Budapesti Hírlap, 1923. január (43. évfolyam, 1–24. szám)

1923-01-14 / 10. szám

10 fi feormän^ Raapcoit IsmsiSf s Beopve&k ipokbIAsb és a sipáic|asi8s| ©i8©§*a •— A teanapi mi­ni­szt­er tanács határozatai. — Elhatározták, hova fokozni fogják a ki­vitelt. — E végből leszállították a marha kiviteli illetékét. — Az őrlési forgalom dol­gában azonban a szakminisztereket uj elő­terjesztés megtételére utasítottuk. — A kor­mány erélyesen fellép a norma határidő­­üzlet elleni. — A közélelmező miniszter cá­folja előttünk a hírt, mintha az állam ga­bonát vásárolna az ellátatlanok számára. — A tegnapi miniszter­tanács behatóan fel­­kakozott a korona átalakulásának problé­májával. Uron arra az alapra lépett, hogy *, korona alátámasztásába® kell keresni a gazdasági kibontakozás lehetőségét. Az alá­támasztás eszközét pedig a behozatalnak a deviza korátozáson keresztül való megszo­rítása mellett, a kivitel fokozásában­ látja. •Ezzel véli elérhetőnek a korona megjavítá­sát és az államháztartás egyensúlyba hoza­talának elérését, vagy legalább előkészíté­sét Az általános féjszempont mellett az ál­latkivitel fokozását még a takarmány­­hiánnyal, a lisztkivitel megengedését pedig a malmok foglalkoztatásával okolja meg.­­Az utóbbi okból engedte meg elvben az úgynevezett őrlési forgalmat is, azaz a kül­földi gabona beengedését és liszt formájé­ban való kivitelét. Ez alkalommal nem akarunk bővebben foglakozni a hozott határozat jelentőségé­vel, annál­­kevésbbé, mivel álláspontunkat a kivitel kérdésében már gyakran­­körvona­laztuk, mindig utalva arra, hogy mi leg­­elsősorban a kiviteli intézkedéseknek a bel­ső áralakulásra való kihatását tartjuk mér­­legelendőnek. Mit ér az állami bevételek fokozása és a korona pillanatnyi alátámasz­tása, ha közben, a kivitel fokozása foly­tán a fogyasztók legnagyobb részeinek élet­­szintje folyton lejebb és lejebb csúszik, a devizakorlátozások következtében pedig az ipar a legszükségesebb nyersanyagokat sem tudja behozni? Bízunk abban, hogy kormá­nyunk e tekintetben nem ragadtatja el ma­gát túlzásokra és hogy a visszaélések kímé­letlen üldözése, a mezőgazdasági érdekek köteles megvédése és a valuta­technikai szempontok köteles respektálása mellett, egy pillanatra sem térjeszti szem elől az igazságot, hogy mindenekelőtt a fogyasztók százezreinek életét és megélhetését kell biz­tosítani. Hogy különben a kivitel fokozása a gyakorlatba® nem ú­gy fest, mint elmélet­ben, ezt már a tegnapi minisztertanácsnak az őrlési forgalom ügyében hozott határo­zata is bizonyítja, melyet egyébként úgyis lehet értelmezni, hogy a vidéki malmok győztek a budapestiek felett. SB imraásEresztansaGS konkrét SSDÍBÍ’GZaísi. Az elvi elhatározások mellett a minisz­tertanács tegnap már konkrét határozatot is hozott a kivitel tervbe vett fokozásával kapcsolatban. Nevezetesen elhatározta a marha kiviteli illetéknek 50 százalékról 25 százalékra való leszállítását. A másik határozat az őrlési forgalomra vonatkozik. Jóllehet, a minisztertanács a kikészítési eljárás mellett döntött, a kon­krét határozat inkább a kivitel pillanatnyi elodázását jelenti. Nevezetesen elvetette az érdekeltségnek általunk már ismertetett és a szakminiszterek által már alaposan le­szállított propozícióit és a szakminisztere­ket ez ügyben újabb tárgyalásra, illetőleg előterjesztésre utasította. Ugyanis — ez a megokolás — nem tartotta megengedhető­nek, hogy kikészítési eljárás címén illeték­­­­mentesen óriási mennyiségű magyar lisztet lehessen kivinni a külföldre és ez­által egyrészt versenyt támasztani a nem expor­táló malmoknak, másrészt pedig­­az állami készletből származó nullás lisztnek. S3 garsoraa spekuláció k­etövéses A kormány aggodalommal látja, hogy utóbbi időben a búza ára itt a világpari­­tási ár fölé emelkedett. Ugyanis Budapes­ten a világparitási ár 10—11.000 korona­­volna, holott a búza ára itt 12.700—12.000 K. között mozog. Ita ehhez még hozzáüt­jük a szállítási költséget,­­valamint a 65 zázalékos kiviteli illetéket, úgy olyan árat nyerünk, mely horribilis módon megha­ladja a világpiaci paritást. Ennek okát a kormány az elfajult spekulációban látja, a­miért is elhatározta, hogy ezt meg fogja fékezni. A közélelmező miniszter már tudtára is adta Frey Kalmánnak, a tőzsde alelnökének, hogy a kormány elhatározta a gabonahatáridőüzletek eltiltását, még­pe­dig úgy a tőzsdén, mint a magánforgalom­ban. Ilyen esetben árdrágítás címén eljá­rást indíttatnak majd a visszaélők ellen. Erre a lépésre, melyhez a tőzsde természe­tesen szívesen fog segítő kezet nyújtani, a kormányt az késztette, hogy a tőzsdei utasnak megfelelő időszak helyett vissza­élésképpen március, sőt június végére is kötnek üzleteket, a­mivel fölhajtják az árat. Az árfölhajtásnak egy másik médja, hogy azt a hírt terjesztik, mintha a kor­mány az ellátatlanok számára gabonát szándékoznék vásárolni. Ebben a kérdés­ben Bod János közélelmező miniszterhez fordultunk, kitől a következő fölvilágosí­­tást nyertük: — Ez a hír annál kevésbbé felel meg a valóságnak, mivel­­az állam hosszú hó­napokra fedezve van, és semmiféle vásár­lásra sincsen szüksége. Nem vásárolunk gabonát és ez a hír nyilvánvalóan csak az árfelhajtás és az irreális spekuláció érde­két szolgálja. » Egy«­ kis statisztika. — Mennyivel drágult az iparcikkek ára? — A magyar közalk­almazott életszintje arany­­paritásban. — A Közgazdasági Figyelő adatai. — Ismeretes, hogy Gaal Gaszton nemrégen cikket írt, amelyben a drágaság okaival foglalkozott­ Adatokkal alátámasztott fejte­getéseiben arra az eredményre jutott, hogy a drágulás leglényegesebb oka az ipar nyereséghajhászó profit-politikája, melynek­­következéseként az iparcikkek árai, ma már nemcsak az aranyparitást haladták messze túl, hanem a vi­gparítást is. Tizenkilenc, a mezőgazdasági termelést közelről érdeklő cikk árát közli Gaal s ki­mutatja, hogy azoknak ára békéhez viszo­nyítva 500—1500 százalékkal drágult. Kitűnő statisztikai folyóiratunk a Bár­nás, Kovács Jenő és Hallóssy István által szerkesztett „Közgazdasági Figyelő“ mai számában revízió alá veszi ezeket az ada­tokat és pontos áradatok alapján bizo­nyítja, hogy azok nagyrészt tévesek. Ki­mutatja, hogy a hazai iparcikkeknél az ár­emelkedés zöme a békeárakhoz képest ke­vesebb, mint 542-szeres. Bebizonyítja, hogy aranykoronára átszámítva az árakat, az ekevas, az a­jtózár, a gyökérkefe és a vizes­­kanna ára még ma is a békeparitás alatt van. A kapáról, amiről Gaal azt álltja, hogy­ ezerszeresen drágult, bebizonyítja, hogy csak­ 528-szorosan emelkedett. Azok a cikkek, a­melyeknek ára a békeparítá­­son (sodronyszeg, benzin) vagy valamivel afölött (pl. cselédtűzhely, tégla, kasza) ár­alakulását a termelési költségek emelke­dése magyarázza. Ezeknél a cikkeknek ter­melésénél rendszerint olyan nyersanyago­kat és egyéb üzemanyagokat használnak, a­melyek külföldről, nemes valutáért, nem is békeparitáson, hanem csak világpari­tá­­son szerezhetők be. Az átalakulással szorosan összefügg a létszínvonal alakulása. A fixfizetéses köz­alkalmazott keresetét véve vizsgálat alá, az adatok elszomorító képét tárja elénk. Az elmúlt évben, a békéhez viszonyítva, pl. a miniszter és államtitkár életstandardje 87.3, a miniszteri tanácsosé 86.5%-al, a titkáré 78.9 %-al sülyedt. Kedvezőeb jó hely­zetben vannak a kezelők 58-5 %-os és a műszaki altisztek 51,4%-os létszínvonal sülyedéssel. A ma szokásos napszámbérek­hez viszonyítva a fizetéseket, megállapít­ható, hogy számos tisztviselői kategória van a­melynek kereslete alatta maradt a múlt évben, a megélhetés legalsóbb életszínvo­nalát mutató napszámbéreknek. A devizaforgalom korlátozása és a gyáripar. A kormány a korona stabilitását a kereskedelmi mérleg megjavítása útján akarja elérni. E cél érdekében fokozni akarják a kivitelt s ugyanakkor erősen megszorítják az importot. Az import meg­szorítása a devizaforgalom korlátozásával történik. A devizaforgalom újabb korláto­zásának az a módja azonban, hogy a De­­vizaközéppont a legmegokoltabb igénye­ket is csupán huszonöt százalékig elégíti ki, súlyos helyzetbe hozta a gyáripart. Csak példaképpen említjük meg, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nem tudja megkapni azt a szokást, a­mi szükséges ahhoz, hogy tót bányamunkásait kifizesse. A Rimamurányi Vasmű Rt. nem kap szo­kost, hogy cseh kokszot importálhasson, holott ez üzemének fenntartásához nélkü­lözhetetlenül szükséges. A textilgyárak pa­mutra és fonálra, a festékgyárak pedig a legfontosabb festőanyagokra­­ sem kapnak külföldi devizákat. Ily körülmények között a gyárak nyersanyagellátása van veszé­lyeztetve s a vállalatok az üzemek korláto­zásának gondolatával kell, hogy foglalkoz­zanak. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a megrendelt, az uton levő, sőt a már leszál­lított nyersanyagokra és félgyártmányokra sem ad a Devizaközéppont külföldi fizető­­eszközöket, miáltal a vállalatok külföldi bonitása szenved kárt. Mint értesülünk, a gyáripari érdekeltség tárgyalást folytat a kereskedelmi kormánnyal és a Deviza­középpont vezetőségével, hogy az ipar nyersanyagszükségletének fedezése céljá­ból, a megokolt devizaigénylések kielégí­­tessenek. A devizaforgalom korlátozásának ez a módja egyébként is célt tévesztett. Mert ha a gyáripar nem kapja meg a szükséges nyesanyagot és nem tud termelni, akkor a belföldi fogyasztás igényeit a külföldről importálandó készgyártmányokkal fogják fedezni. Ez pedig rontja a kereskedelmi mérleget s igy kedvezőtlenül befolyásolja a korona kurzusát is, holott a devizafor­galom korlátozásának az a célja, hogy a korona árfolyamát védje. — A cukorrépatermelő gazdák országos értekezlete. Az OMGE kebelében működő Cukorrépatermelő Gazdák Országos Szövet­sége e hónap 17-én, délelőtt 10 órakor a Köztelek székházában országos értekezletet tart Somssich László gróf elnöklésével, a me­lyen a cukorrépatermelők az 1923. évi cukor­répatermelés biztosításának kérdését és a követendő egységes eljárás megállapítását fogják megtárgyalni. — Aktuális az ipari termelési hitel. A pénz értékromlása és az általánosan érez­hető pénzszűke kedvezőtlenül befolyásolja a gyáripar termelési hitelszükségletének ki­elégítését. A pénztőke tőzsdei üzletekben és mint napipénz keres elhelyezkedést s az iparvállalatok csak nagy nehézségek köze­pette tudják megszerezni azokat a hitele­ket, a­melyeknek segítségével nyersanyag szükségletüket fedezhetik. A mai drága anyagárak mellett ugyanis a normális for­gótőkék, a­melyek minden jól fundált vál­lalatnak rendelkezésére állanak, nem ele­gendők. Különösen érzi a termelési hitel hiányát a hazai mezőgazdasági gépipar. Mint értesülünk, az ipar termelési hitelé­nek rendezésével az érdekeltség behatóan foglalkozik s az eddigi előzetes tanácsko­zások során két megoldási javaslat merült föl. Az egyik szerint a fegyintézet lenne hivatott mérsékelt feltételek mellett a vál­lalatok számára a nyersanyag beszerzésére szükséges összegeket hitelezni. Ez ellen az a kifogás, hogy inflációt okoz s az így forga­lomba kerülő nagy államjegymennyiség rontaná a pénz belföldi vásárló erejét. A másik javaslat lényege, hogy az állam a jegyintézet útján az exporttermelés céljaira adjon hiteleket. Ez azt jelentené, hogy egy vállalat, a­melyiknek külföldi rendelései vannak, a rendelései teljesítése érdekében, számlaigazolások alapján megfelelő olcsó hitelt kapna, a­mit akkor fizetne vissza, a­mikor a leszállított áruk után a vételárhoz jutott. A felmerült javaslatokat, mint érte­sülünk, rövidesen a kereskedelmi miniszté­rium elé terjesztik.­­ A vámelőjegyzési forgalom korláto­zásával lapunk mai számában részletesen foglalkoztunk. Mint értesülünk, az érde­keltség körében is megokoltnak tartják az előjegyzési forgalom oly irányú szabályo­zását, hogy az valóban a tranzitó kereske­delem fejlesztését szolgálja, ne pedig csak arra legyen jó, hogy a szabadraktárak tu­lajdonosai így jussanak vámhitelhez, a­mit egyébként nem kapnának meg. Mint érte­sülünk, az üggyel az érdekeltség szerdán a kereskedelmi kamarában külön ülésen fog foglalkozni, a­melyen az esetleges kifogá­sokat megbeszélik és döntenek a további teendők felett. Ugyanezen napon, ebben az ügyben délután az Omke is ülést tart.­­ Bankamutatás. Az Angel Bank január 11-i kimutatása szerint a bankjegyforgalom az utolsó héten 1,558.000 font sterlinggel 122.465.000 fontra csökkent.­­ A nemzetközi Dunabizottság szék­helye. A cseh aknamunka lehetővé tette, hogy a Dunabizottság székhelye Budapest­ről Pozsonyba helyeztessék át. A mostani tárgyalások alkalmából szárnyra kapott a hír, hogy a bizottság székhelye ismét Bu­dapesten lesz. Ebből azonban csak annyi igaz, hogy a bizottság valóban elégedetlen a pozsonyi székhellyel, valamint elégedet­len a hajósvállalatok kilenc tizedrésze, mert a legtöbb ügy Budapestről indul vagy szálaiban Budapestre irányul és állandó a kiküldetés, levelezés, táviratozás és távbeszé­lés fővárosunk és Pozsony között, a­mi az ügyek elintézését késlelteti. Ezzel szemben azonban a tény az, hogy a cseh fészkelő­­dés következtében, tizenegy államnak a képviselője írta alá a határozatot, hogy a bizottság székhelyét öt évre helyezi át Po­zsonyba, ebből az öt évből pedig még csak az első járt le, tehát csak négy év múlva eshetik szó a Budapestre való visszahelye­zésről. — A közszállításból keletkezett tartozások rendezése. Régi panasza a közszállításokat teljesítő vállalatoknak, hogy nagyon későn kapják meg az államtól követeléseiket. Ennek ma, a pénz­ állandó értékhullámzása mellett az a káros következése is van, hogy a vállalat a későn kapott pénzzel nem képes azokat a nyersanyagokat beszerezni, a­melyeket a szállításoknál fölhasznált. Most is van több olyan iparvállalat, a­melynek a kincstárral szemben olyan követelése van, a­mit már fél­évvel ezelőtt ki kellett volna fizetni. Mint értesülünk, az érdekelt vállalatok elhatároz­ták, hogy a kormányhoz fordulnak s kérni fogják az állami szállításokból eredő számla­követelések azonnali kiegyenlítését a kése­delmi kamatokkal együtt. Ezenfelül a vállala­tok azt is kérik, hogy a kormány valorizálja az eredeti számlaértéket, vagyis térítse meg nekik a pénz értékcsökkenéséből keletkezett veszteségüket Az érdekeltség előterjesztését kü­ldöttségileg fogja a pénzügyminiszternél átnyújtani s el van tökélve arra, hogy ha ennek nem lesz eredménye, a számlaérték valorizálását bírói uton fogja szorgalmazni.­­ Az általános kereseti adóról szóló előadását tegnap folytatta Újlaki József dr. ügyvéd a Budapesti Ügyvédi Körben. Az elő­adó felhívta a figyelmet az utasítás ama rend­delkezésére, a­mely szerint olyankor, a­mikor­ a hivatalos adatok és a vallomás között elté­rés mutatkozik, az adófelügyelő a felet be­­idézni és tőle felvilágosításokat kérni köteles. Ez nagy horderejű rendelkezés, a­mely ki­­zárja azt, hogy a fél adóját tudta és meghall­gatása nélkül felemeljék. Az előadó azután a­ törvény büntető rendelkezéseit ismertette. — A GYOSz a telefondíjak emelése el­­len. A főváros környékén levő gyártelepek­­nek a budapesti hálózatba közvetlenül bekap­­csolt telefonállomásai a kereskedelmi miniszté­rium legutóbbi rendelete értelmében a fővá­­rosi tarifa négyszeresének megfelelő előfize­­tési díjat tartoznak fizetni. Ez ellen a napok­­ban a Magyar Gyáriparosok Országos Szövet­­sége eljárt a kereskedelmi miniszter úrnál és a rendelkezés sürgős revízióját kérte. A kör­­nyéken levő nagyobb vállalatok közül az elő­fizetési díjnak ilyen nagyarányú emelése egyre egyre is milliós terhet jelent, viszont ezek a gyárak nem mondhatnak le arról, hogy köz­­vetlen telefonösszeköttetésük legyen a buda­­pesti központtal, különben alig tudnának fő­­városi irodáikkal és ügyfeleikkel rendszeresen érintkezni. Az ügyben a budafoki, erzsébetfal­­vai, csepeli, mátyásföldi, kispesti stb. gyárak vannak érdekelve és ezért ez a kérdés az ös­­­szes budapestvidéki gyáriparra nagy jelentő­ségű. A kereskedelmi miniszter úr kilátásba helyezte, hogy a gyárak kérelmével igen sür­­gősen és jóindulattal fog foglalkozni. — Szikes talajok átalakítása termő­földekké. Az OMGE földművelési és növény­­termelési szakosztályának 16-án délután 4 órakor a Közteleken tartandó ülésén foglalko­zik a szikes talajoknak termőföldekké való át­alakításának kérdésével. Az ülésen Küzdöttyi Szilárd ármentesítő főmérnök fogja ismertetni saját rendszeres talajjavító eljárását és az ed­digi tapasztalatokat. Az előadást vita követi* a Részvénytársaság Villamos és Közle­kedési Vállalatok számára. (Trust.) A ja­nuár 23-i közgyűlés határozni fog az alaptő­kének 40 millió K-ról 200 millió K-ra és ennek kapcsán a részvények névértékének 2­00 K-ról 500 K-ra való felemelése iránt. A kibocsá­tandó 200.000 drb. új részvény 1,1 arányba® fog a közgyűlés által megállapítandó árfolya­mon a részvényeseknek fölajánítatni.­­ Meghosszabbították az értéktőzsde üzleti idejét. A tőzsdetanács a mai napon Frey Kálmán alelnök elnöklésével ülést tartott, a­melyen kimondotta, hogy a szer­dai és szombati értéktőzsdei szünnapokat február havára is fenntartja, az érték­tőzsde üzleti idejét január 18-tól fogva félórával meghosszabbítja, úgy hogy a naptól fogva az délelőtt 11 órától délután 1 óráig tart. Elhatározta továbbá, hogy a leszámolásban részes tőzsdetagok közül azokat, a­kik a leszámoló iroda jelentése szerint teljesítési kötelezettségeiknek a kellő időpontban nem tesznek eleget, fe­gyelmi büntetéssel sújtja.­­ A Duna forgalma. Az expressz, és gyorsáruszállítás megszűnt ugyan, de a kö­zönséges teheráruszállítás még mindig oly nagy, hogy a nyári és őszi, hasonló időközi összeforgalmat jóval túlszárnyalja, így a bu­dapesti kikötőnek forgalma az utolsó két hét alatt 519­ 708 q volt, mely következőleg eróz­ió­­t meg: a darabáru 123.881 q-ra rúgott és pedig: érkezett Némeországból 47.219, Linzből 1950, Bécsből 19.607, Mohács felől 5008; indult Németországba 1241, Bécsbe 2014,­­Moh­árt felé 2015, a Bácskába 436; átvonult Német­országból Orsovára 7500, Szerbiába 15.025, Bécsből Oláhországba 1275, Szerbiába 12.489, Bácskába 1018, Oláhországból Bécsbe 70, Szer­biából Németországba 5260, Bécsibe 1750, Né­metországból Szerbiába 4798 vascső­re 12.778 sin ment, továbbá Budapestre 4900 tó. Röngy Szerbiából 3414, liszt Oláhországból 532 Bécs, Bulgáriából 4032 Pozsony, Bácskából 4062 és Budapestről 12.411 Bécs, Komló a Bácskából 884 Pozsony, 770 Németország; kender ugyan­onnan 1414 Bécs felé tartott. A gabonaforga­­lom 195.635 g volt és pedig búza Regensburg­­ból 4140, Bulgáriából 5908, Szerbiából 4078 Budapestre, Bulgáriából 30.771, Szerbiából 4000 Bécsbe; árpa ugyanonnan 4488 Buda­pestre, Oláhországból 32363, Bulgáriából 4000, Bécsbe; rozs ugyanonnan 8000, Szerbiá­ból 4000 Bécsbe; zab Budapestről 2127 Né­metországba, 4100 Bécsbe, Oláhországból 18.397, Szerbiából 6667 Budapestre, Oláhor­szágból 23­ 837, Bulgáriából 6850 Bécsbe;; tengeri Oláhországból 8709 Budapestre, Bulgá­riából 800­0 Bécsbe; köles Oláhországból 5021 Budapestre; bab innen 3400 Bécsbe, Bulgáriá­ból 3379,­ borsó ugyaninnen 3400 Budapestre irányult. Szén Németországból 11.484 Szer­biába, 3900 a Bácskába, 55.446 Budapestre, Bécsből 2805 Budapestre, 5437 Szerbiába, Mo­hácsról 2000 Komáromba, 5170 Budapestre;­ tűzifa 4280, rönkfa 800 a magyar vidékről Budapestre; deszka a Bácskából 1401, Buda­pestről 3500 Bécsbe; benzin Szerbiából 3930, Oláhországból 4345 Budapestre, ugyanonnan 4650 Bécsbe; kőolaj 8046 Németországba, 3855 Bécsbe; Szerbiából 6012 k­őföld Budapestre, 5050 Linzbe,­ 5050 gipsz ugyanoda, a magyar vidékről 13.040 tégla Budapestre ment. A víz­állás általában kedvező. A gázlókon a legkisebb víz 22 deciméter.­­ A budapesti tőzsdei magtoforgalom. Délelőtt az irányzat tartottan indult, de ké­sőbb a déli órákban jobb irányzat érvényesült , magasabb árfolyamok kerültek felszínre. A kötött üzletek a következő árfolyamokon jöt­tek létre: Salgó 52.000, Rima 12.700—12.900, Kohó 49—50.000, Kőszén 129—130.000, Áram­­vasut 32.500—33.000, Izzó 61—63.000, Hazai do. sz.­ 1923 január 14.

Next