Budapesti Hírlap, 1922. augusztus (42. évfolyam, 173–196. szám)

1922-08-01 / 173. szám

Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egy hónapra 300 korona, negyedévi. 160 korona, kígyós srám ára 10 kor. Ausztriában egy példány ára 300 osztrák kor. Jugoszláviában egy példány ára 3 jugoszláv korona.­­ Hirdetéseket Budapesten felvesznek az össze a hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Ara 10 korona. Budapest, 1922. XIII. évfolyam, 173. szám Kedd, augusztus 1. Budapesti Hírlap Szerkesztőség: Vili. ker., Bükk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. « Miniszteri beszédek. Budapest, júl. 31. Országgyűlési tudósításunkban ma dús­kálhat, a­ki szeret miniszteri beszédekben gyö­nyörködni. Egy dologban azonban m­indenki gyönyörködhetik, a­ki elolvassa: bizonyos mél­tóság, előkelő stílus, parlamenti hang, és ré­gibb világra emlékeztető nívó jellemezte a be­szédeket. Érdekes, hogy a parlamenti szint e fölemelkedését a miniszterelnökkel együtt azok a miniszterek művelték, a­kik körülbelül mind a régibb iskola hívei érzületben, gondolkodás­ban és műveltségben is: Daruváry, Rakovszky Iván és Kállay Tibor. Rengeteg anyaggal kell a mai napon meg­birkóznunk, azért, bár mind a négy ma elhang­zott miniszteri beszéd megérne külön egy-egy vezércikket, kénytelenek vagyunk csak egy-két megjegyzésre szorítkozni. A b­eszédek mind az indemnitási vita alatt elhangzott szónoklatokkal foglalkoztak s több­kevesebb szerencsével szállítottak vádakat és panaszokat értékük polgári mértékére. A miniszterelnök hosszan, kimerítőn, úgy­nevezett nagy beszédet mondott, s bár a beszéd legkezesebb formáját, a polémiát választotta, nem lehet eléggé dicsérni felszólalása értékét. Nemcsak annak volt súlya, a­mit mondott, ha­nem megsokszorozta súlyát a nagyon komoly hang, a vonzó őszinteség, bizonyos önérzet, me­lyet állás és a felelősség tudata sugallt s az a vallomás, hogy mindent, kellemest és kellemet­lent csak a béke érdekében mond el, melyre a nemzetgyűlésnek szüksége van, ha az ország dolgait sikerrel akarja intézni. Nekem úgy tet­szik, ez volt a legjobb beszéd, melyet Bethlen István mondott, mióta az első bársonyszékben ül s vele régi jó debatter-szónokaink sorába emelkedett. Érdekes és szintén nagy komolyságtól volt áthatva Daruváry és Rakovszky Iván, be­széde is. A legtöbb figyelemre azonban a pénz­ügyminiszteré számíthat, mert hiszen az ő gondjai közé tartozik mindaz, a­mi ebben a pil­lanatban legjobban szorongat bennünnket: gaz­dasági életünk görcsös vonaglása szűrik 0.29). Jól esik konstatálnunk, hogy e nehéz órákban, a­mikor már közülünk a legvérmesebbeket is kezdi megmászni valamelyes pesszimizmus, ő optimistának vallja magát. Sok tetszetős és kecsegtető dolgot mondott a pénzügyminiszter úr, a­mit, a­ki a haza sor­sán aggódik, örömmel vesz tudomásul. Célját kettőben jelölte meg: a társadalmi béke és az államháztartási egyensúly helyreállításában. Ez két nagy dolog: a lelkek békéje és a zsebeké. Hogy a kettő nagyon is összefügg és hogy egy geniális pénzügyminiszterhez méltó becsvágy ezt a dolgot megcsinálni, azt el lehet ismerni. Egy megbékélt társadalom munkaképesebb, mint a társadalomnak ellenségekké heccelt ré­tegei vagy osztályán Az igazságos adó is egyike ama kenőcsöknek a társadalmi életben, melyek a gépezet sima munkáját lehetővé teszik. De­­ meg­­kell fontolni, hogy nem élünk olyan nor­mális időket, hogy ráérnénk a csendes refor­mok munkájára várni. Ma gyors és elszánt intézkedésekre van szükség, a­melyek pénzt hoznak az államnak gyorsan és hathatósan. Ezért elégtelennek kell tartanunk a mentségét, mellyel az őrlési vám eltörlését próbálta iga­zolni. Azt mondta, helytelen és igazságtalan volt. De hisz akkor is az volt, a­mikor behoz­ták­, mégis behozták, a­mi sokkal súlyosabb lépés volt, mint lett volna most­­fentartani, a­­mikor valamiképp meg is szoktuk már. Egy nagy tétele költségvetésünknek ezzel fedezetlen maradt s most kell kitalálni, hogy honnan fe­dezzük az ellátatlanokat. A pénzügyminiszter úr hamar kitalálta, hogy egy részét áthárítja a munkaadókra, de ez csak az egyik része és hozzá olyan része, melyet viszont a munka­adók át fognak hárítani a többi adófizetőkre, köztük az ellátatlanokra is. Magyarán mondva, ez egy új hajtóerő lesz, mely a drágaságot ker­geti fölfelé. És e mellett a többi (nem munkás) ellátatlanok megmaradnak fedezetlenül az állam terhén, holott az őrlési vám mindet fedezte, sőt úgy tudom, felesleget is adott. De miért éppen ezt a helytelent és igazság­talant dobja ki adórendszerünkből a pénzügy­miniszter úr először, holott van ott, hála Isten, még­ elég helytelen és igazságtalan dolog. Én azt hiszem, a mi pénzügyi viszonyaink közt nem­ az a reform útja, hogy a helytelen és igaz­ságtalan­­dolgokat kidobáljuk­, mikor csak más helytelent és igazságtalant tudunk helyébe tenni, hanem az, hogy új helytelenségeket és igazságtalanságokat ne csináljunk, a régieket pedig szenvedjük el addig, a­m­íg állami háztar­­­tásunk érdeke parancsolja. Hogy valutánk nyavalyatörésének (az Ujj magyar­ orvosi terminológiában eskór) csak­ugyan nincsen-e más oka, mint a márka lezu­hanása egy cent alá, erről ma nem disputálunk a miniszter úrral (bár azt hiszem, kereskedelmi politikánk, az Ébredők Egyesületéb­en mondott lángszóró beszédek és a numerusz klauzuszról meg a sajtó elleni hadjáratról beadott határo­zati javaslatok mind belső összefüggésben van külföldi hitelünkkel és a pénzvilág bizalmával), de erről ne legyen most szó. Mert a­mit Kállasi Tibor ugyancsak ezzel a dologgal kapcsolatban a jóvátételről és a trianoni békéről mondott, az férfias, régen várt beszéd volt, melyet az ország lelkes tapsa fog kisérni. Bethlen miniszterelnök nagy beszéde a nemzetgyűlésen. — A miniszterelnök t­ékelést hirdet. — Válaszolt a szocialistáknak, Andrássyéknak és Rassaynak. — Daruváry igazságügyminiszter meg­védte a hírós kart. — Kálsay pénzügyminiszter és Rakovszky belügy­miniszter beszédei. — A nemzetgyűlés általánosségban elfogadta az indemnitést. A nemzetgyűlés mai ülésén válaszolt Bethlen István gróf miniszterelnök azokra a beszédekre, a­melyek az indentzátus vitája során az ellenzéki pa­dokból elhangzottak. Bethlen mai beszéde polemikus besz­éd volt — a javából. Mindenkinek megfelelt. A szociá­l­domokratikna­k csak úgy, mint Rastayinak és Andrássy Gyula grófnak. És ha helyenként kemény volt is és határozott, egészben véve tagadhatatlan, hogy beszéde a parlamenti béke és munka biztosítá­sának nagy céljait szolgálta. Azok az igazságok, a melyeket különösen a radikálisok fejére olvasott, de a melyekből András­sy Gyula grófnak is kijutott, mélyen beleszántottak, abba az ugarba, a melynek magyar politika a neve és a mely már alig várja, hogy a nemzetmentő munka magjait vessék el benne, Bethlen tiszta helyzetet teremtett, megmon­dotta, a mi a lelkén feküdt és nem rajta áll, hogy végre megértés és békesség legyen úrrá ebben a szomorú hazában, Bethlen után Rakovszky Iván belügyminiszter szólalt fel. Az ő beszédéből mint vezérgondolat az az elhatározás csendült ki, hogy a kormány az or­szág rendjét minden körülmények között megóvja- Rakovszky részletesen kiterjeszkedett a belügyi kor­mányzat minden feladatára és hathatós érvekkel védelmezte a kormány álláspontját. Különösen ér­dekesek a belügyminiszternek a sajtórendészetre vonatkozó kijelentései, a­melyekben nagy vonások­kal vázolta a kormány követendő sajtópolitikáját. E szerint a kormány a sajtószabadság alapján áll, de ragaszkodnia kell a kolportázsjog megvonásához, mert nem engedheti meg, hogy a forradalmi esemé­nyek megismétlődjenek, a­melyek bekövetkezésé­ben a sajtó egyes rétegeinek meglehetősen nagy része volt.. Ezzel az eszközzel a kormány azonban csak végszükség esetében kíván élni, visszamenően pedig egyáltalán nem. A délutáni ülésen Kárlay Tibor pénzügymi­niszter nagy beszéde emelkedett ki. A pénzügymi­niszter itt reflektált a vita során elhngzottakra. Különösen hosszasan foglalkozott Nagy Emil isme­retes javaslatával, a­ki beruházási célokra megen­gedhetőnek tartja a fedezetlen állam jég­viki­telt. A pénzügyminiszter ezt határozottan ellenzi, mert így­ lehetetlen helyrehozni az államháztartás egyensú­lyát, a­mire minden körülmények között szüksé­günk van, már csak azért is, mert e nélkül külföldi kölcsönt nem remélhetünk. Az állam kiadásait csak a rendes bevételekből lehet fokozni. Szavazzon meg tehát a nemzetgyűlés új adókat. A korona zuha­nása kétségtelenül összefüggésben van a német márka sorsával, ezt azonban nem nézhetjük ölhe­tett kezekkel. A német márka egy centimé alá való zuhanásával megbukott a­ jóvátétel. „Mi kifizethetjük­ az antant-bizottságok által elhasznált ceruzákat és k­apapirost, de reparációt nem fizethetünk.“ Ezután általánosságban elfogadták az indem­­nitást, majd a határozati javaslatok fölött való sza­vazás következett. Bethlen miniszterelnök és minisz­tertársai mindössze három határozati javaslatot találtak elfogadhatónak. A miniszterelnök ebben a tekintetben Gömbös Gyulának éppen úgy nem ke­gyelmezett meg, mint Szilágyi Lajosnak, vagy, Györki Imrének. Elvetették a numerusz klauzusz eltörléséről, meg a kiegészítéséről szóló javaslato­­kat is. A határozati javaslatokról való szavazást holnap folytatják. A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal. A nemzetgyűlés ülése. A délelőtti ülés. Huszár Károly elnök 11 óra után nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését. Jelenti, hogy az indem­nitási vita befejezést nyert és Daruváry igazságügy­­miniszter kíván szólani. Daruváry Géza igazságügyminiszter Hébert beszédével foglalkozik, a­ki rendkívül súlyos táma­dást intézett a magyar bírói kar ellen. Ez parla­­mentáris életünkben szokatlan, mert bármily heve­

Next