Budapesti Hírlap, 1922. június(42. évfolyam, 124–146. szám)

1922-06-24 / 142. szám

8 fizikai személyről van szó, a­kiknek a cseh köztár­saság területén állandó lakhelyük van.­­ (A Magyar Társaság,­ a­mely néhány év­­vel ezelőtt a magyar középosztály érdekein­k m­egvédelmezésére alakult, ma este tartotta közgyű­lését Szontagh Tamás alelnök elnöklésével, a­ki megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a jelen körülmények között egyik legégetőbb problémája a magyar közéletnek a közigazgatás reformja. A tár­saság ebben az esztendőbe­n is fokozottabb mérték­ben fog ezzel a témával foglalkozni és ezért bizott­ságot küld ki, a­melynek tagjai Steinecker Ferenc dr. miniszteri tanácsos, egyetemi tanár, Egyed Ist­ván kir. táblabiró és Weiss István miniszteri osz­tálytanácsos. Egyúttal elhatározta a társaság, hogy a középosztálynak a drágaság elleni akciója érde­kében előadásokat rendez.­­ (Három lap megjelenését megtiltották.) A Magyar Távirati Iroda jelenti: A belügyminiszter rendeletével a Farkas István felelős szerkesztésé­ben és kiadásában Gyulán megjelenő Gyula és Vidéke című politikai hetilap, a Hódmezővásárhe­lyen Róth Antal felelős szerkesztésében és kiadásá­ban megjelenő Magyar Nemzetőr című politikai napilap és az Orosházán Kincses Ferenc szerkesz­tésében és kiadásában megjelenő Alföldi Paraszt I.Ujság című hetilap további megjelenését és terjesz­tését megtiltotta. A megokolás szerint a lapokban ismételten az ország belső rendjét és társadalmi békéjét veszedelembe sodró közlemények jelentek meg. — (Kossuth Péter), a­kinek nagy nyomorúsá­gáról már többször megemlékeztünk, ismét a magyar társadalomhoz fordul segítségért. A szerencsétlen sorsra jutott író és festő immár teljesen munkaképtelen és Nap­ utca 11. szám alatt levő lakásán elhagyottan, a leg­nagyobb nélkülözések közepette várja, a jószívü társa­dalom adományát, a­mely szomorú sorsát megenyhítené.­­ (Ismét elfogták a dohány­ utcai bomba­­merénylőket?) A megszállott Komáromból érkezett lapjelentés szerint a csallóköz-aranyosi cseh csend­­őrség június 14-én este három idegen egyént igazo­lásra szólított föl, a­kik közü­­l az egyik Kovács Er­nőnek, a másik Pintér Jánosnak, a harmadik pedig­­'Hankó Pál politikai menekültnek mondotta magát. [Kovács elmondotta volna még a csendőröknek, hogy Ő a budapesti bombamerénylet egyik előkészítője, mert több társával együtt ők csinálták Cegléden a pokolgépet. Kovácsot és biankót a komáromi fog­házba szállították, mindkettő ellen kémkedés gya­núja miatt eljárást indítottak. [ ] (Érettségi találkozó.) Felkérjük azokat a­­volt osztálytársainkat, a­kikkel együtt 1902. júniusában a VIII. ker. tavaszmező-utcai főgimnáziumban érettségi vizsgálatot tettünk, hogy Ilárffy Károly (f­.-nál (Csá­­­szárfürdő-szálló, telefon 59—23.) a húszéves találkozó­k megbeszélése céljából címüket mielőbb jelentsék be.,­­Mikszáth Kálmán dr., Márffy Károly dr.. és Várkonyi .­Titusz, a Világ belső munkatársa. A következő sorok közlésére kértek: A pápai ref. 1 tanítóképző intézet 1916—1917. évi tanárait és tanár­inőit, valamint ebben az évben végzett osztálytársnőimet, s felkérem, hogy július 10-én délután két órakor az is­kola tornatermében megjelenni szíveskedjenek. A talál­kozón résztvevők szíveskedjenek azt július 3-ig velem közölni. Kiss Jenőiné (szül. Jausz Erimy) jegyző (Spp­­­­ron, Templom­ utca 3.) Felkérem osztálytársaimat, a­kik a veszprémi áll. felsőkereskedelmi iskolában 1911. évben tettek érett­ségit, hogy a julius 9-én tartandó összejövetelen meg­jelenni szíveskedjenek. Címüket Weiss Rezsővel (Vesz­prém, fakereskedés) közölték. Szabóky Kálmán közs. (jegyző, Győrszemere. — (Menekült közigazgatási tisztviselők a bel­ügyminiszternél.) A menekült önkormányzati tiszt­­svlselölt nevében ma este többtagú küldöttség tisz­telgett az egységes párt klubhelyiségében Rakovszky ■Iván belügyminiszternél. Szónokuk, Szathmáry Ist­ván dr. nyitra vármegyei főjegyző, átadta az ön­­­­kormányzati tisztviselők memorandumát, a­mely­ben kérik az új indemnitási törvényben kimondá­sát annak, hogy a tényleges szolgálatot teljesítő me­nekült közigazgatási tisztviselők mindaddig, a­míg helyzetüket törvényesen nem szabályozzák, a tény­leges szolgálati kötelékben meghagyandók. Ra­­­kovszky Iván belügyminiszter válaszában meg­ígérte, hogy nagyon liberálisan fog eljárni a kérdés megoldásánál és a nyugdíjazandó tisztviselők be­rendelése alkalmával arra fog törekedni, hogy főleg­­a menekült tisztviselőket rendeljék be. A küldöttség a belügyminiszter válaszát megnyugvással fogadta.­­ (Kipróbálták a főkapitányság vészcsengőit.) Ma­­délben 1 órakor megszólaltak a főkapitányság­­­néhány héttel ezelőtt f­ölszerelt vészcsengői, a mode­rnek zajára a főkapitányság épületének valamennyi kapuját becsukták. A vész­csengőket tudvalévően ab­ból a célból szerelték föl, hogy abban az esetben, ha valamely előállított zárkájából kiszöknék, szökésé­ben megakadályozható legyen. A mai csengetésre az adott okot, hogy az egyik földszinti zárkában lévő leány a zárka nyitott ajtaján, abban a hitben hogy őt szólítják, fölment a második emeleten lévő delek­­tívszobába, a­hol őt első ízben lopás gyanúja miatt­­kihallgatták. Megállapították, hogy a kislányt való­ban szólították, mert élelmet hoztak számára. Ez­után a főkapitányság kapuit természetesen újra ki­nyitották.­­ — (Csicserin nem válik meg a külügyi nép­biztosság vezetésétől.) Berlinből jelentik, hogy a Csicserin távozásáról szóló­­híreket megcáfolják. Csicserint nem fogják sem elmozdítani, sem lemon­datni, sem pedig Radekkel helyettesíteni. A­mint a berlini tárgyalással végez, visszatér Moszkvába és ismét átveszi a külügyi névbiztosság vezetését.­­ (Ismét álltak a villamosok.) Ma este hat óra tájban és azután kilenc és tíz óra között ismét zavar volt a villamosforgalomban. Ezúttal az E. V. V. V. Damjanich­ utcai telepén az egyik kapcsolóban támadt hiba, a­mi rövidzárlatot okozott. Ennek megjavítása hosszabb ideig tartott. — Minden magyar könyv kapható a Budapesti Hírlap könyvkereskedésében, Budapest, VII. kerület, József-körut 5. — Minden levonás nélkül, teljes értéket fizet aranyért, ezüstért, brilliánsért, Belvárosi Beváltó, Vármegye­ u. hét. Budapesti Hírlap m. 82.) 1922 junius 24. TÁVIRATOK. Németország és a rapallói szerződés. Berlin, jun. 23. (Wolff.) A birodalmi gyűlés vita nélkül elfogadta az Oroszországgal kötött ra­­pallói szerződést. A hágai konferencia. Hága, jún. 23. A magántulajdon, az adóssá­gok és a hitelkér­dés megvizsgálására kiküldött há­rom albizottság hivatalos kommünikéjéből kitűnik, hogy az e- bizottság­ok az oroszok megérkezéséig megkezdték az előkészítő munkálatokat. A Times értesülései szerint a szovjet kormány utasította a hágai orosz delegációt, hogy követelje azoknak az összegeknek visszaadását, a­melyeket a cári kor­mány a külföldön letétbe helyezett. Ezekből az ösz­­szegekből 300 millió rubel van londoni bankokban, 100 millió Parisban, 115 millió Stokholmban. A francia szolgálati időt Parisból jelentik. A kamara 33­ szavazattal 1­ ellenében elvetette Leseprettek a kétéves szolgálati idő fentartását, követelő javaslatát és 340 szavazat­tal 263 ellenében elfogadta a kormány tervezetét, mely szerint a katonai szolgálati időt, 30 esztendő­ben állapít­ják meg, ebből 13 hónon a­k­tív szolgálati idő, 2 év szabadság, 10 és fél év tartalék- és 10 év névf­elkelő,szolgálat. Franciaország soh­át egy lépést sem tett a szá­razföldi hadsereg­ csökkentése felé, sőt ellenkezőleg nagyon is gondoskodott arról, hogy mai hatalmas hadserege, a­mely milliókat emészt, föl, mindenkor rendelkezésére álljon, ha Németországban olyan fordulatot vennének az események, a­melyet ma­gára nézve nyugtal­anu­lónak vél. Mind­a­mellett az a vita, a­mely a katonai törvényjavaslatról a francia kamarában folyik, sok tanulságot­ rejt magában. A francia kormány a maga javaslatában a 15 hóna­pos szolgálati idő mellett tört lándzsát, ezzel a túl­zókkal és a mérsékeltekkel szemben a " középutat "­v­álasztván. A mérsékeltek vissza akartak térni a békebeli egyévi szolgálati időhöz, a túlzók két éven alul nem akarták adni. Már most a kormány javas­lata, mint a fenti szavazási eredmény mutatja, megkapta ugyan a többséget, de a kilencven egy­néhány főnyi többség túlságos soknak éppen nem mondható és ha ehhez hozzátesszük, hogy a két­éves szolgálati idő indítványozása. Lefévre volt had­ügyminiszter megsemmisítő kudarcot vallott, mikor összesen 9 szavazatot tudott magának biztosítani, akkor nyugodtan konstatálhattuk, hogy Francia­­országban az emberek kezdenek a túlzott militariz­­musból legalább is kiábrándulni. Lefévre, a­kit még nemrégiben a francia kamara körülujjongott, a­mikor Németország harci készségéről festett rém­képeivel izgatta a­ lelkeket, ma már alig talál vissz­hangra. Pedig ő ma is minden német emberben katonát lát, és jól tudja, hogy Németországban hat­van millió ember lakik, ő ma is minden német sétapálcát fegyvernek néz és gyönyörűen tudja le­írni, hogy az orosz gyárak miként fogják ezentúl Németország számára a fegyvereket ontani. De mindezt már Franciaországban sem veszik komo­lyan az emberek. Persze azért még messze vannak attól, hogy Amerika és Anglia tervét, a szárazföldi hadsereg csökkentéséről a magukévá tegyék. A francia­ parlamentben senki sem akadt, a­ki nyíl­tan követelte volna a szolgálati időnek egy évben való megállapítását és mikor egy szocialista kép­viselő azt, indítványozta, hogy a mostani törvény érvényét szabják meg csak öt, évben, akkori ennek az éppenséggel nem pacifista izű­ indítványnak is leszavaztatás lett, a sorsa. De az is már valami, hogy Franciaországban a teljesen lefegyverzett, Né­metországtól már nem ijednek m­eg az emberek és tudják azt is, hogy a francia hadsereg milliárdos költségeire a német jóvátétel sohasem fog fedezetet nyújtani. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (A Műemlékek Országos Bizottságának tisz­­teletbeli elnöke.) A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Forster Gyula báró titkos tanácsost, a Mű­emlékek Országos Bizottsága volt elnökét, ez orszá­gos bizottság tiszteletben elnökévé kinevezte. * (Vigszinház.) Régi, kedves repertoár-darab­ját, a Diákéletet újította föl ma este a Vigszinház. A darab naiv, üde, szentimentális hangja a mai fel­újításon is megtette hatását. Vannak teljesen kita­posott ösvényeken haladó, teljesen ismert szituációk­kal dolgozó írók, a­kik a mindenki által átgondolt és átérzett momentumokkal is nagy hatást tudnak elérni. Hatást, a­mely nem is az olcsó fajtából való. Mi következik ebből? Talán az, hogy nem is kell olyan nagyon félni a banalitástól, mert nincs olyan ócska dolog, a­mely igazi író egyéniségétől átfor­málva, érdekelni ne tudna bennünket. — A színé­szek kedvvel és ambícióval játszottak. Berczy na­gyon lelkiismeretes színész, de a fiatal nagyherceg szerepéhez nagyon sok egyéni szeretetreméltóság is kell. Feltétlenül dicséret illeti m­eg a bájos Makay Margit Katicáját. Meg kell még említenünk Balas­­sát, Bárdit és Kürthy Sárit. A fiatal, most szerző­dött tag, Béla Miklós ma lépett először a Vígszínház színpadára. Örömmel látjuk, hogy a szép reménye­ket, melyeket a Színakadémia tanulóéveiben fűz­tünk hozzá, a nagyszínpadon teljesedni látjuk. Ter­mészetes beszéde, közvetlen gesztusai azonnal meg-­ nyerték a­ közönség figyelmét. A rendezés munkájá­ért Szilágyi Vilmost, illeti a dicséret. (D. L. L.) * (A Régészeti Társulat közgyűlése.) A Régé­szeti Társulat ma délután tartotta meg margitszigeti kirándulás keretében évzáró ülését. Lux Károly dr. műegyetemi tanár, a margitszigeti ásatások veze­tője, nagyszámú közönség jelenlétében tartott elő­adást a legújabb ásatások eredményéről és elmon­dotta, hogy elsőszben a premontrei­ rend templomá­nak romjait ásták ki. A látható falak IV. Béla ko­rából valók, a­ki leánya Boldog Margit részére emeltette a kolostort. Majd Berbutschi Lajos dr. egyetemi magántanár előadta, hogy a Domonkos­rendi kolostor sekrestyéjének ásatásai alkalmával megtalálták Béla mócsai herceg csontvázát, a­kit Ném­etújvári Henrik párviadalban megölt. * (Budapesti Színház.) A Kék róka, Herczeg Ferenc pompás vígjátékában, ma Csomáky Irén vendégszerepelt. Cecil szerpét játszotta nagyon ügyesen, megérdemelt nagy sikert aratott. * (A Hollós Mátyás Társaság közgyűlése.) A Hollós Mátyás Társaság, rók, művészek és tudósok budai egyesülete június 29-én este 6 órakor tartja évi közgyűlését a budai Polgári l­övészegyesület Marcibányi­-téri székházában. A közgyű­lés után a társaság díszgyű­lést tart, a­melyet társasvacsora követ. * (A Műcsarnok jubiláns kiállítását) június 25-én, vasárnap este zárják be. A kiállításnak a mai napig hetvenháromezer látogatója volt, har­­mincháromezerrel több mint béke­időben. A vásár­lások végösszege meghaladja a két és egynegyed millió koronát. A vásárlók nyolcvan százaléka kül­földi, főleg belga, svéd és angol volt. * (Magyar Könyvtár.) A Magyar Könyvtár legutóbbi füzete mindenképpen ünnepi szám­ , a vállalatnak — mely 1897-ben indult meg — most telik be huszonöt esztendeje, ez a füzet az ezredik számot viseli jelzésében, tartalma pedig Gyulainak a centennárium előre vetett fényében fürdő Petőfi­ről szóló érdekes tanulmánya, a­mely 1854-ben jelent meg az Uj Magyar Múzeum című folyó­iratban. Mindenekelőtt a magyar könyvtárt üdvözöljük szeretettel és elismeréssel, jubileuma alkalmából. A Lampel-cég indította ezt a vállalatot Radó Antal szerkesztésében , s kiadó és szerkesztő ma is ugyanazok, s bizonyára örömük telhetik eddigi munkájukban. Mikor a Magyar Könyvtár megin­dult ,­­ a Gyulai-Franklin Olcsó Könyvtár­a már szépen virágzott. De akkor a nyomdaipar még nem küzdött válsággal, olvasóközönség nemcsak volt, hanem napról-napra szaporodott s az uj vállalat 15 krajcáros füzetei ezerszámra kel­tek. A szer­kesztő nagyon ügyesen és helyes érzékkel válogatta össze a közlendőket s irodalmunk klasszikusai és fiatal hősei és a külföld nevezetes írói egymásután jutottak szóhoz, igen jellegzetes alkotásaikkal. A formás sárga füzetek — miket kényelmesen lehe­tett olvasni heverészve, s könnyen zsebre lehetett vágni, mikor utazni vagy csak villamosvasutazni .(Itt-ott talán még lóvasúton is) mentünk — tartal­mas és egészséges lelki táplálékkal szolgáltak,­­ így igazán közművelődési hivatást teliesítettek. Ennek a jubiláns füzetnek megválasztása is igen jó gondolat volt. Gyulainak ez a Petőfi Sándor és lyrai költészetünk című tanulmánya — melynek felelevenítése most időszerű is — első alapvetése a Petőfiről szóló irodalomnak­­— Petőfi életén, mű­vein és jelentőségén kívül kitűnő képet rajzolva, az egykorú költészetről általában, s különösen a lírá­ról és annak Petőfi utáni állapotáról — s Gyulai­nak, a. legnagyobb magyar műbirálónak első monu­mentális megnyilatkozása­. Mint szíl-művész, később még igen sokat fejlődött Gyulai ,­ ám mint kriti-

Next