Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-08 / 99. szám

1921 május 8.Budapesti Hírlap (99. sz.).. *1_ mmm német kancsílárjelült. — A német birtok és az antant ultimátuma. — Németországot az antant ultimátuma olyan válságba döntötte, a melyben eligazodni és a mely­ből kilábalni csak a mindennapi méretet sok­szorosan fölülmúló fegyelmezettséggel, hazafias be­látással és áldozatkészséggel lehe, ha egyáltalán lehet. A német nemzeti párt, a német néppárt és a demokraták az ultimátum elfogadásáról mit sem akarnak tudni. A szociáldemokraták próbaszavazást rendeztek, a­melynek majdnem egyhangú nem lett az eredménye. A centrum befolyásos köreiben az antant követeléseinek elfogadását, javasolják. Amerikai elfogadta a szövetségesek meghívását és ezentúl képviselteti magát nemcsak a jóvátételi bizottságban, hanem a legfelsőbb tanácsban is. Meg is nevezte már képviselőit, a­kik azonban csak korlátozott hatáskörrel vannak felruházva, mert semmiféle eljárásban önállóan nem köthetik le or­szágukat. Amerika ezzel nem nyúl vissza Wason politikájához, ott van ugyan a szövetségesek között, de egészen különleges, független helyzetben. A német kormányválság dolgában ma fordu­lat állott be, a­mennyiben a birodalmi elnök bi­zalma Mayer párisi követ felé fordult. Erről az ese­ményről éjjel érkezett táviratunk a következőket jelent: Bécsből jelenti tudósítónk telefonon: Berlinből jelentik: A német birodalom elnöke ma magához kérette Mayer dr. párisi nagykövetet és megbízta a kormány megalakításával. Mayer elhatározását még függőben hagyta és a nap folyamán tanácskito­zott a pártok vezetőivel. Ezektől a bizalmas meg­beszélésektől függ, várjon Mayer vállalja-e a mi­niszterelnökséget, vagy sem. Francia csapatok a Pfalzban. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. Kaisers­­lauternból jelentik Münchenen keresztül, hogy a francia csapatok megszállották a Pfalz összes sztra­­tégiai vasúti gócpontjait. A csapatok újonan fölru­házva és fegyveresen vonulnak keresztül a Pfalzon a rajnai tartományok felé. ___________________________________________________________ Intelem a megszállott terü­leten n magyarságához. — A Csonka Magyarországba való beözönlés ellenőrzése. — Azok, a kik a megszállott területeken az ot­tani magyarság erőviszonyait és sorsát figyelemmel kísérik­, növekvő aggodalommal látják, hogy a meg­szálló hatalom által erőszakosan kiutasított magyar tisztviselők után most már más magyar kategóriák is — és­pedig sajnos önként — hagy­ják el lakóhe­lyüket s költöznek át Csonka-Magyarországba. A magyar tisztviselők, a­kiket a megszálló ha­talom hajlandó lett volna állásukban meghagyni, önként mondanak le állásukról és kérik kiutasításu­kat, nem gondolva meg, hogy az úgyis nehéz viszo­nyokkal küzdő Csonka-Magyarországon aligha ta­lálhatnak az eddiginél jobb megélhetést. De az ilyen tisztviselőkön kívül odahagyja helyét fokozatosan növekvő számura­ a magyar birtokos, kereskedő, kisiparos és munkás, önként elhagyott őrhelyek, üresen álló magyar udvarházak, elárvult műhelyek, boltok, a magyar munka, iparkodás és kulturális felsőbbség eddigi hirdetői szomorú perspektívát nyújtanak a megszállott területek magyarságának sorsára. A magyarság vezetőinek úgy a megszállott te­rületeken, mint itt, minden erejükkel, ha kell erő­sebb rendszabályok alkalmazásával is e folyamat elharapózását és végzetessé válását meg kell akadá­lyoznak. Nemcsak a Csonka-Magyarország meg­nyíló elhelyezkedési lehetőségek mindinkább csök­kenő számáról, a városi centrumokban folyton ne­hezedő lakás- és élelmezési viszonyokról van itt szó, nemcsak arról, hogy az elkeseredett elemek felgyü­lemlése nem engedi megnyugvásra jutni az ország társadalmi és politikai életét, hanem elsősorban arról, hogy a magyarságnak azokon a területeken, a­hol eddig évszázadokon át pótolhatatlan szerepet töltött be, minden átmeneti nélkülözés elviselésével meg kell maradnia. A kormánynak minden lehetséges módot fel kell használnia arra, hogy a magyarság kiözönlésé­­nek véget vessen. Már az előző kormány átlátta az ilyen intézkedések szükségességét és azzal, hogy a határbelépő állomásokon a beköltözőket ellenőrzés alá vette s csupán azokat engedte be, a­kiknél az áttelepülést feltétlenül megindokoltnak találja, a rendelkezésére álló eszközökkel gátat kívánt vetni a beköltözködés elhatalmasodó árjának. Bármily ne­­hé­z helyzetek alakuljanak is ki abból, hogy a be­költözőket ellenőrző bizottság az arra elegendő in­­dítóokkal nem bíró kitelepülőt a határállomáson nem engedi tovább, az ebből folyó nehézségeket an­nak, a ki azt könnyelműen maga idézte fel, el kell viselnie s az intézkedés súlyának meg kell érződnie a­­ megszállott területeken mindazok elhatározásá-­­ban, a­kik az a település szándékával foglalkoznak.­­ Pénzügyi viszonyaink szerencsés alakulása mihama­­­­rabb kiegyenlíti azt a valutáris különbözetet is, a­­­mely a magyar pénz s a megszálló hatalmak pén­­­­zeinek értéke között fennáll. Kétségtelen, hogy ez a­­ kiegyenlítődés is éreztetni fogja hatását a beköltözés­­ csökkentésére, mert vele az a haszon marad el,­­ mely sokakra nézve kecsegtető s melynek eddig a­­ beköltözők érthetően nehezen tudtak ellentállni. A bankjegyek kicserélése. A 10.000 ás 1000 koronás magyar felülbélyeg­­­­zésü bankjegyeknek államjegyekre való előzetes ki-­­ cserélése holnap, hétfőn kezdődik és május 25-ig­­ bezárólag fog tartani. A kicserélés keresztülvitelével­­ a pénzügyminiszter — miután az állami jegyintézet még csak egy későbbi időpontban kezdheti meg működését, — az Osztrák-Magyar Bank magyaror­szági szervezetét bízta meg. Kicserélő helyekként a bank budapesti főintézete és vidéki fiók­intézetei fog­nak működni, a hét közepétől fogva azonban ott, a­hol az Osztrák-Magyar Banknak intézete nincs, az állampénztárak is bele fognak kapcsolódni a kicse­rélési műveletbe. A budapesti pénzintézetek zsiró számláik ter­hére 10.000 és 1000 koronás bankjegyek beszolgál­tatása ellenében már az elmúlt napokban kaptak ellátmányokat új államjegyekben, a vidéki pénzin­tézeteket pedig a legközelebbi napokban hasonló módon fogják államjegyekkel ellátni, úgy hogy még e hét folyamán kellő mennyiségű magas címletű államjegyek lesznek forgalomban. Ez lehetővé fogja tenni, hogy az egyes felek saját pénzintézeteikhez forduljanak kicserélés céljából, a­mi a kicserélő művelet sima lebonyolítása érdekében és különösen a kicserélés első napjaiban a torlódások elkerülése végett kívánatos is. A közalkalmazottak bankjegyei­nek kicserélése tekintetében külön intézkedés tör­tént: ezeknek hivatalonként összegyűjtendő bank­jegyeit az illetményeiket folyósító állampénztáraknál fogják bemutatni és kicserélni. A bankjegyek a fenti idő alatt teljes névérték­ben, minden levonás nélkül cseréltetnek ki az egye­lőre 10.000, 5000, 1000, 500 és 100 koronás címletekben kibocsátásra kerülő állam­jegyekre. A felek azonban nem követelhetik, hogy az általuk be­nyújtott bankjegyek ugyanolyan címletű államje­­gyekre cseréltessenek ki. Gondoskodás történik arról is, hogy a külföl­dön levő 10.000 és 1000 koronás bankjegyek erre a célra kijelölendő gyűjtőhelyeken összegyűjtessenek, a­honnan azok a felülbélyegzés valódiságának meg­állapítása céljából az Osztrák-Magyar Bank buda­pesti föintézetéhez fognak bekülde­ni.. Ráday a moziügyről. — Küldöttség a belügyminiszternél. — A sérel­meket orvosolni fogják. — A kisgazdapárt állásfoglalása. — A régi mozitulajdonosok husztagú küldött­sége kereste föl ma délben egy órakor a parlament­ben Ráday Gedeon gróf belügyminisztert. A küldött­ség vezetője Lukovich Aladár háznagy, arra kérte a minisztert, hogy jóakaratúlag hallgassa meg pana­szaikat. Rákosi Jakab utalt arra, hogy az ismert rendelet szerzett jogaiktól, magántulajdonuktól fosz­totta meg őket. Memorandumot is adtak át, a­mely­ben a Tomcsányi-féle rendeletnek egy évre való felfüggesztését kérik és pedig a rendelet ama pontja értelmében, a­mely szerint méltányos esetben az intézkedés felfüggeszthető. Végül azt kérte, hogy a mozikérdést a törvényhozás útján oldják meg. Ráday Gedeon gróf belü­gyamniszter kijelen­tette, hogy érdemben még nem foglalkozott ezzel az üggyel, de már számos panasz érkezett hozzá. Eb­ben már most megjegyzi, hogy az esetleges sérelme­ket orvosolni fogja. Jogtalanságot semmi esetre sem tűr meg. Azonban alaposan mérlegelni fogja a dol­got és pedig mind a régi mind pedig az új mozi­sok szempontjából. Nyolc-tíz napon belül ankétre hívja meg a régi mozisokat és ott alaposan meg­vitatják a helyzetet. A küldöttség megnyugvással távozott. A kisgazdapártban is szó esett a mozi-ügyről és az a nézet alakult ki, hogy ezt mielőbb nyugvó­pontra kell juttatni. Ezért pártértekezlet elé is vi­szik a dolgot, sőt pártkérdéssé is teszik és meg­nyugtató megoldást fognak követelni. A párt néhány tagja a költségvetési vita so­rán szóvá teszi a moziügyet. A kisgazdapárt az Internálás ellen. A kisgazdapártban ma akciót indítottak az in­ternálás megszüntetése dolgában. Ívet köröztek, melyben fölhívják a kormányt, hogy záros határ­időn belül szüntesse meg az internálást. Az ívet az aláírás után átadják a belügyminiszternek és elő­adják neki, hogy abban az esetben, ha az ellenzés a nemzetgyűlésen indítványt adna be az internálá­sok ellen, ők mint kormánypártiak szintén támo­gatni fogják az ellenzék javaslatát. Polónyi Dezső kirohanása. — A Friedrich-párt értekezlete. — A politika és a Tisza-per. — A Keresztény Nemzeti Párt, rövidebben­ a Friedrich-párt ma értekezletet tartott, a­melyen egy igen különös beszéd hangzott el. Tudósítónk az értekezletről a következőket jegyezte föl: A keresztény nemzeti párt ma este a Wenck­­heim-palotában értekezletet tartott, a­melyen első­nek Polónyi Dezső dr. szólalt fel. Beszédét azzal kezdte, hogy a háború felidézésében nagy része volt a munkapártnak és nagy vehemenciával bizonyít­gatta, hogy­ a Bécsből dirigált véderőjavaslatok for­­szírozásával a döntést nagyban provokálta. Szerinte a munkapárt nem törvényesen, hanem korrupt rend­szere és különböző kortelfogások, segítségével alkot­ván a parlamenti­ többséget, nem képviselte a nem­zet igaz akaratát. Polónyi szerint tisztességes vá­lasztások esetén a függetlenségi párt került volna többségi uralomra, s a akkor minden másként lett volna, mivel ők nem­ akartak háborút. Érdekesnek tartja annak felemlítését, hogy mikor Zichy Aladár gróf kezdésére Andrássy Gyula gróf, Rakovszky István és még több függetlenségi képviselő szintén osztozni kívánt a munkapárttal a háborús felelősségben, a .Vilmos császár hullófaleve­­les szózatában bízó külügyminiszter a munkapárt abbeli félelmét honorálva, hogy a függetlenségiek háború közben vétót kiáltanának, elutasította köze­ledésüket. A forradalmakat követő keresztény irány­­zatról beszélt ezután, a­melynek Friedrich István volt a megalapítója. Az új parlamenti párt, szerinte, természetesen nem tetszett a munkapártnak, a­mely Károlyi Imre gróf támadásaival iparkodott Fried­rich Istvánt s rajta keresztül az egész keresztény pártot elgáncsolni, hogy újra hatalomra juthasson. Ezért indították meg a Tisza-kegyelet palástja mögé bújók a börtöntöltelékek segítségével az egész hajszát Friedrich István ellen. Kéri a pártot, hogy tartson ki vezére mellett, a­kinek még abban az eset­­ben is, ha egy szóval sem védekeznek, mocsoktalan becsülettel kell kikerülni abból a politikai hajszából, mellyel ellenségei az akasztófára akarják juttatni. Hasonló értelemben beszélt Száva János is. •­­ Világos, hogy Polónyi Dezső a Tisza­ pört a bíróság kezéből iparkodik átjátszani a politikába. Hogy miért, azt nem tudjuk. De nem is kutatjuk, mert remélhetőleg erre a térre senki sem fogja Friedrich István védelmezőjét követni. Sajnáljuk ezt a dolgot, a Tisza-per, Polónyi, Friedrich, a Ke­resztény Nemzeti Párt és az ország nevében is. Tetézi ezt a súlyos megtévedést az a körül­mény, hogy Polónyi Dezső, hogy a perbe beletalál­jon, Tiszát nem említi ugyan, de fölállítja céltáblá­nak a munkapártot, hogy belelőj­jön, — nyilván nem a munkapártba. Nem fogjuk azt az ízléstelen­­séget elkövetni, hogy a beszéd e részével is érdem­ben foglalkozzunk. 3 A szemtanuk a gyilkosságról — A főtárgyalás huszadik napja. — A biróság ma több tanút hallgatott ki a Ru­­heim-villa és a Tisza-család alkalmazottai közül, a­kik szemtanúi voltak Tisza István gróf meggyilko­lásának. A gaztett lefolyását valamennyien egye­zően mondották el. Csermák Rezsőné társalkodónő azonban nemcsak Gaertnert ismerte föl, hanem Sztanykovszky Tibort is, a­ki szintén a gyilkosok között volt s az ajtóban állott.­­ .. A társalkodónő vallomása. Az első tanú ma Csermák Rezsőné, Roheimék társalkodónője volt. Elmondotta, hogy tizenegy óra tájban látta, hogy a kapu előtt egy pár katona és egy civilruhás ember állt. (Megkérte a szakácsnő fér­jét, hogy menjen a kapuhoz és kérdezze meg, mit akarnak. Mielőtt azonban a kapuhoz ért volna, a katonák már benyomták a kaput. Három­-négy fegyveres ember jött be, egy civil esőköpenyeges vezetésével. Megkérdezte az esőköpenyegest, hogy kit jelentsen be, mire az azt felelte: A nemzeti ta­nácstól jövünk. Ezután odaszólt a katonáknak: „Csak gyertek, csak gyertek!" Ő erre bejelentette őket Tisza István grófnak, a ki azt felelte, hogy bocsássa be őket. A hallban a kandalló mellett állottak föl a katonák. A­mikor Tisza István gróf kijött, a civil rögtön beszélni kezdett és kijelentette, hogy négy­szem között szeretne beszélni a gróffal. Tisza István gróf erre a nagy szalonba ment a civillel. Néhány perc múlva a civil kijött és azt mondta a grófné­­­nak: „Ugy­e nem kellett félni, nem nézek én ugy ki, mint egy gyilkos." Elmondja ezután a tanú, hogy mint érkeztek meg, mint sorakoztak föl és miként mentek be a gyilkosok délután öt órakor a villába. Hallotta, a­mikor az egyik odaszólt a tár­sainak: „Menjetek le, fegyverezzetek le a csend­őröket. A muníciót elvenni." A közvetelen tettesek­ közül — mondja a tanú —? nem tudna senkit sem­!

Next