Budapesti Hírlap, 1923. március (43. évfolyam, 48–73. szám)

1923-03-28 / 71. szám

ára 3© korona. Budapest, 1923. , XLIII. évfolyam, 71. szám Szerda, március 28. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak : Egy hónapra 600 korona, negyedévre 1700 korona. Egyes szám ára 30 korona. Külföldi előfizetések fenti árak kétszerese. Ausztriában egy példány ára 1200 osztrák kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csa­jth­ay Ferenc Szerkesztőség: Vili. kerület, Rökk Szilárd­ utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József­ körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Infláció, defláció. — Wälder Gyula cikkéről. — Budapest, márc. 27. A napokban igen érdekes cikket ol­vastam Wälder Gyula úrnak, az Első Hazai vezérigazgatójának a tollából. Az inflációs és deflációs pénzügyi politiká­ról beszélt az elsőnek a rovására, az utóbbinak, a­mennyiben mostani pénz­ügyminiszterünk politikáját deflációsnak mondják, hathatós és beszédes támoga­tására. Wälder Gyula úr cikke világosan, természetesen volt megírva, nem a pénzügyi tudósok zsargonjában, hanem a gondolkozni tudók egyszerű nyelvén ■úgy, hogy nem tudom ,Mi, imponált-e a fináncenzbereknek, de tanúságot tehe­tek róla, hogy józan ésszel, különösebb pénzügyi embíció nélkül is meg lehe­tett érteni. Sajnos azonban, okosabb nem lettem tőle, a­mi tudniillik a két szó jelentő­ségét, az inflációt és deflációt illeti. Azt tanítja Wälder Gyula, hogy az infláció, magyarul tán bankó özön, minden kö­rülmények közt betegség, melynek ha­lál a vége. A deflációról, magyarul bankóhiány, nem érdemes beszélni,­­mert ha ez is betegség, ezt könnyű gyó­gyítani, csak meg kell ereszteni a ban­kóprést. Veszedelmes a bankészüke akkor lesz, ha minden körülmények közt fentartják, ha politikai rendszerül használják. Mert ekkor mindenféle gaz­dasági forgalomban pangást csinál, megdrágítja a pénzt s a törvényes ka­mat helyéb­e megszüli törvénytelen po­rontyát is, a — kosztpénzt. Már most mint okosodjunk el e két cifra fogalom közt? El kell fogadnunk, hogy az egyik gyógyítható betegség, a másik, ha meg nem állítják, gyógyíthatatlan. Az utóbbi érdekesebb eset a — professzorokra nézve, mindkettő pedig nyomorúság a — közönségre nézve, mert azon törnek ki a betegség gyötrelmei. Az ember jó­zan gondolkozása pedig azt mondja, hogy ha már mindenik betegség, úgy is kell kezelni, mint a beteget: egyszer csillapító, lázellenes szerekkel, egyszer instigáló, izgató orvossággal. Amaz a defláció, emez az infláció. Nem rajtunk áll, hogy válasszunk a kettő közül, ha­nem úgy áll a dolog, hogy benne va­gyunk a legrom­bolóbb gazdasági vál­ságban, melyet nem ez a két idegen­­nevű ikertestvér csinált, hanem ellen­kezőleg a válság hozott bennünket abba a helyzetbe, hogy e két Szcüila és Karibdisz között hányódik ide-oda a hajónk. Hogy melyiken fog összetörni, azt nem tudtam Wälder Gyula cikke előtt s nem tudom most sem, Wälder cikke után. Annyit tudok, hogy ő az inflációban látja a biztos veszedelmet, a­miben igaza is van. De azt nem bizo­nyítja meg, hogy ha három évvel ezelőtt nem féltünk volna az inflációtól s nyomtattunk volna építésre s egyéb be­fektetésre, az ipar táplálására bankót, ha felhasználtuk volna meglevő pénz­intézeteinket s nem költünk megszám­lálhatatlan milliókat újak alapítására és fentar­tására; ha szolid, tapasztalt, külföldi összeköttetésekkel bíró kereske­delmünk érdekeit és nem politikai ér­dekeket favorizálunk kivitel, bevitel, közvetítés, vállalkozás dolgában, akkor is várjon kirázna-e most bennünket minden negyednapon az inflációs és deflációs hideglelés. Szóval, talán senki sem olyan botor, hogy szószólója legyen a könnyelműn kezelt bankóprésnek, hogy borúra­­derűre bocsássa ránk az írt pénzjegyet. .Ellenben világosnak látszik, hogy egy bizonyos ponton túl botorság a defláció is. Innen vagyunk-e még ezen a ponton vagy túl vagyunk-e már rajta, a gazda­sági politika érdekeltjei döntik el, nem én. De hogy a bankokról, börzéről, de­vizavásárról és a kasztpénzről kell represszív törvényekről és rendsetek­ről gondoskodni, ezt komoly tünetnek tartom, mely óvatosságra int. Ezekből látszik, hogy Wälder Gyula cikkének nem az a fontosabb része, mely a bankóforgalomról elmélkedik. Bankója a cikkének az, a­mit megem­lít, de a­miről beszélni nem kíván. Azt gondolja, hogy­­ ha minden egyéb adó- és pénzügyi, gazdasági módot és eszközt kimerí­tettünk, egész a legkérlel­­hetetlenebb takarékosságig, akkor is bajunkat meg nem ráboljuk külföldi­­ kölcsön nélkül. Erre pedig kilátásunk mostanában nincsen. Miért? — Itt van a hamleti mondás, a többi hallgatás. Nem mintha nem lenne biztosítható a kölcsön. Nem is mintha nem volna, a­ki tudna is, akarna is adni. De most nem ad. Miért nem ad? Wälder Gyula nem mondja meg, én megmondom: nem tetszik neki az­­ orrunk. Nem tetszik neki a beszé­dünk. Nem tetszik neki, a­mit csiná­lunk és nem tetszik neki, hogy hogyan csináljuk, a­mit csinálunk. Egyszóval Európa és Amerika pénze nincsen ve­lünk megelégedve. Ha tehát kölcsön nélkül vagy a defláció vagy az infláció múlhatatlanul elpusztít bennünket, mi ellenben elpusztulni nem akarunk, akkor kölcs­önt kell kapnunk. Kölcsönt pedig csak­ akkor kapunk, ha megvál­tozunk. És nem akad ember, a­ki ezt nyíltan a magyar ember fülébe harsogja, félre­érthetetlenül, hogy végre tudjuk és fon­tolóra vegye minden teremtett lélek, hogy érdemes-e megváltozni alaposan, vagy érdemesebb-e inkább elpusztulni. Ezt olvastam ki Wälder Gyula érdekes és tanulságos cikkéből. Ha félreértet­tem, helyre lehet igazítani. a sszetetek­ megifcBgsssiJáh m franciáik részéről hit»et@9f feltétlen megsadáfff. 0! némáét nép forjjfafiroc 5©oEeb a passssaw — 15 kfiltigyminBszStsp­fit&igfses a nemzetközi SaöBc?st»stPöS és a ^ukr°kérdésF0!. £3 birodalmi !&3£ÍS£3§g|^ gsiadilsrsigáarsia&s ülése. Berlin, márc. 27. A birodalmi gyűlés külügyi bizottsága ma délben ülést tartott, a­melyen Rosen­berg külügyminiszter és a kabinet több tag­ján kívül részt vett Braun porosz miniszter­elnök, továbbá a bajor és szász követ, va­lamint a bizottság számos tagja. A beteg Cuno dr. birodalmi kancellár helyett Ro­senberg külügyminiszter részletes bizalmas jelentést tett a politikai helyzetről. Arra a kérdésre, hogy a birodalmi kor­mány milyen álláspontot foglal el azzal a javaslattal szemben, a­melyet Hughes ál­lamtitkár december 29-én Newhavenben, a történeti társaság ülésén tartott beszédében kifejtett, a külügyminiszter azt felelte, hogy a birodalmi kormány nézete szerint a Hughes államtitkár részéről indítványo­zott, kereskedőkből álló nemzetközi bizott­ságnak, vagy szakértő és pártatlan testü­letnek, a­melyben Németország és Francia­­ország a teljes egyenjogúsítás alapján ven­nének részt, mielőbb össze kellene ülnie, hogy a következő kérdésekre válaszoljon: 1. Mit teljesített eddig Németország? 2. Mit lehet és kell Németországnak még méltányosan teljesítenie? 3. Milyen módon lehet ezeket a teljesít­ményeket megvalósítani? Ha erre vagy más hasonló útra lépné­nek, a birodalmi kormány kész volna a nemzetközi pénzpiachoz fordulni egy le­hető nagy kölcsön engedelmezése iránt, a­melyet Németország a kölcsönző csoport részéről szükségesnek látott garanciákkal r­uházna fel és azonnali készpénzelőleg gya­nánt kiszolgáltatna Franciaország és a szö­vetségesek kezeihez. A német kormány az Európa sorsában érdekelt, de a ruhrvidéki konfliktusban közvetetlenül nem részes hatalmakat érte­sítette erről a nézetéről, de egyúttal a pro­bléma nehézségeire is rámutatott. A probléma azért is igen súlyos, úgy­mond a miniszter, mert a kormány el sem képzelheti, hogy valamely szakértő testület megbízható véleményt adhatna Németor­szág tényleges teljesítőképességéről, mi­előtt a német gazdasági életbe történt erő­szakos beavatkozásnak és az ezáltal oko­zott értékpusztításnak véget nem vetnek. A birodalmi kormány annak lehetőségét sem látja be, hogy a német nép letegye egyetlen fegyverét, a passzív ellenállást, a­nélkül, hogy ellenfele a status quo ante vonalára visszavonulna. A politikai biztosság kérdése tekinteté­ben, a­melyet Franciaország az utóbbi idő­ben előtérbe tolt, a miniszter hivatkozott a rajn­a tartományi paktumra és a békét biztosító megállapodásokról szóló német javaslatokra, a­melyeknek a kölcsönösség alapján kell felépülniük. Utána Müller-Franken képviselő okolta meg a szociáldemokraták nevében a bizott­ság ülésének összehívására tett indítványt és egyúttal felvilágosítást kért a birodalmi kancellár müncheni beszédének több pont­jára nézve. A vita során, a­melyen vala­mennyi párt képviselője részt vett, kiala­kult az az egyhangú elhatározás, hogy a francia kormány részéről követelt feltétlen megadást megtagadják és folytatni fogják a passzív ellenállást, hogy ezzel és a nemzetközi megállapodásoknak segítségével megszabadítsák a Ruhr-vidéket a jogelle­nes betöréstől. Stinises SSssg© Rómában. — Tárgyait az amerik­atarikus, Mussolini megosztott­ársl és a pápa is fogadta. — Berlin, márc. 27. Rómából jelentik: Stinnes Hugó a keres­kedelmi kamarák nemzetközi kongresszusa alkalmából ideérkezett. Stinnes a kongresz­­szus előtt beszélt az amerikaiakkal és je­lentést tett Németországnak a jóvátételi és újjáépítési kérdésben elfoglalt álláspontjá­ról. Hosszasan tárgyalt Kent amerikai dele­gátussal, a­ki az amerikai kereskedők jóvá-.­­ tételi tervezetét mutatta be a kongresszus­­­ nak, és Gorg-val, az amerikai acéltröszt­­ elnökével, Mary, a­ki 1920-ban még fran­­­­ciabarát volt, nyomatékosan támogatta a j­ó kongresszuson Kent határozati javaslatát. "­­ Stinnes tárgyalásairól konkrét részletek nélkül mindössze az került nyilvánosságra,­­ hogy a tanácskozások a vitánig kicsínítő­­ eredménnyel jártak. Stinnes Hugót Mussolini megbízásából tegnap Contarini, az olasz külügyminiszté­rium főtitkára fogadta, a­ki Szinnesszel a ruhrvidéki problémáról, Németország gaz­dasági és politikai helyzetéről és a német­, orosz kereskedelmi kapcsolatokról tárgyalt. Az egy óra hosszat tartott tanácskozások­ról Contarini Mussolininek Milánóban fog jelentést tépni, a­hol Mussolini Jaspar belga külügyminiszterrel találkozik. Musso­lini és Stinnes nem találkoztak és erre a találkozásra nem is került sor, mert Stin­nes egyenesen Münchenbe utazott. A Giornale d’Italia jelentése szerint Stin­­nest a pápa és Gasparri bíboros-államtitkár is fogadta. A temzettaözSi isszsstffság a méswet hötssön dofagáisan. — JS kereskedelmi fcsmaráís nsm­­hOngresssnisanaf« határoz­zaSsso — Róma, márc. 27. A kereskedelmi kamarák nemzetközi kongresszusának határozata értelmében a német kölcsön ügyében nemzetközi bizott­ságot küldtek ki, a­melynek az a feladata, hogy az amerikai közvéleményt a háborús tartozások leszállítására előkészítse, a né­met kölcsön elhelyezéséről gondoskodjék. Európa pacifikálása érdekében működjék és a háborús készülődések csökkentését lehetővé tegye. A bizottságban hét ország van képviselve. „Szaissai*0 kereskedettem VSolitBSBiMfeast.. . Berlin, márc. 27. A lapok bokhumi jelentése szerint a vá­ros francia polgári parancsnoka felhívta a bokhumi kereskedőket, a­kik üzleteiket a francia rekvirálások ellen való tiltakozásuk jeléül már négy hét óta zárva tartják, hogy április 1-éig ismét nyissák ki rendesen üz­leteiket, mert különben az üzletek tulajdo­nosait vagy vezetőit egy esztendőn túl ter­jedő fogházbüntetéssel fogják sújtani. A franciák ezenkívül kijelentették, hogy maguk fogják az árusítást végezni. 13 szabatosási pápít föl­­oszlassa. — A porosz kormány helyesli a belügyminiszter eljárésait. — Berlin, márc. 27. A porosz kormány ma foglalkozott Se­­verin belügyminiszternek a nagynémet sza­badságpárt ellen életbe léptetett intézkedé­seivel. A minisztertanács kimondta, hogy ezekre az intézkedésekre szükség volt és egyértelműen helyeselte a belü­gyminiszter eljárását.­ A német kormány hivatalos közlése sze­rint a szabadságpárt és a nemzeti szocialis­ták által közösen előkészített puccs meg­hiúsultnak tekinthető és elmúlt a vesze­delme annak, hogy ez a mozgalom célját elérhesse. Ez a kijelentés bizonyára nagyon megnyugtatóan fog hatni nemcsak magá­ban Németországban, hanem a külföldön is, a­mely valószínűen nagyon is megérezte volna azt a földrengést, a­melyet ez a sza­badságpárti összeesküvés Németországban fölidézett volna. Mert az összeesküvők most, leleplezésük után, bármennyire is ta­gadják fölforgató szándékaikat, a német kormány kezébe került adatok kétségtele­nül igazolják, hogy itt nem az alkotmány, által megengedett szervezkedésről volt szó, hanem a jelenlegi alkotmány félretételével egés egészen új rendszer életbeléptetéséről. A három évvel ezelőtt olyan szerencsétle­nül végződött Kapp-puccsot akarták megis­mételni, azzal a különbséggel, hogy okulva az akkor történteken, működési terüket nem Berlin városára szorították, hanem az egész országot bevonták előkészületeikbe, hogy a kormánynak ne legyen hol mene­déket találnia. A mozgalom elsősorban a szocialista pártokat vette célba és a­mint a lefoglalt iratokból kitűnik, a szocialista ve­zérek láb alól való eltérése a program egyik kimagasló pontjaként szerepelt. A német­­ kormány szerint, most minderre többé nem

Next