Budapesti Hírlap, 1923. január (43. évfolyam, 1–24. szám)

1923-01-14 / 10. szám

IS 8BWPBTI 'HUMP flo. B.) 1923 janiU­r 14 lapitása. B. Választások. 6. Indítványok tár­­gyalása. * (A* új nemzetközi jog.) A Magyar Kül­ügyi Társaság szép és fontos feladatot tű­zött maga elé: a magyar ifjúság és a mű­velt magyar közönség külügyi képzését, a külpolitika nagy kérdéseinek szakszerű is­mertetését. E végből a diplomáciai kézi­könyvek egész sorozatát fogja kiadni. Mos­tanában jelent meg Irk Albert egyetemi tanár könyve az Új nemzetközi jogról, ezt követni fogja a Duna nemzetközi joga, a diplomáciai történelem kézikönyve és a diplomáciai ügyvitel ismertetése stb. Irk­­Albert könyve mintegy bevezetése ennek a sorozatnak. Irk a világháború előtti nem­zetközi jogot nevezi régi nemzetközi jog­nak, mely a két hágai egyezménnyel zá­rult, a párisi békeszerződések életbelépte­­óta érvényben levő nemzetközi jogot pe­dig az új nemzetközi jognak. Ránk magya­rokra nézve, írja Irk Albert, bármennyire is végzetszerűen szomorúak a párisi béke­­szerződések és így ez a szubjektív szem­pont bárhogyan is megnehezíti a bennük foglalt jogelvek objektív értékelését, az el­fogulatlan kritikának mégis meg kell álla­pítania, hogy azok a nemzetközi jogot csak részben fejlesztik tovább, részben azonban teljesen új nemzetközi jogelveknek adnak életet. Irk arra vállalkozik könyvében, hogy a nemzetközi jog rövid összefoglalá­sát adja és különös súlyt vet arra, hogy­­a nemzetközi jog új kérdéseit megtárgyalja­­és a párisi békeszerződésekben rejlő jog­tételeket és jogelveket tisztázza. Irk Albert ezt a feladatát nagy tudással oldja meg. Előadása egyszerű, világos és nemcsak a jogászt, hanem a laikus közönséget is biztos kézzel kalauzolja a nemzetközi jog rendkívül érdekes területén. A könyv Pfei­fer Ferdinánd könyvkereskedésének kiadá­sában jelent meg. * (A porosz állam, feltámadása az első francia leigázás után.) Oechtler Jenő dr. egyetemi tanár akadémiai székfoglalója most­­jelent meg a, Magyar Gazdaszövet­ség kiadásá­ban. A szerző célzatosan azt a történelmi korszakot választotta vizsgálódása tárgyául, a­mely hazánk mai állapotához leginkább ha­sonló. A porosz államnak Nagy Frigyes ala­pította rendszere é­ppúgy összeomlott Napóleon kardcsapásai alatt, mint az osztrák-magyar monarkia szervezete. Az összeomlás nem izo­lálódott Poroszországra, az egész Német Biro­dalom vele együtt bukott el. A nagy állam­szervezetben mégis Poroszország járt legrosz­­szabbul, mert területeinek, sőt alattvalóinak kétharmad részét elvesztette. A király biro­dalmának legkeletibb községébe, Memelbe me­­nekült, a hadsereg szétzü­llött, az államkincs­tár üres volt, a porosz miniszterek Napóleon­nak behódoltak. A szerző lé­pésről-lépésre vá­zolja azt a nagy munkát, a­mellyel a zseniális miniszterelnök, Stein báró és munkatársai előbb az állam költségvetését, majd a jóváté­tel kérdését rendezték, végül a pénz értékét stabilizálták. Ismerteti azután az akkori idők nagy birtoncreformját, a jobbágyfelszabadítást, majd a közigazgatás reformját, a hadsereg újjáalakítását, a közoktatásügy átszervezését, a társadalom tömörítését s mindezen reorga­nizációs munka betetőzését, a porosz népfelke­lést Napóleon ellen. Napóleon bukása és Po­roszország föltámadása nemcsak a jogfolyto­nosság győzelmét, jelenti a brutális erőszakkal szemben, hanem történelmi bizonyság amellett, hogy egy nemzetet bukásából a céltudatos és kitartó munka föl tudja emelni, sőt nagyobb,­­dicsőségesebb jövőt képes számára biztosítani. * (Magyar lírikusok svéd nyelven.) A stokholmi Magyar Társaság kiadásában megjelent Ungersk Lyrik i svensk över­­sättning című kötetben Leffler Béla össze­gyűjtötte költőink: Csokonay, Vörösmarty, Kisfaludy, Petőfi, Arany, Tompa, Kiss Jó­zsef, Ady és Gyóni Géza legszebb versei­nek svéd fordítását. A könyvet Kner nyom­dája készítette Gyomán. * (Az iparművészeti kiállítás), a­melyet az Iparművészeti Társulat a Lipótvárosi Ka­szinónak a Vilma királynő-út (Városligeti­fasor) 6. 4 sz. a. levő nyári palotájában rende­zett, szél­es körben kelt nagy érdeklődést. Kü­lönösen a fővárosban megforduló idegenek lá­togatják foran a kiállítást és nagy tetszéssel szemlélik a kiállított 13 művészi­ szobabere­­dezést ás a megvásárolható g­ck apró művészi tárgyat. A Társulat meghívására újabban az előkelőbb fővárosi társaskörök csoportosan ke­resik föl a kiállítást, a­mely még január 21-éig, naponkint 10 órától 6 óráig tekinthető meg. * (Az őserdők világából) IV. Vad népek és vadállatok címmel tart előadást Atlasz Márton, a kereskedelmi múzeum v. kairói levelezője hétfőn d. u. fél 4 órakor az Urániában. * (Hankiss János dr) a modern költé­szet klasszikussá vált vezérét, Viktor Hugót ismerteti s új fordításokat mutat be ked­den, 16-án, d. u. fél 4 órakor az Urániá­ban. * (A vasútépítés csodái) című előadás­­sorozatának IV. előadását, A gőz és a vil­lany harca címmel tartja Fischer M. Már. főmérnök szerdán d. u. fél 4 órakor az Urániában. * (Cholnoky Jenő dr.) egyetemi tanár Orosz-Ázsiáról ad elő csütörtök d. u. fél 4 órakor az Urániában. * (Főúri élet a várkastélyokban) címmel érdekes előadást tart Rexa Dezső író pénte­ken d. u. fél 4 órakor az Urániában. * (Gáspár Ferenc dr.) Barangolás Cey­lon szigetén címmel szombat d. u. fél 4 órakor előadást tart az Urániában. * (Szikratávirat agyból-agyba.) Leadó­állomás: Schenk Jenő; fölvevő állomás az Operaház zenekara. Minden eddigit fölül­múló szenzációs kísérleti est jan. 31. (Skála.) Szinftáz. * (A Nemzeti Színház heti műsora.) A jövő hét műsorát Voinovich Géza nagysikerű új történelmi tragédiája, a Rákóczi dominálja, a­mely szerdán, szombaton és jövő vasár­nap este is színre kerül. Csütörtökön A költő és a halál, valamint a Tündérlak Magyar­­honban egy estén szerepel. Pénteken Lear király, a címszerepben Bakó Lászlóval, val v­a­sárnap délután a Nagymama, kedden pe­­dig Az új rokon van műsoron. Madách szü­letésének­ századik évfordulóját hétfőn, e hónap 22-én, díszelőadással üli meg a Nem­zeti Színház. Ez alkalommal Hevesi Sán­dor szinrealkalmazásában, teljesen új be­tanulással és új díszletekkel kerül szinre Az ember tragédiája. Az ünnepi előadás páholyai, földszinti és első emeleti fölemelt áru jegyei az előjegyzés szerint az igazga­tósági irodában hétfőn délután 4-től 6-ig válthatók ki, a többi jegyek a pénztárnál kaphatók. * (Az Operaház heti műsora.) Az Opera­házban vasárnap, január 14-én a Köpeny, Angelica nővér és Gianni Schicchi, Puccini nagysikerű három egyfelvonásosa kerül színre. Kezdete 7 órakor. Kedden Lohengrint adják. Kezdete 7 órakor. Szerdán Salimé van műsoron. Kezdete 7 órakor. Csütörtökön Bar­ián Károly fellépésével a Bajazzókat tűzték ki. Kezdete 7 órakor. Pénteken új betanulással Strausz Rikárd Saloméja kerül színre. Vezényel Rékay. A felemelet helyáru előadás jövedelmét rész­ben a kormányzó nyomorenyhítő akciója javára fordítják. Kezdete fél 8 órakor. Szombaton Burián Károly fellépésével Tristan és Izolde­l adják. Ezt az előadást 6 órakor kezdik. Vasárnapra, január 21-ére a Bohém­életet tűzték ki. Kezdete 7 órakor. Kedden, január 23-án a Faustot adják. Kezdete 7 órakor. * (A Vígszínház e hetét) is a Kis cuk­rászda dominálja. Heltai Jenő nagyszerű vígjátéka hétfőn, kedden (25-ödször), csü­törtökön, pénteken, valamint vasárnap és hétfőn kerül színre. Szerdán a Taifunt, szombaton este az Ócskas brigadérost játsszák. Az esti előadások 128 órakor kezdődnek. Szombaton éjjeli előadásul az Osztrigás Micit ismétlik. Vasárnap dél­után a Három nővért, Csehov remekművét adják. Csütörtök délután a Huncut ké­ményseprő mulattatja a gyermekvilágot. * (Olivia hercegnő jegyében) fog le­folyni a Fővárosi Operettszínház e hete is. Együtt vannak ismét a pompás operett kreálói, Kosáry Emmi, Király Ernő, Sar­­kady Aladár, Vigh Manci és Halmay Tibor és az ő föllépésükkel adják minden este a nagysikerű Ruttkay—Földes—Bródy­­operettet, a­mely kedden érkezik meg a 25-ik előadás jubileumához. Vasárnap dél­után a Tatárjárást, a világhírű Kálmán­­operettet játsszák. Szerdán délután az or­szágos színésziskola vizsgaelőadásául a Három a kislány kerül színre. Szombat délután rendkívül mérsékelt helyárakkal gyermekelőadásul a Huncut kéményseprőt adják. * (A régi Földes-darabok sikere) fogja kísérni legújabb vígjátékát, A lányom ho­zománya 500 millió előadásait is. Egy melegszívű, kedves fiatal lány (Pécsi Blanka) és a fiatal herceg (Uray) szerelmi históriája körül mulatságos és erősen hu­moros jelenetek egész sora fűződik a da­rabban. Különösen Rákosi Szidi, a szín­ház nagynevű vendégmű­vésznője jutott nagyszerű művészi feladathoz. * (Péchy Erzsi a Dé-Dében.) A Blaha Lujza­ Szín­ház legközelebbi bemutatója a páratlan népszerűségű Fi-Fi szerzőinek, Albert Willemetz és Henri Christine kül­földi színpadokon ugyancsak nagy sikerrel előadott Dé-Dé című operettje lesz, mely Heltai Jenő mesteri fordításában méltán az idei évad kimagasló sikerének ígérke­zik. A női főszerepekben vonzó egyénisé­gének megfelelő feladathoz jutott Péchy Erzsi, a színház illusztris vendégművész­­nője. A másik női főszerepben Vaáhl Ilona lép föl. A férfi főszerepet Z. Molnár László játssza, a darab többi pompás szerepében ITArrigó, Szirmai, Tamás lép­nek föl. Az újdonsághoz fényes és új ki­állítás készül Básthy István tervei alapján. A pompás kosztümöket Faragó Géza ter­vezte. A rendezés Vágó Géza kezeiben van. Kabaré. * (Leopoldné Szele«« Elza) minden este nagy sikert arat a népszerű Intim-Kabaré kedves színpadán. * (A „Faun“ új műsora.) Holnap mu­tatja be a Faun szenzációsnak ígérkező új műsorát, melyet a legkiválóbb kabaréirók műveiből állított össze az igazgatóság.­­• Szőke Szakáll és Békeffy László egy-egy remek tréfája, az első főszerepében Virágh Jenő, az utóbbiéban maga a szerző, Mihály István táncos mókája a népszerű Erdélyi Gézával, Erőss Béla poétikus falusi jele­nete, Forró Pál kacagtató bohósága képe­zik gerincét a műsornak, melyet Harmath Imrének ragyogóan ötletes Arany madár­­paródiája méltóan fejez be. A darabokban az előbb említetteken kívül a nagyszerű Kabos Gyula, Szalontai Ferike, Saásdy Alisz, Sugár Elza, Göröffy Böske és egy, új primadonna-jelölt, Ballai Margit, vala­mint Simonyi Dezső, Németh Nándor és Kabos László jutottak hálás feladatokhoz. A darabok sorát szenzációs szólók tarkít­ják. Fellépnek: Békeffy László új konfe­­ransszal, Marosini Lya és Buday Dénes, Lénárd Béla, Saásdy Alisz sanzonokkal, Radó Sándor, Virág Jenő, Németh Nándor Szalontai Ferike,­­Sugár Elza kuplékkal és Wajditsch Sári, a hírneves hárfaművésznő. Csekélyszámú jegy a bemutatóra még kap­ható a pénztárnál 1292-ig és délután 8 órától (Telefon 24—44), valamint Bárdnál és a Színházi Életnél. Hangverseny. * (D'Albert Jenő) a zongorajáték nagy­mestere január 30-án tartja egyetlen hang­versenyét. (Fodor.) * (Zenekari hangverseny.) A Nemzeti Zenede hétfőn, január 15-én, este 6 órakor, a Zeneakadé­­ia nagytermében Fleischer Antal karnagy vezetésével nagyszabású hangversenyt rendez. Az est újdonsága« Schreker, A megbélyegzettek című zen».«” drámához írott hatalmas megnyitója, elő­adásra kerül továbbá Mahler IV. szimfó­niája, valamint Ravel és Franck egy-egy ritkán hallható műve. Jegy a Nemzeti Ze­nede igazgatósági irodájában kapható. * (László Sándor) zongoraművész neve nem ismeretlen a pesti zenei körök előtt. A nyolc év előtt külföldre vándorolt mű­vész szédületes karriert futott be ez idő alatt, ő Svédország Dohnányija, a­ki az elmúlt évben 100 hangversenyt adott ott és Németországban. Februári koncertjei zenei szenzáció erejével hatnak. (Koncert.) * (A Magyar Művészek Szövetkezete hangversenyei.) Hajdu István gordonka­művész egyetlen szóló­estje ma. (Z. Vs­.)­ Néhány jegy a pénztárnál. Zsámboky Miklós egyetlen szóló­estje január 27-én. (Z. V26.) A Zeneakadémia tanáraiból és a filhar­móniai társaság tagjaiból alakult fúvós kamarazenekar Beethoven-estje, Medek Anna, Székely Arnold, Melles, Hollós, Zsámboky-trió és Schmitt R. közreműkö­désével, február 1. (Z. V29.) Jegyek Eggenbergernél (Kossuth Lajos­­utca 1.) és a Zeneakadémia portásánál kaphatók. ,­gramjának örökösét, mondjen búcsúztatót a ravatalnál. Elfogadták. Fásultam hallgattam s ő se pórbált vi­gasztalni, sőt ajánlotta, utazzam el, az én részemre elveszett itt minden. Vonatra ültem még azon este és össze­törve értem haza. De nem várt nyugalom itthon se. Malvin rosszul lesz sűrűn, közből meg veszekszik, ilyenkor szegény igen in­gerült. Azt hiszem, várhatjuk a negyediket. IV.­ ­Adatokat gyűjtök Dékán ellen. Mohó érű ember vagyok, ezenfelül mel­lem, hasam is domborúbb, mint másé, egy-egy­ ételcsepp könnyen foltot ejt raj­tam, így kerekedett az a hírem, hogy ren­detlen vagyok. De nagy része van ebben a bitang Gindelnek, a könyvtári tisztnek, a­ki azt híresztelte rólam, hogy otthonom­ban hegyén-hátán áll minden és hogy én a saját könyveimre se találok rá, azért a könyvtárból szedem ki, a­mi hirtelen kell. Elmondom ezeket a gonosz és nevetsé­ges pletykákat, mert így érti meg­ min­denki, miféle ördögi gazság és találékony­ság kellett ahhoz, hogy bejusson az inté­zetbe Dékán, ide mellém­, a legelső magyar arheológushoz, ő, a tudatlan. Mert ez az ember, minekutána egyhan­gúlag Végegyháza mandátumához jutott a Szakonyi holttestén által, nem soká maradt „párton kívül“. Becsusszant szépen a kor­mánypártba és mivel bomlófélben volt a koalíció, lekivánkozott a szekérről s még az országgyűlés feloszlása előtt kinevez­­tette magát, egyszerre két rangosztályt ugorva, hozzájuk, hogy „rendet csináljon“. Én, a mint megtudtam, felháborodva szaladtam elnökünkhöz a grófhoz, tilta­koztam, a­hogy a lélekzetem engedte és a mint ott ötölt-hatolt előttem, férfiasan felvetettem a kérdést: — Mé­lóságos uram, hát tulajdonképp mit akartok velem? — Semmi rosszat, kedves professzorom, te vagy az invenció, a tudomány. Dékán lesz a rend. Aztán az embertan... Tudod, antropológusnak hijjával voltunk eddig az intézetben. Segítőtársat adtunk melléd . . . — Köszönöm az ilyen segítőtársat — mondok — ha csak rendet akartok, mert nem hoztatok ide telekkönyvvezetőt. De jól van ... meggyalázzátok az intézetet az antropológussal­... megölitek a munkás ember ambícióját, összetöritek az önérze­tét... Jó,­­tűrök ... heteket, hónapokat... A lejtő nem olyan hosszú ... Mert, hogy lejtőre került az országos arkeológiai in­tézet, az bizonyos ... Visszafordultam mégegyszer elmenőben és úgy vágtam oda búcsúzóul. .. De hogy a magyar arkeológia tudo­mánya ne pusztuljon vele, arra lesz gon­dom. Még akkor nem láttam reménytelennek az ügyet, biztam Hanáiban, , a művészi ügyek államtitkárában, neki csak lesz esze. Mert én mindenkiről a legjobbat vélem eleivel s feltettem, hogy Horvát ismeri munkásságomat, egyéniségemet, megbe­csüli az ügyet, a­minek szolgálatában ál­lok s felháborodik bizonyára, hallván pa­naszomat, intézkedik sürgősen, megnyug­tat, buzdít, hisz oly kedves jó embernek mutatkozott. Nem sokáig reménykedtem. Már az is bántott, hogy másfél óra hosszat hagyott ülni az­ előszobájában, olyan embereket bocsátva maga elé, a­kik mélyen alattam állottak. Időm volt, körül­néztem bennük. Volt ott két öreg énekesnő az Operából, a­kiktől az interjidáns szabadulni akart, hat festőművész, a­kik állami támogatást kér­tek, két diák, festőművész akart lenni mind a kettő,­­az egyiket a rimaszombati, a másikat a váczi gimnáziumból csapták ki) egy idősebb tanítónő, a­ki elbeszélő költeményeinek a kötetét akarta kiadatni az állammal, meg Alibunár rendezett ta­nácsú város polgármestere ötödmagával, mű­vésztelepet kértek az államtól mind, te­kintettel a tájékok festői szépségeire, vé­gül egy katonatiszt, a­ki nagy vásznat vi­tetett maga után a legényével; ez kvietálni akart, hogy megházasodhassék, azért kel­lett neki a művészet. • És e közt a sok ember közt nem volt egy se, a­ki elégedett képpel jött volna ki Hor­vátról. A piktorok káromkodtak, a tanítónő könnyezett, a katonatiszt a legényét szidta, a­m­íg a képet takargatták be újra. Ez ak­kor nem tűnt fel nekem, de­­ha a mostani eszemmel visszagondolok rá, megbotrán­­kozva kérdezem: hát kormányzás ez? Mondom, bizodalommal mentem, be­­hozzá és feltártam az Intézet veszedelmét. Meghallgatott és szürke szakálla alól mo­solygásra dagadt a képe. Én, a­ki megfor­dultam vármegyei székházakban, meglelem a jellemző szavakat: úri lenézéssel vegyes vármegyei kedélyeskedés minden igéje, mert ez az ember szolgalbiró volt valaha. — Hát olyan nagy baj ez — szólott — összeilletek nagyon . . . tudom a­ histó­riátokat. — De a tudomány — mondok, és újra belefogtam abba a fejtegetésbe, a mi hiábavalóbb a Sziszifusz mátkájánál az ilyen emberekkel szemben s a mit mégis holtig újra meg újra ismére­lne kell a tu­dósnál — Lesz az olyan tudós, mint akármelyi­­tek — válaszolt és vicispáni kevély humor­ral nyújtotta két kezét bucsuzásra. Hüledeztem kimenőben s azt mérlegel­tem magamban, vájjon az ostobaság, vagy a gőg vezérli-e ezt az embert, vájjon hová jut szerencsétlen hazánk, ha ilyen emberek irányítják kultúráját. „Lesz­­ olyan tudós, mint én", ismételtem magamban újra olyan érzéssel, a­minél fájdalmasabbat keveset éreztem életemben. És még ma is, évek múltán keserűségben mártódik meg a lel­kem, ha visszagondolok e szörnyű kijelen­tésre. Fullánkeresztés és el nem múló mér­gezés, igen, ez volt eredménye azon délelőt­­töm látogatásának és nem hiszem, hogy elfelejtsem valaha, ha mézek távolban für­detnék se. Dékán hát megkezdte­­a rendezést, elő­szedte a fölvételeiket, jegyzett kilenctől kettőig és a bántó egykedvű mosolygás, a tibeti bálványok vidámsága, el nem fo­gyott képéről. Én persze gyanúval vegyes gúnnyal néztem a „tudományos“ munkás­ságát, hogy méri meg a rajzok széltét, hosszát s írja be a kiadandó katalógusba. Mondtam is a grófnak: — Méltóságos uram, bizony megcsiná­­lom ezt a mi uj tudósunkat és egy ollóval körü­lnyitom a rajzokat; azonmód oda lesz az új katalógus minden megbízhatósága. Ámbátor a naponként való kétszeri kö­szöntésnél nem váltottunk több szót, talál­tam módot arra, hogy meggyőzzem őt tu­dománya sekélyes voltáról. Mint magán­tanárnak, kilenc tanítványom volt a közép­kori arheológia kollégiumain, ezekből a kollokválni kivánkozókat odarendeltem az intézetbe, hadd hallja ez az ember, mi az a minimum, a­mit én­ elvárok a hallga­tóimtól, f Folyt, kövüll a K-val grammonkint többet fizetünk mint más. Ezüstért 36—70 K-ig. Brilliánsért legtöbbet fizetnek©elléi?­ Testvérek, VI., Eötvös utca 6. sz.

Next