Budapesti Hírlap, 1923. március (43. évfolyam, 48–73. szám)
1923-03-23 / 67. szám
1923 március 23. Budapesti Rihiap (67.•*.) Kereskedők és iparosok tiltakozó nagy^^ülése. Budapesten ma délelőtt häi°om óra Hosszat minden mirhely és üzlet zárva volt. — Tüntetés a Vígadósban a népjóléti és kereskedelemgg^l miniszter ellen. H nas£tMSBi!«£Ís®!i nem a feepeszfténtgsKasIaMstSIiSeali együtt. fi k8PeslsviSe£®BStSe^i mmisBfwp ma tl&Swfä» tärgya« lásPE bSsta meg sa m^hasdehat és imtznSeásahatt — Megszsbgsdfflh a tärgfsläseh. — a yasB»u»reä5a& utsraS f£nfeff§se. — A főváros kereskedői és iparosai ma délelőtt ti* órakor abbahagytak minden munkát Lehúzták a froltok redőit, becsukták a műhelyeket és sűrű csoportokban vonultak föl a Vigadóba, hogy ünnepiesen tiltakozzanak Vaus József népjóléti miniszter lakásrendelettervezetének őket sanrosait érintő pontjai ellen. Ezek a pontok, az üzlethelyiségek, műhelyek és irodák tervezett szabadforgalma, még eddig soha nem tapasztalt egységbe hozták össze a kereskedők és iparosok társadalmát és a mai nagygyűlés valóságos tüntetés volt a népjóléti miniszter és a kereskedelemügyi miniszter ellen. Már jóval tíz óra előtt zsúfolásig megteltek a Vigadó termei és közel négyezer ember szorongott lent és a karzatokon. A nagygyűlést Barcsen Gábor kereskedelmi tanácsos, a Baross Szövetség aleletöke nyitotta meg és a többi között a következőket mondotta: — Hetek óta jelennek meg különböző hírlapi kommünikék és miniszteri nyilatkozatok, amelyek, ha részleteikben el is térnek egymástól, abban a főelvben egyetértenék, hogy a kormány május 1-én a műhelyek, üzletek és irodahelyiségek forgalmának szabaddá tételét tervezi. Az egyes érdekeltségek képviseletei ismételten keresték az érintkezést a hivatalos tényezőkkel, hogy a fent vázolt tervnek valódiságáról pozitív meggyőződést szerezzenek, illetve, ha az erről keringő hírek nem fednék teljesen a kemény intencióját, őszinte és világos megnyugtatást kérjenek. Az illetékes tényezők nagy általánosságban iparkodtak is megnyugtatni bennünket. A napokban azonban továbbra is napvilágot láttak olyan híresztelések, amelyek érthető izgalmat okoztak kereskedelmi és ipari körPŐkbe®. Az ellenmondások okozta teljes tájékozatlanságba csak tegnap hozott némi világosságot Vass József miniszterinek a 8 .Órai Újságban megjelent nyilatkozata. Ebben kijelentette, hogy az üzletek, lakások fezsihadforgalmáról, illetően fölszabadításáról ebben az évben nincsen szó és — amint mondotta — e miatt céltalan is minden tüntetés és beszéd. Mi most azért gyűltünk össze, hogy az iparosok és kereskedők egységesen és ünnepi formában leszögezhessék álláspontjukat és azt a kormány elé juttathassák, mert félő, hogy ebben a kérdésben is — mint ezt már más gazdasági kérdésekben tapasztaltuk — az ipari és kereskedelmi érdekeltségeket nem hallgatják meg kellő módon. (Taps.) A kormány láthatja, hogy itt tisztán gazdasági kérdések forognak szőnyegen és az iparnakés kereskedelemnek minden politikától mentes megnyilatkozásáról van szó, amely mögött sem a kormány, sem bárki nem kereshet egyes politikai pártokat vagy érdekeltségeket. (Helyeslés.) Ezután a Háztulajdonosok Országos Szövetségének legutóbbi nyilatkozatával foglalkozik. Kijelenti, hogy a kereskedők nem akarnak mint ellenségek szemben állani a háztulajdonosokkal- ők nem sztrájkolnak, nem akarnak tüntetni, de a legnagyobb szomorúsággal látják, hogy a kormány az ipart és a kereskedelmet ma a legtöbb kérdésben nem hallgatja más olyan megértéssel, amint azt az ipar és a kereskedelem nemzetgazdasági jelentőségénél fogva méltán megérdemelné. A határozati javaslat, Barcson Gábor beszéde után Szarka István, az Országos Kereskedő és Iparosszövetség elnöke felolvasta a vezetőségnek a nagygyűlés elé terjesztett határozati javaslatát. A javaslat megállapítja, hogy az üzlethelyiségek felszabadításának ideje még nem érkezett el. Az ekkor ugyanis az üzleti forgalom napról-napra csökken, amikor az újabb üzlethelyiségek építése nyolc év óta szünetel, az üzlethelyiségek és műhelyek felszabadítása csak a gazdasági exisztenciák tönkretétele árán valósítható meg. És ezeknek a felszabadítása azt eredményezné, hogy a tőzsgyökeres fővárosi ipar és kereskedelem helyét nemzeti szerencsétlen konjunktúráján meggazdagodott elemek foglalnák el. A féktelen béremelés azonkívül csak újabb drágulási folyamatnak volna kiinduló pontja, amely a megélhetés nehézségét fokozná, a munkabérek újabb emelésére vezetne, a pénz értékének további romlását segítené elő, végső hatásában pedig a lakosság további nyomorának elmélyítésére vezetne. A nagygyűlés mindezek alapján a korlátozások további fentartását és a műhelyek, irodák és üzlethelyiségek rekvirálásának teljes megszüntetését kéri azzal, hogy a béreknek a megváltozott gazdasági viszonyokhoz mért méltányos kiigazítása a gazdasági élet által parancsolt mérséklettel történjék. A határozati javaslatot a ngygyűlés egyhangúan, közfelkiáltással elfogadta. A határozati javaslathoz elsőnek Ilovszky János szólt hozzá. — Ez a kérdés, — mondotta a többi között — amely most szőnyegen forog, nem politikai, hanem országos kérdés. (Taps.) Ha a vásárlóközönség teljesen össze nem zsugorodott volna, ha a devizaellátás rendben folyna, ha a közterhek nem nőnének állandóan, akkor helytállnának a miniszter különféle kijelentései és akkor ezt a nagygyűlést nem is kellett volna összehívni. Azt kérdem, szabad-e a kormánynak exisztenciánkat a lábunk alól kihúzni. Ha bárki azt mondja, hogy térjünk a teljes szabadforgalomra, nemcsak egyesek ellen követ el merényletet, hanem a nemzeti vagyon ellen is. Objektíve megállapítva a helyzetet, kijelentjük, hogy igenis nagyobb házbéreket akarunk fizetni a maiaknál, de tönkretenni magunkat nem hagyhatjuk. A határozati javaslatot elfogadta. Becsey Antal az Országos Iparegyesület kebelében tömörült iparosság nevében teljes mértékben csatlakozik az előterjesztett határozati javaslathoz. Az ipari termelés meg van bénítva, termelési hitel nincsen, a legszükségesebb ipari nyersanyagok beszerzését a Devizaközéppont csaknem lehetetlenné teszi és a termelés szabadságát a gazdasági kényszerintézkedések egész sorozata bénítja meg. Pénz ma csak a munkanélküli jövedelmekre van, ami nemcsak a termelést fojtja meg, hanem aláássa az ország erkölcsi rendjét is. A köz haszna sincs biztosítva. Az államkincstár hozzájutna ugyan néhány százmillió hátbéradóhoz, de ráfizetné a drágulás folytán a közalkalmazottaknak. Az építés lehetőségeit sem mozdítja elő, mert nincs építkező kedv addig, amíg munkanélküli tőkejövedelmek kínálkoznak. A kérdést csak fokozatos kiegyenlítődéssel lehet megoldani. Addig, amíg a lakáspiacon felesleg nincs, a lakásokat szabaddá tenni nem lehet, mert ez uzsorára és fölfordulásra vezet. Ezután Vértes Emil a Fővárosi Kereskedők Egyesülete nevében szólalt föl. — A népjóléti miniszter — mondotta — minden nap másképpen nyilatkozik. (Viharos fölkiáltások: Le vele!) A kereskedők bizalma ezután Foss miniszter szavahihetőségében megingott. Sérelmezik, hogy a kormány ilyen életbevágó kérdésekben mellőzi a kereskedelmi és ipari kamarák meghallgatását. Müller Antal kereskedelmi tanácsos a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége nevében csatlakozik a határozati javaslathoz. — Ha a népjóléti miniszterben — mondotta — csak egy cseppnyi népjóléti érzés volna, akkor nem engedne a háztulajdonosok kis csoportja terrorisztikus törekvéseinek. A határozati javaslaton a következő módosítást ajánlja. Amennyiben a béremelés tekintetében külön elbírálásban részesülnek a lakások és üzlethelyiségek, mindazokra a lakásokra, amelyekben ipart vagy kereskedelmet űznek, a lakásokra vonatkozó szabályok legyenek irányadók. (Felkiáltások : Elfogadjuk!) Rotter Zsigmond annak a véleményének adott kifejezést, hogy van Devizaközéppont deviza nélkülés van népjóléti miniszter népjólét nélkül. A határozati javaslatot a Kereskedelmi Csarnok részéről elfogadja. Hegedűs László, aCipészipar testület elnöke az összes kézműiparosok és kisiparosok nevében járult hozzá a határozati javaslathoz. A népjóléti minisztert a háziurak egy kicsit megszédítették. (Tomboló zaj.) A kereskedők és iparosok percekig tüntetnek a népjóléti miniszter ellen. Ám a népjóléti miniszter nem gondolja meg komolyan a dolgot és a háziurak igényeit fogja kielégíteni, akkor az egész ország kisiparosainak nevében kijelenti, hogy a következményekért nem vállalta a felelősséget. Ezután Messmer Pál, az ismert fővárosi kereskedő mondott nagyobb beszédet. Élesen bírálta Walkó Lajos kereskedelmi miniszternek a kereskedőkkel szemben samosított magatartását. Amikor az űrrazziákról volt szó — úgymond — a kereskedelmi miniszter azt mondotta, hogy ez a belügyminiszterhez tartozik. Mikor a repülőkskola-tanácsokról volt szó, hogy ez az igazságügyminiszterre tartozik, mikor a kivitelről volt szó, azt mondta, hogy ez a közélelmezési minisztériumra, mikor a behozatalról volt szó, hogy a pénzügyminisztériumra, mikor pedig a helyiségeinkről volt szó, azt mondta, hogy ez a népjóléti minisztériumra tartozik. Tehát egyetlen olyan kérdéssel sem tudtunk hozzájönni, ami a kereskedelmi minisztérium hatásköreig tartozott volna. Mikor eltávoztam tőle, az volt az érzésem, hogy Magyarországnak kereskedelemügyi minisztere nincsen, hanem van egy igen előzékeny excellenciás úr, aki azonban nem más, mint öt más minisztériumnak csupán a levelező tagja. Ha néhai Baross Gábor ma fölkelne, bizony odavágná az olyan miniszteri tárcát a melynek hatáskörét közben öt más minisztérium kisajátította. (Viharos taps és tetszés.) Én ugyan biztosan tudom, hogy ha arra kerülne a sor, a kereskedelmi miniszter az lenne az első, aki tiltakoznék, hogy ő felesleges. De ha ő nem felesleges, akkor A vasipari kizárások ügye, amelyek február 26-ika óta, immár közel négy hete tartanak, ma újabb fázishoz jutott. A délelőtt lejátszódott események arra indították Walkó Lajos kereskedelemügyi minisztert, hogy személyes vezetésével kezdjen tárgyalást a munkaadók és munkások között a megegyezés érdekében. Délután 5 órára hívta meg az érdekelteket a miniszter. Akadályoztatása miatt Tory Gergely mint tanácsos vezette volna a tanácskozást. A Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete részéről Kende Tódor ügyvezető igazgató és a vezetőség többi tagja jelent meg, a szociáldemokrata vasmunkásokat Kabók Lajos nemzetgyűlési képviselő, Bernát Ármin és Macskó János képviselték, míg a keresztényszocialisták részéről Ankrácz Mihály és Tihanyi László jelentek meg. Az ülés megtartása elé azonban váratlan akadály gördült. A tárgyalás alig egy félóráig tartott és a Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének közlése szerint e tanácskozáson a miniszter szándéka megdőlt. A miniszter ugyanis — mondja a gyárosok érdekeltségének közlése — meghallgatni kívánta a munkaadók, a szociáldemokrata, valamint a keresztényszocialista szakszervezetek képviselőinek véleményét és ezek összeegyeztetése alapján óhajtotta megteremteni azt a közös plattformot, amely a gépipari üzemekben a munka újrafölvételének kiindulása lehetett volna. Ez a szándék azonban, sajnos, megdőlt azon a körülményen, hogy a szociáldemokrata szakszervezet megbízottai a keresztényszocialista szakszervezet képviselőivel együtt való tárgyalást a minisztériumban megtagadták és így a kormány képviselői az érdemleges tárgyalást meg sem kezdhették. A szociáldemokrata vasmunkások köréből nyert értesülésünk szerint a tárgyalások újabb megszakadásának oka kizáróan a keresztényszocialisták meghívása. A negyvenezer kizárt vasmunkás sorsa ezért továbbra is teljesen bizonytalan marad, az áldatlan állapot vége ismét eltolódott egy időre ilyen formai okokból. Erre háthatóan a kereskedelmi miniszter legközelebb külön-külön fogja tárgyalásra meghívni a szociáldemokratákat és a keresztényszocialistákat, mi sem vagyunk azok és követeljük, hogy védjen meg bennünket. Ezután Belopotoczky Kálmán, a Fűszerkereskedőik Országos Egyesítőse nevében mondott izgatott, hangú beszédet, amelyben vázolta a fűszerkereskedő szakma súlyos helyzetét. Először jöjjön a fölszabadítás. — úgymond — ott, ahol egyforma a kereste a kínálattal, azután induljon meg az építkezés és csakúgy jöhet az üzletek fölszabadítása és a nagyarányú emelés. Minden más megoldás katasztrofális a magyar iparra és kereskedelemre Végül Békés Lajos debreceni kereskedő Debrecen kereskedőinek és iparosainak támogatását jelentette be, majd Krémer József dr. a fővárosi kereskedők nevében a vezetőség támogatását. Ezután Barczon Gábor a nagygyűlést bezárta és a hallgatóság rendben szétoszlott, rábírták. A gyűlésekről és a tüntetésről tudósítónk következőkben számol le: Már napokkal ezelőtt jelentettük, hogy a kizárt vasmunkások a mai napra a város különböző pontjain gyűdést hirdettek, hogy a munkásság vezetői beszámoljanak a vasgyárosokkal folytatott békéltető tárgyalások állásáról, így gyűlés volt Csepelen, Kőbányán, Újpesten, Kispesten és a Vasmunkások Otthonában a Thököly úton. Legtöbben a Vasmunkások Otthonában jelentek meg, ahol délelőtt tíz órakor, amikor a gyűlés megkezdődött, több mint hatezer vasmunkás szorongott. A gyűlésen Kabók Lajos nemzetgyűlési képviselő ismertette a vasmunkások kizárásának előzményeit s elmondotta, hogy a munkaadók képviselői ahhoz a feltételhez kötötték a megegyezést, hogy csak azokat a munkásokat veszik vissza üzemeikbe, akik teljesen megbízhatók. Ezenkívül kijelentették, hogy 15 százalékos béremelést adnak, de csak abban az esetben, ha a munkások azonnal megkezdik a munkát. Bejelentette egyúttal, hogy a munkások képviselői ezeket a feltételeket nem fogadták el, mire megszakadtak a tárgyalások, amelyet azonban még a mai nap délutánján folytatni fognak a kereskedelmi minisztériumban. (Ez a tárgyalás, mint föntebb megírtuk, meghiúsult. — A szerk.) Ezután még két három szónok szólott a munkássághoz, a kiket kitartásra buzdítottak, a mivel azután vége is lett a gyűlésnek. A gyűlés befejezése után a jelen voltak többször elénekelték a Marseillaiset s így vonultak ki az utcára a gyűlés színhelyéről. A munkások az utcán hatosrendekbe fejlődtek és megindultak a Thököly-uton a Baross-tér felé. Az utcán is folytonosan a Marscillaiseténekelték, miközben ilyen kiáltások hallatszottak: — Éljen a forradalom! — Éljen Garami Ernő! — Éljen Bokányi Dezső elvtárs! — Éljen a proletárdiktatúra! A Baross-téren rendőrcsapat állotta útját a felvonuló munkásságnak s a csapatot vezető rendőrtiszt felszólította a tüntetőket, hogy oszoljanak szét. A munkások látszóan engedtek is a felszólításnak s az úttest gyalogjáróira húzódtak föl, de közben kikerülték a rendőröket és a Rákóczi-út végén ismét sorokba verődve, kiadták a jelszót, hogy a Népszám elé, tüntetni a munkásság lapja mellett. A tömeg egy része a Rákóczi-uton és az Aggtelekiutcán keresztül igyekezett a Képszava elé, másik része pedig a Köztemető-úton keresztül igyekezett a Conti-utcába. Mire azonban a Conti-utca és Népszinház-utca találkozásához érkeztek, már nagyobb rendőrcsapat várta őket s megakadályozta a munkásságot abban, hogy a Népszava előtt tüntessen. A tüntetők aikkor ismét a gyalogjárókra húzódtak föl s kijutva a Nagykörútra, ismét zárt sorokba fejlődtek föl, folytatóan énekelték a Marseillaisét. így jutottak el az Erzsébet-körúton Az Est kiadóhivatala elé, ahol megéljenezték Az Estet és elénekelték a Marseillaiset. Majd továbbhaladva, ugyancsak az Erzsébet-körúton a Népszava fiókkiadóhivatala és a magyarországi szociáldemokrata párt titkársága előtt tüntettek, folytonosan a franciák forradalmi dalát énekelve. Már az Adrássy-út és Nagykörút keresztezéséhez ért a menet eleje, amikor a főkapitányság intézkedésére a VI. és a VII. kerületi kapitányságokról nagyobb rendőri készenlét állta útját a menetnek, amelyet felszólítottak, hogy oszoljanak szét. Mivel a tömeg a rendőri felszólításnak nem engedelmeskedett, a rendőrcsapat vezetője attakot vezényelt. A lovasrendőrök nekivágtattak a tömegnek, a gyalogosrendőrök pedig kardot rántva, kardlapozták a menekülő tüntetőket. A rendőri attaknak hamarosan megvolt az eredménye, mert alig félóra alatt nem lett tüntető a Nagykörúton és az Andrássy úton. Az utca félóra múlva visszanyerte rendes képét ,s a tüntetés a délután folyamán már nem ismétlődött meg. A tüntetők szétveretése dolgában maga Andréka Károly főkapitányhelyettes intézkedett, mihelyt az első jelentést megkapta arról, hogy a munkások Thökösy úti gyűlése tüntetéssel folytatódott. A főkapitány-helyettes először azt az utasítást adta, hogy lehetőleg tapintatosan, de föl kell oszlatni a menetet, mert a vasmunkások csak a gyűlés megtartására kaptak engedelyet, de felvonulásra nem. Ugyancsak a főkapitányhelyettes intézkedett akkor is, mikor az első A kiasási rasbanitások széfveptipisfledje. A kizárt vasipari munkások ma délelőtt a főváros hat különböző helyén gyűléseket tartottak, hogy helyzetüket megvitassák. Az egyik gyűlés résztvevői, akik a vasmunkások Thököly-úti otthonában tartották összejövetelüket, a gyűlés után kínos tüntetést rendeztek a főváros utcáin, állandóan a Marseillaiset énekelve és a forradalmat éltetve, úgy hogy végül is a rendőrség attakkal zavarta szét a tüntetés résztvevőit. Az ügynek alkalmasint szigorú folytatása lesz, mert a rendőrség a tüntetés miatt felelősségre fogja vonni azokat, akik a tüntetésre a munkásságot a