Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

4 S5JDJiPE8T§ HIRlAP (97. sz.) 1921 május 5. követ értesülése szerint ellenezni fogja Németország bl­okád alá helyezését. Azt a hírt, hogy a német kormány újabb ja­vaslatokat küldött, határozottan megcáfolják s a londoni német nagykövet is valótlanságnak mon­dotta. Éjjel kaptuk a következő táviratot, Berlinből jelentik: A birodalmi kormány az Egyesült­ Államok válaszjegyzéke által teremtett po­litikai helyzetre való tekintettel ma egyhangúan elhatározta lemondását. A birodalmi kancellár este fölkereste a biro­dalom elnökét és közölte vele a kormány elhatáro­zását. Az elnök arra kérte a minisztériumot, hogy az ügyeket egyelőre vezesse tovább. A kabinet ehhez hozzájárult. Stresemant jelölik miniszterelnöknek. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. Parla­mentáris körökben most erős propaganda folyik egy olyan kormány mellett, a­melyet Streseman képvi­selő alakítana a német néppárt embereiből. A német néppárt tudvalévően a német­­nehézipar pártja. Állítólag Anglia szívesen fogadná a Streseman-kor­­mányt, mert a jóvátétel kérdését leginkább olyan kormány oldhatná meg, a­mely mögött a nehézipar áll. De egyre sokasodnak azok a­ vélemények, a­me­lyek a mostani kormány megmaradása és az ulti­mátum elfogadása mellett szólnak. Utalnak arra a körülményre, hogy Németország súlyos kényszer­­helyzetben van és így engedékenynek kell lennie. Ha má­rt kiderül, hogy képtele a követelt összeget megfizetni, egyszerűen felmutatja a könyveit és be­bizonyíthatja, hogy a követelések lehetetlenül túl­­zottak. ________ is mit !ÉfliÉ etiléiül!! firptja a m­iiHitmust. A Reuter-ügynökség jelenti Londonból, hogy az angol felsőház a trianoni békeszerződés tárgyalását május 5-ére halasztotta, mert Curzon lor­d, a legfelső tanácsban van elfoglalva. Felszstiasiálni Albietszk­as osilanatilagajt. —• Az antant rendet akar teremteni. — A len­gyel fölkelők az elfoglalt városokból vissza­­vonultak a vidékre. — A lengyelek felsősziléziai fegyveres betörése nem meglepetés. Míg a francia kormány a németek­hez intézett szigorú figyelmeztető jegyzéket a felső­­sziléziai vonalon képzelt német csapatösszevonások miatt, addig a lengyelek nyugodtan felkészültek arra, hogy Felsősziléziának leggazdagabb iparvidé­két - az antant egyre késő döntését megelőzve -­­erőszak­kal birtokukba vegyék. Az időpont nyilván nem véletlenül összeesett azzal, a­mikor Nyuga­ton viszont a francia csapatoknak kellett volna a Ruhr-vidékre benyomulni. Az összefüggés nyilván­való s all® hihető, hogy legalább is a franciák a lengyelek erőszakos szándékairól ne bírtak volna tudomással. Néhány nappal ezelőtt az a hír látott napvilágot hogy az antant felső sziléziai bizottsága a felsősziléziai kérdésben már a legfőbb tanács elé­ terjesztette javaslatát. Lehet, hogy a lengyelek se­gítségére akartak lenni a legfőbb tanácsnak azzal, hogy befejezett tényre hivatkozh­assék, a­mikor Né­metországot megfosztja attól a gazdasági és kato­nai szempontból is rendkívüli értéktől, a­melynek a német kézből való kicsúszása nem kevesebbet je­lent, mint hogy egy kincsesbánya válik egész Európa gazdaságára nézve haszontalan lim­lommá. A lengyel kormány azzal kívánja, magáról elhárí­tani azt a gyanút, hogy a sziléziai puccs előkészü­leteiről tudott, hogy Korsemig lengyel népszavazási biztost, a­ki tipikus demagóg egyéniségének meg­felelően, hallatlan izgatást fejtett ki a németek el­len, a­ hivatalból felmentette s hír szerint ügyelt arra, hogy eddig reguláris lengyel csapatok még nem lépték át a sziléziai határt. A szövetségközi bizott­ság, úgy látszik, erélyes kézzel akar rendet terem­teni Felsősziléziában s a rendelkezésére álló antant­­csapatok több helyen csakugyan nyomatékkal lép­tek fel. Ennek ellenére a helyzet még mindig aggasztó. A­ zavargások helyéül szolgáló kerületekben kihirdették az ostromállapotot, azonban ennek ha­tása csak a nagyobb városokban érezhető. A vidé­ken ellenben még teljes a felfordulás. Az a boroszlói jelentés tehát, hogy a lengyel puccskísérlet első szakasza kudarccal végződött, csak annyiban helyes, hogy az inzurgensek a tegnap megrohant városok­ból visszahúzódtak a falvakba. Megelőzően még a következő erőszakosságo­kat követték el: Antonion­ Hüttében lemészárolták a muníciójukat ellőtt német rendőröket, majd holt­­­­testeiket megcsonkították. Zaradziban lefegyvereze­t A mai tárgyaláson folytatták a tanúkihallga­­tást. Elsősorban az orvosszakértőket és a fegyver­­szakértőket hallgatták ki. Tisza sérülései. Tíz órakor nyitotta meg az elnök a tárgyalást és elsősorban Hazslinszky Hugó dr. rendőrorvos­­főtanácsost hallgatta ki. Slazslinszky a Roheim­­villába kiszállt bizottságban mint rendőrorvos vett részt. Elmondta, hogy a­mikor kiértek a villába, Tisza István gróf már halott volt. Az ágy szélén, a melyben a halott feküdt, a kegyelmes asszony sírva ült. A sérülések közül az, a melynek a mellkas jobb­oldalán volt a bemeneti nyílása, föltétlenül halálos volt. Keresztülfutott a mellkason, a népiesebb szer­vek mindegyikét, megsértette és a másik oldalon roncsoló sérülést hagyva maga után­ szaladt ki a golyó. A halott feltűnően halvány színe azt mutatta, hogy inkább belső, mint külső elvérzés okozta a halált. A mel­kast ért lövés olyan súlyos volt, hogy rögtöni műtéttel sem lehetett volna megmenteni Tisza István grófot. Almássy Deniz grófnő halán­téka táján és orra tövén szenvedek könnyebb sérü­lést, de ha a grófnő csak egy kissé is megmozdította volna a fejét, mindkét lövés halálosan találta volna. Az elnök további kérdéseire elmondja a rendőrorvos, hogy ők félhat-h­áromnegyed hat óra tájban kapták a kö­zponti ügyeletre a jelentést, hogy Tisza István gróf ellen merényletet követtek el, és akkor az ügyeleten egy úr azt mondotta, hogy van a közelben egy rendőrorvos, az ügyeletesnek nem kell kimennie. Rá öt percre kapták a telefon­­jelentést, hogy­ a gróf meghalt, erre aztán kimentek. Moiser dr. szavazóbíró kérdésére azt feleli Zlazslinszky dr., hogy az a tisztviselő, a­ki azt mon­dotta, hogy ne menjenek ki, valószínűleg a rendőr­ség kötelékéből, való, de nem tudja,­hogy ki volt. A haláleset bejelentése után Szentkirályi főkapi­tány-helyettes adta az utasítást, hogy a bizottság menjen ki. Lux Sándor dr., a Hermina­uti Bethesda-kór­­ház alorvosa, vallja, hogy október 31-én Tisza Ist­ván gróf kis inasa hívta a Roheim-villába azzal, hogy a kegyelmes úr nagyon rosszul van. A­mikor átmesr­t, Tisza gróf a szalon ajtajában feküdt a hall­ban. Arca márványfehér vör, a miből nagy vérzésre következtetett. Semmiféle él­etjelenséget nem tapasz­talt és már csak a halált konstatálhatta. Megvizs­gálta a halottat s ekkor látta, hogy Tisza balkarja el van törve. A jobboldali hátsó hóna alatt egy kerek bemeneteli nyilás volt, a másik oldalon ugyancsak a hóna alatt kimeneteli nyílás, a­mely­­ a bal felső karban folytatódott. Ez a lövés okozta a halált. Almássy Deniz grófnő sebét­­ kötözte be. Vizsgálás közben egy üres töltényhüvelyt talált a földön, a­melyet később a hadbirósági főtárgyalá­son­ be is szolgáltatott. Minich Károly dr. törvényszéki orvosszakértő mondta el azután véleményét. A lövést — úgymond — a­mely Tisza István mellkasát járta át, Rad­­vánszky dr., Lux­or. és Zlazslinszky dr. egyformán írják le, bizonyos, hogy ez a golyó fontos­ szerveket ért. A rögtöni halál és az elvérzésre mutató nyo­mok azt igazolják, hogy külső és belső elvérzés okozta a halált. Valószínű, hogy a test közepén lévő főütőér, az aorta sérült meg. A haslövésnek a halál előidézésében szerepe nem volt. A­ fegyver, a­melyet a gyilkosok használtak, lehetett Mannlicher, de lehetett Frommer-pisztoly is. Ezután Kenyeres Balázs dr. törvényszéki or­­vosszakértő terjesztette elő véleményét. A leírás alapján — úgymond —­ semmi kétség, hogy a felső lövés volt Tisza István gróf halálának előidézője. Azt nem lehet biztosan meghatározni, hogy a gyil­­­­kosok közül melyik ejtette a halálos sérülést. A lö­vések álló helyzetben, de fekvőben is érhették Tiszát. A fegyverszekértők véleménye. Az elnök ezután behívta a fegyverszakértőket és felolvasta előttük a helyszíni szemle jegyzőköny­veit. Először Dersics Lajos­­ törvényszéki fegyver­­szakértőt hallgatták ki. A­ Roheim-villa halljának falában — mondja a fegyverszakértő — két golyót találtak. Az egyik egész golyó, a másik csak egy darabja egy golyónak. A nagyobbiknak helyzete megfelel a Tisza mellét ért lövés irányának. A ki­sebbik annak a golyónak egy darabja, a­mely a parkettet súrolta. A golyó Mannlicher fegyverből ered s nem valószínű, hogy­ a lövést Frommer-pisz­­tolyból lőtték volna. Kizártnak tartja, hogy az ajtó­nál álló negyedik gyilkos adhatta volna le azt a lövést, a­mely Tiszát a hasán találta. Ezután Sermánits István fegyvernestért hall­gatták ki, mint katonai fegyverszakértőt. Szerinte a töltényeket nem lőhettek ki egy és ugyanazon fegyverből. A fegyverszakértői vélemény alapján az elnök megállapítja, hogy Almássy Deniz grófnő a távo­labb álló alak körvonalait is kivehette. Herskovics Rezső leszerelt katonai fegyver­­szakértő egy harmadik lövésről is beszél, de véle­ményét megokolni nem tudja. A Tisza-család vasalónőjének vallomása. A bíróság ezután özvegy Babits Sándornál hallgatta ki, a ki mint vasalónő vefit alkalmazva Tiszáéknál. Elmondja, hogy október 31-én délelőtt látta, a mikor az esőköpenyeges ur elment. A ke­gyelmes úr egészen az ajtóig kísérte ki. Halottá, mikor a­ köpenyeges úr azt mondotta: ,,Imádom a Tisza-családot és mégis kénytelen vagyok így járni." Aztán odafordult a többi katonához és azt mon­dotta nekik: Gyerünk. Az elnök: Hát volt ott több katona is? A tanú: Volt öt vagy h­at. Az egyik még szólt is a kegyelmes úrhoz. Azt mondotta a kegyelmes úrnak, hogy a keresztény­, vagyis hát a nemzeti párthoz csatlakozzék. A kegyelmes úr azt válaszolta­ annak a katonának: „Édes fiam, ennek itt most nincs helye."­ Az elnök: Az a katona miféle ember volt? Úriembernek látszott? A tanú: Nem, közönséges közkatona volt és a beszéde is azt árulta el, hogy nem úriember. Nem tudta jól kifejezni azt se, hogy a kegyelmes úr hová csatlakozzék. Aztán én lementem a szobába. Estefelé zajt hallottam a­ folyosóról. Figyelni kezd­tem. Ilyen szavakat hallottam: „Letépni, megkö­tözni, szégyeljék magukat." A­mikor elmentek­­az ajtója előtt, az egyik így szólt: „Itt is csendőrök lehetnek, mert eloltották a villanyt." Eme én hirte­len meggyújtottam a villanyt, kinyitottam az ajtót és azt mondtam a katonáknak, hogy itt nincsenek csendőrök, csak én vagyok a gyerekeimmel. Ekkor csak három katonát láttam, az egyik derék ember, a másik alacsony, tagbaszakadt, a harmadik kő véres ember volt. Valamennyien katonasipkát viseltek, fegyvert csak kettőnél láttam, azután láttam két, vékony, sovány suhanó formájút, a­kiknél nem volt fegyver. Magasabb ember, nyitott hek­usza volt az egyik, kicsit megállt az ajtóban, szinte habozott, hogy mit csináljon. Én megkérdeztem, hogy, mi tör­ténik velünk? ,,Semmi, mondotta ő, Magyarország fölszabadul/­ A­­másik kisebb fiatalember hallotta ezt és azt mondta: „Remélem, nem fél.“ Ők azután eltávoztak az előszoba felé vezető folyosón. Én megálltam és vártam, hogy mi lesz. A katonák to­vább mentek el, hogy merre, pontosan nem is tu­dom. Mi akkor mindnyájan föl akartunk menni, hogy megnézzük, mi van ott, de csak néhány lép­csőn mentünk föl. Ott a lépcsőn állva, csak annyit hallottam a kegyelmes asszonytól: „Nem . . . Nem . . .“ Lassú időközben mondta ezt a kegyel­mes asszony, azután fegyver­dördülést halottam. Rö­vid percek múlva­ jött le valaki, hogy­ orvosért kell menni. A Fejes Sanyi, az inas ment el a Bethesda­­kórházba orvosárt. A kegyelmes úr akkor már nem élt. A tanú végül azt mondta, hogy összesen négy lövést hallott. Az elnök: Föl tudna itt ismerni valakit azok közül a katonák közül? A tanú: Nem tudom biztosan. Az elnök: Hat nézzen körül itt azokra, a­kik a­ csendőrök mellett ülnek. Az orvosszakértőkt és fegyesaik kihallgatása. — 11 főtárgyalás tizennyolcadik népi®. — tek 30 olaszt. Géppuskatűz alá vették a ratibor­­kattowitzi vasútvonalat és Leobschütz-Deutsch- Rasschwitz között felrobbantották a vasúti hidat. Kattowitzban az olasz katonaság felvette a lengye­lekkel a harcot s bár parancsnokuk, egy őrnagy elesett, kiverték a lengyeleket a városból. Olasz és francia csapatok összeütköztek a lengyelekkel. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. Berlin­ből jelentik, hogy Simons ma a következőket jelen­tette ki a külügyi bizottságban :’ — Felsőszdéziában kiéleződött a helyzet. A lengyel felkelők elfoglalták az egész ipari területet, így Pless, Ribnik ke­krülete­­ket és Ratibor kerületének keleti részét. A német hivatalnokok még a helyükön vannak, de semmi­féle hatáskörük nincsen többé. A bányák és ipari tele­pek német igazgatóit a lengyelek elkergették. A szö­­vetségközi bizottság csapatai és fegyveres felkelők összeütköztek. Az olasz megszállócsapatok 18 halot­tat és számos sebesültet veszítettek. A francia meg­szálló csapatok is harcban állottak a lengyel föl­­kelőkkel. Korfanty — a fölkelő mozgalom vezetője, Varsóból jelentik. A fölkelő mozgalom élére Korfanty lengyel népszavazó biztos állott A len­gyel felkelők tegnap­­felszólították Korfantyt, hogy Fels­őszilézi­ában alakítson lengyel protektorátus alatt önálló felsősziléziai kormányt. (MTI.)

Next