Budapesti Hírlap, 1922. december (42. évfolyam, 275–298. szám)
1922-12-08 / 281. szám
nak a szimpátiáját, akivek sorsa kötelességének teljesítése közben összehozta. Nem vett a nagyvonalú koncepciók embere, de Magyarország nyugodt lehetett, hogy ügye a francia metropolisban megbízható kezekben van. A mit külügyi téren szolgáló vezető embereink közül éppen nem mindegyikről lehet elmondani, különös érzéke volt a sajtóügyek iránt és az ő megértő szelemének túlaidomtható, hogy Parisban a rendkívül aktív és virulens cseh propaganda erejét nem egyszer sikerült paralizálunk. Párisi követviltozásról akkor kezdtek először rebesgetni, amikor hire ment, hogy Bánffy Miklós gróf a külügyminiszteri tárcát a párisi követ nyugodalnasabb állásával fogja fölcserélni. Ezt a híresztelést félhivatalos részről ismételten megcáfolták. Most azonban itt a tény: Praznovszkyt fölmentették. És ez a fölmentés akkor történik,amikor a jóvátétel fenyegető kérdése van a szemhatáron, holott nincs okunk föltenni, hogy Praznovszky, akiről a hivatalos kommentár is megállapítja, hogy „az eddigi nehéz körülmények között eredményes működést“ fejtett ki, a reá váró újabb nehéz helyzetben is ne tudta volna megállni a helyét Kíváncsian várjuk, megszólal-e a hivatalos cáfolat. ha fölmerül ismét 4 hire, hogy Bániky Miklós gróf megy el Párisba követnek és ha tovább fűzve a hir*. azt mondjuk, hogy információnknak megfelelően 4 Prazrovszky fölmentéséről, szóló hir a magyar kabinet- íjgy külügyminiszter vásásot jelent, de akárki menjen is Praznovszky helyére Párisba, fő feladata, hogy megvédje a magyar énjetsiket, mint ahogy eddig Praznovszky megvédte. Kezdjük azzal, ami a mai ülést széppé, feledhetetlenné tette: a soproni népszavazás emlékének törvénybeiktatásával. Törvény fogja örökre hirdetni Sopron hűségét és a nemzet háláját A népszavazást igen nehezen tudtuk kivívni Sopron és környéke számára, viszont ellenfeleink bujtogatása és csábítása erősen megkörnyékezte a soproniakat. De a kísértéseken győzött a hazafijáig és hűség. Sopron és környékét nem sikerült tőlünk elragadni. Ennek emlékezetét iktatták ma törvénybe. Ez a törvény állandó figyelmeztetés lesz a magyar törvényhozás számára, hogy különös tekintettel és méltánylással legyen a sok mindenféle bajjal és nehézséggel küzködő gyönyörű országrészre. Bethlen miniszterelnök a soproni népszavazás fényéből igen fontos következtetést vont !«•" megdőlt a trianoni békeszerződés morális jelentősége és lehetösége, mert bebzonyosodott, hogy idegen ajkú honfitársaink nem akarnak más államhoz csatlakozni, márpedig a trianoni szerződés ezen a gondolaton épült fel. A soproni népszavazás eredményét joggal nekiszegezhetjük a trianoni szerződésnek, mert rá való hivatkozással joggal feltehetjük, hogy a népszavazás a többi elszakított országrészben is az ezeréves haza mellett döntött volna. A soproni javaslat. Hadházi Imre előadó terjesztette be a soproni népszavazás emlékére vonatkozó javaslatot. Elsőnek Östör József szólt hozzá. Köszönetet mond mindazoknak, akik a soproni népszavazás lehetőségét megteremtették és sikerét biztosították magának a hazaaiis lakosságnak, a lelkes felkelők f b*|B¥Wéűí. Jogi, á S Saniszárnífif Bli is pilis-I ügyi jogaitnassdi rágásra előkészítünk. Lejujább j(gyzíük ráüti* v. I zeiianüvn?Ldbutoi V 5: Bek s a kormányelnöki Bek, a ki a velencei egyezségben ezt a kedvező pillanatot ki tudta használni. A most sokat ünnepelt Petőfi írja keserűen, amikor Kazinczy sírjánál Szépiármon a nemzeti hálátlanságot látta. ..a magyar szeret feledni — azért nem fog az ő emléke fenmaradni". Nem szabad most már pontot tenni e javaslat után, mert Sopron vármegye feleterületét elvesztvén. Súlyes gazdasági válságba került A szeretett anya ne csupán simogassa kis gyermekének fürtjeit — de segítsen is rajta a menynyire tud. A jövendő nemzedék se feledkezzék meg arról, hogy mivel tartozik Sopronnak. A népszavazás eredménye — 65 százaléka— a nehéz politikai viszonyok között kielégítő volt, mert a nyolc községből egyedül Nagycenk magyar, a többi tiszta német, egy pedig horvát. Magának Sopronnak is alig 50 százaléka magyar anyanyelvű és itt a városban 73 százalékos volt javunkra a szavazás eredménye. Nyugatmagyarország adta nekünk Liszt Ferencet, Frankenburg Adolfot, Dóczi Lajost, Thiering Gusztávot és a Thurmer Mirályokat, a kik idegen anyanyelvük elenére magyarokká váltak. Széchenyi István cenki kriptáját is meg tudtuk menteni s a ..Pacin magyar jes” aggodalma, hogy nem hazai földben fog pihenni. — ezúttal nem következett el. Talán az ő szelleme lebegett fölöttünk, maradjon velünk az ő politikája is: realitás és izzó hazaszeretet. (Taps.) Csik József: Ez a javaslat a legjelentősebb törvényjavaslatok egyike. Emléket éllít a hűségnek és ragaszkodásnak. Az októberi események következése a trianoni szerződés. (Fölkiáltások a szocialisták oldalán: A háborúról beszéljen. Ne provokáljon!) A felkelőket, illetve azokat, akik életüket veszélyeztették, a legnagyobb elismerés illeti a nemzetgyűlés és az ország közvéleménye részéről. (Éljenzés és taps.) A soproni példa mutatja, hogy a népsza SÁRGA JÁNOS Cj tfir ((Jv i/J!) KÜSZiiBESZ, BUDAPEST, ÍV, APPONYI-TÉR 5 A feaiac jonjl vásárlásoknál ajánlja 28 éve fönnálló, részt, erdélyi cégének dnsan felsaerolt SrlflHus, siony, exilsteanzereit, árak és ezus targyiús tantaral vazás Magyarország jogos aspirálóit váltaná be a Felvidéken, a Bánátban és Erdélyben is. Jogunk és kötelességünk követelni az antanttól a népszavazást ezeken a területeken is. A törvény emlékeztesse elszakított véreinket, hogy a magyar nemzet a hűséget és kitartást ieg tudta jutalmazni. (Helyeslés.) Peidl Gyula: A szociáldemokraták, akiknek a programjában mindig benne volt a népszavazás, elfogadják a törvényjavaslatot, történethamisítás, hogy Magyarország megcsonkításának oka az októberi forradalom. Azok az okai menőmnek, kik a háborút előidézték és az utolsó leheletig megvívták. (yUlaltaafe a jobboldalon,! Seprőn a népszavazás után szociáldemokrata képviselőt küldött a nemzet©plésfoí. Í Fölkiáltáso a kormánypárton? Élég szégyen! Popper Sándor: Séásyn n övé* közbeszólási) A pártja am k # véPMavMá* álláspontján is tettes asséisahaieiéaiaa.) Bethlen miniszterelnök beszéde. Bethlen hívón más miniszterelnök. A mai nap nem alkalmas kontroverz kérdések megvitatására. (Helyes é* a Hás minden oldalán.) A trianoni szerződés azon a gondolaton épült, fel, hogy mindazok a nem magyar nyelvű polgárok, akiknek ősei ezer éven keresztül Magyarországon élek, tőlünk el akarnak szakadni. Ennek a felfogásnak szünte elsősorban ellenségenk győzelme volt továbbá az a rágalmazási hadjárat, amelyet Magyarország ellen szítottak a külföldön. Itt elsősorban nem azokra a magyarországiakra gondnok, akik a külföldön Magyarországot rágalmazták, hanem azokra a külföli államokra is, amelyek imperialisztikus célokra egyesültek. Sajnos, ezeknek az államoknak sorába kell Ausztriát is sorolnunk- Ausztria volt ugyanis az az állam, amely még az osztrák-magyar monarkia idején is, mindig rossz szemmel kísérte a magyarországi függetenségi mozgalmakat és a külföld előtt azt a balhiedelmet terjesztette, hogy a magyarországi nemzetiségek nincsenek megelégedve Magyarországgal. Mi hiába követeltük Paksban a népszavazást és hiába követeltük a vilsoni elvek végrehajtását. Nem teljesítették kérésünket. Végre Sopronnál elértük a népszavazást. Azért tartom nagy teljesítménynek a soproni népszavazást, mert beigazolódott, hogy az a feltevés, amelyből a trianoni békeszerződés kiindult, hamis. (Hosszantartó taps és éljenzés a Ház minden oldalán, csak a szociáldemokraták nem tapsolnak.) Azért vagyunk Sopronnal szemben hátára kötelezve, mert a soproni népszavazással megdőlt Trianon erkölcsi lehetősége. (Hosszas taps és éljenzés.) — Tisztel nemzetgyűlés! Az a nemzet, a mely, fiainak önfeldozásával szemben hálát nem tud mutatni, nem méló az életre. Mi, a mai. Magyarország szegényen, csonkán, kincseket nem adhatunk --— .... 1 - 'IMI.." 1 Mü.fj Sopron dicsősége. A nemzetgyűilés ülése. A soproniak hűségének törvénybeiíttatása. ■ — Dj törvényjavaslaton. — Személyes ,fcértrésgő. — Járasá? napirendi vita* szágba jut. Ezért azután AH halálának évfordulójára ezrek és ezrek, tízezrek és tízezrek zarándokolnak oda: perzsák, indusok és más mindenféle nemzetbeliek, akik a síita vallás hite szerint élnek. És a bilha zarándokok megmérhetetlen mérfödek meszszeségéből öszvérek és más teherhordó állatok hátára kötött koporsókban ezer és ezerszámra hozzák megholt kedveseik holttestét ide! Döbbenetes látvány, mikor napokon át, megrendítsen zengő zsolozsmákat énekelve, megolvasatan ezrek jönnek, raego vashatatlan ezer meg ezer koporsóval Meshed- Ali felé, ahol az út mentén két órán át sírok között ráegyen az utas és a temetkező hely határát köröskörül be nem éri szemével. Minden rendű és rangú, sok nemzetbeli élőknek és hőiaknak ezt a keleti mesékből életrekett csodáltos zarándoklásait látva és látva az élők szemében a varázslóan szent tűzben égő áhítatot, abbahagytam térítő utamat, hazatértem s azt mondtam a bíborosnak; úgy érzem, min eseti erőm arra, hogy másnak hitét, a magam hite erejével megzavarjam!! — Hát engem ezért száműztek ebbe a kolostorba , Johannes elhallgatott. Ambrosius kérdőleg nézett rá s mikor látta, hogy ez eddigiek magyarázatára hiába vár, megszólalt: — Megvallom, nem értem, miért s hogyan hathatott rád ez a Meshed-AH felé való csődülés, az s tolongás, az emberi és állati hangoknak összhangtalan lármája. Mielőtt Johannes válaszolhatott volna észrevette, hogy az a’ház felől egy vézna, száraz ember indul el az udvar felé. «— Ki ez az ember? •— kérdezte hirtelen. — A harangozó. — O’’m szenvedőnek látszik . . . *— Inkább eszelős. Itt a vidéken élt egyezer fai mm ut. Horn mamA. • tó m szolgáló leányát, két fiával együtt, erre a kolostorra testálta azzal, hogy a fiuknak minden ivadéka a kolostor harangozója legyen. Ez a mostani harangozó, az utolsó jobbágy ivadék, a többi elpusztult s ennek a félig bolondnak az a büszkesége, hogy családjában ő az utolsó s az ő véréből több etnikusjobbágy nem sínylődik ezen a főidőn. Mire Ambrosius idáig jutott a beszédben, az öregedő, fakó ember egészen a közelükbe ért. Jerhiannes felállt, néhány lépést tett a harangozó felé, elkapta annak a jobbját, megrázta azt kétszer-háromszor, sokszor, bensőséggel, részvéttel, szeretettel. A harangozó szürke szemében megcsillant az életnek valami kis szikrája s lehajolván, meg akarta csókolni a barát kezét. Johannes elvonta jobbját a kézcsók elől és szelíden megsimogatta a szomorú jobbágy deres fejét. Valamit mondott is, de a harangozó nem értette a latin beszédet. A jobbágy tovább vánszorgott, Johannes visszaült a helyére Ambrosius mellé, aki csodálkozó szemmel nézett rá. A kutya fektében, tetszésének jeléül megcsóválta a farkát s egyszer kétsaar végigsepert a fúvón. A jobbágy odaért a haranglábhoz , megcsendült a déli harangszó. A két barát keresztet vetett s imádkozott. Azt, hogy a harang elnémult. Ambrosius felállt a padról s szólt Johannesnek: — Menjünk ebédelni. Johannes gépiesen, szótlanul elindult társával; a kutya is föltápászkodott s Johannes nyomán haladva követte őket. A kolostorház boltíves ajtaja előtt Johannes megállt, visszanézett az alházba igyekvő harangozó felé s elmélázva megszólalt: — Ezért ilyen bús hát itten a harangszó!... Dehogyl Azért szól a harang itten olyan furcsán, mert nem igazi mester öntötte, hanem vafia utad Jfahaangja Itt. AshraaMot a kolostorház túlsó vége felé mutatott — odasüt délután a nap, az ebédutáni alvás után üljünk majd oda s én fölolvasom majd neked szonettjeim legjavát! Ambrosius szeme szinte ragyogott az örömtől, mert szentül hitte, hogy a ki a szomorú magyar mezőket is szépnek találja, a kit az élők s holtak Meshed-Ali felé csődülése érthetetlenül meghatott s a kit egy félbolond jobbágyivadék sorsa is érdekel, ez az egyszerű, közönséges ember, az ő költői nagysága előtt földig borulva, bizony álmélkodva fogja hallgatni a megfontoltan kiválasztott ideálhoz írt szonetteket, melyekben a rímek, mint valami mesteröntötte ezüstharang, úgy zengenek. Il — Bocsássa meg testvér. — válaszolt Johannes s kezét gyöngéden a költő mivoltjáért szenvedő Ambrosius vállára tette. — de én délután megint a mezőre megyek. Ma reggel a Vág partján egy bokor alatt egy leesett fészket találtam két kis madárfiókával. A fészket föltettem a bokorra, a kis madarakkal együtt. Ma délután hát ki kell mennem megnézni, hogy az anyjuk reájuk talált-e? S azután olyan szép itt az ősz, szelíd szomorúságukban olyan szépek itt a vágmenti mezők , olyan szép a hervadó mezők és ligetek bucsúzkodása . . . A két csuklyás barát belépett a kolostorház kapuján. A kutya lefeküdt a küszöbre, behunyta a szemét, összeráncolta a homlokát, mint a ki gondolkozik. Igen, igen, ez az uj barát nem olyan, mint a többi; ez az uj barát szereli a mezőket járni s ma reggel is, mikor mindenkitől távol, egészen egyedül voltak, énekszó nélkül is szépen zengő szavakat mondogatott, alig dudorászva, de csak úgy maga-magának? Ea a* ni barát nem olyan, mint * többi... _ . liliTtnr*í W ié . .* j, s. v a Budapesti Hírlap (m .j.) 1922 december 8.2 KARÁCSONYRA elegáns, tartós, otcső P 1911 n®' magasszám divatforma C fi (Ifi U 15 II férfi elegáns francia forma 3uliII Vorg W©6ISportáz* Budapest, Rákóczi út 1.