Budapesti Hírlap, 1923. február (43. évfolyam, 25–47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
Budapest, 1923. XLIII. évfolyam, 25. szám Ára 20 korona. Csütörtök, február 1. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árait: Egy hónapra 400 korona, negyedévre 1120 korona. Egyes szám ára 20 korona. Ausztriában egy példány ára JOOO osztrák kor. Jugoszláviában egy példány arab jugoszláv korona. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. kérőjét, Rökk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. kér., József körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Külpolitikai beszédek: Budapest, jan. 31. A külpolitika van ma napirenden. Már tegnap megindította az érdeklődést Daruváry mint külügyminiszter, ma megnevezte egy uj beszéddel s betetőzte a dolgot Apponyi Albert gróf azzal a plasztikus, szabatos és felsőséges hanggal és okfejtéssel, a mely oly vonzóvá, szinte esztétikai gyönyörködéssé teszi az ő beszédeit. . Bizonyos megnyugvással emelhetjük ki, hogy a helyzet megítélésében s a politikai irányban, melyet követnünk tanácsos külügyi kérdésekben, mind e beszédek találkoznak s kiegészítik egymást. Ez még azokra nézve is örvendetes jelenség lehet, akik más eszmekörben gondolkoznak s más irányokra vetik szemüket. Mert vannak órák a nemzetek életében, amikor az az irány is, a melyet esetleg nem helyeslünk, többet ér, ha egyetértés támogatja, mint kedvezőbbnek tartott álláspont, ha nem áll mögötte a politikusok egyeteme, amely ma tapsol Apponyinak, ma és tegnap pedig tapsolt Daruvárynak, így bizonyos megnyugvással nézhetnék a mai külpolitikai helyzetet (perse a körülmények igen nagyon relatív értékre szállítják le ezt a megnyugvást is), ha, mint elég fekete háttér, egy negyedik beszéd nem állana a mi uraink beszéde mögött: a Benesé. : Való, hogy a cseh államférfiú barátságos akkorddal végezte rólunk való hosszú mondanivalóját, de ezt oly hoszszú, a mi nyakunkba akasztott bűnlajstrom előzte meg, hogy nem tudjuk, kettő közül melyiket vegyük komolyan: a legvégevárhatatlanabb szentiváni ének Bosszúsága vádpontokat-e, vagy a rövid „baráti kezet“ nyújtogató befejezést-e. Mert ha mindaz, amivel végig vádol majd egy órán át bennünket Benes úr, ha mindaz igaz volna, akkor sehogy sem értenék, hogyan lehet velünk a barátságot keresnie, akik megbízhatatlanság dolgában véleménye szerint — ha különben őszintén beszél — mustra-nemzet lennénk. Ha pedig se nem igaz, se nem őszinte, amit ránk felpanaszol, akkor minek a kinyújtott baráti kéz? Ha akarja a velünk való szövetséget, akkor bevezetésül miért hord le bennünket oly buzgalommal; ha pedig nem akarja, akkor minek kínálja és tesz úgy, mintha akarná? Ha emberileg gondolkozik, akkor természetesnek kell találnia, hogy a magyar emberből ki-ki kell törnie a méltatlanságnak, panasznak és elkeseredésnek azért, amit rajtunk a trianoni béke elkövetett. Ellenben, mint a cseh állam vezérpolitikusának, a kinek kémjei szaladgálnak közöttünk s kinek itt akkreditált követe is van, tudnia kell, hogy a fegyverkezés, mozgósítás, háborús szándék, mellyel minket ismét és ismét próbálnak Európa előtt megvádolni, humbug és szemfényvesztés. Apponyi, a miniszterelnök, a külügyminiszter nem tudom már, hányadszor jelenti ki azt, amit azután vizsgálat után a külföldi kirendelt kommissiók is megerősítettek, hogy mindennek nyoma sincs, ellenben a szomszédállamok szinte megszállva tartják határvonalainkat fegyverbe hívott seregeikkel. Hát miért ismétli meg e rugalmas meséket Benes úr újra meg újra, hozzá miniszteri székéből, hogy azután hivalkodjék a békejobbal, melyet már nem tudom hányszor nyújtott volna felénk, mi pedig mindig találtunk rá módot, hogy el ne fogadjuk, hogy az ő békés szándékait meghiúsítsuk. Én csak egyszer láttam egy jókedvű színdarabban, hogy két ember szembekerült, egy darabig farkasszemet nézett egymással, aztán az egyik kitört: Te betyár, tudom, hogy dühös vagy, tudom, hogy boszut forralsz, tudom, hogy a minap is be akartál törni, te csirkeA nemzetgyűlés tegnap óta külpolitikával foglalkozik. Benes cseh külügyminiszter, a kis-antant diplomáciai kárán estere, tegnap nyilatkozott a magyar-cseh viszonyról. A két körülmény összetalálkozása tette lehetővé, hogy Apponyi Albert gróf és Daruváry Géza külügyminiszter már ma válaszolhatott Benesnek. Apponyi konciliánsnak találja Benes hangját, ami azt a reményt kelti benne, hogy a kis-antantnál olyan belátás fog kibontakozni, mely Magyarország méltóságát respektálni fogja. A lefegyverzés ellenőrzése kérdésében a limire vissza kell utasítani a kis-antantnak abbeli követelését, hogy részt vehessen benne. Ez valósággal megdöntené a trianoni szerződést. Daruváry külügyminiszter is bizakodik egy kedvezőbb atmoszféra képződésében, de szükségesnek tartja rámutatni arra, hogy Benes a tegnapi beszédében sem ejtette el a közismert vádakat. Megcáfolja ezeket a vádakat, visszautasít minden provokációt, fentartja a magyar kormány készségét, hogy a vitás ügyek európai fórum elé kerüljenek és kijelenti, hogy milünk csupán egy külpolitika van, a magyar kormány külpolitikája, melyben a nemzetgyűlés minden pártjára támaszkodhatik. Apponyinak és a külügyminiszternek megfontolt, mindamellett határozott kijelentései igen jó hatást, tették az egész Házra. Ezekre a kijelentésekre szükség is volt. A magyar közvélemény felháborodva észlelte, hogy a kisantant szeretné felhasználni a zavaros európai helyzetet. A franciák a németeket szorongatják, az angolok a törököket, miért ne kezdené ki a kisantant a magyarokat. Csakhogy ez a vállalkozás n©m olyan könnyű és a kisantant a nézve meglehetős rizikóval jár.Apponyi nagyszerű fejtegetése a népszövetségről fényesen bizonyította be ezt a tételt. A népszövetségi intézmény ugyan a háborús mentalitás szülöttje, de fejlődésképessége mellett bizonyítanak a módosítások, melyeket most tárgyal a nemzetgyűlés. Apponyi ellene lett volna annak, hogy Magyarország belépjen a népszövetségbe, ha a népszövetségi alapokmány a békeszerződések revíziójának még a gondolatát is kizárná. De ennek éppen az ellenkezője áll. Az alapokmány maga mutat rá a revízió lehetőségére.Hamarább, mint hony hiszszük, a népszövetség útján lesz aktuális a revízió kérdése. De egyéb haszna is van a népszövetségbe való belépésünknek. Mint tagállam a népszövetségnek bejelenthetjük a békét veszedelneztető jelenségeket és a népszövetség összehívását kérhetjük. A tagok nem léphetnek fel támadóan egymás ellen, mielőtt a vitás kérdést a szövetség elé nem hozták volna. Attól természetesen még messze vagyunk, hogy a népszövetséget pártatlan fórumnak tekinthessük. Mindenekelőtt méltányosan kell rendezni a lefegyverzés kérdését, amelynek mostani egyoldalú állapota az új európai érának legnagyobb botránya, továbbá a kisebbségek kérdését.Magyarország felfegyverkezése új stádiumba lépett azzal, hogy beléptünk a népszövetségbe. A kisebbségek kézfogó, te gézengúz, te semmiházi, no, hát itt a kezem, legyünk jóbarátok. A másik ámulva nézte és hallgatta ezt, sőt bambán mosolygott a vakmerő fordulatra, a publikum pedig jóízűen kacagott a jeleneten. Mert ez megjárja a színházban, a komédiában két bolond ember között. De mikor népek állanak szemben egymással, akkor az ilyen jelenetekből gyakran sírás lesz, nem pedig kacagás. désébe® szintén egészen megváltozott a helyzetünk, ■ módunkban lesz hatalmas erkölcsi erőket megmozgatni. A lélektani motívumok még nem érkeztek el, hogy hamarosan összes reménységeink megvalósulásátvárhatnék, de útban vannak. Ezt jelentik a módosítások is, melyeket most eszközölnek a népszövetségi alkotmányon, három évi fennállása után. Apponyi ezt a beszédet már tegnap akarta elmondani, amikor a népszövetségbe való felvételünkről szóló javaslat volt napirenden, de közbejött akadályok miatt csak ma fűzhette fejtegetéseit egy másik javaslathoz, "a népszövetség alapokmányának módosításáról szóló javaslathoz, melyet Móser Ernő előadó" ismertetett. Szemmel tartva a külpolitikai helyzet feszültségét, a kisantant mozgolódását, és ennek következtében a magyar közvélemény izgulását, nyilvánvaló, hogy Apponyi felszólalásának célja nem puszta elvont fejtegetés volt, hanem a magyar önbizalom alátámasztása és a népszövetségben társult hatalmak erkölcsi éberségének felfrissítése. Igen érdekes vita fejlődött ki a harma ■—Imm»ami»— miwi ■■ i ii.tnt i—— 1 népszövetség és a stiiipaBitffisai helyzet. Mgsgeongi a llégssai füstségrről és a külpolitikai helyzetről. — Izaraváry külügyminiszter válasza Kenesnek. — Lers Kilmos a kereskedelmni szerződésekről. — interpelláció. - A9 nemzetgyűlés ülése dik külügyi javaslatnál, mely felhatalmazza a kormányt, hogy a külföld államaival ideiglenes gazdasági megállapodásokat köthessen. A javaslatot Móser Ernő előadó ismertette. Görgey István határozati javaslatot adott be, hogy a kormány csinálja meg a vámtarifát. Sándor Pál hevesen támadta a kormányokat, hogy 1918 óta egyetlen kereskedelmi szerződést sem kötöttek. Ez, valamint az, hogy az export meg az import is protekciós, oka a drágaságnak és annak, hogy a magyar kereskedelem ma nullla. Sándor Pál támadása megszólaltatta nagyatádi Szabó István földművelési minisztert, aki a kiviteli engedelmek kérdésében nyilatkozott és Lets Vilmos bárót, aki nagybecsű felvilágosításokat adott külkereskedelmi politikánkról. Svájccal, Bulgáriával, Németországgal és újabban Ausztriával vannak megállapodásaink, de a trianoni szerződés olyan béklyót rakott szabad mozgásunkra, hogy a szerződéskötést nagyon is meg kellett gondolnunk. A külföld elzárkózása nem is olyan végzetes. Az elzárkózás alatt gyönyörű lendületet vett az iparunk. Nem is kell bánkódni azon, hogy a trianoni gazdaságibéklyó még másfél évig tart. Nagy figyelmet keltett az is, amit a vámtarifáról mondott. A vámtarifa legfontosabb anyagát a bizottságokban kell tárgyalni és nem a plénumban. Még Dénes István beszélt és aztán áttértek az interpellációkra. Az ülés lefolyása. Scitovszky Béla elnök az ülés megnyitása után felolvastatja az összeférhetetlenségi bizottság jelentését, amely megállapítja, hogy Lingauer Albin ügyében nem forog fenn az öszeférhetetlenség esete. Az interpellációs könyv felolvasása után a nemzetek szövetségébe való felvételről szóló javaslatot részleteiben is elfogadták. Azután áttértek a nemzetek szövetsége egységokmányának módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásába. Móser Ernő előadó részletesen ismerteti a javaslatot, felsorolja azoknak a módosításoknak a történetét, a melyeket a nemzetek szövetsége elfogadott és a melyek Magyarország szempontjából is kedvezőek. Apponyi Albert gróf beszéde. A javaslathoz elsőnek Apponyi Albert gróf szólalt fel. Azzal kezdte, hogy mindig barátja volt annak, hogy Magyarország belépjen a nemzetek szövetségébe. Két kategóriába sorozhatók az ellenérvek, a melyeket a belépés ellen felhoznak. Az első kategóriába tartoznak azok, a kik nem hiszik, hogy egy intézményesen szervezett nemzetközi fórum hatásosan működhessék. Akik e szempontból ellenzik belépésünket a nemzetek szövetségébe, mondotta Apponyi, azokkal én elvileg szemben állok, mert én igenis hiszek azoknak az intézményeknek a hatályosságában, ha nem is a jelenben, de a jövőben. Akik fölényes mosollyal azt mondják, hogy a háborút úgy sem lehet megszüntetni, tehát már ezért sem kell a nemzetek szövetségi?, azoknak én azt mondom, hogyha így van és ilyen szempontból indulunk ki, akkor azt is lehet mondani, szüntessük meg a kórházakat, mert a betegségeket nem lehet kiküszöbölni, szüntessük meg az iskolákat, mivel a tudatlanságot nem lehet kiküszöbölni, szüntessük meg a templomokat, mivel a bűnt nem lehet az teljesen kiküszöbölni. — Az érvek második kategóriája, mely mivel a népszövetségbe való belépésünket ellenzik, már közelebb áll hozzám. Azt mondják, hogy a nemzetek szövetsége semmi egyéb, mint az antanthatalmak szövetségének más alakban való föntartása, mint akaratuknak rátukmálása a többi népekre. Ebben sok igazság van. De bár az intézményen rajta van a háborús eredet bélyege, mégis lehetőséget és módot nyújt a javításra. Láttuk, hogy módosítások lehetségesek, láttuk, hogy máris adtak be indítványt. — Argentina adta be — ama cenzúra ellen, mellyel a domináló antanthatalmak a fölvétel jogát gyakorolhatják. Meg tudom állapítani, hogy a nemzetek szövetségének tagjai közt állandóan terjed is a jobb fölfogás és érvényesül az önállósuló semlegeseknek a befolyása, mely elöl nem zárkózhatnak el. A nemzetek szövetsége kialakulhat azzá, aminek lennie kell: pártatlan fórummá. Addig azonban, amíg két nemzetközi jog van, az égjük a győzők, a másik a legyőzöttek számára, addig nem is beszélhetünk békéről, addig a háború tovább folyik, a vérontás ideiglenes felfüggesztésével. Apponyi Albert gróf ezután sorra veszi azokat a szakaszokat, amelyek azt bizonyítják, hogy országunk biztossága nézőpontjából igen fontos, hoggy a nemzetek szövetségének tagjai legyünk. Az erkölcsi erők Hatása. — Fölmerülhet az a kétely, — folyatta Apponyi — hogy ez végiül is csak papirosgarancia. Ez nem egészen van így, mert a 16. szakasz igen erős szankciókat tartalmaz az e tekintetbeni hibás államokkal szemben. Itt nagy az erkölcsi garancia, mert erkölcsi erők lépnek mozgásba. Ne méltóztassék ezeket lekicsinyelni. Az erkölcsi erők igenis reális dolgok. Csodálatos, hogy a világháború tanulságai utáni ezt még kétségbe lehet vonni. Nagyon kétes, hogy a háború kezdetén Angliát be lehetett volna-e vonni a háborúba, ha a németek stratégiai okoktól nem követik el azt a politikai hibát, hogy Belgium semlegességét megsértik. Az már nem is kétes, hogy Amerika beavatkozása, amely a háborút eldöntötte, lehetetlen let volna, ha az a propaganda nem szaturálja az amerikai közvéleményt, hogy a középponti hatalmak vétkesek a háború fölidézésében és hogy a demokrácia védelmére szükséges Németország letörése. E nélkül semmi haemberiségből