Budapesti Hírlap, 1922. augusztus (42. évfolyam, 173–196. szám)
1922-08-01 / 173. szám
Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egy hónapra 300 korona, negyedévi. 160 korona, kígyós srám ára 10 kor. Ausztriában egy példány ára 300 osztrák kor. Jugoszláviában egy példány ára 3 jugoszláv korona. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az össze a hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Ara 10 korona. Budapest, 1922. XIII. évfolyam, 173. szám Kedd, augusztus 1. Budapesti Hírlap Szerkesztőség: Vili. ker., Bükk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. « Miniszteri beszédek. Budapest, júl. 31. Országgyűlési tudósításunkban ma dúskálhat, aki szeret miniszteri beszédekben gyönyörködni. Egy dologban azonban mindenki gyönyörködhetik, aki elolvassa: bizonyos méltóság, előkelő stílus, parlamenti hang, és régibb világra emlékeztető nívó jellemezte a beszédeket. Érdekes, hogy a parlamenti szint e fölemelkedését a miniszterelnökkel együtt azok a miniszterek művelték, akik körülbelül mind a régibb iskola hívei érzületben, gondolkodásban és műveltségben is: Daruváry, Rakovszky Iván és Kállay Tibor. Rengeteg anyaggal kell a mai napon megbirkóznunk, azért, bár mind a négy ma elhangzott miniszteri beszéd megérne külön egy-egy vezércikket, kénytelenek vagyunk csak egy-két megjegyzésre szorítkozni. A beszédek mind az indemnitási vita alatt elhangzott szónoklatokkal foglalkoztak s többkevesebb szerencsével szállítottak vádakat és panaszokat értékük polgári mértékére. A miniszterelnök hosszan, kimerítőn, úgynevezett nagy beszédet mondott, s bár a beszéd legkezesebb formáját, a polémiát választotta, nem lehet eléggé dicsérni felszólalása értékét. Nemcsak annak volt súlya, amit mondott, hanem megsokszorozta súlyát a nagyon komoly hang, a vonzó őszinteség, bizonyos önérzet, melyet állás és a felelősség tudata sugallt s az a vallomás, hogy mindent, kellemest és kellemetlent csak a béke érdekében mond el, melyre a nemzetgyűlésnek szüksége van, ha az ország dolgait sikerrel akarja intézni. Nekem úgy tetszik, ez volt a legjobb beszéd, melyet Bethlen István mondott, mióta az első bársonyszékben ül s vele régi jó debatter-szónokaink sorába emelkedett. Érdekes és szintén nagy komolyságtól volt áthatva Daruváry és Rakovszky Iván, beszéde is. A legtöbb figyelemre azonban a pénzügyminiszteré számíthat, mert hiszen az ő gondjai közé tartozik mindaz, ami ebben a pillanatban legjobban szorongat bennünnket: gazdasági életünk görcsös vonaglása szűrik 0.29). Jól esik konstatálnunk, hogy e nehéz órákban, amikor már közülünk a legvérmesebbeket is kezdi megmászni valamelyes pesszimizmus, ő optimistának vallja magát. Sok tetszetős és kecsegtető dolgot mondott a pénzügyminiszter úr, amit, aki a haza sorsán aggódik, örömmel vesz tudomásul. Célját kettőben jelölte meg: a társadalmi béke és az államháztartási egyensúly helyreállításában. Ez két nagy dolog: a lelkek békéje és a zsebeké. Hogy a kettő nagyon is összefügg és hogy egy geniális pénzügyminiszterhez méltó becsvágy ezt a dolgot megcsinálni, azt el lehet ismerni. Egy megbékélt társadalom munkaképesebb, mint a társadalomnak ellenségekké heccelt rétegei vagy osztályán Az igazságos adó is egyike ama kenőcsöknek a társadalmi életben, melyek a gépezet sima munkáját lehetővé teszik. De megkell fontolni, hogy nem élünk olyan normális időket, hogy ráérnénk a csendes reformok munkájára várni. Ma gyors és elszánt intézkedésekre van szükség, amelyek pénzt hoznak az államnak gyorsan és hathatósan. Ezért elégtelennek kell tartanunk a mentségét, mellyel az őrlési vám eltörlését próbálta igazolni. Azt mondta, helytelen és igazságtalan volt. De hisz akkor is az volt, amikor behozták, mégis behozták, ami sokkal súlyosabb lépés volt, mint lett volna mostfentartani, amikor valamiképp meg is szoktuk már. Egy nagy tétele költségvetésünknek ezzel fedezetlen maradt s most kell kitalálni, hogy honnan fedezzük az ellátatlanokat. A pénzügyminiszter úr hamar kitalálta, hogy egy részét áthárítja a munkaadókra, de ez csak az egyik része és hozzá olyan része, melyet viszont a munkaadók át fognak hárítani a többi adófizetőkre, köztük az ellátatlanokra is. Magyarán mondva, ez egy új hajtóerő lesz, mely a drágaságot kergeti fölfelé. És e mellett a többi (nem munkás) ellátatlanok megmaradnak fedezetlenül az állam terhén, holott az őrlési vám mindet fedezte, sőt úgy tudom, felesleget is adott. De miért éppen ezt a helytelent és igazságtalant dobja ki adórendszerünkből a pénzügyminiszter úr először, holott van ott, hála Isten, még elég helytelen és igazságtalan dolog. Én azt hiszem, a mi pénzügyi viszonyaink közt nem az a reform útja, hogy a helytelen és igazságtalandolgokat kidobáljuk, mikor csak más helytelent és igazságtalant tudunk helyébe tenni, hanem az, hogy új helytelenségeket és igazságtalanságokat ne csináljunk, a régieket pedig szenvedjük el addig, amíg állami háztartásunk érdeke parancsolja. Hogy valutánk nyavalyatörésének (az Ujj magyar orvosi terminológiában eskór) csakugyan nincsen-e más oka, mint a márka lezuhanása egy cent alá, erről ma nem disputálunk a miniszter úrral (bár azt hiszem, kereskedelmi politikánk, az Ébredők Egyesületében mondott lángszóró beszédek és a numerusz klauzuszról meg a sajtó elleni hadjáratról beadott határozati javaslatok mind belső összefüggésben van külföldi hitelünkkel és a pénzvilág bizalmával), de erről ne legyen most szó. Mert amit Kállasi Tibor ugyancsak ezzel a dologgal kapcsolatban a jóvátételről és a trianoni békéről mondott, az férfias, régen várt beszéd volt, melyet az ország lelkes tapsa fog kisérni. Bethlen miniszterelnök nagy beszéde a nemzetgyűlésen. — A miniszterelnök tékelést hirdet. — Válaszolt a szocialistáknak, Andrássyéknak és Rassaynak. — Daruváry igazságügyminiszter megvédte a hírós kart. — Kálsay pénzügyminiszter és Rakovszky belügyminiszter beszédei. — A nemzetgyűlés általánosségban elfogadta az indemnitést. A nemzetgyűlés mai ülésén válaszolt Bethlen István gróf miniszterelnök azokra a beszédekre, amelyek az indentzátus vitája során az ellenzéki padokból elhangzottak. Bethlen mai beszéde polemikus beszéd volt — a javából. Mindenkinek megfelelt. A szociáldomokratiknak csak úgy, mint Rastayinak és Andrássy Gyula grófnak. És ha helyenként kemény volt is és határozott, egészben véve tagadhatatlan, hogy beszéde a parlamenti béke és munka biztosításának nagy céljait szolgálta. Azok az igazságok, a melyeket különösen a radikálisok fejére olvasott, de a melyekből Andrássy Gyula grófnak is kijutott, mélyen beleszántottak, abba az ugarba, a melynek magyar politika a neve és a mely már alig várja, hogy a nemzetmentő munka magjait vessék el benne, Bethlen tiszta helyzetet teremtett, megmondotta, a mi a lelkén feküdt és nem rajta áll, hogy végre megértés és békesség legyen úrrá ebben a szomorú hazában, Bethlen után Rakovszky Iván belügyminiszter szólalt fel. Az ő beszédéből mint vezérgondolat az az elhatározás csendült ki, hogy a kormány az ország rendjét minden körülmények között megóvja- Rakovszky részletesen kiterjeszkedett a belügyi kormányzat minden feladatára és hathatós érvekkel védelmezte a kormány álláspontját. Különösen érdekesek a belügyminiszternek a sajtórendészetre vonatkozó kijelentései, amelyekben nagy vonásokkal vázolta a kormány követendő sajtópolitikáját. E szerint a kormány a sajtószabadság alapján áll, de ragaszkodnia kell a kolportázsjog megvonásához, mert nem engedheti meg, hogy a forradalmi események megismétlődjenek, amelyek bekövetkezésében a sajtó egyes rétegeinek meglehetősen nagy része volt.. Ezzel az eszközzel a kormány azonban csak végszükség esetében kíván élni, visszamenően pedig egyáltalán nem. A délutáni ülésen Kárlay Tibor pénzügyminiszter nagy beszéde emelkedett ki. A pénzügyminiszter itt reflektált a vita során elhngzottakra. Különösen hosszasan foglalkozott Nagy Emil ismeretes javaslatával, aki beruházási célokra megengedhetőnek tartja a fedezetlen állam jégvikitelt. A pénzügyminiszter ezt határozottan ellenzi, mert így lehetetlen helyrehozni az államháztartás egyensúlyát, amire minden körülmények között szükségünk van, már csak azért is, mert e nélkül külföldi kölcsönt nem remélhetünk. Az állam kiadásait csak a rendes bevételekből lehet fokozni. Szavazzon meg tehát a nemzetgyűlés új adókat. A korona zuhanása kétségtelenül összefüggésben van a német márka sorsával, ezt azonban nem nézhetjük ölhetett kezekkel. A német márka egy centimé alá való zuhanásával megbukott a jóvátétel. „Mi kifizethetjük az antant-bizottságok által elhasznált ceruzákat és kapapirost, de reparációt nem fizethetünk.“ Ezután általánosságban elfogadták az indemnitást, majd a határozati javaslatok fölött való szavazás következett. Bethlen miniszterelnök és minisztertársai mindössze három határozati javaslatot találtak elfogadhatónak. A miniszterelnök ebben a tekintetben Gömbös Gyulának éppen úgy nem kegyelmezett meg, mint Szilágyi Lajosnak, vagy, Györki Imrének. Elvetették a numerusz klauzusz eltörléséről, meg a kiegészítéséről szóló javaslatokat is. A határozati javaslatokról való szavazást holnap folytatják. A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal. A nemzetgyűlés ülése. A délelőtti ülés. Huszár Károly elnök 11 óra után nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését. Jelenti, hogy az indemnitási vita befejezést nyert és Daruváry igazságügyminiszter kíván szólani. Daruváry Géza igazságügyminiszter Hébert beszédével foglalkozik, aki rendkívül súlyos támadást intézett a magyar bírói kar ellen. Ez parlamentáris életünkben szokatlan, mert bármily heve