Budapesti Hírlap, 1922. január (42. évfolyam, 1–25. szám)
1922-01-01 / 1. szám
Most közbevetőleg Szterényi József báró személyes kérdésben szólalt föl. Válaszolt Ereky Károlynak a minap reá vonatkozóan tett megjegyzésére. Bebizonyítja, hogy eleget támadott ő olyan vállalatokat, amelyeket keresztényeknek minősíteni nem lehet, így például a szeszkartellt, a szénkartellt vagy a cukorgyárakat. Ő egyaránt támad minden monopolisztikus vállalatot s a kereskedelem szabadságáért küzd. Ereky Károly szintén személyes kérdésben arra utalt, hogy a közvéleményben az a meggyőződés él, hogy Szterényi a zsidó vállalatokat védi, a keresztény vállalatokat támadja. De egy tekintetben egyezik a világnézetük, hogy egyformán küzdenek a privilegizált monopóliumok ellen. Weisz Konrád szólalt föl azután az indemnitási vitához. Mindenekelőtt a Nyugatmagyarországon osztrák kezekbe jutott magyarok szomorú sorsát ecseteli.. Az ott élő magyarok a legnagyobb atrocitásoknak vannak kitéve. (Mozgás az egész Házban.) Üldözik a magyarokat az uj hatalmasok s a minisztérium semmit sem tett az érdekükben. Az osztrákok börtönbe vetettek bő magyar embert. Heteken keresztül Marburgban tartották őket. Másokat pedig máshova hurcoltak el. Kéri a külügyiminisztert, a szerencsétlen magyarok érdekében haladéktalanul járjon el. (Általános helyeslés az egész Házban.) A szónok azután vasúti ügyekre, a köztisztviselők és a vasutasok helyzetének ismertetésére tért át. Azt olvasta a lapokban, hogy Portorczén azt is elhatározták, hogy a Máv kocsijait átfestik s az lesz ezentúl a felirás Á. V. Hungária. Erre nézve felvilágosittást kér. A mostani kormánynál — úgymond — tehetetlenebb még nem volt. A vasúti alkalmazottak régóta sürgetik a szolgálati pragmatika végrehajtását. De ezt hiába várják. Kéri a kereskedelmi minisztert, hogy a kultuszminiszter példájára ő is adjon megfelelő címeket azoknak az érdemes tisztviselőknek, akik régóta szolgálnak. Miért ne lehetne ott is tanácsosokat és főtanácsosokat kreálni, hiszen ez nem kerül pénzbe. A vasutasok a kommunizmus alatt és a világháborúban példás hazafiságnak adták tanújelét. Mégis velük szemben nincsen meg a kellő elismerés. Reflektált azután arra a megjegyzésre, amelyet a szabadkrályválasztók tettek, hogy a legitimisták nem fajmagyarok. S erre példákat is idéztek, mint Halser, Taszter, Fangler, Dinich, Friedrich István, Weisz Konrád. Ezzel szemben a szónok utal arra, hány nem fajmagyar származású kiváló, tág van a magyarok között. Itt van például a katolikus klérusban Csernoch hercegprímás, Rott, Hanauer és Prohászka püspökök. Ott van Petőfi Sándor, szintén nem volt fajmagyar. Ott van Mechwart András vagy Semmelweisz, akiknek szobrai állanak a fővárosiban. Viszont Mackensen tábornokot egy fajmagyar Károlyi Mihály szolgáltatta ki Vix alezredesnek. (Zaj jobbról.) A koronás királyt szintén fajmagyarok adják most idegen kézre. (Nagy zaj.) S Bethlen István gróf anzikszkártyákra írt üzenetekre intézkedett eképpen. (Zaj jobbról és a középen.) Milyen nehezebb helyzete volt Friedrich Istvánnak, a ki annakidején az oláhok szuronyai között működött, mégis helytállt A magyar fajban megvan az a tulajdonság, hogy koronás királyát feltétlenül tiszteli. (Zaj jobbról.) A király, a midőn elfogták, letiporták és bebörtönözték, a legnagyobb csapásban úgy viselte a királyi koronát, mint talán magyar király még soha sem. (Zaj jobbról.) Madeira nincsen távol, vagy csak olyan távol van tőlünk, mint a trianoni béke, amelyet soha sem fogunk elismerni. A korona fénye Madeirából is felénk sugárzik. S mi Madeirában is együtt vagyunk a királlyal, vele leszünk, mikor ide vissza fog jönni. (Éljenzés balról, zaj jobbról.) Az indemnitást nem szavazza meg. Következő szónok Andaházi-Kasnya Béla. Felszólalását állandó Zaj kíséri, ő úgy látja, hogy most a felelőtlen elem szerepét átvette a felelős elem. Például a mozirendelet teljesen azonos a kommün rendeleteivel. (Zaj jobbról. Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pekár Gyula: Hogy lehet ilyet mondani! Andaházi-Kasnya: A gyilkosok szabadon fáznak az országban, és az államhatalom üdvözli a rablógyilkost, amikor az autóversenyen díjat nyert. (Zaj jobbról és a középen.) Budaváry László: Micsoda beszéd ez! Felkiáltások a kisgazdáknál: Miféle gyilkosokról beszél? Andaházi-Kasnya: Somogyi Béla meggyilkolásáról. Budaváry László: Hát ki gyilkolta meg? Friedrich István: Egész Budapest tudja! Meskó Zoltán: Mondd meg, ha tudod. Szabó József: Ha nem mondják meg, ez bűnpártolás. (Zaj.) Andaházi-Kasnya: A bűnösöket annak idején a rendőrhatóságok kinyomozták, de megbüntetésükre nem került a sor. (Zaj.) A tanerőket elbocsátják minden ok nélkül. Pekár Gyula: Nem igaz! Nem igaz! Az elbocsátás fegyelmi útján történt (Zaj.) Az ilyen beszéd diszkreditálja a kormányt a külföld előtt. Andaházi-Kasnya: A tények vetnek rossz fényt a kormányzati rendszerre a külföldön.. Pekár Gulya (massától kikelve): Micsod tények?! Rágalom, ha adatok nélkül beszélnek! (Zaj.) Andaházi-Kasnya: Ilyen tények a trafikok és az italmérések elvétele. (Zaj.) Az elnök a nagy zaj folytán felfüggeszti az ülést. Szünet után Andaházi-Kasnya folytatja beszédét s kifogásolja, hogy az amnesztia nem terjed ki az emigránsokra. Pekár Gyula: Mind hazaáruló! Budaváry László: Hitvány kommunisták! Rassay Károly: Sok tiszteséges ember van köztük. Az elnök a nagy zajban nem hallotta, hogy Rassay az egyik képviselőtársa felé azt kiáltotta, hogy a bécsi emigránsok közt sokkal több tisztességes ember van, mint az illető képviselő. Ezért rendreutasítja őt. Andaházi-Kasnya. Lehetővé kell tenni, hogy azok az emigránsok, akiknek nincs bűnük, hazajöhessenek. (Felkiáltások jobbról és a középen: önként mentekki, vissza is jöhetnek!) Kimentek, mert ha itthon maradtak volna, Somogyi Béla sorsára jutottak volna. (Óriás zaj jobbról és a középen.) Pekár Gyula: Az idők jele, hogy így mer beszélni valaki a magyar parlamentben. Rassay Károly: Mért nem beszélt a képviselő úr Károlyi ellen annak idején? Hiszen itt volt! Andaházi-Kasnya Béla azzal fejezi be beszédét, hogy nem lát itt mást, mint konszolidált anarkiát és ezért az indemnitást nem szavazza meg. Ezekután következtek az interpellációk. A nyugatmagyarországi állapotok. Lingauer Albin előadja, hogy az osztrákoktól megszállott Németújváron karácsony napján Kollár Dénes és Lex Lóránd budapesti fiatalembereket, akik szüleik látogatására érkeztek haza, az osztrákok letartóztatták, Bécsújhelyre vitték és ott statáriális bíróság elé akarják őket állítani. Azzal vádolják őket, hogy részt vettek a nyugatmagyarországi felkelésben. Ez valótlan, de bele is ütközik az osztrákok eljárása a velencei egyezségbe. A külügyminiszter és a belügyminiszter sürgős intézkedését kéri, továbbá gondoskodást arról, hogy hasonló esetek a jövőben ne fordulhassanak elő. Az interpellációt kiadták az illető minisztereknek. Lingauer Albin második interpellációjában elmondta, hogy Nyugatmagyarország átcsatolása következtében Kőszeg, Szombathely és Sopron városok határvárosok lettek és ezek környékét elszakították tőlünk. De a környék szükségletét a jövőben is ezekben a városokban akarja beszerezni. Kiviteli engedelmeket azonban csak a pénzügyi és a kereskedelmi miniszterek adhatnak. Nem élelmi cikkekről van szó, hanem olyan cikkekről, amelyeket a városok kereskedői travnzitóforgalomban árustanaik. A kereskedelmi miniszter intézkedését kéri, hogy az ottani helyihatóságok is adhassanak kiviteli engedelyet. . Erre az interpellációra HegyeshalmyLajos kereskedelmi miniszter nyomban válaszolt. A válaszában kijelentette, hogy nagy fontosságot tulajdonít a kérdésnek nemzeti szempontból is, mert nemzeti érdek, hogy az elszakított területek lakossága gazdaságilag az emetett városokhoz kapcsolódjék. Gondoskodni fog a lakosság érdekeinek védelméről. Lingauer Alibin köszönettel tudomásul vette a választ. Egy katona, letartóztatás. Szilágyi Lajos: Bethlen István gróf miniszterelnök nyilan fölszólította az ellenzéket, hogy a tudomásukra jutott katonai atrocitást a kormánynak jelentsék be és csak ha nem kapnak végtételt, akkor lépjenek a nyilvánosság elé. Az ellenzék e fölszólítás értelmében járt el Kornhauser Lajos zsarolása eseteiben. De csalódniok kellett. Akkor az intervenció folytán Prónay Pál alezredesnek ki kellett lépnie a hadseregből, de helyét nem töltötték be, hanem mintegy fönntartották neki. Büntetését sem töltötte ki, alkalmasint elengedték, mert fogságának ideje alatt az utcán találkozott vele. Később Nyugatmagyarországon nem régi zászlóalja élére került és a kormány támogatásával a nyugatmagyarországi lajta bánság főméltóságú vezére lett. (Mozgás.) Ebben a minőségében jegyzéket is intézett a magyar kormányhoz, mint valami szuverén államfő. Azóta ezredessé is kinevezték. Ezt a hírt megcáfolták ugyan de nem egészen hisznek a cáfolatnak. Prónay egy újságban az ő (Szilágyi) parlamenti megjegyzéseire azt írta, hogy állításai hazugságok. Ezért ő rágallmazási pert indolt ellene. Prónay ebben a nyilatkozatában megrótta a honvédelmi minisztert is, mert itt a Házban nem védelmezte őt meg. Néhány nappal később Belitska honvédelmi miniszter itt a Házban csakugyan védelmébe is vette saz Ébredő Magyarok Egyesülete pedig alelnökévé választotta. Tehát nemcsak elégtételt nem kaptak Prónayval szemben, hanem Prónay felül is maradt. Mindez elég ok volna arra, hogy ő minden katonai atrocitás esetében nyomban a nyilvánosság elé lépjen. Legutóbb azonban egy esetben mégis először , a helyettes miniszterelnökhöz fordult panaszával. Minthogy azonban megfelelő választ nem kapott, ezért interpellál. Ezek után elmondja a következőt: — Karácsony másodnapján a budapesti katonai körletparancsnokság jogosulatlan parancsára letartóztatták Hitzinger János Pált, a műegyetemi ifjúság vezérét, az arany vitézségi érem tulajdonosát kormányzósértés címén. Csécsi Nagy Pál főhadnagy katonai nyomozó följelentette Hitzngert, hogy a Váci utcában — nyilván ittas állapotában — kormányzósértést követett el. Távol áll tőle, hogy Hitzingert megvédelmezze, ha kormányzósértést követett el, ezért helyt kell állania a bíróság előtt. De az ellen tiltakozik, hogy polgári egyént katonai hatóság tartóztathasson le. Azonnal jelentést tett erről a helyettes miniszterelnöknek, minthogy a miniszterelnöke nehéz, válságos napokban szórakozni ment. (Mozgás jobbról.) Telefonozott Sárkány Jenő altábornagy körletparancsnoknak is és tiltakozott a letartóztatás ellen. Arra is megkérte az altábornagyot, tegyen gondja arra, hogy ne verjék meg a letartóztatott Hitzingert. Ezt azért kérte külön, mert a budaörsi csata után a kormánycsapatok foglyul ejtették Hitzingert és a budaörsi Károlyi király kaszárnyában egy közbaltával fölpofoztatták. (Nagy zaj jobbról.) Elismeri azonban, hogy most Hitzingert bántódás nem érte. A József utcai körleti parancsnokságnál volt bezárva, december 26-án déltől december 29-ig jogosulatlanul. Akkor alkalmasint a szóló intervenciójára átkísérték a királyi ügyészségihez, de ott nem fogadták el, mert akta nem érkezett vele. Erre visszavitték Hitzingert a katonai fogságiba. A térparancsnokságról egy nap azonban kimenőt adtak neki, de szavát vették, hogy este hét órakor újra jeentkezni fog. Hitzinger ekkor fölkereste Szilágyit, elmondta neki letartóztatását, de tagadta, hogy kormányzósértést követett volna el. Este visszatért a parancsnokságra, ahol újra letartóztatták és másnap átadták az ügyészségnek, aki most már átvette, mert közben megérkeztek az akták. Az interpelláló az előadott esetben katonai atrocitást lát s ezért azt kérdezi a miniszterelnök helyettesétől, hogy hajlandó-e a jogosulatlan letartóztatást megtorolni és mindent elkövetni, hogy a jövőben hasonló eset ne történhessék meg. (Helyeslés balról.) Vass József kultuszminiszter, mint helyettes miniszterelnök nyomban válaszolt az interpellációra. Szilágyi csütörtökön fordult hozzá ebben az ügyben, mire azonnal megkérdezte a honvédelmi minisztert, hogy vizsgálja meg a dolgot és intézkedjék. Az eset úgy történt, ahogy Szilgyi Lajos előadta. Hittingert csakugyan letartóztatták a katonaságnál, ami helytelen. Azért küldték el az ügyészségről, mert az aktákat postán küldték el. Hitzingert bántódás a katonai fogságban nem érte, sőt az előzékeny bánásmódért köszönetet mondott a szolgálattevő ezredesnek. A miniszter sajnálattal állapítja meg, hogy valóban sértés történt. Az ilyen eset a jogszolgáltatás szempontjából nem igazolható. A honvédelmi miniszter vizsgálatot indított a katonai hatóság ellen, mely Hitzingert letartóztatta. Ha ki fog tűnni, hogy az illetők bűnösök, akkor a legszigorúbb büntetés nem fog elmaradni. A kormány nevében kijelentheti, hogy a kormánynak gondja lesz arra, hogy a jövőben hasonló esetek elő ne forduljanak s ha mégis megtörténnének, a legmesszebbmenő módon fog eljárni. Szilágyi Lajos és a Ház a választ tudomásul vette. Kiss Menyhért a színművészeti és zeneművészeti tanács ellen irányuló interpellációt intézett a kultuszminiszterhez-Vass József kultuszminiszter kéri a nemzetgyűlést, hogy bízza ezt a kérdést reá Ami a tanácsok ügyét illeti, helytelen volna, ha bármely tanács intézkedését a nyilvánosság előtt tárgyalná. Arról nincs tudomása, hogy az irodalommal foglalkozó állami tisztviselők irodalmi működésük miatt kellemetlenségnek volnának kitéve. Mindenki részére megvédi a szellem szabadságát. (Helyeslés.) A választ az interpelláló és a Ház tudomásul vette. Az álami tisztviselők gyógykezeltetése. Bernolák Nándor népjóléti miniszter szólalt fel azután. Sajnálja, hogy az ő távolléte miatt Szilágyi Lajos nem mondotta el az állami tisztviselők gyógykezelése dolgában bejelentett interpellációját. Szükségesnek tartja ennek ellenére is nyilatkozni erről az ügyről. Éppen tegnap kapott értesítést az orvosszövetségtől, hogy az eddigi kollektív alapon nem hajlandó megújítani az állami tisztviselők gyógykezeléséről szóló szerződést. Amíg a törvényhozás másképp nem szabályozza a kérdést, de legkésőbb március 31-ig a régi megállapodás érvényes. Az orvosok nem az orvosszövetség útján, hanem közvetetlenül kapják meg a honoráriumot, mégpedig minden tisztviselő után 600 koronát és a tisztviselő minden családtagja után 200 koronát. Azonfelül a tisztviselő külön köteles fizetni minden látogatásért, ha ő megy az orvos lakására 10 koronát, ha pedig az orvos is megy a beteg lakására, 20 koronát. A gyógyszerei- 1922 január 1.