Budapesti Hírlap, 1922. december (42. évfolyam, 275–298. szám)

1922-12-01 / 275. szám

2 Budapesti rusup (275. ).) 1922 december 1. nem tárgyalható. Érdekes, hogy erre rögtön vissza is vonták a javaslatot, u­gyanakkor a törökök azt java­solták, hogy francia barátjukat, Franklin Douillont is halhassák meg, a­mi az angol delegátusokat el­kedvetlenítette, mert ebből megint csak a francia­­angol egyensúly megbolygatását féltik. Ugyancsak tegnap adták át az oroszoknak az antant válasz jegyzékét E szerint az oroszoknak meg­adják a jogot, hogy a tengerszorosokról folyó tár­gyaláson résztvegyenek és a döntésből is egyenlő­ rangú fél gyanánt vegyék ki részüket. Miután pedig ilyformán a plenáris üléseken fognak résztvehetni, mert a tengerszorosok dolgát nem utalják külön bi­zottság elé, módjukban lesz mindazokhoz a kérdé­sekh­ez hozzászólni, melyek a szorosan volt fenger­­szoros-problémán kívül esnek. Megépítették ,tehát számukra az aranyhidat, egyúttal bizonyságot téve­ arról, mennyire számottevő faktornak érzik ma­jd Oroszországot Ebben az elhatározásban még nem­ jutott szerep a fürge Benesnek, a­ki azonban hír szerint Lausanneban is hasznossá akarja magát tenni azzal, hogy az oroszok és Franciaország között közvetít. Renes lausannei szereplésével összefüggés­ben különben újból hangoztatják a kis-antant k bőn­yítésének és az új balkán-blokknak a tervét, mely ■— hír szerint — csakugyan Anglia védőszárnyai alatt kíván megalakulni. Ezzel a kis-antant cserben­hagyná eddig való legkészségesebb támogatását, Franciaországot.. A lausannei konferenciának még egy érdekes eseménye a pápa követének, Maglioninak a megér­kezése. Ragl­av mint a­kinek­­Palesztinára mandá­tuma van, ebben a tartományban önálló zsidó nem­zeti államot szeretne kontituálni. Ez ellen a moha­­m­ed­án­ok politikai okból, a Vatikán pedig a szent helyek miatt hatalmi és vallási okból tiltakozik. Lausanneban tehát az az érdekes eset fog előállni, hogy mohamedánok és a katolikus egyház feje közös frontot alkotnak majd Anglia terveivel szemközt. Konstantinápolyban egyetlen feljegyzésre méltó esemény, hogy az angol főmegbizott tisztelgett az új kalifánál s ezzel Anglia nevében hivatalosan is elis­merte a mohamedán egyház fejét. Mijasat-Trátrából kiüssék a gó csapatokat. — A török fölkelők kormányt alakítottak.­­• London, nov. 30. A nyugat-tráciai török fölkelők Gümüldzsírjá­ból kiűzték a görög csapatokat és ideiglenes kor­­mányt állítottak. Drinápoly közelében a nagy vasúti vonalon felszakították a síneket és a keleti expresszvonat ki­­siklott. Eddig nem állapíthatták meg, váljon a vas­úti baleset összefügg-e a trácia határon észlelhető török felkelő­ mozgalommal. További jelentés sze­rint a nyugat-iráciai zavarok komoly jellegűek. A török delegátusok megtagadták az egyik albizottság további vitájában való részvételt. Lausanne, nov. 30. A török delegántsok tegnap délután kijelentet­ték a területi és katonai ügyekben kiküldött­ albi­zottságban, a­mikor az Égei-t sziget több szigete fölött gyakorlandó szuverenitásra vonatkozó köve­telésük ellenzésre talált, hogy a további vitában nem vehetnek részt. .Kát torrafialiOTttis. *— Klebelsberg Kunó gróf elnöki megnyitójából a Történeti Társulat közgyűlésén. — Tisztelt közgyűlés! A milyen mértékben köze­ledünk Szilveszter estéjéhez, Petőfi születésének száz­éves évfordulójához, úgy fordulnak gondolataink, is egyre jobban és jobban a nagy magyar költőhöz, minden idők­lirikusainak egyik legnagyobbikához. Ha egyéniségét a historikus és politikus szemével nézzük, nem tagadhatjuk, hogy Petőfi forradalmi lélek volt. Apostol című költeményébe szem­nel lát­­hatóan saját élményét szövi bele. A hősben, Szilvesz­terben kedve telik, ajkára saját érzelmeit, saját gon­dolatait, saját szavait adja. Szilveszter pedig tipikus forradalmár. Olyan, mint a­milyennek a XIX. szá­zad derekán a vérbeli forradalmárt elképzelték, a­ki titkos nyomdában könyvet nyomat, melyben osto­rozza a királyok és a papok bűneit, a kit ezért sötét tömlöcbe vetnek, s mikor végre kiszabadul, merény­letet követ el a király ellen, a miért a vérpadon kell lakolnia. Petőfi király­ versei (A királyok ellen, Itt a nyilam, mibe jöjjem, A királyokhoz, A király és a hóhér. Akasszátok föl a királyokat stb.) is telve van­nak izzó, szilaj gyűlölettel a restaurációs királyság ellen, a­mint az a bécsi kongresszus nyomán kiala­kult. Sőt saját forradalmi irányát olyan magasztos­nak tartja, hogy azt át akarja vinni bálványozott nemzetére, s megteszi a magyart egyenesen a forra­lom Bayard-lovagjának. „Európa csendes, újra csen­­des, elzugtak forradalmai. Szégyen reál Lecsöndesült és szabadságát nem vívta ki. Magára hagyták, egy­magára a gyáva népek a magyart; lánc csörög min­den kézen, csupán a magyar kezében cseng a kard... Emelje föl lelkeinket, hogy mi vagyunk a lámpa­­fény, mely, a midőn a többi alszik, ég a sötétség éjjelén. Ha a mi fényünk nem lobogna a véghetet­­len éjen át, azt gondolhatnák fönn az égben hogy elenyészett a világ. Tekints reánk, tekints szabad­ság, ismerd meg mostan népedet, midőn más köny­­nyel sem aier adni, mi vérrel áldozunk­ neked." Igen, Petőfi forradalmár vett, de nemzeti forradalmár. Hazafias lírája a maga hatalmas lendületeit a nem­zeti múlt szépségeiből és nagyságaiból merítette. Petőfi történeti érzéke és hazafisága 1848—49-iki forradalmunkat, mely nemcsak szabadságharc volt, hanem a társadalmi forradalom számos ismérvét is magán viseli, belekötötte a nemzeti élet nagy folyto­nosságába. Ezzel homlokegyenest ellentétben az a forra­­dalmi szellem, mely az 1918/19-i összeomlásunkkor tombolta ki magát, a histor­ius és a nacionális radi­kalizmus volt Ez az irány a maga teljes vakmerő­ségében ütötte fel fejét már a szabadtanitás 1907. évi pécsi kongresszusán a Pikter Gyulák és Jászi Osz­károk felszólalásaiban. Hirdetve a katedráról és a sajtó által, mind tovább harapódzott, mig a végén beletaszított bennünket az 1918. és az 1919. év pos­ványaiba. És ez nemcsak minálunk volt így. A­­■franciák az 1789-i és az 1848-i forradalmak eszméit és embereit, a nagy forradalomban előfordult sok gyarlóság és vérengzés dacára is, büszkén vallják a magukénak. Az 1870/71-iki vereségük nyomán ki­tört párisi commune-ről ellenben mélységesen hall­gatnák s ezt az eseményt, mint idegien testet lökik ki­­ nemzeti történetükből, akárcsak mi Károlyi Mihály­ és Kun Béla uralmának szennyes hónapjait. A Ká-­­rolyi-kurféle forradalomnak a nemzet lelkétől ide­j gén, a nemzet legszentebb javait emésztő, sorvasztó, m­o’ját senki sem fejezte ki találóbban, mint ko­­­runk legigazibb hazafias költője, Vargha Gyula „Ör-­­­dögmalom" című költeményében. „Zakatol, zúg az­ ördögmalom, azt zúzza, mi már csak ócska lom. Becsület, h­űség, hit, honszerelem fut le garatján őrült­ sebesen. Rohanó malomkő forgó tánca mor­zsolja, marja, vadul hahotázva; a derce patakokban omol már s boldogan zsákol a fekete mo­nir." És valójában az a nacionális és a historikus radikalizmus olyan a társadalomban, mint a nem oldódó anyag az ember organizmusában. Ha nem sikerül onnan erőszakkal eltávolítani, akkor a nemzet­ egész bom­­­­lását idézi elő, a­mint Oroszország mai állapotában­ egészen világosan láthatjuk. Ez ellen az ahistonkus radikalizmus elen,­ mely a nemzetek egészségének egyik legveszedelme­s­­­sebb ellensége, egyik leghathatósabb gyógyszer *■ történeti érzék ápolása. Ez a meggyőződés vezetett] akkor, midőn a bolsevizmus összeomlása után nyom­­ban hozzáláttam a Magyar Történelmi Társulat re-­ konstruálásához, melynek egyik főhivatása éppen .És történeti érzéknek ápolása a magyar nemzetben. És­ itt én nem propaganda-iratokra gondolok, hanem­ komolly, jól megirt történelmi munkákra. Mert, igen­ tisztelt közgyűlés, a becsületes, jó munka a legjobb, propaganda, ... Legújabbkori történetírásunk egyik főfogya, Csicserin Berlinbe érkezett Berlin, nov. ISO. (Wolff.) Csicserin orosz külügyi népbiztos, a­kii Moszkvából útban van Lausanneba, néhány óráig Berlinben tartózkodik. Ma délután a külügy­minisztérium keleti osztályának vezetője lakomát ad, a­melyen Csicserínen kívül Cano dr. birodalmi kancellár és Rosenberg birodalmi külügyminiszter is részt vesznek. Az Akadémia szobvencidiát mesnamlak­ — A nemzetgyűlés ülése. — A Magyar Tudományos Akadémia ma megkapta az állami szubvenciót — a szégyenparagrafussal. Annyi mindenért tették felelőssé — a többi közt az ország etikai összeomlásáért is! — annyi rosszat mondtak rá, hogy szégyelnie kellene magát, ha nem­zetgyűlési kritikusai el nem vetették volna a sulykot. De sokszor nagyon is elvetették és legfeljebb a titkon drámaíróknak és a pályázatokon megbukottaknak szereztek múló örömöt. Az Akadémiáit, reméljük, nem keserítették el és felbátorítva a nemzet áldozat­­készségétől, az Akadémia nemes lendülettel fogja to­vább szolgálni a magyar kultúrát. Az Akadémiával kapcsolatos vitának ma két szónoka volt: Szakács Andor és Jánossy Zoltán. A szubvenció dolgában igen gavallérosak voltak Já­mossy 12 millió helyett 24 milliót kívánt megszavaz­tatni, de Szakács Andor egy hosszú bűnlajstromot állított össze az Akadémia múltjából. Kossuth La­josról sohasem vett tudomást, ellenben Szekfű köny­vét II. Rákóczi Ferencről kiadta. A szlávok igényét a magyar földre nem cáfolta meg, nem utasította vissza, a Habsburg-szellemnek teljesen behódolt. Efféle mulasztások és hibák miatt részes az ország etikai összeomlásában. Újabb­­ katasztrófa, újabb földrengés fenyeget, ha nem lesz rend az ország­ban és az elnyomott néprétegeket nem juttatjuk jogaikhoz. A szónok, mint látjuk, összekeveri a politika ,de a tudomány felelősségét, de erről igazán nem tehet az Akadémia, valamint arról sem, hogy Já­­nossy Zoltán egy pikáns politikai érdemet könyvelt el a javára. A népköztársaság idejében, mondotta Jánossy, az Akadémia „engedelmesen fogadalmat tett a nemzeti tanácsnak", és ezzel bizonyságát adta fogékonyságának a kor szelleme iránt. Jánossy azután egy nagy irodalom- és kultúrtörténeti kirán­dulást tett. Szólt Petőfiről, a reneszánszról és a ti­zenhatodik század magyar kultúrájáról. Ezeken a kérdéseken az Akadémia és hűséges publikuma már régen túl vannak, tehát elegendő lett volna, ha Jánossy az Akadémia kiadványaira hívja fel a nem­zetgyűlés becses figyelmét. A­mi Petőfit illeti­, ne feledjék el a politikus urak, hogy épp most ünnepel­­­­jük Petőfi centen­náriumát és illő volna sokkal ki­forrottabb, megállapodottabb nézeteket vallani Pe­tőfiről, mint a­milyeneket a nemzetgyűlésben hal­lottunk.­­• Klebelsberg K­unó gróf kultuszminiszter, igen helyesen, kitért az irodalmi és történelmi szárny­próbálgatások elől. De néhány szóval megvédel­­mezte egykori kartársát, Korniss Gyulát, a­kinek előadásait az ifjúság a közgazdasági egyetemen igen lelkesen hallgatja. Aztán rendre válaszol a vita szó­nokainak. A reformációval beköszöntött kultúrát semmivel sem becsüli kevesebbre, mint a reneszán­szot. Sziveden támogatja a többi irodalmi és tudo­­mányos társaságot is. A­mi a szubvenció fölemelését illeti, számolni kell az ország pénzügyi helyzetével. A szubvención kívül a pénzügyminiszter tizenhat­­millió koronát adott papirosra, tudományos művek kiadása céljából. Ragaszkodik ahhoz, hogy az Aka­démia elszámolás kötelezettsége nélkül kapja meg a szubvenciót. Inkább visszavonja a javaslatot, de nem ejt csorbát a tudomány és a gondolkozás sza­badságán. A Nemzeti színházi esetért nem az ifjúságot teszi felelőssé, de lesz rá gondja az érettségi vizsgá­latok alkalmával, hogy a ifjúság komolyan vegye a magyar irodalmat. A konstantinápolyi, a római és a bécsi tudományos intézeteket talpra fogja állítani és legközelebb a népoktatás problémáját viszi a nemzetelvülés elé. Három év múlva lesz az Akadé­­mia centennáriuma, nem szeretné, ha az állami szubvenció következtében megszűnne a közönség áldozatkészsége. A kultuszminisztert megtapsolták, javaslatát,* pedig egyhangúan megszavazták. A részletekkel egy­két perc alatt végeztek. Jánossy indítványát, hogy a szubvenció 12 millió helyett 24 legyen, nem fo­­gadták el Házszabályvita. Farkas Tibor személyes kérdésben megemlíti, hogy a belügyminiszter ma úgy nyilatkozott, hogy márciusban nem vett részt semmiféle gyűlésen. Fel­olvassa a Budapesti Hírlap­nak egyik márciusi szá­mát, a­mely szerint Rakovszky Iván vele együtt vett részt a vármegyék gyűlésén. Reputációja érdekében ezt meg akarta állapítani. Rakovszky Iván belügyminiszter: Való, hogy az újságírók előtt kijelentette, hogy márciusban semmiféle gyűlésen nem vett részt. De ezzel egyál­talában nem akarta Farkas szavahihetőségét két­­­ségbe vonni. Ebben a kijelentésében malícia sem volt. Az elnök megállapítja, hogy a Házon kívül tör­­­tént támadások esetében általában véve itt a Ház­ban nincs jogosultsága a felszólalásnak. Csak kivéte­­les esetben lehet megadni az engedelmet a felszóla­lásra. A szólásszabadság érdekében adta meg most is Farkasnak a felszólalás jogát, Rakovszky Iván általában osztozik az elnök­ felfogásában, azonban Farkasnak a napirend előtti való felszólalásra kellett volna engedelmet adnia.­­Az elnök az ülést felfüggeszti. Vita a törvényhatósági tisztviselőkről. A szünet­­után a közigazgatási és pénzügyi b b­i­zottságok egy fittos jelentését, tárgyalták Fátó Gyula ismer­etes indítványáról. Szilágyi Lajos azt kérdezi a belügyminiszter­től, hogy a közigazgatási reformot a nemzetgyűlés­sel vagy a két kamarából álló országgyűléssel akarja-e tárgyaltatni. Arról értesült, hogy a kormánypártban­­ nincs biztosítva a felsőház reformjának a terve, de még a közigazgatási reform tervezete sem. Felhívja

Next