Budapesti Hírlap, 1921. október(41. évfolyam, 218–244. szám)
1921-10-28 / 242. szám
A Budapesti Hírlap (242. 1921 október 28. április 2-iki határozat, melyre a jegyzékben hivatkozás történik, a nagyhatalmak párisi konferenciájának a húsvéti események alkalmából hozott döntése, mely szerint a nagyhatalmak Károly király visszatérését a magyar trónra sem meg nem engedik, sem meg nem tűrik. A király, királyné és kíséretük Tihanyban. Andrássyt, Rakovszkyt és Gratzot Balatonfüreden őrzik. Balatonfüredről táviratoztak a Magyar Távirázi Irodának, hogy a király és a királyné szerdán délben 1 óra 25 perckor érkeztek meg Tihanyba hét kocsiból álló különvonaton. A király kíséretében volt Rakovszky István, Andrássy Gyula gróf és Gratz Gusztáv is. A királyt és a királynét a főapát lkóosztályában szállásolták el, míg az említett három politikust Bartonfüreden, a Hevesi Kvo villában vették őrizetbe. Az egész tihanyi félszigetet katonai kordon zárja el. A Balatonon motoros őrjáratok cirkálnak. Tihanyból jelentik a Magyar Távirati Irodának Károly királyt és Zita királynét, akik szerda dél óta a tihanyi bencés apátság lakói, a nap folyamán Selby angol alezredes, Ruzzoni olasz ezredes és Kiviaux francia ezredes keresték fel, akik megjelentek Tihanyban, hogy meggyőződjenek a királyi pár ottlétéről. A királyi pár kényelméről a tihanyi apátságban illő gondoskodás történt. Tihanybál jelentik a Magyar Távirati Irodának: A tihanyi félszigetet erős katonai kordonnal vették körül, a melyen át szolgálati igazolvány nélkül senkit sem bocsátanak be. Esterházy Ferenc grófot szabadon bocsátották. Balatonfüredről táviratoztak a Magyar Távirati Irodának. Esterházy Ferenc grófot, a ki szintén őrizet alatt volt, ma délelőtt szabadon bocsátották. Berehtold gróf útban van Hollandia felé, Hágából jelentik. A szocialista párt vezére a második kamarában interpellációt terjesztett elő, amelyben azt kérdezi a kormánytól, van-e tudomása róla, hoigy Berehtold gróf, Károly király bizalmi embere, útban van Hollandia felé, továbbá, hogy kijelentheti-e a kormány, hogy a grófot Hollandiába nem fogják kibocsátani. (M. T. I.) Belgrád, okt. 26. (Avála.) A bolvádi, prágai és bukaresti kormányok elhatározták, hogy Magyarországnak ma ultimátumot nyújtanak át. Az ultimátumban követelik Károly király kiszolgáltatását, a lefegyverzés biztosítását és az illető államok mozgósítási költségeinek megtérítését. Ha Magyarország negyvennyolc órán belül nem fogadja el a feltételeket, a cseh és délszláv hadseregek parancsot kapnak a magyar határ átlépésére. Erre a 26-áról keltezett hírre vonatkozóan a Magyar Távirati Iroda illetékes helyen kapott felhatalmazás alapján megállapítja, hogy a magyar kormányhoz ezideig semmiféle ultimátum nem ér. késett. (M. T. T.) A kormány a vámhírterjesztők ellen. A Magyar Távirati Iroda jelenti. A mai napon, főleg a tőzsde tájékán, kósza hírek terjedtek el a kisantant részéről Magyarország ellen foganatosított rendszabályokról s az ultimátumról, amelyet a kisantant itteni képviselői nyújtottak volna át a magyar kormánynak. Illetékes héven kijelentették, hogy ma estig a kisantanttól semmiféle ultimátum a magyar kormányhoz nem érkezett, egyben azt az elhatározást is közölték, hogy a hamis hírek terjeszteivel szemben a büntetőeljárást folyamatba fogják tenni. Félmilliárd a cseh hadsereg mozgósítási költsége. Prágából jelentik: A Narodní Listy bejelenti, hogy a parlamentet a legközelebbi időben egybehívják, hogy törvényjavaslatot tárgyaljon le, amellyel a mozgósítási költségek fedezésére félmilliárd korona hitelt engedélyeznek. (MTI.) Statárium a Felvidéken. Prágából jelenti a cseh sajtóiroda. A honvédelmi minisztérium hirdetménye elrendeli a statáriumot a Felvidék és az Erdőskárpátok területén azok ellen a személyek ellen, akik a katonai bíráskodás illetékessége alá tartoznak, függelemsértésért, lázadásért, szökésért, gyávaságért, jogtalan toborzásért, a katonai szolgálat megsértésére való csábításért vagy ebben való közreműködésért, kémkedésért és fosztogatásért. Ezeket a bűncselekményeket golyó, vagy kötél által való halállal büntetik. A jogtalan toborzásért, a szolgálati kötelesség megszegésére való csábításért és a kémkedésért azok a személyek is a statárium alá esnek, akik különben a polgári büntetőigazságszolgáltatás jogkörébe tartoznak. Csehország kiviteli tilalmat rendelt el. Különös figyelmet érdemel a cseh sajtóirodáknak az a közlése, hogy a cseh külkereskedelmi hivatal, tekintettel a rendkívüli viszonyokra, bizonyos megállapított cikkeknek Csehországból való kivitelét a visszavonásig megtiltja. Már útban lévő takarmánynemű, orvosság és gyújtóanyag csak a honvédelmi miniszter engedelmével vihető ki. A kiviteli tilalom egyébként a következő árukra terjed ki: Gabona, hüvelyes, liszt és lisztkészítmény, rizs, főzelék, gyümölcs, szarvasmarha, hús, hal, tojás, tej, zsiradék, olaj, vaj és ezekből való gyártományok, fegyver, vegyiszer, robbanóanyag stb. Francia tábornok cseh csapatszemléje. A cseh fegyveres készülődésekre jellemző a cseh honvédelmi minisztérium sajtóosztályának az a közlése, hogy Waigand francia tábornok tegnapeggel szemlére Konopistra utazott, ahonnan délután visszatért. Waigand tábornok ma reggel Pozsonyba utazott, ahol különben a cseh légionáriusok a nyugati kultúra nagyobb dicsőségére feldöntették Fadrusz Jánosnak világhírű Mária Terézia, szobrát. De éppoly kevéssé bérkülékeny hangulatra vall az a prágai jelentés is, hogy a cseh minisztertanács elhatározta, hogy a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszt, amelynek érelmében a felvidéki monarkista mágnások nagybirtokát haladéktalanul elkobozzák. A csehországi németek fölhívása. A csehországi német nemzeti párt szenátorainak és képviselőinek klubja felhívást bocsátott ki, amely így szól: Világosan kijelentettük a parlamentben, hogy, nemcsak hogy nem tartjuk meggyőzőknek az okokat, melyeket a kormány a mozgósítás mellett felhozott, hanem azokat egyenesen ürügynek vesszük. Ezért állást is foglaltunk a kormánnyal szemben és tiltakoztunk az új háború felidézése ellen. Sem meg nem hallgattak bennünket. Sem az nem áll módunkban, hogy megvédjük honfitársainkat attól, hogy a cseh hadseregbe kényszerítsék őket. Hadd tudja meg Szerb híresztelés a kisantant ultimátumáról. — A király kiszolgáltatását, a lefegyverzést és a mozgósítási költségek megléte nését követelik. — Hivatalos köreink nem tudnak e jegyzékről.— A néma város. írta Sajó Aladár. Még a fala mellett elrohanó villamos csilin- Retése sem hallatszik be, mihelyt az ember kissé befelé jutott. Az őszi nap melegen tűz le, aranyba vonja a fáknak süppedő magasságnyira halmozódott leveleit és egyforma szeretettel csókolja végig a gazdagok és szegények, az erősek és a gyengék, a nagynevűek és kisemberek lakóhelyét. Ebben a városban mindenki egyenlő. A néma városban, az enyészet birodalmában békésen megférnek egymással és egymás mellett a legellentétesebb elvek és egymást kergető világnézetek és talán, ha a mindig hangos városban élők többet gondolnának mindannyiunk közös sorsára, az elmúlásra, itt is jobban egymáshoz csiszolódnának a nem mindig természetesen, de elég gyakran mesterségesen érdes felületek. Ajánlom mindenkinek, ha bánat érte vagy harag dúl a lelkében, ha el van keseredve igazi vagy vélt sérelem miatt, menjen ki a néma városba, a halottak temetőjébe, járja végig a sírokat és meg fog békélni mindennel, látván, hogy múlandó minden és hogy egyformán kezdi ki az enyészet halandó porhüvelyét minden embernek. Egy délelőtti séta például a kerepesi úti temetőben a gondolkodó embert filozófussá teszi, aki csak szánalmas mosolygással idézi a nagy tülekedést, amely kicsiny érdekekért szünet nélkül folyik, mintha nem lenne mindenkinek a számára megírva sorsai, elmúlása. Most éppen aktuális ez a séta. Halottak napja előtt vagyunk, mikor őszinte kegyelet, nagy szeretet és ragaszkodás, de igen gyakran cső szokás, fölvirágozza a német város lakóinak nyugvóhelyét. Hatvan esztendeje múlott most, hogy feljegyzések készültek azokról, akiket a kerepesluti temető földjébe ástak bele végső pihenőre. Már jóval előbb is temető volt ez a nagy térség, de bérlő kezében. 1861-ben vette át a város és azóta történik a rendszeres elkönyvelés, amelynek adatai hatalmas, tiszta kötetekben elolvashatók a temetőigazgatóság irodájában. És az adatok tanulmányozása nincs minden tanulság híján. A legelső följegyzések közt feltűnő, hogy csupa kis gyerek volt a halott. A legelő például Petrovics Félix 7 éves, az első idős ember, aki itt tért pihenőre, Ripper Bernát, 63 éves volt és 1861 április 5-én halt meg. Addig a legtöbb gyerek, tíz hónapos, tizenkét hónapos, egy, éves, öt éves, tizenkét éves vasrú pedig élete teljében lévő ember. Az első aggról május 28-án van följegyzés: Polonyi Tiheréz (igy) volt, aki 92 éves korában költözött el ez árnyékvilágból. Ebben az évben a legutolsó halott, december 31-én Karka Mária volt, egy napszámosnő leánya, aki tizenegy éves korában sietett gazdagítani az útj lakók jegyzékét. Ugyanezen a napon kerültek bele Huber János (3 hetes), Getzich Pál utcaseprő (66 éves), Kascsalk Mária (2 hetes), Schurmann József (2 éves), Schillinger Hermin (5 hónapos), Túrni Domokos ,,szegénynek házában*1 144 éves). Dinert Antal „szegénynek házában** (74 éves) — ezek nyilván szegényházi ápoltak voltak, — Krázdenovás Therésia (5hónapos)) Trubin Károly (3 hónapos), Qhla Mária (43 éves), Schatfársek Franciska (65 éves), Frank Károly (48 éves), Gázon Susi (48 éves). Ezeket a neveket főként azért írtaim le, mert érdekes megfigyelni, de érthető is, hogy abban az időben szinte csak szórványosan akadt magyar név. A legelső könyv legelső lapján ígykövetik egymást a nevek: Petrovics, Marz, Schmidt, Illig, Sánta, Migan, Czemankay, Huber, Prükkel, Hirter, Bruner, Kahler, Tonnadt, Koeglin, Kasle, Stahr, Stadler, Borovszky, Galbáni, Luna, Poor, Gstalmayer, Mucsik, Vaszilicza, Lipthay, Ripper Tiermayer, Tonner, Vackot, Purt, Regula, Anpel, Pastata, Pónai, Láng, Jungi, Dobrovszky, Koluzer, Sípos, Paulovics. Januártól májusig nincs odaírva senkiig, hogy mi volt a foglalkozása. Ezt csak májusban kezdték följegyezni és hosszú ideig Szalay Ignác szolgabirón kivül, aki negyvennyolc éves korában, 1861 május 1-én halt meg, csak napszámos, mosyónő, szolgáló, bérkocsis, dohánygyári munkás, bútorgyári munkás, házmester, iparossegéd temette lett el. Kereskedő is csak elvétve akadt. Az egyik halottnál, lelki harmincnyolc éveskorában költözött el az élők sorából, a foglalkozás rovatba ez van beírva: házas. Boldog ember, aki ebből meg tudott élni. Vagytalán éppen azért költözött el oly fiatalon. . . . Nem ritka az ilyen foglalkozás: városi trabant, cs., k. politeitiszt, megyei fogoly. Na valakinek elég ideje lenne, ezekből a temetői kötetekből figyelmes tanulmányozással sok, kultúrtörténetileg érdekes adatot hámozhatna ki. A sírkövek is, már a régi halottaké, rendesen német nyelven hirdetik, hogy ki pihen alattuk. A legtöbbet persze csak üggyel-bajjal lehet kibetűzni. Olykor az ujját is segítségül kell vennie az embernek, hogy a vakok módjára kitapogassa a kőbe vésett, de az időtől, esőtől már jó kilúgozott feliratot. Még olyan kitűnő magyar nevű polgárról is, mint a minő Kamarás Boldizsár, németül örökíti meg a felirat, hogy: alt 58 Jahr, gestorben den 9. Dezember 1854. Az 1867-ben eltemetett Johann Szeibeczeder (tessék megfigyelni a németes név magyaros írását!); sírkövén ott van üveg alatt a halott arcképe. Kevés víz érhette, vihar nem húzogathatta, jól el van rejtve bokrok közé, olyan az arckép, mintha uj lenne. És a német név elporladt viselője keményen kipödrött bajuszú, zsinóros magyar ruhába öltözött férfiként mutatkozik be. A temetői séta ott a legtanulságosabb, ahol a legkevésbé járt út van. A régi sírok, melyeket már régóta nem gondoz senki, amelyek évtizedek óta némák, azok beszélnek a legtöbbet. Elvadult borostyán kapaszkodik a lábadba, a reggeli harmat, melynek a sűrűségben még nem volt ideje felszáradni, egészen átáztat, vadrózsa tövise akadályozza előrejutásodat, megbotlász egy-egy, talapzatáról lehullott és