Budapesti Hírlap, 1922. szeptember (42. évfolyam, 199–223. szám)

1922-09-01 / 199. szám

Érdekes megvilágításba helyezi a franciák­ magatartását Nitti volt olasz miniszterelnöknek a Neue Freie Presse-ben ma megjelent cikke. E cikk szerint a francia politikának alfája és ómegája Né­metország gazdasági tönkretétele. Ezt a célt szol­gálta már Lotaringia vasérceinek elvétele a francia nagykapitalizmus számára, követte a Felső-Sziléziá­­­ban teljesen a béke ellenére intézett rablópolitika, a­hol legértékesebb szénbányáit vesztette el Német­ország. De ez min­d nem elég. A Ruhr-vidék szénme­dencéiben még olyan kincse van, mellyel iparát fönn tudja tartani. Ez az utolsó tétel a játszmában, ha ezt is sikerül elvenni, akkor Franciaország elérte célját és Németország tönkretétele mellett megzavarja egész Európa gazdasági életét. Nitti ezt a politikát a legádázabb szavakkal ostorozza és nyilván ez az, a­miért Lloyd George, a­ki Felső-Szilvia dolgában még megalkudott a franciák javára, most oly makacsul tartja magát még a szakítás veszedelme ellenében is. Aorsonyi Martalé lordról. -- Az interparlamentáris konferencia feladata a szellemi leszerelés. —- Az Unió legyen a nemzetek szövetségének népháza. — Bécs, aug. 31. Bécs városa tegnap a­­Komzerthaus nagytermé­ben lakomát adott az Interparlamentáris Unió de­legátusainak tiszteletére. A banketten Ferrari volt olasz miniszter Ausztria boldogulására, valamint Ausztria és Olaszország közötti jó szomszédi vi­szonyra ürítette poharát; Destrée belga szenátor pe­dig pohárköszöntöj­ében elmondotta, hogy a mai szövetségesek és a tegnapi ellenségek készek Ausz­tria megmentésében segédkezni. Ezután Apponyi Albert gróf Woardeale lordra a következő te köszöntőt mondta: Néhány szót kívánok szentelni a mi tisztelet­beli elnökünknek, lord Weardealenak, mint az inter­­perlamentári szellem legkiválóbb megtestesítőjének. Itt az az interparlamentáris szellem? Az interparla­mentáris szellem összekapcsolása annak a hazafi­­ságnak, a­melyet mi nemzeti képviselők magunkkal hozunk, az int­ernacionális szellemmel. Lehetséges-e ez az összekapcsolás? Igenis lehetséges, ha a haz­afi­ságnak a legmagasabb tartalm­at adjuk. Olyan egyé­neknél is, a kéket szeretünk, barátunknál­, fiainknál kívánjuk ugyan, hogy boldogok legyenek és vágyaim állapotuk jó legyen, hogy egészségesek legyenek, de mindenek előtt kívánjuk, hogy őket magas erkölcsi színvonalon lássuk. A hazaszeretetnek legnagyobb koncepciója azt kívánja, hogy tulajdon hazafja ma­gas erkölcsi színvonalon álljon és előljárjon az em­beriség nagy eszméinek megvalósításáért folyó mun­kában. Ez a szintézis könnyűnek látszott a háború előtt,­­ azonban a háború ezt megzavarta, egy időre lehetetlenné tette és a békekötés által teremtett állapotok rendkívül megnehezítették annak újjá­születését. Beszéltek az értekezleten a lefegyverzésről és helyesen említették, hogy a lefegyverzésnek kettős­nek kell tenni: anyaginak és erkölcsinek. Ezt az utóbbit vagyunk mi hivatva keresztülvinni. Az el­sőre vonatkozóan csak óhajokat fejezünk ki, de az erkölcsi leszerelés az mi speciális feladatunk. Elér­­tü­k-e ezt ezen a konferencián? Ha őszinték akarunk lenni, azt kell mondanunk, hogy nem, d­e hozzá kell tenni, hogy lélektanilag lehetetlenség ennek rög­töni elérése. Ha azonban azt kérdem, haladtunk-e feléje, éppen olyan határozottan azt mondhatom, hogy igen. És ennek a haladásnak talán legfőbb esz­közei azok az elszólások, azok, az elnökünk által említett disszonáns hangok voltak. Én talán, tőle eltérően, ezekben látom a konferencia legfőbb ered­ményét, abban tudniillik, hogy megszűntünk egy­mással diplomatizálni s e helyett megmondtuk elég leplezetlenül az igazat és hogy az ebből keletkező disszonáns hangok nem idéztek elő robbanást. El­mondottak olyan dolgokat, a­melyeket még egy év­vel ezelőtt nem lehetett volna mondani a nélkül, hogy nagy fölindulást ne idéztek volna elő. Meg­hallgatták és bizonyosan meg is fogják gondolni a hallottakat. A mi feladatunk igen­is az, kinek-kinek a maga otthonában előmozdítani a szellemi leszerelést,­­de kell, hogy ezt nekünk lehetővé tegyék. Kell, ho­gy oly állapotok teremtessenek, a­melyek mellett a le­győzött népek anyagilag is megélhetnek, szellemileg pedig megnyugváshoz kell jutniok. Ennek létrehoza­tala a dolog természete szerint lassú processzus, de megindult. Az Interparlamentáris Unió hivatva van azt előmozdítani. Az Inteparlamentáris Unió egyál­talán hivatva van arra, hogy a­mikor eljutott a lelki egyensúlynak teljességéhez, a nemzetek szövetségé­nek népháza legyen. Ezt a fejlődést látom magam előtt, ezt a kérdést beszéltem meg jóval a háború előtt lord Woardeale barátommal, a­mikor őt falusi magányában fölkerestem. Ezért lelkesedett ő, a­ki típusa az angol gentlemannek, angol minden izében és lelke minden megnyilvánulásában, de egyszers­mind átfogó szellem és nagy szív, a mely semmit, a mi emberi, magától idegennek nem ítél, s a kinek sarátsága túlélte a háború krízisét- Arra ürítem po­,. Keipst beszámolója külföldi útjáról. —Utazásá­val teljes mértékben elérte célját. •— Bécs, aug. 31. Tudósítónk jelenti telefonon: Seipel birodalmi kancellár a külügyi bizottságban ma tartotta beszá­molóját prágai, berlini és olaszországi uliáról. A kancellár előadása során a következőket mondotta: — Prágában tisztában vannak azzal, hogy Ausztria a kis-antant kötelékébe semmi körülmé­nyek között nem léphet. A­mennyiben a két állam között egy szorosabb gazdasági kapcsolat létesíthető, annak előzőén a fokozatos fejlődés útját kell meg­tenni. A fejlődésnek ezt az útját azonban kívánatos egyengetni, ilyen célból utaztak most el Prágába az osztrák bank- és gazdasági körök kiválóságai, hogy a prágai szakkörökkel az érintkezést meg­kezdjék és megtárgyalják a cél elérésének szükséges feltételeit. Berlinben főképp arról volt szó, hoggy a német kormány mily módon segíthetnie gazdaságilag Ausz­trián. ’A Schanzer külügyminiszterrel való beszélge­tés során a kancellár meggyőződött, hogy Olasz­ország szigorúan ragaszkodik a státuszkvéhoz. Olasz­ország óhaja az, hogy Ausztria továbbra is önálló állam maradjon. Hajlandó Ausztriával érem- és vámunióra lépni. A kancellár mind Veronában, mind Prágában és Berlinben részletesen ismertette azokat a lehetőségeket, a­melyek értelmében Ausz­tria a szomszédos államokkal ilyen értelmű gazda­sági kapcsolatot létesíthet­ . Végül elmondotta a kancellár, hogy utazásával teljes mértékben elérte célját- A világ más szemmel ítéli meg most Ausztria helyzetét, mint azelőtt és abban az esetbe­n, ha a népszövetség nem hoz Ausz­­triára vonatkozóan érdemleges határozatot.Ausitria BvMKsnilmu? (109. áss.) 1922 szeptember 1. haramat, hogy ennek a mi vezérünknek egészsége mielőbb teljesen helyreálljon, hogy tovább vezérel­hessem minket ama nagy cél felé, a­meynek halvány képét óhajtottam önöknek megmutatni. Az ultrák probléma. — Ausztria egyelőre csak kisebb kölcsönt kap. — Olaszország­ diplomáciai lépése Belládban. — Enyhült az olasz-jugoszláv ellentét? — Római jelentésekből kitehedően most már bi­zonyos ,hogy Ausztria egyelőre mindössze kölcsönt kap. A jelentések egyúttal nem valami optimista hangon megállapítják, "hogy kölcsönök legföljebb arra lesznek alkalmasak, hogy Ausztria egy ideig egyensúlyban tartsa államháztartását. Hogy minő ez az egyensúly, azt ma is lát­hatjuk. Az olasz 70 millió lírán felül Franciaország is folyósítja a rég megsza­vazott 50 millió frankot s az angol kormány is jót­áll Ausztriáért 15 millió font erejéig. Ennyi az egész, a­mit egy állam halálos ágyánál tenni tud­nak azok, a­kik ezt az államot halálosan beteggé tették, jóllehet szócsöveik egyre hangoztatják, hogy az osztrák válság megoldása még a francia-német válságnál is sürgősebb s hogy mindenáron meg kell akadályozni mindennemű dunai kalandot Az olasz­osztrák vámunió eszméje — mint már jelentettük — végleg kútbaesett, mai hírek szerint, azért,, mert megvalósítása nem volna gyümölcsöző Olaszor­szágra, másfelől mert attól tartanak, hogy az érme­unió az olasz pénz nagy értékcsökkenését idézné föl. Az osztrák pénzügyminiszter ennek ellenére tovább tárgyal Rómában, hol nemzetközi bizottság alakult Ausztria megsegítésére. A bizottság terveit homály fedi. Valamelyes­­i olasz-osztrák kereske­delempolitikai egyezségre a hírekből kitet­szőett mégis csak van kilátás Az osztrák kérdésben kiéleződött olasz-jugo­­szláv ellentét dolgában a legújabb esemény, hogy a belgrádi olasz ügyvivő ma délben fölkereste a kül­ügyminisztériumban a minisztérium helyettesét, Nesch meghatalmazott minisztert és az olasz kor­mány nevében az Ausztriával szemben követett olasz politikáról a következő kijelentést tette: — Ausztriával szemben Olaszország politikáját a saint-germaini szerződés szigorú végrehajtásának szándéka irányítja. Olaszország ehhez pontosan ra­gaszkodik s ezt fogja kívánni más hatalmaktól is. Ennek megfelelően Olaszország ellenszegül a stá­­tusz éva minden megváltoztatásának. Ebből az okból a szövetségeseivel és az érdekelt szomszédos álla­mokkal való megállapodás előtt tartózkodni fog Ausztria rekonstrukciójána­k kérdésében minden döntéstől. .A veronai tárgyalások tisztán gazdasági természetűek voltak. Római jelentés szerint egyébként az olasz­dél­ szláv ellentét némi enyhülése észlelhető. Az olasz kormány azonban hiteles adatok birtokában van, melyek bizonyítják, hogy Jugoszlávia és Csehország az osztrák határon katonai műveleteket készített elő s ezért e két éhes államtól garanciákat követelt Annál jellemzőbb tehát a párisi Figaro cikkének az a megállapítása, hogy Közép-Európa egyensúlyát a cseh-jugoszláv politikai és katonai szövetség bizto­sítja, most már meg fogja találni önmaga is azt az időt a­melyen haladnia kell. A bizottság tudomásul vette a kancellár beszá­molóját és elvetette Bauer Ottó szocialista képviselő indítványát, a­mely bizalmatlanságot óhatott nyilvá­nítani a kancellárral szemben, mert magatartásával veszélyeztette Ausztria önállóságát. ■ . -------------------------- ■ ---------:—:------ - . . Heinrich az íróéi izmi és a — A Nemzeti Polgári Párt Intéző-bizottságánal­ ülése. — A Nemzeti Polgári Párt intéző-bizottsága csütörtök délután ülést tartott, a­melyen a párt állást foglalt a legutóbbi árszabályozó intézkedések ellen, Heinrich Ferenc hosszabb beszédben tért ki a fennálló anomáliákra. — A legnagyobb megütközéssel látom, —­ mondotta — hogy a drágaság letörésére irányuló­ hatósági akció olyan mederbe terelődik, a­mely tál minden alkalommal, a­hol erre mód esett,­­óva in­tettem a hivatalos közegeiket. Az eladási ár az áruk pótlási ára, hozzáadva a megengedett polgári hasznot. Most egyes esetekben azt fedi látnunk,, hogy az igazolható beszerzési árat találja az Árvizs­­g­áló Bizottság meg nem engedhető nagynak még akkor is, ha ezek a cikkek nem közszükségleti, ha­nem luxuscikkek és ilyen alapon azután eljárást in­.­­dítanak az uzsoráskodástól messze levő kereskedőid elleni tisztán azon a címen, hogy a luxuscikkeket, túlságos drágán vásárolták és ezért drágán hozzák­, forgalomba. Ez nem lehet az Átvizsgáló Bizottság, álláspontja, mert az Árvizsgáló Bizottság ténykedése csak abban merülhet ki, hogy a határozottan rossz­' indulatra felépült uzsoraárakat követelők ellen lép­­­jen fel a legnagyobb szigorral. Ez elleni soha senkinek sem lesz­­kifogása. Mély szomorúsággal kell azonfelül megállapí­í­tani, hogy ellentétben azzal a szálló­igével, mely­ szerint az őstermelő árdrágítást nem követhet el, igen­is érezhető, hogy számos fogyasztási cikknél az árdrágítás már a termelőktől indul ki. Ez látható a vásárcsarnokokba, vagy a nyílt piacokra került, élelmi és közszükségleti cikkek árainál. Lehetetlen­ például komoly elmélyedés nélkül elhaladni az­ utóbbi napok paradicsomos eseményei felett. A b­lž­ma megtörtént a paradicsommal, holnap megtör­ténhetik a burgonyával, a tojással, a hagymával, zöldségfélével és mindazzal, a­mire ennek a fővárosi­nak jobb sorsra érdemes polgársága, a hús hiányá­ban és a liszt elviselhetetlen folytonos drágulásának­ következtében mint tápszerre, nagyon is rá van szá­j ruha. Ha tehát nem árdrágító a termelő, akkor­­­ilyent már hazafias érzésből sem szabadna tennie. Ha a bűnös ár­megszabások, t­dkövetelések történnek, jár­jon el a hatóság mindenki ellen egyformán. Teljesen­ egyenlő elbánást követel a Nemzeti Polgári Párt mindenkivel szemben és ezért javasolja, hogy­ abu­í­zusok ellen a pánt leghatározottabban foglaljon álu­lást és igyekezzék odahatni, hogy a tisztességes k­­­reskedői morált minden téren biztosítsa és megvédje!*! A­mi a devizaközéppontot illeti, megállapítom, hogy arra igenis szükség volt, mint átmeneti szük­z­ségintézményre, azért­ hogy az őrületes valutajáté­kot megfékezzék vele. Azonban a devizaközéppont i; csak azzal a feltétellel állhat meg, mint szükség intézmény is, ha képes a legális forgalom szükség­te­letét kielégíteni. A­mely pillanatban bebizonyososó­dik, hogy a d­evizaközéppo­nt erre képtelen, gondol-­ kozás nélkül azt kell mondani, hogy a középponti, nem hasznos, ellenkezően káros eredményeknek lesz szülője, megakasztván azt a kereskedelmi és ipari­ forgalmat- melyre az ország gazdasági vérkeringé­sének zavartalan fentartása érdekében szükségük van. Ennek a megállapításnak a konzekvenciáit ter­­­mészetesen a pénzügyi kormányzatnak kell levonnia-­ Rajner Béla, Désy Géza, Balogh Brúnó, Tom­nán Kornél, Szentpály István- Vár­ady Gábor mások hozzászólása után a párt egyhangúan hozzáj­­árult az elnök megállaplátaihoz és elhat­ározta, hogy állásfoglalását illetékes körök tudomására­hozza, V"­M....... Az adójavaslatok tárgyalásánál Heinrich Fe­­­renc kifejtette, hogy a javaslatoknak a párt részéről­ történt, bírálata nem jelenti azt, mintha az adóterhek­ alól bárki is ki akarna bújni, vagy azt másokra­ akarná áthárítani. Csodálattal tapasztalja, hogy az adójavaslatoknál a vita nem arról folyik, mi az a határy­a­meddig az ország érdekében el lehet és el kell men­j­nünk, hanem arról, hogy mi a legkevesebb, a­mely­iket ki tudnak bújni az adózás alól, és örem arról, folyik a vita, hogy a legmesszebbmenő áldozatot­­kell meghoznunk, a­mit el tudunk viselni a­nélkül, hogy­­ a munka eszközét kicsavarnák a kezünkből. A Nem-­­zeti Polgári Párt az egyenlő teherviselés álláspontján­ áll, ezt kívánja termelőtől, kereskedőtől, iparostól, az állam minden polgárától egyformán. A párt állás-­ pontja majdnem teljesen megegyezik azzal a felfog­­ással, a­melyet a budapesti kereskedelmi és ipari kamara az érdekképviseletekkel együtt az adójava*-­ latok tárgyában a pénzügyminiszterhez benyújtott! -mtmoraMvimáMn­idisite.ii, P 'te..inM^bizotttsá* leli

Next