Budapesti Hírlap, 1921. szeptember (41. évfolyam, 193–217. szám)
1921-09-01 / 193. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP (198. BZ.) 1921 szeptember 1. üléshez. A, miniszterelnök’ és a földművelésügyi főasttiszter nyomban kijelentették, hogy nálunk nincs is teljes szabadforgalom, mert a kivitel meg van kötve. Az atnétón megjelentek nagy része ezek után szintén megtette észrevételeit és esetleges javaslatait. A kormány pedig megígérte, hogy az elmondottakat fontolóra veszi és minden tőle telhetőt megtesz, hogy a drágaság emelkedését letörje. Okos tanácskozás, alapos megvitatás volt hát több ízben is. Most már csak rögtöni és energikus végrehajtásról essék a szó. Gyors és drákói rendszabályok, ez még segíthet a tűrhetetlen helyzeten. A földmivelésügyi miniszter nyilatkozata, Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter az értekezlet után munkatársunknak a következőket mondotta: — A kormány mindent megtesz a drágaság csökkentésére. Az ellátatlanok kataszterének kibővítése pénzkérdés csupán. Ha pénzünk volna, sok minden nem történne meg. A fogyasztók azt kívánják, hogy a kiviteli engedelmeket szüntessük meg. Ez nagyrészben már meg is történt. A tojáskivitelről most tárgyalunk a fővárossal. Itt csak az a baj, hogy tojásfölösleg van és a kivitel megszüntetése zavarokat okozna. Arról is van szó, hogy vagy fölemeljük a kiviteli illetéket, vagy pedig kötelezzük azokat, akik kiviteli engedelmet kapnak, hogy bizonyos mennyiséget a fővárosnak is szállítsanak. A tejszállítók részére közönséges korpát utalunk ki, a pénzügyminiszter pedig megszüntette a tej behozatal vámját. A burgonyakivitelt megszüntettem, a zsírbehozatal szabad. Épp most adtunk amerikai zsírra is behozatali engedelmet. Az álllatkivitel ellen senki sem tiltakozott. A sertéskivitelt a városok kívánták, mert amikor a sertés ára lement, ezen az utón próbáltak állataiktól megszabadulni. A kormányt tehát ezen a téren semmiféle mulasztás nem terheli. . . Potikai események. A keresztény pártból. •. .A nyugatmagyarországi események nem érintika kormány helyzetét. A párt az idegen propagandát űző sajtótermékek ellen. — A keresztény pártban ma este élénk partélet volt. A képviselők figyelme különösen a nyugatmagyarországi események, felé fordult. Megállapították, hogy a nyugatmagyarországi lakosság megmozdulása egyáltalában nem érinti a kormány helyzetét. Megcáfolták egyes lapoknak azt az állítását is, mintha a kormánynak, vagy a kormány egy részének lemondása küszöbön állana. Szóba kerültek az idegen, különösen pedig cseh eszméket propagáló és az országban jelenleg eléggé sűrűn felbukkanó sajtótermékek is. Különösen nagy felháborodással tárgyalták a Budapesten megjelenő Internacionaler Donau-Lloyd című és nyilvánvalóan idegen propagandát űző közgazdasági folyóiratot, amely a legutóbbi számában szinte tüntetően egész A Balatonon — Széchényinél. Irta Ambrózy Ágoston. Balatonszepezd, aug. 30. Széchenyit, külföldi utazásai során, magyar vonatkozásban érdekelte miniden. Még a tájképekben is magyar hasonlóságokat keresett. Az Arkipelógust a Balatonhoz hasonlítja és úgy sokkal a jobban élvezi. „Ott jobb a levegő, a fa, szebb a mező, a hegy és minden oly kedves és drága. Ott élnk és halni egyedüli vágyunk. Ha idegen földön él a végzetünk, könnyebben válunk meg az élettől, ha egy jó barátunk megígéri, hogy csontjainkat a hazába visszaviondik. Oh, hol fognak hamvaim pihenni?" Éppen száz éve írta ezt Széchenyi naplójába. Maholnap Széchenyi idegen földben pihenhet ,— ha ugyan nem istenkáromlás Cenket idegen fidnek nevezni. „Te jó Fertőni. — írja tovább — arra kérlek, maradj meg nálunk, mert, miután partijaid nincsenek, nagy jóság tőledm el nem szaladsz." Ma talán a Fertő is kénytelen elhagyni minket. Frahne is, Kismarton is. Már legyőzött nációknak is zsákmánya vagyunk. Azt mondja Voltaire ,,Essay“-iben, hogy nincs szerencsétlenebb nemzet a magyarnál. He tous les peuples, qui ont passé sous nos veux t'ans l‘histoire, il n'y en a point de plus machereux que les hongrois. Herder is „gyors véget" jesölt nekünk. Széchenyi meg azt mondta nemzetiségi összetételünket fejtegetve, hogy egy forradalom vagy egy háború sírba dönti Magyarországot. De azóta, hogy Széchenyi ezt megírta, három forradalom is átviharzalt felettünk, hát talán most is lesz erő bennünk a feltámadásra. Itt ülök a Balaton partján, Széchenyi naplóiPécsről jelentik, hogy abból az alkalomból, hogy a vármegye kiürítése befejeződött Nendtvich Andor polgármester és Szenge Ferenc alispán üdvözlő táviratokat küldtek a kormányzónak, a miniszterelnöknek és a belügyminiszternek. A hódoló táviratra Stenge alispánhoz a következő távirati válasz érkezett: , IA kormányzó urollóméltósága Baranya vármegye felszabadult lakosságának lelkes hazafias hódolatát örömmel fogadni és megbízni méltóztatott,nak vaskos kötetével a kezemben. Nem, d5 maga ül itt mellettem, oly tisztán domborodik elém rejtélyesen nagyszerű történelmi alakja: a vasakaratú reformeré, a szenvedő szerelmesé, az ideális baráté, a rajongóan vallásos felvilágosulté, a kétségbesésig világfájdalmas „legnagyobb magyar"-é. Ez a lélek telve van ellenmondással; ezt az arcot a honfiúi aggodalom barázdái szántották fel. Itt a Balaton tükrében feloldódnak az ellentétek, elsimulnak a barázdák. Gyűlöli a §-ot, alkotmányjogi kérdések tekintetében még Deákban is rabulistát lát: először meg kell erősödnünk gazdaságilag. „Praktikus" embernek mondják Bécsben. Ugyanakkor „világfájdalmának poézisén" szűri át az eseményeket- a legnagyobb pesszimizmus tölti el nemzete és azzal együtt saját sorsa iránt. Mikor korszakos alkotásai sorra sikerülnek, mikor az egész ország ünnepli, ő azt írja naplójába: „El vagyok hagyva, ez az ország elveszett." Megdöbbenve kérdjük magnóiktól: hogyan lehet ily önkíntó lélekben ily erős akarat? Nekem azt mondja valami, — talán a Balaton, talán a Nyugatmagyarországot búcsúztató mai újságom, hogy a szenvedés a legtisztább forrása a nagy érzéseknek, a nagy tetteknek. Széchenyi lelki miliője a szenvedés és ebből a szenvedésből fakad reformert tevékenysége. Szenved politikai pártállásának határozatlansága miatt: párthoz nem akarja lekötni magát, a pártokra való tagoltságot magát is helytelennek tartja. A gravaminális politikát üldözi, mert azt az alkotó munka kerékkötőjének tartja. Ezért gyűlöli Kossuthot, de már Deák érvényesüléséért küzd, hogy ez amazt ellensúlyozza, így kerül be az ellenzéki érdekszférába. Konzervatív hogyan lehetne a reformok embere? Mégis Metterníchhel, Reviczkyvel Apponyival tárgyal, mert félti hazáját a sötétbe való ugrástól, és a helytartótanácsban közlekedési miniszteri tárcát vállal. Mikor pedig Kossuth kivívja sereg pozsonyi hirt és képet közölt — Bratislava aláírással. A pártban ez ellen hevesen ki is fakadtak. (NSl.) ......................................... A Kisgazdapárt a vármegyék kongresszusáról. — A kisgazdapárt értekezlete. — A kisgazdapárt ma este Mayer János elnöklésével értekezletet tartott, amelyen a pártnak, körülbelül húsz tagja jelent meg. Ott volt nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter is. Az elnöklő Mayer János előadta, hogy a vármegyék kongresszusán a nemzetgyűlés ellen olyan vádak és támadások hallatszottak, amelyeket a párt szó nélkül nem hagyhat. Erről hosszabb vita indult meg, amelyben valamennyien visszautasították a támadásokat, és elítélték a hangot, amelyen a nemzetgyűlésről beszéltek. Az értekezlet végül kimondotta, hogy elvárja a kormánytól, hogy megtorló lépéseket tegyen, különösen abban az esetben, ha kitűnik, hogy a vármegyék kongresszusa szembehelyezkedett az 1920. évi I. törvénycikkel és a társadalmi rend hathatósabb védelméről szóló törvénycikkel. A párt csak akkor foglalkozik külön értekezleten ezzel a támadással, ha a kormány energikusan nem intézkednék. Ezután nagyatádi Szabó István tájékoztatta a pártot a nyugatmagyarországi helyzetről és a párt megnyugvással vette tudomásul a miniszter kijelentéseit. Az értekezlet ezutái fél tizenegy órakor véget ért Baranyában helyreállt a magyar közigazgatás. Pécsről jelentik, hogy a Magyar Távirati Iroda munkatársának, a magyar közigazgatás helyreállításáról és a vármegyében uralkodó állapotokról Szenge Ferenc dr. alispán ezeket mondta: " A beérkező jelentések szerint a magyar közigazgatás uralmát a legutolsó faluban is helyreállították. Közigazgatási hatóságainkat mindenütt a legnagyobb örömmel, kitörő lelkesedéssel üdvözölték, nemcsak a magyar, de a nemzetiségi vidékeken is. Számos sokác és szerb község halandó istentiszteletet tartott a felszabadulás örömére. A sváb községek vetélkednek egymás között, hogy mennél fényesebben ünnepeljék meg a felszabadulást. A mohácsi szerb pap magyar nyelvű levéllel hívta meg a hatóságokat a felszabadulás örömére tartott hálaadó istentiszteletre, pedig erre őt senki nem szólította fel. Hódolat a kormányzónak, hogy meleg köszönetét tolmácsoljam. Bariba, a kabinetiroda főnöke, Ztinderék nem kapnak beutazási engedelmet Ausztriába. Belgrádból jelentik: A belgrádi osztrák követségen az emigránsoknak nem adnak beutazási engedelmet. A belgrádi osztrák követ a következőket jelentette: Linder Béla nem kapott vízumot, pedig már négy ízben kért Ausztriába utazásra engedelmet és én, kormányom utasítására azt minden esetben megtagadtam. (MTI.) Az európai politika. — A németországi helyzet. — A felsősziléziai kérdés a népszövetség tanácsában. — Katonai lázadás Szerajevóban. — Az indiai fölkelés. — Erzberger gyilkosait a többszáz főre rugó rendőri kirendeltség még mindig nem tudta kinyomozni. Hirschfeld zászlós, akire a rendőrség tegnap kissé önkényesen ráfogta a gyilkosságot, most önként jelentkezett. Noha igazolta, hogy Simius vége óta állandóan Calmbachban tartózkodott, 35 kilométernyire a tett színhelyétől, a rendőrségi mégis őrizet alá vette. A német birodalmi kormány rendcsinálás közben most nagyon nevezetes lépésre ragadtatta el: magát Berlinben, Spandauban, Missbachban, Münk-Ohenben, Hamburgban és Stuttgartban 14 napra meg- tiltotta tíz jobboldali lap megjelenését. Az oltásnak ez a módja már ismételten azzal végződött, hogy a lángok csak annál magasabbra csapkodtak. A megtiltásra jogalapul Ebert birodalmi elnök tegnap kiadott rendelete szolgált, amelyet azonban a belyügyminiszter csak így alkalmazhatott, saját szakállával visszaható erővel ruházta fel. Az ilyen erőszakos intézkedéssel talán lehet ideig-órákig rendet teremteni, de aki elkeseredett embereknek a nyugalmát akarja visszaadni, annak egészen más módszerekhez kell nyúlnia. Egyelőre még az sem bizonyos, hogy a birodalmi kormány akárcsak pillanatnyilag fog-e célt érni. Münchenben például a nacionalisták a lapok megtiltására máris megadták a választ, nem törődve sokat Ebert elnök rendeletével sem. Óriás plakátokkal lepték el a várost, amelyek hemzsegnek a birodalmi kormány elleni sértő kifejezésektől, tiltakoznak a kormányrendeletek ellen és mára népgyűlésre hívják München lakosságát A plakát állítólag a rendőrigazgatóság beleegyezésével jelenhetett meg, ami, ha igaz volna, máris figyelmeztethetné a birodalmi kormányt, hogy Berlin még nem, az egész birodalom. Berlinben ma a szocialista pártok nagy tüntetéseket rendeznek a köztársaság mellett, amelyeken a szokástól eltérően, több miniszter is részt fog venni, ugyanakkor azonban Münhenben a jobboldali pártok, sőt a bajor kereszténypárt is népgyűléseken fognak a berlini események ellen tiltakozni. Ez még nem nyílt összeütközés, annál kevésbé szakadás, de a kezdete egy olyan folyamatnak, amely könnyen ide vezethet. A népszövetség tanácsa a kitűzött időre mégis belemehetett a felsősziléziai kérdés megvizsgálásába: az uj alkotmányt, naplójában azt ostobaságnak nevezi és ugyanakkor hazafiságból beilleszkedve az uji rezsimbe, elvállalja a közmunkaminiszteri tárcát. Ö, akinek szabadelvűsége — krónikása, Zichy Antal szavai szerint — századokkal megelőzte korát, akinek másrészt reformmunkájában a konzer- vatívok mérsékletére és anyagi befolyására oly nagy, szüksége van, a pártok egyikében se találja helyét. Szenved, mert magyar, mert hazája elmaradt és nem tud beilleszkedni a művelt Nyugat fejlődésébe. Ezekből a naplókból látjuk, hogy mit szenved ez a nagy lélek, amikor főhercegi előszobákban várakozni, amikor hiú államférfiak előtt megalázkodnia kell. De enélkül nem valósíthatja meg reformterveit És mennyit szenved Crescence-ért! Oly ideálisan együtrelmes szerelem ez, a minőre csak egy Széchenyi lelke lehetett képes. Szerelme, bár sok akadályt kell leküzdenie, nem viszonzatlan; eszményi barátság fűz Wesselényihez, később tiszteletteljes bizalom Apponyihoz; a kaszinó megalkotásával otthont ad a társaséletnek, mégis mindenkitől elhagyatva érzi magát. Szenved kimondhatatlanul — egész a meg- hasonlásig, Döblingig, a pisztoly-durranásig. Oh, mit érezne ez a nagy lélek most; mit érezne a szenvedések embere, ha nemzetét megalázva, összetörve, feldarabolva, a szenvedések ten.' gerében látná? Hosszasan elgondolkodom. Már beesteledett. A felkelő hold piros korongja ragyogó sugárkévét vetett a víz felületére. Mintha gyertyát gyújtott volna nekem a Balaton. Benézek könyvembe és egy mondatra esik tekintetem: „Ha már más nemzetnek több a kincse, legyen minekünk több erkölcsünk és hazaszeretetünk." Bezártam a könyvet. Hazamentem.És a Balaton végtelen nyugalma ült a lelkemre. I