Budapesti Hírlap, 1921. július (41. évfolyam, 142–168. szám)
1921-07-01 / 142. szám
Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 440 K, félévre 220 K, negyedévre UOK, egy hónapra 40 K. Egyes szám ára 2 korona, Ausztriában 5 kor. ''Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Budapest, jan. 30. Holnap délben indul a déli vasúton egy válogatott társaság Keszthelyre — kettős ünnepre. E szép balaton parti városban tartja az idén közgyűlését a Dunántúli Közművelődési Egyesület úgyszólván ideális keretében egy vonzó és kecsegtető gondolatnak: A Festetics György gróf által közel száz évvel ezelőtt rendezett Helikoni ünnepnek. A nemes gróf nagyobbszabású alkotásai mellett ez az intézménynek szánt ünnep, melyet tavaszelőn és őszelőn ültek, csak a művészi és irodalmi törekvésekkel való enyelgés benyomását teszi a mai emberre. Hogy nem lett belőle ennél több, azt különböző kisebb-nagyobb okoknak kell tulajdonítani. Az egyik, a döntő, kétségkívül az volt, hogy nagylelkű alapítója 1819-ben meghalt s vele sírbaszárt ideális gondolata, a keszthelyi Helikon is. A másik nagy oka annak, hogy az eszme meddő maradt, hazánk akkori viszonyaiban rejlett. Az országnak akkor említésre érdemes fővárosa sem volt. Nem volt koncentrált irodalmi tesz. Íróink szerteszerva laktak az országban: hánynak lehetett módjában, az akkori közlekedési viszonyokat is tekintve, hogy Felső -Magyarországból, a Délvidékről, Erdélyből pár napi egyetem dilettáns irodalmi ünnepre Keszthely -t zarándokoljanak ! A Dunántúl közelebb eső vidékéről való írók — Írogatok — gyűltek ott össze, hogy a lelkes és nagyleíidületű nagyhíz udvarában gyönyörködjenek a hevenyészett munkák felolvasásában,szavalásában, magyar és német szentimentális dalokban, latin orációkban és disszertációkban, falusi pásztortáncokban, a grófi ház pazar fényű báljában és az iskola termében rendezett műkedvelő előadásban. De akármily kezdetleges volt is ez ünnep, a mentőgondolat, mely a nagy György gróf fejében megfolgamzott, benne volt, íróink, mint mondtam, szerteszélszórva éltek, hírlapirodalmunk alig volt, egy-egy könyv gyéren jelent meg, hiszen tudjuk, a nagy Berzsenyi Dániel költeményes kötetét is a pesti központi papnevelő kispapjai adták ki saját összerakott garasaikon. Az író- és költővilág levelezésekben talált némi érintkezést egymással. A Helikon eszméjében benne van az a gondolat, hogy valahol, valahogy össze kell hozni, táborba gyűjteni, egységbe kovácsolni a magyar tollforgató népet, hogy egyáltalán megszülethessék az irodalom, ami már nem egyesek elszórt, egymástól szinte független munkájának akármily sokaságát jelenti, hanem egy összeműködő, szerves kapcsolatban élő, egymás kölcsönhatása alatt álló, hivatásból dolgozó világ munkájának organikus eredményét. A nagy előd gondolata, úgy látszik, megihlette a fogékony lelkű utódot, Tasziló herceget, aki ezúttal feléleszti a helikoni ünnepséget. Ma már van irodalmunk, ma nem az irodalmi élet megteremtése lehet ez ünnep célja, de hogy ma sem céltalan, azt hamar fel kell ismernünk. A herceg úr belevonta tervezgetésébe és rendezésébe az országos irodalmi társaságokat is. Ezek feladata lesz, hogy közreműködésükkel fényt, szint, tartalmat és irányt adjanak az ünnepnek. Mily gyönyörű kilátást nyit a csodaszép Balaton partján, egy nemes érzelmektől vezérelt előkelő főúr égisze alatt egy országos irodalmi ünnep a nyári évadban! Gazdagságot, mozgalmat, versenyzést visz bele irodalmi életünkbe. Magyarország kormányzójának, a vitézi rend elmés megalapítójának egy új ötletébe s egy kézmozdulatába kerül csak, hogy bekapcsolja, mint intézményt, a helikoni irodalmi versenyeket az országos jelentőségű dolgok közé. Hogy pedig mindez így forduljon s ne enyésszék el, mint a Balaton hulláma, ha a szél elüll, ahhoz az kell, hogy akik holnap indulnak Keszthelyre, igen komolyan vegyék e zarándokújukat, oly komolyan, mint nemes és áldozatkész patrónusa, Festetics Tasziló herceg, hogy a résztvevők őrködjenek az ünnep méltóságán, irodalmi előkelőségén, hogy a keszthelyi ünnep ünnepe legyen az irodalomnak, a herceg urnak, Keszthely városának, Dunántúlnak, sőt az országnak, és ünnepe az irodalomnak és kedves, felejthetetlen emléke mindazoknak, a kik együtt ünnepüik a dicső emlékű György gróf ideális eszméjének e feltámadását. Mikén te az ül ferenc Sítáz? A főrendiház reformjával kapcsolatban ma beavatott forrásból a következő értesülést kaptuk: — A kormány minél előbb vissza akarja állítani azt a régi alkotmányjogi helyzetet, hogy az országgyűlés ismét két házból álljon. Hogy tehát az említett szempont megvalósulhasson, a főrendiház reformjának keresztülvitelea legsürgősebb feladat. E mellett szól, hogy a reform az összes alkotmányjogi reformok közül a legkönnyebben megvalósítható, mert a leghamarabb lehet ahhoz az összes tényezők hozzájárulását megnyerni. A törvényjavaslat szementt tartja, hogy a mai viszonyok közöt, is életképes tradíciók a mai kor követelményeivel összhangban vannak. Ezért a javaslat a főrendiház átszervezésénél nem ugrásszerűés, hanem a fokozatos fejlődés törvényeire való figyelemmel halad előre . A főrendiház tagsága, a tervezet szerint, részint méltóságon vagy hivatalon, részint választáson, részint pedigkinevezésen alapulna. Viselt hivatalok és méltóságok jogcímén körülbelül ugyanazok volnának a febérház tagjai, mint akik a főrendiház tagjai is voltak. A választáson alapuló tagság háromféle. Az első csoportba tartoznak azok, akiket az eddigi törvények szerint örökös főrendiházi tagság jogával fölruházott: hercegi, grófi és bárói családok tagjai, minden vagyoni cenzusra való tekintet nélkül, a maguk köréből választanának. A második csoportba tartoznának a vármegyei és városi törvényhatóságok kiküldöttjei, akiket az illető törvényhatóságok közgyűlésükön választanának meg. Olyan törvényhatóság, amely legföljebb hat vagy ennél kevesebb képviselő választói kerületre oszlik, egyet, amelyik hatnál több- de legföljebb tizenkét választókerületre oszlik, kettőt, ezenfelül pedig hármat választana. Végül a harmadik csoportba tartoznának a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem, a tudomány, művészet és közművelődés törvényes szervezetei és intézményei által választott kiküldöttek. ■é Az első csoportba választott képviselők száma egyenlő a törvényhatóságok által választottak számával. A felsőházi tagok választása tíz évre szólna, a megválasztottak fele azonban az említett három csoport szerint külön-külön kisorsoltatnék és öt év múlva új választás alá kerülne. A felsőház tagjává csak 35 életévet betöltött férfi választható. .. Végül kinevezés alapján tagjai volnának a felsőháznak azok, akik kiváló érdemességük miatt a minisztérium előterjesztésére élethosszig tartó taggá neveztetnének ki, de számuk a huszonötöt meg nem haladhatja. A felsőházi tagok összeférhetetlenségére általában a fennálló állapot maradna érvényben, vagyis sem a fegyveres erő, csendőrség, rendőrség kötelékében, sem valamely polgári, vagy egyházi hivatalban teljesített szolgálat nem volna akadálya a felsőházi tagság elnyerésének és az azzal járó jogok gyakorlásának. A törvényjavaslat természetesen részletes rendelkezéseket tartalmaz a felsőházi tagság megszűnéséről, helyesebben szüneteléséről, a választói eljárásról. Erre vonatkozóan annyit óhajtok még megjegyezni, hogy a választások minden csoportban titkos szavazással ejtetnének meg. A törvényjavaslat szerint az országgyűlés felsőházának jogköre körülbelül ugyanaz volna, mint amilyen a régi főrendiházé volt. — A nemzetgyűlés ülése. — A kötelező iskoláztatásról szóló törvényjavaslat. —■ A kultuszminiszter a kultúra mélyítéséről. — Sürgős interpelláció a váci fagyházból megszökött rabokról. A nemzetgyűlés egynapi szünet után ma folytatta tanácskozását, de ezúttal kivételesen nem apénzügyminiszter foglalkoztatta a Házat. A kultuszminiszternek egy törvényjavaslata volt napirendem amellyel az intenzívebb és sikeresebb népoktatást óhajtja szolgálni. Az ülés végén pedig sürgős interpellációk voltak, amelyek úgyszólván már hozzátartoznak a nemzetgyűlés mindennapi életrendjeihez. A képviselőket egyébként most mindennél jobban az ingatlanváltság és a sajdónovella, s ezekkel kapcsolatban a nyári szieszta izgatja. Az ülés elején az elnök bemutatta Drózdy Győző megbízó levelét, az uhui belépett a terembe maga a pacsai győző s a szélsőbaloldal diadalmas éljenzéssel fogadta. A kötelező iskoláztatás:. Azután következett a kötelező iskoláztatásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Biharbajomi Szabó József előadói beszéde után Cserig József utalt arra, hogya népoktatás megint el van hanyagolva. A háborúban az iskolákat kaszárnyákká és kórházakká változtatták. A népiskolákat kell szaporítani, nem aközépiskolákat. A zsidókérdést is csak a közoktatás fejlesztésével lehet megoldani, mert csak a jó iskola teheti versenyképessé a népet. Igen tartalmas beszédet mondott azután Gerencsér István. Rámutatott arra, hogy azelőtt 3500 állami iskolánk volt s a trianoni béke folytán alig 000 iskolánk maradt, kétezernél több állami iskolát elvesztettünk. A népiskoláink el vannak hanyagolva s annyira zsúfoltak, hogy 100—126 gyermek jut egy tanítóra. Sok az egytanítós osztatlan iskola. A francia törvény az ilyen iskolát nem tűri meg. Budapesten is több mint 50.000 iskolázatlan gyermek van s az Alföld egyik-másik tanyáján, negyven-ötven iskolaköteles gyermekén s nincs iskola. Az Alföldön és a Dunántúl az írni-olvasni nem tudók száma igen nagy: 39 százalék s a legtöbb analfabéta ott található, ahol a nagybirtok dominál. Ennek megváltoztatására javaslatot tesz, amelyet a „részleteknél óhajt érvényesíteni. Végezetül megemlítette, hogy Franciaországban az iskolai év befejezése, az iskolai vizsgálat ünneplésen megy végbe az egész országban. Az egész ország ünnepet ül s munkaszünet van, mint vasárnap. Ezt ,a szokást szeretné meghonosítani Magyarországon is. A törvényjavaslatot üdvözli és elfogadja. A nemzetgyűlés nagy tetszéssel honorálta ezt a fölszólalást s élénk figyelemmel hallgatta azután Magyar Kázmér hozzászólását is, aki különösen a tanyai iskoláztatás nehézségeit világította meg, praktikus példákkal. Az általános vita ezzel véget ért. Vass József kultuszminiszter erre fölszólalt s válaszolt azokra a megjegyzésekre, amelyek a vita során elhangzottak. Ismeri — úgymond — azoknak a panaszát, akik a magyar kultúrát szolgálják, de ennek a megtört nemzetnek nincs egyetlen olyan rétege, amelynek most teljesen rendben volna a szénája. A tanítókat arra kéri, legyenek még türelemmel egy ideig. Ő cselekedni igyekszik az érdekükben s azon iparkodik, hogy mind a fizetés, mind pedig a nyugdíj terén szolgálja az érdeküket. Ami a fajtáknak iskolázásra való készségét illeti, megállapítja, hogy a magyar faj nem becsüli kellően az iskolát. A tót és a német jobban szereti az iskolát, mint a magyar. Rá kell tehát kényszeríteni a drága magyar fajt az iskolázásra, mert ezzel fejlesztjük életképességét. Ezt a célt szolgálja a törvényjavaslat. Egyenlősteni kell a magyar kultúrát, legalább az elemi fokon, mert nagy űr mutatkozik a városi és a falusi iskola között. Ez nem jelenti azt, hogy a városok iskoláit deklasszifikálni akarja, mert inkább a faluét akarja fölemelni. Az állam teljesíteni fogja kötelességét, de figyelmezteti az iskolafentartókat is, hogy tartsák kötelességüknek az iskolák fejlesztéséről gondoskodni. Ami a tanyai iskoláztatást illeti, kijelenti a miniszter, hogy mindenütt a helyi viszonyok szerint fog gondoskodni arról, hogy a gyermekek oktatás nélkül ne maradjanak. Napközi otthonok lé-