Budapesti Hírlap, 1922. október(42. évfolyam, 224–249. szám)
1922-10-31 / 249. szám
Budapest, 1922. XIII. évfolyam, 249. szám Megjelenik hétfő kivételével mindennap. JEVffüzete.árai: Egy hónapra 300 korona, negyedévre 660 korona. Egyes szám ára 10 kor. Ausztriában egy polztónt ára 1000 osztrák kor. Jugoszláviában egy példny ára 3 msoszláv korona. Hirdetéseket Budapesten felvesznek ez összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Mára IP korona. Kedd, október 31. Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-24, itt Gárdonyi Géza. 1853-1322. Az irodalomnak van ismét halottja, még pedig nem közönséges halottja. Gárdonyi Géza, az egri remete, jelenkori irodalmunk egyik disze, meghalt mára virradóra Egerben, magányos házában, hosszas és gyötrő betegség után. Barátai, hozzátartozói, kik aggódva nézték félelmes betegségét, nem tudták rávenni, hogy Budapestre jöjjön védekezni a halál ellen. Mikor pedig akaratereje megtört s jött volna, későn volt, akkor már a halál nem eresztette, útját állta háza küszöbén s rövidesen végzett vele. Gárdonyi Géza szinte a különcségig egyéni alakja volt irodalmunknak s irodalmi életünknek. Néptanító volt s huszonkét éves korában lépett az irodalom terére. Emlékszem rá, hogy piros borítékos ponyva-kiadásban került a neve először a szemem elé. Adomaszerű rövid kis elbeszélések voltak a füzetben s én megírtam e lapokban, hogy a győri nyomtatvány lapján egy igazi író revelálódik. Ennek vagy negyven esztendeje lehet. Azóta gazdag termést hordott be a nemzet szellemi kincsesházába. Egyéni és eredeti volt úgy életében, mint írásában. Életmódja, szokásai, modora máig egy csendes, szerény néptanítóé maradt egészen a kedves hosszuszáru pipájáig. Minden irói ambíció vágya és Mekkája a centrum, Budapest. Ő addig maradt itt, míg muszáj volt neki. Mihelyst módja megengedte neki, menekült innen vidékre, Egerbe, ott sem a városba, hanem a szőlőkbe. De emléket emelt e kedves városnak az Egri csillagok című regényében fényeset, minek az égi csillagok. Ami írásait illeti, sem nyelve, sem előadó modora, sem stílusa, sem gondolkozása szerint nem lehet sehova se beosztani, ő maga volt mindenben, teljesen egyéni. Nekem legbőségesebb alkotása A láthatatlan ember, regény Atilláról, az isten ostoráról. Nagy tanulgatás. Tisia napján. Budapest, okt. 30. Mikor a katolikus ember belép a templomba, jobbját megmártja a szenteltvíz-tartóban s keresztet vet magára. Nekem, mikor e helyen szólok a Budapesti Hírlap olvasóihoz, mindig az az érzésem, hogy templomba lépek. De mielőtt ma belekezdenék abba, amit október 31-én parancsolnak a világ eseményei tollamra, ime, egy országos gyászelet fordulónapján, megmártom kezem Tisza István kiontott vérében s keresztet vetek magamra s rátok, a kik olvassátok e sorokat. Tisza István emléke immár kezd kibontakozni a gyászból. A nagy emberek tulajdonága, hogy haláluk után uj életre kelnek. A gyász elmarad tőlük, a feledés nem fér hozzájuk. Szellemük pedig fényforrás lesz, mely sugarait a jobbak elméjére és a nemzet útjaira szórja. Van egy testület, a Tisza-emlékbizottság, a mely Tisza emlékének oltártüzét éleszti. ATisza-kultusznak papjai ezek, s hogy igéik lassan átmelegitik a nemzetet, mutatja az, hogy mind sűrűbben halljuk a vidékről is a Tiszaünnepek hírét. Mert igenis, immár nem simításra, hanem ünnepülni gyűlnek össze a hazafiak, akikben föléledt Tisza szelleme, melyből föl fog ébredni a nemzet és feltámad az ország . . . Mert a világ máris vajúdik és feszegeti a kereteket, melyekbe megpróbálta beleszorítani emberi gőg, önkény és képmutatás. A drótposta meghozta ma a hírét, hogy az olasz király Mussolinit, a faseisták vezérét bízta meg kormányalakítással. Ez egy különös és meglepő jelensége a modern államélet fejlődésének, a minőre a históriában alig találunk példát. Nyilvánvaló, hogy Olaszország vezérpolitikusai sem Mussolinival, sem nála nélkül nem merték hazájuk sorsa intését vállalni. Mert a modern választójog szerint egy se képes magával oly többséget vinni a parlamentbe, mely a nyugodt kormányzást lehetővé tenné. Mussolininak magának van néhány híve a mai olasz parlamentben, de pártja nincsen. Ő tehát, aki pályafutását mint radikális szocialista kezdte, a parlamenten kivid csinált magának nacionalista szellemben szinte nem is pártot, hanem formális hadsereget. Elsőbb régi hívei, a szocialisták, majd az összes létező pártok, mondhatni az egész régi Olaszország ellen. Az ő mozgalma egy új Olaszország megszületésének a vajúdása. Milyen lesz az új Itália, azt ma talán még a vezér maga sem tudja. Nyilvánvaló azonban, hogy Mussolini egyenes utóda d’Annunziónak, amiből világos, hogy a mozgalomnak nemcsak belpolitikai jelentősége van, hanem kihat az olasz föld határain túl is és hullámai ki fogják kezdeni a rettenetes és kontár békéket is, melyekkel a világháború győztesei Európát a fejetetejére állították. A győztesek! Mily különös, hogy ezek közt van Olaszország is és az a felfordulás, mely ma politika viszonyaiban végbemegy, s melyet az államtudósok nem tudnak ismert kategóriáikba elhelyezni, mert sem nem forradalom, sem nem lázadás, sem nem polgárháború, sem nem államcsíny, sem semmi az eddig ismert dolgokból• ez a csodálatos modern evolúció nem a nyomorba, megaláztatásba és kizsákmányolásba döntött legyőzött országokban megyvégbe, hajlam abban a győzedelmesben, amely területe gyarapodásában minden álmát meghaladott mértékben részesült, de amelyet a békék által sanyargatott országok gazdasági ínségének járványa kérlelhetetlenül elkapott kontágiumjával. Meddig bírják az állapotukat a jegyőzöttek? Addig, amíg a lett embere nem szólítja őket. Kemál basa és Mussolini! Nem a diplomatikus jegyzékek, nem a beszédek, nem a belenyugvás és meglapulás, hanem a cselekvés emberei. Karddal törnek át az uj idők küszöbén, át a ködös jövőbe. Uj formákat keresnek új emberek az uj eszmék számára. Ők fogják-e megtalálni, henye kérdés. Egy államalkotó képességekkel felruházott nép mindig megtenni a szükséges formákat magának.. Csak a mely nép magának nemzeti formákat nem termelt évszázados küzdelmekben, s arra van utalva, hogy idegen nemzetek szelleme által termelt formákba szorítja magát, vagy a mely nemzet gondtalanul, könnyelműen vagy esztelenül elveti, cserben hagyja a saját géniusza alkotásait, az veszendő s kiesik az értékes nemzetek sorából . . . . . . E gondolatokkal lépjünk ki templomunk küszöbén át ismét a szabadba, s invokáljuk újra Tisza István szellemét, a tipikus magyar államférfinét, aki élt és harcolt a magyar alkotmányért és meghalt, mert jobban szerette magyar felebarátját, mint önönmagát és jobb szerette magyar hitet vallva meghalni, mint meggyőződését megtagadva élni. Pál, búvárkodással, gyönyörű fantáziával gondolta ki, írta meg, de se tanulmány, se a világverő téma nem fosztotta meg vonzó naivitásától, mellyel alakjait és történetét a magyar nép lelkivilágából formálta ki. Másik gyönyörű históriai regénye az Isten rabjai, IV. Béla király idejét festi s benne a margitszigeti barátokat s apácákat csodás színgazdagsággal, őserővel és búvár talentummal. Históriai levegő, örök emberi lélek s nyugodt epikai kezelés mellett emberi szenvedelmek és szenvedések mélységei tárulnak eléd ez elbeszélésben. E nagy koncepciókhoz sorakoznak más vonzó kötetek, regények, elbeszélések, színdarabok, mind egyéni alkotások, senkire sem emlékeztetők, mind csupa Gárdonyi, a dunántúli nagy elmék és tehetségek egyik különös és imponáló példája. Mert ott született Agárdon, Fejér megyében (1863-ban), ott nőtt fel, ott szívta be magába a dunántúli nép józan és termékeny lelkét, gondolkozását, humorát és csendes méltóságát. Nem az irodalomból nőtt ki, hanem a földből, de hatalmasan belenőtt az irodalomba. __0. A kormányzó kerália. — A kormányzó Salgótarjánban és Balassagyarmaton. — „Anarkia nem írsz többé ebben az országban.** — Horthy Miklós kormányzó vasárnap folytatta a nyáron megszakított körútját. Ezúttal Salgótarjánban és Balassagyarmaton járt. A különvonat reggel 1 órakor érkezett a salgótarjáni állomásra. A díszszázad tisztelgése után Förster Kálmán polgármester üdvözölte a kormányzót, aki az állomási épület, mellett fölállított emelvényenfogadta a küldöttségek tisztelgését. A keresztényszocialisták nevében Ferenc József acélgyári munkás, a szociáldemokrata bányamunkásoknevében pedig Gurszky István munkás üdvözölte a kormányzót, aki a többi között ezeket mondotta: — Őszinte örömmel és megnyugvással hallottam a hazaszeretet kicsendülését a szónokok beszédéből. Ma az egyetlen és legfőbb cél, amelyért mindenikinek vállvetve küzdenie kell, az ország talpraállítása. Hitem és meggyőződésem, hogy belátható időben jobb napoknak nézünk elébe, de ehhez kellevev rend és nyugalom legyen az országban. Anarkia ebben az országban többé nem lesz! És ha volnának még olyanok, akik terveiket erre építik, azok szemben fogják magukat találni az államhatalom kérlelhetetlen erejével és a halálát szerető magyarság ércfalával A gyengeség a főn forgó törekvésekkel szemben a legnagyobb bűn. Különös örömmel hallotta a munkások részéről a hazaszeretet hangoztatását. Legyenek meggyőződve, hogy nincsen ebben az országban számottevő tényező, aki az ő munkájukat meg nem becsülné. De a termelő munkának egy percre sem szabad megakadnia. A kormányzó azután katonai szemlét tartott és kilenc órakor folytatta útját Balassagyarmat felé. Délután harmadfél órakor érkezett meg Balassagyarmatra. Nagy Mihály alispán és Molnár, János főbró üdvözlésére a kormányzó azt felelte, hogy büszke örömmel hallotta itt a végeken a magyar jövőbe vetett erős hit szavait. Ha élni akar, élni fog a magyar. Délután leplezték le az 1919 január 29-iki cseh kiverés alkalmával elesettek emléktábláját. A Himnusz éneke után Huszár Aladár volt főispán ünnepi beszédet mondott, mire a kormányzó néhány meleg szóval emlékezett meg a hazáért elesettekről és megadta az engedelmet a leleplezésre. A kormányzó azután katonai szemlét tartott és a MOYE sportelepét avatta föl. Sztranyavszky Sándor főispán később teát adott a kormányzó tiszteletére s azután a kormányzó az egyházi, társadalmi és hatósági küldöttségeket fogadta. Este a vármegyeházán 300 terítékes vacsora volt, melyen a főispán felköszöntötte a kormányzót, aki még este visszautazott a fővárosba.