Budapesti Hírlap, 1921. október(41. évfolyam, 218–244. szám)

1921-10-28 / 242. szám

A Budapesti Hírlap (242. 1921 október 28. április 2-iki határozat, melyre a jegyzékben hivat­kozás történik, a nagyhatalmak párisi konferenciá­jának a húsvéti események alkalmából hozott dön­­tése, mely szerint a nagyhatalmak Károly király visszatérését a magyar trónra sem meg nem engedik, sem meg nem tűrik. A király, királyné és kíséretük Tihanyban. Andrássyt, Rakovszkyt és Gratzot Balatonfüreden őrzik. Balatonfü­redről táviratoztak a Magyar Táv­­irázi Irodá­nak, hogy a király és a királyné szerdán délben 1 óra 25 perckor érkeztek meg Tihanyba hét kocsiból álló különvonaton. A király kíséretében volt Rakovszky István, Andrássy Gyula gróf és Gratz Gusztáv is. A királyt és a királynét a főapát lkóosztályában szállásolták el, m­íg az említett há­rom politikust Bartonfüreden, a Hev­esi­ Kvo villá­ban vették őrizetbe.­­ Az egész tihanyi félszigetet katonai kordon zárja el. A Balatonon motoros őrjá­ratok cirkálnak. Tihanyból jelentik a Magyar Távirati Irodá­nak­ Károly királyt és Zita királynét, a­kik szerda dél óta a tihanyi bencés apátság lakói, a nap folya­mán Selby angol alezredes, Ruzzoni olasz ezredes és Kiviaux francia ezredes keresték fel, a­kik meg­jelentek Tihanyban, hogy meggyőződjenek a királyi pár ottlétéről. A királyi pár kényelméről a tihanyi apátságban illő gondoskodás történt. Tihanybál jelentik a Magyar Távirati Irodá­nak: A tihanyi félszigetet erős katonai kordonnal vették körül, a melyen át szolgálati igazolvány nél­kül senkit sem bocsátanak be. Esterházy Ferenc grófot szabadon bocsátották. Balatonfüredről táviratoztak a Magyar Táv­irati Irodá­nak. Esterházy Ferenc grófot, a ki szin­­tén őrizet alatt volt, ma délelőtt szabadon bocsá­tották. Berehtold gróf útban van Hollandia felé, Hágából jelentik. A szocialista párt vezére a második kamarában interpellációt terjesztett elő, a­melyben azt kérdezi a kormánytól, van-e tudo­mása róla, hoigy Berehtold gróf, Károly király bi­zalmi embere, útban van Hollandia felé, továbbá, hogy kijelentheti-e a kormány, hogy a grófot Hol­landiába nem fogják kibocsátani. (M. T. I.) Belgrád, okt. 26. (Avála.) A bolvádi, prágai és bukaresti kormá­nyok elhatározták, hogy Magyarországnak ma ulti­mátumot nyújtanak át. Az ultimátumban követelik Károly király kiszolgáltatását, a lefegyverzés bizto­­sítását és az illető államok mozgósítási költségeinek megtérítését. Ha Magyarország negyvennyolc órán belül nem fogadja el a feltételeket, a cseh és dél­szláv hadseregek parancsot kapnak a magyar határ átlépésére. Erre a 26-áról keltezett hírre vonatkozóan a­ Magyar Távirati Iroda illetékes helyen kapott fel­hatalmazás alapján megállapítja, hogy a magyar kormányhoz ezideig semmiféle ultimátum nem ér. késett. (M. T. T.) A kormány a vámhírterjesztők ellen. A Magyar Távirati Iroda jelenti. A mai napon, főleg a tőzsde tájékán, kósza hírek terjedtek el a kis­antant részéről Magyarország ellen foganatosított rendszabályokról s az ultimátumról, a­melyet a kis­­antant itteni képviselői nyújtottak volna át a ma­gyar kormánynak. Illetékes héven kijelentették, hogy ma estig a kis­antanttól semmiféle ultimátum a magyar kormányhoz nem érkezett, egyben azt az elhatározást is közölték, hogy a hamis hírek terjesz­­teivel szemben a büntetőeljárást folyamatba fogják tenni. Félmilliárd a cseh hadsereg mozgósítási költsége. Prágából jelentik: A Narodní Listy bejelenti, hogy a parlamentet a legközelebbi időben egybe­hívják, hogy törvényjavaslatot tárgyaljon le, a­mellyel a mozgósítási költségek fedezésére félmil­­liárd korona hitelt engedélyeznek. (MTI.) Statárium a Felvidéken. Prágából jelenti a cseh sajtóiroda. A honvé­delmi minisztérium hirdetménye elrendeli a statá­­riumot a Felvidék és az Erdőskárpátok területén azok ellen a személyek ellen, a­kik a katonai bírás­­kodás illetékessége alá tartoznak, függelemsértésért, lázadásért, szökésért, gyávaságért, jogtalan tobor­zásért, a katonai szolgálat megsértésére való csábí­tásért vagy ebben való közreműködésért, kémke­désért és fosztogatásért. Ezeket a bűncselekménye­ket golyó, vagy kötél által való halállal büntetik. A jogtalan toborzásért, a szolgálati kötelesség megsze­gésére való csábításért és a kémkedésért azok a sze­mélyek is a statárium alá esnek, a­kik különben a polgári büntetőigazságszolgáltatás jogkörébe tar­toznak. Csehország­ kiviteli tilalmat rendelt el. Különös figyelmet érdemel a cseh sajtóirodák­nak az a közlése, hogy a cseh külkereskedelmi hi­vatal, tekintettel a rendkívüli viszonyokra, bizonyos megállapított cikkeknek Csehországból való kivite­­lét a visszavonásig megtiltja. Már útban lévő takar­­mánynemű, orvosság és gyújtóanyag csak a honvéd­­elmi miniszter engedelmével vihető ki. A kiviteli tilalom egyébként a következő árukra terjed ki: Gabona, hüvelyes, liszt és lisztkészítm­ény, rizs, fő­zelék, gyümölcs, szarvasmarha, hús, hal, tojás, tej, zsiradék, olaj, vaj és ezekből való gyártományok, fegyver, vegyiszer, robbanóanyag stb. Francia tábornok cseh csapat­­szemléje.­ ­ A cseh fegyveres készülődésekre jellemző a cseh honvédelmi minisztérium sajtóosztályának az a közlése, hogy Waigand francia tábornok tegnap­­­eggel szemlére Konopistra utazott, a­honnan dél­után visszatért. Waigand tábornok ma reggel Po­zsonyba utazott, a­hol különben a cseh légionáriu­sok a nyugati kultúra nagyobb dicsőségére feldön­tették Fadrusz Jánosnak világhírű Mária Terézia, szobrát. De éppoly kevéssé bérkülékeny hangulatra vall az a prág­ai jelentés is, hogy a cseh minisztertanács elhatározta, hogy a nemzetgyűlés elé törvén­yjavasla­tot terjeszt, a­melynek érelmében a felvidéki mon­­arkista mágnások nagybirtokát haladéktalanul el­kobozzák. A csehországi németek fölhívása. A csehországi német nemzeti párt szenátorai­nak és képviselőinek klubja felhívást bocsátott ki, a­mely így szól: Világosan kijelentettük a parlamentben, hogy, nemcsak hogy nem tartjuk meggyőzőknek az oko­kat, melyeket a kormány a mozgósítás mellett fel­hozott, hanem azokat egyenesen ürügynek vesszük. Ezért állást is foglaltunk a kormánnyal szemben és tiltakoztunk az új háború felidézése ellen. Sem meg nem hallgattak bennünket. Sem az nem áll módunk­ban, hogy megvédjük honfitársainkat attól, hogy a cseh hadseregbe kényszerítsék őket. Hadd tudja meg Szerb híresztelés a kis­antant ultimátumáról. — A király kiszolgáltatását, a lefegyverzést és a mozgósítási költségek megléte nését követelik. — Hivatalos köreink nem tudnak e jegyzékről.— A néma város. írta Sajó Aladár. Még a fala mellett elrohanó villamos csilin- Re­tése sem hallatszik be, mihelyt az ember kissé befelé jutott. Az őszi nap melegen tűz le, aranyba vonja a fáknak süppedő magasságnyira halmozó­dott leveleit és egyforma szeretettel csókolja végig a gazdagok és szegények, az erősek és a gyen­­gék, a nagynevűek és kisemberek lakóhelyét. Ebben a városban mindenki egyenlő. A néma városban, az enyészet birodalmában békésen megférnek egy­mással és egymás mellett a legellentétesebb elvek és egymást kergető világnéz­etek és talán, ha a mindig hangos városban élők többet gondolnának mindannyiunk közös sorsára, az elmúlásra, itt is jobban egymáshoz csiszolódnának a nem mindig természetesen, de elég gyakran mesterségesen érdes felületek. Ajánlom mindenkinek, ha bánat érte vagy harag dúl a lelkében, ha el van keseredve igazi vagy vélt sérelem miatt, menjen ki a néma városba, a halottak temetőjébe, járja végig a síro­kat és meg fog békélni mindennel, látván, hogy múlandó minden és hogy egyformán kezdi ki az enyészet halandó porhüvelyét minden embernek. Egy délelőtti séta például a kerepesi­ úti temetőben a gondolkodó embert filozófussá teszi, a­ki csak szánalmas mosolygással idézi a nagy tülekedést, a­mely kicsiny érdekekért szünet nélkül folyik, mint­ha nem lenne mindenkinek a számára megírva sorsai, elmúlása. Most éppen aktuális ez a séta. Halottak napja előtt vagyunk, mikor őszinte ke­gyelet, nagy szeretet és ragaszkodás, de igen gyak­ran cső szokás, fölvirá­gozza a német város lakói­nak nyugvóhelyét. Hatvan esztendeje múlott most, hogy feljegy­zések készültek azokról, a­kiket a kerepesl­uti te­mető földjébe ástak bele végső pihenőre. Már jóval előbb is temető volt ez a nagy térség, de bérlő ke­zében. 1861-ben vette át a város és azóta történik a rendszeres elkönyvelés, a­melynek adatai hatal­mas, tiszta kötetekben elolvashatók a temetőigazga­tóság irodájában. És az adatok tanulmányozása nincs minden tanulság híján. A legelső följegyzések közt feltűnő, hogy csupa kis gyerek volt a halott. A lege­lő például Petrovics Félix 7 éves, az első idős ember, a­ki itt tért pihenőre, Ripper Bernát, 63 éves volt és 1861 április 5-én halt meg. Addig­ a legtöbb gyerek, tíz hónapos, tizenkét hónapos, egy, éves, öt éves, tizenkét éves vasrú pedig élete teljé­ben lévő ember. Az első aggról május 28-án van följegyzés: Polonyi Tiheréz (igy) volt, a­­ki 92 éves korában költözött el ez árnyékvilágból. Ebben az évben a legutolsó halott, december 31-én Karka Mária volt, egy napszámosnő leánya, a­ki tizenegy éves korában sietett gazdagítani az útj lakók jegyzé­két. Ugyanezen a napon kerültek bele Huber János (3 hetes), Getzich Pál utcaseprő (66 éves), Kascsalk Mária (2 hetes), Schurmann József (2 éves), Schil­­linger Hermin (5 hónapos), Túrni Domokos ,,sze­génynek házában*1 144 éves). Dinert Antal „sze­génynek házában** (74 éves) — ezek nyilván sze­gényházi ápoltak voltak, — Krázdenovás Therésia (5­­hónapos)) Trubin Károly (3 hónapos), Qhla Mária (43 éves), Schatfársek Franciska (65 éves), Frank Károly (48 éves),­­ Gázon Susi (48 éves). Ezeket a neveket főként azért írtaim le, mert érde­kes megfigyelni, de érthető is, hogy abban az időben szinte csak szórványosan akadt magyar név. A legelső könyv legelső lapján így­­követik egymást a nevek: Petrovics, Marz, Schmidt, Illig, Sánta, Mi­­gan, Czemankay, Huber, Prükkel, Hirter, Bruner, Kahler, Tonnadt, Koeglin, Kasle, Stahr, Stadler, Borovszky, Galbáni, Luna, Poor, Gstalmayer, Mu­­csik, Vaszilicza, Lipthay, Ripper Tiermayer, Ton­­ner, Vackot, Purt, Regula, Anpel, Pastata, Pónai, Láng, Jungi, Dobrovszky, Koluzer, Sípos, Paulovics. Januártól májusig nincs odaírva senkiig­, hogy mi volt a foglalkozása. Ezt csak májusban kezdték följegyezni és hosszú ideig Szalay Ignác­ szolgabirón kivül, a­ki negyvennyolc éves korában, 1861 május 1-én halt meg, csak napszámos, mo­­syónő, szolgáló, bérkocsis, dohánygyári munkás, bútorgyári munkás, házmester, iparossegéd temet­­t­e lett el. Kereskedő is csak elvétve akadt. Az egyik halottnál, lel­ki harmincnyolc éves­­korában költö­zött el az élők sorából, a foglalkozás rovatba ez van beírva: házas. Boldog ember, a­ki ebből meg tudott élni. Vagy­­talán éppen azért költözött el oly fiatalon. . . . Nem ritka az ilyen foglalkozás: vá­rosi trabant, cs., k. politeitiszt, megyei fogoly. N­a valakinek elég ideje lenne, ezekből a temetői köte­tekből figyelmes tanulmányozással sok, kultúrtörté­­netileg érdekes adatot hámozhatna ki. A sírkövek is, már a régi halottaké, rendesen német nyelven hirdetik, hogy ki pihen alattuk. A legtöbbet persze csak ü­ggyel-bajjal lehet kibetűzni. Olykor az ujját is segítségül kell vennie az ember­nek, hogy a vakok módjára kitapogassa a kőbe vé­sett, de az időtől, esőtől már jó kilúgozott feliratot. Még olyan kitűnő magyar nevű polgárról is, mint a minő Kamarás Boldizsár, németül örökíti meg a fel­irat, hogy: alt 58 Jahr, gestorben den 9. Dezember 1854. Az 1867-ben eltemetett Johann Szeibeczeder (tessék megfigyelni a németes név magyaros írását!); sírkövén ott van üveg alatt a halott arcképe. Kevés víz érhette, vihar nem húzogathatta, jól el van rejtve bokrok közé, olyan az arckép, mintha uj lenne. És a német név elporladt viselője keményen kipödrött bajuszú, zsinóros magyar ruhába öltözött férfiként mutatkozik be. A temetői séta ott a legtanulságosabb, a­hol a legkevés­bé járt út van. A régi sírok, melyeket már régóta nem gondoz senki, a­melyek évtizedek óta némák, azok beszélnek a legtöbbet. Elvadult boros­tyán kapaszkodik a lábadba, a reggeli harmat, mely­nek a sűrűségben még nem volt ideje felszáradni, egészen átáztat, vadrózsa tövise akadályozza előreju­tásodat, megbotlász egy-egy, talapzatáról lehullott és

Next