldalán.). A belső politika. Apponyi áttér a belpolitikai kérdésre. Teljesen honorálja, hogy új poliitikát kell csinálni, s hogy a politikát ott, ahol Tisza István elhagyta, folytatná nem szabad. Helyesli, hogy az új politikát össze kell kapcsolni a múlttal, a nemzeti tradícióval. Egyetértek a miniszterelnök ama kijelentésével is, hogy legyen vége a forradalmi szellemnek, de ugyanakkor hozzáteszi: véget kell vetni az ellenforradalmi szellemnek is. Erre az ellenforradalmi szellemre csak addig volt szükség, amíg a nemzetet fenyegető veszedelmet kellett elhárítani. Később csak a forradalmi szellem újra való feléledésére alkalmas. Ezért a jogrendet az egész vonalon teljesen helyre kell állítani és őszintén meg kell kezdeni a küzdelmet azok ellen az elemek ellen, amelyek közigazgatásunkat rontják, meg kell kezdeni a küzdelmet közigazgatásunk fattyúhajtásainak kíméletlen letörésére. (Taps.) A jogegyenlőség alkotmányunknak egy olyan pillérre, amelyhez hozzányúlni nem szabad, amelyet megbontani nem lehet. Ennek a kérdésnek nem i is a zsidókérdés, hanem az a nyitja, hogy a keresztény társadalmat kell belevinni a gazdasági életbe. Helyesli a királykérdés teljes kikapcsolását, s mert nekünk produktív és rekonstruktív munkát kell végezni és semmiféle nem aktuális, most úgy sem megoldható kérdést nem szabad előtérbe hoznunk. A munkáskérdés. Teljesen egyetértek — úgymond — a miniszterelnök úrnak a munkássággal szemben elfoglalt álláspontjával, amelyet ő beszédében is kifejezésre juttatott és amelyet a népjóléti miniszter úr egy intézkedésével meg is valósít, amely szerint a munkásbiztosítási kérdést új alapon kívánja megoldani. Sokan mostani részünket a mohácsi vésszel hozzák kapcsolatba és azzal hasonlítják össze. Hát vannak is bizonyos analógiák. Az egyik analógia az, hogy a mohácsi vészt is megelőzte egy forradalom, az akkor egyetlen képzelhető munkásmozgalom, az elnyomott jobbágyságnak a lázadása, őseink azt a nagy hibát követték el akkor, hogy a jobbágyság lázadásáért, az ellentétekért az egész osztályt büntették meg. Ha a munkásság vezetői eltávolodtak tőlünk, ne essünk mi most ugyanabba a hibába, amelybe estek őseink és ne akarjunk az egész munkásságon, a munkásságnak egyes pártjain a vezetők hibáit megbosszulni. Egy hang: És a nemzetköziség? Apponyi Albert gróf : Bocsánatot kérek, ezzel is számolni kell. A nemzetköziség az egy világorganizmus, amelybe bee van kapcsolva a magyar munkásságnak egy része is. Ezen mi változtatni nem tudunk. Nemcsak a munkásság között van internacionális kapcsolat, van más internacionális kapcsolat is. Vegyük például a katolikus egyházat, amely szintén internacionális kapcsolat és amely egyáltalán nem áll ellentétben a nemzeti eszmével. Nem bűn az, ha a munkásság ápolja külföldi összeköttetéseit, ez nem megtagadása a nemzeti érzésnek. Annál nagyobb lesz a nemzeti érzés, minél jobban érzi a munkásság azt, hogy itt a hazában boldogulni tud, minél jobban fogja ezt érezni, annál nagyobb lesz a szolidaritása a nemzeti érzéssel. Látjuk például, hogy sem a francia munkásság, sem a német munkásság nemzetközisége egyáltalán nem áll ellentétben az ő nemzeti érzésével. Ugyanúgy mint Németországban és Franciaországban, ugyanúgy kell nekünk is a szeretetet és megértést ápolnunk. (Helyeslés.) Birtokreform, ipar és kereskedelem A magyar kisbirtokos, általában a föksmivesnép nemcsak többsége, hanem gerince az országnak. .. mezőgazdasági érdek tehát első helyen áll. Én is sürgetem a földbirtokreform végrehajtását. (Zajos taps a kisgazdapárt soraiban.) Minden társadalmi tényezőnekfigyelmébe ajánlom, de különösen a nagybirtokosok figyelmét hívom fel arra, hogy saját érdekük ellen vétenek, ha nem nyújtanak a föl- birtokreform végrehajtásához segédkezet. (Zajos taps.) Tudok számos olyan nagybirtokost az országban, akik saját akaratukból még túl is mentek a törvényszabta határokon. (Felkiátások: Sajnos, kevesen vannak!) Arra kell törekednünk, hogy a többtermelés ne csak jelszó legyen, hanem ezt szem előtt tartva kell irányítanunk egész gazdasági politikánkat. De nem szabad abban a hiedelemben élnünk, hogy tisztán, mezőgazdasági állam lehetünk, mert így nem tudnánk megélni. Csonka-Magyarországnak vitális érdeke az ipar és kereskedelem. A kormány találjon módszert arra, hogy a nyersterményeket feldolgozó ipar fejlesztessék, mert ez feltétlenül szükséges közgazdasági világpozíciónk megszerzésére. És most a kereskedelem. Itt élünk Budapesten és ha a nemzetgyűlés palotájábólkitekintünk, látjuk a Dunát. Csak egy kis gondolkozással is rájöhetünk, hogy ez az az alap, amely arra kínálkozik, hogy Budapest legyen Keleteurópa gazdasági gócpontja. Budapest áll a végső hely Kelet felé, a A destrukcióról. A miniszterelnök úr elismeri a demokrácia jogosultságát, de hozzáteszi, hogy abban az értelmiségnek vezető szerepet kell biztosítani. Ezt én tökéletesen aláírom. Valóban nincs nagyobb veszedelem, mintha az értelmetlenség vezet. De azt kérdezem a miniszterelnök úrtól, hogyan akarja ő ezt kérni. Mesterséges eszközökkel, intézményekkel akarja biztosítani az intelligencia vezető szerepét? Különösen a választói törvényt értem, hiszen elképzelhető a választói jognak olyan megállapítása, amely a tömegeket kizárja. Hogy csak azok maradnak, akik az intelligencia általános fokával rendelkeznek. De várjon lehet-e egy ilyen választójogról komolyan beszélni most. El tudom képzelni, hogy a választójog bizonyos propozícióhoz, értelmiséghez köttetik, de én nagyon szeretném inkább, ha más módon oldódnék meg az értelmiség vezetésének a kérdése. Sokat beszélnek destrukcióról és demagógiáról és bizony igen sokszor furcsa értelemben. Szerintem destrukció az állam és társadalom intézményeinek erőszakos úton való fölforgatására való törekvés, vagy az arra vonatkozó fölhívás, vagy egy olyan gyűlölködő kritika, amely idevezet. A demagógia pedig teljesíthetetlen célokkal való népbolondítás, vagy pedig izgatás ebben az értelemben. A demagógiát a tudatlanság, az erkölcsi züllés, vagy a nyomor teremti meg. Sajnos, az erkölcsi erők megfogyatkozásának tekintetében igen súlyos helyzetben vagyunk, nemcsak mi, hanem egész Európa. A hoszszú háború alatt az erkölcsök meglazultak, megingatta a tömegekben azt a bizalmat, amellyel az úrntelligencia iránt azelőtt viseltetett. Ez egy oly megállapítás, amely lehet, hogy kellemetlen, de mivel én a bajok orvoslásának útját keresem, nem palástolhatom el. Én a bajok orvoslásának útját nem abban látom, amiben a cenzúra, hogy elhallgatjuk a bajokat, hanem abban, hogy azzal szembenézünk. Ennek folytán én a demagógia elleni küzdelemnek sikerét csak akkor látom, ha eltávolítjuk az útiból azokat az okokat, amelyek a sikert veszélyeztetik. A tudatlanság ellen nemcsak, az iskolával, hanem szociális munkával igyekezzünk kevésbé művelt polgártársainkat fövilágosítani. Az erkölcsi érzés meglanulása ellen kell küzdeni vallási alapon, krisztusi alapon, a kereszténység nagy erkölcsi tanainak érvényesülése által, de viszont a keresztény irányzat képviselőinek maguknak sohasem szabad a krisztusi erkölcsi alappal ellentétbe jutniok. Ez a legelső föltétel. Végül egy olyan szociális politikával, amely ha nem is elégít ki mindenkit, de kiveszi a tömegek lelkéből azt a hitet, hogy a vezető társadalmi körök meren törődnek azzal, hogy a milliók miből élnek. A tényeknek megfelelő gazdasági reális politikát kell folytatni. Rossz módszer a destrukció ellen az internálási tábor. Ezzel az egész intézménnyel nem tud egyetérteni. Annak lehetett jogosultsága a kommün levezetését közvetetlenül követő időkben, de ma abszolúte semmi jogosultsága nincs. Hiszen azokat, akiket a bíróság fölmentett, most adminisztratív intézményekkel fosztják meg a szabadságuktól. Milyen abszurdum az, hogy a bíróilág elítélt azzal az előnynyel bírjon a bíróilag fölmentett fölött, hogy míg a bíróilag elitélt tudja, hogy meddig fog fogsága tartani, addig a fölmentett ezt nem tudja. Ebbe belenyugodni nem lehet. A mellett a bíró nem mondhat ki még tizennégynapi fogságot sem a nélkül, hogy egész eljárása a nyilvánosság ellenőrzése mellett nefolyjon le, itt titkosan zárnak el embereket, mint a régi Oroszországban. Rakovszky István: Úgy van! (Tapsol.) Vázsonyi Vilmos: Szibéria Magyarországov. Apponyi Albert gróf: Ez lehetetlen állapot. Vágjuk ki ezt a fekélyt a nemzet testéből. Múlt és Jövő. Apponyi azután reflektál a miniszterelnökinek a politikai pártokra vonatkozó megjegyzésére. Abban is egyetértek — úgymond — a miniszterelnök úrral, hogy a régi, háború, előtti pártok föntartásának semmi értelme sincs, de viszont még kevesebb értelme van a háború előtti pártszenvedélyek folytonos ébre tartásának. Rám nézve az a vízözön. A ma Magyarországot érte, az a háború, a két fokahol nyugati szellemű kormányzás, közigazgatás és kereskedelem van. Budapestnek van kifogástalan kereskedelme, kitűnő szervezettsége, Budapest predesztinálva van arra, hogy gócpontja legyen Kelet-Európa kereskedelmének. Sőt az alsó Duna mélyítésével elérhető az, hogy a kisebb tengeri hajók járhatnak a Dunán, tehát az a hely, ahol a hajóról az áru a vasútra megy át. Budapest Kelet-Európa közgazdasági metropolisává lehet. Csak a mi hibánk, ha nem lesz azzá. Bécs óriási erőfeszítéssel dolgozik a pozíció megszerzésére. A csehek is óriási erőfeszítésül azon vannak, hogy Pozsonyból csináljonak kereskedelmi gócpontok Bécsnek megvan az az előnye, hogy előbb jutott békéhez, meg hogy a mi kereskedelmünk nagy része is bizonyos itteni események következtében lassankint Bécsbe ment át. Ha ezt a hibát nem reparáljuk, elveszítjük azt a pozíciót, a magre pedig a természet predesztinál bennünket.