Budapesti Hírlap, 1922. február (42. évfolyam, 26–48. szám)

1922-02-13 / 36. szám

'8 * (Az aranykulcs az Omniában.) Asta Niki­sen, Pau­l Wegener és Max Lancia együtt szerepel­nek az Omnia pompás­­ műsorán. Naponként bemu­tatásra kerül Az aranykulcs, egy kis színésznő kar­rierjének története, 5 felvonásban. A csodaforrás kétfel­vonásos burleszk Charlie Chaplinnal és A balga ember. Fulda Lajo­s világsikert ért színműve 0 fel­vonásban. Előadások %13, %7 és 9 órakor kez­dődnek. * (Szerenád a sivatagban és Fatty, a por­tás fia.) Két elsőrangú filmszenzáció a Royal-Apolló nagystílű új műsora. Előadások 5, 7 és 9 órakor kezdődnek * (Mozgókép -Otthon.) Példátlanul áll a Mozgókép-Otthon világrekordot jelentő műsorának terjedelme és a Három testőr, valamint a Tarzan fia II. részének káprázatos pompája és nívója. A nagy­szerű kalandok sorozatának beosztása és a műsor magyarázó szövege könnyen érthetővé teszik a II. részt azoknak is, a­kik az első részt nem láthatták. Előadások %5, 7 és %10 után. TESTEDZÉS. * Labdarúgás. A kemény hideg nem zavarta meg a futballjátékosokat a vasárnapra kitűzött program lebonyolításában, csupán néh­ánoy kupa-, kisebb bajnoki- és barátságos mérkőzést halasztot­tak el a jobb időkre. A közönség egyelőre tartóz­kodott a meccsek tömeges látogatásától, mindazon­által az üllői­ úti sporttelepen összegyűlt vagy más­félezer érdeklődő. Az itt lezajlott Ladányi vándor­díj mérkőzés egyébként meghozta az esztendőnek első nagy meglepetését, a­mennyiben az NSC 3:2 (0:2) arányban legyőzte az FTC csapatát és ezzel elütötte a díjért való további részvételtől. A fiatal játékosokból álló másodosztályú csapat lelkes játé­kával vívta ki a sikert. Az FTC már két góllal ve­zetett, de az NSC nem adta föl a küzdelmet, sőt fokozott ambícióval dolgozott s fényes eredményre is jutott. Az FTC csapatának képességeiről vasár­napi teljesítménye alapján nem lehet megállapítást tenni, mert öt tartalékot szerepeltetett annyi azon­ban bizonyos, h­ogy Bajusz nem lesz hasznos kapu­­védő. Ugyancsak a Ladányi-díjért mérkőzött a VII. ker. SC és a Vas- és Fémmunkások SC csapata és győzött az állóképesebb VII. ker. SC 2:0 (1:0) arányban. A Magyar Kupáért is két mérkőzés jutott dűlőre: a BTC 3:1 (1:0) arányban legyőzte az­­JTSE-t, a VÁC 4:3 (2:2) arányban vereséget szen­vedett a másodosztályú EFC-től. Barátságos mérkőzés­en az MTK csupán Kropa­­cseket nélkülöző csapata mindössze 3:2 (1:2) arányban tudta legyőzni a lelkesen dolgozó 33-asokat. Az első gólt a budai csapat szerezte meg Újvári révén, mire Orth ki­egyenlített, de a félidő végén Csárdás szép gólja révén ismét a 33-asok kezébe jutott a vezetés. A második fél­időben jó iramban folyt a játék, a gólhelyzetek kiakná­zásában azonban az MTK bizonyult ügyesebbnek: Őrije két szép góllal megszerezte a győzelmet. — Törekvés— ÉHfi85S5£!5552K!,K!*,í5!£5!?5!!!5?S!22R!HH5!S59Í3HK?ÍÍ555SS!S,í5££5 | MAFG 1:1 (0:0), 111. ker. TVE—BTK 6:1 (3:0). A Fürthből jelentik: Vasárnap folyt le a nagy érdeklődés­­­ .Fel várt mérkőzés, a­melyben Németországnak két leg­­­­jobb csapata, a Spielverch­angwag Fürth és az IFG Karn- I­berg került szemközt. Győzött Fürth 3:2 arányban s igy­­ ma ez a csapat tekintítettet a német birodalom legerősebb együttesének. — Londonból jelentik: Az angol liga baj­nokságban Liverpool áll az élen 41 ponttal, második Aston Villa 36 ponttal, harmadik Bolton Wanderers 34 ponttal. A második osztályban Noits Korpst vezet. * A Budapesti Korcs­olyásó-Egyesület győri és sojtroui kirándulása. A Budapesti Kor­csolyázó-Egyesület február 11-én és 1­2-én hokki­­csapat­ával és műkorcsolyázóival meglátogatta a vi­dék két egyesületét. Szombat délután az I. és II. csapatával bemutató hokkimérkőzést rendezett Győrben, a­melyben a BKE I. 7:5-re megverte a BKE II. csapatát. Ugyanakkor junior műkorcsolyá­zói, különösen Farkas Ivor és Tóth Liviu, a győri sportközönségnek bemutatták a műkorcsolyázást. Ugyanezen a napon bonyolí­totta le versenyeit a Győri Korcsolyázó Egylet. A BKE kirándulói ezután Sopronba utaztak, a­hol az immár közel 50 év óta fennálló Soproni Korcsolyázó­ Egyesület meghívásá­nak megfelelve, ugyancsak hokkimérkőzést tartot­­tak. A h­okikimérkőz­ésben ezúttal a BKE II. 6:4 arányban megverte a BKE I.-et. A mű­korcsolyázás­ban Tóth Liviu, Farkas Ivár, Pogány, Nemes Ist­vánná, Ozardivszkyné arattak zajos sikert és főleg a Nemes és Nemesné-kettősnek páros műkorcsolyá­zóvá. A helybeli korcsolyázók versenyéből Lippner Vilmos került ki győztesként, a­ki képességeinél fogva a budapesti műkorcsolyázók között is rövid idő múlva számottevő versenyző lenne. A női mű­­korcsolyázásban Werchowszky és Székely kisasszo­nyok tűntek ki. * Boxolóverseny: A Budapesti Atlétikai Klub a régi képviselőháziban országos junior boxoló­­versenyt rendezett vasárnap. A közönség nagy za­jongással kísérte a küzdelmek fordulatait, olyany­­nyira, hogy a karzatot egy ízben a rendőrség kép­­viselője kiüríttette. Az izgalmakban bővelkedő ver­senyt nem fejezték be s a helyezésekért kedden délután 5 órakor a BAK klubhelyiségében (András­sy-kávézoro) folytatják a mérkőzést. Az ed­dig kialakult eredmény a következő: Létfúlu: 1. Schaffer György (BAK). Tollkönnyűsúly: 1. Rap­pensberger Ede (Budapesti-Budai SC). Pehelysúly: 1. Jakab József (BBSC). Könnyűsúly: 1. Bodor Jó­zsef (FTC). Középsúly: 1. Ifj. Horváth József (Lap­­terjesztő). Könnyű nehézsúly: 1. Lendvay Jenő (FTC). Nehézsúly: 1. Cigány László (BBSC). Ólom­súly: 1. Dubovszky Béla (BBSC). * Az U­TE lakomája. Az Újpesti Torna Egyesü­let szerdán este 8 órakor az újpesti Klub-kávéházban lévő helyiségében vacsorát rendez a külföldön győzelme­sen szerepelt futballcsapatának a tiszteletére. A lakomán megjelenik a sporttá­rsadalom színe-java­s részvételét megígérte Friedrich István, az MLSZ elnökjelöltje is. * A MIAFC úszóinak ünneplése. A MAFC Stok­­holmban dicsőségesen szerepelt úszóinak a tiszteletére szerdán este 8 órakor a Bokor-féle vendéglő külön helyi­ségében (Horthy Miklós­ ut 2.) társasvacsorát rendez. Bog&Ksn Hírlap (­HZ.) 1922 február A HerBskystetml smzedésü­nk Francia-BfSZiVttpf. — Ankét a budapesti kereskedelmi és ipar­kamarában. — A normális gazdasági élet megindulásának egyik előfeltétele, hogy bekapcsolódjunk a világ-, gazdasági forgalomba. Ehhez elsősorban az szükség­­es, hogy a külállamokkal kereskedelmi szerződé­seket kössünk. Ebben a pillanatban csak Németor­szággal van kontingens-szerződésünk, Ausztriával pedig a napokban kötöttünk gazdasági egyezséget, melynek részleteit még nem ismerjük. Nagy öröm­mel kell tehát üdvözölni a franciákkal kötendő ke­reskedelmi szerződésnek a hírét, annál­­ inkább, mert a kezdő lépés a franciák részéről történt. A megkötendő francia kereskedelmi szerződés ügyében a budapesti kereskedelmi és iparkamará­ban Marton Gyula atelnök vezetése mellett szakért©­­kezlet volt, a­melyen Székely Artúr dr. kamarai titkár ismertette e tárgyban kidolgozott terjedelmes és minden részletkérdésre kiterjedő memorandumát-E szerint békében a kereskedelmi forgalmunk Franciaországgal nem volt nagy és a­mi volt, az is Ausz­tria közvetítésével bonyolódott le. A háború befejezése óta, a rendelkezésre álló külkereskedelmi statisztikai adatok szerint, Franciaországból 1920-ban 13.643 méter­­mázsa és 1921-ben 218.239 métermázsa árut hoztunk be, a­melyeknek legjelentékenyebb része gyanta, kaucsuk, pneumatik, kakaóvaj, raffia, festékföld, nyersfoszfát, kő­szén, dohány és koksz volt. Az sem érdektelen, hogy a múlt évben behozott áruk között dohány és nyersbőr is szerepel. A kivitelünk az utolsó két évben Franciaország irányában a következőképpen alakult: 1920-ban kivittünk 2.293 q lent, 1921-ben pedig 2.242 q szárazbabot, 463 q tojást, 93 q konzervet és 120 q izzólámpát Látszik te­hát, hogy a külkereskedelmi forgalmunk emelkedőben van. A megkötendő szerződésnél szerződési szabadságun­kat legjobban a békeszerződés 200. cikke korlátozza, mely­ a szövetséges államoknak a kereskedelmi szerződések megkötésénél a legnagyobb kedvezést egyoldalúan biz­tosítja. A francia szerződés megkötésénél ezt a körül­­ményt nem lehet figyelmen kívül hagyni, nehogy a béke­szerződésnek a hivatkozott rendelkezését az utódállamok ellenünk kihasználhassák A mi részünkről a kivitel szempontjából lem­torgyártmányaink, parkettcdeszka, hordódonga s ál­­talában a faipar gyártmányai, háziiparcikkek nyersbőr, gyógynövény, gabonaneműek, szalámi­­konzerv, gumi, maláta és keserűvíz bírnak jelen­tőséggel. A franciák tervezetében az építőanyagok, cement és fedőpala is szerepelnek, azonban ezeket­ mi sem nélkülözhetjük, úgyszintén a kaolint sem, amit a franciák szeretnének kivinni, de a­miből egy­előre magunknak annyi sincs, hogy a saját szükség-é­letünket fedezzük. A mi a francia importot illeti*' elsősorban különféle textiláruk, déligyümölcs, szó­jáim w­itrrm ihhh»*h­­­ki,­ttsrzagnaR..r.xirrm©w i / AZ ÚJVÁRI — REGÉNY _ Irta Győfi ISTVÁN. Jéna Istvánka elnézte mindezt adventtól ham­­vazó szerdáig, minden nap és elgondolta, hogy ha ő akkor gyermek lett volna, mint szaladt volna a gyilkosok elől a háromkirályokhoz, nem a feketé­hez, hanem az elsőhöz, a hosszúszakállúhoz, az nyeregbe emeli bizonyára, hazaviszi, nevelteti, mint a maga fiát, aztán neki adja fele királyságát; úgy tér vissza nagy vitéz csapattal Istvánba és lenya­­kaztatja Heródest. Ami-olvasni anyja taní­totta szép szóval, csók­kal, de a mikor a harmadik osztályba a­dták, Poly­­hos, a kövér, tokás, rekedt tanítója pálcával ütött rá. Hosszú délelőttökön csak elnézte a zsíros ajkak mozgását s nem hallott szót, mert bosszú járt az eszében. Végre kialakult a kép, Polyhos fejébe hosszú kampós vasat srófolt felülről lefelé, aztán az iskolaszoba közepére, a lámpa horgára akasztotta őt. Ha az ajtó nyílt és bevágott a szél, a kezek és lábak frissen meglódultak és a húsos törzsök is lassú ingásnak indult. Sápadt, vézna fiú volt s igen gyenge, figyelmet­­­en diáik; nem játszott a többivel, félrehuzódott s ha­ ] csak tréfából is meglökték, rettentő bosszú villant­­ a szeméből és nem felejtette el hónapokig. Tizennégyéves korában a Hunyadiak harcairól­­ beszélt lelkesen egy ifjú professzora. Ebben az idő­­­­ben már lovascsapatot toborzott s annak az élén­­ indult Ázsiába, az otthagyott magyarokért, keresz­tül vágva magát sok-sok elgondolt veszedelmen, mert nem barátokat kell küldeni az őstestvérekért, ha­nem ■vitézeket. Egy régi negyvennyolcas kardot is lőtt a kamrában, azt forgatta sokat titokban, de nem­m kéz volt neki. Ki is gondolta, hogy majd alum­i­­nium-kardot csináltat magának, könnyűt, éleset, ez lesz az ő csodafegyvere. A­mikor hosszú nadrágot adott vékony lába­­j szárára az édesanyja, (szegény asszony, beteg volt­­ már akkor), tánciskolába iratkozott ő is. Egy igen­­ kecsesen ugráló, szakállas, kis zsidóember állította őt sorba a kisleányokkal, a­kikre nézni se igen mert. Igen ügyetlen volt s inkább csak a sarokból nézte titkon az állomásfőnökök Zsuzsikáját, csak a mikor a négyeshez kellett táncosnőt szereznie, rohant fe­léje. De útját állta Kemecsy, ez a gazdag, nemes rü­­pok, mellbelökte s azt mondta néki, hogy: Eredj, Pulyka (ez volt a csúfneve.) Attól fogva sokat fog­lalkozott Kemecsyvel is. Szigetre vetődik, ő az egyetlen férfi egy csomó gyönyörű leány között, a­kik valami hajótörésből kerültek oda. Gúnyból épít ő is, kissé távolabb a leányokétól, (igen szemérmetes, jó fiú volt) s vala­hány gunyhó, mindből sóhajok szállnak ő felé, mert ő a védőjük, eszményképük. Hiúsba tett át a szomszédszigetről vadak csapatával Kemecsy, ő le­veri őket, nem szemközt, — ennyi emberrel hogy bírna — hanem ravasz hadicselekkel, csak Keme­­csyt döfi le ő maga, hossza küzködés után s a leá­nyok az ijedtségtől ájultan omlanak megmentőjü­k lábaihoz. Hetedik gimnazista korában kificam­itotta a lá­bát, mert mindenképp meg akarta ugyanazt csinálni a nyújtón, a­mit Kemecsy, és jóideig feküdt egy szo­bában a beteg édesanyjával, a­ki a szénnek életét ol­vasgatta. Ekkor kezdett először komolyan foglal­kozni Turkesztánnal, a­mely ország népe erős, okos és mindenképp megérdemli, hogy dicsőséges, sza­badságharc után egy uralkodó alatt egyesíthessék. Nemsokára meghalt a jó lélek, d­avonván fia fejét magához utoljára. Egyetlen, szegény anyai nagybátyja jött el a temetésre, a­mi­re István föl­vette kinőtt, fekete tánciskolás ruháját. És míg a kántor­i búcsúztatót énekelte, elgondolta, hogy a drága holttestet m­ajd egykor kivételt erről a hely­ről és nagy mauzóleumot épület neki Tifekesztan-­­ ban, nagyobbat, mint a Ciruszé, talán akkorát, mint­­ Hadrianus császáré, de keleti fedő-perzsa stílusban. • Igaz, hogy ez a latin papságnak nem fog tetszeni,­­ de ő erről politikai okokból, nem mondhat le. Alig egy-kétszáz forint öröksége maradt, abból varratot­­t kabátot az érettségi bankettre is; ezt­­ se hagyta szó nélkül a mocskos szájú Kemecsy.­­ Jogásznak iratkozott, mint a többi úti gyerek, hisz­­ , csak jogi pályán érhet el nálunk rangot, befolyást,­­ aztán ezek mennek uzal a diplomáciai testületbe is,­­­ már pedig a diplomaták, meg a katonák intézik a­­j világ sorsát. Akkor jelent meg első verse a Hir­s­­­adóban.­­ Turkesztánra vonatkozóan pedig tisztába jött, s azzal, hogy valamint egykor az onnan kivándorló 1­­ öt­ven török család teremtette meg a mai török­­ államot, azonkép visszafelé Turkesz­tán felszabadítá­­­­sának Kis-Ázsia felől a törökség bevonásával kell ü­regbemennie. Nem egész félévig birta ki Pesten, a­mint ezt,­­ fogyott a pisisze, hazajött és napi dijat­nak állott be­ a királyi adóhivatalba, szokás szerint azzal az elha­tározással, hogy magánúton végzi el a jogot. Havi kilencven koronát kapott innen, de a a Híradó is hozott valamit olykor, bár keveset, mert­ Fuksznak magának sincsen pénze. Pedig az a tárca, a­kii a húsvéti számban Mezopotámia újra való csatornázásáról írt, úgy véli pesti újságban is fel­­tűnést keltett volna. Két évig volt napidíjas. Az idén tavasszal aztán a hivatalhoz jött Gergely Menyhén­, az új pénztáros, igen nemes gondolkodású férfiú, és végleges adótisztté neveztette ki. És megsokasodtak ábrándjai és kiterjesztette nagyon képzelete birodalmának határait. Most otthon ül, sorra veszi az újváriakat, el­választja gondosan a jókat a rosszaktól, jutalmaz és büntet- Gergely Menyhért nemes lélek, de talán nem az akció embere; valami legfőbb bírói állás lenne neki való, meg is teszi annak majd odaát. Elképzeli, hogy fog mia­tta boszankodni az a nyo­morult Kemecsy, a­kit az atya­sága szolgabíró­­nak tett meg, alig hogy visszatért Patakról. Az új polgármester kitűnő adminisztráló erő . , , Goromba kopogás zavarta fel a díványról és nagy, testes ember lépett be az ajtón. Előbb fel­tette a csiptetőjét, körülnézett, aztán vette le a kalapját és nyújtott kezet mosolyogva Jónénak. — Luretis vei?yok... Teplay Stunk­ig Geiza... az invári népbank igazgatója . . . engem ne is­merne ... ne találja el, mit keresek, mi hozott engem ide magáihoz . . . (Folyt, köv.)

Next