Budapesti Hírlap, 1923. március (43. évfolyam, 48–73. szám)

1923-03-23 / 67. szám

1923 március 23. Budapesti Rihiap (67.•*.) Kereskedők és iparosok tiltakozó nagy^^ülése. Budapesten ma délelőtt häi°om óra Hosszat minden mirhely és üzlet zárva volt. — Tünte­tés a Vígadósban a népjóléti és kereskedelem­­gg^l miniszter ellen. H nas£tMSBi!«£Ís®!i nem a feepeszfténtgsKasIaMstSIiSeali együtt. fi k8PeslsviSe£®BStSe^i mmisBfwp ma tl&Swfä» tärgya« lásPE bSsta meg sa m^h­asdehat és imt­znSeásahatt — Megszsbgsdfflh a tärgfsläseh. — a yasB»u»reä5a& utsraS f£nfeff§se. —­ ­A főváros kereskedői és iparosai ma délelőtt ti* órakor abb­ah­agytak minden m­­unkát Lehúzták a froltok redőit, be­csukták a műhelyeket és sűrű csoportokban vonultak föl a Vigadóba, hogy ünnepiesen tiltakozzanak Vaus József népjóléti minisz­ter lakásrendelettervezetének őket sanrosait érintő pontjai ellen. Ezek a pontok, az üz­lethelyiségek, műhelyek és irodák tervezett szabadforgalma, még eddig so­ha nem ta­pasztalt egységbe hozták össze a kereske­dők és iparosok társadalmát és a mai nagy­gyűlés valóságos tüntetés volt a népjóléti miniszter és a kereskedelemügyi miniszter ellen. Már jóval tíz óra előtt zsúfolásig meg­teltek a Vigadó termei és közel négyezer ember szorongott lent és a karzatokon. A nagygyűlést Barcsen Gábor kereskedelmi tanácsos, a Baross Szövetség aleletöke nyi­totta meg és a többi között a következőket mondotta: — Hetek óta jelennek meg különböző hírlapi kommünikék és miniszteri nyilat­kozatok, a­melyek, ha részleteikben el is térnek egymástól, abban a főelvben­ egy­et­értenék, hogy a kormány május 1-én a mű­helyek, üzletek és irodahelyiségek forgal­mának szabaddá tételét tervezi. Az egyes ér­dekeltségek képviseletei ismételten keres­ték az érintkezést a hivatalos tényezőkkel, hogy a fent vázolt tervnek valódiságáról pozitív meggyőződést szerezzenek, illetve, ha az erről keringő hírek nem fednék tel­jesen a kemény intencióját, őszinte és vi­lágos megnyugtatást kérjenek. Az illetékes tényezők nagy általánosságban iparkodtak is megnyugtatni bennünket. A napokban azonban továbbra is napvilágot láttak olyan híresztelések, a­melyek érthető iz­galmat okoztak kereskedelmi és ipari kör­­PŐkbe®. Az ellenmon­dások okozta teljes tá­jékozatlanságba csak tegnap hozott némi világosságot Vass József miniszterinek a 8 .Órai Újságban megjelent nyilatkozata. Ebben kijelen­tette, hogy az üzletek, la­kások fezsihadforgalmáról, illetően fölszaba­dításáról ebben az évben nincsen szó és —­ a­mint mondotta — e miatt céltalan is minden tüntetés és beszéd. Mi most azért gyűltünk össze, hogy az iparosok és kereskedők egységesen és ün­nepi formában leszögezhessék álláspontju­kat és azt a kormány elé juttathassák, mert félő, hogy ebben a kérdésben is — mint ezt m­ár más gazdasági kérdésekben tapasztal­tuk — az ipari és keres­kedelmi érdekeltsé­geket nem hallgatják meg kellő módon. (Taps.) A kormány láthatja, hogy itt tisz­tán gazdasági kérdések forognak szőnyegen és az iparnak­­és kereskedelemnek minden politikától mentes megnyilatkozásáról van szó, a­mely mögött sem a kormány, sem bárki nem kereshet egyes politikai pártokat vagy érdekeltségeket. (Helyeslés.) Ezután a Háztulajdonosok Országos Szövetségének legu­tóbbi nyilatkozatával foglalkozik. Kijelenti, hogy a kereskedők nem akarnak mint ellenségek szemben ál­la­ni a háztulajdonosokkal- ők nem sztráj­kolnak, nem akarnak tüntetni, de a legna­gyobb szomorúsággal látják, hogy­ a kor­mány az ipart és a kereskedelmet ma a legtöbb kérdésben nem hallgatja más olyan megértéssel, a­mint azt az ipar és a kereskedelem nemzetgazdasági jelentősé­génél fogva méltán megérdemelné. A határozati javaslat, Barcson Gábor beszéde után Szarka Ist­ván, az Országos Kereskedő és Iparosszö­vetség elnöke felolvasta a vezetőségnek a nagygyűlés elé terjesztett határozati javas­latát. A javaslat megállapítja, hogy az üzlet­helyiségek felszabadít­ásának ideje még nem érkezett el. Az ek­kor ugyanis az üzleti forgalom napról-napra csökken, a­mikor az újabb üzlethelyiségek építése nyolc év óta szünetel, az üzlethelyiségek és műhelyek felszabadítása csak a gazdasági exiszten­­ciák tönkretétele árán valósítható meg. És ezeknek a felszabadítása azt eredményezné, hogy a tőzsgyökeres fővárosi ipar és ke­reskedelem helyét nemzeti szerencsétlen konjunktúráján meggazdagodott elemek foglalnák el. A féktelen béremelés azonkí­vül csak újabb drágulási folyamatnak volna kiinduló pontja, a­mely a megélhetés ne­hézségét fokozná, a munkabérek újabb emelésére vezetne, a pénz értékének to­vábbi romlását segítené elő, végső hatásában pedig a lakosság további nyomorának el­mélyítésére vezetne. A nagygyűlés mindezek alapján a korlátozások további fentartá­­sát és a műhelyek, irodák és üzlethelyisé­gek rekvirálásának teljes megszüntetését kéri azzal, hogy a béreknek a megváltozott gazdasági viszonyokhoz mért méltányos kiigazítása a gazdasági élet által parancsolt mérséklettel történjék. A határozati javaslatot a ngygyűlés egyhangúan, köz­felkiáltással elfogadta. A határozati javaslathoz elsőnek Ilovszky János szólt hozzá. — Ez a kérdés, — mondotta a többi között — a­mely most szőnyegen forog, nem politikai, hanem országos kérdés. (Taps.) Ha a vásárlóközönség teljesen össze nem zsugorodott volna, ha a deviza­­ellátás rendben folyna, ha a közterhek nem nőnének állandóan, akkor helytáll­­nának a miniszter különféle kijelentései és akkor ezt a nagygyűlést nem is kellett volna összehívni. Azt kérdem, szabad-e a kormánynak exisztenciánkat a lábunk alól kihúzni. Ha bárki azt mondja, hogy tér­jünk a teljes szabadforgalomra, nemcsak egyesek ellen követ el merényletet, hanem a nemzeti vagyon ellen is. Objektíve meg­állapítva a helyzetet, kijelentjük, hogy igenis nagyobb házbéreket akarunk fizetni a maiaknál, de tönkretenni magunkat nem hagyhatjuk. A határozati javaslatot elfo­gadta. Becsey Antal az Országos Iparegyesület kebelében tömörült iparosság nevében tel­jes mértékben csatlakozik az előterjesztett határozati javaslathoz. Az ipari termelés meg van bénítva, termelési hitel nincsen, a legszükségesebb ipari nyersanyagok be­szerzését a Devizaközéppont csaknem le­hetetlenné teszi és a termelés szabadságát a gazdasági kényszerintézkedések egész sorozata bénítja meg. Pénz ma csak a munkanélküli jövedelmekre van, a­mi nemcsak a termelést fojtja meg, hanem aláássa az ország erkölcsi rendjét is. A köz haszna sincs biztosítva. Az állam­kincstár hozzájutna ugyan néhány száz­millió hátbéradóhoz, de ráfizetné a drágu­lás folytán a közalkalmazottaknak. Az építés lehetőségeit sem mozdítja elő, mert nincs építkező kedv addig, a­míg munka­nélküli tőkejövedelmek kínálkoznak. A kérdést csak fokozatos kiegyenlítődéssel lehet megoldani. Addig, a­míg a lakás­piacon felesleg nincs, a lakásokat szabaddá tenni nem lehet, mert ez uzsorára és föl­fordulásra vezet. Ezután Vértes Emil a Fővárosi Kereske­dők Egyesülete nevében szólalt föl. — A népjóléti miniszter — mondotta — minden nap másképpen nyilatkozik. (Viha­ros fölkiáltások: Le vele!) A kereskedők bi­zalma ezután Foss miniszter szavahihető­ségében megingott. Sérelmezik, hogy a kor­mány ilyen életbevágó kérdésekben mel­lőzi a kereskedelmi és ipari kamarák meg­hallgatását.­­ Müller Antal kereskedelmi tanácsos a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége nevében csatlakozik a határozati javas­lathoz. — Ha a népjóléti miniszterben — mon­dotta — csak egy cseppnyi népjóléti érzés volna, akkor nem engedne a háztulajdono­sok kis csoportja terrorisztikus törekvései­nek. A határozati javaslaton a következő módosítást ajánlja. A­mennyiben a béreme­lés tekintetében külön elbírálásban része­sülnek a lakások és üzlethelyiségek, mind­azokra a lakásokra, a­melyekben ipart vagy kereskedelmet űznek, a lakásokra vonat­kozó szabályok legyenek irányadók. (Fel­­kiáltások : Elfogadjuk!) Rotter Zsigmond annak a véleményének adott kifejezést, hogy van Devizaközéppont deviza nélkül­­és van népjóléti miniszter népjólét nélkül. A határozati javaslatot a Kereskedelmi Csarnok részéről elfogadja. Hegedűs László, a­­Cipészipar testü­let el­nöke az összes kézműiparosok és kisiparo­sok nevében járult hozzá a határozati ja­vaslathoz. A népj­óléti minisztert a házi­urak egy kicsit megszédítették. (Tomboló zaj.) A kereskedők és iparosok percekig tüntetnek a népjóléti miniszter ellen. Ám­ a népjóléti miniszter nem gondolja meg ko­molyan a dolgot és a háziurak igényeit fogja kielégíteni, akkor az egész ország kis­iparosainak nevében kijelenti, hogy a kö­vetkezményekért nem vállalta a felelős­séget. Ezután Messmer P­ál, az ismert fővárosi kereskedő mondott nagyobb beszédet. Éle­sen bírálta Walkó Lajos kereskedelmi mi­niszternek a kereskedőkkel szemben sam­o­­sított magatartását. A­mikor az űrrazziák­ról volt szó — úgymond — a kereskedelmi miniszter azt mondotta, hogy ez­ a belügy­miniszterhez tartozik. Mikor a repülő­­k­skola-tanácsokról volt szó, hogy ez az igazságügyminiszterre tartozik, mikor a ki­vitelről volt szó, azt mondta, hogy ez a köz­élelmezési minisztériumra, mikor a behoza­talról volt szó, hogy a pénzügyminiszté­riumra, mikor pedig a helyiségeinkről volt szó, azt mondta, hogy ez a népjóléti minisztériumra tartozik. Tehát egyetlen olyan kérdéssel sem tudtunk hozzájönni, a­mi a kereskedelmi minisztérium hatáskö­reig tartozott volna. Mikor eltávoztam tőle, az volt az érzésem, hogy Magyarországnak kereskedelemügyi minisztere nincsen, ha­nem van egy igen előzékeny excellenciás úr, a­ki azonban nem m­ás, mint öt más minisztériumnak csupán a levelező tagja. Ha néhai Baross Gábor ma fölkelne, bizony odavágná az olyan miniszteri tárcát a melynek hatáskörét közben öt más minisz­térium kisajátította. (Viharos taps és tet­szés.) Én ugyan biztosan tudom, hogy ha arra kerülne a sor, a kereskedelmi m­inisz­­ter az lenne az első, a­ki tiltakoznék, hogy ő felesleges. De ha ő nem felesleges, akkor A vasipari kizárások ügye, a­melyek február 26-ika óta, immár közel négy hete tartanak, ma újabb fázishoz jutott. A dél­előtt lejátszódott események arra indítot­ták Walkó Lajos kereskedelemügyi mi­nisztert, hogy személyes vezetésével kezd­jen tárgyalást a munkaadók és munkások között a megegyezés érdekében. Délután 5 órára hívta meg az érdekelte­ket a miniszter. Akadályoztatása miatt Tory Gergely mint tanácsos vezette volna a tanács­kozást. A Vasművek és Gépgyárak Orszá­gos Egyesülete részéről Kende Tódor ügy­vezető igazgató és a vezetőség többi tagja jelent meg, a szociáldemokrata vasmun­kásokat Kabók Lajos nemzetgyűlési kép­viselő, Bernát Ármin és Macskó János képviselték, míg a keresztényszocialisták részéről Ankrácz Mihály és Tihanyi László jelentek meg. Az ülés megtartása elé azonban várat­lan akadály gördült. A tárgyalás alig egy félóráig tartott és a Vasművek és Gépgyá­rak Országos Egyesületének közlése sze­rint e tanácskozáson a miniszter szándéka megdőlt. A miniszter ugyanis — mondja a gyárosok érdekeltségének közlése — meg­hallgatni kívánta a munkaadók, a szociál­demokrata, valamint a keresztényszocialista szakszervezetek képviselőinek véleményét és ezek összeegyeztetése alapján óhajtotta megteremteni azt a közös plattformot, a­mely a gépipari üzemekben a munka újrafölvételének kiindulása lehetett volna. Ez a szándék azonban, sajnos, megdőlt azon a körülményen, hogy a szociáldemo­krata szakszervezet megbízottai a keresz­­tényszocialista szakszervezet képviselőivel együtt való tárgyalást a minisztériumban megtagadták és így a kormány képviselői az érdemleges tárgyalást meg sem kezd­hették. A szociáldemokrata vasmunkások kö­réből nyert értesülésünk szerint a tárgya­lások újabb megszakadásának oka kizá­róan a keresztényszocialisták meghívása. A negyvenezer kizárt vasmunkás sorsa ezért továbbra is teljesen bizonytalan marad, az áldatlan állapot vége ismét eltolódott egy időre ilyen formai okokból. Erre háthatóan a kereskedelmi miniszter legközelebb külön-külön fogja tárgyalásra meghívni a szociáldemokratákat és a ke­resztényszocialistákat, mi sem vagyunk azok és követeljük, hogy védjen meg bennünket. Ezután Belopotoczky Kálmán, a Fűszer­­kereskedőik Országos Egye­sít­őse nevében mondott izgatott, hangú beszédet, a­mely­ben vázolta a fűszerk­ereskedő szakma sú­lyos helyzetét. Először jöjjön a fölszabadí­tás. — úgymond — ott, a­hol egyforma a kereste­ a kínálattal, azután induljon meg az építkezés és csak­­úgy jöhet az üzletek fölszabadítása és a nagyarányú emelés. Minden más megoldás katasztrofális a ma­gyar iparra és kereskedelemre Végül Békés Lajos debreceni kereskedő Debrecen kereskedőinek és iparosainak tá­mogatását jelentette be, majd Krémer Jó­zsef dr. a fővárosi kereskedők nevében a vezetőség támogatását. Ezután Barczon Gábor a nagygyűlést be­zárta és a hallgatóság rendben szétoszlott, rábírták. A gyűlésekről és a tüntetésről tudósítónk következőkben számol le: Már napokkal ezelőtt jelentettük, hogy a kizárt vasmunkások a mai napra a város kü­lönböző pontjain gyűdést hirdettek, hogy a munkásság vezetői beszámoljanak a vasgyá­rosokkal folytatott békéltető tárgyalások állá­sáról, így gyűlés volt Csepelen, Kőbányán, Újpesten, Kispesten és a Vasmunkások Ott­honában a Thököly­ úton. Legtöbben a Vas­munkások Otthonában jelentek meg, a­hol délelőtt tíz órakor, a­mikor a gyűlés meg­kezdődött, több mint hatezer vasmunkás szo­rongott. A gyűlésen Kabók Lajos nemzetgyű­lési képviselő ismertette a vasmunkások ki­zárásának előzményeit s elmondotta, hogy a munk­aadók képviselői ahhoz a feltételhez kötötték a megegyezést, hogy csak azokat a munkásokat veszik vissza üzemeikbe, a­kik teljesen megbízhatók. Ezenkívül kijelentették, hogy 15 százalékos béremelést adnak, de csak abban az esetben, ha a munkások azonnal megkezdik a munkát. Bejelentette egyúttal, hogy a munkások képviselői ezeket a feltéte­leket nem fogadták el, mire megszakadtak a tárgyalások, a­melyet azonban még a mai nap délutánján folytatni fognak a kereskedelmi minisztériumban. (Ez a tárgyalás, mint fön­tebb megírtuk, meghiúsult. — A szerk.) Ez­után még két h­árom szónok szólott a mun­kássághoz, a kiket kitartásra buzdítottak, a mivel azután vége is lett a gyűlésnek. A gyűlés befejezése után a jelen voltak több­ször elénekelték a Marseillaiset s így vonultak ki az utcára a gyűlés színhelyéről. A munká­sok az utcán hatosrendekbe fejlődtek és meg­indultak a Thököly-uton a Baross-tér felé. Az utcán is folytonosan a Marscillaiset­­énekelték, miközben ilyen kiáltások hallatszottak: — Éljen a forradalom! — Éljen Garami Ernő! — Éljen Bokányi Dezső elvtárs! — Éljen a proletárdiktatúra! A Baross-téren rendőrcsapat állotta útját a felvonuló munkásságnak s a csapatot vezető rendőrtiszt felszólította a tüntetőket, hogy oszoljanak szét. A munkások látszóan enged­tek is a felszólításnak s az úttest gyalogjáróira húzódtak föl, de közben kikerülték a rend­őröket és a Rákóczi-út végén ismét sorokba verődve, kiadták a jelszót, hogy a Népszám elé, tüntetni a munkásság lapja mellett. A tö­meg egy része a Rákóczi-uton és az Aggteleki­­utcán keresztül igyekezett a Képszava elé, má­sik része pedig a Köztemető-úton keresztül igyekezett a Conti-u­tcába. Mire azonban a Conti-utca és Népszinház-utca találkozásához érkeztek, már nagyobb rendőrcsapat várta őket s megakadályozta a munkásságot abban, hogy a Népszava előtt tüntessen. A tüntetők aikkor ismét a gyalogjárókra húzódtak föl s kijutva a Nagykörútra, ismét zárt sorokba fejlődtek föl, folytatóan énekel­ték a Marseillaisét. így jutottak el az Erzsé­­bet-körúton Az Est kiadóhivatala elé, a­hol megéljenezték Az Estet és elénekelték a Mar­­seillaiset. Majd továbbhaladva, ugyancsak az Erzsébet-körúton a Népszava fiók­kiadóhiva­tala és a magyarországi szociáldemokrata­ párt titkársága előtt tüntettek, folytonosan a fran­ciák forradalmi dalát énekelve. Már az Adrássy-út és Nagykörút kereszte­zéséhez ért a menet eleje, a­mikor a főkapi­tányság intézkedésére a VI. és a VII. kerületi kapitányságokról nagyobb rendőri készenlét állta útját a menetnek, a­melyet felszólítot­tak, hogy oszoljanak szét. Mivel a tömeg a rendőri felszólításnak nem engedelmeskedett, a rendőrcsapat vezetője attakot vezényelt. A lovasrendőrök nekivágtattak a tömegnek, a gyalogosrendőrök pedig kardot rántva, kard­­lapozták a menekülő tüntetőket. A rendőri attaknak hamarosan megvolt az eredménye, mert alig félóra alatt nem lett tüntető a Nagykörúton és az Andrássy­ úton. Az utca félóra múlva visszanyerte rendes képét ,s a tüntetés a délután folyamán már nem ismétlődött meg. A tüntetők szétveretése dolgában maga Andréka Károly főkapitány­helyettes intézkedett, mihelyt az első jelen­tést megkapta arról, hogy a munkások Thö­­kösy­ úti gyűlése tüntetéssel folytatódott. A fő­kapitány-helyettes először azt az utasítást adta, hogy lehetőleg tapintatosan, de föl kell osz­latni a menetet, mert a vasmunkások csak a gyűlés megtartására kaptak engedelyet, de felvonulásra nem. Ugyancsak a főkapitány­­helyettes intézkedett akkor is, mikor az első A kiasási rasb­anitások széfvept­ipisfl­edje. A kizárt vasipari munkások ma délelőtt a főváros hat különböző helyén gyűléseket tartottak, hogy helyzetüket megvitassák. Az egyik gyűlés résztvevői, a­kik a vas­munkások Thököly-úti otthonában tartot­ták összejövetelüket, a gyűlés után kínos tüntetést rendeztek a főváros utcáin, ál­landóan a Marseillaiset énekelve és a for­radalmat éltetve, úgy hogy végül is a rendőrség attakkal zavarta szét a tüntetés résztvevőit. Az ügynek alkalmasint szi­gorú folytatása lesz, mert a rendőrség a tüntetés miatt felelősségre fogja vonni azokat, a­kik a tüntetésre a munkásságot a

Next