Budapesti Hírlap, 1922. január (42. évfolyam, 1–25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

­ Most közbevetőleg Szterényi József báró sze­mélyes kérdésben szólalt föl. Válaszolt Ereky Ká­­rolynak a minap reá vonatkozóan tett megjegyzé­sére. Bebizonyítja, hogy eleget támadott ő olyan vállalatokat, a­melyeket keresztényeknek minősíteni nem lehet, így például a szeszkartellt, a szénkar­­tellt vagy a cukorgyárakat. Ő egyaránt támad min­den monopolisztikus vállalatot s a kereskedelem szabadságáért küzd. Ereky Károly szintén személyes kérdésben arra utalt, hogy a közvéleményben az a meggyőző­dés él, hogy Szterényi a zsidó vállalatokat védi, a keresztény vállalatokat támadja. De egy tekintetben egyezik a világnézetük, hogy egyformán küzdenek a privilegizált monopóliumok ellen. Weisz Konrád szólalt föl azután az indemni­­tási vitához. Mindenekelőtt a Nyugatmagyarországon osztrák kezekbe jutott magyarok szomorú sorsát ecseteli.. Az ott élő magyarok a legnagyobb atroci­tásoknak vannak kitéve. (Mozgás az egész Házban.) Üldözik a magyarokat az uj hatalmasok s a minisz­térium semmit sem tett az érdekükben. Az osztrákok börtönbe vetettek b­ő magyar embert. Heteken ke­resztül Marburgban tartották őket. Másokat pedig máshova hurcoltak el. Kéri a külügyiminisztert, a szerencsétlen magyarok érdekében haladéktalanul járjon el. (Általános helyeslés az egész Házban.) A szónok azután vasúti ügyekre, a köztisztviselők és a vasutasok helyzetének ismertetésére tért át. Azt olvasta a lapokban, hogy Portorczén azt is elhatá­rozták, hogy a Máv­ kocsijait átfestik s az lesz ezen­túl a felirás Á. V. Hungária. Erre nézve felvilágosit­tást kér. A mostani kormánynál — úgymond — tehetetlenebb még nem volt. A vasúti alkalmazottak régóta sürgetik a szolgálati pragmatika végrehajtá­sát. De ezt hiába várják. Kéri a kereskedelmi mi­nisztert, hogy a kultuszminiszter példájára ő is adjon megfelelő címeket azoknak az érdemes tiszt­viselőknek, a­kik régóta szolgálnak. Miért ne lehetne ott is tanácsosokat és főtanácsosokat kreálni, hiszen ez nem kerül pénzbe. A vasutasok a kommunizmus alatt és a világháborúban példás hazafiságnak adták tanújelét. Mégis velük szemben nincsen meg a kellő elismerés. Reflektált azután arra a megjegyzésre, a­melyet a szabadkrályválasztók tettek, hogy a legi­timisták nem fajmagyarok. S erre példákat is idéz­tek, mint Halser, Taszter, Fangler, Dinich, Fried­rich István, Weisz Konrád. Ezzel szemben a szónok utal arra, hány nem fajmagyar származású kiváló, tág van a magyarok között. Itt van például a katolikus klérusban Cser­­noch hercegprímás, Rott, Hanauer és Prohászka püspökök. Ott van Petőfi Sándor, szintén nem volt fajmagyar. Ott van Mechwart András vagy Semmel­­weisz, a­kiknek szobrai állanak a fővárosiban. Vi­szont Mackensen tábornokot egy fajmagyar Károlyi Mihály szolgáltatta ki Vix alezredesnek. (Zaj jobb­ról.) A koronás királyt szintén fajmagyarok adják most idegen kézre. (Nagy zaj.) S Bethlen István gróf anzikszkártyákra írt üzenetekre intézkedett eképpen. (Zaj jobbról és a középen.) Milyen nehe­zebb helyzete volt Friedrich Istvánnak, a ki annak­idején az oláhok szuronyai között működött, mégis helytállt A magyar fajban megvan az a tulajdon­ság, hogy koronás királyát feltétlenül tiszteli. (Zaj jobbról.) A király, a midőn elfogták, letiporták és bebörtönözték, a legnagyobb csapásban úgy viselte a királyi koronát, mint talán magyar király még soha sem. (Zaj jobbról.) Madeira nincsen távol, vagy csak olyan távol van tőlünk, mint a trianoni béke, a­melyet soha sem fogunk elismerni. A ko­rona fénye Madeirából is felénk sugárzik. S mi Ma­deirában is együtt vagyunk a királlyal, vele leszünk, mikor ide vissza fog jönni. (Éljenzés balról, zaj jobbról.) Az indemnitást nem szavazza meg. Következő szónok Andaházi-Kasnya Béla. Fel­szólalását állandó Zaj kíséri, ő úgy látja, hogy most a felelőtlen elem szerepét átvette a felelős elem. Például a mozirendelet teljesen azonos a kommün rendeleteivel. (Zaj jobbról. Helyeslés a szélsőbalol­­dalon.) Pekár Gyula: Hogy lehet ilyet mondani! Andaházi-Kasnya: A gyilkosok szabadon fáz­nak az országban, és az államhatalom üdvözli a rablógyilkost, a­mikor az autóversenyen díjat nyert. (Zaj jobbról és a középen.) Budaváry László: Micsoda beszéd ez! Felkiáltások a kisgazdáknál: Miféle gyilkosok­ról beszél? Andaházi-Kasnya: Somogyi Béla meggyilkolá­sáról. Budaváry László: Hát ki gyilkolta meg? Friedrich István: Egész Budapest tudja! Meskó Zoltán: Mondd meg, ha tudod. Szabó József: Ha nem mondják meg, ez bűn­pártolás. (Zaj.) Andaházi-Kasnya: A bűnösöket annak idején a rendőrhatóságok kinyomozták, de megbüntetésükre nem került a sor. (Zaj.) A tanerőket elbocsátják minden ok nélkül. Pekár Gyula: Nem igaz! Nem igaz! Az elbo­csátás fegyelmi útján történt (Zaj.) Az ilyen be­széd diszkreditálja a kormányt a külföld előtt. Andaházi-Kasnya: A tények vetnek rossz fényt a kormányzati rendszerre a külföldön.. Pekár Gulya (massától kikelve): Micsod té­nyek?! Rágalom, ha adatok nélkül beszélnek! (Zaj.) Andaházi-Kasnya: Ilyen tények a trafikok és az italmérések elvétele. (Zaj.) Az elnök a nagy zaj folytán felfüggeszti az ülést. Szünet után Andaházi-Kasnya folytatja beszé­dét s kifogásolja, hogy az amnesztia nem terjed ki az emigránsokra. Pekár Gyula: Mind hazaáruló! Budaváry László: Hitvány kommunisták! Rassay Károly: Sok tiszteséges ember van köztük. Az elnök a nagy zajban nem hallotta, hogy Rassay az egyik képviselőtársa felé azt kiáltotta, hogy a bécsi emigránsok közt sokkal több tisztessé­ges ember van, mint az illető képviselő. Ezért rend­reutasítja őt. Andaházi-Kasnya­. Lehetővé kell tenni, hogy azok az emigránsok, a­kiknek nincs bűnük, hazajö­hessenek. (Felkiáltások jobbról és a középen: ön­ként mentek­­ki, vissza is jöhetnek!) Kimentek, mert ha itthon maradtak volna, Somogyi Béla sorsára jutottak volna. (Óriás zaj jobbról és a középen.) Pekár Gyula: Az idők jele, hogy így mer be­szélni valaki a magyar parlamentben. Rassay Károly: Mért nem beszélt a képviselő úr Károlyi ellen annak idején? Hiszen itt volt! Andaházi-Kasnya Béla azzal fejezi be beszédét, hogy nem lát itt mást, mint konszolidált anarkiát és ezért az indemnitást nem szavazza meg. Ezekután következtek az interpellációk. A nyu­gatmagyarországi állapotok. Lingauer Albin előadja, hogy az osztrákoktól megszállott Németújváron karácsony napján Kol­lár Dénes és Lex Lóránd budapesti fiatalembereket, a­kik szüleik látogatására érkeztek haza, az osztrá­kok letartóztatták, Bécsújhelyre vitték és ott statá­­riális bíróság elé akarják őket állítani. Azzal vádol­ják őket, hogy részt vettek a nyugatmagyarországi felkelésben. Ez valótlan, de bele is ütközik az osz­trákok eljárása a velencei egyezségbe. A külügymi­niszter és a belügyminiszter sürgős intézkedését kéri, továbbá gondoskodást arról, hogy hasonló ese­tek a jövőben ne fordulhassanak elő. Az interpellációt kiadták az illető miniszte­reknek. Lingauer Albin második interpellációjában el­mondta, hogy Nyugatmagyarország átcsatolása kö­vetkeztében Kőszeg, Szombathely és Sopron váro­sok határvárosok lettek és ezek környékét elszakí­tották tőlünk. De a környék szükségletét a jövőben is ezekben a városokban akarja beszerezni. Kiviteli engedelmeket azonban csak a pénzügyi és a keres­kedelmi miniszterek adhatnak. Nem élel­mi cikkek­ről van szó, hanem olyan cikkekről, a­melyeket a városok kereskedői travnzitóforgalomban árus­ta­naik. A kereskedelmi miniszter intézkedését kéri, hogy az ottani helyi­hatóságok is adhassanak kivi­teli engedelyet. . Erre az interpellációra Hegyeshalmy­­Lajos kereskedelmi miniszter nyomban válaszolt. A vála­szában kijelentette, hogy nagy fontosságot tulajdo­nít a kérdésnek nemzeti szempontból is, mert nem­­zeti érdek, hogy az elszakított területek lakossága gazdaságilag az em­etett városokhoz kapcsolódjék. Gondoskodni fog a lakosság érdekeinek védelméről. Lingauer Alibin köszönettel tudomásul vette a választ. Egy katona, letartóztatás. Szilágyi Lajos: Bethlen István gróf miniszter­­elnök nyilan fölszólította az ellenzéket, hogy a tudo­másukra jutott katonai atrocitást a kormánynak je­lentsék be és csak ha nem kapnak v­égtételt, akkor lépjenek a nyilvánosság elé. Az ellenzék e fölszólí­­tás értelmében járt el Kornhauser Lajos zsarolása eseteiben. De csalódniok kellett. Akkor az interven­ció folytán Prónay Pál alezredesnek ki kellett lép­nie a hadseregből, de helyét nem töltötték be, ha­nem mintegy fönntartották neki. Büntetését sem töltötte ki, alkalmasint elengedték, mert fogságának ideje alatt az utcán találkozott vele. Később Nyugat­­magyarországon nem régi zászlóalja élére került és a kormány támogatásával a nyugatmagyarországi lajta bánság főméltóságú vezére lett. (Mozgás.) Eb­ben a minőségében jegyzéket is intézett a magyar kormányhoz, mint valami szuverén államfő. Azóta ezredessé is kinevezték. Ezt a hírt megcáfolták ugyan de nem egészen hisznek a cáfolatnak. Pró­nay egy újságban az ő (Szilágyi) parlamenti meg­jegyzéseire azt írta, hogy állításai hazugságok. Ezért ő rágallmazási pert ind­­olt ellene. Prónay ebben a nyilatkozatában megrótta a honvédelmi minisztert is, mert itt a Házban nem védelmezte őt meg. Né­hány nappal később Belitska honvédelmi­ miniszter itt a Házban csakugyan védelmébe is vette s­­az Ébredő Magyarok Egyesülete pedig alelnökévé válasz­totta. Tehát nemcsak elégtételt nem kaptak Pró­­nayval szemben, hanem Prónay felül is maradt. Mindez elég ok volna arra, hogy ő minden katonai atrocitás esetében nyomban a nyilvánosság elé lép­jen. Legutóbb azonban egy esetben mégis először , a helyettes miniszterelnökhöz fordult panaszával. Minthogy azonban megfelelő választ nem kapott­, ezért interpellál. Ezek után elmondja a következőt: — Karácsony másodnapján a budapesti kato­nai körletparancsnokság jogosulatlan parancsára letartóz­tat­ták Hitzinger János Pált, a műegyetemi ifjúság vezérét, az arany vitézségi érem tulajdono­sát kormányzósértés címén. Csécsi Nagy Pál fő­had­nagy katonai nyomozó följelentette Hitzngert, hogy a Váci­ utcában — nyilván ittas állapotában — kor­mányzósértést követett el. Távol áll tőle, hogy Hitzingert megvédelmezze, ha kormányzósértést­­ követett el, ezért helyt kell állania a bíróság előtt. De az ellen tiltakozik, hogy polgári egyént katonai hatóság tartóztathasson le. Azonnal jelentést tett erről a helyettes miniszterelnöknek, minthogy a miniszterelnök­e nehéz, válságos napokban szóra­­­­kozni ment. (Mozgás jobbról.) Telefonozott Sárkány­­ Jenő altábornagy körletparancsnoknak is és tiltako­zott a letartóztatás ellen. Arra is megkérte az al­tábornagyot, tegyen gondja arra, hogy ne verjék meg a letartóztatott Hitzingert. Ezt azért kérte kü­lön, mert a budaörsi csata után a kormánycsapatok­­ foglyul ejtették Hitzingert és a budaörsi Károly­­i király­ kaszárnyában egy közbaltával fölpofoztatták.­­ (Nagy zaj jobbról.) Elismeri azonban, hogy most­­ Hitzingert bántódás nem érte. A József­ utcai körlet­­i parancsnokságnál volt bezárva, december 26-án déltől december 29-ig jogosulatlanul. Akkor alkal­masint a szóló intervenciójára átkísérték a királyi ügyészségihez, de ott nem fogadták el, mert akta­­ nem érkezett vele. Erre visszavitték Hitzingert a­­ katonai fogságiba. A térparancsnokságról egy nap­­ azonban kimenőt adtak neki, de szavát vették, hogy este hét órakor újra jeentkezni fog. Hitzinger ek­kor fölkereste Szilágyit, elmondta neki letartóztatá­sát, de tagadta, hogy kormányzósértést követett volna el. Este visszatért a parancsnokságra, a­hol újra letartóztatták és másnap átadták az ügyészség­nek, a­ki most már átvette, mert közben megérkez­tek az akták. Az interpelláló az előadott esetben katonai atrocitást lát s ezért azt kérdezi a minisz­terelnök helyettesétől, hogy hajlandó-e a jogosulat­lan letartóztatást megtorolni és mindent elkövetni, hogy a jövőben hasonló eset ne történhessék meg. (Helyeslés balról.) Vass József kultuszminiszter, mint helyettes miniszterelnök nyomban válaszolt az interpellációra. Szilágyi csütörtökön fordult hozzá ebben az ügyben, mire azonnal megkérdezte a honvédelmi minisztert,­­ hogy vizsgálja meg a dolgot és intézkedjék. Az eset úgy történt, a­hogy Szi­lgyi Lajos előadta. Hittin­­gert csakugyan letartóztatták a katonaságnál, a­m­i­­ helytelen. Azért küldték el az ügyészségről, mert az aktákat postán küldték el. Hitzingert bántódás a katonai fogságban nem érte, sőt az előzékeny bá­násmódért köszönetet mondott a szolgálattevő ezre­desnek. A miniszter sajnálattal állapítja meg, hogy valóban sértés történt. Az ilyen eset a jogszolgálta­tás szempontjából nem igazolható. A honvédelmi miniszter vizsgálatot indított a katonai hatóság el­len­, mely Hitzingert letartóztatta. Ha ki fog tűnni, hogy az illetők bűnösök, akkor a legszigorúbb bün­tetés nem fog elmaradni. A kormány nevében kije­lentheti, hogy a kormánynak gondja lesz arra, hogy a jövőben hasonló esetek elő ne forduljanak s ha mégis megtörténnének, a legmesszebbmenő módon fog eljárni. Szilágyi Lajos és a Ház a választ tudomásul vette. Kiss Menyhért a színművészeti és zeneművé­szeti tanács ellen irányuló interpellációt intézett a kultuszminiszterhez-Vass József kultuszminiszter kéri a nemzet­gyűlést, hogy bízza ezt a kérdést reá A­mi a taná­csok ügyét illeti, helytelen volna, ha bármely tanács intézkedését a nyilvánosság előtt tárgyalná. Arról nincs tudomása, hogy az irodalommal foglalkozó állami tisztviselők irodalmi működésük miatt kel­lemetlenségnek volnának kitéve. Mindenki részére megvédi a szellem szabadságát. (Helyeslés.) A választ az interpelláló és a Ház tudomá­sul vette. Az álami tisztviselők gyógy­kezeltetése. Bernolák Nándor népjóléti miniszter szólalt fel azután. Sajnálja, hogy az ő távolléte miatt Szi­­­­lágyi Lajos nem mondotta el az állami tisztviselők­­ gyógykezelése dolgában bejelentett interpellációját.­­ Szükségesnek tartja ennek ellenére is nyilatkozni erről az ügyről.­­ Éppen tegnap kapott értesítést az orvosszö­­vetségtől, hogy az eddigi kollektív alapon nem haj­landó megújítani az állami tisztviselők gyógykezelé­séről szóló szerződést. A­míg a törvényhozás más­képp nem­ szabályozza a kérdést, de legkésőbb már­cius 31-ig a régi megállapodás érvényes. Az orvosok nem az orvosszövetség útján, hanem k­özvetetlenül kapják meg a honoráriumot, még­pedig minden tisztviselő után 600 koronát és a tisztviselő minden családtagja után 200 koronát. Azonfelül a tisztviselő külön köteles fizetni minden látogatásért, ha ő megy az orvos lakására 10 koronát, ha pedig az orvos is megy a beteg lakására, 20 koronát. A gyógyszerei- 1922 január 1.

Next