Budapesti Hírlap, 1922. február (42. évfolyam, 26–48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

1922 február 1. Budapesti Kmlap se. ...j m■ínnyel végződött és azután néhány hét múlva újból eljárást indítanak a lakásért, a mi a zaklatás jellegét viseli magán. Álitólag ez a nyilatkozat volt az egyik oka a lakás'hivatalba beosztott tórák 'lemondásának a mihez a hírlapi nyilatkozatok szer Tűnt az is járult, hogy a szóló állítólag a bírói függetlenséget érintette, cédulák útján utasításokat és parancsokat adott a bíráknak. Kijelenti, hogy a lakáshivatal fele soha semmiféle parancsot vagy utasítást nem kapott. Igen sokszor'öl'hívta a figyelmét bizonyos méltánylást érdemlő körülményekre, mert ilyeneket sokszor látott az özönével hozzá érkező kérelmekben. Súlyos mulasztás lett volna ezeket a kérvényeket papírkosárba dobni. Nem tudja elképzelni, mi sérti ebben a bírói függetlenséget. Soha a lakáshivatal részéről ez ellen észrevételt nem tettek, sőt a lakáshivatal elnöke többször kérte arra, hogy nyilatkozzék egyes kérdésekben, milyen döntés felelne meg a szóló fölfogásának. Mindig azt válaszolta, hogy a döntés joga a bírákat illeti meg. A lakáshivatal döntéseit meg nem változtatta, de igenis tóti ízben kénytelen volt egrye a határozatokat megsemmisíteni. Minden megsemmisítés a bennlakók érdekében és a fönnálló jogok megóvásáért történt és azt hiszi, a legsúlyosabb szemrehányás érhetné őt, ha felügyeleti jogánál fogva ezeket meg , nem semmisítette volna. A lemondás tulajdonképpeni okát nem óhajtja még közölni, reméli, nem is erre kényszerítik rá, azt azonban elmondhatja, ami ezeket legalább plauzibilisekké teszi Hosszasan kísértetezett, hogy bizonyos frisseséget vigyen a lakáshivatal munkájába, hogy ne álljanak lakások hetekig üresen, de minden kísérlete sikertelen maradt. Sőt bizonyos visszaéléseknek volt kénytelen tudomására jutni. A lakáshivatal elnöke előtt ezért megint kénytelen volt kifejezni azt a véleményét, hogy a dolgok ilyen menetével nincs megelégedve. Azt hiszi, hogy a lemondásnak, amihez különben a bíráknak törvény adta joguk volt, oka e nyilatkozatnak egy másik részében rejlett, amit ma nem óhajt a nyilvánosságelőtt tárgyalni. Maga is tapasztalt sok visszaélést, de ez a bírói kar tagjait nem érte. Annak, hogy nem tudta elejét venni sok visszaélésnek, oka részében az, hogy amikor a törvényjavaslatot megalkották, egy szakaszt óhajtottak abba felvenni, amely lehetetlenné tette volna, hogy lakásügyekben nagy ügyvédi honoráriumokat köthessenek ki. Ennek a paragrafusnak a felvételét meggátolták. Előfordult, hogy ügyvédek 150 000, sőt még ennél is nagyobb összegekről szóló honoráriumokat kaptak és ezzel azt a látszatot keltették, hogy a lakáshivatal egy része megvesztegethető. Nemrégen megjelent nála Moser Ernő képviselő, magával hozott egy urat, aki kijelentette, hogy még ma megkap egy lakást, mert lefizet 30.000 koronát és ebből az összegbőlegy bizonyos rész a lakáshivatal egy tagjának jár. Megkérdezte, hogy ki kapja azt a 10.000 koronát a lakáshivatalban, amely ebből az összegből ki van kötve, mire ő húzódozott. Erre a szóló kijelentette, hogy rágalmazás miatt bíróság elé állítja, mire megnevezi ügyvédjét, akit magához kéretett. Az ügyvéd kijelentette, hogy van ilyen kötelezvény, de ez a 80.000 korona tisztán neki járó honorárium. Ma sem hiszi, hogy a bírói kar megkörnyékezhető lenne. Ami a lakásokkal való szabad rendelkezést illeti, az ő ideálja az, hogy mennél előbb állítsák vissza a szabad rendelkezés jogát. Ennek első felsőegyszerű szépirodalmi termékké, kis regénnyé válnék, akkor is megkapó olvasmány maradna. Mert az elmesélt — helyesebben: előadott történet, sok minden egyszerűsége mellett, sem mondható közönségesnek, vagy éppen mindennapinak. Hiszen ha a való élet történeteiben és a költészet meséiben is igen gyakori eset házasfeleknek elválása — az már mégis a ritkább események közé tartozik, hogy az elvált felek annak rendje és módja szerint miből összekelnek. Hogy pedig az elválás nem haragból, nem összeférhetetlenségből, nem gonosz cselszövény , nem is érzelmek kihűlése és megváltozása nyomán történik, hanem hogy egy résrj, — mint utólag kisült_ csupa merő szeretésből és gyengédségből szakítson a feleségével, csak azért, mert nincs lelke a forrón szeretett hitvest magával vonszolni az anyagi élet szökős viszonyai közt, és magával rántani a legnehezebb nyomorúságokba, és mikor aztán hir®s emberré válva, gazdag ember is lesz és hét hosszú esztendei különlét után ráír a feleségére, hogy: „ön megosztotta rossz sorsomat, a legrosszabbat magam szenvedtem át, jobb sorsomat szívesen megosztanám magával", — ez már olyan meglepően ritka, olyan nagyon érdekes és olyan határtalanul kedves fordulat, hogy sem az életben, se az irodalomban nem igen tudjuk párját. S ha hozzátesszük, hogy a másodízben vőlegény Macszáthnak teljesen igaza volt, miikor egyben feleségéhez és akkori menyasszonyéihoz írt egyik felettébb kedves levelében (ámbár hiszen ezek a levelek mind remekei a levél formájú írásműveknek) azt mondja, hogy „az a rendkívüli baj, a ami az irányában és gondolatmenetében van, az valami elragadó"— akkor bizonyára teljes mértékben felkeltettük tőle az építkezés megkezdése. Több irányban folyik tárgyalás úgy az ideiglenes, mint a végleges építkezések megkezdéséről. Módjában lesz a kora tolvaszszal részletes adatokkal szolgálni, mert módjukban lesz, hogy a nagytőkét arra bírják, sőt arra kényszerítsék, hogy részt vegyen az építkezésekben. Még csak annyit, hogy a a lakáshivatal bíróinak lemondását elfogadta és a helyüket más férfiakkal fogja betölteni. Azt hiszi, hogy a jövőben kisebb számú testület is meg fogfelelni. Hogy kikből fog ez állani, erről nem nyilatkozhatik. Nyolc napon belül az új lakáshivatal meg fogja kezdeni a működését. Az elnök: Minthogy a miniszter csak ideiglenes választ adott, határozathozatalnak helye nincs. Bródy Ernő: A miniszter válaszában kipécézte az ügyvédeket. Abban a tervezetben, amelyről a miniszter beszél, az ügyvédekre megszégyenítő paragrafust akartak felvenni. A szóló ez ellen foglalt állást. Ha egy ügyvéd fegyelmi visszaélést követ el, ott van az ügyvédi kamara fegyelmi választmánya, ha pedig a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményben bűnös, állítsa büntetőbíróság elé. Külön specializálni az ügyvédeket a lakáshivatali ügyekben nem lehet, mert nem az ügyvédek csinálják a legnagyobb visszaéléseket. Ami az építkezést illeti, a háromszáz milliót nem tartja megoldásnak. Az ülés ezzel négy órakor véget ért. — Novella a honvédségi törvény kiegészítéséről. — Törvényjavaslat a csendőrségről, rendőrségről, erdőőrökről és a volt katonai nevelőintézetekről. — A nemzetgyűlés mai üléséna kormány négy vényjavaslatot nyújtott be. Az egyik, melyet a beteg honvédelmi miniszter helyett Temcsányi Pál igazságügyi miniszter terjesztett elő, egy 21 szakaszból álló novella, a csak nemrég elfogadott honvédségi törvény kiegészítéséről, a másik, melyet Klebelsberg gróf belügyminiszter nyújtott be, a m. kir. álamrendőrség és csendőrség létszámáról, kiegészítéséről és felfüggesztéséről szól, a harmadik az állami erdőőrök létszámáról, végül a negyedik, melyet Vess József kultuszminiszter adott be, arról szól, hogy a volt katonai nevelőintézetek, melyek egyébként már régen polgárosíttattak — a honvédelmi miniszter hatásköréből — a kultuszminiszter főhatósága alá helyeztetnek. A törvényjavaslatokról első cikkünk szól. Itt csak tartalmukat vázoljuk e javaslatoknak, melyek úgy érkeznek a nemzetgyűlésre, hogy törvénnyé váljanak, mint ezer egynéhány évvel ezelőtt a merzieburgi ütközetből a gyászpagyarok. A honvédségi törvényt kiegészítő novella ismételten megállapítja, hogy a honvédség létszáma, melyet semmiképpen sem szabad fölemelni, 1750 tiszt, 2331 altiszt és 80.916 főnyi legénység, melynek létszámába a Ludovika Akadémia hallgatóit is bele kell számítani. Kimondja továbbá, hogzy a honvédség szervezeténél a trianoni szerződés formulája az irányadó s a honvédség kizáróan önkéntesekkel egészíthető ki. A tisztikar kizáróan hivatásos tiszodasaink érdeklődését a szép könyv iránt, amely két kivételes egyéniség telkének igazán hű és megkapó rajzát adja. Ez a könyv először közli a maga teljességében azt a beszédet, mellyel Mikszáth Kálmán, 40 éves írói jubileumán, az 1910. év piros pünkösdjén, a hozzá intézett üdvözléseket megköszönte. Ez a, hangjának közvetetlenségével és igazi mikszáthi humorával annyira elragadó kis beszéd, a közönséghez intézett ama felszólítással végződik, hotgy: „méltóztassék haza oszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert . . •“ Igazán az volt. Mert két héttel utóbb, a boldogság verőfényes magaslatáról, nincs lelke hirtelen elröppent a földi múlandóság és iratom völgyéből az örökkévalóság honalja, és ravatalánál méltán "-ondhatta az ékesszavú püspök. „Úgy mentél el a legnagyobb dicsőség közepette, mint Illés próféta lángszekéren elevenen az égbe. . .“ A bús özvegyre azonban ..rászakadt az ég“. Sorra járta a szobákat, keresett valamit, ami nincs, és nem is lesz soha többé — írja ő maga, könyve utolsó lapján. S ebben — nincs igaza. Mert Mikszáth Kálmánnak nemcsak hirét-nevét nem emésztett* el az enyészet, nemcsak ritka tehetségének fénylő ra*gyogása nem halványodott — nem múlt, el ■* a meleg szeretet sem, a mely nagy lelke legnegyobb gazdagsága vala, mely visszasugárzik sírjából, megihirít hűséges hitvese lelkét, tollat — s derű lével, verő fényével ráragyog erre a mai sötét, szomorú, kétségbeesett világra: felemelően, vigasztalóan, buzdítóan! . . . teléből állhat- A honvédség kiegészítése a törvényhatóságok útján történik, ha az önkéntesek a csansztesteknél is jelentkezhetnek. Az eredeti törvénynyel ellentétben a novella a próba szolgálati atlóse három és illetve egy hónapban szabja meg. A szabadságoltak beszámítandók a tényleges állományba. A honvédség igazgatási teendőit végző polgári tisztviselői, kizáróan a polgári hatóságok alá tartoznak, formaruhát és fegyvert nem viselhetnek és katonai gyakorlatban részt nem vehetnek. Végül fölsorolja a novella mindazokat a törvényeket, melyek e törvénnyel érvényüket vesztik. A rendőrségről és csendőrségről szóló törvény szerint mind a két intézmény nevetségesen csekély, 12—12.000 fősből állhat. Ezekből a csendőrségnél 600 tiszt, a rendőrségnél 1500 formaruhát és fegyvert viiselő tisztviselő lehet. A detektívek és a rendőrség egyéb közegei nem számítanak a 12.000 főnyi létszámba. A kiegészítés önkéntes jelentkezés útján történik. A csendőrség és rendőrség tisztjei 20 évi szolgálatra vannak kötelezve, a legénység 6 évre. A csendőrség fegyvere puska, vagy karabély, a rendőrségé hosszú kard és ismérőpisztoly. Az állami erdőőrökről szóló törvény szerint ezek létszáma csak 624 fő lehet. A szolgálati kötelezettség 6 év, önkéntes jelentkezés alapján. Fegyverzetük csak vadászfegyver lehet s katonai gyakorlt céljából az erdőőröket összevonni nem szabad. Az erdőőrök minden tekintetben polgári alkalmazottaknak tekintendők. A negyedik törvényjavaslat kimondja, hogy s katonatisztek, állami és köztisztviselők gyermekeinek a nevelőintézetei a kultuszminiszter vezetése alatt állnak. Aerv ennek, miint a többi javaslatnak a rövid megokolásából kitűnik, hogy a trianoni szerződés katonai rendelkezéseinek végrehajtását ellenőrző antant-bizottság több jegyzékben bizalmatlanságát nyilvánította, nemcsak a honvédségi törvény, valamint mindig mintaszerű csendőrségünk és rendőrségünk nem is jelentékeny ereje miatt, de még a volt katonai nevelőintézetek iránt is. Ezek tanítási terve és tanügyi vezetése teljesen polgári, csupán közigazgatása történt eddig célszerűségi okból a honvédelmi minisztériumban. Minthogy az antant-bizottság aggodalmát ismételt fölvilágosításokra nem sikerült eloszlatni, hogy ezek a sokat zaklatott nevelőintézetek végre nyugodtan folytathassák a nemzet javára békés kulucmunkájukat, szükségessé vált a negyedik törvényjavaslatbenyújtása is. I 3 — Bornolák miniszter elhatározta a nagylakások, üzlethelyiségek és irodák felszabadítását. — Az összes lakások béreit az 1917-es bérösszegnek háromszorosára emelik föl. — Pest vidéki háztulajdonosok küldöttsége a népjóléti miniszternél. — A Lakáshivatal bírói karának lemondása után Bernolák Nándor népjóléti miniszter a lakáskérdésben nagyszabású változtatásokat készül tenni. A Lakáshivatal ügyeinek vitelében egyelőre semmi fennakadás nincs, a lemondott bíró kar Andorffy Károly dr. elnök vezetésével zökkenés nélkül fejezi be a már megkezdett ügyeket és Petricsevich-Horváth Emil báró népjóléti államtitkár jelenleg azon fáradozik, hogy a Lakáshivatal szervezetét, illetve ügyvitelét minden részletében megismerte. A népjóléti miniszternél ma délben a Délvidéki háztulajdonosoknak százhúsz tacu küldöttsége jelent meg. A küldöttséget Taszter Béla és Oláh Dániel nemzetgyűlési képviselők vezették. Mintegy negyven újpesti, kispesti és erzsébetfalvai háztulajdonos be is vonult a miniszter fogadószobájába. Taszter Béla a miniszterhez intéz-t beszédében vázolta a küldöttség megjelenésének célját ecsetelte a pestvidéki háztulajdonosok nyomomázgos sorsát s kérte a miniszter, sürgősen orvosolja a háztulajdonosok sérelmeit. A fölmondás lehetetlensége odavezetett, — úgymond — hogy a nyes pestvidéki házakban a renitens lakók igen sokszor tettleg inzultálták a háztulajdonosokat. A kis házbérek miatt pedig a házak tatarozásáról beszéli sem lehet, mert a háztulajdonosokat a nagy adók amúgy is erejükön felül megterhelik, éppen ezért sürgős volna a lakások teljes felszabadítása. Ezután Major László, a pestvidéki háztulajdonosok szövetségének ügyvezető igazgatója szenvedelmes szavak kíséretében átadta a miniszternek a háztulajdonosok memorandumát. Bernolák Nándor népjóléti miniszter válaszában a többi között kijelentette, hogy a lakáskérdésnek egyetlen egészséges megoldása volna: a szabad rendelkezés visszaállítása. Ezután nagyjában úgy, mint a nemzetgyűlésen. Bródy Ernő interpellációjára adott válaszában kifejtette, hogy a szabadforgalomhoz feltétlenül szükséges az építkezés megindulása. A miniszter aztán igy folytatta: — De nem járulhatok hozzá a lakásforgalom téves felszabadításához, mert akkor egyszerre legalább százezer embernek mondanának fel Budaörsren s én a nagy vagyonokat nem bocsáthatom versenyre a létükért küzdő szegény emberekkel. Azonban ya!apu'a&l teriormia festll £* as40 mSmU.