Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)
1921-05-08 / 99. szám
1921 május 8.Budapesti Hírlap (99. sz.).. *1_ mmm német kancsílárjelült. — A német birtok és az antant ultimátuma. — Németországot az antant ultimátuma olyan válságba döntötte, a melyben eligazodni és a melyből kilábalni csak a mindennapi méretet sokszorosan fölülmúló fegyelmezettséggel, hazafias belátással és áldozatkészséggel lehe, ha egyáltalán lehet. A német nemzeti párt, a német néppárt és a demokraták az ultimátum elfogadásáról mit sem akarnak tudni. A szociáldemokraták próbaszavazást rendeztek, amelynek majdnem egyhangú nem lett az eredménye. A centrum befolyásos köreiben az antant követeléseinek elfogadását, javasolják. Amerikai elfogadta a szövetségesek meghívását és ezentúl képviselteti magát nemcsak a jóvátételi bizottságban, hanem a legfelsőbb tanácsban is. Meg is nevezte már képviselőit, akik azonban csak korlátozott hatáskörrel vannak felruházva, mert semmiféle eljárásban önállóan nem köthetik le országukat. Amerika ezzel nem nyúl vissza Wason politikájához, ott van ugyan a szövetségesek között, de egészen különleges, független helyzetben. A német kormányválság dolgában ma fordulat állott be, amennyiben a birodalmi elnök bizalma Mayer párisi követ felé fordult. Erről az eseményről éjjel érkezett táviratunk a következőket jelent: Bécsből jelenti tudósítónk telefonon: Berlinből jelentik: A német birodalom elnöke ma magához kérette Mayer dr. párisi nagykövetet és megbízta a kormány megalakításával. Mayer elhatározását még függőben hagyta és a nap folyamán tanácskitozott a pártok vezetőivel. Ezektől a bizalmas megbeszélésektől függ, várjon Mayer vállalja-e a miniszterelnökséget, vagy sem. Francia csapatok a Pfalzban. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. Kaiserslauternból jelentik Münchenen keresztül, hogy a francia csapatok megszállották a Pfalz összes sztratégiai vasúti gócpontjait. A csapatok újonan fölruházva és fegyveresen vonulnak keresztül a Pfalzon a rajnai tartományok felé. ___________________________________________________________ Intelem a megszállott területen n magyarságához. — A Csonka Magyarországba való beözönlés ellenőrzése. — Azok, a kik a megszállott területeken az ottani magyarság erőviszonyait és sorsát figyelemmel kísérik, növekvő aggodalommal látják, hogy a megszálló hatalom által erőszakosan kiutasított magyar tisztviselők után most már más magyar kategóriák is — éspedig sajnos önként — hagyják el lakóhelyüket s költöznek át Csonka-Magyarországba. A magyar tisztviselők, akiket a megszálló hatalom hajlandó lett volna állásukban meghagyni, önként mondanak le állásukról és kérik kiutasításukat, nem gondolva meg, hogy az úgyis nehéz viszonyokkal küzdő Csonka-Magyarországon aligha találhatnak az eddiginél jobb megélhetést. De az ilyen tisztviselőkön kívül odahagyja helyét fokozatosan növekvő számura a magyar birtokos, kereskedő, kisiparos és munkás, önként elhagyott őrhelyek, üresen álló magyar udvarházak, elárvult műhelyek, boltok, a magyar munka, iparkodás és kulturális felsőbbség eddigi hirdetői szomorú perspektívát nyújtanak a megszállott területek magyarságának sorsára. A magyarság vezetőinek úgy a megszállott területeken, mint itt, minden erejükkel, ha kell erősebb rendszabályok alkalmazásával is e folyamat elharapózását és végzetessé válását meg kell akadályoznak. Nemcsak a Csonka-Magyarország megnyíló elhelyezkedési lehetőségek mindinkább csökkenő számáról, a városi centrumokban folyton nehezedő lakás- és élelmezési viszonyokról van itt szó, nemcsak arról, hogy az elkeseredett elemek felgyülemlése nem engedi megnyugvásra jutni az ország társadalmi és politikai életét, hanem elsősorban arról, hogy a magyarságnak azokon a területeken, ahol eddig évszázadokon át pótolhatatlan szerepet töltött be, minden átmeneti nélkülözés elviselésével meg kell maradnia. A kormánynak minden lehetséges módot fel kell használnia arra, hogy a magyarság kiözönlésének véget vessen. Már az előző kormány átlátta az ilyen intézkedések szükségességét és azzal, hogy a határbelépő állomásokon a beköltözőket ellenőrzés alá vette s csupán azokat engedte be, akiknél az áttelepülést feltétlenül megindokoltnak találja, a rendelkezésére álló eszközökkel gátat kívánt vetni a beköltözködés elhatalmasodó árjának. Bármily nehéz helyzetek alakuljanak is ki abból, hogy a beköltözőket ellenőrző bizottság az arra elegendő indítóokkal nem bíró kitelepülőt a határállomáson nem engedi tovább, az ebből folyó nehézségeket annak, a ki azt könnyelműen maga idézte fel, el kell viselnie s az intézkedés súlyának meg kell érződnie a megszállott területeken mindazok elhatározásá-ban, akik az a település szándékával foglalkoznak. Pénzügyi viszonyaink szerencsés alakulása mihamarabb kiegyenlíti azt a valutáris különbözetet is, amely a magyar pénz s a megszálló hatalmak pénzeinek értéke között fennáll. Kétségtelen, hogy ez a kiegyenlítődés is éreztetni fogja hatását a beköltözés csökkentésére, mert vele az a haszon marad el, mely sokakra nézve kecsegtető s melynek eddig a beköltözők érthetően nehezen tudtak ellentállni. A bankjegyek kicserélése. A 10.000 ás 1000 koronás magyar felülbélyegzésü bankjegyeknek államjegyekre való előzetes ki- cserélése holnap, hétfőn kezdődik és május 25-ig bezárólag fog tartani. A kicserélés keresztülvitelével a pénzügyminiszter — miután az állami jegyintézet még csak egy későbbi időpontban kezdheti meg működését, — az Osztrák-Magyar Bank magyarországi szervezetét bízta meg. Kicserélő helyekként a bank budapesti főintézete és vidéki fiókintézetei fognak működni, a hét közepétől fogva azonban ott, ahol az Osztrák-Magyar Banknak intézete nincs, az állampénztárak is bele fognak kapcsolódni a kicserélési műveletbe. A budapesti pénzintézetek zsiró számláik terhére 10.000 és 1000 koronás bankjegyek beszolgáltatása ellenében már az elmúlt napokban kaptak ellátmányokat új államjegyekben, a vidéki pénzintézeteket pedig a legközelebbi napokban hasonló módon fogják államjegyekkel ellátni, úgy hogy még e hét folyamán kellő mennyiségű magas címletű államjegyek lesznek forgalomban. Ez lehetővé fogja tenni, hogy az egyes felek saját pénzintézeteikhez forduljanak kicserélés céljából, ami a kicserélő művelet sima lebonyolítása érdekében és különösen a kicserélés első napjaiban a torlódások elkerülése végett kívánatos is. A közalkalmazottak bankjegyeinek kicserélése tekintetében külön intézkedés történt: ezeknek hivatalonként összegyűjtendő bankjegyeit az illetményeiket folyósító állampénztáraknál fogják bemutatni és kicserélni. A bankjegyek a fenti idő alatt teljes névértékben, minden levonás nélkül cseréltetnek ki az egyelőre 10.000, 5000, 1000, 500 és 100 koronás címletekben kibocsátásra kerülő államjegyekre. A felek azonban nem követelhetik, hogy az általuk benyújtott bankjegyek ugyanolyan címletű államjegyekre cseréltessenek ki. Gondoskodás történik arról is, hogy a külföldön levő 10.000 és 1000 koronás bankjegyek erre a célra kijelölendő gyűjtőhelyeken összegyűjtessenek, ahonnan azok a felülbélyegzés valódiságának megállapítása céljából az Osztrák-Magyar Bank budapesti föintézetéhez fognak beküldeni.. Ráday a moziügyről. — Küldöttség a belügyminiszternél. — A sérelmeket orvosolni fogják. — A kisgazdapárt állásfoglalása. — A régi mozitulajdonosok husztagú küldöttsége kereste föl ma délben egy órakor a parlamentben Ráday Gedeon gróf belügyminisztert. A küldöttség vezetője Lukovich Aladár háznagy, arra kérte a minisztert, hogy jóakaratúlag hallgassa meg panaszaikat. Rákosi Jakab utalt arra, hogy az ismert rendelet szerzett jogaiktól, magántulajdonuktól fosztotta meg őket. Memorandumot is adtak át, amelyben a Tomcsányi-féle rendeletnek egy évre való felfüggesztését kérik és pedig a rendelet ama pontja értelmében, amely szerint méltányos esetben az intézkedés felfüggeszthető. Végül azt kérte, hogy a mozikérdést a törvényhozás útján oldják meg. Ráday Gedeon gróf belügyamniszter kijelentette, hogy érdemben még nem foglalkozott ezzel az üggyel, de már számos panasz érkezett hozzá. Ebben már most megjegyzi, hogy az esetleges sérelmeket orvosolni fogja. Jogtalanságot semmi esetre sem tűr meg. Azonban alaposan mérlegelni fogja a dolgot és pedig mind a régi mind pedig az új mozisok szempontjából. Nyolc-tíz napon belül ankétre hívja meg a régi mozisokat és ott alaposan megvitatják a helyzetet. A küldöttség megnyugvással távozott. A kisgazdapártban is szó esett a mozi-ügyről és az a nézet alakult ki, hogy ezt mielőbb nyugvópontra kell juttatni. Ezért pártértekezlet elé is viszik a dolgot, sőt pártkérdéssé is teszik és megnyugtató megoldást fognak követelni. A párt néhány tagja a költségvetési vita során szóvá teszi a moziügyet. A kisgazdapárt az Internálás ellen. A kisgazdapártban ma akciót indítottak az internálás megszüntetése dolgában. Ívet köröztek, melyben fölhívják a kormányt, hogy záros határidőn belül szüntesse meg az internálást. Az ívet az aláírás után átadják a belügyminiszternek és előadják neki, hogy abban az esetben, ha az ellenzés a nemzetgyűlésen indítványt adna be az internálások ellen, ők mint kormánypártiak szintén támogatni fogják az ellenzék javaslatát. Polónyi Dezső kirohanása. — A Friedrich-párt értekezlete. — A politika és a Tisza-per. — A Keresztény Nemzeti Párt, rövidebben a Friedrich-párt ma értekezletet tartott, amelyen egy igen különös beszéd hangzott el. Tudósítónk az értekezletről a következőket jegyezte föl: A keresztény nemzeti párt ma este a Wenckheim-palotában értekezletet tartott, amelyen elsőnek Polónyi Dezső dr. szólalt fel. Beszédét azzal kezdte, hogy a háború felidézésében nagy része volt a munkapártnak és nagy vehemenciával bizonyítgatta, hogy a Bécsből dirigált véderőjavaslatok forszírozásával a döntést nagyban provokálta. Szerinte a munkapárt nem törvényesen, hanem korrupt rendszere és különböző kortelfogások, segítségével alkotván a parlamenti többséget, nem képviselte a nemzet igaz akaratát. Polónyi szerint tisztességes választások esetén a függetlenségi párt került volna többségi uralomra, s a akkor minden másként lett volna, mivel ők nem akartak háborút. Érdekesnek tartja annak felemlítését, hogy mikor Zichy Aladár gróf kezdésére Andrássy Gyula gróf, Rakovszky István és még több függetlenségi képviselő szintén osztozni kívánt a munkapárttal a háborús felelősségben, a .Vilmos császár hullófaleveles szózatában bízó külügyminiszter a munkapárt abbeli félelmét honorálva, hogy a függetlenségiek háború közben vétót kiáltanának, elutasította közeledésüket. A forradalmakat követő keresztény irányzatról beszélt ezután, amelynek Friedrich István volt a megalapítója. Az új parlamenti párt, szerinte, természetesen nem tetszett a munkapártnak, amely Károlyi Imre gróf támadásaival iparkodott Friedrich Istvánt s rajta keresztül az egész keresztény pártot elgáncsolni, hogy újra hatalomra juthasson. Ezért indították meg a Tisza-kegyelet palástja mögé bújók a börtöntöltelékek segítségével az egész hajszát Friedrich István ellen. Kéri a pártot, hogy tartson ki vezére mellett, akinek még abban az esetben is, ha egy szóval sem védekeznek, mocsoktalan becsülettel kell kikerülni abból a politikai hajszából, mellyel ellenségei az akasztófára akarják juttatni. Hasonló értelemben beszélt Száva János is. • Világos, hogy Polónyi Dezső a Tisza pört a bíróság kezéből iparkodik átjátszani a politikába. Hogy miért, azt nem tudjuk. De nem is kutatjuk, mert remélhetőleg erre a térre senki sem fogja Friedrich István védelmezőjét követni. Sajnáljuk ezt a dolgot, a Tisza-per, Polónyi, Friedrich, a Keresztény Nemzeti Párt és az ország nevében is. Tetézi ezt a súlyos megtévedést az a körülmény, hogy Polónyi Dezső, hogy a perbe beletaláljon, Tiszát nem említi ugyan, de fölállítja céltáblának a munkapártot, hogy belelőjjön, — nyilván nem a munkapártba. Nem fogjuk azt az ízléstelenséget elkövetni, hogy a beszéd e részével is érdemben foglalkozzunk. 3 A szemtanuk a gyilkosságról — A főtárgyalás huszadik napja. — A biróság ma több tanút hallgatott ki a Ruheim-villa és a Tisza-család alkalmazottai közül, akik szemtanúi voltak Tisza István gróf meggyilkolásának. A gaztett lefolyását valamennyien egyezően mondották el. Csermák Rezsőné társalkodónő azonban nemcsak Gaertnert ismerte föl, hanem Sztanykovszky Tibort is, aki szintén a gyilkosok között volt s az ajtóban állott. .. A társalkodónő vallomása. Az első tanú ma Csermák Rezsőné, Roheimék társalkodónője volt. Elmondotta, hogy tizenegy óra tájban látta, hogy a kapu előtt egy pár katona és egy civilruhás ember állt. (Megkérte a szakácsnő férjét, hogy menjen a kapuhoz és kérdezze meg, mit akarnak. Mielőtt azonban a kapuhoz ért volna, a katonák már benyomták a kaput. Három-négy fegyveres ember jött be, egy civil esőköpenyeges vezetésével. Megkérdezte az esőköpenyegest, hogy kit jelentsen be, mire az azt felelte: A nemzeti tanácstól jövünk. Ezután odaszólt a katonáknak: „Csak gyertek, csak gyertek!" Ő erre bejelentette őket Tisza István grófnak, a ki azt felelte, hogy bocsássa be őket. A hallban a kandalló mellett állottak föl a katonák. Amikor Tisza István gróf kijött, a civil rögtön beszélni kezdett és kijelentette, hogy négyszem között szeretne beszélni a gróffal. Tisza István gróf erre a nagy szalonba ment a civillel. Néhány perc múlva a civil kijött és azt mondta a grófnénak: „Ugye nem kellett félni, nem nézek én ugy ki, mint egy gyilkos." Elmondja ezután a tanú, hogy mint érkeztek meg, mint sorakoztak föl és miként mentek be a gyilkosok délután öt órakor a villába. Hallotta, amikor az egyik odaszólt a társainak: „Menjetek le, fegyverezzetek le a csendőröket. A muníciót elvenni." A közvetelen tettesek közül — mondja a tanú —? nem tudna senkit sem!