Budapesti Hírlap, 1922. június(42. évfolyam, 124–146. szám)

1922-06-24 / 142. szám

1922 június 24. BUDAPESTI HÍRLAP (142. sz.)5 este a következő nyilatkozatot tette a sajtó képvi­selői előtt: Nem tudom, vájjon Wilson tábornok bosszú műve-e, vagy politikai bűntény, d­e civilizált nemzet a politikai gyilkosságokat mindenkor sem­mivel sem igazolható gaztettnek tartja. Sir Henry Wilson nézetei homlokegyenest ellentétben állottak népünk többségének felfogásával, de azt tudom, hogy ez a többség nem fogja helyeselni a bűntényt, melynek áldozatául esett. O'Brient és O’Connelhit. Wilson tábornagy gyilkosait azzal a váddal vezették a rendőrség elé, hogy Wilson tábornagyot meggyilkolták és két rendőrtiszt és egy polgári személy m­eggyilkolását megkísérelték. A gyilkosokat, a­kiknek fején köte­lék van, egyelőre fogságban tartják. A közvádló kijelentette, hogy a bíróság valószínűen kénytelen, lesz e per tanúinak neveit titokban tartani és arra kért­e a sajtót, hogy őt ebben a tekintetben támo­gassák. A rendőrség birtokába állítólag oly iromá­nyok jutottak, a­melyekből kitűnik, hogy bizonyos személyek élete ellen irányuló részletesen kidolgo­zott összeesküvést szőttek és rendszeres terrorista hadjáratot terveztek. A hatóságok széleskörű intéz­kedéseket tettek, hogy a kabinet tagjainak és más kiváló személyiségeknek életét és vagyonát meg­védjék. A sikrk­áx-uísai robbanás. — Helyszíni szemle. — A belügyminiszter és a nyomozás. — Az elmúlt éjszaka az Ébredő Magyarok Egye­sületének a Sörház­ utca 3. számú kapuja előtt tör­tént robbanás ügyében a rendőrség folytatja a nyo­mozást, a­mely azonban eddig semmiféle eredmény­­nyel nem járt s e pillanatban a nyomozást vezető hatóság még teljes sötétségben tapogatódzik. A robbanás, mely fél­ egy óra tájban történt, szétroncsolta az épületnek tölgyfakapuját és a lég­nyomás ereje bezúzta a szemben levő ház ablakait, sőt mivel a robbanószer a kapunak a Duna felől levő sarkába volt elhelyezve, a robbanás ereje az ellenkező irányban hatott és ilyen módon a Váci­utcában is bevert néhány ablakot. Mikor a robba­nás után, a rendőrség megjelent, intézkedésére a rendőri és katonai kordon zárta el az egész Sörház­­utcát, a­hová egy jó óra hosszáig senkit sem bocsá­tottak be. Ezt az intézkedést a végrehajtó rendőr­­felügyelő tévesen értelmezte s még a rendőri tudó­sítókat sem bocsátották az épület közelébe. Ezért történt, hogy a reggeli lapok egy részében több kalandos s a valóságnak meg nem felelő adat is napvilágot látott. Mikor azután, a tévedés kiderült, magának a detektivfőnöknek intézkedésére a sajtó embereit bebocsátották a robbanás helyére. Bár a rendőrség detektivjei magával Czibor Ferenc detektivfőnökkel már az éjszakai órákban megkezdték a nyomozást, a tulajdonképpeni hely­színi szemlét csak a kora reggeli órákban tarth­at­ták meg. A rendőri bizottság megállapította, hogy a felrobbant anyag néga összekötözött kézigránát lehetett, a­melyeket a tettes mijtózsinórral rob­bantott föl Valószínű, hogy a kézigránátok egy­másután robbantak föl s ez okozta azt a tévedést hogy egyesek szerint előzően több lövés hangzott el. A tettes a kézigránátot a kapualjában helyezte el az utcai oldalról. A gránátok ereje a kapunak az alsó részét szilánkokra törte, letépte az Ébredő Magyarok Egyesületének tábláját és a légnyomás ereje bezúzta a szemben levő ház ablakait s azon­kívül a távolabb eső Váci­ utcában is bezúzott több ablakot. A robbanás folytán két könnyebb sebesülés történt, emberéleten azonban nem esett kár. A rendőri nyomozás során mindenekelőtt ki­hallgatták a ház portását s azonkívül a nemzetvé­­delmi osztálynak négy tagját, a­kik az épületben a ruhatár közelében egy helyiségben aludtak. Ezek az emberek semmi érdemleges fevilágosítást a­dni nem tudtak. Kijelentették, hogy az épületben rajtuk kívül senki sem tartózkodott. Körülbelül egy órával előbb, hogy a robbanás történt, távozott el a ház­ban lévő korcsmából az utolsó vendég, a­ki egy fővárosi tisztviselő volt, néhány perccel később a vendéglős is távozott azon a kapun keresztül, a­mely előtt a robbanás történt. A vendéglős távozásakor még nem látott semmi gyanúsat. Kihallgatták a ház lakóit, nemkülönben a szomszédos házak lakóit is, de senki sem tudott semmiféle felvilágosítást adni a tettesek személyére nézve. Még a legértékesebb ada­tot egy bukméker nyújtotta, a­ki a robbanás idején a Váci-utcában igyekezett hazafelé. Elmondotta, hogy a Váci-utcában a robbanás pillanatában két fiatalemberrel találkozott, a­kiket egy lámpa fényé­nél alaposan szemügyre vett s a­kikről igen jó t­ze­­mélyleírást is adott. A bukméker szerin­t a két fiatal­ember igen izgatottan viselkedett. Most a detektívek keresik ezt a két fiatalembert. Föltételezi a rend­­őrség, hogy ha az említett két fiatalembernek nincs köze a robbantáshoz, önként fognak jelentkezni. Délelőtt tíz órakor­ még javában folyt a rend­őrség szemléje, mikor megérkezett a robbanás he­lyére Rakovszky Iván belügyminiszter a titkárának kíséretében. Ugyanakkor jelent meg Marinovich Jenő m­knpitányhidopít­si is, a­ki Czibor Ferenc de­tektívfőnökkel együtt informálta a belügyminisztert a történtekről. A belügyminiszter mindent figye­lemmel végighallgatott s távozásakor azt a reményét fejezte ki, hogy a rendőrség a tetteseket kézre fogja keríteni, hogy ezzel a hasonló robbantásoknak végre véget vessenek. A detektivfőnök jelentette a belügyminiszter­nek, hogy a nyomozás érdekében szolgálatban áll az egész detektivtestület, sőt megkérte az Ébredő Magyarok Egyesületének vezetőségét, hogy az egye­sület tagjai is legyenek segítségére a nyomozásban s a­mit tudnak, azonnal közöljék a rendőrséggel, hogy minden nyomon detektíveket küldhessenek el- A belügyminiszter azután titkárának kíséretében el­távozott. Kevéssel később megérkezett a katonaság ré­széről egy szakértő, a­kinek megmutatták a robba­nás helyét és azokat a szilánkokat, a­melyeket ösz­­sze lehetett szedni. A szakértő véleménye szerint a robbanást, négy összekötözött kézigránát, úgyneve­zett hajítógránát okozhatta, a­melyeknek egyikét a kihúzott gyújtózsinórral robbanthatták föl. Lehet­séges, hogy a hajítógránátoknak a nyelét a gráná­tokból eltávolították, a­mit akárhányszor meg­tesznek. Ma délben egyébként a soros vizsgálóbíró közreműködésével a rendőri bizottság folytatólagos szemlét tartott a szakértők bevonásával. Az utóbbiak véleménye szerint a robbanást német gyártmányú kézigránát okozta. Tudósítónk a délutáni órákban a robbanás ügyében fölkereste Czibor Ferenc detektívfőnököt, a­ki kijelentette, hogy a rendőrség mindent elkövet a tettesek kézrekerítésére, de igen nehéz, majdnem lehetetlen feladat előtt áll, mert a háborút követő forradalmakban rengeteg mennyiségű kézigránát ke­rült a legmegbizhatatlanabb elemek kezébe. Ezeket a kézigránátokat ma már összeszedni lehetetlen s legnagyobb részüknek birtokába a Mackensen-féle muníciósvonatok kirablásakor jutottak a vörös csa­­patok. Hogy azok ezeket a veszedelmes anyagokat hová hordták szét, ma már nem lehet megállapí­tani s a rendőrség munkája most arra is kiterjed, hogy esetleg az újabb robbanás révén sikerül ezek­nek a kétes elemeknek egy ilyen elrejtett bomba­raktárát fölfedezni s ezzel hasonló események meg­ismétlődését megakadályozni. Bénuló a prágai tmngresszusról. — A Magyar Külügyi Társaság ülése. — A Magyar Külügyi Társaság politikai osztálya ma délután Apponyi Albert gróf elnöklésével ülést tartott, a melyen megjelentek a többi között Berze­­viczy Abert, Wlassics Gyula báró, Pekár Gyula és Lukács György. A mai ülés tárgya a társaság Prágába küldött delegáltjainak, beszámolója volt. Az ülés elején Paikert Alajos, a társaság igazgatója­ ismertette a prágai értekezlet előzményeit. A népszövetség esz­méjének társadalmi úton való előmozdítása céljá­ból alakultak, úgymond, a­z egyes államokban a népszövetségi ligák. Ezeknek a ligáknak uniója, a­melyeknek a magyarok kezdettől fogva tagjai, leg­utóbb Prágában ülésezett, hogy az előző értekezletek által előterjesztett, a kisebbség védelmét célzó ja­­­vaslatot letárgyalja. Örömmel jelenti, hogy a magya­rok ez alkalommal jelentős sikereket értek el. A kis­antant hiába igyekezett a javaslatok elfogadását meghiúsítani, csúfos kudarcot vallott és az értekez­let tagjainak többsége az elnyomott kisebbségeknek fogta pártját. Az értekezleten egyebek között fölvet­­ték Észtország, Bulgária és­ Törökország egyesületeit is, továbbá a Magyar Béke­ Egyesületet és a Magyar- Székely Társaságot. A népszövetségi ligák ez év őszén tartandó legközelebbi tanácsülésének helyéül Budapestet jelöltek ki. Ezután Póka-Pivny Béla, a társaság főtitkár­a tett részletes jelentést a­z értekezlet lefolyásáról. Érdekes és tanulságos képet rajzolt az értekezlet résztvevőiről, az egyes küldöttségek magatartásáról, a viták sokszor izgalmas fordulatairól és arról a ga­zdag anyagról, a­mely az értekezlet tanácskozá­sának tárgyát alkotta. Majd részletesen ismertette azt a nagy apparátussal megindított propaganda­­hadjáratot, a­melyet a csehek a prágai tanácskozá­sok alkalmával ellenünk vezettek. Ezekkel a tenden­ciózusan megírt, hamis adatokkal alátámasztott és ügyes szofisztikával megszerkesztett könyvecskékkel elárasztották a­ csehek valamennyi nemzet delegált­jait. Szerencsénk, hogy a harcban ezúttal nem ma­radtunk alul. Ezután Lukács György vázolta Pár szóval mű­ködését..,a­melyet, mint a magyar küldöttség veze­tője, Prágában kifejtett. — Úgy gondoltam. — mondotta. — hogy he­lyesen járok el, ha beleilleszkedem a tényleges hely­zetbe és a Párisi békéhez alkalmazkodom, a­melyet elfogadtunk és becsületesen meg is tartunk. Mi a­­humanizmusról letettük a vizsgát, a­­mikor a há­ború alatt egyetlenegy idegen alattvalónak sem esett bántódása. Mi teljes mértékben­ segíteni akar­juk a Népszövetséget, ahhoz, hogy elérje célját és valóban a szabad nemzetek szabad egyesülése legyen. Lukács megemlékezett arról a beszélgetésről is, a­melyet Massaryk elnökkel és Ben­essel folyta­tott. Benes kijelentette, hogy nem fogja ellenezni a magyarok felvételét a Népszövetségbe. Berzeviczy Albert, I.Sidinc főkonzul, Horváth Jenő egyetemi tanár felszólalása után A­pponyi Albert, gróf mondott köszönetet a deleg­áió ered­ményes munkájáért. Végül elhatározták, hogy a Budapesten megtartandó főtan­ácsi ülésre minden szükséges intézkedést idejében megtesznek. Sulakodás a cseh Stantise Jiránban. — Micsura miniszter úr. — Kommunista leleplezés a felvidéki helyzetről. — Prága, jun. 23. A képviselődé Kitán tegnap vita volt a tót nép­pártnak arról az interpellációjáról, a­melyet a Szlo­vák című pártlap szerkesztőségének szétrombolása ügyében nyújtottak be. A vita során heves összes tűzésre kerül a sor. Taussig kommunista képviselő ezt mondta: " A felvidéki meghatalmazott miniszter min­dent, megtesz, hogy a Felvidéken, olyan állapotokat teremtsen, a­melyek jogot adnak a kivételes intéz­kedések elrendelésére. Azért teszi ezt, hogy leplezze a saját gazdálkodását és korrupcióját. A szónok azután hevesen támadta Micsura minisztert,­­a­kit azzal vádolt, h­og­y József kir. her­ceg kistapolcsányi birtokát kifosztotta. Micsura a váddal szemben azzal védekezett­, hogy a kir. her­ceg kastélyának ha­tárád, nem lopta el, hanem csak el­szállíttatta. az ezüst­neműt nem lopta el, hanem csak kikölcsönözte és a bort nem maga itta megg, hanem a banketteken résztvevő hivatalnokok és méltóságok. — Micsura miniszter börtönbe valót —­ kiállí­totta közbe egyik képviselő. — A korrupció — folytatta a szónok — nem veszít erejéből a Felvidéken. Azt tanácsolnék a kormánynak, hogy kémek és provokátorok kineve­zése helyett alkosson testületet, a­melynek feladata az legyen, hogy az októberi hazafiak és a külön­böző cseh hivatalnokok és alkalmazottak gazdasági viszonyait megállapítsa. Elégséges lenne ezeket, egy­­sorba állítani és megkérdezni őket, hogy milyenek voltak a vagyoni viszonyaik 1918 október 28-án és milyen viszonyok között élnek ma. Kétségtelen, hogy az ilyen revíziónak a korrupciós források óriás gyarapodására kellene rávezetnie. Ha Csehország bírói igazságosak lennének, akkor ezeknek az urak­nak egész sora mostani pozsonyi miniszteri palotá­­ját az illavai börtönnel lenne kénytelen felcserélni. Az elnök ezért, a kifejezésért rendreutasította a szónokot, a­ki így folytatta: — Ma nyíltan beszélhetünk a felvidéki esemé­nyekről és megmondhatjuk, hog­y Micsura minisz­ternek börtönben a helye. Újabb elnöki rendreutasítás következett, mire a szónok ezeket mondta: — A kormánytavak hallatlan összegeket kap­­nak az adópénzekből, hogy leplezzék a felvidéki lehetetlen állapotokat. Egyedül Kassán rövid idő alatt 10 millió koronát fordítottak a Slovenski Vochod és a Kass­ai Magyar Hírlap f­if-irtására. Olyan cinikus csalást, a­minőt Micsura miniszter a mezőgazdasági munkások sztrájkjánál elkövetett, eddig még egyetlen magyar-zsidó gyáros részéről­­sem láttunk. (Nagy zaj a kommunisták padjain.) — Talán szabad — kiáltja közbe egyik kép­viselő — megmondani egy tolvajnak, hogy ő tolvaj. Taussig azután az Erdős-Kárpátokban ural­kodó viszonyokról beszélt. Energikusan követelte, hogy írjá­k ki ott­ a nemzetgyűlési és képviselőtes­tületi választásokat, valamint hajtsák végre a gyö­keres földreformot. A szünet után az elnök felszólította Jung képviselőt, a­ki még mindig a szónoki emelvényen állt, hogy hagyja el az emelvényt, mert megvonta tőle a szót. A­mikor Jung e felszólításnak nem en­gedett, az elnök felfüggesztette az ülést, hogy köz­ben eltávolíthassa a szónokot. Ezután izgalmas jelenet következett. A német képviselők körülvették Jungot, hogy megvédjék az emelvényhez tóduló képviselők ellen. Dulakodás támadt, a­melynek során az egyre nagyobb szám­ban odarohanó cseh képviselők az egyik német képviselőt Lodgmannt, a szó szoros értelmében a szónoki emelvényen és a gyorsírók asztalán keresz­tül a miniszteri pad elé dobták. A tumultusban a közben megjelenő parlamenti őrség is részt vett. A viharos jelenetek után este 10 óra tájban az ülést ismét megnyitották, Jung képviselőt öt ülésről kizárták és júniusi fizetését megvonták. A cseh szocialisták pártja, a német és magyar kép­viselők a történtekre való hivatkozással elhagyták a termet. Ezután a napirend tárgyalása következett.

Next