Budapesti Hírlap, 1921. október(41. évfolyam, 218–244. szám)

1921-10-26 / 240. szám

budapesti hirup 1210. 1921 október 26. 2 **——** • ...................................­.................. .......— ............ Nem a király, hanem a lázadók ellen fogott fegyvert a nemzet. — Nagyatádi Szabó, Mayer, Kovács és Gömbös beszédei az ifjúsághoz. — Az egyetemi ifjúság küldöttsége kereste fel ma este a kisgazdapárt vezetőségét. A küldöttséget An­tal István, az egyetemi kör volt elnöke vezette, a­ki beszédében utalt a legutóbbi napok eseményeire s kijelentette, hogy a kormány minden tekintetben számíthat az ifjúság erejére. Az ifjúság a nemzet védelmére fegyvert fogott és teljesítette kötelessé­­gét, de rendelkezésére áll a kormánynak akkor is, ha a közrendet kell megvédelmezni, bárhonnan eredő rombolással vagy rendzavarással szemben. Mayer János válaszolt elsőnek az ifjúság üd­vözlésére s kijelentette, hogy a kisgazdapárt a ki­rálykérdést mindig ki akarta kapcsolni addig az időig, a­míg azt­ az integritás szempontjából legked­vezőbben lehet megoldani. A magyar nemzet mindig lojális volt és most sem a magyar király ellen fo­gott fegyvert, hanem a lázadók ellen. Ezt azonban meg kellett tenni, mert a végpusztulás várt volna ránk. Nem­ megyünk bele olyan megoldásba, a­melynek az a látszata, mintha külső nyomás alatt történnék. Ez előtt a meggondolás előtt a legszél­sőbb is gondolkodóba kell esni. Ki­jelentette, hogy híve az egységes pártnak, a kisgaz­­dapárt kiegyenlítő politikát folytat, a­mely az arany középúton jár, épp ezért a párthoz mindenki csat­­lakozhatik Nagyatádi Szabó István megemlékezett arról, hogy december 3-án lesz egy éve, a­mikor a király­­kérdést a kisgazdapárt először szóvátette és a szabad­királyválasztás elvét elfogadta. A­mit ő akkor mon­dott, hogy" t. i., ha a királyt fegyverrel akarják visz­­szahozni, akkor ők fognak, bekövetkezett. Az ifjúság teljesítette be az ő jövendölését. Arra kell dolgozni, hogy magyar a magyart megértse és azt keresni, a­mi összehozza a lelkeket. Ha ez az eset megtörtént, a­minek a Párt nem volt az oka, nem fogják abbahagyni a dolgot. (Példát kell statuálni Éljenzés, taps.) Lesz hozzá erőnk, hogy annak min­den következményét éreztessük a hazaárulókk­al, hogy még egyszer elő ne forduljon az, a­mi már előfordult-Mi nem­ vagyunk hajlandók félrendszabályokkal megelégedni. A párt ebben a munkájában támaszkodni fog az ifjúságra. Kovács J. István a magyar ifjúságot, mi­rt a nemzet lelkiism­eretét köszöntötte, s kijelentette, hogy a legutóbbi napok eseményei igazolták, hogy ez a hanaszerető ifjúság méltó utóda a régi magyar ifjú­ságnak és­ záloga a jövőnek. Nagy Iván az ifjúság nevében megköszönte a pártvezérek üdvözlését. • A­mikor vasárnap délelőtt —­ mondotta — megjelent közöttünk a kormányzó­k főméltósága (Él­jenzés) és autójából kihajolva így szólt hozzánk: — Fiuk, ha föladjátok ezt az állást, elveszett Magyarország,­­ akkor az ifjúság érezte, hogy meg kell tennie kötelességét, és valóban megtámadta a lázadókat s visszaű­zte őket. Az ifjúságnak nehéz volt testvéri vért ontania, de mindennél szentebb a haza üdve. Kérte, hogy a képviselők épp úgy teljesítse a kötelességüket, mint az ifjúság. Gömbös Gyula meleg szavakkal emlékezett meg az ifjúság hősi magatartásáról. Hangoztatta, hogy a független magyar álamiság kiépítése a cél s a magyar jövőért a magyar értelmiségnek, a ma­gyar gazdatársadalomnak össze kell fognia. A nem­zet a király fölött van és az ország érdekét nem le­­het egy dinasztai céljainak á­trondolni. Kérte az ifjúságot, hogy a jövőben is tartson együtt a párt­tal, a­mely mindig szeretettel fogja körében fogadni a magyar ifjakat. A küldöttség ezután a keresztény nemzeti egyesülés pártjába ment át. Az ifjúság körében a kereszténypárt tegnapi határozatának egyes ré­szeit seré­nyesnek tartották s ezt szóvá is akarták tenni, ott azonban Vass József kultuszminiszter fo­gadta a küldöttséget. Az ifjúság szónoka kijelen­tette, hogy az ifjúság a kormányt az állami és a belső rend fenntartásában támogatja. Vass minisz­ter válaszában megköszönte az ifjúság lelkes és odaadó magatartását és hangoztatta a kormány ál­láspontját, hogy a nemzet érdekeit minden tekintet­ben és minden körülmények között elsősorban kell megvédeni. A küldöttség a miniszter szavait lelkes éljenzéssel fogadta s azután távozott a pártból. A kormány feltételei. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Magyar Távirati Iroda már tegnap hírt adott arról, hogy hétfőn reggel a lázadók fegyverszünetet kértek a kormánytól és a kormány feléideinek közlése cél­jából a Törökbálinttól északra fekvő Csíki-major­ban Kánya Kálmán rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter, valamint Sárkány Jenő altábor­nagy találkozott Gratz Gusztáv d­r.-ral és Lehár Antal báróval. A magyar kormány által közölt fel­tételek — mint a Magyar Távirati Iroda ér­tesül — a következők voltak: 1. Feltétlen fegyverletétel, teljes hadianyag­kiadás. 2. Amnesztia mindenkinek, a­mennyiben a fegyvert haladéktalanul leteszi, kivéve a felbuj­­tókat és vezetőket, őfelsége politikai tanácsadói­­nak felelősségrevonása tekintetében a rendes ma­gyar bíróság dönt. 3. Őfelsége a magyar trónról írásban ön­ként lemond. 4. A magyar kormány őfelségeik teljes személyi biztonságáért az országban való tartóz­kodásuk tartam­a alatt jótáll. Az országban való ideiglenes tartózkodási helyük iránt a magyar kormány a budapesti nagyhat­almi képviselőkkel való tárgyalás után fog intézkedni. 5. A végleges tartózkodási helyük tekinteté­ben a magyar kormány a nagyhatalmakkal megállapodik.­­ A feltételek közlése után Kánya Kálmán rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszter nyomatéko­san figyelmeztette a király kikü­dötteit arra az óriás veszedelemre, a­melybe akciója sodorta az országot s azokra a beláthatatlan következményekre, melye­ket az maga u­tán vonhat. Közölte egyben azt is, hogy mindezekre való tekintettel a magyar kor­­m­ánia kénytelen minden felelősséget az esetleg be­következő eseményekért magától a leghatározottab­ban elhárítani. A király kikü­döttei megígérték, hogy mielőbb megadják válaszukat, e helyett azonban megkezdték sürgősen a visszavonulást, a­mely rövi­desen teljes felbomlással végződött. Szombathely is felesküdött a király­­nak, majd visszatartott. — Sigray Antal grófot őrizetbe vették. — Szombathely az utóbbi napokban kritikus hely­­zetben volt. Erről a Magyar Távirati Iroda ma­i következő jelentésben számol be: Szombathelyen a király megérkezése után pénteken teljes telefonzárlatot rendeltek el és még Guilleaume tábornok, körletparancsnokot is meg­akadályozták, hogy Budapesttel érintkezésbe lép­hessen A tábornok erre katonaságot küldött US a telefon- és a távíróközéppont megszállására A vasárnapra virradó éjszaka a lázadók ellen­ for­dították a tisztikart és feleskették a katonákat a királyra, Guilleaume tábornokot és Artner tábor­nokot pedig letartóztatták- Vasárnap délelőtt több tartalékos­­tisztet behívtak. A tartalékos tisztei közül csak kevesen jelentkeztek. Vasárnap az őr­séget mindenütt az áramrendőrség vette át,­­ melynek legénységét Joódy Endre rendőrtanácsos föleskelte a királyra. Vasárnap este megérkezett Horváth László ezredes, ezredparancsnok, a­ki nyomban megtette energikus ellenintézkedéseit. Másnapra a szombathelyi helyőrség is visszapár­tolt a lázadóktól és újra hűséget esküdött a kor­mányzónak. Gu­lleaume és Artner tábornokok újból átvették a vezetést. A városban most tel­j a nyugalom uralkodik. Sigray Antal gróf főkor­­mánybiztost, Achác ezredest, Gebhardt őrnagyot és Renner Oszkár Pál főfelügyelőt őrizetbe vették. A Morgas-csapat Sopronban, Sopronból jelentik. A lázadás hírére a Héjjas Iván parancsnoksága alatt álló főlké­s csapatok par­­ancsnokuk rendelkezése folytán, az osztrák hatá­­ron a védelemre szükséges őrséget hátrahagyva, ló­erejükkel Csorna felé vonultak, hogy a magyar kor­­mány folyamatba tett akcióját a lázadás leverésére mindenben támogassák és a rendet helyreállítsák. A felkeők a lázadás elnyomásában tevékeny részt vettek, Sopront és vidékét megtisztították a láza­­dóktól, a lázadók parancsnokát, Stöhler ezredest Sopronban elfogták és most készen állanak arra, hogy mihelyt a rend fentartására szükséges meg­bízható erők Sopronba érkeznek, a várost ismét ki­ürítik és a szövetségesközi tábornoki bizottság ren­delkezésére bocsátják. Vizsgálat Svájcban a király utazása dolgában, Bernből jelenti a Svájci Távirati Iroda. A szövetségtanács ma délelőtti ülésén foglalkozott Károly királynak Magyarországra való visszatérésé­vel. A Svájci Távirati Iroda értesülése szerint az igazságügyi és rendőri ügyosztályt utasították, hogy a szövetségi ügyészség útján erélyes vizsgálatot in­dítson a király elutazása körülményeinek kideríté­sére és a vizsgálatot terjessze ki azokra a svájci em­berekre is, a­kiknek ebben a vállalkozásban esetleg részük volt. (MTI.) ~ ----------------------------------trr--i­sss^^ai^^^ A tarnócai bojtár. Irta Kozma Andor. Az ifjabb nemzedékeknek a tarnócai bojtár évi fizetése, mely a régi nóta szerint pontosan 10 frt 20 kr.-t, vagyis koronaértékben húsz korona negyven fillért tett ki, csak rege a magyar előidőkből. Mi, korosabb magyarok azonban, a­kik még nem kaba­rékban kreált népdalokat dúdolgattunk, egészen hi­­telesnek vettük, hogy a név szerint meg nem neve­zett egyén, a­ki elszegődött Tarnócára bojtárnak, a­hol jó legelője van a birkának, pásztorkodó gaz­dasági tevékenységéért csakugyan a fönt jelzett évi anyagi ellenszolgáltatásban részesült. Abban­ sem kételkedtünk, hogy „megél abból egy bojtár.*" Azaz, hogy „megélt". Azt már mi is tudjuk, hogy valutánk mai zürici jegyzése mellett abból többé meg nem él. Azért én, a­ki szeretem az ala­pos értesüléseket, egy gyakorlati szakmezőgazdához fordultam, hogy lenne Szíves engem pontos adatok­­kal tájékoztatni a tarnócai bojtárnak mai évi fize­téséről. Az adatokat ma megkaptam, azzal a hozzáadás­sal, hogy azok a minimálisak. Vagyis, csak abban az esetben f­érnek meg teljesen a valóságnak, ha az illető tarnócai bojtár szerény igényű, fiatalember. Mert ellenkező esetben ma ennyiből sem él meg egy bojtár. Ám lássuk ezeket a minimális adatokat! A tarnócai bojtárnak, a­ki modernül, az álta­lános ,,fenőtt gazdasági alkalmazottak" cím alatt szerepel, a részletes adatok szerint összes évi járan­­dóságai a következők: összesen: 59.688K. Végső összeg tehát: * 99.688K. mondd szóval is kilencvenkilencezerhatszáznyolcvan­­nyolc korona. Minthogy ennek a pontos számnak kimondása olyan hosszú, hogy a tarnócai bojtár nótája versébe bajos bele­gyűrni, szabad talán ezt rövidebb kimon­­dású kerekösszegre, mondjuk százezer koronára ki­egészíteni. Ezzel, kivált ha kevésbé szerény igényű fiatalemberre gondolunk, nem távolodunk el nagyon az igazságtól, ellenben a tarnócai bojtár régi, immár elavult nótáját, a ritmus komoly sérelme nélkül, a modern kor viszonyaihoz alkalmazhatjuk, némi vál­toztatással, — így: „Fizetésem százezer korona már. Megél ebből egy bojtár." Hogy csakugyan megéln e? ... Én nem mer­nék rá megesküdni. Ha magát a tarnócai bojtárt kérdezném meg, attól tartok, azt felelné, hogy de­hogy is él meg. Hogy ez csak afféle éhbér, a­mi megélni kevés, meghalni sok. Még meghalni is csak akkor sok, ha az orvosi és temetési költségek kifi­zetésére szintén a földbirtokos köteleztetik. Hiszen ebből a nyomorult százezerkoronás évi fizetésből, mely bojtári számítással, svájci frankban legfeljebb 750 koronát tenne ki, a tarnócai bojtár évenként még csak egypár csizmát sem fejeltethetne meg. Hát még aztán a többi eszeveszett drága ruházati s egyéb iparcikk! Meg a dohány! . . . Hogy a tulipá­­nos ládáról, furulyáról, dudáról ne szóljunk, melye­ket pedig a tarnócai bojtár régi nótája szerint, mind fölrak a szekérre, ha az Szent György-napkor érte jön, hogy őt új illetékességi helyére szállítsa. Ma már ezeket a kedves ingóságokat jobb is, ha eladja nagy áron hadimilliomos műtárgy-gyűjtőknek. Annál in­kább, mert ezek után most már fényűzési és for­galmi adókkal is keményen megróhatják. Egyszóval magának a tarnócai bojtárnak véle­ménye majdnem bizonyosan az, hogy ebből az évi fizetésből nem él meg egy bojtár. Hanem barátom, a méltóságos kúriai bíró úr, ki maga hordja föl negyedik emeleti lakására a sze­net, ha ugyan van neki s a­ki már annyira meg­szokta már a lyukastalpú cipőt, hogy másban többé járni sem tudna — és a­kinek finom, gyönge fele­sége főz, takarít, súrol és mos, míg bele nem hal — az a kúriai biró azt mondja, hogy ő a tarnócai boj­­tár évi százezer korona fizetéséből nemcsak fejedel­ Mindehhez szokásos pótlék, legalább is még két hizódisznó Készpénzfizetés . «V« I• 1000 K. 7 cf búza. • t • «t 1 «f 12.600 548 g rozs . . « *t • «M11*200 »*4 g árpa . « ** t «» 5000 »* Lakás, sütés, világítás t 1• 2000 »» 24 kilogram só . .. t «f 288 4* 1 hold tengeriföd­ér • Ii 8000 t* 1 tehéntartás . ,1 ■ •a 10.000 »»1 kocatartás . , * fe2 » •a 6000 Baromfitartás a *• • *• 3000 40.000K.

Next