Budapesti Hírlap, 1923. május (43. évfolyam, 98–121. szám)

1923-05-19 / 112. szám

Famsxinhax. 61 Omnia monsfire-ppemivire. ( Az elátkozott hegy. FA Palbé-gyár mesterműve 5 felvonásban.) v| A kellemetlen rokon. ^(Amerikai vígjáték 5 felvonásban ) „Ö“, a lidomtipró. (Burleszk.)ré t. Ilyenkor, az évad vége felé, amikor a közönség szívesebben tölti estéit a szabad evegőn, a legnehezebb dolguk a mozidirektoroknak van. A filmek „chef d’ocvre“-i ellenek igazán ahhoz, hogy a mozik nézőköreit a publikum megtöltse. Abban a másorban, amelyet az Omnia agilis direkciója erre a hétre összeállított, tényleg meg van minden kellék ahhoz, hogy az ezerfejű és ezerizlésű közönségre a kellő vonzóerőt gyakorolja. Az elátkozott hegy egyike azoknak a fil éneknek, amelyekben kielégülést talál a művészi tökéletességgel megjátszott és rendezett, fordulatos, izgalmas drámák kedvelője és a természet szépségeinek rajongója egyaránt. A drámát, amelyben a pénzért, a gyorsan való meggazdagodásért bestiális idühvel vívott küzdelem közepette, két ifjú lélek ideális szerelme sarjad ki, a Comédie Francaise és az Odéon művészeit játsszák. És ehhez a drámához ragyogóháttérrel szolgálnak a svájci Alpesek örök scóval fedett csúcsai, amelyeket ily tökéletes szépségű felvételekben még nem volt [alkalmunk látni. A másik film, A kellemetlen rokon címet [viselő, 5 felvonásos amerikai vígjáték, amelynek főszerepét Budapest kedvence, a [daliás Benison játssza. Ebben a vidámtörténetben benne van a kalandordrámákminden izgalma, a burleszk-komikum hattárát majdnem érintő tősgyökeres amerikai őshumorral keverve, ami a tegnapi sajtóbemutató nehezen lelkesülő kritikusait is állandó derültségben tartotta. Amint említettük, kizáróan az Omniamutatja be a két pompás filmet és pedig [az „Ő“, a liliomtipró című pompás Harald ILloyd-burleszkkel egy műsorban. Az előadások ma 5, 7 és 9 órakor kezdődnek. * (A Maupassant-film — az Urániában *— Egy asszony vallomása) címmel ma is műsoron van. Az előadások 5, háromneggyed 7, fél 9 és 10 óra 10 perckor kezdődnek. * (Országos mozinap.) A Magyar Mozgóképüzemengedélyesek Országos Egyesülete és az Országos Magyar Mozgóképipari Egyesület intézményeinek javára május 22-én, kedden az ország valamennyi mozgóképszínháza mozinapot rendez, illetve a mozgóképszínházak aznapi bruttó jövedelmüket a társegyesületek intézményeinek engedik át. Ezek az intézmények közvetetlenül ugyan a társegyesületek céljait szolgálják, ezeknek a megizmosodása azonban a nagyközönség érdeke is, mivel csak ilyen intézmények biztosíthatják a szakma kulturnivójának fejlődését és a nagyközönség igényeinek megfelelőbb kiszolgálását. * Fél 6, fél 8 és fél 10 órakor kezdi előadásait a Tivoli. * (A Rákosi Szidi filmszínész-képző iskola) növendékei ma, szombaton, délután 3 órakor tartják vizsgaelőadásukat a Király Színházban, rendkívüli mérsékelt helyárakkal. * (Maupassant: Egy asszony vallomása — ez Uránia nagyszerű filmje) ma 5, háromnegyed 7, fél 9 és 10 óra 10 perckor kerül bemutatásra. * Az éjszaka rémei és A halott titka e heti szenzációja a Tivolinak. * (Turán-mozgó.) (Nagymező utca 21.) Az éjféli vándor, 6 felvonásos dráma. Kokó, a tudós papagáj, 2 felvonásos vígjáték. Az előadások kezdete 5, 7 és 9 órakor. Nanguersenis. * (Dolmányi Ernő dr..) Kerpely Jenő, Kása György, Szende Ferenc és Telmányi Emil a szereplői a 24-ediki szólóestnek. Klasszikus művek. (Rózsavölgyi.) * (Dolmányi Ernő dr.) a Fúvós Kamarazene Társaság, Telmányi Emil és a Wadbauer-kvartett a közreműködői a 26-odiki klasszikus kamaraestnek. Jegy Rózsavölgyinél. * (Dohnányi Ernő) hazaérkezett Amerikából és a Zeneünnep további hangversenyeinek végleges műsorát összeállította. Dohnányi Ernő dr. május 22-én, négy hónapig távollét után, először fog szerepelni a második filharmóniai hangverseny keretében. Liszt Es-dur hangversenyét játssza, továbbá Bartók két arcképét, Weiner Farsangját és saját Suitjét vezényeli. A magyar zenei közönség ez alkalommal meleg ünneplésben fogja részesíteni a mestert. Néhány jegy Rózsavölgyinél Kabaré. * (A Vonósnégyes): a kacagásnak éppen olyan viharát váltja ki minden este a Helikonban vendégszereplő Apolló Színpad műsorán, mint sorozatos előadásai folyamán mindig. A híressé vált bohózat méltó társai a nagyszerű tavaszi műsor többi darabjai is, amelyeknek az Apolló Színpad egyik legnagyobb sikerét köszönheti. * (Mindenki dicséri az Intim Kabaré új műsorát.) Kitűnő egyfelvonásosok, szólók, táncok kerülnek szinte elsőrendű előadásban. A szenzációs gyermekelőadásokat ma, szombaton délután, pünkösd vasárnap délelőtt és hétfőn délután utoljára tartják a kedves színpadon. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiii Évszázadok óta bevált — gyógyforrások és fürdők. Tartózkodási költség (lakás és ellátás) naponta 45 csehkoronától kezdve. Szobaárak naponta 10 csehkor.-tól. — Általános árcsökkentól 80*/*»ig. — Gyógydij 80°/o-ig leszállítva — Iürdővendégek részére a visum SO*/»« kal olcsóbb. — Felvilágositással szolgál: Monot« jegyiroda, Budapest, V., Vigadó. Prospektust, lakásjegyzéket küld és felvilágosítást nyújt Fürdőhivatal, Karlsbad. MÁSODIK NEGYES. REGÉNY. 15 Irta DOBOSI PÉCSI MÁRIA. Aranyoshátu szentképek, szentasszonyok aranyruhában, arany koronával a fejükön, arany almával és arany pálcával a kezükben, vagy aranyba öltöztetett, aranykövektől nehéz ruhában, szenvedő. ..vérző Krisztusok bíbor köpenyben, ezüst és arany felhőket tapodva. Mindaz a pompa, a mi hiányzott e szegény falu szegény parasztjainak életéből, a szentek aranyozott képeinek jutott. Látva e túlzó pompát, e mennyei fényességű életet, e szenvedést, melynek könnye: gyöngy, vérhullása: rubint, menyországa: arany, ezüst és gyémánt, — megnyugodtak saját kietlen és dísztelen szegénységükben. Mindegy hol, miben van a pompa. A fő, hogy legyen. A kékre festett falakon sűrűn egymás mellett függtek a szentképek. Egy sarokban, vörös rubin pohárban, mécses pislogott. Szerény és gyönge fény, mégis királyi ibiborfényt vetett mindenfelé. Csodálkoztam e pazar pompán, melyet a gazdagság nem, csakis a szegénység varázsolhatott a falakra. A mi holmit magunkkal hoztunk, alighasználható. A függönyök nem illenek azapró ablakokra. A bútorok be sem férnekó szoba keskeny ajtaján, a földes szoba szőnyegből csak a gyékényt tűri meg. Anyám igazi katonafeleség, aki puszta szigeten is otthont tudna teremteni a semmiből. Ágyam és a rézveretű láda mellett elfér a munkaasztala. Amíg ezeket maga körül látja, addig érzi, hogy otthon van, ha az otthon falai mások is, mint azelőtt. A faluban egy lelket sem ismerünk. Az aszakasz huszár, melyet ide vezényeltek, afalán túl táborozik s azok se értik a szavunkat, nem, még a tisztiszolga sem és a lovász sem. Mind a ketten lengyelek. Épp úgy nem értjük meg őket és sök minket, mintha idegen csillag lakói volnánk, így vagyunk a falubeliekkel is. De azért, tudom, a falusiak kinevetnek bennünket. Hogyne nevetnének, mikor mi másképpen élünk, mint ők. Mi például éjjel-nappal nyitva tartjuk az ablakot, ők soha. A falunak, mely két sor, elszórtan álló, igen szegényes házból áll, szép környéke van. A nap sötétlő hegycsúcsok mögött száll le, sokkal korábban, mint másutt, mintha nem akarná oly sokáig szemlélni ezt a szegényes, kis falut, rosszul összetákolt kunyhóival. Még a kis patak is sietve fut el a falu mellől, gyorsan csöröghetve tiszta habjait. Apám is nagyon nyugtalan. Úgy látszik, nem tud oly békésenbelenyugodni sorsába, mint mi kettőn. Anyám füstölőt hozatott a városból, hogy kihajtsa a szobák nyirkos, fülledt, szellőzetlen szagát. Apám ezért is haragudott. Óh, mostanában oly sok mindenért haragszik. — Micsoda bűz ez? — kérdezte, mikor hazajött. — Füstölőt hozattam, hogy elvegye a szobák nyirkos szagát. — Mondtam, hogy ne gyertek velem. Minek ez a füstölési komédia? A kétféle szag együtt még tűrhetetlenebb. Anyám szomorúan lehajtotta a fejét. Semmi sem volt apám kedvére való. Az ételt alig kóstolta meg. Alig szólt hozzánk és sokszor órákig könyökölt az asztalnál, meredt tekintettel, időnkint idegesen hátrasimitva haját. Látszott rajta, hogy szenved. De nem szólt. Kinek is szólhatott volna? Ha szólt, akkor ingerülten és dühösen tette, mint egy nyűgös beteg. — Szervusztok. — mondta, mikor ment. oamsruffliur rarzs ma jus ív. bz.) M&mmmmsmn. Ux atSöfelszólalalási bixfrössssg. — Szervezetük, hatáskörük, tárgyalási rendjük. — Olvasóink közül sokan, még felszólamlási bizottsági tagok is fordulnak hozzánk az adófelszólamlási bizottságok szervezetére, hatáskörére és tárgyalási rendjére vonatkozó kérdésekkel. Az a körülmény, hogy a bizottságok tagjait különböző tényezők nevezik ki, illetőleg választják, azután az, hogy a kincstár, tehát az egyik peres fél érdekeinek képviselője egyúttal a bizottság előadója és végül az, hogy a tárgyalásokon a kincstár részéről az előadón kívül még az adófelügyelő-helyettes, sőt a pénzügyminisztérium képviselője is meg szokott jelenni, nem egyszer zavarba hozza nemcsak a tárgyaló feleket, hanem magukat a bizottság tagjait is arra nézve, hogy kinek micsoda szerepe van a bizottsági tárgyalásokon. Ezért célszerűnek látjuk, hogy dióhéjban közüljük a törvénynek és az utasításnak ezekre a kérdésekre vonatkozó rendelkezéseit. Minden adófelszólamlási bizottságnak 8 tagja és 7 póttagja van. Ezek közül az elnököt a belügyminiszter, a tagokat és a póttagokat a pénzügyminiszter, a város, a kereskedelmi kamara és az ügyvédi kamara nevezik ki, illetőleg választják. Az elnök helyettesét a rendes tagok sorából a pénzügyminiszter jelöli ki. Jóllehet, így a tagok különböző tényezőktől kapják megbízatásukat, jogaik és kötelességeik egyformák: az igazságot tartoznak kutatni. Ellenben különbség van a rendes tagok és a póttagok jogai között. A rendes tagokat a bizottság első ülésére az elnök írásban meghívja. A folytatólagos ülésekhez külön meghívót nem kapnak, de azokon is megjelenni tartoznak, sőt előre látott elmaradásukat az elnöknek bejelenteni kötelesek. A bizottság határozatképességéhez az elnökön és az előadón kívül leg,alább négy tag jelenléte szükséges. Ha négy rendes tag nincs jelen, akkor az előnök a hiányzó rendes tag helyére póttagot hív be és pedig lehetőleg olyan póttagot, aki megbízását ugyanolyan alapon nyerte, mint a helyettesített rendes tag. A póttag tehát, ha jelen van is, a tanácskozásban és a határozathozatalban csak akkor vehet részt, ha nincs jelen legalább négy rendes tag és ha az elnök őt a négyhez hiányzó rendes tagok egyikének helyére forma szerint behívta. (1920: XXIII. t.-c. 25. §. és 1921. évi 52.000. sz. végrehajtási utasítás 50. §.) Ami a kincstár képviselőjének szerepét illeti, azt a hivatkozott törvény 24. és 25. szakaszai, továbbá a végrehajtási utasítás 40. és 50. szakaszai írják körül. E rendelkezések értelmében a bizottság előadója — szavazati jog nélkül — a pénzügyigazgató— Jó estét, hogy van a gyerek? — mikor jött. Ennyi volt minden, amire méltatott bennünket. Anyám teljesen az én társaságomra volt utalva. Az én szókészletem ugyan szintén rendkívül szegényes volt, de azért jól megértettük egymást s ez a fő. Anyám a délelőttöt a konyhában töltötte, ahol a különös, soha sem látott szabad tűzhely s a föléje nyúló, fényes koromtól csillogó nyitott kémény eleinte zavarba ejtette. Ugyan mit is kezdjen ezzel a különös alkotmánnyal? Senki sem volt a mestere, mégis megtanult mindent. Délelőtt sütöttünk, főztünk Volt egy kis zsámolyom, azon ültem, ölemben zöld borsóval és egy parányi kis lábassal, hogy beledobhassam a kifejtett zöld borsószemeket. Érdekes munka ez. Épp úgy kell csinálni, mint ahogy kikapartam kedves sült galambjaim fekete borsszemét. Édesanyám, akármilyen elfoglalt volt is, sohasem mulasztotta el, hogy meg ne kérdezze: —■ Mit csinálsz, Juliskám? — Dódozol. Anyám gyönyörködött komolykodó feleletemben s munkámért rendszerint egy csókkal fizetett. Nagyon vígan voltunk, míg édesapám haza nem jött. Mint a nyúlnak a meglapulás, olyan menekvés volt nekünk a hallgatás. Soha nem mondtunk ellent apámnak, pedig apámnak minden baj volt. Baj volt, ha kormolt a lámpa, baj volt, ha sötét volt a szoba, ha rossz volt az idő, baj volt, ha vártuk, mikor későn jött meg és baj lett volna az is, ha nem várjuk. De mi mindig megvártuk, pedig igen sokszor későn jött haza. Ugyan hol járhatott? Gondolom, a mezőn, a csizmája legalább mindig nagyon sáros volt, mikor belépett. — Mégsem alszik a gyerek? — Vártunk, Palika. — Ne várjatok. Nem vagyok a szoknyaságnak (adófelügyelőnek) a kiküldöttje, Aki e minőségében egyúttal az államkincstár érdekeinek a képviselője. Az előadó tehát ügyfél, azzal a különbséggel, hogy neki a törvény bizonyos tekintetben több jogot ad, mint az adózónak. Míg ugyanis a bizottsági határozat meghozatalánál, ha valamely tag így kívánja, az adózó sem lehet jelen, — és a határozat meghozatalakor rendszerint ki is küldik az adózót — addig az előadónak, bár szavazati joggal nem bír, a határozat meghozatalakor jelen kell lennie. Ezen az úgynevezett zárt tárgyaláson azonban az előadó a jelen volt adóköteles előtt még nem említett érveket már nem hozhat föl. Az előadónak szavazati joga nem lévén, jelenléte a bizottság autonómiáját nem érinti, hanem a bizottság esetleg kedvezőtlen határozata ellen panasszal élhet a közigazgatási bírósághoz, épp úgy, mint az adózó, ha a határozatot magára nézve sérelmesnek tartja. Ami azután a kir. pénzügyigazgatónak, vagy Budapesten a kir. adófelügyelő-helyettesnek vagy esetleg a pénzügyminisztérium képviselőjének a bizottságban való megjelenését illeti, arra nézve a törvényben, semminemű rendelkezés nincs. Sőt, mivel úgy a törvény, mint az utasítás csak a bizottság tagjainak, az előadónak, továbbá az érdekelteknek, tehát a félnek és képviselőjének jelenlétét engedik meg, a határozathozatalakor pedig a tanácskozás teljesen zárt ülésben folyik, amelyben a bizottság tagjain kívül csak az előadó lehet jelen, a pénzügyi hatóság szóbanforgó képviselői a bizottsági üléseken csak vendégeknek tekinthetők, akiknek megjelenési joga azon alapszik, hogy jelenlétük ellen senki kifogást nem emel. De ha a pénzügyigazgató, az adófelügyelő vagy a minisztérium képviselője a bizottság tárgyalásán megjelennek is, működésük legfeljebb az előadó ellenőrzésére szorítkozhatik. A bizottság szuverenitását jelenlétük nem, érinti. Egyébként a bizottságnak, akár vannak ezek az urak jelen, akár nem, sohasem szabad szem elől tévesztenie bírói tisztét és azt, hogy a bizottság, mint másodfokú fórum, ama határozatokat bírálja felül, amelyeket elsőfokon éppen a pénzügyigaz-, igatóság,vagy a kir. adófelügyelő hozott meg. _ A XIV-ik Áruminta vásárt szombaton, május 19-én fogja megnyitni Horthy Miklós kormányzó a kormány jelenlétében. Az Árumintavásárt a kereskedelmi és iparkamara rendezi, Walkó Lajos kereskedelmiminiszter védnöksége alatt. — Hohenblum ünneplése. Az osztrák agrármozgalom megteremtőjének és vezérének, Hohenblum lovagnak ünneplésére gyűlt össze tisztelőinek serege az általa teremtett Zentralstelle 25 éves jubileuma alkalmából. A gyűlésen az osztrák kormány és gazdasági társintézmények kiküldöttein kívül Csehország és Morvaország képviselői is méltatták Hohenblum érdemeit. Magyar részről Bernát István tolmácsolta úgy a Magyar Gazdaszövetség, valamint az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elismerőtokhoz varrva. Talán csak elmaradhatok addig, amíg nekem jól esik. Anyám szó nélkül tette elébe parázs között melengetett vacsoráját, — soha nem illette Szemrehányással. Sohasem éreztetik vele, hogy valaha ez másképp volt és másképp lehetne mostan is. Egy nap apám haragosan jött haza. Már messziről hallottuk szitkozódását. A lovász kapott ki kegyetlenül. Talán, ha belép, ránk kerül a sor. Anyám ölében ültem a kis munkaasztal mellett s anyám ösztönszerüen temette arcát a ruháimba. Éreztem, hogy védelmet keres nálam, éreztem, hogy, férje mellett élve, elhagyottnak érzi magát. Apám bejött és levágta sipkáját az asztalra. Édesanyám összerezzent és fölkelt, mintha bírája elé lépne. Erre megharagudtam. — Duna katona, rossz katona! — kiáltottam apámra és haragos ráncokba szedtem a homlokomat. — Nem szabad mamát bántani. Mindig bántja mamát. És megfenyegettem összeszorított öklömmel.— Csitt! Baba! Miket beszélsz! — kiáltott anyám. — Nem szabad! Kérjél szépért bocsánatot apától. — Ugyan ki tanítja ezt a gyereket ilyen beszédekre? Talán panaszkodol neki? — De Pali, — mondta édesanyám alázaatosan — miért panaszkodnám? Hiszen nincsen semmi okom rá. Édesapám gyanakodva nézett anyámra. Gúnyt keresett az arcán, de azon az arcon, azokban a szép, tiszta szemekben semmi más nem volt, mint alázatos, tiszta, panasz nélküli, őszinte szeretet. Az ilyen szemek tekintetét nehéz kiállani. Édesapám bement a másik szobába, otthagyva bennünket, — így is jó — mormolja magában. Nem csókolta meg anyámat, nem ölelt meg engemet. (Folyt. köv.)