Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

1921 május 5. mmizii mm o­. sz.) hogy azoknak, a kiknek hivatása az eseményeket napró­-napra bírálattal követni, a kik nap-nap után kifejezésre juttatják a közvéleményt, — termé­szetesen azt a közvéleményt, a melyben igen kü­lönböző ilrrgok és igen különböző ítéletek nyilvá­nulnak meg, —, hogy a közéletnek ezek a nélkü­lözhetetlen, sokszor félreismert, sokszor hibáztatott, nagyrabecsült munkásai engem , azzal tisztelnék meg, hogy a szó szoros értelmében a körükbe vontak. — Sokszor részesültem a sajtó részéről kriti­kában, de ezt jótéteménynek, tekintem, mert a véges emberi elme s a gyarló emberi jellem nagyon rá­szorul arra, hogy eme kritika által bizonyos korlá­tok között tartassák és a tévedésekre idejekorán figyelmeztettessék, ha pedig a kritika nem igaz, akkor az nem is érinthet és nem is bánthat. Meg kell azonban mondanom, hogy a politikai pályámon a napisajtó részéről érdemeimet messze túlhaladó méltánylásban és jóinndulatban részesültem, a­miért hálásan mondok köszönetet. Azután párisi útjáról s a békekonferenciáról szólt Apponyi­­ beszédét a következő szavakkal fe­jezte be: " »I sv­. Mindezekért én törhetetlen bizalommal né­zek hazánk jövője elé és ebben a­ korban, a­mely inkább a pesszimizmus fel­é hajlik, a leghatározot­tabban optimista vagyok nem a közvetetten, hanem egy olyan jövő iránt, a­melyet még Isten kegyelmé­ből én is megélni remélek. Apponyit az újságírók percekig lelkesen ün­nepelték. ■"--» 11 1 1 " 1 V" ■ .ríj., f. fimeriha az Erdélyben elnyomott kisebbségekért. A magyar egyházi kisebbségeket védő amerikai bizottság kiáltványa a román kormányhoz. Amerikában a magyar egyházi kisebbségek vé­delmére már régebben bizottság alakult, a­mely most az amerikai lapokban kiáltvánnyal közvetetlenül a román kormányhoz fordul az üldözött kisebbségek érdekében. A kiáltvány mindenekelőtt ez antant és Románia között kötött szerződésre hivatkozik s hangoztatja azt a reményét, hogy a román kormány az igazság és jóakarat szellemében fogadja majd a hozzá intézett szózatot. Majd megállapítja, hogy faj, nemzet, nyelv és vallás különválasztása csaknem le­hetetlen s így válik voltaképpen vallási alapon álló amerikai bizottság a nemzeti kisebbségek szószóló­jává. Az angol külügyi hivatal kimutatása alapján állapítja meg a kiáltvány, hogyan oszlik meg Erdély lakossága, majd felsorolja azokat a kizáróan kül­földi, tehát nem magyar hivatalok és egyházak kül­döttségeinek jelentéseit, a­melyek mint hiteles okmá­nyok állapítják meg az Erdélyországban, uralkodó kétségbeejtő állapotokat. Ezek a források: 1. A brit külügyi hivatal kiadványa Erdélyről és a Bánátról. 2. Bryce lord beszéde a brit felsőházban 1919. decem­ber 17-én. 3. A békebizottság hivatalos aktái. 4. Az unitárius kiküldöttek jelentése Erdélyről. 5. A pres­biteri református világszövetség bizottságának jelen­tése. 6. A baptista világszövetség kiküldötteinek jelen­újkori Franciaország felépítése a forradalom és régi rend összeolvasztása révén kizáróan Napóleon ér­deme. Minden, a­mi jó és rossz a mai Franciaor­szágban, Napóleontól származik. Ez a nagy ember pályája. Legendája a had­seregben született meg, a régi veteránoknál, a­kik ismerték őt, mint peltt caporalt és mint nagy csá­szárt. Ez az egy, a hadsereg változatlan maradt, mert az egészet egy eszme hatotta át: a Napóleon személyéhez való ragaszkodás. Észrevétlenül óriási változás ment végbe a lelkekben: a köztársasági lelkesedés megmaradt, de egy ember szolgálatába állott, a­ki­ térképnek nézte Európát, a­melyen az utak csak az ő hadseregei számára készültek. Az ő szemében, a­ki tüzértiszt korában megtanulta, hogy csak a számtan az abszolút igazság, még a lelkese­dés is matematikai formula volt, a­melyet a szük­séges helyen és időben igen jól tudott használni. Uralma megbukott, mert személyi kötelékek tartották össze. Mihelyt az óriás megingott, a törpék, a­kiket magához emelt, elhagyták. Csak jó eszközei voltak, de nem jóemberei. De még ekkor sem tűnt el végleg. Mikor azt hitték, hogy örökre eltemették Elba szigetén, újra megjelent a világtörténelem szín­padán. És itt kezd kialakulni Napóleon legendája. Háromszázad magával megindult, hogy meghódítsa Fran­ciaországot s pusztán nevének említése elegendő volt, hogy a bezárt­­kapuk megnyíljanak. Egy kérdése volt csupán­ az ellene küldött csapatokhoz és e kér­désre régi katonái sírva ismerték el újból uruknak: — Katonák, ismertek-e engem? Az uj uralom kerek száz napig tartott. Waterloonál vége szakadt. Ekkor Európa Napóleont az Óceán egy­ magányos sziklaszigetére zárta. Ekkor kezdődött iga­zán Napóleon­­legendája. Tüneményes élet­pályája, nagy diadalok, szerencsétlen, de óriás küzdelm­ek u­tán hirtelen megszakadt és férfikora delén eltűnt a világi A hivatalos lap holnapi száma a pénzügymi­niszter két rendeletét közti, melyek az uj pénzjegyek forgalombahozását szabályozzák. Az első rendelet a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról szóló 1921. évi XIV. törvénycikket az 1. paragrafus kivé­telével május 5-én lépteti életbe. Az első paragrafus a következőkép szól: Pénzjegyek kibocsátását a tör­vényhozás további intézkedéséig az állam kizárólag magának tartja fenn. E szakasz életbelépésének napját külön rendelet fogja megállapítani. A második rendelet a 10.000, 5000, 1000, 500 és 100 koronáról szóló államijegyek forgalombaho­­zataláról intézkedik. A rendelet szerint a m­. kir. állami­ jegyintézet működését később megállapítandó időpontban fogja megkezdeni, a pénzforgalom rendjének biztosít­ás­a érdekében azonban a pénzügy­­miniszter a 10.000, 5000, 1000, 500 és 100 koronáról szóló államjegy­eket már most kibocsátja. A kibocsá­tás kizárólag az Osztrák-Magyar Bank felülbélyeg­zett 10.000 és 1000 koronáról szóló jegyeinek­­kicse­rélése végett történik. A­ kicserélést az Osztrák-Ma­gyar bank budapesti főintézete és magyarországi fiókintézetei, külföldön és a megszállott területeken pedig a pénzügyminiszter által külön intézkedéssel megjelölendő helyek végzik. .A bankjegyeket­ teljes névértékben, minden levonás nélkül cserélik ki államjegyekre. A kicserélés határideje május 9-től május 25-ig terjed. Végül közli a hivatalos lap a kibocsátásra ke­rülő államjegyek leírását. A 10.000 koronás államjegy képe Magyaror­­szág védaszonyának mellképét ábrázolja, dicsfény­től övezett fején a magyar szent koronával, vállán Szent­ István palástjával és jobb kezében az ország jogarával; bal karján a dicsfénytől övezett isteni kis­dedet tartja, a­ki jobb kezét áldásra emeli, hal ké­szemét elöl. Negyvenhat éves korában, mikor mások rendesen még emelkedőben vannak,­­ már végleg befejezte pályafutását. Kiragadva kortársai közül. Egy magányos sziklakúpon élve eltemetve, még éle­tében mesebeli alakká lett. Harcosai várták vissza­­jövetelét, családi tűzhelyükhöz megtérve, ról­a be­széltek, a­ki golyózápor közepette e­sőnek rohant az arcodei hidra és­ Marengó, Austerlitz. Jéna nevét írta a francia­ dicsőség évkönyveibe. Kialakult a napó­leoni legenda, a­melynek fázisai összevágnak a nagy ember történelmi szereplésének fontosabb dátumai­­val. A kis káplár, az egyiptomi hadvezér, a nagy császár, a Waterlooi Sámson, a­ki mégegyszer meg­rázza Európa államrendszerének boltozatát, a szent­­ilonai magányos fogoly, ezek a különböző Napóleonok vertek gyökeret a regében, a költők fantáziájában. Valójában ma két Napokon­ ismerünk: az egyik a történelem megkritizált Napóleonja, a másik az új­kori Prométheusz, a­kit a költészet foglalt le ma­gának . . . A n­agy ember életében nők számtalan­szór sze­repeltek, de az egy Joséphinet kivéve, tartósabb be­folyást reá egy sem gyakorolt’. Szerelmében igazán boldog sohasem tudott lenni, nagyságának gyakran áldozatul kellett dobni saját boldogságát. Dinasztiá­jának érdeke parancsolta, hogy elváljon Joséphine­­tól és nőül vegye Ferenc császár leányát, Mária Luj­zát, a­ki hozzámérve törpe volt és másfelé osztogatta kegyeit. Addig még ezer gondja volt, míg egyre ma­gasabbra tört. Napokon talán nem is érezte az igazi szeretet hiányát. Szent­ Ilona magányában azonban, mikor az Óceán végtelenségébe veszett tekintete, egy­két Ik­re elölt, zokogva tört fel melléből a sóhajtás: — Vajha lemondhattam volna pályám minden dicsőségéről egy pillanatnyi boldogságért! ... Ám lehet, hogy talán már ez is a legendá­hoz tartozik. tése. 7. Az amerikai luteránus egyházak kiküldöttei­nek jelentése. 8. E bizottságnak a múlt nyáron Magyaror­szágba, Erdélybe és Romániába kiküldött bizottsá­gának jelentése. Majd a különböző sérelmek felsorolásából arra a következtetésre jut a kiáltvány, hogy a román kormány teljesen mellőzi azokat az ígéreteket, a­me­lyek az 1919. december 10-én aláírt kisebbségi szer­ződésben foglaltatnak, és a­melyek megtartására a román kormány magát kötelezte. Végül felkéri a román kormányt, hogy hívja össze az erdélyi egy­házak képviselőit és garanciákat követel arra nézve, hogy: 1. A békeszerződésekben letett határozmányok szorosan teljesíttetnek, 2. a középponti helyeken, mint Kolozsvár, a román tisztviselők és családok által a magyaroktól hozzájárulásuk nélkül irány megkárosításokkal elvett lakások visszaadassa­nak, 3. az állam által elvett (konfiskált) egyházi va­gyon vissza­adassék és az állam álltal használtakért megfelelő kárpótlás adassák, 4. az egyházaknak biz­tosítsák a jogot iskoláik, egyetemeik, kollégiu­maik, tanító- és papképzőik fenntartására, 5. bizto­­síttassék a postai távirati telefon és a személyes érintkezés az erdélyi hatóságoknak és lelkészeknek a más országok egyházaival, iskoláival és egyetemeivel. 6. az egyházak szabadon folytathassák önkormány­zatukat, mint a királyság más egyházai, 7., hogy szabadon használhassák anyanyelvüket a nyilvános istentiszteleteken, 8. teljes amnesztia a lelkészeknek, a­kiket letartóztattak, 9. a bukaresti kormányban olyan hely adlassák a magyar egyházak képviselői­nek, a­mely őket a román királyság más egyházaival és vallásos szerveivel egyenlővé teszi. A kiáltványt az amerikai közélet kiemelkedő személyiségei így Brown J. Artúr, Gordon Linley W., Taft volt elnök stb. írták alá.­ ­ Május 9-én kezdődik a pénzcsere. — Százkoronás bankjegytől fölfelé cserélnek. — Levonás nem lesz. — A pénzügyminiszter rendeltel a hivatalos lapban. —­­Popovics Sándor az államjegyintézet elnöke, e­ rével pedig az országalmát tartja. Az államjegy fel­­ívása a következő:­­ Tízezer korona. Ez az államjegy, a­mely Ma­gyarország függő adósságának része, a törvény ha­­tározataihoz képest mindenki által, valamint min­­­den közpénztárnál fizetésk­ép teljes névértékűen el­­­fogadandó. Budapest, 1920. évi január hó 1-én. Br.­ Korányi Frigyes pénzügyminiszter. Az államjegyek­ utánzása a törvény szerint bü­ntettetik. Az 5000 koronás ál­lam­jegy ra­jza Hungária mellképét ábrázolja, fején a magyar szent koroná­í­val és vállán a palásttal. Az 1000 koronás állam­­jegyen Szent István királynak mellszobra látható; a király fején koronát, vállán palástot visel, feje körül dicsfény sugárzik. Az 500 koronás államjegy a­­honalapító Árpád fejedelem mellképét viseli. Az 100 koronás államjegyet Mátyás király mell­kép­e díszíti. Mint a Magyar Távirati Iroda jelenti, a pénz­forgalom ideiglenes szabályozásáról szóló 1921. évi XIV. törvénycikk alapján felállított magyar királyi államjegyintézet elnökévé a kormányzó Popovics Sándor v. k. t. t. ny. pénzügyminisztert, alelnökévé Papp Elek v. b.­­­­.-t nevezte ki. Ai német kormány lemamlott. — A londoni ultimátum. — Németországnak hat napon belül kell válaszolnia. — A londoni konferencia meghosszabbította életét, mert Londonba érkeztek a jóvátételi bizottság kép­viselői, hogy a Németországhoz intézendő jegyzék­ szövegét azonnal megállapítsák. Ezt a jegyzéket leg­később e hónap hatodikán adják át majd a német kormánynak, a­melynek hat napon belül kell vála­szával elkészülnie. A végérvényes megegyezés a többi­­közt ezt követeli: Németországnak évente 100 millió font ster­linget és azonkívül kivitele után 25 százalékos tari­sát kell fizetnie. Hatszáz millió font sterlingre szóló bon azonnal, 1900 millió font sterlingre szóló bort novemberben kerül kibocsátásra. Ez együttvéve 2500 millió. Marad még 4250 millióról szóló bon, a­melyet Németország fizetőképességének megfele­lően fognak kibocsátani. A bonokat 5 százalékkal kamatoztatják. Ehhez járul még 1 százalék a tör­lesztés számára, úgy hogy a novemberig kiadandó 2500 millió értékű bon kamatra 150 millió fontot tesz ki. Ha a százmillió fontos annuitások, hozzájuk­ számítva a 25 százalékos kiviteli adót, többet tesz­nek ki 150 millió fontnál, akkor a tartalékban levő 4250 millió font egy bizonyos részét b­onok­ban adják ki, hogy a fölösleget így abszorbeálják. Hogy újabb alapot teremtsenek, a­melyből a tar­talékban levő bonok kamatait megfizessék a német kivitelnek bizonyos további százalékát fizetik le, úgy hogy a kiviteli adó 26 százalékra fog emel­kedni. Számítanak arra, hogy a bonok minden sorozatát 31 éven belül kiadásuk napjától számítva, beváltják. Németország fizetési kötelezettsége sem­mi esetre sem fog túlmenni a bonok összegének 6 százalékán. Ezt az összeget a német vámokra, vagy egyéb oly jövedelmi forrásra vetik ki, melyhez a jóvátételi bizottság hajlandó lesz hozzájárulni. A jóvátételi bizottság a bonokat a szövetségesek közt a már megállapított arányban osztja el. A konferenciából táviratot küldtek az amerikai kormánynak, melyben a legfelsőbb tanácsban és a­­ jóvátételi bizottságban való részvételre kérték fel. És ugyanez az előzékenység mutatkozik abban a hatá­rozatban is, mely szerint a tengerészeti rendszabályo­kat csak akkor­­léptetik életbe, ha Amerika nem tesz ez ellen kifogást. Az amerikai kormány azonban,­ mint a Dail Mail jelenti, a­­washingtoni angol nagy-

Next