Budapesti Hírlap, 1922. június(42. évfolyam, 124–146. szám)

1922-06-24 / 142. szám

— Az indemnitás. — A törvényjavaslat szövege. — A kormány állami fegyhitelt vehet igénybe. — A kivételes hatalom részben megszűnik. — A tisztviselők kedvezményes ellátása. — A választójogi ren­­deletet jóváhagyják. Rád­ay Tibor pénzügyminiszter, mint lapunk más helyén is közöljük, a nemzetgyűlés mai ülésén benyújtotta az 1922/23. költségvetési év első hat hónapjáról szóló indemnitási törvényjavaslatot. A javaslat rendkívül részletes, harminchárom szakasz­ból áll és sok új, érdekes rendelkezést tartalmaz. Az 1. szakasz kimondja, hogy a kormány az adókra és az állami jövedelmekre vonatkozó törvé­nyek figyelembevételével a kért hat hónapban az állami kiadásokat és bevételeket törvényes alapon fedezheti. A 2. szakasz szerint a kiadásokra nézve az 1921/22. költségvetési évre egybeálatott rendelkezé­sek az irányadók. A kormány azonban felhatalmaz­­tatik olyan kiadások fedezésére, a­melyek a tör­vényben levő rendelkezések alapján fedezendők. A javaslat felhatalmazást kér a pénzügyminiszter szá­mára, hogy az állam folyó bevételéből a fedezetek megszerzése hitelműveletek útján rendeztessék, még­pedig úgy, hogy az 1921 :XIV. telükben foglalt tila­lom felfüggesztésével az Országos Pénzügyi Tanács hozzájárulása mellett a jegyintézettől állami jegy­­hitelt vehessen igénybe. A 3. és 4. szakasz adminisztratív rendelkezé­seket tartalmaz. Az 5. szakasz kimondja, hogy az 1921/22. évi honvédség fölszerelésének kiegészítésére a múltévi költségvetésben fölvett hitelösszegen felül előállott 805 millió korona túlkiadást a vagyonváltság be­vételeiből fedezhesse a pénzügyminiszter. A 6. szakasz a következőket mondja: „Jóvá­hagyatnak a kormánynak ama rendeletei, a­melyek alapján a nemzetgyűlés összegyűlt." E szakasznál a megokolás úgy szól, hogy bár az alkotmányosság helyreállításának és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló törvény a választójogi rendelet tekintetében a kormánynak teljes személyi felhatalmazást ad, mégis, tekintettel az említett rendeletekben szabá­lyozott joganyag nagy fontosságára, megokoltnak tartja, hogy a törvényhozás ezeket a rendeleteket utólag hagyja jóvá. A 7. szakasz szerint a kivételes hatalom e tör­vényjavaslat törvényerőre való emelkedésekor meg­szűnik. Felhatalmaztatok azonban a kormány, hogy a kivételes hatalom alapjait kibocsátott és még ha­tályon kívül nem helyezett rendeleteket a közsza­badságok, valamint a gazdasági élet szabaddá téte­lére nézve átmeneti időtartam alatt ideiglenesen érvényben tarthassa, módosíthassa vagy kiegészít­hesse. Felhatalmaztatok a kormány, hogy a békeszer­ződés végrehajtása, vagy a békeszerződés következ­tében előállott helyzet rendezése céljából szükséges rendelkezéseket háború esetére szóló kivételes tör­vényben foglalt felhatalmazások körében állapítsa meg. Minden ilyen intézkedésről azonban a nemzet­­gyűlésnek jelentést kell tenni. Mindazok a rendel­kezések, a­melyek a háborús idő vagy a hadviselés érdekeinek megfelelően még rászorulnak a kivéte­les rendeletekre, az ország belső rendjének és köz­­biztosságának, valamint a külső politikájának érde­keivel egy tekintet alá esnek. A háború esetére szóló kivételes hatalom alapján hozott rendelkezéseket a háborús viszonyok rendezésének hatályon kívül helyezése után is alkalmaztatnak. A 8. szakasz szerint a tisztviselők és egyéb alkalmazottak kedvezményes ellátása jövő év június végéig meghosszabbíttatik. Ezek a segély­ek nemcsak az állami tisztviselők, hanem az állam vasúti, me­gyei, bírósági, ügyészségi, és bírósági fogalmazókra is vonatkoznak, valamint a honvédség, csendőrség, folyamőrség, vámőrség és az államrendőrség tényle­ges szolgálatban álló alkalmazottaira is. A­ 9. szakasz az állam segítséget élvező tanító­­személyzet államsegítségét 1922. december 31-ig meghosszabbítani kívánja. A 10. szakasz a vármegyei tisztviselők ellátásá­ról rendelkezik és felhatalmazza a belügyminisztert, hogy a vármegyei törvényhatóságoknak a feltétl­e­­nül szükséges új állások szervezésére vonatkozó ha­tározatait jóváhagyhassa. A 11. és 12. szakasz az állami kiküldetésben felszámítható napidíjakról, illetve adminisztratív rendelkezésekről intézkedik. A 13. szakasz felhatalmazza a pénzügyminisz­tert, hogy a szivarkahüvely és szivarkapapír után az 1921. XIX. t.-c. első szakaszában meghatározott adón felül az államkincstár részére a törvényhozás­nak való utólagos bejelentése kötelezettsége mellett részesedést biztosít. A 14. szak­asz az őrlési és forgalmi adóról szóló rendelkezéseket a továbbiakig érvényben tartja, a 16. szakasz pedig felhatalmazza a pénzügyminisz­tert, hogy a vámvonalon át behozott só után fize­tendő engedély­leték mértékét időközönként rende­letben szabályozhassa. A 16. szakasz a bányailleték, valamint a fém­jelzésről szóló illetékek szabályozását mondja ki. A 17. szakasz kimondja, hogy az állami ház­adó alapjául vett haszonérték 60­­százaléka fizetendő kincstári haszonrészesedés fejében, még­pedig az 1922. évi harmadik la­kbérnegyedt­ől kezdve, ha a lakbér a lakásrendelet értelmesen az 1917. évi bér­nek csak négyszeresére emelhető. Minden háziúr tartozik lefizetni minden új házbéremelés 20 szá­zalékért. A 18.­­szakasz felhatalmazza a pénzügyminisz­tert, hogy az építkezések előmozdítása érdekében a Magyar Pénzügyi Szindikátus által alakítandó szö­vetkezetét jelzálogkötvények kibocsátásával bízza meg. A pénzügyminiszter ezt kormánybiztos útján ellenőrzi. A 19. szakasz kimondja, hogy az építkezési kölcsönökből egy milliárd értékű jelzálogkötnéket a kormány elhelyezhet egyes részvénytársaságoknál. A 20. szakasz felhatalmazza a pénzügyminisz­tert, hogy" mindenkor, a­mikor a magyar háborító államadóssági címleteknek vagyonvált­ság alól való mentessége esetében évi 5 százalékkal kamatozó törlesztések állami külcsönkötvények lennének kap­hatók, az ilyen kölcsönkötvények helyett, annyi névértékű nosztrifikált háborús államadóssági cím­letet bocsát­hasson a jogosultak tulajdonába, hogy az illetők részére vagyonváltságtól mentes hadiköl­­csön-címletes eredeti névértéke után évi 6 százalé­kos kamat, biztosíttassék. A 21. szakasz jóváhagyja, hogy a pénzügymi­niszter nem indíttatott, bűnvádi eljárást a hamis felülbélyegzésű ezresek benyújtói ellen, a­mennyi­ben ellenük terhelő adat nem merült föl. A 22. szakasz kimondja, hogy minden rész­vénytársaság vagy szövetkezet székhelyét csak a pénzügyminiszter jóváhagyásával helyezheti át. A kereskedelemügyi miniszter pedig felhatalmaztatik arra, hogy a részvénytársaságok és szövetkezetek közgyűlésének megtartására, ha az az előírt határidő­ben akadályba ütközik, halasztást engedélyezhet.­­ A 23. szakasz felhatalmazza a kormányt arra, hogy Magyarország területén az arányban teljesí­tendő fizetések kérdését rendeletben szabályozhassa. A 24. szakasz a részvénykötvények és zálog­levelek közös birtokosainak képviseletéről szóló ad­minisztratív intézkedéseket tartalmaz. A 25. szakasz a földbirtokrendezés gyorsítása érdekében felmerülő kiadásokra a már engedelme­­zett ötmillió koronán felül még ötmillió koronát en­gedelm­e".. . " A 26. szakasz felhatalmazza a kereskedelem­ügyi miniszter, hogy az állami utak építésére s erre a célra 30 millió koronát utaljon ki. A 27. szakasz felhatalmazza­ a pénzügyminisz­tert, hogy az államvasutak mozdonybeszerzési szükségletének fedezésére a költségvetésben megál­lapított 300 millió koronából eddig igénybevett 268.500.000 korona értéken felül a mozdonyok vé­telárát kifizethesse. A 28. szakasz a volt közös hadsereg, tengeré­szet, és a honvédség egyénének katonai ellátásáról szóló 1875. évi El. törvénycikknek, a nem hivatásos katonák állományból hadirokkantakra vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezi. A 29. szakasz felhatalmazza a pénzügyminisz­tert, hog­y a lóversenynél, a totalizatorre feltett ösz­­szegekből a Magyar Lovaregylet részére az általa versenypályaépítés céljaira fölveendő kölcsönre négy százalékot átengedhessen. A 30. szakasz felhatalmazza a kormányt, hogy a légiközlekedésre vonatkozó jogszabályokat ideigle­nes rendeletben szabályozhassa. A 31. szakasz az Országos Levélté­rt a belügy­miniszter hatásköréből a kultuszminiszter hatáskö­rébe utalja át. A 32. szakasz a gazdatisztek jogviszonyairól Budapesti Hírlap cur. Sz.­ •1922 junius 24. szóló 1917. évi törvénycikk értelmezéséről intéz­kedik. A 83. szakasz a törvényjavaslat végrehajtásá­val a pénzügyminiszter bízza­ meg! Ilfissen tábornagy meggyilkolása Limáén, jun. 22. Wilson tábornagy meggyilkolása Angliában és Írországban egyaránt érthető megdöbbenést keltett. Ma már nem lehet kétség abban, hogy a merénylet szerzői és tettesei Le Valera fanatizált köztársasági táborából kerültek ki. Egyelőre lehetetlen a me­rénylet politikai hatását megmérni, de egészen bizo­nyos, hogy sem Anglia, de még az imént lezajlott ír választásokon többségbe jutott Griffith hívei és az ulszteri kormány sem fognak tétlenül maradni, ha De Valera ilyen vagy hasonló eszközökkel pró­bálná az utolsó időkben elszenvedett kudarcát kor­rigálni. Wilson az ír zavargások letörésének kérdé­sében a legélesebb intézkedések szószólója volt, any­­nyira, hogy e miatt a kormánnyal is ismételten éles ellentétbe jutott. Ez év márciusában Wilson tábor­nagy Ulszter min­is­z­terel­nökéhez nyílt levelet inté­zett, a­melyben Lloyd Georgeot teszi felelőssé az Írországi helyzetért és egy erős kéz beavatkozását követeli. Májusban nagy feltűnést keltő beszédben odáig ment, hogy Lloyd Georgeot a birodalom ellen­ségeivel való cimborasággal vádolta. Ebben a beszé­dében a többi között ezt mondotta: Ön­gyilkosok­nak kezet nyújjtott Önnel a magam részéről végez­tem! A­mikor a zavargások legutóbb ismét elfajul­tak, Wilson volt kiszemelve arra, hogy Belfastban a rendet helyreállítsa. Az angol király Wilson tábornok meggyilko­lása miatt lemondatta a vvelszi herceg születésnapja­ alkalmából holnapra tervezett díszebédet. A lordkancellár a felsőházban jelentést olva­sott föl a biztossági rendőrségről, melyben a kö­vetkezőket mondotta: Délután 2 óra 20 perckor megfigyelték a fog­lalkozásnélküli Wannes O'Brient (24 éves) és a szintén foglalkozásnélküli Ottó Connolyt, bejelen­tett hivatása és lakóhelye eg­yiknek sincs, a­mint az Eaton­place 36. számú házból síelve menekültek. Eay rendőrtisztviselő üldözőbe vette őket, de alsó­­testébe lövést kapott és súlyosan megsebesült. Egy másik tisztviselőt, a­ki folytatta az üldözést,­­a lábán sebesítettek meg. Mindkettőjüket kórházba szállí­tották, egy polgári egyénnel együtt, a­ki, úgy lát­szik­, szintén részt vett az üldözésben. Több más rendőrtisztviselőnek azután sikerült a két menekül­tet elérni és elfogni. A letartóztatottak heves el­lenállást tanúsítottak a rendőrökkel szemben. Papí­rokat találtak náluk, a­­melyekből kitűnt, hogy az ír köztársasági hadsereghez tartoznak. Wilson tábornokot három lövés érte: egyik a lába szárába fúródott, másik a karjába­, harmadik a hasába. Egy munkás, a­ki szemtanúja volt a merény­letnek, kijelenti, hogy a két tettes három lövést adott le adott le a tábornokra, abban a pillanatban, mikor autójából kiszállva lakásába akart lépni. A két első lövésre a tábornok a ház kapuja felé sie­tett és azt ki akarta nyitni. Ekkor történt a harma­dik lövés, melyre a tábornok hátratántorodott és összeesett. Az alsóházban Chamberlain a mély megindu­lás hangján közölte a­ képviselőkkel a gyilkosság hírét: Wilsonban — mondotta — az ország olyan embert vesztett el, a­kinek igen hatalmas része volt Nagybritannia háborús sikereiben. A gyász jeléül Chamberlain felszólalása után nyomban félbeszakí­tották az ülést és a tárgyalás folytatását a mai napra halasztották. Az alsóház mai ülésén Chamberlain bejelen­tette, hogy Wilson marsall meggyilkolásával kap­csolatban a rendőrség tegnap számos házkutatást tartott és ez alkalommal öt férfit és egy nőt letar­tóztattak, úgyszintén több helyütt fegyvereket és gyújtóbombákat fedeztek föl. Craig uisztteri miniszterelnök tegnap este az északír parlamentben tartott beszédében kijelen­tette, hogy Wilson tábornok Ulszter ügyéért halt meg. Meggyilkolása végzetes Ulszterre nézve, de nem fogják elveszíteni a bátorságot és Ulszter foly­tatni fogja a munkát, a­melyért Sir Henry Wilson az életét adta. Arthuri Griffith, a Dali Eireanu elnöke tegnap KOVÁCS VICTOR harisnyák — kötöttáruk — fürdőkosztümök IV., VÁCI­ UTCA 24. VI., KIRÁLY-UTCA 10.

Next