Budapesti Hírlap, 1922. március (42. évfolyam, 49–74. szám)

1922-03-05 / 53. szám

p­ ród, Mánta Ernő hadnagy, Mikó Lőrinc dr. főhadnagy, Matolcsy Lajos zászlós, Alailer Jenő hadapród, Miron György zászlós, Martin József főhadnagy, Molnár József gyalogos, Mersch Vilmos főhadnagy, Mocasay Antal, Molnár Károly századosok, Mozola József hadapród, Nyári József­ hadnagy, Németh Béla főhadnagy, Nagel Ede, Niederkirschner Antal, Nyári Dezső, Nagyváry Imre zászlósok, Nyári Miklós dr. hadnagy, Németh La­jos főhadnagy, Németh­­Gyula zászlós, Negró Sándor hadnagy, F. Nagy Kálmán zászlós, Ochsenfeld János százados, Mester János hadapródjelölt, Osváth Pál, Orosz Pál zászlósok, Pe­trás Kálmán hadnagy, Papp Gyula zászlós, Prónay Vilmos hadapród, Pintér Miksa zászlós, Prinz Othmár hadnagy, Parraghy Barna zászlós, Pethő Zsigmond, Pulfer József dr., Pataky Ferenc hadnagy, Pataky Antal hadapródjelölt, Princ Sándor zászlós, Peták Adorján, Paul Károly dr., Petrasek Ferenc had­­apródok, Pifkó Béla zászlós, Pálffy László, Petrás Mi­hály hadnagyok, Pál Géza zászlós, Pénzes János főhad­nagy, Pintér József, Pukkel Sándor századosok, Papp- Vid Vilmos, Pewxy Károly hadnagyok, Plotényi Vilmos főhadnagy, Prvivarcsi József zászlós, Pillér István fő­­hdnagy, Preizinger Mátyás zászlós, Pillér Ernő főhad­nagy, K­ác István hadnagy,­­Kassányi Mihály zászlós, Hossmann Lajos hadapród,­­Rományi Illés dr., Répássy György hadapród, Stajcsányi Géza hadnagy, Rekk­ert Antal zászlós, Róth József zászlós, Redl József had­nagy, Réthy Károly hadapród, Rosenfe­ld Béla dr., had­nagy, Rákóczy Béla főhadnagy, Rész J­ózsef, Reisz Emil, Rácz István zászlósok, Rácz Jenő, Rácz Aladár dr- had­nagyok, Rákács Márton, Eichner István őrnagyok, Rasz­­tóczky Ferenc, Schenker Lajos százados, Gághváry Sán­dor, S­irbik István, Simkó Antal, Schwitzer József dr., Stiegler Jenő hadnagyok,­­Schaff Ferenc zászlós, Sig­­mond Ernő hadnagy, S­peck Sándor főhadnagy, Spoga­­nics János, Singer Félix dr. hadnagyok, Salasowitz Jó­zsef zászlós,, Sehmerkál Károly főhadnagy, Schmiedt Ignác, Schummel Sándor zászlósok, Sólyom Dezső, Schiller Károly hadnagyok, Stéger András, S­chaffer Fe­renc zászlósok, Salacz Iván őrnagy, Stessel Ernő őr­nagy, Schmiedt Frigyes, Sassy Árpád, Salzleit­ner Já­nos, Schneeberger Brúnó századosok, Schelker Róland hadapródjelölt, Salamon Gyula, Sípos László, Scholly Antal, Skultéty Tibor zászlósok, Spitsák Ferenc had­apródjelölt, Sebőn Ferenc hadapród, Sterba Barnabás, Stéger, János, Stric­a Sándor zászlósok, Schubert Sán­dor, Skebenweller Ede hadnagy, Schvrartz Lajos zászlós, Stampf (?) gyalogos, Skover Miklós (?), Szenderszky Antal alezredes, Szabó Géza százados, Szemere Zoltán, Szalay László főhadnagyok, Szabó Andor hadnagy, Szokolay Viktor főhadnagy, Szász­­György hadapród, Szeghő Andor, Szkalitzky Kálmán, Széphegyi Ferenc dr. zászlósok, Székely Géza hadapród, Szmuthi Um­­­bertó, Székely Dezső zászlósok, Szikszay Sándor had­­aapród, Szepte Viktor, Szél Gábor főhadnagyok, Szende­­resy Andor, Szél Sándor, Szerednyei Andor hadnagyok, Sztarcsovszky Lipót főhadnagy, Sztruhár Lajos had­ap­ród, Szőke­­ Barna hadnagy, Sztaroszta András, Szucsin Lajos hadapródok, Szűcs János dr. hadnagy, Szíjgyártó Sándor hadapród, Szeller Gyula gyalogos, Szimély An­dor, Szabó János hadapródok, Szépwald Mihály főhad­nagy, S­zebeny József zászlós, Szigethy Zoltán ,(?), Tóth Lajos, Tassonyi Dániel hadnagyok, Tomanek József had­apród, Tomanóczy Gyula zászlós, Tóth Mihály h­adapród, Tóth Zoltán, Turek Béla zászlósok, Tolnay Zoltán dr. főhadnagy, Tuboly Béla hadnagy, Tontedki Hermann, Torna János zászlósok Ujfalussy Miklós százados, Ulmer János hadapród, Udvarnoky Gyula zászlós, Ungár Jó­zsef dr. hadnagy, Uhlig Artúr főhadnagy, Ungár Lipót­­Jenő, Vár Károly zászlósok, Végy István százados, Vi­tányi Rezső főhadnagy, Vajda Viktor zászlós, Vásár­helyi István hadapród, Váczi János, Várady István zászlósok, Vargha István hadapródjelölt, Wachenhusen János zászlós, Vörös Ferenc hadnagy, Varasdy Béla zászlós, Valkay Albert hadapród, Veszter István zász­lós, V­asek József hadnagy, Vaszilkó Mihály hadapród, Vámos Imre zászlós, Vargha Elemér, Vatzek Gusztáv hadapródjelöltek, Wehrmannn Gyula zászlós, Vetzel Ja­kab gyalogos, Wirrth Lajos százados, Wákerle Lajos zászlós, Zádory Béla, Zánszky Sándor századosok, Zieg­­ler Konrád zászlós, Zircher Ferenc hadnagy, Zöld Jenő, Zupka, Elemér, Zeke Mihály zászlósok, Zombory István hadapródjelölt, Zsolnay Béla zászlós, Zsombory István hadapródjelölt, Zsigmond Elek zászlós. A február 16-án még Oroszország különböző vidé­kein, nevezetesen pedig Turkesatánban tartózkodó tú­szok névjegyzéke a következő: Ferber Mihály, Ferber Jenő dr. hadnagy, Zira Béla és Egyház István egyéves önkéntesek, Lóránt Ferenc egyéves önkéntes, Szilágyi Albert (?), Pauer Ferenc (?) és Széchenyi Bálint gróf zászlós, Pritzli Antal altiszt, Petrenkó János zászlós, Varga Gyula hadapród, Manger Emil zászlós és Rad­­nát (?), Bakos Ádám, Beszedits István hadnagy, Nagy­­házy István, Nagy Béla zászlósok, Riemer (!) Szlávy Aladár hadnagy, Papp János hadnagy, Schultz János (?) és Meszlényi Sándor (!), Sajó dr. (?) hadnagy, Markó Aladár főhadnagy, Kovács Emil, Láng Gyula hadnagyok, Sally Sándor hadapród, Prónay Lajos had­nagy, Rákossy Levente dr. (?), Svroboda Imre zászlós, Faludi Sándor (?), Fischer József (?), Merksteiner Fe­renc (?), Radnó Nándor, Szundlák László (?), Ruttner Andor (?), Varga Károly (?), Strebovszki János (??), Richard Bálint (?), Littmann Károly (?), Traff József (?), Mizger Jenő (?), Farkas L. (?)­, Dunát Sándor (?), Mészáros Áron (?), Tóth Aladár (?), Braun P. (?), Fekete Gyula dr. (?), Forgó Pál (?), Makári Ist­ván (?), Unár Géza (?), Csoloss Pál (?), Császár Ár­pád (?), Gyulay V. T. (?) és Boros István (?), Faze­kas Máté és Rajkovits Ferenc hadnagyok, Soós András zászlós, Horváth János zászlós, Gergely dr. orvos Bar­­csay János hadapród, Barna Imre zászlós Balázs István zászlós, Kriberl Meteo­s hadnagy, Nagy Kálmán, zász­­lós, Duttm­annn Jenő hadapród, grattlec Arcm hadnagy, Pwóne­ Jus­tin Lázstó Pál főhadnagy, Dakó Lajos hadnagy, Táncos Béla zászlós, Vo­ortheimer János zászlós, Sahajda Tibor hadapród, Baranyai Ferenc zászlós, Alesi Lajos hadapród és Les­gner­ Jenő hadap­­­­­ód, Filó Gusztáv és Tar Aladár zászlósok. Az elhalt, illetve eltűnt túszok névjegyzéke ez: 1 . Bencze György 11-es honvéd meghalt, Fehér Ferenc 2-es 1. honvédőrnagy meghalt, Lichtig­ Artúr dr. (??) eperjesi, f­eltűnt, Marcsi Gyula (?) z­uglói, nagyváradi agyonlő­­t vetett, Simonovics Kálmán 1-es honvédhiadapród, buda­­i pesti, meghalt, Parecz Gyula (?) hadnagy, aradi, meg­­­­halt, Soltz Jenő 9-es népfölkelő hadnagy, leibitzi, meg­halt, Toutonay Henrik (?) zászlós, nagyőszi, eltűnt, Hering János 10-es népfölkelő hadnagy, nyíregyházai, meghalt, Frankl Henrik 10-es honvédhadnagy, pécsi, meghalt, Szentmiklóssy György 62-es százados, bécsi, meghalt, Albrecht Árpád 11-es népfölkelő alezredes, kassai, meghalt, Dominkovits Lajos 18-as honvédzászlós, soproni, meghalt, Némethy Pál 65-ös hadnagy, miskolci, meghalt, Szalay Zoltán dr. (?) hadnagy, balatonfőka­­jári, meghalt, Lesky Ernő 0-es honvédzászlós, kassai, meghalt, Berekméri Domokos 22-es honvédzászlós, ger­­nyeszegi, meghalt, Bolla Antal 23-as zászlós, budapesti, meghalt, Csávorszky Mihály 16-os népfölkelő hadnagy, Budapesti, meghalt, Bolla Kálmán 79-es főhadnagy, ma­rosvásárhelyi, meghalt, Scherer János 37-es főhadnagy, verseci, meghalt, Thomay Béla (?) hadapród, szegedi, meghalt, Hegen Sándor 5-ös alezredes, bécsi, meghalt, Szilvik Kálmán (??) nyitrai, meghalt, Schreder Viktor 6-os vártüzérfőhadnagy, pitestii, eltűnt, Orbók Béla 30-as honvédzászlós, kolossvili meghalt, Kukorelli Nán­dor 18-as honvéd (?) veszprémi, meghalt, Piekelbauer Elek 18-as honvédzászlós, répcekéthelyi, meghalt, Kapri­­nay György (?) zászlós, szombathelyi, eltűnt, Bolla Sándor 20-as honvédhadapród jelölt, szel­les­én­yi, meghalt A doboz hátrányai nyilvánvalók! Vegyen Efl­ől cipőkrémet Tu­bUSbail SuSAPESTI ÉItLAP (53. sz., / 1022 március 5. TÁVIRATOK. Magyarország és Németország fölvétele a népszövetségbe. Genfi Snárc.. 4. Itt elterjedt hírek szerint a svéd kormány azt az indítványt terjesztette a május 20-án összeülő népszövetség elé, hogy „ szövetségen kívül lévő államokat. Németországot és Magyaror­szágot, vegyék fel a nép szö­vetségbe. A romániai szenátusi választás. Bukarest, műre. 4. A szenátusi választásokon a kormánypárt eddig 111 mandátumot nyert el szemben az ellenzék 12 mandátumával. A teljes eredmény csak vasárnap válik ismeretessé. moimison és bűvészet. Az árnyhalász. (Színmű négy felvonásban. Irta Jean Sarment. Első előadása a Belvárosi Színházban 1922. márc. 4-én.) Jean Sarment színdarabja a legújabb francia drámairodalom egyik legérdekesebb produktuma. Nemcsak abban, a­mint elmondja mondanivalóit, hiszen ki tud olyan ízlésesen, szépen és finoman szervírozni, mint a franciák? Itt már meglepetések igazán nem érhetnek bennünket. Jean Sarment nemcsak elsőrendű színházi ember, hanem igazi vér­beli író, a­ki nem az ügyeskedéssel, hanem a tehet­ségével hat és uralkodik. Hogy talentuma elsősor­ban, sőt kizárólag színpadi talentum, hogy­ meséje­ mintha csak a kulisszák világába volna beleszabva, hogy alakjai, a­mint a színpadra lépnek, nemcsak egész múltjukat hozzák magukkal,, mint Ibsen em­berei szoktek hozni, hanem jövendőjükét is, az csak előnyére vélik a francia mórnak, a­kit a Belvárosi Színház mutatott be ma este a budapesti közön­ségnek. A darab meséje furcsa, kissé ködös és fantasz­tikus. Egy fiatal, talentumos poéta szerelmi csaló­dásában féltékenység vagy más egyéb lelki izgalom miatt, itt egy kicsit mintha szándékosan homályban hagyna bennünket az ízó, teljesen elveszti lelki egyensúlyát Mondhatnék azt is, hogy megőrült, de úgy érezzük, ez a szó, túlontúl brutális volna a sze­gény Jean bajára. Nem, ő csak elvesztette a fonalat a ma és a tegnap között, nem tud emlékezni arra, hogy mit álmodott és mi az, a­mi valójában meg­történt vele? Egyebekben a legbá­josabb, legszere­tetreméltóbb gyermek lett belőle, a­ki egész nap ha­­lászgat a patak partján. Mindenki sajnálja, szereti, főként bátyja, René, a­ki építőművész és az egész családért küzd, fárad és dolgozik. Jean anyja elhivatja a leányt, kibe fia beteg­sége előtt szerelmes volt, mert sejti, hogy csak az hozhat fiának gyógyulást. A leány, a­kinek szépsé­génél csak jósága és okossága nagyobb , eljön. A beteg fiú azonnal megismeri, beszélgeti kezd vele, mint jó pajtásával A leány egyre jobban megszereti­ ­ ezt a bájos ifjú lelket. Most már nem a könyörület tartja itt a házban, hanem fájdalmas, gyötrelmes, mindent megváltó szerelem. A fiút egy mesterien megírt jelenetben, valósággal rákényszeríti, hogy emlékezzék, hogy építse föl lelkében a leszakadt hidat a múlt és a jelen között. A rettenetes erőfeszí­tés sikerül. A fiú végre mindent tud és látja azt az irtózatos napot, melyben, elvedül ,­bolyong a sötét rémekkel teljes úton. A két fiatal lélek megleli egy­mást és nem utolsó fajta a a boldogságnak, mely­hez a könny és a megpróbáltatás útja vezet, így hát minden rendben volna, ha — Ha a beteg bátyja, René bele nem szeretett volna a­­szép Nellybe. Kétségbeesetten nézi, hogy a leány föl akarja magát áldozni. Hiszen Jean őrá­­ a a leány nem köth­eti magát egy őrülthöz. K­em hi­szi, nem akarja elhinni öccse fölgyógyulását. Mikor a fiú diadalmas szerelmében u­ong előtte, magánkí­vül kiál­ti a feléje: „Örült vagy­ örült!“ A fiú vergő­dik, kínlódik, bizonyítgatja, hogy ő meggyógyult. René féltékeny dühtől elvaku­lva kiáltja feléje: „Hi­szen ez a leány nem is Nelly, csak véletlenül hason­lít hozzá. Az anyánk fogadta fel, hogy neked ezt a komédiát eljátssza". A híd most megint leszakad... Csakhogy, aki itt marad a túlsó parton, az nem a boldogan halászható Jean, hanem egy önmagát mar­­cangoló őrült. A leány könyörög, hogy higgyen neki, ő az a régi Nelly, a­ki eljött hozzá. A fiú szomorúan ingatja fejét: ő nem jött volna ide, ő gőgös volt, tiszta, szemérmes, zárkózott Megszántalak — zo­kog a leány. — „Ő nem szánt meg soha senkit, min­dig elfordította fejét a szenvedéstől és a betegség­től." Imádlak, — kiált föl kétségbeesetten Nelly. „Ö nem tette volna meg az első lépést, inkább meghalt volna szerelmi vágyában, semhogy így megalázza magát egy férfi előtt." Könyörülj rajtam . . . „Ő nem kért volna kegyelmet soha senkitől." Szánj meg engem. — „Szánalomból nem lehet szeretni" — mondja a boldogtalan Jean és elfordul a leánytól, a­ki egyedül marad Renével A férfi most látja, mit cselekedett Elvesztette öccsét és örökre boldogta­lanná tette a leányt Hiszen Nelly szerelemmel sze­rette a fiút. Most behozzák a halálra sebesült Jeant és René fülébe súgva: „ő volt" s a fiú egy megeny­hült mosollyal távozik el innét Az olvasó pedig, a­ki itt száraz kivonatban végighallgatta a mesét, joggal kérdezheti:.Mi közöm nekem ehhez a rémdrámához? Ám, ha Jean Sar­ment szavát halljuk, érezzük, hogy rettenetesen sok közünk van hozzá. A jelenetek és a párbeszédek kö­zött olyan perspektíva nyílik meg, melyen át saját lelkedbe látsz. Mert hiszen te ,egészséges vagy fele­barátom, én is az vagyok,­­ legalább is azt hisz­­szük, mind a ketten. Ámde mit tudod te és mit tudhatom én, hogy mikor tépik szét lelkünk illúzióit, mikor szakadnak le hitünk hídjai és mi­kor omlanak össze a pillérek, melyre életünk alap­ját raktuk. Jean Sarment drámájában a görög tragédiák fenséges végzetét látjuk. Mert képzeljük el, mi döb­bent meg bennünket a görög tragédiákban, teszem ödipusz királyban. Az embert alpjában véve csak az fogja meg, a­mi nem esik kívül, felsül és alul az emberi lehetőségeken és eshetőségeken. A mai tár­sadalmi állapotok és rendes anyakönyvvezetés mel­lett, nem igen tehetséges, hogy valaki a tulajdon édesanyját feleségül vegye- És mégis együtt szen­vedjük el Ödipusszal annak emberfeletk­ kínjait. Mert lássuk, m­i történik itt? Ödipusz feleségül vette Jokastét. Boldogan él vele, gyermekei vannak az asszonytól. És ekkor jön egy vén ember és elmesél egy régi históriát, melyből kisül, hogy Jókaste ödi­­pusznak az édesanyja. Egy pár hitvány szó és egy­szerre megváltozik az egész világ. Az asszony, a gyermekek, a trón, a korona, a becsület, a dicsőség, az istenek kegyelme, a lélek nyugalma minden örökre oda van visszahoz­hatatlanul... És ez nem­csak az ödipusz király végzete. Mert az idők sötét méhéből a mi számunkra előjöhet valami nagy va­laki és megjelenése után nem kell nekem többé sem őreim, sem hírnév, sem munka, sem élet, kiszúrom a két szememet, mint az a boldogtalan király, hogy ne lássam többé a jövendőt, a tulajdon édes gyer­mekemet. Ez a végzet, mely magánál Jupiternél is erősebb és hatalmasabb. És ezt a végzetet láttuk a maga komor mindenhatóságában a ma esti francia drámában. Jean beteg lesz. Meggyógyul, mert va­laki egy pár szóval fölépíti a hidat, mely múltja és Gessler Altwater Cherry Brandy __J­ V

Next