Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

1921 május 5 . BUDAPEST! KtöLl?­­ 97. sz.) A tanú végignéz a vádlottakon, majd Jréri Pálra mutatva, igy szól: Ezzel az úrral voltam szem­besítve, akkor ráismertem. De most nem mernék rá esküdni. . Az elnök: Hát az esőköpönyegest nem is­merné meg? A tanú: Nemn tudoti megismerni, mert hiány­zik a köpönyeg. .Az elnök: (Gaertnerhez) Álljon föl. A tanú: Ez volt, megismerem még a mozdula­tairól is. Az elnök: Akkor mondja a szemébe, hogy katonákkal járt a villában. A tanú ezt a szemébe mondja Gaertnernek, a­ki azt földi, hogy ez valótlan. Ezután Kéri Pált, majd Hüttnert és Szta­ny­­kovszkyt is szembesítik a tanúval, a­ki egyiket sem ism­eri föl. Vágó-Wilheim Jenő azt kérdezi a tanútól, hogy miért sírt a katonai főtárgyaláson, a­mikor vele szembesítették? A tanú: Azért sírtam, mert arra gondoltam, meghalt a kegyelmes úr, nála nekem jó dolgom volt és most gyermekeimmel együtt kenyér nélkül ma­radtam. Az elnök egy csoportképet mutat a tanúnak, hogy nem ismer-e föl valakit a képen. A­ tanú az egyik arcot ismerősnek találja, még­pedig a Do­bóét, de megjegyzi, hogy csak a hadbíró­sági tár­gyalásról találja ismerősnek. Az elnök rendeletére katona,sapkát adnak Kéri Pálnak s úgy állítják a tanú elé, a ki kijelenti, hogy hasonlít arra, a ki a gyilkosság délutánján ott járt a katonák közt a villában. — Anna megmernék esküdni — mondja a tanú, — hogy hasonlít, de arra nem­ merek meg­­esküdni, hogy ő volt. Gál Jenő úr. és Wei­s­ Ödön dr. kérdései után e­ bíróság a­ tárgyalás folytatását péntekre halasz­totta. a m­unkásbiztositó reformja. — A népjóléti miniszter nyilatkozata. — A mun­kásbiztositó pénztár keresztényszocia­­lista tisztviselőinek küldöttsége jelent meg ma este Bernolák Nándor népjóléti miniszter előtt a keresz­tény egyesülés pártjában, és kérték a minisztert, hogy tartsa fönn a Benérd-féle törvényjavasla­tot. Bernolák miniszter azt felelte, hogy ebben az ügyben csak lelkiismeretes vizsgálat és tanulmány után fog dönteni. A miniszter azután az újságírók­nak a munkásbiztosító reformjáról ezeket mon­dotta: — A mun­kásbiztosító reformjánál is három szempontot óhajtok feltétlenül­ érvényre juttatni: a nemzeti gondolatot, a keresztény világfelfogást és a társadalmi igazságosságot szolgáló szociális ha­ladást. — Minthogy a munkásbiztos jó régi szerveze­t­ében nem felelt meg az egyetemes nemzeti érdekek­nek, ennélfogva ezt a szervezetet reformálni fogom. Ezzel szemben az önkormányzat teljes megszünte­tésével vétenék a szociális haladás ellen. A tisztvi­selők szerzett jogait — ha kötelességüket híven teljesítik — meg fogom oltalmazni, de igazságta­lanság volna, ha a pénztárnál nem éreztetné befolyá­sát az,a munkásság, a­melynek filléreiből s a­mely­­nek érdekében ez az intézmény fennáll. Befejezett tények és egyetlen érdekelt csoportot sem fogok állítani. Mielőtt a javaslatot a nemzetgyűlés elé terjeszteném, ezt az érdekeltekkel együtt meg fo­gom tárgyalni. Az első ilyen ankét, — a­melyen természetesen a szociáldemokraták is részt vesznek — szombaton délután 5 órakor lesz a Gyáriparosok Országos Szövetségének helyiségében. .Sorrend te­kintetében legelőször a munkásbiztosító bíróságról szóló részt fogom beterjeszteni. Remélem, hogy erre a jövő héten sor kerülhet. Stead ezredes és az új mozisok. "A kormánypárti körökben ma este sok szó esett az új mozisok ügyéről. Ma­­már a keresztény egyesülés pártjában is hangozt­­attak, hogy a Stead ezredes-féle Angol-Magyar filmszínház részvénytár­saság kihasználta tőkeerősségét és azoknak az új mozisoknak a helyzetét, a­kiken a kormány a moziengede­lemmel voltaképpen segíteni akart. A szerződés szerint ugyanis az új mozisokat a társa­ságnak kell finanszírozni. A társaság azonban úgy megköti a mozisok kezét, hogy eljárásáva­l az új mozisok jövedelme jóformán egészen a társaság kezébe kerül. A minze­gyűlésen ezt alkalmasint szóvá fogják tenni. HAPIHIREK. ___­­ A BUDAPESTI HXRX.AP legközelebbi száma a csütörtöki ünnepnap miatt szombaton reggel jelenik meg a rendes időben. Földrengés Budapesten és Ggőrött. Ma délután 6 óra 38 perckor Budapesten földrengés volt, a­mely egy lökésben nyilvánult meg. A legnagyobb kilengés 3 centiméteres volt, de a pesti oldalon alig volt érezhető. Nagyobb ereje volt a földrengésnek a budai oldalon, a­mely­nek több pontján csörömpölni kezdtek az abla­kok s az emberek lakásaikból az­­utcára szaladtak. A földrengésnek kelet-nyugati iránya volt. Győrből jelentik: Ma délután 6 óra 35 perc­kor itt kelet-nyugati irányú földrengés volt, a­mely három lökésben nyilvánult meg. Diák-nyomsz. Kis diák-küldöttség járt ma délután nálunk. Segítséget kértek tőlünk és hogy megkönnyítsék a munkánkat, rövidke „memoran­­d­umba ért, a­melyet alább köztünk, összefoglalták azt a kinos-keservűs kálváriajárást, a­melyben részük van. Menekült diák valamennyi ki Temesvárról me­nekült az ismeretes Levents-per miatt, kit pedig más­­honnan üldözött el a balsorsa. Most például a sok közül hatan laknak egy szobában és onnan is ki akarják őket tenni, mert a szerencsétlenek nem tud­nak űzetni, holott egy évre visszamenőleg majdnem kétezer koronát követelnek rajtuk. A ruhájuk színte lefoszlik róluk. Az arcuk sápadt a nékü­lözéstől. Alig esznek, de szorgalmasan tanulnak. Délelőtt az egye­temre járnak, délután a könyvtárakat bújják. És eközben egyre marcangolja őket a gond: mi lesz holnap? Hozzánk fordultak segítségért és mi szíve­sen közvetítjük jószívű olvasóközönségünknek a se­gítséget kérő szót, a­mely ezt mondja: A társadalom közönyében sínylődő egyetemi és főiskolai hallgatók siralmas helyzetét vázoljuk. Renge­teg azoknak az egyesületeknek száma, melyek ezt az ügyet magukévá tették és mégis midőn­ erről van szó, hogy csakugyan segítséget nyújtsanak, sehol semmi. Mindenhol csak a kérvények halmazát gyűjtik és a hi­tegetéseken, bíztatgatáson kívül jóformán semmit sem kapunk. Az Országos Menekültügyi Hivatal — mert itt főleg menekült hallgatókról van szó — el sem fogadja már a kérvényeket, mert nincs miből segíteni. Nagy lármával indulnak neki a diáknyomoron segíteni akaró egyesületek, társulatok, óriási számokkal dobálóznak és a végén; semmi, újra semmi. Elvétve itt-ott kap valaki 100, azaz száz koronát. Nagy részünk immár ott áll, hogy csak ez a holmija van meg, a­mit magán hordoz, a többi már mind elkelt — a Teleki-téren. Sehol nem karolják így fel ezt az ügyet, hogy látszata­s legyen. A Délvidéki Liga maga is nyomorog. A Jogász Segítő­­Egyesü­let mér két hónapja intézi a nyomorúságos kér­vényeket. Az Amerikai Misszió pedig, a­mely igazán a legnagyobb bizalommal karolta föl ügyünket, most már szintén csak szórványosan segített. Tehát mindenki azt kiabálja, hogy segíteni kell és hogy segítenek is, de tes­sék sorba kérdezni mindenikünket: ki mit kapott? Semmit. Ez a legőszintébb válasz, mert eddig, semmit­­sem adtak. Mindenünnen csak biztatás, néha-néha száz korona és tovább újra semmi. Ez a képe, igazi képe a mai idők segélyezett diákjainak. Minden jóérzésű ember ügyeiméibe ajánljuk e sorokat. A­­ki segíteni akar a nyomorgó diákokon, jogászokon, orvosnövendékeken stb., annak szerkesz­tős­égünk szívesen megmondja címüket. Egyre har­­sogtatják, hogy az ifjúság a jövő és a föltámadás, vigyázzon tehát mindenki, hogy ez a jövő időszek­­előtte e­­ ne pusztuljon és megérhessük a föltámadást!­­ (Az Apponyi-ünnep.) Az Apponyi Albert gróf országos ünnep végrehajtó­ bizottsága közli, hogy a nagy állam­férfiú tiszteletére rendezendő or­szágos ünnep napját végleg május 28-ában állapí­totta meg. A nagyjelentőségű országos ünnep pro­gramját a bizottság a jövő héten fogja közzétenni. Az országos ünnep végrehajtó­ bizottsága kéri a vi­déki városok és megyék törvényhatóságait, vala­mint a főváros egyesületeit és intézményeit, a­me­lyek az ünnepen, részt akarnak venni, ezt a szándé­kukat a rendező­ bizottságnak (IV., Váci­ u. 62—6-1.), mielőbb jelentsék be. — (Károly király uj lakóhelye.)­­ Weggisből jelentik, hogy Károly király legközelebb a Weggis mellett levő Hartensteini kastélyba költözik, a hol hosz­abb ideig fog tartózkodni. (M. T. I.) — (­Főigazgatói címadományozások.­­ A kultuszminisztérium a legnagyobb csöndben kilenc kiváló, idősebb tanügyi szakférfiút tankerületi ki­rályi főigazgatói cím és jelleg adományozására ter­jesztett fel a kormányzónak. A kinevezések az el­múlt napokban az érdekeltekhez már le is érkeztek,, azonban a kultuszminisztérium, mint nekünk mon­dották, a hivatalos lapban nem óhajtja kiadni a megtörtént kinevezéseket, a­mint az eddig mindig szokásban volt. Néhányat azonban mégis legköze­lebb közölni fognak, ezek között lesz a következő három kiváló tanügyi férfiú is. Az első új főigaz­gató Acsay István dr., a budapesti VII. ker. Bar­­csay­ utcai főgimnázium igazgatója, a híres klassziko­­filológus, a­ki intézetének kitűnő adminisztrálásá­val, a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége tanügyi csoportjának buzgó és agilis vezetésével, a magyar­­ közoktatásügy fejlesztése körül kiváló érdemeket szerzett. A második kinevezett Lévay Ede öt­, fő­­reáliskolai igazgató, régi, kiváló tanférfiú, a Markó­ Utcai főreáliskolát vezette fáradhatatlan ügybuzgal­­­ómmal. A harmadik új főigazgató Hittri­ch Ödön dr., az ismert nevű filológus, a fasori református gimnázium kitűnő igazgatója. — (Budapest gyermekei — amerikai kony­hán.) Az American Relief Administration tudvalé­vően ötvenezernél több budapesti gyermek ebédel­tetését vállalta ingyen magára. Elemi és polgári iskolákban étkeznek a kiéhezett, legyengült apró­ságok és ebédjük ízes és tápláló. Ennek bemutatá­sára a minap az amerikai akció vezetősége élén Bertheldy táborszernaggyal és Zabcsek alezredessel meghívta a sajtó képviselőit, a­kiket az óbudai elemi iskolában levő amerikai gyermekkonyhába vezettek ki Csak ebben az étkezőben ezernél több gyermek ebédel naponként. Az étlap elég változa­tos, a gyermekek mindenből oly sokat kapnak, hogy bőségesen jóllakhatnak. A látogatók a legjobb im­pressziókkal hagyták el a mintaszerűen fölszerelt, és berendezett amerikai konyhát. __ (A Kivándorlási Tanács ülése.) A Ki­vándorlási Tanács ma Gaál Jenő főrendiházi tag elnöklésével ülést tartott, a­melyen elhatározták, hogy a Külföldi Magyarok Egyesületével és a Ma­gyar Amerikai Pénzügyi Szindikátussal karöltve a tanács mellé közös szervet állít fel a­mely a ki- és bevándorlók érdekeit lesz hivatva fokozott mérték­ben megvédeni. Ez a szerv egyelőre Budapesten, később külföldön is irodákat fog nyitni és a reá felügyelő társadalmi bizottsággal együtt megte­remti a kapcsolatot a kivándorlók és visszaván­­dorrlók, valamint a hazai tényezők között. A társa­dalmi bizottság elnökének Matlekovits Sándort vá­lasztották meg és bizottsági tagul kiküldötték Schandl Károlyt. A Kivándorlási Tanács új helyet­tes elnöke Ráday Barna lett. Az ülés végén Schrei­­ber helyettes államtitkár tolmácsolta Ráday bel­ügyminiszter meleghangú köszönetét a tanács egy évtizedes odaadó munkásságaiért. _ (Az Otthon­írók és Hírlapírók Köré­nek) választmánya pénteken délután fél négy óra­kor ülést tart. — (Csehek Magyarországon.) Léván, Bars­­megyében, a­hol most még a csehek uralkodnak, április 10-én mulatságot rendezett a Lévai­­Nőegyesü­­let. Lévának és környékének egész magyar úri társa­sága összegyülekezett, hogy az előadott élőképekben, a magyar énekekben és táncokban gyönyörködjék. A környékbeli zsidó bérlők, is bementek a mulatságra Lévára, a­hol persze megtettek intézkedéseiket a cseh urak is. A közönség közé egész sereg detektív és több katonatiszt is befurakodott, a­kik vizsga szem­mel­­kutatgattak, és fülelve figyeltek minden szóra. A­ társaság hölgytagjai magyar nemzeti viseletben vol­tak és mindeniknek a ruháján volt valami piros­­fehér-zöld dísz. A lantjuk, a­mellyel az éneket kí­sérték — az Ezer év című ismert darab dalait adták elő — szintem nemzeti színű szalaggal volt díszítve, de a színek mellé gyászszalagot is kötöttek a lantra. Több se kellett a rendőrkapitánynak,­ a­ki ennek láttára a program egy részének előadását megtiltotta e megokel­ászal: — A ki gyászol­, ne mulasson! Fóliáikor föl is oszlatta az egész társaságot, így­­ mulatnak Léván — a csehek, a kik ellett zsarnoksá­guk miatt nagy a magyarok, elkeseredése. — (A 17 Ábel - békedi­j és a pacifisták.) Tudvalévő az a mozgalom, melyet Csitáris Béláné indított a Budapesti Hírlap­hoz írt levelében, s melynek célja, hogy a legközelebbi Nobel-békedíjat a hollandul királynénak ajánlják fel. Úgy értesü­lünk, hogy ebbe az ügybe egy kis háborút kevert bele a magyar pacifisták pár ismert alakja. Pedig csak goromba­ félreértéssel lehet azt mondani, hogy ez a díj csak professzionálus pacifistának járhat ki. Pacifista és békedí­j egymást szinte kizárja. A mi pacifistáink munkája is, igaz, békét csinált, de a­ trianoni békét. A békedíj a béke ideális munká­sait illeti, kik között magasan áll a hollandus ki­rályné, a ki nemzetek hódolatát szerezte meg magá­nak s útját egyengette azzal, hogy a jövendő nemze­dékek zsenge szivébe ültette el a béke, a nemzet­közi megértés áldott magját. Egy hollandus újságíró levele fekszik elöttünk, mely elragadtatással ir ép­pen arról az eszméről, hogy a hollandus gyermek­akció a legideálisabb munkája a­ Békének, a Béké­nek, melyből nemzetek virágoznak, nem a béké­nek, melyen nemzetek mennek tönkre s minőkre a vakbuzgó pacifisták munkája preparált ki ben­nünket. 5

Next