Budapesti Hírlap, 1922. szeptember (42. évfolyam, 199–223. szám)
1922-09-01 / 199. szám
Érdekes megvilágításba helyezi a franciák magatartását Nitti volt olasz miniszterelnöknek a Neue Freie Presse-ben ma megjelent cikke. E cikk szerint a francia politikának alfája és ómegája Németország gazdasági tönkretétele. Ezt a célt szolgálta már Lotaringia vasérceinek elvétele a francia nagykapitalizmus számára, követte a Felső-Sziléziában teljesen a béke ellenére intézett rablópolitika, ahol legértékesebb szénbányáit vesztette el Németország. De ez mind nem elég. A Ruhr-vidék szénmedencéiben még olyan kincse van, mellyel iparát fönn tudja tartani. Ez az utolsó tétel a játszmában, ha ezt is sikerül elvenni, akkor Franciaország elérte célját és Németország tönkretétele mellett megzavarja egész Európa gazdasági életét. Nitti ezt a politikát a legádázabb szavakkal ostorozza és nyilván ez az, amiért Lloyd George, aki Felső-Szilvia dolgában még megalkudott a franciák javára, most oly makacsul tartja magát még a szakítás veszedelme ellenében is. Aorsonyi Martalé lordról. -- Az interparlamentáris konferencia feladata a szellemi leszerelés. —- Az Unió legyen a nemzetek szövetségének népháza. — Bécs, aug. 31. Bécs városa tegnap aKomzerthaus nagytermében lakomát adott az Interparlamentáris Unió delegátusainak tiszteletére. A banketten Ferrari volt olasz miniszter Ausztria boldogulására, valamint Ausztria és Olaszország közötti jó szomszédi viszonyra ürítette poharát; Destrée belga szenátor pedig pohárköszöntöjében elmondotta, hogy a mai szövetségesek és a tegnapi ellenségek készek Ausztria megmentésében segédkezni. Ezután Apponyi Albert gróf Woardeale lordra a következő te köszöntőt mondta: Néhány szót kívánok szentelni a mi tiszteletbeli elnökünknek, lord Weardealenak, mint az interperlamentári szellem legkiválóbb megtestesítőjének. Itt az az interparlamentáris szellem? Az interparlamentáris szellem összekapcsolása annak a hazafiságnak, amelyet mi nemzeti képviselők magunkkal hozunk, az internacionális szellemmel. Lehetséges-e ez az összekapcsolás? Igenis lehetséges, ha a hazafiságnak a legmagasabb tartalmat adjuk. Olyan egyéneknél is, a kéket szeretünk, barátunknál, fiainknál kívánjuk ugyan, hogy boldogok legyenek és vágyaim állapotuk jó legyen, hogy egészségesek legyenek, de mindenek előtt kívánjuk, hogy őket magas erkölcsi színvonalon lássuk. A hazaszeretetnek legnagyobb koncepciója azt kívánja, hogy tulajdon hazafja magas erkölcsi színvonalon álljon és előljárjon az emberiség nagy eszméinek megvalósításáért folyó munkában. Ez a szintézis könnyűnek látszott a háború előtt, azonban a háború ezt megzavarta, egy időre lehetetlenné tette és a békekötés által teremtett állapotok rendkívül megnehezítették annak újjászületését. Beszéltek az értekezleten a lefegyverzésről és helyesen említették, hogy a lefegyverzésnek kettősnek kell tenni: anyaginak és erkölcsinek. Ezt az utóbbit vagyunk mi hivatva keresztülvinni. Az elsőre vonatkozóan csak óhajokat fejezünk ki, de az erkölcsi leszerelés az mi speciális feladatunk. Elértük-e ezt ezen a konferencián? Ha őszinték akarunk lenni, azt kell mondanunk, hogy nem, de hozzá kell tenni, hogy lélektanilag lehetetlenség ennek rögtöni elérése. Ha azonban azt kérdem, haladtunk-e feléje, éppen olyan határozottan azt mondhatom, hogy igen. És ennek a haladásnak talán legfőbb eszközei azok az elszólások, azok, az elnökünk által említett disszonáns hangok voltak. Én talán, tőle eltérően, ezekben látom a konferencia legfőbb eredményét, abban tudniillik, hogy megszűntünk egymással diplomatizálni s e helyett megmondtuk elég leplezetlenül az igazat és hogy az ebből keletkező disszonáns hangok nem idéztek elő robbanást. Elmondottak olyan dolgokat, amelyeket még egy évvel ezelőtt nem lehetett volna mondani a nélkül, hogy nagy fölindulást ne idéztek volna elő. Meghallgatták és bizonyosan meg is fogják gondolni a hallottakat. A mi feladatunk igenis az, kinek-kinek a maga otthonában előmozdítani a szellemi leszerelést,de kell, hogy ezt nekünk lehetővé tegyék. Kell, hogy oly állapotok teremtessenek, amelyek mellett a legyőzött népek anyagilag is megélhetnek, szellemileg pedig megnyugváshoz kell jutniok. Ennek létrehozatala a dolog természete szerint lassú processzus, de megindult. Az Interparlamentáris Unió hivatva van azt előmozdítani. Az Inteparlamentáris Unió egyáltalán hivatva van arra, hogy amikor eljutott a lelki egyensúlynak teljességéhez, a nemzetek szövetségének népháza legyen. Ezt a fejlődést látom magam előtt, ezt a kérdést beszéltem meg jóval a háború előtt lord Woardeale barátommal, amikor őt falusi magányában fölkerestem. Ezért lelkesedett ő, aki típusa az angol gentlemannek, angol minden izében és lelke minden megnyilvánulásában, de egyszersmind átfogó szellem és nagy szív, a mely semmit, a mi emberi, magától idegennek nem ítél, s a kinek sarátsága túlélte a háború krízisét- Arra ürítem po,. Keipst beszámolója külföldi útjáról. —Utazásával teljes mértékben elérte célját. •— Bécs, aug. 31. Tudósítónk jelenti telefonon: Seipel birodalmi kancellár a külügyi bizottságban ma tartotta beszámolóját prágai, berlini és olaszországi uliáról. A kancellár előadása során a következőket mondotta: — Prágában tisztában vannak azzal, hogy Ausztria a kis-antant kötelékébe semmi körülmények között nem léphet. Amennyiben a két állam között egy szorosabb gazdasági kapcsolat létesíthető, annak előzőén a fokozatos fejlődés útját kell megtenni. A fejlődésnek ezt az útját azonban kívánatos egyengetni, ilyen célból utaztak most el Prágába az osztrák bank- és gazdasági körök kiválóságai, hogy a prágai szakkörökkel az érintkezést megkezdjék és megtárgyalják a cél elérésének szükséges feltételeit. Berlinben főképp arról volt szó, hoggy a német kormány mily módon segíthetnie gazdaságilag Ausztrián. ’A Schanzer külügyminiszterrel való beszélgetés során a kancellár meggyőződött, hogy Olaszország szigorúan ragaszkodik a státuszkvéhoz. Olaszország óhaja az, hogy Ausztria továbbra is önálló állam maradjon. Hajlandó Ausztriával érem- és vámunióra lépni. A kancellár mind Veronában, mind Prágában és Berlinben részletesen ismertette azokat a lehetőségeket, amelyek értelmében Ausztria a szomszédos államokkal ilyen értelmű gazdasági kapcsolatot létesíthet . Végül elmondotta a kancellár, hogy utazásával teljes mértékben elérte célját- A világ más szemmel ítéli meg most Ausztria helyzetét, mint azelőtt és abban az esetben, ha a népszövetség nem hoz Ausztriára vonatkozóan érdemleges határozatot.Ausitria BvMKsnilmu? (109. áss.) 1922 szeptember 1. haramat, hogy ennek a mi vezérünknek egészsége mielőbb teljesen helyreálljon, hogy tovább vezérelhessem minket ama nagy cél felé, ameynek halvány képét óhajtottam önöknek megmutatni. Az ultrák probléma. — Ausztria egyelőre csak kisebb kölcsönt kap. — Olaszország diplomáciai lépése Belládban. — Enyhült az olasz-jugoszláv ellentét? — Római jelentésekből kitehedően most már bizonyos ,hogy Ausztria egyelőre mindössze kölcsönt kap. A jelentések egyúttal nem valami optimista hangon megállapítják, "hogy kölcsönök legföljebb arra lesznek alkalmasak, hogy Ausztria egy ideig egyensúlyban tartsa államháztartását. Hogy minő ez az egyensúly, azt ma is láthatjuk. Az olasz 70 millió lírán felül Franciaország is folyósítja a rég megszavazott 50 millió frankot s az angol kormány is jótáll Ausztriáért 15 millió font erejéig. Ennyi az egész, amit egy állam halálos ágyánál tenni tudnak azok, akik ezt az államot halálosan beteggé tették, jóllehet szócsöveik egyre hangoztatják, hogy az osztrák válság megoldása még a francia-német válságnál is sürgősebb s hogy mindenáron meg kell akadályozni mindennemű dunai kalandot Az olaszosztrák vámunió eszméje — mint már jelentettük — végleg kútbaesett, mai hírek szerint, azért,, mert megvalósítása nem volna gyümölcsöző Olaszországra, másfelől mert attól tartanak, hogy az érmeunió az olasz pénz nagy értékcsökkenését idézné föl. Az osztrák pénzügyminiszter ennek ellenére tovább tárgyal Rómában, hol nemzetközi bizottság alakult Ausztria megsegítésére. A bizottság terveit homály fedi. Valamelyesi olasz-osztrák kereskedelempolitikai egyezségre a hírekből kitetszőett mégis csak van kilátás Az osztrák kérdésben kiéleződött olasz-jugoszláv ellentét dolgában a legújabb esemény, hogy a belgrádi olasz ügyvivő ma délben fölkereste a külügyminisztériumban a minisztérium helyettesét, Nesch meghatalmazott minisztert és az olasz kormány nevében az Ausztriával szemben követett olasz politikáról a következő kijelentést tette: — Ausztriával szemben Olaszország politikáját a saint-germaini szerződés szigorú végrehajtásának szándéka irányítja. Olaszország ehhez pontosan ragaszkodik s ezt fogja kívánni más hatalmaktól is. Ennek megfelelően Olaszország ellenszegül a státusz éva minden megváltoztatásának. Ebből az okból a szövetségeseivel és az érdekelt szomszédos államokkal való megállapodás előtt tartózkodni fog Ausztria rekonstrukciójának kérdésében minden döntéstől. .A veronai tárgyalások tisztán gazdasági természetűek voltak. Római jelentés szerint egyébként az olaszdél szláv ellentét némi enyhülése észlelhető. Az olasz kormány azonban hiteles adatok birtokában van, melyek bizonyítják, hogy Jugoszlávia és Csehország az osztrák határon katonai műveleteket készített elő s ezért e két éhes államtól garanciákat követelt Annál jellemzőbb tehát a párisi Figaro cikkének az a megállapítása, hogy Közép-Európa egyensúlyát a cseh-jugoszláv politikai és katonai szövetség biztosítja, most már meg fogja találni önmaga is azt az időt amelyen haladnia kell. A bizottság tudomásul vette a kancellár beszámolóját és elvetette Bauer Ottó szocialista képviselő indítványát, amely bizalmatlanságot óhatott nyilvánítani a kancellárral szemben, mert magatartásával veszélyeztette Ausztria önállóságát. ■ . -------------------------- ■ ---------:—:------ - . . Heinrich az íróéi izmi és a — A Nemzeti Polgári Párt Intéző-bizottságánal ülése. — A Nemzeti Polgári Párt intéző-bizottsága csütörtök délután ülést tartott, amelyen a párt állást foglalt a legutóbbi árszabályozó intézkedések ellen, Heinrich Ferenc hosszabb beszédben tért ki a fennálló anomáliákra. — A legnagyobb megütközéssel látom, — mondotta — hogy a drágaság letörésére irányuló hatósági akció olyan mederbe terelődik, amely tál minden alkalommal, ahol erre mód esett,óva intettem a hivatalos közegeiket. Az eladási ár az áruk pótlási ára, hozzáadva a megengedett polgári hasznot. Most egyes esetekben azt fedi látnunk,, hogy az igazolható beszerzési árat találja az Árvizsgáló Bizottság meg nem engedhető nagynak még akkor is, ha ezek a cikkek nem közszükségleti, hanem luxuscikkek és ilyen alapon azután eljárást in.dítanak az uzsoráskodástól messze levő kereskedőid elleni tisztán azon a címen, hogy a luxuscikkeket, túlságos drágán vásárolták és ezért drágán hozzák, forgalomba. Ez nem lehet az Átvizsgáló Bizottság, álláspontja, mert az Árvizsgáló Bizottság ténykedése csak abban merülhet ki, hogy a határozottan rossz' indulatra felépült uzsoraárakat követelők ellen lépjen fel a legnagyobb szigorral. Ez elleni soha senkinek sem leszkifogása. Mély szomorúsággal kell azonfelül megállapíítani, hogy ellentétben azzal a szállóigével, mely szerint az őstermelő árdrágítást nem követhet el, igenis érezhető, hogy számos fogyasztási cikknél az árdrágítás már a termelőktől indul ki. Ez látható a vásárcsarnokokba, vagy a nyílt piacokra került, élelmi és közszükségleti cikkek árainál. Lehetetlen például komoly elmélyedés nélkül elhaladni az utóbbi napok paradicsomos eseményei felett. A blžma megtörtént a paradicsommal, holnap megtörténhetik a burgonyával, a tojással, a hagymával, zöldségfélével és mindazzal, amire ennek a fővárosinak jobb sorsra érdemes polgársága, a hús hiányában és a liszt elviselhetetlen folytonos drágulásának következtében mint tápszerre, nagyon is rá van száj ruha. Ha tehát nem árdrágító a termelő, akkorilyent már hazafias érzésből sem szabadna tennie. Ha a bűnös ármegszabások, tdkövetelések történnek, járjon el a hatóság mindenki ellen egyformán. Teljesen egyenlő elbánást követel a Nemzeti Polgári Párt mindenkivel szemben és ezért javasolja, hogy abuízusok ellen a pánt leghatározottabban foglaljon álulást és igyekezzék odahatni, hogy a tisztességes kreskedői morált minden téren biztosítsa és megvédje!*! Ami a devizaközéppontot illeti, megállapítom, hogy arra igenis szükség volt, mint átmeneti szükzségintézményre, azért hogy az őrületes valutajátékot megfékezzék vele. Azonban a devizaközéppont i; csak azzal a feltétellel állhat meg, mint szükség intézmény is, ha képes a legális forgalom szükségteletét kielégíteni. Amely pillanatban bebizonyososódik, hogy a devizaközéppont erre képtelen, gondol- kozás nélkül azt kell mondani, hogy a középponti, nem hasznos, ellenkezően káros eredményeknek lesz szülője, megakasztván azt a kereskedelmi és ipari forgalmat- melyre az ország gazdasági vérkeringésének zavartalan fentartása érdekében szükségük van. Ennek a megállapításnak a konzekvenciáit természetesen a pénzügyi kormányzatnak kell levonnia- Rajner Béla, Désy Géza, Balogh Brúnó, Tomnán Kornél, Szentpály István- Várady Gábor mások hozzászólása után a párt egyhangúan hozzájárult az elnök megállaplátaihoz és elhatározta, hogy állásfoglalását illetékes körök tudomásárahozza, V"M....... Az adójavaslatok tárgyalásánál Heinrich Ferenc kifejtette, hogy a javaslatoknak a párt részéről történt, bírálata nem jelenti azt, mintha az adóterhek alól bárki is ki akarna bújni, vagy azt másokra akarná áthárítani. Csodálattal tapasztalja, hogy az adójavaslatoknál a vita nem arról folyik, mi az a határyameddig az ország érdekében el lehet és el kell menjnünk, hanem arról, hogy mi a legkevesebb, amelyiket ki tudnak bújni az adózás alól, és örem arról, folyik a vita, hogy a legmesszebbmenő áldozatotkell meghoznunk, amit el tudunk viselni anélkül, hogy a munka eszközét kicsavarnák a kezünkből. A Nem-zeti Polgári Párt az egyenlő teherviselés álláspontján áll, ezt kívánja termelőtől, kereskedőtől, iparostól, az állam minden polgárától egyformán. A párt állás- pontja majdnem teljesen megegyezik azzal a felfogással, amelyet a budapesti kereskedelmi és ipari kamara az érdekképviseletekkel együtt az adójava*- latok tárgyában a pénzügyminiszterhez benyújtott! -mtmoraMvimáMnidisite.ii, P 'te..inM^bizotttsá* leli